Szeparék a sarokban

A hátsó résznél vannak eldugottabb kis boxok, ahová el lehet bújni, ha épp akarsz.

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 924;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;
Kareem mosollyal az arcán adja át a melegséget adó ruhadarabokat és türelmesen megvárja, amíg a lány felöltözik. Amint a lány végez az öltözködéssel, már átadná neki a hollóssálba bújtatott törpeséget, de Armiella láthatóan nem szeretné még átvenni, talán mert olyan jól elrágcsálja a kosaras nyakmelegítőjét a kis állat.
- Oké menjünk, ha már úgyis annyira vár ránk Lucy. – kíváncsian ejti ki a nevét az ismeretlen barátnőnek. Nem tudja elképzelni, hogy ki lehet, de ha Armiella ennyire oda van érte, akkor neki is látnia kell.
- Egyébként pedig… ez nagyon király volt! Túlszárnyaltad az összes eddigi csínytevésem! Persze, neked nem olyan nehéz, de akkor is, kellett hozzá kurázsi, vagy mit mondanak a muglik erre. Szóval bátorság és merészség. Ha tudtam volna, hogy te ilyen kis huncut vagy, már rég felkerestelek volna. – lelkendezik tovább a hollós és közben elindulnak a kacskaringós utcákon. A Seprű már kívülről láthatóan felbolydult, Karr alig tudja visszafogni magát, hogy nevessen. Nagyon nehezen rendezi az arcvonásait és a hugrást figyeli elismerő szemekkel.
- Hát ez nagyon jó volt, csak kár, hogy nem mesélhetem el senkinek! Senki sem venné ilyen nagy poénnak, talán csak Shay, tudod a háztársad. Benne még meg is bíznék, de jobb az, ha csak mi röhögünk rajta még egy évig! – fejezi be nevetgélve, majd újra komoly arcot vág, és kinyitja a lány előtt előzékenyen a Három Seprű faajtaját, ha már odaértek. Beteszi maguk után a kilincses szerkezetet és leírhatatlan élmény tölti el. Nagyon élvezi, hogy bűntárs lehet egy ekkora csínyben, ugyanis az egész Seprű erről beszél. Mindenféle dolgokat találnak ki, sőt Kareem fülébe eljut néhány olyan pletyka, amit nem bír ki mosoly nélkül. Valaki azt terjeszti, hogy Piton több diákot is megsebesített, miközben Harryt üldözte. Majd mindannyian eltűntek, de sok sérült is van. Sokan döbbenten hallgatnak, mások meg legyintenek, a kosaras viszont rendkívül jól szórakozik. Közben megérkeznek a látva várt barátnőhöz. Lucy egy sarokbokszban várt Armiellára, látszólag elég türelmetlenül. Egy pillanatra elakad a lélegzete Karrnak a szőkeség láttán, de aztán kedvesen elmosolyodik. Azon töri a fejét, hogy szerinte a Roxforba csak a válogatott szépségek kerülhetnek, vagy neki van ekkora szerencséje. Aztán eszébe jut Friderika „pufók” Woodson és megnyugszik a lelke… Ő a szerencsés.
- Á, szia Lucy! Örülök, hogy megismertelek végre, Ella mesélt rólad. Egyébiránt ne haragudj rá nagyon, sokan voltak a boltban és egy picit feltartottam egy kis beszélgetéssel. Engem illet a megrovás. – menti ki Armiellát mosolyogva a barátnőjétől. Közben meglepődik, hiszen a lány a keresztnevén szólította, pedig eddig még soha nem beszéltek egymással. Ráadásul még egy picit bele is pirult, ami Karrnak nagyon is jól esett. A kis törpegolymókot az asztalra teszi a fiú, majd lesegíti a kabátját Armiellának, ha az engedi, sőt még a széket is kihúzza picit. Aztán, ha Ella helyet foglal, leveszi a kabátját és felakasztja egy fogasra, majd ő is ledobja magát a hugrás társaság mellé. Úgy ül le melléjük, hogy a kabát szem előtt legyen, hiszen valahogy még vissza kell majd jutni a kastélyba és nem lenne szerencsés, ha eltűnne valahova a főzet idő előtt és az nem a torka lenne. Karr fel sem veszi, hogy a házából egy kiscsaj rémüldözött, nem vesz magára ilyesmit. Mivel éppen most szalad be egy griffendéles kislány is hasonló hírrel, persze már egy másik túllihegett történettel. Egy valami, ami minden történetben közös: a Weasley boltban Perselus Piton megjelent. Tény, hogy ez is csak féligazság, de ez pont elég arra, hogy kicsit megmozgassák Roxmortsot és a diákok fantáziáit.
- Igen így volt, mi is láttuk, de nem kívántunk bájcsevegni vele, így gyorsan elszaladtunk. Még jó, hogy Hógömböcnek semmi baja nem esett, igaz Ella? – mosolyog mindentudóan vissza lányra Karr, és ujjaival csiklandozza a kis jószágot. Kicsit megmozgatja tagjait, különös figyelemmel a vállaira, majd újra a négy szempár között futnak a barnái és érdeklődve néz feléjük. A pincérboszi nemsokára megérkezik, Karr pedig mindkét sárga jelvényesnek rendel azt, amit kér és még némi borravalót is ad a kedves kiszolgálónak. Magának két korsó vajsört hozat, jól fog esni ebbe a nagy felbolydulásban egy állandó íz, egy olyan dolog, ami sohasem változik. Még volt elég sok idő, a visszaindulásig, Karr nem aggódott. Egyébként is, most nem őt fogja keresni senki, ez a pletyka még az álcáját is elősegíti. Majd a hazafelé vezető úton kissé beszari módon fog menni, hogy lássák, ő is elhitte a pletykát. Persze olyan sokáig nem fog tartani a félelem, hiszen majd rájönnek, hogy hol is történt pontosan az eset és akkor egy jó viccnek fogják fel, vagy cikizik miattuk őket. Viszont a dicsőség a bájos lányé, elvenni tőle már nem lehet, Karrnak viszont esze ágában nincs is ilyen szentségtörésre vetemedni. Hollósként elismeri a teljesítményt és azt, ha jobbal állnak elő az ő ötleteinél. A vajsört kortyolgatva aztán megtöri a rövid csendet.
- És mondd csak Lucy, te is szeretnél csatlakozni a kosáredzésekhez, mint Armiella? – néz egy picit a bűntársra, majd figyelmét újra a barátnőnek szenteli.
- Mint már említettem, nem kell annyira komoly edzésre gondolni, de higgyétek el meg tudnám kínozni a népet, ha kellene. Persze a játék öröme sokkal többet számít, így nem veszem annyira komolyan a dolgot. Így sem vagyunk sokan, egyedül pedig elég unalmas lenne dobálnom. – fejezi be őszintén, főleg Armiellának címezve. Ha kosárlabdáról van szó, már nem beszél viccelődve, komolyan bolondul a sportágért. El is képzeli, hogy a két lány ott mozog a pályán, vagy épp mutatja, hogy kell egyáltalán helyesen tartani, vagy épp helyes mozdulattal eldobni a bőrt.
- Amennyiben szeretnél te is, szívesen várlak Ellával együtt. – tesz pontot a mondandója végére és elfogyasztja a vajsör maradékát, ami a korsó egyharmadában maradt. A következőt maga elé húzza és elgondolkodva figyeli a két csinos lányt.
Megjegyzés: Lucy *___* xD ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 1135;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

- Köszi. Én is élveztem, elhiheted. Ritkán csinálok ilyesmit, de annál élvezetesebb szokott lenni a másokból kiváltott reakció. Most arra törekedtem, hogy káosz és pánik törjön ki. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy sikerrel jártam. - Kacsintok a lelkendező fiúra, kipirult arccal. Jól esett az, amit mondott. Ugyanakkor a felbolydulás miatt kissé én is izgatott leszek, csak akkor nyugszom meg, amikor már a bejárati ajtó közelébe érünk. Mondott egy nevet, akire nem számítottam. Egy lány, ráadásul a háztársam. ~Milyen meglepő? Vajon van vagy volt valami kettejük között? Lucy nem fog örülni ennek.~ Gondoltam, majd megerősítettem abban, hogy senki sem tudhat erről. - Nézd, erről még Lucynak sem kellene beszélnem, de előbb-utóbb muszáj lesz. A legjobb barátnőm és rá fog jönni, hogy valamiért rém vidám és izgatott vagyok egyfolytában. Shayt inkább kihagynám, ha nem gond. Vagy ti jártok? Mert akkor nyugodtan megoszthatod vele, ha ti is mindent megbeszéltek egymással és megbízol benne. - Mosolygok rá, miközben burkoltam megtudakoltam, hogy facér-e.

Komolyan, néha úgy érzem, hogy a kerítői módszereim igazán okkultak. Egy csíny, egy közös titok, és máris összébb hozhatom a barátnőmet a választottjával. ~Legalábbis nagyon remélem, hogy nem hátrál ki a válaszadás elől.~ Ugyanakkor Demoklész kardja ott lóg a fejem felett. Szinte érzem és látom a hatalmas kardot, amely lesújtani készül rám. De próbálok pozitívan hozzáállni a dologhoz. Megúsztuk eddig és ezután is így lesz. Meglepődöm, amikor kinyitja előttem az ajtót. Igazi úriemberként viselkedik. Odabent persze tombol a káosz, senki sem tud semmit, mégis úgy tesz, mintha rém tájékozott lenne. Kis híja van, hogy el nem nevetem magam némelyiken. Kareemra sandítok és látom, hogy ő is hasonló problémával küzd. Amikor Karr kedvesen köszönti és megemlíti, hogy ő „rabolt el”, először a füle tövéig pirul, majd hitetlenkedve rám néz. Jól tudom, hogy mire gondol. Azt hiszi, hogy én, meg Kareem… pedig nem is.

- Persze, semmi… semmi gond. - Vigyorog bambán a fiúra, én pedig szemeimet forgatom somolyogva. Én jól tudom, hogy Kareem az egyike azon fiúknak, akikbe bele van zúgva barátnőm. ~Na jó, ő az elsőszámú delikvens a jelöltek sorában. Csak épp Lucy is olyan bátortalan, mint én Leoval.~ Gondolom, magam elé idézve a világítóan kék szemek gazdájának arcát. A kis törpegolymó az asztalra kerül sapkástul, amiből egyből igyekszik előbújni.
- Ez meg? Csak nem?! Hűűű… ilyet én is akartam, csak anya sosem engedte. – Lelkendezik Lucy, majd rögtön a kezei közé kapja és dédelgetni kezdi a kis apróságot. Az pedig csipogva, ugrándozva élvezi, hogy végre valaki figyelemre méltatja rendesen. Megcsóválom a fejemet. Tudom, hogy Lucynak azért nem engedte az anyukája, hogy ilyet vegyen, mert egyrészt rém drága, másrészt meg mugli környéken laknak és feltűnő lenne. Hagytam, had szórakozzák ki magukat.

Most rajtam a sor, hogy elpiruljanak, amikor Karr lesegíti a kabátomat. Meglepett vele, nem számítottam rá és a szék kihúzását is túlzásnak érzem, bár jól esik a figyelmessége. Elmélázva figyelem, ahogy a fogasra rakja a kabátját, majd leül mellém a boxba. Beljebb húzódok, hogy kényelmesen elférjen ő is. Bár én titkon abban reménykedtem, hogy Lucy mellé fog, de most már mindegy. Már épp odafordulok hozzá, hogy megkérdezzem, amit még odakint akartam, de egy túlbuzgó griffendéles lányka szalad be ismét a már korábbi híresztelések egyikével. Így inkább megvárom, amíg elhallgat, majd Kareemhoz fordulok.

- És mond csak, hogy tudtál lejönni a Roxmortsba? Úgy tudom, hogy benneteket nem engednek ki az iskola területéről. Még Lucyra is gyanakodva néztek, de neki számos varázsló van a családjában anyai ágon, nem kell aggódnia annyira, mint neked… - Suttogom, közelebb hajolva hozzá. Erre már Lucy is kíváncsi, bár a szemem sarkából láttam, hogy nagyon is sasol minket, miközben játszik az aprósággal. Aminek Kareem egyből nevet is adott. - Hogy micsoda? Nem, nem Karr. Ez nem lesz jó név neki. Akkor már legyen inkább Hópehely. - Mondom nevetve, elvégre valóban olyan, akár a hó. Lucynak kb. ekkor kerekedik el a szeme a hallottaktól és a látottaktól, de igyekszik palástolni és zavartan nevet velem, majd az asztal közepére helyezi a kis jószágot. ~Bakker tutira félreérti.~ Gondoltam, de nem a fiú előtt fogom elmagyarázni neki a történteket. Ám még hozzáfűzi a véleményét a névadáshoz.
- Nekem a Hógömböc is tetszett. - Mondja pirulva. Ám én jól tudom, hogy bármilyen nevet mondott volna a fiú, neki az tetszene.

Hamarosan kijönnek felvenni a rendelést és míg Lucy egy újabb töklevet kér, Kareem és én egy-egy vajsört rendelünk. ~Jól fog esni a hideg után.~ Rövid csend áll be, amíg megkapjuk az italjainkat, majd végül a fiú szólal meg ismét ezúttal egyenesen Lucyhoz intézve szavait. Barátnőmet ezzel még jobban zavarba hozza, mint előtte. Éppen Lucy volt az, aki ajánlotta Kareemot. Szinte mindent tud a hollóhátas fiúról, amit tudni lehet. A pletykákra nem ad sokat, azonban tudja jól, hogy a fiú szeret kosarazni és nagyon is jó benne. Számára ez egy főnyeremény. Mármint, hogy gyakorlatilag elhívta a fiú az edzésre.
- Pe… persze. Nem mondta? - Néz rám, amikor Karr is; kissé talán neheztelően. De valószínűleg fordított esetben én is féltékeny lennék. ~Azt hiszem…~ Lucy szinte issza a fiú szavait, kezdem úgy érezni, hogy zavarok. Csakhogy beszorítottak a sarokba, hiszen a fiú ül mellettem és neki is fel kellene állnia ahhoz, hogy kimehessek a boxból. - Aha… - Leheli barátnőm bambán, a látványba belefeledkezve.

Végül valóban meghív minket, így már semmi akadálya, hogy megkörnyékezhesse a fiút Lucy. Csak a bátorságának morzsáit kell összekaparnunk addigra. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy vagy magukra hagyjam őket vagy csináljak valamit. Elvégre kezdett rém zavaró lenni, ahogy barátnőm csorgatta utána a nyálát. Ráadásul szegény észre sem vette, hogy milyen nyilvánvaló a dolog. ~Ezt tutira nem szeretik a fiúk, muszáj lesz valahogy a mosdóba csábítanom és rászólnom.~
- Öm… Lucy, elkísérnél a mosdóba? – Érdeklődöm, majd Kareem felé fordulok. - Kiengedsz? Pár perc és jövünk. Addig itt hagylak Hópihével, hogy ne légy egyedül. - Kacsintok rá, majd Lucyba karolva lassan a mosdóba megyek, ha kiengedett a boxból. – Lucy! Anyám, ne bámuld már ilyen feltűnően. Tutira kiszúrta. – Mondom, mire most először látom rajta, hogy tényleg nagyon haragszik rám. – Lucy, mégis mi a bajod? – Érdeklődöm.

- Tudod, hogy tetszik nekem. Akkor miért flörtölsz vele? – Kérdezte karba font kézzel.
- Na álljuk meg egy pillanatra. Nem flörtöltem vele, jó? Csak belebotlottam és rákérdeztem, hogy beszállhatok-e a kosaras csapatba. Tudom, hogy oda vagy érte. Azt hitted, hogy téged nem vinnélek majd magammal? - Kérdeztem hitetlenkedve. Elvégre sejthette, hogy én csak a játék miatt mennék. – Lucy, most komolyan egy fiú miatt veszekszünk? Ne már! – Húztam el a számat. Nem szoktunk veszekedni és igazságtalannak éreztem. Elvégre semmi sincs köztünk.
- Jó, jó igazad van. – Látta be barátnőm, majd egy nagy ölelést követően a tükörhöz fordult és rendezgetni kezdte a haját. – Hogy nézek ki? – Kérdezte végül.
- Szuperül. De, ha eddig nem ájult volna el tőled, most tutira feltűnik neki, hogy a füled mögé tűrted a hajadat. - Ugratom, mire a nyelvét kiölti rám. Ismét csak belé karolok, majd visszasétálunk a boxunkhoz és helyet foglalunk.

Megjegyzés: Jó hosszú lett. Lucyt nyugodtan mozgathatod egyébként, hiszen NJK: ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 1128;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;

Karr egy picit elcsodálkozik, hogy az aranyvérű leányzó, aki eddig olyan helyesen és bájosan volt édes, azt állítja, hogy élvezi, hogy gyakorlatilag káoszt és pánikot keltett. De a hollós ezen hamar túlteszi magát és visszakacsint. De aztán meglepődik, mert a lány a Shay-jel való kapcsolatáról kérdez. Nos, a fiú el is pirul egy pillanatra, mikor a legutóbbi találkozásra gondol, sőt még el is fordítja a fejét zavarában. A vége elég kellemetlenre sikerült és kerülni kezdte a zöldszeműt. Pedig bocsánatot kéne kérnie, vagy nem is tudja mit. Elég érzékenyül belelépett most Armiella a dologba, de azért a hollós félszegen visszafordul és a lány szemeibe néz.
- Hát eddig nem jártunk és gyanús, hogy nem is fogunk. Annyira nem is volt tervben ilyen dolog. Olyan pletykát hallottam, hogy „ujjperc” Blainnel, a hírhedt Mardekárossal látták Shaelynnt. Én ezt nem nagyon akarom elhinni, mert annyira más jellemek és hihetetlennek tartom az egészet, de már több felől hallottam. Csak barátok vagyunk. – rövidítette le Karr a hosszabbnak szánt beszédét. Eszébe jut sokszor az ártatlan vigyori csaj és valóban nem tudja, hogy mit eszik az ujjpercgyűjtő kisiparosban. Ráadásul olyan stílusa van a srácnak, hogy még álmában is elkerüli. Valószínűleg nem értené a vicceit és komoly csata lenne  közöttük. De ha egyszer bebizonyosodik a dolog Shay-jel, a lány miatt nem is szeretne összetűzésbe keveredni vele. Az ő dolga, és nem hiszi a fiú, hogy hosszú távú lesz. Ha meg igen… ebbe még nem gondolt bele, de igazából semmi köze hozzá.
- Szóval… kissé eltértem a tárgytól. Nem fogom neki elmondani, csak ha már kiderül az igazság – mert az előbb utóbb kiderül, még akkor is, ha te nem szerepelsz benne -, már ha engedélyezed majd. Most hagyom, hagy fürödjön a boldogságban… Nekem sem ártana már. – ábrándozik el egy pillanatra kissé savanyú képpel, de a kocsma látványa felvidítja. Mire odaérnek, elgondolkodik azon, hogy Rosmertától sápot kéne szedniük, cserébe minden héten csinálnának neki forgalmat. Mosolyogva ül le a lányokhoz. Most, hogy megvizsgálja, még Lucy akaratán kívül is jó helyet választott, mert itt eléggé el vannak dugva a kíváncsi szemek elől. Még talán ismerkedő saroknak sem rossz. Persze, majd ha lesz rá mód, mindenképpen beül kettőjük közé. Mégiscsak kellemesebb lenne a két szép lányka között beszélgetni. A hetedéves szeret irigységet kelteni másokban, még ha az csak látszólagos is. Lucy lelkesedésére a kis állat iránt újra felölti a vigyori pofát a hetedéves és rendkívül jól szórakozik a látványon. A lányok meg tudnak örülni a „cuki kis állatokért” és ez mindig megmosolyogtatja. Armiella meg láthatólag nagyon kíváncsi. Nagyon-nagyon az, Karrnak kedve lenne egy picit megvezetni, de sárga szendvicsben van, még a végén elpáholják. Attól, hogy lebuktatják nem fél, úgy néz ki, hogy valamiért megkedvelték a hetedéves kékséget.
- Ötleteket várok tőletek erre a kérdésre. Nem annyira bonyolult… vagyis az, de mégsem. Mondjuk annyit segítek, hogy hasonló módon, mint ahogy – csak a két lány számára hallhatóak a következő szavak, miután lehalkítja a hangját – Piton megjelent a barátaim boltjában. – fejezi be kacsintással és mindent tudó mosollyal. Biztos benne, hogy értik miről beszélsz, de inkább Lucyra lenne kíváncsi, így ezt gyorsan meg is említi neki.
- Előbb az aranyosan bájos szőkeségtől szeretném a megfejtést hallani, ha szabad ilyet kérnem Ella. – néz kérdően a kérdezettre. Azután csak hátradől elégedetten és figyeli a babaarcú leányzót, aki mostanában eléggé a piros szín híve lett, főleg az arcán mutatva ki ezt. Gondolkodás közben Armiella elveti a Hógömböc nevet és inkább a Hópehely mellett teszi le a voksát nevetve. Karrnak nagyon bejön ez a kacagás, a lány hangja csilingelve rohan át az agytekervényei útvesztőjében és a fiú megfürdik bennük, felüdülve a nevetés hullámaiban. A barátnő végül békén hagyja a fehérséget, sőt miután kijavítja Ella a fiút a névválasztást illetően, Lucy Karr oldalára áll. Ez némileg meglepi őt, hiszen az előbb még azt bizonygatta Ella, hogy a legjobb barátnők. Kissé gyanakvással tekint fel az állatról a két lányra, mosolya azonban töretlen marad.
- Kettő egy Karrnak, Ella ellen. De szerintem megengedjük, hogy úgy nevezd, ahogy csak akarod, igaz kedves Lucinda? – kérdezi a szőkeséget. Valami még mindig ott motoszkál a fejében, egy apró kis sejtelem, ami nem nagyon hagyja nyugodni. De már nem tud elgondolkodni rajta, mert a kosáredzésről kell értekeznie. Közben pedig neheztelés hangja hallatszik Lucindából a barátnője iránt. Ez csak még gyanússá teszi Karrnak a helyzetet.
- Hát, téged konkrétan nem említett, de ez nem hiszem, hogy akkora baj lenne. Hiszen, mint mondtam, nagyon szeretném, hogy Te is gyere.  – mosolyog szélesen a lányra, megnyomva a "Te" szót és látszik rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. ~Armiella állandóan bajban lehet, úgy tűnik.~dereng fel a fiúban a kósza gondolat. Aztán az egyik legrosszabb mondat hangzik el a metamorf lány szájából, amit a lányok a pasiknak szoktak mondani. A mosdós trükköt vetik be, mintha bármi problémája lenne a lánynak egyedül és segítség kéne neki. Próbálja nem mutatni a meglepetését, mert eddig minden rendben volt. De összeszorítja az ajkait pár pillanatig és félretekint. Majd újra a kedves mosolygós Karr néz vissza a szépségekre.
- Persze, menjetek csak. Hópehely biztonságban lesz. Nem ússzátok meg, hogy folytatni kelljen a beszélgetést. – viccelődik Kareem és figyeli, ahogy a lányok eloldalognak a mosdó felé. Közben elkezd szórakozni az állatkával, csiklandozza, birizgálja és ide-oda tologatja. A harcias kis állat néha visszatámad a csőrével, Karr pedig elszórakozik vele, amíg a lányok a mosdóban vannak. Tudja, hogy kibeszélik, fél, hogy visszautasítják, nem egy példa volt már erre az ilyen mosdós jelenet után. Ráadásul egyszerre ketten fognak neki nemet mondani. Bár Lucinda talán túlságosan is érdeklődő volt eddig. Ekkor kezd megvilágosodni a fiú, mikor visszapörgeti az eseményeket, Lucyra koncentrálva. Hitetlenkedő arcot vág és kibukik belőle a gondolat.
- Tetszenék neki? Te jó ég! – halkul el az utolsó szónál. Lelkében kivirágoznak a hólepte rétek és mezők, nagy izgalommal tekint a következő beszélgetés elé. Gyorsan rendel még egy kört, és közben már meg is pillantja a közeledő párost. Beül középre mire odaérnek, majd helyet enged Lucynak, hogy a fiú kerüljön középre. Megvárja, míg elhelyezkednek a lányok, majd bocsánatkérő mosollyal megjegyzi feléjük az ülésrend felbontásának okát.
- Ugye nem gond, hogy ide ülök közétek? Így jobban látlak benneteket és az esetleges kíváncsiskodókat. Lucy, jó így a hajad. – zárja le a témát gyorsan, átváltva a pirulós barátnőre.
- Egyébként ti miért jöttetek le ma ide? Én csak azért mert untam magam egyedül… és kíváncsi voltam mennyire ügyesek vagyunk a lejutással kapcsolatban. – fejezi be és véletlenül megérinti a lábával Lucy közelebbi lábát. El is pirul a fiú azon nyomban és elhúzza a lábát, pedig nagyon kellemes érzés kerítette hatalmába. Nem szeretne tolakodó lenni, lehet, hogy Lucindának van valakije és még gondja lenne belőle. Például megorrolna rá a hódítója és akkor a lány nem jönne el az edzésekre. Pedig már az is nagy tetszést fog kelteni a többiekben, hogy két lány fog velük játszani. Már előre nevetgél, hogy miket meg nem csinálnak azért, hogy a közelükbe legyenek a többiek.

Megjegyzés: Nem baj, szeretem ha hosszúkat írsz Lucyt nem illik a javamra mozgatnom, meghagyom neked, te jobban ismered ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 746;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Megelégedve veszem tudomásul, hogy sikerült zavarba hoznom a fiút. Tisztában vagyok vele, hogy Shay-jal kényes terepre tévedtem, de milyen barátnő lennék, ha nem próbálnék infóhoz jutni ezzel kapcsolatban. Kezdtem én is kényelmetlenül érezni magamat, hiszen a fiú még a fejét is elfordította. ~Vajon miért nem néz rám?~ Nem értettem, mi titkolni valója lehet, amit ennyire szégyell.
- Figyelj Kareem… - Már épp megszólaltam, amikor visszanézett rám félszegen és megosztotta velem végre, hogy nincs köztük semmi. ~Akkor meg, mi a fenéért jött ennyire zavarba? Attól félt, hogy kinevetem, mert nincs épp senkije? Vajon ez tényleg azt jelentené, hogy facér?~ Vetődött fel bennem, hogy félreértelmeztem valamit. Amikor a Shaelynnel kapcsolatos pletykákról beszélt, megvontam a vállamat.

- Én nem hallottam róluk semmit. – Vontam meg a vállamat, majd hozzátettem. – Bár ez nálam nem jelent semmit, nem vagyok az a pletykás fajta. Általában minden pletykáról utoljára értesülök. – Mondtam, s most rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek a mondandómtól. Ugyanakkor szerettem volna én is jól értesült lenni, de nekem nem okozott akkora örömet másokról pletykálni, mint más lányoknak. Egyszerűen hidegen hagyott a dolog. Meglepődve pislogtam, amikor Kareem némely bőbeszédű lányt megszégyenítő mennyiségű információt zúdított rám. Persze nem bántam, hiszen így nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy volt valami kettejük között még akkor is, ha most nem járnak és ”csak” barátok. – Értem, szóval csak barátok. Ezek szerint facér vagy, remek. – Mondtam, majd egy hamiskás mosoly jelent meg a szám szélén.

- Várj! Már miért derülne ki? Ha mindenki hallgat, legfeljebb pletykálhatnak róla, hogy mi történhetett aztán megnyugszanak a kedélyek és szépen elfelejtik az egészet. Na gyere, ne búslakodj! Lucy már vár minket. – Karolok bele, ellentmondást nem tűrően a fiúba. Tisztában vagyok vele, hiszen a képére van írva, hogy mennyire örülne annak, ha valaki végre figyelemre méltatná. ~Mindjárt össze is hozom egy ilyen lánnyal.~ Gondoltam Lucyra egyből. Közben odaérünk a fogadóba és talán ettől, talán a mondandómtól, de jobb kedvre derül. Odabent aztán fél perc alatt romba dönti a fejtegetésével a mesénket, amiért finoman bokán rúgom az asztal alatt. Ha rám néz, szemem zöldesről barnásra váltva villan egyet, majd ismét zöldben pompázik. Lucy persze nem hülye, le is esik neki a dolog hamarosan. Ráadásul zavarba jön a fiú figyelmétől.

- Lássuk csak… százfűlé főzetre tippelnék. – Mondja Lucy elvörösödve. - De várj csak… hogy éretted azt, hogy ugyanúgy, mint Piton? Army… Army… te voltál? – Kérdezi hüledezve tőlem barátnőm. ~Pedig, ha sejtené, hogy Tudjuk Ki is felmerült bennem ötletként?!~ Tutira hülyének néznének mindketten. Amikor Lucy a fiúnak ad igazat, keresztbe fonom a karomat a mellkasom előtt.
- És éppen ezért lesz Hópehely a neve. – Mondom tetetett haraggal, majd elvigyorodom a laza flörtölésük látványára. Két mulya ember próbálkozása elevenedik meg a szemeim előtt. Inkább csendben iszogattam a vajsörömet, miközben somolyogva figyeltem, hogy lassan egymásra találnak az orrom előtt.
- Nem, nem baj… - Habozott a barátnőm, majd felcsillant a tekintete, amikor a fiú közölte szeretné az edzésen látni őt is. – Tényleg? Oké, ott leszek… leszünk. – Javította ki gyorsan magát Lucy.

Mire visszatérünk, már középre ülve vár minket Kareem és úgy tűnik előzékenyen újabb kört rendelt nekünk. Lucy persze fülig érő szájjal vigyorog a fiú mondandójára. Amikor pedig meg is dicséri a lány hajviseletében beállt változást, amaznak csillogni kezd ettől a szeme és ismét paradicsomszínt ölt magára. Engem meglep a dolog, elvégre a fiúk tapasztalataim szerint észre sem veszik az ember lányát, nemhogy még az ilyen apróságokra is lenne figyelmük. Kezdem úgy érezni, hogy zavarok és a harmadik, felesleges kerék vagyok. Lucy zavartan fészkelődni kezd, amikor azt firtatja Karr, hogy miért is jöttünk ma le. ~Ha tudná, hogy Lucy miatta?!~ Ám eszem ágában sincs elmondani neki, meghagyom barátnőmnek a dolgot. Ugyanakkor ő úgy tűnik a félszeg vigyorgáson és piruláson kívül másra nem képes jelenleg. Határozottan elvarázsolt kinézete volt.

Persze az asztal alatti kis partizánakcióból én semmit sem érzékelek, ellenben válaszolok Karr-nak.
- Gondoltuk ránk fér, hogy kicsit kimozduljunk. Úgy döntöttünk, beülünk egy italra. – Indoklom az itt tartózkodásunk okát. Lassan elfogy az újabb kör ital is, amikor Lucy az órájára pillantva felsóhajt.
- Úgy néz ki, nekem vissza kell mennem a birtokra. Hamarosan kezdődik a korrepetálás és nem akarom megváratni a hatodéves diákomat. – Nekem nem említette ezt korábban, de nem firtattam. Nem tudtam eldönteni, hogy elmenekül a fiú elől vagy tényleg dolga van. Minden esetre elköszöntem tőle. - Oké, a Borzodúban várlak, ha már végeztem a Lamartin gyerekkel. – Mondom somolyogva, így mondatom igazán kétértelműre sikeredik. Végül kitesz néhány pénzérmét az asztalra Lucy, majd öltözködni kezd. – Igazán örültem Kareem. Akkor az odúban, vettem! Sziasztok! - Köszön el kacsintva, majd sietősen távozik.


Megjegyzés: Lucyt kiraktam a képből. Sorry, majd a kosáredzés alkalmával megint előkerül ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 1026;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;

Kareem a két Shaelynnes gondolat között is elmélázott. Nem akarta, hogy a másik sárga lány bármit megtudjon a párnacsata végéről, és ha rajta múlik nem is fog. Így is elég kényelmetlen volt számára, hogy a zöldszemű észrevette, és gyorsan kereket is oldott. Karr hálás neki nagyon, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Egyáltalán nem akart ilyen dologba belekeveredni a lánnyal, ha régebben volt is ilyen gondolata – mert miért is ne lehetett volna – az ott egyáltalán fel sem merült benne. Jót szórakoztak egész délután, de Karr hormonjai elrontották a móka végét. Továbbra sem tudná mit mondana a mosolykirálylánynak, ha találkoznának. Abban bízik, hogy Shaelynn elég tapintatos lenne és nem hozná fel a témát. De ami volt elmúlt, Kareemnak is túl kéne már tenni magát rajta. Nos, amíg Ella rá nem kérdezett, eszébe sem jutott, jól lefoglalták a kosárpálya és a százfűlé-főzetek. Shaynek a Blainnel való kapcsolatáról szóló megjegyzésre nem is reagál, csak figyeli a szép szemeket, és azt nézi, hogy a lány haján hogyan olvadnak el a hópelyhek.
- Ö, izé, igen, facér. – Rázza meg a fejét, mert elbambult egy pillanatra. Ugyanis azt látta, mintha a metacsaj haja megváltozik, ahogy ráesik a kristályos anyag, de aztán elesegeti a gondolatot, biztosan csak képzelődött. Armiella arcán hamis mosoly villan, ami némileg meglepi Kareemet. ~Remek? Miért lenne ez olyan remek? Nem hinném, hogy szeretnél tőlem valamit, az már feltűnt volna… bár mostanában…~ Igen, mostanában nem nagyon van szerencséje és nem is igazán nézi a lányokat. Ez a Hugrás csinos példány és mindennap más tud lenni. Azért az nagy kincs ám. Elmosolyodik magában a gondolatra, majd elraktározza a „remek”-et. A gyanúját csak jobban felbújtja, hogy belekarol Armiella és úgy próbálja meg érvényre juttatni akaratát.
- Jó-jó megyek veled a Lucydhoz. Hidd el, hogy kiderül, hogy nem ő volt ott, a Halálfalók majd gondoskodnak róla. Remélem Lucy nem fogja leharapni a fejem, hogy veled megyek. Hiszen a jó barátnők mindent egymással beszélnek meg, lehet, hogy csak zavarni fogok. De legalább nem búslakodok tovább, ígérem. – mosolyog a Hollós és hagyja magát a kis kocsmába elrángatni. Armiella nagyon szimpatikus neki, csoda, hogy nem hozta össze eddig őket a sors. Lucy rendes lány, aranyos lány, szép lány. Ennyi elég is róla elsőre, hiszen Karrnak sosem volt több kívánsága egy nőneművel kapcsolatban. Aztán, amikor Pitonra terelődik a szó, Lucy ráérez, hogy a barátnője lehetett a tettes. Karr bokája egy pillanatra megfájdul, ahogy Armiella cipőjének az orra találkozik vele, a fiú még fel is szisszen. De gyorsan megpróbálja megmenteni a helyzetet.
- Úgy mondtam, kedves Lucinda, hogy hasonló módon, egyébként pedig elsőre eltaláltad, úgyhogy csak gratulálni tudok. A nyereményed később átveheted nálam. – vicceli el a fiú mosolyogva, de nem mer Armiellára nézni, akinek a színváltós szemei, most biztosan villámokat szórnak. Lucinda elfogadta a meghívást a Hollós legnagyobb örömére. De úgy gondolta Karr, hogy ad némi pozitív jelzést is, Ella számára még talán érthetőbbet is.
- Remek. – Mondja egy picit lassabban és kihangsúlyozva a szót, apró hamiskás mosollyal a szája szegletében, pont úgy, mint ahogy Armiellától látta.
- Akkor, majd értesítelek valahogy benneteket, hogy mikorra gyertek. A sok fiú miatt ne javaslom a túl sokat mutató felszerelést nektek, amiben futkározni szeretnétek. Komolyan mondom. Én is szeretnék a játékra figyelni. – emeli fel az ujját és picit meg is rázza feléjük. Szemeiben azonban vidámság és láthatólag, csak viccnek szánta. Félig meddig így is van, azonban nem szeretné, ha csak egy alkalomra jönnének a lányok és a fiúkák az ő edzésterve helyett, a lányok kerek hátsóját követnék. A mosdós jelenet után Lucy valóban a Karr által kikényszerített reakciókkal válaszol, így a kosaras úgy gondolja, hogy tényleg bejön neki. Azonban nem éli bele magát még, bár jól esik neki, hogy egy lány ennyire érdeklődik iránta.Ezzel a „remek” ügy is megoldódott, Armiella kerítőként kérdezte a zöldszeművel feljött kapcsolatáról. Kicsit sajnálta is a dolgot, hiszen Armiella is beleillett a korábban már említett Karr-féle megfelelési hármasba. Lucy sajnos idő előtt kimentette magát, a fiú azonnal felpattan, elköszönni tőle. Talán túlságosan is sietett, mert beverte a lábát az asztalba és így fájdalmas fél mosollyal int búcsút a távozó lánynak, miközben visszaül, pedig fel akarta segíteni a kabátját a szőke szépségnek.
- Szia Lucinda, én jobban örülök! Remélem, hogy hamarosan találkozunk! Jó tanítást! – köszön el Karr is, a kacsintást pedig kellő örömmel fogadja. Végig követi a lányt a szemével, aki az ajtóból még visszafordul és a kis kacsójával integet nekik. Kareem is visszainteget mosolyogva, és Lucinda láthatóan kelletlenül lép ki, mintha maradni akart volna még. Ekkor a fiú Pitonimitátor Ellára néz és egy picit bele is pirul a dologba.
- Lamartint mondtál? A Borzodúban? Te odavitted? Na és miben végeztek? Kísérletez rajtad? Nagyon vigyázz vele, elég egoista típus. Nem fogod meggyőzni… de miről is? Mit csináltok ti a Hugrabugban ketten? Csak azt ne mond… - Karr hitetlenkedő arccal dől hátra. Ha még egy ilyesfajta romantikus affér lesz, ráadásul ezzel a csajjal, Kareem a kardjába dől. Elismeri Lamartin képességeit a bájitaltannal kapcsolatban – hiszen Hollós és a tanulás majdnem mindenek felett való, Lamartin tehetségéről pedig ódákat zengenek -, de emberileg már nagyon nincs oda érte. Elképzeli Ellával, ahogy beszélgetnek… pillanatok alatt kirázza a hideg. Gyorsan meghallgatja a választ, de aztán inkább eltereli a témát. Nem szeret Mardekárosakról beszélgetni, ez az ő keresztje.
- Jaj, igen. – felveszi a Lucinda által otthagyott pénzt és Ella elé helyezi.
- A vendégeim voltatok, tedd el a pénzt, kérlek. Majd hívd meg valamire valamikor. Tudom, hogy úgyse fogadná el, de így legalább mindenki jól jár. – fejezi be Karr. Azonban nem hagyja nyugodni a tudat a lánnyal kapcsolatban, és ha eddig nem volt merész, hát most majd változtatni fog.
- Ella, figyelj csak. – Nagy levegőt vesz, majd lassan kifújja, láthatóan izgul. – Lucinak van valakije? Olyan kedves és… - ennél több egyszerűen nem megy a fiúnak és még bele is pirul rendesen. Reménykedik, hogy a „remek” dolog, tényleg a barátnőnek szólt és nem az aranyvérű lánynak. Ha igen, akkor az is pillanatok alatt ki fog derülni, rutinosan figyeli Ella arcvonásait és reakcióit. Persze pozitív válasz esetén sincs még semmi, csak egy esély Karrnak, hogy most úgy próbálkozzon, hogy ne rontsa el. Sokszor nem tájékozódott előre, így sokszor meg is járta. A lábával dobolva várja a válaszokat.

Megjegyzés: Semmi gond, Lucinda még epekedhet XD ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 870;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Csak mosolygok, amikor Karr megerősíti, hogy bizony egyedülálló a családi állapota. ~Lucy ennek hogy fog örülni?!~ Gondolom, egyből felvidulok a hírtől, bár már előtte is igen jó kedvem kerekedett a csínytevés miatt. Amikor kifejezi abbéli félelmét, hogy tart Lucytól, felnevetek. A gyöngyöző kacaj pedig tova is libben a szélben hajam és szemem pedig egy pillanatra ibolyaszínt vesz fel.
- Lucy? Szerintem nagyon jól ki fogtok jönni egymással, hiszen sok bennetek a közös. – Kacsintok sokat mondóan. Persze igazam lesz, és elégedett somolygásba kezdek a történtek fényében. Lassan az is felmerül bennem, hogy társkereső szolgáltatást nyitok sutyiba és a suli diákjainak segítek egymásra találni vagy épp megoldani lelki problémáit. ~Minden esetre jobban csinálnám, mint az a Malfoy gyerek az tuti.~ Gondolom.

Majd figyelmem Lucyra terelődik, aki előtt ezek után nincs okom tagadni a dolgot. ~Végül is, nem hülye.~ Hangomat lehalkítva, - Kareemhoz közelebb húzódva – Lucyhoz hajolok; majd úgy árulok el neki mindent.
- Tudjuk Ki mégsem jelenhetett meg Roxmortsban, nem? Pedig az lett volna csak az igazi szenzáció. Vagy szerinted túlzás az, amit történt? – Érdeklődöm még mindig virágnyelven a biztonság kedvéért. Közben persze el is feledkezem róla, hogy Karrt ezúttal figyelmen kívül hagytam. Amikor Lucy a torkát kezdi köszörülni, rájövök, hogy sikerült túl közel kerülnöm a fiúhoz, amit barátnőm rossz néven vesz. Így inkább gyorsan elhúzódom, visszaülve a helyemre.

Kareem persze lovagiasan menteni próbálja a helyzetet, de tök felesleges. A barátnőm elértette a dolgot, a szemein látom a felismerést és a félelmet. ~Na igen, ő nem merne ilyesmivel szórakozni. Ezért is jó, hogy összeakadtam Karral. Különben ezt sosem csináltam volna meg.~ Amikor a fiú felajánlja, hogy később kap tőle valamit, mert rájött egyből a dologra barátnőm a füle tövéig elpirul. Én persze sejtem, hogy mit is kérne a fiútól, ha rajta múlna. Nem csak nekem piszkos néha a fantáziám, ha fiúkról van szó. Amikor a fiú nyomatékosítja Lucyban, hogy mennyire is örül a csatlakozásának, elvigyorodok. Pontosan ugyanazokat a szavakat és gesztusokat használ, mint én. ~Vajon tényleg tetszenek egymásnak?~ Merül fel bennem a kérdés. Szeretném boldognak látni a barátnőmet, ám nem mindenáron. Nem nézem ki Karrból, hogy csak megjátssza magát. De még én sem vagyok tévedhetetlen. ~Ki tudja?!~

- Majd próbálkozunk nem túl kihívó sportrucit felvenni. – Kacsintok rá. Ugyanakkor ezek után minimum, hogy olyan kihívó ruhát fogok Lucyra erőltetni, hogy a fiú dobjon egy hátast, ha meglátja. Az ötlettől ismét elvigyorodom. Ha nem látnák, talán még a kezemet is dörzsölgetném, mint valami piaci légy. Mosolyogva figyelem, ahogy Kareem ügyetlenül felpattan, majd a lovagias szerepben tetszelegve felsegíti a pirulós Lucyra a kabátját. Amint Lucy elmegy és kettesben maradunk kezdem úgy érezni, hogy talán inkább nekem kellett volna valamilyen ürüggyel távoznom és nem neki. Szinte várom már a kérdését a kígyóimádóról. Mi vagyunk az ügyeletes pletyka mostanság. Mindenki azt találgatja, hogy miért vittem a Borzodúba. Minthogyha a korrepetálás nem volna elégséges indok. Bár valóban nem úgy viselkedett, ahogy illett volna. ~De nem lepődtem meg, elvégre egy mardekárosról van szó. Én voltam a hülye, hogy azt hittem tud viselkedni.~

- Igen, Lamartin. Jaj, azt ne mond, hogy te is adsz azokra a pletykákra Karr! Nincs köztünk semmi, tényleg! És maximum csak szeretne lombikba zárni, de abból nem eszik az tuti! Csak bájitaltanból korrepetál, ennyi. Ez a büntetőmunkája, mert csinált valamit. Minticz professzor a házvezetőm küldte hozzám és a beázás miatt máshol nem tudtunk találkozni. - Mondom hevesen, miközben a kezére teszem a sajátomat és kissé elpirulok, - hajam is narancsos színű lesz - hiszen szégyellem a büntetőmunkás részét a dolognak. Sértő, hogy ilyen alaptalan dolgot kell megcáfolnom minden egyes alkalommal, ha valaki rákérdez. Jól esik, hogy úgy tűnik félt engem tőle. Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja rólam, együtt vagyok Seraphinnal. Ugyanakkor el is húzódom tőle, nem akarom feleslegesen zavarba hozni. Úgy tűnik, egyedül is hajlamos zavarba jönni.

Amikor ismét bebizonyosodik, hogy egy igazi úriemberrel van dolgom, kicsit irigyelni kezdem Lucyt. ~Mázlista, ha összejönnek.~ Gondolom, majd elteszem a pénzt.
- Rendben, átadom. De igazán nem volt szüksége, ugyanakkor rém udvarias gesztus volt. Köszönjük. – Mondom mosolyogva. Az újabb kérdésével meglep. Nem nézem ki belőle, hogy ilyen bátor lenne. De az is lehet, hogy mivel nincs itt a szóban forgó egyén, ezért bátorodott fel ennyire. Ezt támasztja alá az is, hogy alaposan elpirul a mondandója közben. Ugyanakkor meglepő módon féltékenységet érzek egy pillanatra. Hogy Lucynak valószínűleg előbb jön össze és lesz barátja, mint nekem. Ráadásul Kareem egy helyes, lovagias srác, biztosan a tenyerén hordozná. S bár első pillantásra egyértelmű, hogy összeillenének, mégsem tudok felhőtlenül örülni most ennek.

~De persze megint én vagyok a hülye, hogy ilyesmiken gondolkozom. Leo sosem fog észrevenni és ilyen figyelemre méltatni.~ Gondolom elkeseredve. Aztán rájövök, hogy most Lucyról van szó és mosolyt erőltetek arcomra. ~Még a végén félre érti a rosszkedvem okát. Remélem, hogy nem azt gondolja, hogy Lamartin miatt van.~ Rendezem vonásaimat, majd válaszolok.
- Nem, Lucynak nincs senkije. Még sosem volt barátja. Éppen olyan félénk, mint te. – Válaszolom, jelezve neki, hogy ha akar valamit, szabad a terep. Ugyanakkor kissé kényelmetlenül kezdem érezni magam, a lábaim is elgémberedtek. Felállok és az üres korsókat felmarkolom. – Neked is hozzak még eggyel? – Érdeklődöm, majd megindulok az összegyűjtött korsókkal a pulthoz. ~Legalább ezután lehet majd másról is beszélni. Remélem nem csak Lucyról akar majd társalogni, mert akkor tutira egyenesen utána küldöm.~ Gondoltam felvidulva ismét az ötletemtől.


Megjegyzés: xD Na, ezt a reakciót értelmezd, ha tudod. ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 903;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: -;;

A három Seprű bejáratánál Karr elgondolkozik a hallottakon. ~Sok bennünk a közös? Vajon mire gondolhat? Egyáltalán honnan tudja, hogy én milyen vagyok?~ de mire bármilyen konszenzusra jutna ezzel kapcsolatban már a sarokszeparéban beszélgetnek hármasban. Kareem nem szól bele, hogy még mit talál ki Ella, de Tudjuk Ki-n azért meglepődik, és nem is kicsit. ~Bolond ez a lány? Még rágondolni is szörnyű, nemhogy felvenni az alakját… ~ el is komorodik erre a gondolatra, sőt, ha így lett volna még ki is fut a világból, vissza a Roxfortba.  De ezt gyorsan el is felejti a Hollós, ugyanis Ella kissé közel hajol hozzá, hogy amíg a barátnőjével beszélget, más ne legyen fültanú. Armiella színjátszós szeme most nagyjából öt centire van a kosarasétól, Karr egy picit bele is feledkezik a látványba. Valószínűleg a lélegzete meg is csiklandozza a lány arcbőrét, ahogy a lány előtte próbálkozik megnyugtatni a barátnőjét. Lucinda torokköszörülése repíti vissza a valóságba, és Karr bele is pirul a dologba, majd zavartan hátrébb dől, hogy Ella elhúzhassa a fejét és nehogy véletlenül találkozzon az arcuk. A félvér lány tekintetéből rosszallás tükröződik, de szerencsére nem a Hollós az áldozat, Lucy valahogy nem látta meg, hogy a fiú belepirult a dologba. Gyorsan észbe kapott és inkább Army megmentésén fáradozott Karr, de úgy tűnik szükségtelen volt, a szőke szépség vagy nem volt haragtartó, vagy nagyon szerette Ellát. ~Mennyi közös titkuk lehet. Azt sem tudom, hogyan nyomozták ki a kosáredzést, nincs reklámozva. Majd alkalomadtán megkérdezem.~ rögzíti a Hollós az elméjében ezt a kis információhiányt, amit később szeretne magáénak tudni. Ella megnyugtatja, hogy diszkréten fognak öltözködni, amit Karr magában hálával fogad. Milyen rendesek, hogy nem akarnak nekem, de inkább maguknak rosszat. Azért átlag roxforti diákoknál ez a két idősebb lány már nagyon csinos, kitűnik a többiek közül, és félő, hogy a srácok – beleértve Karrt is – inkább másra gondolnak ilyenkor velük kapcsolatban, minthogy labdát pattogtassanak. A hormonok már igenis jelen vannak, sőt a legtöbbjük túlesett már az első meglepetésen. Újabb gondolatok, újabb pirosodás. Úgy látszik a mai téli divat a piros és árnyalati a Hollósnál, de most már nem zavartatja magát ezzel. Sajnos Lucy távozik Kareem nagy bánatára, de azért Ella kárpótolja az elveszett plusz szépséget, ami Karr szívét felderíti. Koncentrál a lányra, aki természetesen – legalábbis normális diákok között ez természetes – megköszöni, hogy kifizeti helyettük is az italokat.
- Ugyan ez csak természetes! Továbbmennék, nektek szívesen fizetek bármikor, annyira - ~gyönyörűek és igézőek vagytok~ - kedvesek voltatok hozzám. Kevés az ilyen manapság, ráadásul te különösen kedves vagy nekem, egy régebbi vicced miatt. – bókol a fiú, utalva a Weasley fivéreknél történt eseményre. Tagadhatatlanul jól érzi magát Army társaságában, látszik is, hogy sugárzik a kosaras. Szinte feltöltötte a két lány, de biztos benne, hogy erre külön-külön is képesek lettek volna.
- Eszembe sem volt hinni a pletykáknak. – emeli fel a két kezét a fiú hárításként, majd folytatja.
- Áhhá, így már érthető. Egyébként, amíg nem említetted a Mardekárost, nem is tudtam róla, hogy vannak pletykák. Hozzám sem jut el minden hír… El tudom képzelni, milyen fájdalmas lehet vele tanulni, bár ért hozzá ez kétségtelen. Talán a modora hagyhat némi kívánnivalót, nem egy szociális fajta úgy tudom. De mivel ezek is csak pletykák, meg az órákon ennyit érzékelek belőle, még az is lehet, hogy tévedek. Bár a lombikba zárás ezeket megerősíteni látszik… - fejezi be a Lamartinról alkotott véleményének kifejtését. Már így is túl sokat beszéltek róla. Ella láthatólag el is komorul, így inkább hagyja a témát nyugodni. ~Pedig érdekes lehet a Hugraközpontban egy Mardekáros. Kíváncsi lennék, ő mit mondana ugyanebben a témában. Persze nem állna szóba velem, így ezt sohasem tudom már meg.~ gondolja Karr és egy picit maga alá igazítja a széket, kicsit kezdett lecsúszni róla. A kezeit összekulcsolva a kemény faasztalon pihenteti és nézi a szemben ülőt tovább, aki természetesen jó Hugrabugoshoz és lányhoz híven tovább beszél. Újra Lucy a téma, Karr szemei pedig csillogni kezdenek, mikor megtudja, hogy Lucinda szintén facér. ~Az meg hogy lehet? Figyelek, mert lehet, hogy csak ugratni akar. A körülmények és az egész délután nem ezt mutatták, de ki tudja, hogy mit beszéltek a mosdóban. Az az átkozott mosdó!~ bosszankodik magában, azonban, válaszolnia kell, mert Ella feláll és felkapja az üres korsókat, Rosmerta helyett dolgozva.
- Ö, igen, jól esne még egy. Bár tudod, sok időm már nincsen, de egy még igazán bele fog férni! – mondja mosolyogva és figyeli a távozó lány lágyan ringó csípőjét. ~Ezek olyan természetességgel veszik el a férfiak eszét, hogy észre sem veszik. Felháborító! Meg egyébként is, mit akart ezzel? Most azt mondta, hogy miért nem próbálkozom nála, vagy azt, hogy Lucynál van esélyem? Kiismerhetetlenek ezek a nőstények.~ mosolyog Karr közben, ahogy a tovább figyeli elmélyülten a lányt, aki hamarosan megérkezik a következő körrel. Felpattan, amíg a lány helyet foglal és elhúzza az egyik korsót, kivéve, ha a lány odatolja neki. Akkor csak visszaül és kevés morfondírozás után újra felveszi az elejtett fonalat.
- Nem vagyok én olyan félénk, csak… - itt egy picit megakad, de nagy levegőt véve folytatja. - …nem voltak túl sikeresek az eddigi hódításaim. Igen, mondjuk így. Vagy úgy, hogy…- ~mindegyiket elrontottam valami apró hülyeséggel~ - …követtem el néhány hibát, ami a meggondolatlanságaimból adódott. De most már figyelek az ilyen apró dolgokra is, így semmi akadálya, hogy új kapcsolat után nézzek, csak nem nagyon vannak olyan kedves lányok, mint ti. – passzolja vissza a labdát a kosaras. ~Nem csak te tudsz ködösíteni, bár ez nem is volt igazából az, kedves Ella.~
- Hát így állunk. – von vállat a fiú és belekortyol az újabb korsó vajsörbe.

Megjegyzés: vigyázok, hogy meg ne égjek ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 360;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Kareem mondandójára ismét elpirulok. Az a pillanatnyi elhallgatás sokkal beszédesebb volt, minden szónál. ~Tehát tetszünk neki. Szuper!~ Gondolatban már azt terveztem, hogy hová fogom őket bezárni hosszabb időre a kastélyon belül, hogy kettesben legyenek és összejöjjenek végre. Amikor a kis csínyünkre tett utalást vigyorogtam válaszképpen. Szerencsére úgy tűnt, hisz nekem és nem ad a pletykáknak. Állítása szerint még csak nem is hallotta a történtekről keringő szaftos pletykákat. ~A mázlista.~ Gondolom, de eszemben sincs megkérdőjelezni az állítását.
- Na igen, kissé kifacsarodott a lelkivilága az biztos. Viszont, ha segít abban, hogy meglegyen a bájitaltan RAVASZ-om, akkor elviselem az idegesítő jelenlétét magam körül. – Mondtam határozottan. Auror akartam lenni és ezért bármire képes voltam, hogy elérjem a célomat.

Kissé rá is játszom a dologra, hogy Kareem-ot elbizonytalanítsam. A pult felé menet először nem szándékosan ringatom a csípőmet, ösztönösen jön. Ám amikor észreveszem, hogyan is bámul, már figyelek arra, hogy lassan jöjjek és kiélvezhesse a látványt. Végül a két újabb vajsörös korsóval megrakodva térek vissza, majd ülök le az asztalhoz. Somolyogva figyelem a fiú reakcióit, dob az önbizalmamon, hogy látom, tetszem neki. Ugyanakkor csak játszom, egy percig sem gondoltam komolyan, hogy elveszem a barátnőm szívszerelmét. Legalábbis, amíg Lucy és nem irántam mutatja ki az ilyetén érzéseit. Látom, ahogy felpattan, és ismét bizonyítja, hogy bár nem nemes vér csörgedezik az ereiben tudja az illetet. Jó néhány nemesi származású varázsló elbújhatna szégyenében, hiszen ők még fele ennyire sem tudnak viselkedni néha.

Próbál meggyőzni arról, hogy rosszul látom és nem egy félénk fiú ül itt mellettem.
- Szóval... azt mondod, hogy… te nem vagy… félénk… és én... kedves vagyok?! – Kérdeztem tőle, miközben ismét átléptem azt a bizonyos intim zónát, amit már korábban is. Egészen közel hajoltam hozzá, miközben szinte már suttogtam a végén. A tekintetemet az övébe fúrom, szinte már farkasszemet nézek vele s elővillan ismét szivárványszínű íriszem. Arcunk között rohamosan fogyott ezzel a távolság és már olyan közelségbe kerültem hozzá, hogy szinte meg is csókolhattam volna. De nekem eszembe sem volt. Csupán játszottam vele, teszteltem, hogy mennyit bír ki. ~Ha most nem megfelelően reagál, tutira elfelejthet engem és Lucyt is.~ Gondoltam. Tudom kellett, hogy tényleg csak megjátssza magát vagy valójában olyan, amilyennek eddig mutatta magát.

Megjegyzés: Rövid, de annál velősebb. ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 740;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: KATT;;

- Hagyjuk a Mardekárosokat, lesz neked elég bajod vele. Sokkal jobban szeretem a borzokat, inkább rólatok beszélgetek. – záratja le a témát gyorsan Kareem. Nem bírja a zöldeket, de ez kölcsönös közöttük. Sajnos a származása miatt megbélyegzik Karrt és ez ellen semmit sem tehet. Pont ez a baja, hogy olyan miatt ítélik el, amihez neki semmi köze. Az is igaz, hogy vannak olyan Mardekárosok, akik nem ítélik el… szóba sem állnának vele. Így aztán – még ha Kareem nem is így gondolkodott az első években – az idő múlásával a kosaras így látta a zöldeket. Egyetlen masszának, néhol némi vadhajtással. Persze a többi házban is voltak ilyenek, de azokkal valahogy jól megvolt. Lehet, hogy kellett valakit utálni és a Martdekárosok jó céltáblák lettek, még segítettek is neki ebben. De mivel Armiella gyorsan távozik a korsókkal, így a fiú gondolatai a zöld lenéző arcokról a sárga popsik felé vándorolnak. Elismerően nézi, ahogy lágyan ring a csípő, mintha egy anyuka szépen babusgatná kicsinyét. Karr végül is elmondja Ellának, hogy tetszenek neki a Hugrások, amit Armiella megfejel egy elég érdekes lépéssel.
~Te jó ég, mit akarhat? Meg akar csókolni? Nagyon úgy néz ki…~ emeli meg a szemöldökeit a Hollós. A metamorf mágus leányzó pedig csak közelít szivárványszín szemeivel. Arcán jól kivehetőek már a pólusok, ahogy fogy a távolság. Csábos ajkaiból pedig mézédes szavak csorognak, a méhész pedig begyűjti őket. Egészen közel vannak már egymáshoz a kék és sárga ajkak, mikor Ella kérdése végére ér és állandósul a távolság az íves domborulatok között. Karr szívverése pedig felgyorsul, ilyen közel nem állt – illetve hajolt - még lány, hogy önként megcsókolja. Armiella csodás teremtés, remek humorral és lelkiséggel megáldva, az alakjáról már ne is beszéljünk. Nincs is miért, hiszen bárkivé átváltozhatna, de Kareem szerint felesleges, pont jó ez úgy, ahogy van. A Hollós nem tud ellenállni, most rajta a sor. A fejét nagyon lassan megindítja a lány felé és közben gondolatkáosz születik az agyában. Pár centiméter a távolság és, amíg a fiú elméjében cikáznak a gondolatok, lehet, hogy összeforrnak a már említett ajkak. Egy pohár koppanása, az ajtó zsanérjának csikordulása, lépések, nevetés és megannyi apró rövid hanghatás, ami ennyi idő alatt érzékel Karr. ~ Szóval két lány. Ella és Lucinda. Vajon milyen lesz majd, ha megcsókolom? Édes? Szikrázó? Nedves? Visszataszító? És miért is akarja ő, hiszen alig ismer és úgy tűnt, hogy nem is akar ennyire megismerni. Bár említette néhány erényemet, sőt még Lucinda előtt is… Merlin segíts! A két lány közül választanom kell, vagyis… csak az egyik lehet az enyém, már ha egyáltalán akarják, márpedig úgy tűnik az egyik nagyon erre játszik. De Lucinda minden megmozdulásomra elpirult, sőt még figyelmeztette is Ellát, mikor túl közel került hozzám. Talán inkább őt, ő nem is annyira feltűnő, mint Armiella. Ráadásul kinéznék, hogy egy magamfajtával jár, sőt valószínűleg is Lucy haragudna rá. Akkor inkább Lucy, vagy egyik sem. A szőke lány valamiért jobban tetszik nekem. És Armiella még mindig lehet a jó barátom. Jaj, mindjárt…~ eszmél föl a fiú, mikor már az orrán kifújt levegő Armiella ajkain lévő mikroszkopikus barázdákat cirógatja. Még van pár milliméter közöttük, így Karr gyorsan cselekszik. Elhúzza a fejét oldalra és ajkaival Ella bájos pofiját örvendezteti meg egy apró és kedves puszival. Mosolyogva húzódik vissza és a csokoládébarna szemei a szivárványt kutatják. Egy pár másodperc még beletelik, hogy válaszolni tud, azért Armiella hatása nehezen húzódik vissza a vágy vonalától az értelem határára.
- Bátor vagyok, de azért nem annyira. És egyébként is, hogy számolnál el a szőkénél? Azt hiszem, hogy tetszik nekem, nagyon édes egy teremtés. – süti le a szemeit, arca pedig mágia nélkül vörösödik el. Kissé fészkelődni kezd, mielőtt folytatná. Most már úgyis mindegy.
- T…. te is nagyon bájos vagy, de… Szóval… - mentegetőzik remegő hanggal Karr, de nem meri elmondani az igazat. Fél, hogy kinéznék Armiellát, hogy egy sárvérűvel van, rosszul esne Kareemnak is. Ráadásul csak még több bajt hozna a fejére ezzel, elképzelhető, hogy nem is tudnának nyugodtan lenni két percre sem. Karr saját magát nyugtatja ilyesfajta gondolatokkal, miközben felsandít a lányra, aki remélhetőleg még nem ment el, vagy nem sír, hogy a fiú nyíltan visszautasította. Még sosem csinált ilyet, de talán itt volt az ideje ennek is.
- … ne haragudj, kérlek. – nyúl előre és megpróbálja két kezével megfogni nyugtatólag a másik kezét. persze saját magát is nyugtatja, de mivel két barátnőről van szó, akár rosszul is alakulhat. Armiella hazudhat, ha megbántódott és akkor Lucinda is elpártolhat tőle. Azt pedig nem akarja, mivel éppen visszaidézi azt a pár pillanatot, amit hármasban töltöttek.

Megjegyzés: végre van zene xD ;;

[Kinek:]

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 1150;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;

Mosolyra húzódott a szám, amikor Kareem kifejtette, hogy a hugrásokat jobban kedveli a mardekárosoknál. Bár ezen nem lepődtem meg - hiszen a kígyóimádóknál bármelyik ház tanulóját könnyebb kedvelni -, de mégis jól esett ez a burkolt bók. Amikor kelepcébe csalom a hollóhátas fiút szinte látom magam előtt, hogy ezerrel forognak az agytekervényei és azon gondolkozik, hogy meg merjen-e csókolni vagy sem. Az adrenalin meglódul bennem is, szívem gyorsabban kezdi pumpálni testemben a vért. De ezt leginkább az izgalomnak tudom be, amit e játék okoz számomra és nem valódi érzéseknek. Hiszen én csak a szándékait tesztelem le. Ha megcsókol, bárkire könnyedén, csapongóan lecsap, ha alkalma adódik. Ha viszont nem teszi meg és képes ellenállni a kísértésnek nyugodt szívvel engedem Lucyhoz, hogy megpróbálkozhasson bizonyítani nála.

Érzékelem, hogy felvonja először a szemöldökét, hitetlenkedik. Céltudatosan hajolok hát közelebb ajkaihoz, szinte már az arcomon érzem a meleg lélegzetét. Azonban ott megtorpanok, nem merészkedem tovább. Inkább várok arra, hogy ő tehesse meg az utolsó lépést vagy sem. Vissza is utasíthat, hiszen ez is benne van a pakliban. Beleremegek a meleg lélegzetébe, ahogy közelebb hajol végül. Csak most döbbenek rá, hogy ilyen közel még én sem voltam egyetlen egy fiúhoz sem soha. Rám is hatással van ez az egész, belőlem is sóhajt csal ki a dolog. A szám kiszárad a Kareem közeledésétől, ajkaim elnyílva hívogatják továbbra is az övéit. ~Mi? Nem, Kareem ne tedd!~ Szuggerálom most már kétségbeesetten tekintetemmel. ~Mindjárt elbukik a próbán.~ Gondolom elcsüggedten. Pedig tényleg örülnék neki, ha megfelelne Lucynak. De úgy tűnt, hogy csak hülyítette szegényt, és most arra mozdult rá kettőnk közül, akire alkalma volt.

Már az ajkaimon érzem a lélegzetét, szinte a nyelvemen a csókja ízét. Alig pár milliméter és összeérnek ajkaink, romba döntve egy barátságot és a lehetőséget, hogy Lucy boldog legyen vele. Riadt tekintetem az ajkaira vándorol, és inkább lehunyom a szememet, hogy ne is láttam, ahogy megérintenek. Így nem látom, csak hamarosan megérzem, hogy ajkaim helyett arcomon csattan az a csók, ami sokkal inkább egy félénk puszi. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor végre túl vagyunk ezen az egészen. Immáron mosolyogva nézek rá ismét. ~Ki hitte volna, hogy átmegy végül?!~ Ez után a majdnem csók után én biztosan nem. Egy kis időbe azért beletelik, amíg magunkhoz térünk, de ez nem zavar. Le kell higgadjunk mindketten. ~Azt hiszem, koránt sem úgy alakult ez, ahogy eredetileg elterveztem. De legalább megfelelt a próbán.~ Nem gondoltam volna, hogy ez a dolog bennem is megmozgat valamit. Hiszen Kareemra leginkább, mint barátra tudok gondolni. Bármennyire is sértő vagy nem számára, fiúként és lehetséges szerelemként eszembe sem jut jelenleg.

Pedig kifejezetten helyes pofázmánnyal áldotta meg az ég. ~Nem is értem, hogy miért nincs még barátnője.~ Persze említett okokat, de az ilyesmi általában két emberen múlik, hiszen egy kapcsolatban ketten vannak. De inkább visszatereltem az előttem lévőhöz a gondolataimat. Elvégre még párkapcsolatom sem volt, akkor meg miért is épp én akarom megmondani, hogy mi a jó benne és kinek mik lehetnek a hibái? Na, ez egy nagyon jó kérdés, amire még magam sem tudom a választ. Amikor pontosan azt a választ adja, amit reméltem, igyekszem semleges, pókerarccal végighallgatni Kareem habogását és szabadkozását. Nyilván nem akar megbántani, erről árulkodik vörösödő arca, fészkelődése, mondandója. Én pedig megnyugodhatok végre, hogy nem kerül rossz kezekbe a barátnőm. ~Még elnézést is kér, de édes! Lucy megfogta az isten lábát az tuti.~ Gondolom, majd megkegyelmezek a hollóhátasnak.

Széles vigyort ölt magára képem, mielőtt megszólalok.
- Gratulálok! Átmentél a teszten! - Mondom nevetve, majd megszorítom bátorítólag a kezemet szorító kezét. - Nem haragszom. De tudnom kellett, hogy Lucy komolyan érdekel-e vagy az első kínálkozó lehetőséggel élnél és kettőnk közül arra mozdulnál rá, aki épp elérhetőbb és kéznél van. - Magyaráztam, hogy ő is megértse végre. - De jól teljesítettél, ami egy okos hollóhátastól nem is meglepő dolog. - Dicsérem meg most én is, elvégre megérdemli. - Tudod, egy pillanatra a végén komolyan megijedtem, hogy meg fogsz csókolni és belebuksz. Örülök, hogy nem így történt. - Arról, hogy a vívódását érzékeltem, nem szólok egy szót sem. Helyette inkább egy sokkal jobb ötletem támad. Olyasvalami, amire attól a perctől kíváncsi vagyok, hogy alig néhány milliméternyi közelségbe kerültek hozzám az ajkai.

- Most pedig, hogy kiálltad a próbát, megkaphatod érte a jutalmadat hős lovag. - Mondtam poénkodva, majd arcom lassan megkomolyodott ismét, ahogy újra megtettem azt a távolságot kettőnk között, amit már korábban is. Ám ezúttal nem csupán odahajoltam ajkaihoz, testemmel is közelebb húzódtam hozzá. Így mellkasunk összeért hamarosan és ismét éreztem azt a cirógató meleg lélegzetet, amit már korábban is. Kezem a mellkasán indult el felfelé lassan, majd végül a hajába túrt. Ezúttal is megtorpantam, ám csak annyi ideig, hogy megszólalhassak ismét. Immáron ajkaink össze-össze érve súrolták egymást és ettől kellemes borzongás futott végig rajtam.
- Most… az egyszer… szabad. Csókolj meg. Tudom, hogy te is akarod. - Leheltem ajkaiba bíztatásképpen. Ám nem bírtam kivárni, hogy ő tegye meg.

~Így legalább tiszta maradhat a lelkiismerete is.~ Gondoltam elégedetten. ~A kecske is jóllakott végül és a káposzta is megmaradt. Hurrá!~ Ajkaimmal óvatosan, bátortalanul egy könnyed puszit leheltem a felső ajkára, majd az alsóra is. Pontosan úgy tettem, ahogy a mugli filmeken a színészek. Lucyval számos romantikus filmet néztünk rongyosra, volt bőven miből ihletet merítenem. Éreztem, ahogy meglódul a mágiám, csakúgy, mint Lamartin estében a múltkor. Tudtam, hogy mi fog következni… a mindent elsöprő tűzijáték érzése, amit nem csupán én fogok megérezni. A csók közben a haját simogató kezemmel a tarkóját cirógattam, miközben a másikat lazán, a vállán pihentettem. Hajam ismét lassan kezdett változni, a szivárvány színeiben pompázva. Ugyanakkor, még mielőtt ezzel felhívnánk magunkra a figyelmet, megmerevedtem egy pillanatra a csókban.

Némi koncentrálás után a mai napi szőke hajszínemet sikerült tartósra konzerválnom. Aztán ismét átadtam magam a csókjának, had legyen emlékezetes ez a számára. Egy rövid és nagyon édes csókot váltottunk, amikor megpróbáltam kibontakozni belőle. ~Semmi jó sem származna abból, ha a nyelvünket is belevinnénk a játékba. Akkor tutira nem tudnánk leállni. Én biztosan többet akarnék a helyében.~ Lassan húzódtam el Kareemtól, ám kezeim még mindig a vállán és tarkóján pihentek. Észre sem vettem eddig, hogy belefészkeltem magamat az ölébe.
- Nyugi. Lucy ezért nem fogja leharapni egyikünk fejét sem. Ígérem. - Mondtam, mert éreztem, hogy egyből ez fogja majd foglalkoztatni. Nem akartam, hogy megbánja a dolgot. Hiszen jó volt. Kellemes és nem kellemetlen érzést akartam okozni neki ezzel. - Akkor maradjunk barátok, rendben? - Igyekeztem nyomatékosítani benne, hogy én nem akarok tőle ennél többet jelenleg.

Megjegyzés: Remélem megérte a helyes utat választani és jé, van zene. xD ;;

[Kinek:]

Kinek: Armiella Smith;; Szószám: 671;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene:-;;

Armiella mosolyogva dől hátra, ezzel meglepve a Hollóst.  ~Hát ezen meg mi olyan vicces? Én majd meghalok, ez a csaj meg mosolyog, hogy mégsem csókoltam meg. Pedig ezt akarta. Ki érti ezt?~ Karr éppen nem tartozik ebbe a szűk klubba. Aztán fény derül a nagy titokra, miután a kosaras kinyilatkoztatása végére ér. Letesztelték. Nem is tudja, hogy örüljön-e, vagy bosszankodjon hirtelen. De aztán, mivel a próba pozitív irányba sült el, így ő is csak barátságosan vigyorog.
- De többet ne teszteljél légyszi, mert most majdnem beugrattál, pedig…  - sóhajtás hagyja el ajkait, mielőtt folytatná, a szíve pedig erősebben kezdi ütni a ritmust, meglepetésére.
- Megfordult a fejemben, mert még sosem közelített hozzám lány ilyen módon és mi van, ha elszalasztom a lehetőséget. De aztán… udvariatlan lettem volna és eszembe jutott Ő… - Kareem nem tudja befejezni a mondatot. Bárkire gondolhatott volna, de látszik, hogy a szőke barátnő az egybetűs megnevezett. Lesütött szemekkel magyarázkodik, pedig semmi szükség nem lenne rá, így csak még jobban zavarba hozza magát. Aztán megembereli magát, ez nem mehet így tovább, hogy állandóan zavarba jön. Rendezi arcvonásait és hallgatja a lány lelkendezését, hogy milyen ügyes volt. Jól esik neki, így talán lesz esélye, egy kis boldogságra is végre. Épp ideje lenne már.
- Jutalom? Miféle juta… - kérdezi és ekkor újabb partizánakcióba kezd a lány.
- Hogy mit cs…? - Karr megdermed, és félő, hogy szívtúlgyorsulásban fog meghalni, itt és most. Ugyanis, ajkaik találkoznak. Habár a csók tényleg csak ilyen jutalomszerű, de attól még olvasztóan hat a Hollós lelkére. Ajkaik találkozása, automatikus szemlehunyást eredményez a fiúnál és a puha érzelmi töltetet hordozó domborulatok érintése teljesen felborzolja szőrét. Érzi a lány érintését a tarkóján és a haján, szinte fellobban és elég, akár egy főnix, úgy égeti valami belső tűz. Két teljes pillanatig önkívületi állapotba kerül. Majd egy újabb pillanatban lassan elválnak ajkaik, de Karr ott marad az előbbi csókban. Aztán a tekintete haragvóvá válik. Nagyon élvezte, túlságosan is és megfosztották tőle. Ráadásul túl jól esett neki, pupillái kitágultak, halkan apró pihegés hagyja el az ajkait. Szíve ritmusa lassul ugyan, de még kell pár perc, hogy a normális tartományba kerüljön. Ekkor jön rá, hogy gyakorlatilag rajta ül a lány és érzi a szívverését is. Puha érintés a mellkasán jelzi, hogy Armiella annyira közel jött, hogy szinte bele van bújva Karrba.
- Hát, ha ilyen jó barátok leszünk, annak én nagyon örülni fogok. – torokköszörülés után, egy kis szemtelenkedés, pajkos mosollyal kombinálva még talán belefér.
- Azonban, ha nem akarsz nagyobb bajt, ülj vissza légy szíves a helyedre, mert megőrülök! – mondja a transzformálódni képes hölgynek. Más esetben és ha már mondjuk régebb óta lennének barátok, nem lenne kényelmetlen a kosarasnak a helyzet. Tényleg nem akarja, hogy ha már Lucyra lett tesztelve, Armiella heves érzelmei elrontsák hármuk kezdődő barátságát. De aztán természetesen jön a nyugtató válasz, csak Karr nehezen tudja elfogadni. ~Na persze, Lucy biztos örülni fog, hogy az ölembe ültél és lekaptál. Jó magyarázkodást!~ somolyog magában.
- Oké, úgy legyen! De tényleg…  különben elverem a segged! – kacag fel a fiú és a sok érzelem és teher lavina módjára távozik a szívéről. Most már újra csak jól érzi magát és rákacsint a lányra. Nem is alakulhatott volna jobban a délutánja, megérte megcsinálni a főzetet és kockáztatni. Armiella nagyon jó társaság, a Hollós nagyon sajnálja, hogy nem találkoztak előbb.
- Sajnos mennem kell, mert lejár a másik ital hatása. – suttogja a fiú  és feláll. Megpróbálja két kézbe venni hirtelen Armiella pofiját és két puszit nyomni az új ismeretségük megpecsételésére a lány orcájára. Vigyorogva búcsúzik, elővesz még néhány érmét és az asztalra helyezi. Nem tudja, hogy Ella kifizette-e már az italokat, így az érmék csilingelve gurulnak a lány felé.
- Szia és nagyon köszönöm! Mindent! Nagyon jól éreztem magam ma, majd valahogy meghálálom! – üdvözült mosollyal indul el a mosdó felé. Gyorsan levetkőzik, megissza a főzetet és újra a szeplős fiatalember képében tetszeleg. Átöltözik, mindet a helyére tesz, majd kilép. Armiella felé egy idegen fiú biccent, aki halvány fél mosollyal a szája szegletében elhagyja a seprűt és boldogan ugrándozva indul vissza a Roxfortba. ~Csodás egy nap volt!~

Megjegyzés: Köszönöm a játékot, nagyon élveztem!^^   SZABAD HELYSZÍN!;;

[Leülhetek melléd?]

J O S H U A
*

1997 tavasz

Roxmortsi hétvége. Mindig is szerettem az a két röpke napot, amikor a faluban tölthettük az időnket, ilyenkor a legtöbb diák kihasználva az alkalmat végre kimászik a kastély falai közül, és költekezve betér a Mézesfalásba, a Weasley-boltba, a könyvesboltba, vagy beül egy hideg vajsörre a Három Seprűbe. Tavasz van, jó idő, hát én is lejöttem.
Ezúttal egyedül jöttem, óh je! Természetesen totál nem így terveztem, mert terveim szerint a barátaimmal jöttem volna le, de természetesen Cynthia valamiért késztetést érzett arra, hogy ma könyvtárba üljön, Daniel büntetőmunkán senyved, Caleb persze meg mint mindig, elnyelte a föld. Dühömben kirittyentettem magamat. A szekrényemből kikerestem a leglengébb ruhámat, és magamra húztam. Nyakba akaszthatós kék kis mini ruha volt, amihez húztam egy hozzáillő magassarkút, hajamat pedig egy nyárias, laza kontyba fogtam. Elégedetten állapítottam meg a hálókörletben, hogy igenis csinos vagyok, így ez egy kicsit javított a közérzetemen.
Egy májusi naphoz képest tikkasztó meleg volt, a hőmérő szerintem még a 30 fokot is elérte. A fák már nem virágoztak, csupán zöld fényt adtak, ahogy a lobkoronájukon átsütött a napfény. A tavasz volt az egyik kedvenc évszakom, meleg, lenge, és a vacogtató tél után jól jön a felmelegedés, no meg persze, az már a tanév vége felét jelenti.
A nagy hangzavarban elveszett a magassarkú kopogása. Nem tudtam eldönteni vajon mit csinálhatnék, bemenjek Fredékhez, vagy a Mézesfalásba? Nem igazán volt kedvem semmihez, akármilyen szép idő volt, elég ramaty volt egyedül lenni. Hangtalanul andalogtam a Főutcán, de röpke egy órányi barangolás után meguntam saját magam, és a Három Seprű felé vettem az  irányt, ott talán akadok valamilyen közelebbi ismerősre. Már az utca túloldaláról hallottam a nagy zsivajt. A legtöbb diák mind ide jön, ha valami frissítőt akar meginni, a Szárnyas Vadkant elkerülve messziről. Gondoltam, először, hogy odamenjek, de minden valószínűség szerint a kongó üresség nem sokat javított volna a nyomott hangulatomon.
Jól sejtettem, mint minden roxmortsi hétvégén most is színültig tele volt a söröző diákokkal. Kelletlenül nyögtem egyet, hogy valami ülőhely után kéne kutatnom. A bárpultnál végig ültek, a hátsó részlegnél a boxokban a szerelmespárok turbékoltak, vagy épp egy baráti társaság vihogott idétlenül. Két bokszban, csak egyedül ültek, az egyikben egy alsóbb éves lány ült, az asztalra borulva zokogott, de mivel nem ismertem, és még csak az arca sem rémlett, nem hogy még a neve, úgy döntöttem inkább nem zavarom meg. A másikban a húgom egyik barátnője ült, röhej, de képes voltam odaülni hozzá.
- Leülhetek melléd?- kérdeztem erőltetett mosollyal, majd levágtam magam mellé, még mielőtt válaszolhatott volna. Kelletlenül, de rámosolyogtam, nehogy megijesszem a kis elsőst. Gondolkodtam, hogy iszok valamit, de előtte nem kellett volna, így már majdnem duzzogva hátradőltem a bokszban. - Szóval Chloe hogy hogy nincs i...
Félbeszakított egy tajtékozó kislány, aki az asztalunkhoz rohant. - Dorina rosszul lett, megint! Szóltunk McGalagonynak, gyere! - azzal csuklón ragadta "beszélgetőpartneremet", az pedig elrohant vele, otthagyva egyedül a bokszban.
Csodás, egyedül vagyok, megint... Fantasztikus... Egyetlen jó oldala a dolognak, hogy enyém a az egész boksz, habár nem állhatok fel kérni magamnak egy vajsört sem, mivel a keselyűk azonnal lecsapnának a helyemre, és mivel nincs semmilyen cuccom, mait itt hagyhatnék jelzésképpen, fanyalogva hátracsuklott a fejem, és behunytam a szemem.

1997 tavasz

A Sötét NagyÚrhoz tartozni. Gyilkolni, érezni a vér szagát. Küldetést teljesíteni, félelmet gerjeszteni. Joshua legbelül mindig is erre vágyott. Jó ideig még magának sem vallotta be, hogy a szadista hajlam bizony ott csörgedezik az ereiben, de már régóta sejteni lehetett az ügy végkimenetelét. Eljött az ő ideje. Ma már rutinszerűen végzi a rábízott feladatokat, s valóban semmitől sem riad vissza. Szó szerint semmitől. Ő már nem Josh, a pofátlan, nemtörődöm mardekáros, ő már Joshua Reynolds, hű alattvaló, aki meg akar felelni, aki megtanulta az ehhez kívánatos modort és szakított előző életével. Persze a csinos hölgyeket manapság sem veti meg, de férfiból van, mostanra valóban férfivá érett. Josh mindig is szerette, hogy többnek nézik a koránál, és ezt természetesen ki is használta. Nem egyszer sikerült érett nőket a hálószobába csábítania, s azok általában nem bánták meg a vele töltött kellemes perceket. Egy dolgot azonban mindig titkolt, szíve mélyén szégyellte, hogy tud szeretni.
Holnap újabb áldozata lesz a háborúnak. Joshua felszegett fejjel nyomta le a Három Seprű kilincsét, talárja meglibbent utána a szélben. Kimérten, feszesen tett néhány lépést előre, majd megtorpant és körbenézett a zsúfolt helyiségben. Miért épp ide jött? Talán jobban járt volna a Szárnyas Vadkannal. Talán... Most viszont itt van, és itt is marad. Komolyan meglepő, már-már mulatságos a kinézete, ha ismerjük a múltját. Mint egy üzletember, mint, aki tényleg nagy befolyással bír és nem csak megtéveszteni akarja a gyanútlan szemlélőt. Pedig mégis ki a fene hinné el, hogy ő a "császár"? Valószínűleg senki. Mindenesetre a megjelenés kitűnő. A kérdés csak az, hogy vajon milyen modor párosul ezzel?
- Vendégekben gazdag szép délutánt kívánok! -hangzott az igen csak megnyerő köszöntés, egy még annál is mézes-mázosabb mosoly kíséretében, miközben Josh könnyedén pattant fel az egyik ülőalkalmatosságra. Mi lenne ha a csapos a női nemet képviselné? Belegondolni is rossz. - Kezdetnek egy vajsör is megteszi. -tette hozzá meg sem várva a fiatalember kérdését. Vajsör? Mi ütött ebbe a srácba? Joshua meg a vajsör. Ez egyre érdekesebb.
Holnap újabb áldozata lesz a háborúnak. Reynolds tudta, hogy kezdheti beizzítani a pálcáját, de a mai "áldozatot" is elkezdheti keresni. Ugyanis a fiú érdekes rituálét követett. Egy a testnek, egy a léleknek. A testi élvezet megelőzi a gyilkolás élvezeteit. A szadizmus olyannyira hatalmába kerítette a zöldtaláros fiatalt, hogy küzdeni is képtelen volt ellene. Az énjeit viszont tökéletesen váltogatta. Sikerült hibamentesre fejlesztenie az egyéniségeit, melyek már-már napirendszerűen váltogatták egymást. Egy éjszaka az adrenalin gyűjtésből, a másik a túltengésben lévő adrenalin kitöréséből állt. Joshua mindig tisztában volt azzal, hogy mi is következik, az élete meg volt tervezve.
Ebben a pillanatban kortyolt bele vajsörébe, majd grimaszokat vágva a boxok felé terelte figyelmét. Szemei összeszűkültek, ahogy észrevette a meglehetősen csinos teremtést.
- Kivinne abba a boxba egy jeges teát? - adta ki az utasítást a megfelelő hangnemben Josh, miközben le sem vette mélybarna íriszeit a magányos lányról. Meg sem fordult a fejében, hogy alkoholt küldjön, ért már annyira az emberekhez, hogy tudja kinek mi kell. Most pedig amúgy is elviselhetetlen meleg uralkodott, ilyenkor ki ne örülne egy frissítőnek? És egy ilyen gesztusnak?

[Ezt a bárpultnál ülő férfi küldi Önnek!]

J O S H U A
*

1997 tavasz

Hisztiznem kéne... Dühöngeni... vagy inni valami alkoholt.
Elnyom a nyugalom, nyomaszt az unalom. Mostanság a magány az egyetlen cinkos társam. Fel kéne oltani az instant kis életem, valami izgalommal, kalanddal... Már a kiszökések éjszakánként sem izgalmasak már, gyakran mondják vissza az emberek,hogy nekik most nincs kedvük, ők most fáradtak, és lassacskán, már csak kettesben, vagy hármasban járunk le.
Lassan dobolni kezdek hosszú ujjaimmal a koszos falapon, majd gyorsítok a ritmuson.

"Kiakaszt a közöny, az unalom megöl
Miért futok el folyton az életem elöl?
Mikor fel sem állhatok, le sem szállhatok
De mégis csak keresem a vészkijáratot.
Monoton állapot, a szemek leragadnak
Mindent letagadnak, hazudok magamnak.
Fel sem állhatok, le sem szállhatok
Hol találom meg azt a vészkijáratot?"

Behunyva szemeim, kis híján transzba esek, de felébresztenek kábulatomból, méghozzá az egyik kiszolgáló. Eltévesztette a rendelést, én nem kértem semmit...Habár ha valami... enyhén károsat hozott, lehet elfogadom. Lenyúlnám más rendelését? És? Ma nem érdekel semmi, és ugyanúgy fizetnék érte. Érdeklődve pislantok a pincér felé.
- Ezt a bárpultnál ülő férfi küldi Önnek! - szólt, majd letette elém a teli poharat, majd eltűnt a szemem elől. Szemöldököm az egekbe szökkent, és buzgón kutattam a szemeimmel az udvarló után. Nocsak, nocsak!
Végigfuttatom tekintetem a bárpultnál ülőkön, míg meg nem akad egy magas, finom vonású hím egyeden. Engem fürkészett, nem is kedves, hanem inkább charme-os halványka mosollyal. Felvéve legtitokzatosabb tekintetem, le sem veszem a tekintetem róla, úgy tépek ki egy darabot a papír "itallapból", majd leszólítom a pincért, aki készséggel jön vissza hozzám. Kértem tőle egy pennát, majd kértem, hogy várjon egy kicsit. Ekkor vettem csak le a tekintetem a fiúról. Ráfirkantottam egy mondatot, majd összetekerve a szívószál végébe dugtam, és visszanéztem rá, ellenőrizve, hogy még mindig néz-e.
- Kérem küldje vissza az Úrnak, köszönöm! - szólok a pincérhez, és az visszaindult az idegenhez. Ismét a tekintetem az övéibe fúrom, akármennyire is szorongatott a vágy, hogy végigmérjem, nem tettem. Persze...hány és hány férfi próbált felszedni teákkal és baracklevekkel... Ő is csak egy olyan, akire egy napra - vagyis éjszakára - kellek. De no para! Játsszunk!

Alkoholt nem mertél?