Lennon lakás

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve  ]

*Libabőrös lesz, amint Lizzie átöleli. Nem, nem azért mert nem tetszik neki, hanem mert a lány puha bőre szokatlan számára. Kellemes érzés járja át a testét, és ekkor már be is indulnak a férfi ösztönök. Pontosabban akkor, amikor válasz helyett Lizzie ismét megcsókolja. Ekkor már Logan sem totojázik.
Mivel a kezei még mindig a lány derekán vannak, ezért eléggé egyszerű olyan közel húzni magához, legalább annyira, hogy Lizzie mellkasa érintse a övét. Bár, Logan kissé magasabb a lánynál, azért még így is érezheti a lány gömbölyű melleit az ő izmos mellkasán.*
- Várj!

*Elszakítja ismét a száját, majd ajtaját bezárja. Ez már meg van bűvölve, csak Logan pálcájával lehet kitárni. Legalább is Scott valami ilyesmiről hablatyolt fiának.*
- Nem hinném, hogy zavarnának bennünket, de azért… sosem árt, a biztonság.
*Mondja, közben ismét visszalép a lány mellé. Ha engedi, bár nem biztos… lehet, hogy elgondolkozott közben ezen az egészen… akkor magához öleli. Úgy, hogy egy kicsit megnyugtassa, nem akar ő tőle egyelőre semmi olyat. Már ha Lizzie ezt nem gondolja másképpen.*
- Mondd csak, nem gondolod, hogy kissé gyors a tempó? Nem mintha zavarna, csak hát… Ha téged zavar, azt én teljesen megértem.

*Suttogja, mely kissé furcsán hat. Milyen szép is lenne, ha a következő pillanatban Lizzie átvenné az irányítást, oly mértékben, hogy a pár méterrel arrébb  lévő ágyig kalauzolná a férfit. Nem, nem akarja, hogy teljes mértékig a lány irányítson, csak… Logan nem akar semmi olyat tenni, amit később megbánna, vagy amit Lizzie nem szeretne.*

*Logan Lennon  *

Türelmesen végignézi, ahogy Logan becsukja az ajtót, és egyetért vele- ő sem szereté, ha megzavarnák őket. Észrevette, hogy a csók közben közelebb húzták, és ez a megerősítés jól esett neki… ahogy az elfogadott ölelés, és a kedves szavak is. A kezdetektől érezte, hogy jó kezekben lesz, és itt volt a végső bizonyíték. Elfojt egy kis mosolyt. Tetszett neki ez a kedvesség, a gyengédség- ebben a percben Logan kicsit egy kisfiúra emlékeztette, persze pozitív értelemben. Igen, lehet, hogy a tempó gyorsnak hat… nem kerülte el a figyelmét, hogy nem szimpla, hanem franciaágy terpeszkedik nem messze tőlük… de már végiggondolta. És minél többször gondolunk valamit végig, akármennyire éreztük is magunkat késznek rá az elején, annál jobban elbizonytalanodunk csak. Semmi baj nem lehet belőle… mással nem ment volna el idáig az első randin (már ha ezt lehet randinak nevezni), de biztosra vette: a férfi sem egy éjszakára tervezett. A parkban amilyen arccal nézett maga elé… most már biztosan tudta, anélkül, hogy elmondták volna: őket kettejüket ugyanaz az érzés űzte oda. Így, mivel nem találta a megfelelő szavakat, csak lassan nemet intett Logan kérdésére, egy újabb csókkal toldva meg a választ. Időközben pedig észre sem vette, de lassan az ágy felé araszoltak.   

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve      ]

*És megint nemet kap. Fenomenális ez a lány. Abban Logan is biztos, hogy az első „randi” nem éppen ilyen. De hát minek is kellene olyannak lennie, ha ez nem is randi? Ez afféle szerelem első látásra. És mind a ketten biztosak benne, hogy ezt akarják. Szeretik egymást, olyan mértékben, hogy csupán két órája futottak egymásba és már is eddig eljutottak. Ez valamit jelent…. Mégpedig az emberi szív legmélyén rejlő érzelmeket, kívánságokat…

A csók, amit immár harmadszorra is megkap, csodálatos. Minden egyes jobb és jobb. És ennek így is kell lennie. Ez a bizonyíték, hogy a gondolatmenet igaz. Aztán Lizzie ismét átveszi az irányítást, de nem sokáig, mert Logan kilöki a nyeregből… Átvitt értelemben. Az igazság az, hogy fordulnak egyet, mintha csak valami fura táncot járnának. Logan kerül hátra, Lizzie háttal az ágynak. A férfi irányít, a lány pedig hátrál.
Eközben Liz karja Logan-t átkarolja, Logan karja pedig Liz derekát érinti.

Pár pillanat, és már az ágyon fekszik a lány, fölötte pedig a tanár úr térdel. Jobb keze támasztékot nyújt Lizzie feje mellett, így odáig is érződhet a mentolos illat. Bár, amilyen közel van mindenhol érezheti rajta. A bal keze még mindig Lizzie derekát fogja. Jobb lábával az ágyon térdel, a ballal pedig még a parkettát tapossa. Szájuk egy pillanatra sem szakad el a másikétól, mert akkor ki tudja mi lenne?!

A világ a lábaik előtt hever. Szívük pedig a galaxis szívével együtt dobban, amint a kinyitott ablakon beáramlik a hűs levegő, amint a sarokbéli lámpa halvány fénye arcukra süt. És ők csak fekszenek… Ám egy biztos: Edevis tükrében, ebben a pillanatban csak magukat látnák.*

//Intim részeket nem kívánunk lefesteni.//

*Logan Lennon *

Másnap reggel. A közeli parknak, és a ház kertjének hála, Lizzie a forgalom zaján és a mellette fekvő férfi szuszogásán túl némi madárcsiripelést is hallhat, ahogy felébred Logan szobájában. Az elhúzott függönyök ellenére, hála a hétágra sütő napnak, elég világos van a helyiségben. A függöny és az ablak közti kis résen kiláthat a felhőtlen, nefelejcskék égre, és derűsen állapítja meg, hogy az időjárás mintha tulajdon jókedvét tükrözné, vagy vele örülne. Nyújtózkodik egy nagyot a takaró alatt, miközben újra és újra felidézi tegnapi találkozásuk és a vacsora élményeit. Még mindig szinte túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen… de ezt a gondolatot hamar kiűzte fejéből a tanár lélegzésének hangja. Megfordult a fejében, hogy felébreszti… de elvetette. Olyan édesen alszik… Majd felkel, amikor akar.
Ő maga, Lizzie is legszívesebben visszaaludt volna még egy kicsit, de megismerkedésük óta úgy érezte, bármily közhelyes is, mintha ébren is álomban járna, így maradt az eredeti tervnél- fent maradt. Óvatosan kikászálódott az ágyból, majd felöltözött. Ha már ő ébredt fel előbb, úgy határozott meglepi Logant egy kis reggelivel.
Halkan betette a szoba ajtaját maga mögött, magában félig további szép álmokat, félig mihamarabbi felébredést kívánt az alvó férfinak. Nagyon örült, hogy a férfi szülei per pillanat nincsenek itthon- így még egy darabig maguk lehetnek, és nem kell aggódniuk, hogy bárki megzavarhatja őket.
Amint belép a konyhába, elhúzza a függönyt, és (már pálcával a kezében) belenéz a hűtőbe, mit lehetne összeütni, vagy marad-e még valami készétel-féleség. A torta még ott áll a polcon… de az kevés lesz kettejüknek. Tojás van elég, sajt meg szalámi is… miért ne üthetne össze egy kis rántottát? Felvidulva kiveszi a hozzávalókat, miközben zsebre vágja szükségtelennek ítélt pálcáját, tojást ugyanis szerencséjére mágia nélkül is tud sütni, hála francia nagyszüleinek. Előkeres egy serpenyőt a lehető legkevesebb zajjal, a tűzhelyre teszi, olajt bele, majd feltör egy tányérba hat tojást- hármat-hármat mindnyájuknak. Megsózza, felveri, majd jöhet a szeletelt szalámi. Mikor kész, egy gyors pálcaintéssel meggyújtja a gázt, majd a már elég forró olajban sütni kezd. Hamarosan kész is, ekkor reszelőt keres, és odakészíti az asztalra, miközben a serpenyőre fedőt tett, hogy lassabban hűljön ki. Megterít (tányér, villa, kenyér, szalvéta, pohár), majd épp innivaló után néz a hűtőben, mikor nyílik a konyhaajtó. Vidáman megfordul, hogy mosollyal és sziával és röpke csókkal üdvözölje a felébredt Logant.     

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve            ]

*Óhh, a tegnapi este. Milyen csodás is volt. Végre tényleg szerelmet érez, bár… nem is tudja szinte, hogy milyen az, elvégre sosem volt ilyen erős érzelme senki iránt. De most… Tegnap két óra alatt játszódott le az egész. Összefutottak, elcsevegtek, megvacsoráztak, körbevezette a házban, majd… megtörtént. A világot jelentő csók, aztán pedig… Ezt bizonyára mindenki kitalálja.
Még mindig álomban van. Végtelennek tűnő, bárányfelhős égen száguld. Hatalmas, izmos szárnyai vadul szelik az eget. Erős csőréből rikoltó hang hallatszik, majd karmaival előre zuhanni kezd. Már majdnem eléri a földet, amikor…
Hogy a nyikorgó ajtó hangja, vagy a lány haja illatának hiánya kelti fel, az rejtély… Mindenesetre felébred.

Nagyot nyög, majd reflexből megpróbálja kitapintani a jobb oldalán lévő lányt. Amikor csak a lepedőt érzi, megfagy benne a vér. Szemei felpattannak majd hitelen kidobja őt az ágy. Hoppá… meztelen. Az ágy oldalán megtalálja a boxerét, plusz a tegnap viselt fekete pólóját. Gyors felveszi, majd kirohan az ajtón.*
~ Nem hagyhatott itt. Muszáj itt lennie. ~
*Kettesével szedi a lépcsőket, le az ebédlőbe, át a konyhába… Még is itt van. Logan nyugtalan arcán egyszerre kisimulnak a ráncok, és felvidul. Hát nem hagyta itt… és még reggelit is készített. Logan tényleg szerelmes.*
- Szép reggelt!

*Odalép a lány mellé, hátulról ráteszi kezeit annak derekára, majd az egyik vállán áthajolva a fülébe súgja a kedves szavakat.*
- Gyönyörű vagy…
*Ekkor Lizzie kibújik az ölelésből, szembefordul vele, és ráleheli ajkaira azt a röpke csókot. Egyetlen ez csók, melyet Logan könnyedén megdupláz. Aztán azt triplázza, és így tovább.
Átöleli a derekát, szorosan magához láncolja, és csak csókolja…. Lehet, hogy a kaja még oda is ég, de ez most addig nem is érdekli, míg Lizzie meg nem szakítja, ami… percek múlva be is következhet.*
- Mit sütsz kis szűcs?

*Beleszimatol a levegőbe, aztán nyom egy utolsó puszit a lány nyakára, végül leveti magát az egyik székre, és onnan figyeli a lányt. Aztán a tekintet a fali órára szegeződik. Reggel hét óra. Hát mi a ménkűnek keltek fel ilyen korán? Most már mindegy. Legalább több idejük lesz, elvégre a szülők kb. délig itthon sem lesznek.*
- Mi lesz a mai program?

*Logan Lennon... nemigen jött a végére ötlet...*

A reggeli persze nem ég oda, Lizzie valahogy a csókok és a bók közben is tud figyelni a kevergetésre, tehát a rántotta tökéletesen kerül az asztalra. A tréfás kérdésre elmosolyodik, és, bár a férfi maga is nyilván felismerte a készülő ételt, válaszol.
-Csak rántottát… kicsi szalámit raktam bele, meg reszelhetünk rá sajtot. –mutat a reszelőre és a sajtra.
A hűtőben végül talál egy doboz baracklevet, vesz mellé elő ásványvizet, és a teríték mellé teszi. Ő is leül, szed magának és Logannek is, majd nekilát. Büszke magára- finomra sikerült, pedig nem épp a szakácsművészetéről híres. Mint általában a kezdőknek, neki is ez az egyik specialitása, bár magától már sokféle ételt megtanult főzni. A férfira kérdőn nézve emeli fel egy ügyes lebegtető-bűbáj segítségével a két üveget, és amelyikből az kér, abból tölt- ha kér egyáltalán-, ő maga pedig a barack mellett dönt. Épp egy korty felénél tart, mikor meghallja a kérdést. Hát igen… a program. Ezen már ő is gondolkodott félig-meddig… de nem sokra jutott. Valahogy nem érzett kedvet, hogy valahova szórakozni menjen- az estére megfelel, de reggelre… Le merte volna fogadni, hogy Logan hasonlóan érez. De akkor mivel üssék el az időt? Az órára nézve rájön, hogy elég korán ébredtek mindketten- ki tudhatja, mennyi ideig maradnak kettesben. És addig nem lehet kínos csend… De semmi sem jut eszébe.
-Épp ezt akartam én is kérdezni… -vallja be.     

[[lizzie Cleve]]

[lizzie Cleve]

*Leülnek az asztalhoz, pont mint tegnap. Hirtelen jött ötlet volt az is, ám… bizonyára örökké emlékezetes marad. Már csak az izgatja, hogy ebből mit is fog Zoey megtudni. Mert hát abban biztos, hogy az egészet talán nem mondja el neki. Mármint, milyen lenne már, ha Lizzie azzal köszöntené, hogy „Képzeld, lefeküdtem a Számmisztika tanároddal!”. Bizonyára a kislány megállna a fejlődésben ijedtében. Így okosabb lenne, ha úgy avatnák be, hogy apránként adagolják neki.*
- Egyébként, hogy aludtál?

*Közben falatozik a finom reggeliből. Logan sem csinálta volna jobban. Mondjuk, ez ne nagy dicséret. A professzor eléggé gyenge az ételek terén… De hát ez így van jól.  Két falat között válaszol, ha éppenséggel van rá igény, bár ezt nem hiszi. Miért is lenne? Nem akar ő sokat beszélni. Gyors túlesnek a reggelin, aztán… Csak egymásnak lesznek. Telhetetlen… Na és?*
- Na, szépen állunk, ha te sem tudod…
*Mondja, mikor már bevágták a reggelit. Eddig gondolkozott rajta bőszen, s csak ekkor vágta rá a megkésett, válasznak csúfolt mondatot.*
- Fogalmam sincsen… Mármint, van egy ötletem… de az lehet unalmas lenne neked.
*Kacsint rá, majd kiveszi a lány kezéből ami éppen ott van, jelezve, hogy nem engedi, hogy pakoljon. Átöleli, lazán, gyengéden, majd ismét a lépcső felé tuszkolja.*

- Mi lenne, ha visszabújnánk egy kicsit a jó, meleg ágyba?
*Közben vezeti a lányt még mindig.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de én még fáradt vagyok hozzá, hogy bárhová is menjünk.
*Célozgat itt a reggeli kis sétához, vagy a kávéhoz az Abszol úton. Ehhez még korán van. Valamivel pedig csak el kell ütni az időt.
Felérnek hát a szobáig, bár, ha Lizzie eközben megszökik, akkor ez nem fog sikerülni. Nem akarja, hogy azt, higgye, erőszakkal akarja felcsalogatni. Az meg még inkább nem, hogy az jöjjön le a lánynak, hogy megint azt szeretné. Persze, jó lenne… de éppenséggel egy kis csevelyre gondolt, amit az ágyban kényelmesebb megejteni.*
- Aztán persze később elmehetünk mondjuk meginni egy kávét az Abszol úton valamerre. Mit szólsz?
*Mosolyog közben.*

*Logan Lennon...  *

Zoey ügye az ő fejében is megfordult… Majd idővel ő is megtudja. Egyelőre elég annyi, hogy találkoztak, és elbeszélgettek. Mindent a maga idejében- úgysem sietnek, nem igaz? Olyan békés és csendes itt minden… Finom a rántotta és a baracklé, amit hamar eltakarítanak. Közben elmosolyodik a kérdésre.
-Jól, köszi… mint akit fejbe vertek… gondolom, te is… -mosolyog még mindig Loganre.
Végeznek a reggelivel, Lizzie neki akarna látni mosogatni, de mivel megállítják, a mosatlan marad az asztalon. Bár persze nem az a vérmes tisztaságmániás, és e pillanatban egyáltalán nem zavarja. Érdeklődően néz az őt átölelve tartó tanárra, mikor az ötletéről beszél. Igen, tényleg korán keltek fel…  és az ágy tényleg meleg, puha…
-Még én sem vágyom sehova se menni… jól hangzik, hogy később üljünk be valahova. –válaszol mosolyogva. Érzi, hogy Logan nem arra gondol, amire első pillanatban gyanakodna az ember, és ez nagyon is tetszik neki. Nem áll ellen, mert egy kis beszélgetésnek ő is örülne, így felérnek Logan szobájába, ahol Lizzie azonnal helyet foglal kényelmesen, egy párnával az ölében az ágy szélén.
-És… hogyan kaptad a gitárt meg az erősítőt? –kérdi a hangszerre, majd onnan ismét a férfira nézve. Elsőre ez kérdés jutott eszébe, lévén, hogy árgya szinte kibökte a szemét… remélte, hogy más is fel fog majd ötleni.   

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve  ]

- Óhh, én nem ilyesmihez hasonlítanám az esténket. Kicsivel kellemesebb volt annál, mintha fejbe vertek volna.
*Kacsint a lányra, még mielőtt az mosogatásba kezdene. Nehogy már idióta takarítással üssék el az időt, amikor csak ketten vannak… senki sem zavarja őket, és…
Logan egy pálcaintéssel véget vetne az egésznek, csak hát… nincs is itt nála. Fent hagyta, mert a nagy sietségben teljesen megfeledkezett arról, hogy neki olyan is van. Valószínűleg Lizzie lehozta a sajátját. Na mindegy, majd a későbbiekben gondoskodik róla, hogy el legyen takarítva a maradék. De ez nem a lány dolga.*

- Benne vagyok. Akkor később egy kávé?
*Mosolyog a lányra. Időközben már a lépcső tetejét tapossák, sőt, mindjárt be is érnek a folyosó végén lévő szobába is. Keze a lány derekán, Lizzie keze az ő nyakán. Úgy néznek ki, mintha táncolnának… Na jó, ez eléggé idiótán nézhet ki, de akkor is.
Végre beérnek a szobába, mire Liz kibújik az ölelésből és rögvest az ágyra veti magát. De hogy minek kell a párna, azt nem érti… Annyi baj legyen.
Logan nem a gitárhoz lép, helyette bebújik az ágyba. Mármint nem arra a részre, ahol Lizzie ül. Onnan mered a fekete gitárra.*

- Óhh… igazság szerint az akusztikus a suliban van. Elsőnek az volt. Azon megtanultam gitározni, majd vettem ezt is. Tudod, ha egy kicsit átfogóbban ismered a stílusokat, akkor sokkal jobban tudsz majd játszani rajta.
*Még mindig a fekete, kivágott testű gitárt nézi.*
- Igazság szerint nem nehéz hangszer. Véleményem szerint dobolni sokkal nehezebb. Jobban elfáradsz benne, mert egész végig ütöd a dobot. Persze nem teljes erődből, mert akkor kárt teszel benne. Eközben a gitáron kicsi felületen kell játszanod, mert egy szólamban egy helyen vannak az akkordok. Egy kicsit több odafigyelést igényel, de akkor is könnyebb rajta játszani.
*Befejezte a kiselőadást, majd a gitárról Lizzie hátára pillant. Aztán egy hirtelen mozdulattal elkapja a derekát, és maga mellé rántja.*

- Mi lesz Zoey-val? Nem szólunk neki?
*Kérdezi, mikor már maga mellé húzta a lányt. Ekkor átkarolja, majd fejét ráhajtja Lizzie vállára. Na, így már kényelmes… Mint valami plüssmackó. Legalább is Logan eldeformálódott agyában rögvest egy ilyen kép jelent meg…*

*Logan Lennon...  *

A kávés ötletre mosolyogva bólint- arra azért kíváncsi lenne, hova mennek majd- reméli, hogy tényleg az Abszol útra és nem Roxmortsba… az ottani, giccses kávézóról tárolt pár nagyon rossz emléket diákkori randijai apropóján… Már egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi van a konyhával, csak hallgatja a férfit. Nő létére ugyn az ő dolga lenne a mosogatás meg a takarítás- de hát most nem otthon van ugyebár… Mikor Logan az éjszakára utal, enyhén elpirul, és elmosolyodik. Hát igen, a kettőt össze sem ehet hasonlítani… de tény, hogy mélyen aludt. A párnát csak úgy az ölébe vette, megszokásból- vagy nem is tudja, miért. Betakarózni nincs ismét kedve, és valamivel szeretné melegíteni magát… De nem is számít. Ami számít, az a tanár közelsége, viselkedése és mondandója, semmi más…
Csak hallgatja a gitárról szóló értekezést. Magában elismeri, hogy a másikon talán könnyebb megtanulni, bár francia rokonságának mugli tagjainál csak akusztikussal találkozott… Magában elképzeli önmagát (vagy a fellelkesült Zoeyt) a dobok mögött, amint kicsit elszalad velük a ló… egy-két ütéstől elszakad a membrán, és lehet új dobszerkót venni… Na persze nem állítaná, hogy nagy hozzáértő, de egy időben érdekelték a hangszerek is a kviddics mellett. Kellemes ez a kis összebújás, orrát csiklandozza Logan samponjának illata. A kérdés hallatára azonban visszatér a valóságba, és kissé elkomorodik.
-De, szólnunk mindenképp kell… de nem mondjuk el a teljes történetet. Szerintem egyelőre elég azt elmondani, hogy összeismerkedtünk és elbeszélgettünk. Majd idővel jobban beavatjuk… de per pillanat szerintem kicsit sok lenne neki, ha mindent elmondanánk.
És persze nem szabad úgy lejönnie, hogy a bizalom hiánya miatt hallgattuk el… -tette hozzá gondolatban. Most kifejezetten örült, hogy Zoey az év nagy részében távol van a szüleiktől- őket külön tudja beavatni, és megkérheti, hagyják rá, mit mond el a húgának és mit nem.
Közben szórakozottan borzolgatni kezdi Logan elérhatő közelségben lévő haját.     

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve  ]

*Óhh, nincs most kedve olyan messzire menni. Igaz, hogy hoppanálni ugyan addig tart, de azért még is… Nem akar Roxmorts-ba menni. Legyen elég ennyi. Mondjuk az Abszol útra sincs sok kedve menni, elvégre… Neki semmi kedve sincsen kávézni menni, de mindent megtesz, hogy Lizzie jól érezze magát. És mivel Logan remek színész… a lány re sem fog jönni.
Óh, dehogy. Akusztikuson még nehezebb megtanulni, mert vastagabb a nyaka a gitárnak. Aki megtanul akusztikuson játszani, annak az elektromos, vagy a western már csak desszert. És ez így a helyes.*
- Ugye nem akarod, hogy most nekikezdjek bemutatót tartani?
*Kérdi álmos hangsúllyal, miközben megragadja a lány derekát, és magához húzza.*
- Még egy kicsit had feküdjek veled az ágyban… Jó?
*Búgja a fülébe. Aztán pár perc csönd következik. Éppen a lány válla mögött van a feje, nagyokat lélegzik, beszívja a lány finom illatát, majd két puszit nyom annak selymes bőrére*

- Igen, ebben tökéletesen egyetértek veled.
*Belegondol, milyen is lenne, ha rögvest elmondanák neki az egész történetet. Zoey egyrészt megvetően nézne rá, másrészről lehet, arról győzködné nővérét, hogy pártoljon el Logan mellől. Ezt pedig a prof semmiképpen sem akarja. Az más tészta, hogy Lizzie mit szeretne.*
- Jobb lesz neki is, meg nekünk is, ha csak később tudja meg…
*Becsukja a szemét, mert éppen a haja csapódna bele. Hát igen, hosszú  a haja, csak mivel eléggé kócos, ezért általában az égnek áll. Ám most, hogy Lizzie a hajával szórakozik… nos, eléggé kellemetlen érzés, de azért elneveti magát.*
- Ej, megbánod te még, hogy húzogatod az oroszlán bajszát.
*Mondja vidáman, majd a következő pillanatban a lány valami furcsa érzést érezhet a derekánál. Remélhetőleg csikis, mert éppen azzal próbálkozik az ifjú professzor.*

//Nincs ihlet, sajnálom... //

*Logan Lennon *

Logan kicsit nyűgös hangja mosolyra készteti. Mintha csak most keltené az ébresztőóra legszebb hajnali álmából, és nem akarna suliba menni…
- Nem kell… megvagyunk anélkül is… feküdj még csak nyugodtan… -mosolyog, puszit adva a férfi fejére (és remélve, hogy az nem értette félre a megjegyzést gitártudása leszólásának...). Valahogy neki sincs kedve már elmenni… kellemes itt, kettesben, a puha ágyon… Nem akarja, hogy ez a varázslatos pillanat véget érjen… de sajnos a Zoey-téma ismét kissé illúzióromboló hatással van rá- amint Logan ismét felhozza, valahogy mintha fázni kezdene- a külvilág beférkőzött a gondtalan, boldog, lebegő hangulatot árasztó szobába, ahol mintha megszűnt volna az idő, és szétpukkasztotta (időlegesen legalábbis) a buborékot. Nem reagál semmit, csak ő is próbálja elképzelni húga válaszát- nyilván felháborodna, és azon kezdene parázni, hogyan megy majd be ezentúl számmisztikára.  Meg hogy mit szólnak mások… fél majd attól, hogy ha elterjed  hír, a tanár úr kis kedvencének fogják tartani, és őt fogja ezért hibáztatni, ha netalántán bekövetkezik… És az iskolában hallott történetekkel próbálja majd elrettenteni a férfitól. Biztosra vette, hogy nem egy tanítványa titokban beleszeretett a jóképű számmisztika-tanárba… de ez nem zavarta. Mindenesetre, ahogy Logan már mondta: mindkettejük érdekében jobb lesz, ha Zoey később szerez tudomást a részletekről.
Az oroszlánbajszos megjegyzésre ő is felnevet- de nem tudja abbahagyni a csiklandozás miatt. Sajnos azok közé tartozik ő is, akiknek elég egy enyhe próbálkozás, és máris vihogni meg fickándozni kezdenek…
-Na… csikis vagyok!! –nevet egy nagyot, majd amikor ideje akad rá, próbálja visszaadni a kölcsönt. Nagyon reméli, hogy Logan ugyanúgy csiklandós, mint ő…     

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve  ]

- Óhh, hála istennek.
*Válaszol a gitáros kérdésre. Aztán már tényleg eldobja magát, és olyan kényelmesen fekszik el, hogy kérdéses, megmozdul e még valaha. Bár ez gyorsan be is következik… Mármint a megmozdulás.
És amikor Lizzie felnevet, tesz róla, hogy a nevetés örökké tartson. Akár csak, amikor csiklandozó átkot küld az ellenfélre. És sikerült, Lizzie csikis… de még mennyire. Logan pedig arcátlanul kihasználja ezt az isten adta lehetőséget, és nem hagyja abba, míg meg nem érzi a célszalagot mellkasán.*
- Megmondtam, hogy nem tanácsos próbálkozni… Héjj!

*Visszakapta a kölcsönt. Na szép… Hát, sajnos neki sincsen szerencséje. Ő is csiklandós… Nem tartozik sem a balkezes, sem pedig a nem csiklandós ritka csoportjaiba. Így hát most ő nevet fel… Nézzük a jó oldalát, legalább a terv bejött… Mármint az, hogy ne szakadjon félbe csak úgy a nevetés. Így nem követi a jó kedvet a kínos csend, melyben senki sem tudja mit is kell tennie. Nem, most mindketten nevetnek…*
- Oké, tűzszünet!
*Fújja ki magát, miközben kezeit a hasára illeszti. Jól elfáradt… Ám annyira azért még nem, hogy ne legyen második kör. Így hát neki is ugrik másodszorra.*
- Sajnálom, átvertelek.

*Azzal már csiklandozza tovább. Egy másodpercre elgondolkozott, hogy bevesse e az éjjeli szekrényen lévő varázspálcát, és azzal csiklandozza a kiscsillagot. Aztán elvetette az ötletet, mert az eléggé gerinctelenség lenne, és azzal elrontaná a játék örömét… *
- Mondd csak… látszik a szemeimen, ha hazudok? Csak, hogy nem villognak e, vagy az arcom nem vörösödik, vagy az orrom? Jó tudni, bármikor hasznomra válhat.
*Nevet, és innen tudhatja a lány, hogy csak viccel. Ekkor már odahúzta magához a lányt, már ha Lizzie engedi. Erőszakkal nem cselekszik…
Átöleli, majd egyik kezével, még a takarót is ráhúzza*
- Szeretlek.
*Súgja a lány fülébe.

Ám igazság szerint fejében még mindig az jár, hogy vajon, hogy fogadja a nagyérdemű ezt a hírt. Mert annyi szent, hogy nem néznek majd rá mind kedvesen. És ami most legjobban zavarja, hogy Lizzie szülei mit fognak szólni, hogy Zoey mit mond majd. Nem akarja, hogy miatta vesszen össze a Cleve család. Mi lesz, ha nem szeretik majd? Akkor nem is mehet oda? Nem látogathatja meg Lizzie-t?
Akarata ellenére is kiütköznek arcára az érzelmei. Szomorú lett, bármennyire is kellemes az érzés, hogy itt van mellette Liz. És ezt sóhajokkal nyomatékosítja… Ám, ha mázlija van, akkor talán Lizzie nem veszi észre.*

*Logan Lennon  *

A nevetéstől már könnyek szöknek a szemébe, arcizmai görcsölni kezdenek, úgy érzi, nem bírja tovább… épp, mikor Logan bejelenti a tűzszünetet. A pár másodpercnyi szünet alatt alig van ideje kifújnia magát- a következő „támadás” váratlanul éri, de nem haragszik érte… Bár persze lebegőhöz nem jut, hogy ezt ki is mondja.
Mikor vége ennek is, kapkodva veszi a levegőt- a tartós nevetés, főleg ilyen testi erőkifejtés mellett, bizony kicsit kipilleszti az embert… A férfi megjegyzésére ismét felkacag, közben pedig nem veszi zokon az ölelést és a betakarást. Jó volna kicsit még szundítani… de a csikizés teljesen kiverte az álmot a szeméből, és ezzel lefogadná, hogy a tanár is így van.
A következő mondat derült égből a villámként éri- de jó értelemben. Örül neki, hogy máris elhangzott ez a szó… Fura, ahány történetet hall, olvas vagy lát filmen az ember, valahogy a bűvös kijelentés a nő szájából hangzik el először- és kellemes meglepetés, hogy a valóságban ez másként van. De persze Logan sem átlagos…
-Én is szeretlek. –mosolyog a férfira.
Boldognak érzi magát, mint talán még soha életében… ám gondolatban kérleli az időt, hogy hadd maradjon így minden… és érzi, hogy nem fog. Soha, egy pillanat sem tart annyi ideig, ameddig mi szeretnénk… És persze megfordul a fejében egy aprócska probléma.
A családja miatt nem aggódik- tudja, hogy idővel elfogadják majd Logant, a szülei sosem szóltak bele, hogy kit mutat be nekik. A húga pedig… ugyan lehet, hogy eleinte furcsállni fogja majd a helyzetet, de majdcsak megszokja. Mivel a tanár lényéhez az udvariasság (ezt már tapasztalta) hozzátartozik, csak (rövid) idő kérdése, mikor nyeri meg magának őt is. Hogy más mit gondol…
Irigykedők, féltékenyek mindig akadtak. Az ilyenek bárkire képesek acsarkodni, aki csak egy kicsivel is többet vagy jobbat kapott (vagy ért el) életében, mint ők. Tehát semmi értelme ezen aggódni.
Akkor mégis, miért teszi ezt? Fogalma sincs. Elégnek kéne lennie, hogy a férfi itt van… és mégis, előre retteg attól, hogy valaki elveszi tőle.
Magában megrója magát. A családunk kölcsönösen el fogja fogadni ezt a kapcsolatot- hisz akik ilyen fiút neveltek, maguk is csak kedves emberek lehetnek. Más pedig nem számít. –hajtogatja, és sikerül lenyugodnia. Addig ismételgeti ezt a mondatot, amíg teljesen nem hisz benne, és elhallgat a kétkedés gúnyos hangja a fejében. Valahogyan megérzi a sóhajokból, hogy Logan is ezen rágódott (pedig közepes legilimentori tudását engedély nélkül nem használja), és azon töpreng, hogy tudná megnyugtatni… de mivel semmi nem jut eszébe, hallgat. Kikérné a véleményét, hogy a nagyvilágnak mikor újságolják el a kapcsolatukat, ha elújságolják egyáltalán, de nem akarja megtörni a hangulatot. Majd később eldől… csak az itt és a most számít. Nem tudja, mit mondhatna, így inkább csak közelebb bújik a mellette fekvő Loganhez.
   

[[lizzie Cleve ]]

[lizzie Cleve  ]

*Elmosolyodik, amikor megkapja a választ. Ő is szereti… Bár, ezt már gondolhatta volna, különben nem hagyta volna, hogy tegnap az megtörténjen, nem hagyta volna, hogy megcsókolja annyiszor… Logan pedig nem hiszi, hogy ez afféle rájátszás lenne. Nem, biztos, hogy nem… Már megint hülye gondolatok járnak a fejemben! Ennyi…
Hát, ha hallaná is Lizzie gondolatait, akkor sem nyugodna meg teljesen… Nem hiszi, hogy ennyire egyszerű lenne ez az egész. Ha azt mondja, hogy a szülők elfogadják, hát legyen. De Zoey és az öccsük… hát, az lesz a valóban kemény dió.
Mások nem érdeklik. Igaza van a lánynak, mondjanak amit csak akarnak. Logan-t az ilyesmi sosem bántotta… Ám akkor is, a család lesz furcsa történet.*

- Hjaaj…
*Sóhajt fel, miközben ezen rágódik. Abba kellene már hagynia, ám akkor sem bírja. Nem megy. Muszáj még egy kicsit, még egy kicsit erre gondolni, hogy még jobban elbizonytalanodjék. Mert ezzel mindig is így volt…
Lizzie közelebb bújik hozzá, ami nagyon jól esik. Most már alig pár centi választja el őket, a lány fejét és a férfi mellkasát meg semmi. *
- Tudod…
*Kezdi bizonytalanul.*
- Azon gondolkoztam, hogy vajon a többiek mit szólnak majd ehhez.
*Szemei a plafonra merednek, céltalanul nézve a zöld falat.*
- Például a szüleink…
*Folytatja.*
- Ha megtudják, hogyan is találkoztunk… szerinted nem fognak majd megvetően nézni ránk?

*Nyel egy nagyot. Nem szívesen beszél erről a témáról, de muszáj, mer idegesíti a tudat.*
- Úgy értem… mi lesz, ha nem fogadnak el engem?
*Hangjában tisztán felismerhető az aggodalom, ami nem is hiábavaló.*
- Meg ott vannak a testvéreid. Mindkettőt tanítom, hogy fognak ezentúl a szemembe nézni, ha megtudják? Akár most, akár később?
*Belegondol, amint Zoey dühödten a szemébe néz, majd kirohan a terméből. Eszébe jut, amint Damien dühöngeni kezd…*
- Úgy zavar, hogy ilyenen kell törnük a fejünket, amikor csak egymásnak vagyunk…
*Azzal nyom egy csókot a lány fejére. Illatos haja, kábítóan hat… Logan-nek olyan érzése támad, mintha szemhéjai több mázsásan lennének. Aztán a férfit elnyomja ismét az álom…*