Karmiella Vol. 2.0

[Kareem & Armiella]

Kareem & Armiella
~Kívánságok lépcsője és a titkos szoba~

Napok teltek el a Hangulatok termében tett kis kitérőnk óta és egyre nehezebben ment az, hogy Kareemot csak barátként kezeljem mások előtt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy erőszakot követek el önmagamat, valahányszor nem csókkal köszöntöm, ha találkozunk. A biztonsága érdekében azonban tartottam magamat a megbeszéltekhez. Persze sokat mutatkoztunk együtt, elvégre barátok vagyunk hivatalosan. Ám amikor csak tehettük, a Nyugiszobában vagy a Hangulatok termében kerestünk mások elől menedéket, hogy kettesben lehessünk kicsit. A Szükség szobáját inkább kihúztuk a képzeletbeli listánkról. A DS-t nem akarta egyikünk se veszélye sodorni. Főleg, hogy reménykedtünk mindketten Harry Potter visszatérésében.

Még harmadikban mutatta meg Lucy a Kívánságok lépcsőjét. Mindig is csodáltam, hogy habár sokáig készülődik hozzám képest, sosem késett még el egyik óráról sem vagy csak alig pár percet az elejéről. Nos a titka egy különleges csigalépcső volt, amely a bejárati csarnok egyik falikárpitja mögött rejtőzött. A lépcső tetejét sosem lehetett látni és olyan érzése volt az embernek, mintha az égig érne. Nos, e lépcsősor nem tréfálta meg az arra járókat, bár itt-ott hiányoztak fokok belőle. Csupán csak a megfelelő fokokra kellett ráállni az alján és pillanatok alatt a lépcső legtetején találta magát az ember. Ellenkező esetben viszont a temérdek lépcsőfokot magunknak kellett megmászni, hogy a lépcső tetején lévő ajtóhoz érjünk. Ám mégsem csupán ez volt a különlegessége e teremnek. Az ajtó oda nyílott, ahová épp szeretnénk menni.

Nos elsőre e terem és a mondhatni második Szükség szobája nem jutott eszembe. Ritkán használtam, így most is sokadik töprengés után jutott e lehetőség eszembe. Izgatottan szedtem a lábaimat, hogy a harmadik emeletre érjek minél előbb. Ott van ugyanis a Sasfészek, ami a hollóhátasok pihenőhelye. Éppen úgy, mint nekünk a Borzodú. Nos, a helyet egy portré őrzi. És egy igencsak unszimpatikus illető, Kötekedős Kamber található rajta. Mint a neve is mutatja szeret kötekedni. Az összes házat utálja szerintem - beleértve a Hollóhátat is. Párszor megpróbáltam a kedvére tenni, hogy ne színlelje a horkolást tovább, hanem eresszen be Karr-hoz. Hát mondanom sem kell, hogy nem jártam sikerrel. Egy idő után feladtam és csak megvártam Kareem-ot a portré előtt. Most sem tettem másként, bár az egyik befelé tartó Hollóhátas lánnyal megüzentem, hogy idekint várom.

Csak remélni mertem, hogy megkapja az üzenetemet és megmutathatom neki azt, hogy micsoda felfedezést tettem. Ha minden igaz megoldódott a találkáink helye is és gond nélkül találkozhatunk a lebukás legkisebb veszélye nélkül. E ténytől teljesen be voltam sózva. Fel s alá járkáltam a portré előtt, várva a felbukkanó szőkés barna kobakra. Kezeimet idegesen tördeltem, pedig nem tartottam attól, hogy kitudódott az, hogy most már mi ketten egy pár vagyunk. Lucyn kívül nem tudja senki sem. Na jó, a barátja igen. De ő is félvér és nem a jelenlegi törekvések támogatója. Szóval tőlük nem is tartok. Biztonságban van a titkunk náluk. És úgy tűnt, Lucy sem haragszik azért, hogy Kareem meg én összejöttünk végül. Néha ugyan látom a féltékeny pillantásait, de ennyi még simán belefér. Hiszen tetszik neki Karr, ez nem fog megváltozni azzal, hogy más a párja jelenleg.
Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: nem számoltam;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;
Megjegyzés: Ment a kezdőm. ♥ ;;

[Kinek:]

Kinek: Karmiellácskának;; Szószám: 702;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene:-;;

Épp Joshua verte tarkón, mert megelégelte, hogy Karr állandóan Róla áradozik, és nem hagyja tanulni. Márpedig egy Hollósnál a tanulás előbbre való mindennél. Nos, Kareem ezt az elméletet megdönteni látszik, mivel mindig Elláról és a Nyugiszobai esetről álmodozik. Mint egy kis csitri, aki elmerült a rózsaszín felhőkben. Ezt az állapotot azért erőteljesen elősegítette az, hogy azóta is viszonylag sokat találkoztak. Nyíltan ugye nem lehetett kimutatni érzelmeiket, és Karr nagyon nehezen is tudta ezt palástolni. Volt, hogy inkább valami indokkal „kiment a mosdóba”, csak hogy lehiggassza magát. akkor belenyomta a fejét a vízsugár alá, addig, amíg le nem nyugodott. Egy gyors pálcaintéssel megszárította a haját, majd már lehiggadva tért vissza beszélgetni Ellához. Látta rajta is, hogy nagyon magához szorítaná a fiút, Karr szerint már kiharapta az alsó ajkát, annyiszor mélyesztette a fogait az édes domborulatba. Elnézést kérő mosolyára csak egy legyintést kap azonban, de nem akarja barátját zavarni, így inkább az ágyába veti magát. Persze Joshua hamis bazsalygása nem maradhat el, némi fejcsóválással fűszerezve. Kareem azonban ezt már nem látja, és most kissé bosszúsan néz maga elé. ~ Nem igazság, hogy nem ölelhetem meg csak úgy. Mindig bujkálni kell! Harry, kérlek, ments meg minket! ~ könyörög a Griffendéles szökevénynek. Rossz az, hogy csak úgy beszélgetnek, és nem érinthetik egymást, mert annak születtek amik. A sárvérű és a véráruló. Fantasztikus páros egyébként, de ebben az olvasatban inkább fantasztikus hullajelöltek. Kareem megkockáztatja azt is, hogy Ella egész családját kitagadnák miatta, az övét meg csak simán felkoncolnák. De nem akarja elszalasztani a boldogsága lehetőségét, így tartja magát az alkujukhoz. Nem tesz semmi olyat, ami lebuktathatná őket, csak akkor, ha van néhány szabad és nyugalmas percük. Persze akkor sem nyíltan, csak kettesben, nem mutathatják meg másoknak a boldogságukat. Állítólag Lucy is nagyon el van az új barátjával, nem neheztel Ellára, még akkor sem, ha ő lépett előbb. Ez a lányoknál nem egészen olyan szabályok között folyik, mint ahogy azt a férfiember gondolná, de úgy néz ki, hogy mégis minden oké.
- Karr, húzd ki a beled, üzenetet hoztam. – hallatszik Nika hangja, a hatodéves Hollóstársé. Csúfondáros pofát vág erre a kosaras, nem érdeklik az üzenetek, inkább álmodozna tovább az ágyán. Nemsokára újra edzést tart és úgy tűnik mindkét Hugrás megjelenik rajta, talán még Abbs is, de ő még nem mondta biztosra. ~ Hát sajnos fiúkák, már csak egy szabad préda van, az meg nem egyszerű. Szétrúgja a seggetek! ~ Gondol a prefektusra egy pillanatra, azonban a heves kopogás felzavarja a vicces gondolataiból.
- Jól van, megyek már Nika! – kiálltja és lassan feltápászkodik. Haja eléggé megszenvedte a hempergést, de kézzel belesimítva igyekszik eljutni az ajtóig. Az apró termetű Hollós magához inti.
- Armiella odakint vár rád, és elég ideges. Jobb, ha sietsz, tudod a lányok ha idegesek az sosem jelent jót! – mondja ravaszul, szinte látszik, hogy azt várja, hogy Karrnak jól elkapják a grabancát. Felcsillanó szemmel veszi át az üzenetet, majd gyorsan visszafogja magát. Tartani kell az álcát.
- Jó köszi, majd vigyázok. – int a lánynak, aki egy cinkos kacsintással a dolgára siet. Karr még nézi egy darabig, majd eszébe jut az üzenet tartalma és beszól még Joshnak a szobába.
- Majd jövök, Armiella vár odakint. – a szobatárstól és baráttól, csak egy beleegyező intést és egy hatalmas tettetett sóhajt kap, hogy végre elhúz a francba és békén hagyja. Karr elmosolyodik és elindul kifelé, majd visszavesz a mosolyából is. Nagyon nehéz játszani neki a barátot, úgy, hogy ne rohamozza le a másikat. De hát ez van, majdcsak lesz valahogy. Amint kilép meglátja Ellát és lassan odalépdel hozzá.
- Helló Circe! Hogymint vagy? – kérdezi és két puszival, na meg egy baráti ölelésben részesíti a másikat, pár másodperccel megtoldva a dolgot, ami elvárható lenne. Még nem használta a második nevét a lánynak, de neki megtetszett az egyik álmodozás közben és akkor úgy döntött, hogy tesz vele egy próbát. Ki fog derülni, hogy tetszik-e a lánynak. Elengedi nagy kínkeservesen az ölelésből Armit és közben a Hollós leányzó arcát fürkészi. Valamit lát benne, ami felcsillantja az ő barnáit is.
- Valami jó hír? Gyere, akkor sétáljunk. – mutat udvariasan utat, majd felzárkózik a másik mellé, ahogy az elindul. Azért még előtte egy sunyi pillantást vet Ella hátsójára, csak azért, hogy lássa a barátnője még mindig tökéletes. Ha nem lenne az, akkor is az lenne, számára.

Megjegyzés: *-* ♥ ;;

[Kareem & Armiella]

Kareem & Armiella
~Kívánságok lépcsője és a titkos szoba~

Amikor végre megpillantottam Kareemot, a szívem kétszeres sebességgel kezdett verni. Egy pillanatra elfelejtkeztem magamról és szerelmes pillantásokat lövelltem felé. Aztán észbe kaptam, hogy nem vagyunk egyedül a folyosón és rendeztem vonásaimat. Szinte kínzónak éreztem, amint lassan idesétál hozzám a hollóhátas fiú. Kezem már nyúlt, hogy megöleljem, de ismét tétováztam. Aztán megszólalt és kapásból a szokásos két puszival üdvözölt. Furcsa volt, hogy a második nevemen szólított. Sosem használom, de mivel az apai nagymamám kívánsága volt e név, családi körben elsősorban a nagyszüleim szólítanak így. Karr meg is ölelt ezután, amit én készségesen viszonoztam.

Szemeimet lehunyva élveztem, hogy ilyen közel lehetek hozzá. Fájdalmas sóhaj szakadt fel belőlem, amikor elszakadt tőlem. Kérdőn néztem a fiúra, elvégre nyilván volt valami, ami miatt így nevezett. Az "Ellám" sokkal szebben hangzott azon a felnőttes, mélyebb hangon. Néha teljesen beleremeg a testem, ha kiejti a nevemet. Izgatottságom valószínűleg az arcomra is kiült, mert Kareem arca is felragyog néhány másodperc múlva. Kérdésére hamiskás mosollyal bólintok, majd megindulok a bejárati csarnok és a titkos átjárót rejtő falikárpit irányába. Legszívesebben megragadnám a kezét és húznám magam után, miközben rohanva próbálok minél hamarabb megérkezni az említett átjáróhoz. Azonban most kerülni akarom a feltűnést, így nyugodt léptekkel haladok célom felé.

Amikor a bejárati csarnok közelébe érünk, félrevonom, majd halkan odasúgom a fiúnak.
- Figyelj, találtam egy titkos helyet. De jó volna, ha nem vennék észre a többiek, amikor bemegyünk a bejáratán. - Egy másodpercnyi időt engedélyezek magamnak, hogy még a közelében maradjak. Szinte hívogat a füle, hogy harapjak bele, vagy legalább csak egy másodperc erejére a számba vegyem. Nehezen bár, de erőt veszek magamon és ellépek tőle. Majd körülnézek, és amikor a legkevesebb embert látom, akkor indulok meg az ajtóhoz, amely a titkokat rejti. Bevárom a fiút, majd miután becsuktuk magunk mögött az ajtót körülnézek. Hála égnek rajtunk kívül nincsen itt most senki. Megnyugodta keresem ki az ajtó bal oldalán lévő hatalmas, díszes falikárpitot.

A pálcámmal megpöccintem, mire előtűnik a mögötte lévő kis nyílás. Gondolkodás nélkül lépek be rajta, hogy aztán a szemem elé tárulhasson a felfelé kígyózó lépcső. Itt megint csak megtorpanok, Karr-t bevárom. Amint ő is belép a terembe, egyszerűen úgy érzem muszáj megcsókolnom. Nem bírom ki, hirtelen rántom oldalra, majd dőlök neki és esem ajkainak. Kezeim a nyaka köré fonódnak s már hallom is egy-két festményből az elismerő kurjantásokat meg a füttykoncertet. Talán ezt térít magamhoz annyira, hogy hátráljak egy lépést eleresztve a másikat.
- Már csak fel kell jutnunk az ajtóhoz. Vigyázz, csak az első, a második és a negyedik fokra lépj, különben meg kell másznunk az egészet rendesen. - Figyelmeztetem.

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 423;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;
Megjegyzés: Sorry, hogy csak most; ^^ Be My Honeypie. ♥ ;;

[Kinek:]

Kinek: Ellának;; Szószám: 552;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene:-;;

Nagyon bájosnak találja Karr, mikor szemkontaktusba kerül Ellával. Ahogy a szerelmes pillantásai után észbe kap a lány, azt Kareem csak egy látszólag neheztelő fintorral tudja csak lereagálni. A fintor ugyan nem Arminak szól, hanem az egész helyzetnek, reméli azonban, hogy Armi nem érti félre a reakcióját. De a lényeg, hogy újra találkoznak, és mire erre gondol, már újra a karja közt érzi kedvesét, és annak őrült tempóba zakatoló szívét. A terv nem jött be, a lány második nevére nem reagált pozitívan. ~ Akkor majd keresek neked mást, az Ellámon kívül. Valami egyedit. ~ mosolygott belülről és mélyen beszívta Armiella illatát. Megfürdőzött egy kicsit az ölelés pillanatában, de tudta, hogy ezt nem teheti sokáig és már újra egymás szemeiben próbáltak elveszni. A bólintásából Karr valami nagyon fontosat vesz ki, a pajkos mosolyból pedig csak még izgatott lesz. Egy idő után Ella félrehúzza őt, amitől a kosaras egy pillanatra megijed, hogy a lány a temperamentumához híven itt és azonnal ráugrik. A pillanat elmúlik, Armiella láthatólag nehezen, de önmegtartóztatást végez. Kareem kedvesen mosolyog rá, de nem sokáig, mert ajkait – hasonlóan, ahogy Ella szokta – beharapja. A lány felkínál egy lehetőséget, amivel mindketten – ha csak pár órára is – felhőtlenül boldogok lehetnek.
- Komolyan? Akkor induljunk most! – szinte könyörögve sürgeti kedvesét, aki azonnal rábök egy falikárpitra a pálcájával. Kareem jó Hollóshoz híven, megjegyzi a mozdulatot, abban pedig biztos, hogy lesz módszere a varázsszó kicsikarására. Ella közben belép és kérdően tekint rá. Ekkor kap észbe a Hollóhátas és már utána is lép. De nincs ideje szétnézni, mert Armiella önmegtartóztatás órája véget ért és már csak az édes ajkait érzi a sajátjain, no meg a fáradhatatlanul kutakodó kezeit a tarkóján. Az nem lehet, hogy egy kéksálast legyőzzenek csak úgy, ezért visszatámad, és a falhoz fordítja a lányt, ha az nem áll ellen. Sajnos itt is vannak portrék, akik megzavarják őket és Ellának ez elég, hogy kijózanodjon, ezzel is meglepetést okozva Kareemnak. Ő még előre-előre kap az ajkaival, de úgy néz ki Armi az édes pillanatokat csak kettesben szeretné megosztani vele.
- Ó, azt hittem kettőnk közül én vagyok a józanabb. Megleptél. – simít végig az arcán és csúfondáros pofát vág a képeknek, akik továbbra is éltetik őket, vagy remekül szórakoznak az elpiruló pároson. Aztán jön a figyelmeztetés azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell eljutni a titkos helyre. Kareem úgy dönt, itt az ideje szétnéznie, hogy hol is vannak egyáltalán. Egy égbevesző csigalépcső alján állnak és nem érti, hogy ha azokra a fokokra lépnek, miért is lenne gyorsabb a feljutás. Aztán eszébe jut, hogy hol is van tulajdonképpen – azaz egy pillanatra elfelejtkezik az ajkát még mindig feltüzelő csókról – és szívesen tesz eleget a kérésnek. Kézen fogja Ellát, majd egy fityiszt mutat a portréknak, akik közül néhányan tovább nevetnek, néhányan pedig sértődöttséget színlelnek. Azonban erre már nem figyel a Hollóhátas, hanem párjával elindul felfelé szigorúan a szabályok szerint a mágikus lépcsőn. Szinte egy pillanat alatt már a tetején is vannak. Itt szorosan magához húzza a metamorf lányt és csókot lehel az ajkaira, csillogó barna szemeivel pedig a másikét kutatja.
- Tiéd az elsőbbség, nagyon kíváncsi vagyok! – szinte suttogja a szavakat, mert még mindig meg van illetődve a lány által kiváltott érzések hullámai miatt. A kezeivel, hasonlóan a Hollóhát bejáratánál tett mozdulattal engedi előre a másikat, és közben Ellát nézi évődő tekintettel. ~ Na, gyerünk már, nem érünk rá egész nap! ~ sietteti a szemeivel mosolyogó kedvesét.

Megjegyzés: Oké, leszek a mézes sütid ;;

[Kareem & Armiella]

Kareem & Armiella
~Kívánságok lépcsője és a titkos szoba~

Szerencsére Kareem elérti, hogy mit akarok és kissé még úgy is érzem, sürget, hogy mielőbb odaérjünk. Ez mosolyt csal az arcomra, de óvatosságomat is megkettőzi. Az égig érő paszulyhoz lépcsőhöz érve aztán a hollóhátas fiú ajkaira vetem magam. Nos, hevességben ő is utolér, ha nem hagy inkább le. Meglep vele, hogy a falhoz nyom, de szívem kétszeres sebességgel kezd verni e dologtól s pillanatnyi feltámadó félelmet valami jóleső borzongás váltja fel. Kezeim a hajába kapaszkodnak és így próbálom még közelebb húzni magamhoz őt. Ám a képeken lévő festményalakok éljenzése és fújolása visszaránt a valóságba. Kettesben akarok lenni a barátommal és nem úgy csókolni őt, hogy közben portrék hada vesz körül minket és tartja mindehhez a gyertyát.

A mondandójára előbb elpirulok a szégyentől, hiszen igaza van, majd jövök rá arra, hogy talán csak cukkolt és mégsem gondolja komolyan. A fiú felkínált kezét örömmel fogadom el és együtt állunk a megfelelő fokokra. Miközben hamar feljutunk a lépcső tetejére, a másikat figyelem. Ahelyett, hogy ámulna, inkább engem ejt ámulatba. Hirtelen szorosan magához húz és megcsókol. Inkább egy szájra puszi volt, mégis elérte vele, hogy belefeledkezzem. Szemeimet lehunyom és élvezem a dolgot. Olyan jó, olyan édes ez a csók. Még, amikor vége lesz utána is állok és várom a folytatást. Nagyokat pislogva nézek a fiúra, majd elmosolyodok a hallottakon. Hajamba túrok, majd rá kacsintok.

- Akkor ne halogassuk az elkerülhetetlent. - Fordulok el a fiútól és kezemet a kilincsre téve, néhány szívdobbanásnyi ideig még arra gondolok, hogy hová szeretnék menni, majd lenyomom a súlyos és díszes vaskilincset. Odabent első ránézésre egy hatalmas kandalló ég, melegségét szinte ideérezni. Lassan, óvatos léptekkel megyek beljebb, hogy felfedezzem magamnak új szerelmi fészkünket. Ám nem pusztán kanapé és kényelmesnek tűnő fotelek várnak minket. Egy hatalmas asztal megrakodva mindenféle finomsággal. Legalábbis olyasmikkel, amiket én szeretek. Van itt vajsör, töklé, csokibéka és minden ízű drazsé is. A tökös derelyéről nem is beszélve. Egy külön tálcán forró csokoládéval teli bögrék várnak ránk. Ám nem ettől esik le az állam. Hanem attól a baldachinos ágytól, amit látok.

Éppen olyan, amilyent szerettem volna mindig is. Hatalmas franciaágy, amin legalább 3-4 ember elférne kényelmesen és éppen olyan vöröses árnyalatú, amit kinéztem abból a katalógusból. Ráadásul a párnák is olyan narancsos színűnek és puhának tűnnek, hogy szívem szerint most rögtön belevetném magamat és megtapogatnám őket.
- Kerülj beljebb. – Fordulok vissza szerelmemhez. – Legközelebb majd te képzelheted el, hogy hová szeretnél érkezni, mielőtt lenyomod a kilincset. – Ígérem meg neki, hátha nem tetszik neki az, amit most itt lát. Túlságosan lányos és az én ízlésemet tükrözi, érzem. Félve tekintek a másikra várva, hogy mit is szól a látottakhoz. ~Remélem, azért tetszik majd neki egy picit.~ Reménykedem.

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 437;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;
Megjegyzés: ♥ ;;

[Kinek:]

Kinek: Ellának;; Szószám: 617;; Ruha: iskolai egyenruha - talár ;; Zene:-;;

Nagyon lassan kúszik vissza a valóság Kareem elméjébe. Alig tudnak leválni ajkaik egymástól, már kezdenek hozzászokni egymáshoz. Persze nem az unalomba fulladó szokásról van szó, hanem az újabb és újabb felfedezésekről. Armiella továbbra is megbizsergeti szinte minden érintésével, hogy ez tudatos mágia-e, vagy csak az érzékeké, amit nem tanítanak, az édes mindegy a kosaras számára. Őt csak a csábos ajkak minél többszöri megkóstolás érdekli, ha lehet, minél hosszabb ideig. Néha azért levegővételért muszáj leállni, de hát minden nem lehet tökéletes. Elég neki, ha a barátnője az. Lenyomja a kilincset a metacsaj és lassan belépnek. Picit nekimegy Karr a barátnőjének, mert őt eléggé elámítják a látottak. Oldalt kikerüli, de azért összefűzi a kezeiket végre és behajtja az ajtót. Lassan fedezi fel a szobát, ami meglehetősen tetszik neki, még akkor is, ha elég lányos és tényleg úgy néz ki, mint egy szerelmi fészek.
- Ejha, ez igazán…. tökéletes. – fejezi be sután a mondatot, bár mégis úgy, hogy az kifejezze az elégedettségét. Megszemléli a kínálatot és akaratlanul is arra néz, amerre Ella. Az ágyra pillant ő is, majd egymás felé fordulnak szép lassan, tekintetük pedig összetalálkozik. Kareem nem tudja, hogy Ella mire készült, de ha ilyen nagyméretű ágyban is gondolkozott, akkor ezt most Karr díjazni fogja valahogy. Tudja, hogy nagyon temperamentumos a párja, ez azóta így van, amióta megismerkedtek. Arról nem is beszélve, hogy ha akad egy kis üres szabadidejük és nem látják őket, akkor szenvedélyesen egymásba forrnak, még ha az csak pár másodpercet is ölel fel. De most… akár napokig is itt lehetnének… ha nem lenne feltűnő és nem sodornák veszélybe magukat ezzel. Igen, még eltűnniük sem lehet szem elől, mindkettőjük legnagyobb sajnálatára. Elengedi Armi kezét és átkarolja őt a derekánál fogva és elindítja mindkettőjüket az asztal felé. Karr kinézi a forró csokit, ha már külön tálcára van téve és oda igyekszik kellemes sziámi ikrével. Megkínálja Ellát, majd elveszi a sajátját. Aztán gondol egyet és elindul az egyetlen ülőalkalmatosság felé, amit a hatalmas franciaágy szolgáltat. Ott szépen leülteti Armit és megtáncoltatja a tüzet a pálcájával, amiből apró alakok ugranak ki és Ella felé igyekeznek repülve. De mire a lány megérintené őket, elvesznek, eltűnnek, kihunynak. Közben Karr felkap még egy tálcát, tele minden jóval és leteszi közéjük, miután leül.
- Hát ez igazán gyönyörű. – mondja ki végül, és itt mindenre érti. Leveszi a talárját, mert a lobogó tűz, egyre kellemesebb meleget áraszt. Miután Ella kivette a magának valót visszaröpteti a tálcát az asztalra és közelebb bújik a másikhoz.
- Armi, én… - de inkább nem fejezi be, hanem megcsókolja a lányt. Most nem kell figyelni, teljesen elolvadhat a másik kisugárzásában. Szorosan magához öleli a vörös hajú szépségét, ajkaik pedig szűnni nem akaró táncba kezdenek, egymás ritmusára lüktetve. A haját túrja, miközben újra felfedező túrára indul a nyelvével, amivel már Ella nyakán köröz. Azonban még most is látni szeretné a szemét, és ahogy közelebb bújik a lányhoz, különválasztja magát tőle. Nézi őt, szemeiben vágy csillan. Mosolya sem aggasztóan őrült, de azért van benne némi furcsa csillanás.
-…. szeretlek. – fejezi be a már ki tudja mikor elkezdett mondatát végre. Elég izgatott helyzetben van, bűnös dolgok járnak a fejében, azonban nem akarja megbántani a lányt. Tény, hogy Armiellával másképp bánik, már nem bénázik annyit, és nem is hibázik olyanokat, mint a régebbi kapcsolataiban. Hagyja magát sodorni a metamorf mágus által kijelölt folyóban és ez jelenleg tökéletesen működik nála. Megsimogatja a lány arcát. Szívesen beszélgetne vele bármiről… de valószínűnek tartja, hogy nem ennek van itt az ideje. Lehet, hogy amíg itt vannak csak csókolni és élvezni fogják egymást, egymás társaságát szavak nélkül. de Ella jelei nélkül nem kezd bele semmi komolyabbnak tűnő dologba, szemei csillogása azonban nem ezt mutatják. Kezdik elragadni az érzelmei, és az eddig elnyomott vágyai. De még tartja magát, ameddig lehetséges.

Megjegyzés: kevés az időnk, húzz bele xD ;;

[Kareem & Armiella]

Kareem & Armiella
~Kívánságok lépcsője és a titkos szoba~

Amikor belépünk, a fiú nekem jön. Karr-ra pillantok látom, hogy elámult a látottakon. Ezen elmosolyodom és tekintetem követi, ahogy kikerül és kezeink ismét egymásba fonódnak. Az ajtót becsukja és elindulunk befelé. Kissé tartok tőle, hogy neki nem éppen az ízlésének tetsző amit bent lát, de amikor azt mondja tökéletes megnyugszom egyből. Én még mindig felé fordulva állok, s most hogy körbetekintett ő is így tesz. Tekintetünk egymásba mélyed és a szemeiben lévő csokoládéban úgy érzem elveszek. Amikor átkarolja a derekamat borzongás fut tőle végig testemen. Követem az asztal felé, ahol a gőzölgő forró csokoládé vár minket. Megkínál a tálcával és elveszem az egyik bögrét, majd óvatosan belekortyolok. Meleg, ami jól esik, bár amúgy is eléggé forró vagyok már.

Kareem vagy nem figyelte a kandallónál lévő kanapét és a foteleket vagy szándékosan az ágyra akart ülni. Mindegy végül is, a lényeg, hogy ott foglalunk helyet. Ámulva nézem a tűztáncoltatást, ám amikor hozzá akarok érni ujjaimmal, eltűnik valamennyi. Várakozón tekintek a fiúra, aki még egy tálcát felkap, mielőtt mellém telepedne az ágyra. Pirulok ismét, mikor fantáziám dicséri. Hát még akkor, amikor a talárjától is megszabadul. Meleg van, ez nyilvánvaló… talán túlságosan is. Legalábbis én így érzem. Hasonlóan cselekszem én is, a tálcára helyezve az italomat lehámozom magamról a fullasztóan melegnek tűnő ruhadarabot, majd az italomba kortyolok. Egy csokibékát veszek az ölembe, de még nem bontom ki. Várok a másikra, hogy ő is vegyen a finomságokból.

A békát bámulom az ölemben, de érzem, ahogy közelebb jön hozzám. A szívem veszettül ver, s hirtelen kapom fel a fejemet, amikor megszólalva a nevemet ejti ki. Kíváncsi tekintettel nézek rá, de elhallgat és a mondat befejezése helyett megcsókol. Érzem, ahogy szorosan magához ölel és kezeim hajába túrva még próbálnak csökkenteni a köztünk lévő távolságon. Mellkasom az övének feszül és próbálok még közelebb kerülni hozzá, miközben ajkait csókolom. Felnyögök, amikor ajkaimat otthagyva nyakamon kalandozik nyelve. Talán emiatt, talán más okból, de eltávolodik tőlem. Vágytól ittas szemekkel nézek az ő barnáiba és várom, hogy mi fog történni. "Szeretlek" Fejezi be a másik korábbi mondatát s érzem, hogy felkavar vele teljesen.

Lelkem szinte kétfelé szakad. Legalábbis úgy érzem ebben a pillanatban. Egyik, immáron kisebbik fele a plátói szerelemért, Leo-ért sír s tagadná mindazt, ami eddig történt köztem és a hollóhátas között. A másik részem szinte szárnyal attól, hogy a másik viszontszereti. Lélektükreim is kavargó érzelmeimről adnak tanúbizonyságot. Kareem szavai felkavartak és ezt kár tagadni. Fogalmam sincsen, hogy felkészültem-e én erre valóban vagy sem. Valahányszor hozzám ér, felkavarja vele testem-lelkem, tegye ezt szóval vagy tettekkel. ~De, hogy ez lenne a szerelem?!~ Fogalmam sincsen. Már az is fura, hogy két embert tud egyáltalán egyszerre szeretni a szívem. Pedig így áll a helyzet. Válaszadás helyett így ajkaira csókot lehelek. Magamhoz húzom, és nem eresztem.

Próbálok a pillanatba feledkezni, hogy megszűnjön a külvilág. Félek. Magamtól, az érzéseimtől. Attól, hogy rosszul döntök és válaszolok, vagy megbántom Kareemot, pedig mi sem áll távolabb tőlem. Lassan fogalmazódik meg bennem a válasz, s nagy nehezen dűlőre jutok magammal és döntök végre. Mélyen a fiú szemébe nézek, mikor eltávolodom tőle.
- Én is szeretlek Kareem Whittman. - Mondom bátortalanul, már-már félve. Nem tudom, hogy helyesen tettem-e most ezt, de amint ismét ajkára hajolok és megcsókolom; érzem, hogy igen. Ismét eleresztem, de csak addig, amíg két pálcalendítéssel az asztalra nem helyezem az ágyon lévő bögrékkel teli tálcát. Majd ismét visszafordulok hozzá és miközben vadul ajkainak esem, az ágyra húzom magammal.

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 561;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;
Megjegyzés: ♥ ;;

[Kinek:]

Kinek: Ellának;; Szószám: 477;; Ruha: iskolai egyenruha - talár ;; Zene:-;;

Ahogy eszegetnek, felfedezi, hogy a kanapé is van a helyszínen. Kicsit elhúzza a száját, miközben falatozik, mert így kicsit túllőtt a célon. Legalábbis Ella biztos arra gondol, hogy Karr egyből azt akarja tőle. Pedig nem egészen így van, vagy legalábbis nem szeretné a lányt azonnal lerohanni. Udvariatlanság és talán még elhamarkodott dolog is lenne. Lelke szavának kinyilatkoztatása után, hevesen dobogó szívvel várta a választ Hollóhátas. Viszont annyira nem kell aggódnia, hogy Armi félreértelmezte őt, mert laza mozdulattal ledobja ő is a talárját. ~ Hát persze, hiszen meleg van. Vagy csak én vagyok túl naiv a lányokkal kapcsolatban? Lehet, hogy ők is azt akarják, csak jól álcázzák? Ki fog derülni, minden bizonnyal. ~ morfondírozik, miközben lekerül a lány talárja. Kareem követi a szemeivel az ívét, majd visszafordul a lányhoz, aki időközben megadja a választ a ki nem mondott kérdésére. Bár Karr szerint egy picit azért elgondolkozott rajta Ella, de a végeredmény számít, ami nagyon úgy tűnt, hogy szívből érkezett. Mielőtt Karr megszólalhatott volna, Ella csókkal borítja be a fiú ajkait és még arra is figyel, hogy az ágyon lévő tálcát eltessékelje kettőjük útjából. Kareem vére felpezsdül, ahogy a kedvese megint a bőréhez ér, bárhol is tegye ezt a testén. Nem tud hozzászokni a lány mágiájához. Egész pontosan, ahhoz már nagyon hozzászokott, hogy valami elképesztő módon izgalmas dolog, ami Ellában van, így egy pici félmosoly megjelenik az ajkain, mikor arra gondol, hogy Lamartin meg akarta vizsgálni a lányt. Ella elmesélte, hogy akár még lombikba is zárná, bár ezt a kosaras nem hitte el, szerinte a Mardekáros csak húzta a lány agyát. De tény, hogy nagyon érdekes ez a vibrálás és izgalmas érzés, amivel a lány megajándékozza őt, amitől kikapcsol az agya és csak a másikra koncentrálva élvezheti ki egyedülálló helyzetét. Ella lehúzza az ágyra és Karr sem tétlenkedik tovább, hanem visszacsókol. Nem igazán törődik most semmivel, ki van éhezve a szerelemre és annak minden kellemes velejárójára. Nagyon megnyugtató érzés, hogy itt nem lephetik meg őket és egymásra hangolódva tölthetik el a kellemes perceket. Ella felé próbál kerülni és bara szemeivel, a másikéba néz, egy picit elhúzódva.
- Figyelj, ha még nem szeretnéd… - hagyja nyitva örökre a mondatot és a szeméből, egyre lejjebb kezd vándorolni a szeme, a nyakánál elidőzik, majd egy kissé lejjebb is, majd visszaemeli a tekintetét. A válaszra elmosolyodik, bármi is legyen az, majd attól függően kezd cselekedni. Azonban mindenek előtt újra megcsókolja Armit, és maga felé húzza a lányt, átgördül a hátán, ahogy szorosan öleli, most Ella lesz felül.  A hajába túr és belecsókol a nyakába. Aztán egyszerűen hagyja magát sodortatni az árral és úgy cselekszik, ahogy azt a vágyak és lehetőségek megkívánják. Nem gondolta soha, hogy a Roxfortban van ilyen hely, de most hálát ad a négy nagy elődnek – igen, még Mardekár Malazárnak is, még akkor is, ha nagyon nagy valószínűséggel nincs köze ehhez a teremhez -, hogy terveztek egy ilyen kis szerelmi fészket.

Megjegyzés: hát, öhm, izé... xD Rövid lett... ;;

[Kareem & Armiella]

Kareem & Armiella
~Kívánságok lépcsője és a titkos szoba~

Csak csókolom és próbálok belefeledkezni az érzésbe, amit ez okoz. Azt hiszem, képes lennék egész nap csak csókolni Kareemot. Teljesen megrészegít, elveszi a józan eszemet. Bár mostanra másra sem tudok gondolni, minthogy lehámozzam rólunk a ruhát és még többet érezhessek a hollósból. Az elcseszett bájital utóhatásai is érvényesülni akarnak, vágyamat még tovább szítva a másik felé. Talán most az egyszer kivételesen örülök ennek és nem mérgelődöm azért, mert önmagamtól még nem éreznék ilyeneket. Szerencsére Kareem is visszacsókol, éppen olyan szenvedéllyel, mint ami bennem is tűzként lobog. A szoba melege már-már fojtogatónak tetszik számomra, úgy érzem ennyi ruhadarabban megsülök menten. Kezem meglazítja a sárga-fekete nyakkendőt.

De ennyinél még nem állok meg. Az ingem gombjaira siklanak ujjaim és lassan, ügyetlenül kezdem kigombolni őket lehunyt szemmel. Kareemtól eközben nem válnak el ajkaim, ezért elég lassan is megy a vetkőzés. Amikor sikerrel járok végre, s az ingemet kigomboltam, ismét a fiúra koncentrálok csak. Egyre hevesebb leszek, ám Karr elhúzódik ekkor és olyasmit mond, ami éppen az ellenkezőjét váltja ki belőlem, mint amilyen válaszra ő gondol valószínűleg.
- Akarom, Kareem… akarlak. – Suttogom vágytól rekedt hangon. Hangosan nem merem kimondani, de tudatni akarom vele, hogy nem úgy van, mint ahogy gondolja. A testem, minden porcikám vágytól ég az érintései nyomán.

Látom, hogy szeme lejjebb vándorol rajtam, a nyakamnál elbambul picit, majd lefelé indul el tekintete ismét. Azonban megtorpan és inkább ismét arcomba tekint. Mosolyogva fogadja válaszomat, és újra megcsókol. Hevesen, szenvedélyesen, pont, úgy ahogy kell most. Egy határozott mozdulattal magához húz, és úgy fordul velem, hogy most én legyek felül. Felnyögök, amikor a nyakamba csókol, kezei a hajamba túrnak. Kezem a nyakát, hátát simogatja eközben és nekiáll megoldani a hollóhátas fiú nyakkendőjét is eközben. Meglehetősen ügyetlenül csinálom, de egyszer el kell kezdeni valahol. Az ingének gombjait minden esetre már jóval ügyesebben kezdem kigombolni. Azt azért könnyebb úgy hiszem.

Nem tudom, hogy neki mennyi tapasztalata van, de nekem most ez lesz az első. Még szerencse, hogy rátaláltam erre a kis fészekre, különben nem is próbálkozhatott volna meg ilyesmivel. Ahhoz, hogy jól süljön el ez a dolog, mindenképpen szükség van arra, hogy nyugodt körülmények közt legyünk és ne azon kelljen görcsölnöm, hogy ki és mikor fog ránk találni. Nem pusztán azért aggódnék, hogy megzavarnak. Azt hiszem az volna akkor a legkisebb bajunk. A jelenlegi vezetés nem nézné jó szemmel ezt a kapcsolatot, abban biztos vagyok. És nem pusztán kettőnket fenyítenék meg, a családjainkra is bajt hoznánk. Azt pedig nem akarom. Kareem mugli születésű és a családja nem lenne biztonságban. Na nem, mintha egyébként biztonságban lennének.

Gondolataimat igyekeztem visszaterelni a fiú felé, de fejemben zűrzavar uralkodott jelenleg. Talán éppen azért jöttek elő a félelmeim is. Próbáltam csak rá koncentrálni, hogy mit csinálunk éppen. S ha már a csókolózásban nem is vagyok olyan rossz, hát most belelendültem még jobban. A hátára löktem, majd rámásztam és ráültem pontosan az ágyékára. Éreztem, hogy hatással vagyok rá, éppen úgy, mint ahogy ő énrám. Ismét csókért hajoltam ajkaihoz, miközben testemmel borítottam be az övét. Csak csókoltam, s kezeimet az övével fontam össze, majd a feje két oldalához nyomtam finoman az ágyon. Egyszerre esett hihetetlenül jól, hogy így nem érhettünk a másikhoz és okozott feszítő érzést bennem a hiánya.

Kinek: Kareem Whittman;; Szószám: 524;; Ruha: iskolai egyenruha;; Zene: katt;;
Megjegyzés: ♥ ;;

FOLYTATÁSA ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT, PM-BEN! +18-AS RÉSZLEGBEN!