A raktár

[A raktárhelyiség. Dobozok. Bontott és bontatlan csomagok. Káosz. Király]

A raktárhelyiség. Dobozok. Bontott és bontatlan csomagok. Káosz. Király

[~ A duó ~]

~ A duó   ~

Verőfényes, édes virágillattól nehéz levegőjű reggel, madárcsicsergés közel s távol, meg persze a lanyha szellő hintáztatta függöny. Tökéletes összhang, költői klisé, ám mégis olyan kép, ami minduntalan bekúszik Fred Weasley lelki szemei elé, ahogy laposakat pislogva igyekszik megállni, nehogy egy óvatlan pillanatában lefejelje a kasszát.
Egy emelettel a hálószoba alatt, a bolti helyiségnek kijelölt földszinten, az általános forgalomnak köszönheti Fred, hogy még egy fél percre sem bóbiskolhat el a pult mögött. A vevők megállás nélkül jönnek és mennek, valóságos kígyóként tekergőzve a pénztár előtt.
Nincs még két hete, hogy az ikrek megnyitották második boltjukat is, történetesen Roxmorts falu főterén, pontosan szemközt a Három Seprű kocsmával. Tökéletes helyet találtak maguknak; egyelőre kérdéses ugyan, hogy a szerencsés földrajzi fekvés, vagy a bolt híre hozta-e meg a sikerüket. Ha Fred a józan eszére hallgat, nyilvánvalóan az utóbbira tippel.

- Két galleon és nyolc knút lesz – jegyzi meg álmatagon a soron következő szeplős fiúnak, mikor az felmutatja a csalipálcákkal, telefüllel és egyebekkel megtömött papírzacskót. A fiú engedelmesen előkapja az erszényét, és hamar kipengeti a díjat. Fred pedig újfent felriad édes álomképéből, mikor az érmék csilingelve letáncikálnak az asztalról.
- Merlin gatyájára, ez nem az én napom – jegyzi meg sötéten az orra alatt dörmögve, s már kúszik is a pult alá, hogy összegyűjtse a szanaszét gurult pénzt. Amint lehajol, és a világot teljesen a feje tetejére állítva látja, úgy világosodik meg előtte a figyelmetlenségéből fakadó hibája. Talán a szép lassan arcába toluló vér taszítja távol tőle vágyai ágyát, mindenesetre már egyáltalán nem kívánkozik az emeletre. Ebben a pillanatban még örül is neki, hogy kicsit elrejtőzhet a tömeg elől – kizárólag az ő érdekükben. Hiszen hogy lehetett olyan csökött agyú, hogy kiengedje azt a kölyköt egy halom áruval mindössze pár petákért! Nem lenne szabad kiszolgálnia a vevőit, ha ébren tartani is alig tudja magát.
Fájdalmas grimasszal az arcán magasodik ismét a pult fölé, s reményvesztetten keresi a szemével a nap legszerencsésebb vásárlóját. Akinek ugyebár legfőbb ismertetőjele a színig szeplős arca… ám a tarkója olyan tökéletesen átlagos, hogy Fred egy másodperc alatt elveszti szem elől.

- Te légy a következő kísérleti nyulunk, piszok mázlista – suttogja átkait a bejárat felé, ahol az ajtóra szerelt csengettyű fáradhatatlanul jelzi az érkezők és távozók ritmustalan cserélődését. A langaléta Weasley egy hetyke fejmozdulattal jelez az egyenruhás kisegítőmunkásnak, hogy most kénytelen lesz egyedül tartania a frontot, ugyanis a főnökúrnak megkezdődött az első szünete. Ami természetesen közvetlenül a második szünetig tart…
Fred reflexszerűen végigsimít a drága anyagból szőtt talárján, s ugyanezt a mozdulatot megismétli szélfútta vörös tincsein is, majd belép a pult mögött látható – illetve nem látható, lefüggönyözött ajtón. Az illetéktelenektől védőbűbájokkal elzárt helyiség a raktár szerepét hivatott betölteni.
- George, kérlek, küldj meg egy Avadával…

A Weasley fiúk a humorukról híresek? A merész, bántó, néha egészen ízléstelen vicceikről? Pontosan. Épp ezért is kéri Fred most azonnali hatállyal a jobb létre szenderülését. Ha egyszer bal lábbal kelt ki az ágyból, nincs mese. Ilyen a felnőtt élet. Kemény, de igazságtalan!
A fiú fáradtan lezuttyan az első útjába kerülő doboz tetejére, és elcsigázottan felhörög. És egyre csak az jár a fejében, hogy miért kellett olyan elhamarkodottan megígérnie az apjának, hogy a héten mindenképp küld levelet otthonra. Semmi ereje nincs már, még egy nyamvadt pennát se tudna megtartani az ujjai között…

[~°Egyszerűen csak mi]

~°Egyszerűen csak mi

Keménypapírból elkészített, kis varázslóházak.. Mind oly élethű, mintha csak miniatürizálták volna az igaziakat. Ha a nézelődő benéz az apró ablakokon, meglátja bent a mini berendezést, éjszakánként még a villany is felkapcsolódik a pöttöm házakban. De most délután lévén, egy villany sem ég sehol, a pöttöm házak parányi lakói, még pöttömebb kutyájukat sétáltatják épp a házak között, míg néhányan pöttöm-szomszédjukkal beszélgetnek. Az egyik zöld ház tövében is éppen efféle beszélgetés folyik, csak hogy a kis emberek sokkal sötétebbnek tűnnek, mint a többi, utcán sétálgató alany. A törpék sunyin összesúgnak, majd az egyik a másik zsebébe csúsztat egy vékony szövetbe tekert csomagot.. Mint valami mini-krimi jelenet. Ám a következő esemény horrorfilmbe illő. A sötét köpenyes alak a zsebébe nyúl, hogy megvizsgálja új szerzeményét, ám feje ekkor rugó módjára leugrik. És a szörnyűség még nem ér véget, a fej egyenesen az egyik tetőre pattan, ahol jó néhány cserepet magával sodor, mikor a gravitációnak engedve visszazuhan a földre, és végül egy utcai kukában végzi.. Beszélgetőpartnere vad sikolyokba kezdhet, de a normál embernek ez csak vékony sipításnak tűnik, ám a fejlepattanást a többi utcán sétáló sem hagyja figyelmen kívül. Mind vadul csipogva saját házába fut vissza, egyedül a kis, sötét üzletelő hisztériázik még sipítva az utcán. Ám ekkor az egész lakóterületet vad rengés rázza meg… George nem bírta tovább, a nevetéstől összegörnyedve borult rá a kis TesztMukik (továbbiakban csak TM) lakóhelyére. Társa fejvesztésétől sápítozó apró emberke morcosan fut oda az óriáshoz, és rugdalni kezdi annak fejét, de a vörös fiú ettől sem hagyja abba a nevetést. Az egyre inkább eldurvulni látszó jelenetet Fred érkezése zavarja meg, a pöttöm ember ekkor már az aláhullott cserép darabokkal veszi célba a röhögő iker üstökét.

- A vevők, mi? Biztos nem lehetett olyan rossz. – pillant fel még mindig vigyorogva ikrére, miközben szeméből kitörli a röhögés csalta könnyeket. Úgy látszik, ha George nem is hajlik a főbenjáró átok végrehajtására, a kis, vadul kalimpáló TM annál inkább. Apró pöcök-pálcáját előrántva zöld szikrákat küldözget ide-oda.. Hiába, a lakóterületen kívül mind szertefoszlik, nem beszélve arról, hogy a mini-ember halálos átka egy szúnyogcsípéssel ér fel.

A pihentebbik iker, tehát George, ismét a TM falucska fölé hajol, és szemügyre veszi apró teremtményeiket. Bizony, amíg Fred odakint az álom és a vevők ostromával küzd, addig George valami sokkal szórakoztatóbb dologgal foglalkozik. Hogy új termékeik tesztelése egyszerűbb legyen, létrehoztak egy teszt-falucskát, igaz a házakat puszta unalomból építették meg. Az itt lakó kis TMek ugyanolyan tünetekkel reagálnak a termékekre, mint az emberek. Legalábbis nagy általánosságban.. Mindenesetre, ha a TM életben marad, akkor az adott anyagot már lehet emberen is tesztelni. Persze, tüneményes TM falucskájuktól függetlenül, még mindig rengeteg mindent csak magukon tudnak kipróbálni.. George erre a gondolatra lila, csillámos körmeire pillant, melyet a legutóbbi kisérletük színezett ilyenre.. Ne is kérdezd mit teszteltek..

- A maximuláns csoport új terméke még mindig nem működik.. Puszta érintésre fejvesztéssel jár. – ezzel kihalássza a kukából a pórul járt TM fejét, ami akármennyire is halott, vadul gesztikulál, és mogorván sípolva kiabál valamit George felé. A kegyetlen teszter ujjai közé fogja a pöttöm lény testét is, majd hetyke mozdulattal behajítja a két darabot egy HIBÁS ÁRU cetlivel ellátott dobozba. Ezzel ellöki magát a TM falutól, és görgős székén fivéréhez gurul.
- A levelet megírtad már apának? – cinkos vigyor húzódik arcára, tisztában van vele, hogy Fred még neki sem állt.
- Egyébként mi a helyzet odakint? Szerinted bírni fogja? – fejével a raktár lefüggönyözött ajtaja felé biccent, kérdését persze a segédmunkásra érti. Na nem amiatt aggódik, hogy vajon a vevők nem tépik-e cafatokra, csupán a tapasztalat beszél belőle. Az ikrek mellett eddig egyik eladó sem bírta sokáig.

[>>> Istenkirály2]

>>> Istenkirály²


- El sem hinnéd, mennyire rossz volt – legyint erőtlenül, és nekiveti a hátát a mögötte lévő doboznak, aminek csak a szállító a megmondhatója, milyen holmit tárolnak benne. Az érintéstől ugyanis halványkék felhőfoszlány nyer szabad utat a karton résein át a raktár amúgy is sokszagú levegőjébe.
Fred a világ terheitől összerogyva nézi könnyező fivérét, akit szemmel láthatóan nem az empátia vezérelt ilyen őszinte érzéshullámra. Ebben az állapotában úgy tűnik, még az sem zavarja különösebben, hogy az egyik kis liliputi teremtményük halált megvető bátorsággal igyekszik leteríteni őt a haszontalan kis átkaival. Nem mintha a kis törpének lenne bármi esélye is teremtőatyjával szemben, de azért lankadatlanul próbálkozik tovább. A negyed fogpiszkáló méretű pálcából pici gőzcsíkok törnek elő, és ugyanazzal a lendülettel vegyülnek a TM lakópark simogató, vegyi úton sterilizált levegőjébe.
- Mit kaptak ezek ebédre, hogy ilyen agresszívak lettek? – a költői kérdést követően Fred előregörnyed ültében, és a könyökével megtámasztja a térdét. Az előbbi morbid akció, ahogy csúzli módjára kilőtt a kisember feje a vállai közül, túlságosan is eseménydús pillanat volt ahhoz, hogy a fáradtságra hivatkozva ne figyelt volna fel rá ő is. Bár a jelenet közel sem villanyozza fel annyira, hogy a szemhéját a mesterséges utat kikerülve tudná lecsukódásmentesen megtartani.

Fred lassan lehunyja mindkét szemét, és egy utolsó, mély lélegzettel messze taszítja magától gondolatban a hálószobája képét. Ha másként nem megy, hát átmegy a Seprűbe egy pintnyi kávéért, de most, hogy már délután négyre jár, ideje lenne felébrednie végre. Mire ismét élesben látja maga előtt fivérét, az már könnyedén csusszan a székével egyenesen a dobozok felé. S mintha a görgős szék láthatatlan kormánnyal lenne felszerelve, George olyan lenyűgöző manőverrel kanyarodik éppen mellé.
- Levél? Hah, milyen levél? – a nap során már másodszor emeli hanyag legyintésre a kezét, ezzel jelezve, hogy a szóban forgó információkkal telerótt pergamen még várat magára legalább egy hetet. Van annál nagyobb gondja is, mint hogy a költségvetésről cseverésszen az otthoniakkal. Helyette vigasztalón megveregeti George hátát.
- Ilyen formában viszont feltálalhatnánk egy-két kedves barátunknak… de komolyra fordítva a szót – itt Fred egész egyszerűen röhögésben tör ki, hogy aztán pár zaklatott másodperc után visszanyerje az arcizmai fölött az uralmat – lehet, hogy az öreg mestertől, Zonko-tól kell tanácsot kérnünk. Ezzel a Vérszem Vakcinával már vagy egy hónapja bajlódunk. Néha tényleg azt hiszem, hogy jobban megérné, ha a csalipálcákat fejlesztenénk tökélyre.
A fiú a használt, pontosabban a haszontalanná vált áruk dobozára pillant, s reméli, hogy testvére érti majd a célzást. Az elmúlt hónapban majdnem színültig töltötték a pikszist a hajthatatlanul ciripelő fejek, megbokrosodott végtagok és förtelmes behatásokat elszenvedett egyéb testrészek. Hiába megy jól az üzlet, a pocsékolás semmilyen szempontból nem kifizetődő.

Pár másodperces néma tanakodást engedélyez ikrének Fred, majd jó hangosan összecsapja a tenyerét, és szinte felvakkant, ahogy az újabb nevetőgörcs megrohamozza. Ha ezt hallaná a szóban forgó egyén, bizonyára önként mondana fel most azonnal a Varázsvicc Vállalatnál. Hála és köszönet azonban a vastag térelválasztó függönynek – no meg a derék Disaudionak –, a raktárhelyiség tökéletesen hangszigetelt, így a munkaerő végkimerülésig próbálkozhat Mr Weasley és Mr Weasley kedvében járni.
- A látogatási index ma is a felhőket nyaldossa, úgyhogy szegény Mandy… vagy Micky… Monic? Szóval nem henyélhet ma sem. Talán segítenünk kéne neki. – a fiú sötéten összevonja a szemöldökét, és elgondolkozva megvakarja az állát. Bizony úgy lenne fair, ha nem dobnák a lányt egyből a mélyvízbe. Úgy lenne…
- Inkább csicseregd el, mi jót hallottál Lupintól? – vált hajtűkanyarral újabb témára, s az arca egyből felderül, mintha az előző probléma nyom nélkül elpárolgott volna az agyából – Csak azt ne mondd nekem, hogy elfelejtett benézni hozzánk! Direkt figyelmeztettem rá, hogy ugorjon be egy gyors csevelyre a Re… rengeteg tennivalója után – Fred jelentőségteljesen fivérére pillant, és hangtalan köszönetet mond magának, amiért sikerült még idejében féket vetni a nyelvére. Védőbűbájok ide vagy oda, általános alapérvényű szabály; a falnak is füle van. És ezt pont az ikrek ne tudnák!

[~ Maximuláns fivérek bruhaha ~]

~ Maximuláns fivérek bruhaha ~

Kényelmesen hátradől székén. Kezeit tarkója alatt összekulcsolva támasztja meg fejét, így pillant az álomkórral küszködő ikrére.
- Hiába.. - vigyorodik el - Nem eladásra születtünk, hanem teremtésre! - Frankenstein történetébe illő, hátborzongató röhögést hallat, majd egy utolsó pillantást vet a TM falura. Személy szerint, George két hét alatt egyszer próbálkozott meg az eladói poszt betöltésével, de miután a harmadik elsőéves diákot tréfálta meg Kanári Kuglóffal "Az ikrek boltjában süti jár a vásárláshoz" nevű kitalált akció keretén belül, a szöszke segédmunkaerő maga kérte, had vegye át az iker helyét minimum örökre, vagy csak addig, amíg hozzászokik a boltban egyre csak növekvő számú kanárivá transzformálódott diáksereg látványához. Ezután George már csak a kis TMek hátára aggathatott szárnyakat, de ez csöppet sem hangolta le. Röpke fél nap alatt Freddel szövetkezve, míg a boltban hosszú sorokban kacskaringózott a különbnél különb Weasley iker-féle árura vágyakozó fiatal, a hátsó raktárhelyiségben támadásra kész szárnyas miniember csapatot kovácsoltak, amit sajnos higiéniai illetve biztonsági okokból röpke egy óra után le kellett verniük a saját kezükkel. E gondolatokra vigyora még jobban kiszélesedik, emlékei közül csak fivére hangja ugrasztja ki.
- Pár vakcinát simán elpasszolhatnánk Tudodhova. Ezekkel aztán bevédhetnék magukat, csak úgy röpködnének a maszkos fejek. - elmélázva kézbe kapja a Vérszem Vakcina egy bepalackozott adagját, melynek üvegén egy általuk firkált, fej nélküli testet ábrázoló matrica jelzi a vakcina okozta veszélyeket. A Tudodhol természetesen a Rendet jelenti, de az utóbbi időkben már George sem szívesen nevezi meg, csak ha épp más Rendtagok között tartózkodnak.

Előbb Fredre, majd a selejtes árukat tartalmazó dobozokra vet egy csodálkozó pillantást.
- De hát a csalipálcák tökééletesek. - szól ártatlan képpel- Az, hogy pár darab megvadul, és a gazdája fejét kezdi el püfölni, már igazán nem a mi dolgunk. - az ártatlan arc amilyen gyorsan jött, úgy tűnik el. Cinkos vigyorral röhög pár sort a legutóbbi esetre emlékezve, mikor maga a mugliismeret tanár baktatott be boltjukba szalonképtelen szidalmakat vágva az ikrekhez, fején a még mindig vadul ütlegelő pálcával.
- Hogy kérjünk tanácsot Zonko-tól? - csöppen vissza a jelenbe - Nem is tudom. - Előredől székében, majd visszapöcköl egy éppen szökni próbáló kezet a Hibás Áruk dobozába.
- Azért a két héttel ezelőtti állapotokhoz képest már sokat haladtunk. Úgy érzem, hamarosan meglesz az áttörés.. - furcsamód egész komolyan beszél, de szája széle még mindig eltökélten fölfelé görbül. Büszkesége nem engedi, hogy most adják fel a tesztelést, és egykori mesterükhöz forduljanak segítségért.

- Bahh - legyint röhögve a térelválasztó függöny felé - Mona, Mimi.. vagy Michael.. - cseppet sem zavarja a tény, hogy az említett segédeladó lány.
- Ha nem bírja a gyűrődést, hát nem bírja a gyűrődést. - vonogatja vállát - Áldozatok mindig kellenek. - vigyorodik el. Jót nevet Fred ötletén, miszerint akár segíthetnének is a kis szöszi eladócskának, majd ő is szívesen kanyarodik tovább a Lupin témához.
- Egyelőre még nyomát se láttam Roxmorts környékén. Biztos rengeteg most a tennivalója.. - kacsint egyet ikre elmés megoldására, ám hamar rájön, hogy következő mondanivalóját már nehéz lesz kódolnia.
- Legutóbb épp azt mesélte, hogy.. mennyi új.. embert.. ismert meg? - valahogy azért csak sikerült, bár korántsem biztos abban, hogy inkább kérdésnek, mint kijelentésnek ható mondatát Fred érteni fogja. Még egyszer kézbe veszi a Vérszem Vakcina palackját, meglötyögteti a benne lévő bíbor folyadékot, majd leteszi a háta mögött lévő tervekkel teli íróasztalra.

Folytatás az üzlethelyiségben!