Neville Longbottom

NEVILLE LONGBOTTOM

alapok

teljes név || Neville Longbottom
becenév || Őőőő…elfelejtettem…*nézi a nefelejcs gömböt*
nem || nem talpig, de Férfi
születési hely, idő || 1980. július 30. – Godric”s Hollow
kor || 18 éves
faj || Ember
vér || Majdnem kvibli lett belőle…aztán csak a felszínre tört az „ereje”
évfolyam || Hat…őőő…vagyis 6. Harryékkel egy évfolyam, na

a múlt

Neville csendesen üldögélt az ezredéves falak által szegélyezett egyik nagyobbacska Parkban. Lyukas órája volt éppen, és úgy döntött, kissé kiszellőzteti a fejét. Annyi minden történt az utóbbi időben, hogy ráfért kicsit a magány, ahogyan a pihenő úgyszintén. Ott volt Harry eltűnése, emiatt kissé ingerlékenyebb volt Hermione és Ron is. Ginnyről már nem is beszélve, húúú, egyesek örülhetnek, hogy még életben vannak. Aztán ott volt Luna is, akit valamilyen szinten ugyancsak megviselt a dolog. Igaz, nem annyira, vagy nem mutatta ki, de érezhető volt nála is a dolog. Ahogyan ült, és merengett, ébredt rá, alig voltak emberek, akikkel jelenleg megoszthatta volna az érzéseit, a gondolatait. Emiatt, ha akaratlan is, de nosztalgikus érzések kavarogtak benne, amelyek között gyakran felvillantak édesanyjának és édesapjának a képei is. Szörnyű volt visszaemlékezni…és élni a tudattal, hogy mi lett velük. Valahányszor eszébe ötlött sorsuk, marokba szorult a keze. Nem volt egy haragos típus, mi több, a visszahúzódó kategóriát képviselte, és a szerényebbet, de ilyenkor bizony megmozdult benne is az „állat”. Hosszas percek kellettek hozzá, hogy kissé megnyugodjon, és kiverje a fejéből a támadó arcát.

Ahogyan üldögélt lehunyt szemekkel, merengve az öt körülvevő világon, csendült fel mellette a számára oly jól ismert hangocska.
- Szia Neville, leülhetek?
Nem merte kinyitni a szemét, inkább nyelt egyet, mert hirtelen akkora gombócot érzett a torkában, mint a nefelejcs gömbje. Az pedig nem sorolható az apró tárgyak közé. Amikor már összeszedte volna magát, és bátorságát, érezte, hogy Luna Lovegood leheveredett mellé a padra. Noha még mindig csukva volt a szeme, valahogyan mégis tisztában volt azzal, a másik őt méregeti, ez afféle sokadik érzék. Pedig azt szokták mondani, az csak a nőknek van. Sebaj. Kicsit feszengve húzta összébb magát, csak ezután esett le neki, így olyan, mintha félne, vagy nem kedvelné a mellé heveredőt. Erről pedig szó sem volt, éppen az ellenkezője. Az igazat megvallva maga sem tudta, miért tetszik neki a lány, hiszen még alig váltottak pár szót, ráadásként Luna meglehetősen különc volt. Oldalra biccentve nyitotta ki barna szemeit, és erőltetett mosolyt az ajkaira.
- Sz-őőő-szia Luna!
Habogta meglepetten, majd megemelte a kezét is, hogy mutogassa, amit mondani szeretne…ha esetleg nem lennének elég érthetőek a szavai. Így volt biztos a dolog, a nyelve most valahogy botladozott.
- Én…itt…csak…itt…és…Te?
A lány elmosolyodott, majd megvonta a vállát.
- Olyan keveset beszélgetünk, és láttam, hogy egyedül üldögélsz.
Pillantott Nevillre, majd bátorítás gyanánt a vállával játékosan vállon lökte a fiút.
- Mesélj magadról!
Ez volt az a pillanat, ha Longbottom nem kapaszkodik, minden bizonnyal lefordul a padról. A Hollóhátas teremtés mindig olyan éles váltásokat tudott eszközölni egy-egy beszélgetés során, hogy azt szóban igen nehéz kifejezni.
- Na! Komolyan, érdekel a történeted!
Mosolygott tovább, melynek hatására akaratlan ugyan, de a Griffendél sorait erősítő is elmosolyodott.
- Na jó…de unalmas lesz, én szóltam előre!

Azzal megvetette a hátát a pad támláján, és elkényelmesedett.
- Hááááááát…1980. július 30.án születtem. Az édesanyámat Alice Longbottomnak, az édesapámat pedig Frank Longbottomnak hívják. Én vagyok az egyetlen gyermekük, mert…mert…
Lesütötte a szemét, a mosoly is eltűnt az ajkairól, helyette valami megmagyarázhatatlan fintor mállott szét az arcán. De ez is a történet része volt, nem lehetett kikerülni, hiszen megtörtént.
-…egy éves lehettem, amikor megtámadta őket egy csapat halálfaló. Bellatrix Cruciatus igével átkozta mindkettejüket, amíg…A Szent Mungóban vannak, de soha nem fognak felépülni.
A nyakában lévő nyakláncot előhúzva mutatta meg a lánynak a medaliont…szétkattintva azt két kép tárult a kíváncsiskodó szeme elé.

- Az esetet követően Augusta nagynéni, és Algie bácsi vett magához, hogy felneveljenek. Ők az édesapám szülei. Nem szeretem őket, bevallom őszintén. Egy darabig rám se hederítettek. Jó, persze, etettek, itattak, nevelgettek. Mivel azonban úgy festett, hogy nincs varázserőm, csak Kvibli vagyok, megvetettek. A nagyi rengetegszer vágta a dolgot a fejemhez. Nagypapa nem volt ilyen kedves, ő megfogott, és kilógatott az ablakon. Azt hittem meghalok, amikor kicsúsztam a kezei közül…de…nem…
Újra megemelte a tekintetét, majd kissé oldottabban folytatta, Lunára tekintve, a lány valóban figyel-e. Meglepődött, mert figyelt. Kissé zavarodottan kapta el szemeit, majd vetette azokat a kezére, amivel babrálni kezdte a talárjára hímzett Griffendél címert.
- Amikor elértem a betont, visszapattantam, és úgy elpattogtam magamban egy darabig. Ekkor változtak meg, és kezdtek úgy szeretni, ahogyan azt azelőtt is kellett volna. Az emberben azért benne marad a tüske.
Halovány mosoly, bár ez inkább erőltetett, és…lemondó.
- Minthogy már nem voltam Kvibli, Algie bácsi megajándékozott életem első háziállatával, Trevorral. Azt persze elfelejtette közölni, hogy a varangy jobbára szabadság mániákus, és ott próbál szökni, ahol csak lehet. Mindig visszajön, csak…őőőő…Emlékszem, amikor elsősként jöttünk az Expressel, akkor lépett meg először. Hermione segédkezett kutatni, de nem találtuk meg.
Egy, az előzőnél emberibb, és szívből jövőbb mosoly terült szét a fiú arcán.

Aprót mozdulva helyezkedett el ismét, hogy kímélje a zsibbadt testrészeket, majd folytatta.
- Az első év nyugalmasan telt, vagyis, majdnem. Mielőtt bementünk volna a Nagyterembe, hogy a Süveg beosszon minket, jelent meg Trevor. Persze az öreg McGalagony lábainál. Teljesen megfeledkeztem mindenről, örültem, kiabáltam, felvettem. Oh, aztán ott volt a repülésoktatás is! Eltörtem a csuklómat, mert az a fránya seprű meglovasodott alattam, és nem tudtam olyan erősen szorítani, hogy ne dobjon le. Előtte kaptam egy nefelejcs gömböt, amit az óra után Harry hozott fel nekem a gyengélkedőre, Hermione és Ron társaságában.
Sandán az ég felé tekintett, aztán homlokon csapta magát.
- Majd elfelejtettem, egyszer megpróbáltam őket megállítani, mert egyrészt, nem akartam, hogy bajuk essen, másrészt pedig, hogy a házamtól pontokat vonjanak le. Hermione kiütött…ezt azóta sem beszéltem meg vele! Emlékszem a bárgyú fejemre!
Neville egy pillanatra elmerengett. Akaratlan, de elmosolyodott, mert felsejlett benne, milyen bárgyú fejet vágott abban a pillanatban, amikor a trió egyetlen lánytagja pálcát fogott rá. Akármennyire is volt feledékeny, ez benne maradt.

A pillanatnyi csendet követően vállat vont, majd újra a mellette üldögélőre tekintett, aki csillogó szemekkel hallgatta a történetet.

Furcsa volt, hogy az ő unalmas élete érdekelhet bárkit is, de örült neki, hogy elmesélheti. Érezte, hogy minden egyes szót követően megkönnyebbül.
- Másodikban aztán jött az idióta Lockhart! Merlinre, az óráját úgy kezdtem, hogy felaggattak a kelta tündérmanók a csillárra. Mindig elővesz a baj, mintha vonzanám, vagy valami. Aztán ott volt a kamrás dolog is. Meg kell vallanom, kicsit féltem, hogy a szörny majd elragad, elvégre, majdnem Kviblinek sikerültem. Sebaj, még megvagyok. Harmadikban aztán jött Lupin órája, meg a mumus. Kicsit égő volt, hogy Piton jelent meg előttem, ki is lettem nevetve, de akkor is tartok attól a denevértől. Rettenetes ember.
Ahogyan Piton került szóba, kirázta a hideg, és felállt minden nem létező szőr a hátán. Újra elhelyezkedve próbálta feledni a megrázó élményt.
- Jött a negyedév, meg a Trimágus tusa, és Mordon. Érdekes, és ugyanakkor szomorú év volt az. Segítettem Harrynek a tavas feladat előtt, igazándiból ekkor jöttem rá, hogy imádom a gyógynövénytant. Jó, persze, Bimba óráján beájultam a Mandragóráktól, de amúgy szeretem, és ez az egyetlen, ami igazán jól megy. Év végén meghalt Cedric, az érzékenyen érintett. Senki sem hitt Harrynek, hogy visszatért…ő…a…ő…én igen. Az ötödév ennek homályában telt. Egyre jobban elmélyült a barátság Hermione, Harry, Ron és közöttem. Úgy éreztem, igazán kedvelnek, és barátjuknak tekintenek. Történt ez-az, de vannak, amikről Te is tudsz, elvégre ott voltál.
Kaján vigyor jelent meg az ajkain, majd újfent leszegte a tekintetét.
- Most itt vagyunk…a padon…
Zárta a történetet, ami ugyan vázolva lett csupán, de minden, amit fontosnak tartott benne volt. Megemelvén egyik szemöldökét pillantott a lányra, majd mosolyogva szólalt meg ismételten.
- Mit szólsz?

jellem

Szegény Neville Longbottomot nagyon egyszerű jellemezni, kicsit ütődött, egy cseppet ügyefogyott, olykor ügyetlen. Hmmm, valami kimaradt. Jah, igen, feledékeny, majdnem elfelejtettem.
Ennek ellenére bátor lelkű, és akár életét feláldozva is kiáll a barátaiért, vagy szüleiért, igazáért. Ki nem állhatja, ha édesanyjáról, vagy édesapjáról rossz szót szólnak a közelében. Ilyenkor háttérbe szorul minden gyengesége, és előtör belőle a vad. Igen, mintha kicserélnék, nehéz visszafogni, csak azok képesek rá, akik közel állnak a szívéhez.
Alapjáraton barátságos ember, szeret beszélgetni, barátkozni, és segíteni másoknak.

apróságok

mindig ||

Hermione
Harry
Ron
Ginny
Luna
DS
Szülők

soha ||

Bellatrix
Voldemort
Mardekár
Csúfolják
Ártanak a barátainak

dementorok || Bár nem volt jelen, mégis, ha dementor kerülne a közelébe, az jutna eszébe, amikor Bellatrix Cruciatus igével őrületbe kergette a szüleit

mumus || Perselus Piton jelenik meg előtte

titkok ||

Nagyapja, Algie bácsi kilógatta őt a lakásuk ablakán, kockáztatva ezzel az életét
Habár ez nyílt titok, túlontúl félénk a lányokkal kapcsolatban
Ez sem igazán titok a legjobb barátai előtt, van egy ember, akit képes lenne megölni, legalábbis megpróbálná, ez pedig Bellatrix Lestrange

rossz szokás ||

Hajlamos elfelejteni dolgokat, még akkor is, ha azok pár perce hangzottak csak el, vagy történtek
Amikor lányokkal beszélget, zavarba jön

   a család

apa || Frank Longbottom
anya || Alice Longbottom
testvérek || Egyke
családi állapot || Egyedülálló
állatok || Trevor, a kényszeres szabadságvágyban szenvedő varangy

   külsőségek

magasság || 175 cm
tömeg || 82 kg
rassz || Európai
szemszín || Barna
hajszín || Fekete
különleges ismertetőjel || Az egész lénye egy különleges ismertetőjel…mindamellett, ahol jár, ott mindig történik valami. Mintha megtalálná őt a baj. Az első két foga kicsit kiálló
kinézet || Első látásra nem több egy pocakos fiúnál, ez azonban csak nagyon a felszín. Külseje ellenére meglehetősen sportos fiatalról beszélünk, aki ha kell, akkor bírja a gyűrődést. Mindig tartja az öltözködési etikettet. Amennyiben órára megy, akkor szürke nadrágot, fehér inget, mellényt és talárt visel. Szabadidejében is szeret ízlésesen öltözködni, amelyet jobbára a nagyszülei neveltek belé.
Annak ellenére, hogy min ment keresztül, mindig képes mosolyogni. Ritkán tör rá a magány érzése, olyankor szeret eltűnni a világ elől.
egészségi állapot || Egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Neville jelenleg hatodik éve koptatja a Roxfort padjait, jobban mondva öt éve, mert idén hatodéves. Soha nem tartozott a stréberek közé, a jegyei általában csak arra voltak elegendőek, hogy mindig átcsusszanjon a tárgyakból.
Kiemelkedő tehetséget mutat azonban gyógynövénytanból, noha másodévesen, az első órán elájult a Mandragórák sikolya miatt, előtt, és közben, vagy ilyesmi. Szereti a tárgyat, és érdekli is, amely miatt jóval mélyebben áskálódik bizonyos dolgok után, mint társai.
mugli képzettségek || Sokáig úgy festett Kvibli, amelyet nagyszülei rengetegszer felemlegettek neki, főleg Augusta nagyi. Emiatt sokszor inkább sportolni ment iskola után. Igen jól focizik, és golfozik.
pálca típusa || 14 hüvelyk, Sárkány szívizomhúr, Kőris
különlegesség || Különleges fogékonyság gyógynövénytan terén

   egy darabka belőled

Íródik, íródik

   egyéb

Remélem nem felejtettem el semmit! Hö?