Gregory Omen

GREGORY ALOYSIUS PEREGRIN OMEN

alapok

jelszó || *lehajtott fővel, alig érthetően, szégyenkezve motyogja a szavakat* Szerelmes vagyok Draco Malfoyba
teljes név || Gregory Aloysius Peregrin Omen
becenév || Greg
nem || férfi
születési hely, idő || Skócia, Glasgow, 1979. március 21.
kor || 20
faj || ~~ember~~
vér || arany
évfolyam || 7.

a múlt

El nem küldött levelek százai hevernek a padlón körbe-körbe, közrefogva a szőnyegen kuporgó alakot. A szobában kimondottan kellemes a halvány hangulatvilágítás, és a meleget okádó kandalló tüze. Látszik a bútorokon, hogy csak valami gazdag család élhet itt; ezek a régi, már-már ősrégi darabok biztos a felmenők örökségei. Kidolgozott faragás, kissé megkopott karfabélés, intarziás asztal a sarokban, tolakodóan nagy baldachinos ágy (ami leginkább a középkori stílust idézi), a kilincsek mindegyikének a letisztult díszítése erről árulkodik, ahogy értékes holmi lehet a vadászjelenetet ábrázoló szőnyeg is, amin Gregory ül látszólag magába roskadva. Az ormótlan íróasztalából kirángatta az összes fiókot, s ezek most kizsigerelve hevernek előtte.
Greg lassan a kezébe veszi az egyik levelet, amin ugyan nincs se címzés, se egy név, mégis pontosan ismeri a keletkezésének körülményeit.

1992. január 19.
A klubhelyiségből írok neked, Breana. Már nem tudom mivel lekötni magam, pedig még két óráig itt kell gubbasztanom. Azt hiszem, eltiltottak. Az órától, a társaságtól, fogalmam sincs... mindenesetre a házvezető tanáromtól elég alapos fejmosást kaptam. Azt is mondta, hogy ne merjem kitenni a lábamat innen, amíg véget nem érnek a mai tanórák. Gondolom, utána felkeres a büntetőmunkám miatt. Csak azért, mert betörtem pár ablakot a folyosón... miközben párbajoztam. Nem olyan nagy ügy az egész, csak az a szerencsétlen játssza túl a szenvedését, pedig még csak nem is a válogatott átkaimból kapott ízelítőt. A Gyengélkedőn nyögdécsel, de hidd el nekem, fele annyi baja sincs, mint lehetne, ha nem lép közbe a professzor.
Tudom, ne keressem a bajt. De te hol vagy? Miért nem emlékeztetsz erre személyesen? Többet érne... Kérlek, gyere vissza.

Az iskolatársa, akit megátkozott a folyosón, még két napig lábadozott a javasasszony gondoskodásában, bár Greg máig nem hiszi el, hogy a fiú nem csak színlelt. Megérdemelte, amit kapott, mint ahogy ő is a büntetését, hisz megint megszegte a nővérének tett egyik ígéretét, miszerint nem keresi a bajt.
Persze nem utoljára viselkedett hűtlenül.
Az olvasott lapokat hanyagul kétrét hajtja, és egymásra tornyozza őket. Aztán kisimítja a következő borítékolt levelet, amit ezúttal nem az ő kézírásával róttak tele.

Tisztel Omen úr! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort...

Hát persze, a megváltást hozó felvételi ív. Annak idején úgy őrizgette ezt, mintha még csodákat várna tőle. És tulajdonképpen nem tévedett sokat. A Roxfortban eltöltött évei mind annyi meglepetéssel szolgáltak, sokat tanult, nem csak a tankönyvekből. Sosem volt az a kifejezetten jó diák; ha nem is szándékosan borzolta fel maga körül a kedélyeket, a baráti társaság, aminek a kezdetektől oszlopos tagja volt, mindig megtalálta a nekik megfelelő szórakozást. Talán nem csoda, hogy egyikük sem kapta meg a prefektusi jelvényt.
Greg hazudna magának, ha azt mondaná, hogy iskolai pályafutása alatt a szégyenkezés leghalványabb érzése sem legyintette meg. Ez így nem lenne igaz. Nagyon is bánja, hogy sosem tudott megfelelni annak az embernek, aki a legtöbbet jelentette számára, és aki tizenhét évesen elszökött a családjától. Pont annyi idősen, mint amennyi most Greg.

Újabb levél kerül a fiú kezébe, egy 1994-es dátummal ellátott. A pergamen egy különösen igényes darab, egyetlen tintafolt vagy egyéb maszat sincs rajta. Látszik, hogy volt ideje kidolgozni azt. Talán túl sok is.

Nem zártam valami jól ezt az évet. Rengeteg dementor nyüzsgött éjjel-nappal az iskola körül, úgy pedig lehetetlenség bármibe is kezdeni. A tanárok szerint ez nem valami meggyőző érv, hiszen a többieknek nem akadtak gondjaik a tanulással. Apánk is osztja ezt a véleményt. Azt mondta, most nagy bajban vagyok. Be is zárt a szobámba, azt hiszem, így akar tanulásra kényszeríteni. Meg mondott valamit Albericről. Fogalmam sincs, ki ő, és nekem mi közöm van hozzá. Úgy tűnik, a viselkedésemmel és az eredményeimmel magamra haragítottam a szüleinket. Pedig tényleg próbálok jobb lenni. Vagy amit elvárnak tőlem.
A társaságban ne fecsegjek, mint egy lány, egyáltalán, ne is beszéljek. Egy ifjú erénye a hallgatás. Járjak egyenes háttal, de ne úgy, mint aki karót nyelt. Legyek illedelmes, jól nevelt, és ezt a nyomot hagyjam a vendégek emlékezetében magamról, mert később a hasznomra fog válni. Kapcsolatok kiépítése, egy sor tánc, felületes hogy-van-mosatnában-remélem-jól-mennek-a-dolgai csevely, egy kis hajlongás itt, egy kis udvarlás az öreg pénzeszsákoknak ott... Breana, igazán ezt kell tennem? Mert ha te azt mondod, akkor

A levél egy másik lapon folytatódna, de sehol sincs az az oldal. Bár Gregnek van egy sejtése, mi következne azon. Mint az összesen, kivétel nélkül. Breana, gyere haza, miért hagytál itt, kérlek, gyere vissza..
A hiábavaló könyörgés egy fantomnak. Egy valaha volt nővérnek, akiről az sem biztos már, hogy egyáltalán él-e még. Ha legalább azt tudta volna, hova küldheti el a leveleit, de így jobb híján csak magának irogatta a siránkozó sorokat. És a fiókokban egyre csak gyűltek és gyűltek a borítékok, teljesen értelmetlenül.
A fiú türelmét vesztve a markába gyűri a papírt, és ültében felrúgja a halomba rendezett levélkupacot. Fenébe az egésszel! Értelmetlenség.
A nővére azt kérte tőle, hogy tegyen eleget a szüleik óhajainak, hajtson fejet előttük, és tegye félre otthon a lázadó kamaszt. Nem sok haszna származna belőle, ha maga ellen fordítaná a rokonokat. Legalább ő, Gregory legyen igazi Omen. Fabius - a legidősebb fivér - halálfalónak állt, és ezzel, hiába voltak büszkék a szülők, meg kellett tagadniuk tőle a családnevet. Befolyásos köreikben nem támogathatják nyíltan a fiúkat, bármennyire is fáj ez nekik. Breana pedig.. ő maga dobta el a nevét aznap este, mikor elszökött otthonról. Így Horace és Sorcha minden figyelme a legkisebb gyermekükre irányult.

Greg idegesen felpattan a helyéről, és a balkon lefüggönyözött ajtaja elé lép. Nem megy ki a levegőre; a késő márciusi idő még nem ígér semmi jót. A tél nyoma még meglátszik a fák jégtől fénylő, csupasz ágain, a kőkeményre fagyott hókupacokon, és a szürkületben oly merevnek tűnő birtokon. A táj képe két másodpercenként elhomályosul, ahogy a fiú nyugtalanul ráfujtat az ablaküvegre. A foltnak lassan ideje sem marad rá, hogy összezsugorodva eltűnjön, olyan gyorsan megtoldja a széleinél a következő párafelhő. Amint Greg megfordul, a szőnyeg végére vetül a pillantása. Egy megtépázott pergamenfecni hever a lába előtt. Lehajol érte, hogy a többivel együtt ismét egy halomba rendezze őket, s a mozdulat közben átfutja a kusza sorokat.

..de már tudom, ki az az Alberic. Ma a Nagyteremben, a reggelinél megpillantottam Tiberius Albericet a Próféta egyik oldalán. A Wizengamot testületének megbecsült tagja nyilatkozott az oktatásügyi reformról. Alberic, akinek a lánya hamarosan a jegyesem lesz. Adaena, azt hiszem, így hívják. Jövőre ilyenkor bemutatják nekem a lányt.
Pokolba kívánom az egészet, és legszívesebben kiszállnék belőle, ahogy te is tetted. Az éj leple alatt kiszöknék az ablakon, és kereshetnének utána.
De ígéretet tettem neked. Amit ha nem szegtem meg eddig vagy százszor, akkor egyszer sem. Viszont ez most más. Ez komoly. Végig fogom csinálni. A jövőm a büntetésem. A szüleink akaratán lógó marionett vagyok. Hátborzongató, milyen egyszerű az élet. Gyere vissza.

A folyosóról tompa puffanás zaja szűrődik át az ajtórés alatt, s nem sokra rá csontos ujjak koppannak pontosan háromszor a kemény tölgylapon.
- Úrfi, a szülei és a vendégek magára várnak. Kezdődik az ünnepség.
Remegő hangfoszlány hagyja el Greg ajkát. Csak remélheti, hogy a házimanó válaszként értelmezi a csendet az ajtó túloldaláról. A manó nem sürgeti tovább, vagyis megértette őt.

Tehát elérkezett ez a nap is. A születésnapja, amikor egyszerre lesz nagykorú és vőlegény. Már egyáltalán nem olyan biztos benne, hogy képes lesz végigcsinálni remegő tagok nélkül. A sok aranyvérű haszonleső mind ott gyűlik, és sustorog a fogadóteremben, mert nagy esemény készül. Az Omenek családjában egyébként is rég volt már esküvő, kell egy kis vérfrissítés. Greg egy kézzel félbehajtja az utolsó levelet, amit eddig a tenyerében szorított, s az ettől egészen átnedvesedett, majd belesüllyeszti a dísztalárja belső zsebébe. Ismét kipillant az erkélyre, de azt már körülfonta az este sötétje.
Most még kiléphetne az egészből..
De már döntött. Illetve döntöttek helyette. Így az a kötelessége, hogy kifogás nélkül egyik pillanatról a másikra felnőtté váljon, és a tavaszi szünet után azzal a tudattal térjen vissza az iskolába, hogy mostantól fogva minden más lesz.

A folytatás

   jellem

Ami megtanítható volt, azt mind belenevelték; illem, tiszteletadás, alázat, ugyanakkor tudatos büszkeség. De többnyire csak otthon kifogástalan aranyifjú. Az iskolában sokkal inkább maga lehet. Olyan, aki nem veti meg a szórakozást, nem visszakozik a merész helyzetektől, és szereti, ha ő irányíthat. Talán ezzel kompenzálja, hogy az ő élete mások kezében van. Nem kifejezetten zavarja, ha letér a becsületesség útjáról, sőt. Sokkal élvezetesebb minden, ha tiltják.
Sokan kegyetlen, számító ficsúrnak tartják, és tulajdonképpen igazuk van. Ilyenné vált, vagy mindig is ilyen volt, még maga sem tudja. Talán a jövőképe nyomorította meg, talán nem, sok mindennel nincs tisztában. Nem igazán tudja megtartani az ígéreteit. Vagy nem akarja. Vagy valami közbeszól. De ezért egyre ritkábban furdalja a lelkiismeret.

   apróságok

mindig ||
a nővérének levelet írni
ha nem figyelik árgus szemekkel a lépteit
az offenzív mágia tanulmányozása
előnyök/érdekek
tél/este/zene
alma
a pálcája
művészetek, bizony

soha ||
változás
vihar
hogy meg kell felelnie másoknak
ellentmondás
ha nem avatják be a titkokba
ha nem az övé az utolsó szó

dementorok || a szokásos kellemetlen érzések, üresség, "apátia"..
mumus || egy csatakos pofájú vérfarkas
titkok ||
# jegyessége az Alberic lánnyal - ugyan ez nem titok, de azért nem reklámozza
# ...talán azért sem, mert szemet vetett egy iskolatársára, akit viszont egy részről ki nem állhat
# ...továbbá ugyenezen személy túl sok titkot birtokol.. a sajátjait, Greg titkait.. -.-"

rossz szokás ||
# folyton (kényszeresen?) leveleket körmöl
# hosszan és szenvtelenül megbámulja az embereket, és a gondolatait a sunyi mosolya mögé rejti

   a család

apa || Horace Omen; 56; aranyvér
anya || Sorsha Omen; 46; aranyvér
testvérek || Fabius Omen (28); Breana Omen (25)
családi állapot || jegyese Adaena Alberic, aranyvérű leányzó
állatok || egy megtermett holló, aki Rufus névre hallgat

   külsőségek

magasság || 183 cm
tömeg || 75 kg
rassz || európai
szemszín || sunyi-kék
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || ő már önmagában különleges Men?

kinézet || A folyosón szembejön veled egy magas, fekete taláros fiú. Olyan, mint az összes többi korabeli. Magas, és fekete taláros.. Csak ne bámulna azokkal a megfejthetetlen, kék szemeivel. Elmész mellette, és egy kicsit megkönnyebbülsz, ahogy eltávolodott a nyomasztó aurája a tiedtől. Már nem hallod a lépteit - talán megállt -, és hátrafordulsz. De a fiú már nincs mögötted. Talán.. ugyan, mindegy is.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || annak ellenére, hogy negyedikes korában majdnem évet kellett ismételnie a hanyagsága miatt, nagyon is összeszedte magát. Az SVK, a Bájitaltan és az Átváltoztatástan különösen érdeklik, a többi tantárgyban pedig csak kötelességből teljesít úgy-ahogy.
mugli képzettségek ||
# mint előkelő úrfi, karddal és íjjal nagyszerűen tud bánni
# zenei képzettség
# tánctudás
# idegen nyelvek (latin, német, némi orosz)
# minden, amit a művészetekről önszorgalomból tanult
# tömegközlekedés mugli módra^^

pálca típusa || 13^1/4 hüvelykes juhar, ezüst pánttal és főnixtoll maggal - KÉP
különlegesség || -

   egy darabka belőled

Mélyen tisztelt és hőn szeretett professzorotok, Travis Foley bevállalja.

   egyéb

Az Omen család nagy múltú, aranyvérű család. A történetük szerint az 1800-as évekig hajtóvadászatokat rendeztek. Az üldözött vadak pedig vérfarkasok voltak. Perverz és veszélyes hobbi volt, de ma már csak könyvekben, gobelineken, festményeken és gyermekmesékben bukkan fel ez az egyedülálló és embertelen "sport".