Ginny Weasley pennájából
Talán meghaltak, ez mégsem akadályozza meg a roxforti kísérteteket abban, hogy halál utáni életük teljes és szórakoztató legyen. Mivel aktív közösségi munkát nemigen végezhetnek - már azon kívül, hogy Hisztis Myrtle olykor lekormányoz griffendéles másodéveseket a Titkok Kamrájába -, így kénytelenek más elfoglaltságot találni. Ez a terem épp erre való.
A Nyugati szárnyban van egy ajtó, amin még az egyszerű, mezei diák is könnyűszerrel át bír sétálni. Igen, épp mint egy kísértet; hogy odabent aztán elé táruljon a Kísértetek kórusterme
A kórusterem nem túl díszes, falain azonban számos ablak látható, melyeken át kilátás nyílik az északi toronyra, de még Hagrid kunyhójára is. A masszív, ám századok óta álló színpad előtt nem helyeztek el székeket, hiszen senki nem gondolt arra, hogy a kísértetek előadásait egy nap élő személy is megkívánja majd tekinteni. Ez persze nem gond, hiszen ma már egy ügyes kis bűbáj és hopp! komplett padsorokat telepíthet be a vállalkozó szellemű néző.
A színpadot sötétlila függöny választja el a "nézőtértől", s a díszlet általában kimerül egy fekete drapériában a színpad hátterében. Mivel a helyiség viszonylag világos, így látszólag semmi szükség azokra az ódivatú kandelláberekre, amik a kör alakú terem falán futnak végig - de éjszaka kifejezetten barátságossá teszik a helyet.
Az előadások általában minden pénteken, éjfélkor veszik kezdetüket. ilyenkor az ambíciózus, esetleg unatkozó szellemek felsorakoznak szép sorokba, szólamok szerint, majd egy teljes órán keresztül szórakoztatják a közönségüket. Ha vannak, ha nem. A karmester szerepét már századok óta a Roxfort egykori híres zenetanára, Menedicht Musiccian tölti be. És aki elég szemfüles talán még a Véres Bárót is elkaphatja egy-egy ária közepette!