+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Armiella Circe Smith (Moderátor: Armiella Smith)
| | | | |-+  What The Hell?!
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: What The Hell?!  (Megtekintve 1509 alkalommal)

Armiella Smith
[Topiktulaj]
*****


VII. ~ Szivárványlány ~ "Lombikbébi" by Karr ♥

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 02. 12. - 15:19:03 »
0


Armiella & Briant

~Ella a fiúhálóban?!~



Halkan lopakodtam fel a csigalépcsőn a hetedéves fiúhálóhoz. Ilyenkor mindenki a Borzodúban van és trécsel a többiekkel, esetleg tanul. Hála égnek a klubhelyiség nappalija üres volt, így nem kellett attól tartanom, hogy meglátnak. Merthogy elvileg én most éppen tilosban járok. Se a fiúk, se a lányok nem mehetnének át a másik hálókörletébe. Mivel nálunk riasztó is védi a lányok erényét az esetleges, ellenkező nemű betolakodókkal szemben; kénytelen voltam én menni a hegyhez, ha ő nem megy Mohamedhez. Ugyanis a fiúk hálójában nincsen riasztó. Nyilván arra apelláltak régen, hogy a lányok jól neveltek és eszük ágában nincs átmenni. Hát rosszul hitték. Egy csomó hugrás hetedévest ismerek, akik éjszaka szökdösnek át a fiúkhoz. Főleg azok, akik járnak.

Mondanom sem kell, hogy nem a nemlétező fiúmat mentem meglátogatni. Leot akartam meglepni nagy titkon. Úgy döntöttem, bevallom neki az érzéseimet lesz, ami lesz. Aztán legalább nyugodtan alszom végre, mert már egyre elviselhetetlenebb az, hogy hiába szeretem ennyire, ő még csak észre sem veszi, hogy a világon vagyok. Pedig a Legendás Lények Gondozása tárgyat direkt miatta vettem fel. Szeretem ugyan az állatokat, főleg ha különlegesek és szépek. De nem éreztem ambíciót soha magamban arra, hogy esetleg később ezzel foglalkozzam majd. Világosan láttam magam előtt, hogy belőlem auror lesz. Az kell, hogy legyen! Az apám, a nagyapám is auror volt, s a családunk férfi tagjai mind e foglalkozást űzik apai ágon. Még anya öccse, Aidan bácsikám is auror.

Mondhatni harmadik generációs vagyok e szakmában. Szóval visszatérve úticélomhoz, zokniban settenkedem fel, nehogy zajt csapjak és lebukjam. Mivel a Borzodúban nem találtam Leot és a fiú szerint, akiktől érdeklődtem felőle  a klubhelyiségünkben van, hát most a hálókörletben keresem fel. Álcaként a Legendás Lényeg Gondozása tankönyvet szorongatom magamhoz. Minthogyha az, hogy a könyvbe kapaszkodok erőt adna. Pedig nem ad és én éppen annyira félek ettől a beszélgetéstől, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Már nem kell sok és odaértek, be is fordulok a folyosóra, majd a hetedévesek hálótermét keresi tekintetem. Megindulok kissé bátrabban, mint eddig, majd a félig nyitott ajtón kopogok és belökve azt, belépek a terembe.

Ám legnagyobb meglepetésemre nem Leot találom ott, hanem a korábbi francia hódítót, Briant-et személyesen. Igen, közben eszembe jutott a neve. Így utólag. Na mindegy. Zavartan nézek körbe, de nagyon úgy tűnik, hogy alaposan átvertek. Ugyanis Brianten kívül engem leszámítva nem tartózkodik a szobába. ~Vajon Briant kérésére füllentettek?~ Merül fel bennem a gondolat, miszerint a tőlem alig két lépésnyire lévő fiú akarata szerint futottunk ismét össze. Bár az hatalmas, nekem mégis fullasztóan kicsi helyiségnek tűnik most. Tekintetem elidőzik a fiún, majd a szám is nyílik szóra, végül mégis meggondolom magam és nem hagyja el egyetlen szó sem. Nem érdeklődöm Leo felől. Helyette nagyot nyelek és megfordulok, hogy akkor én most távozom. Majd visszajövök, ha Leo itt lesz.


Kinek: Briant Doboise;; Szószám: Jó kérdés! Bibíí ;; Ruha: szurkoló uniformis;; Zene: katt;;
Megjegyzés: Ment a kezdőm. Vigyorog ;;

Naplózva

Briant L. Duboise
Eltávozott karakter
*****


hetedév...

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 02. 20. - 16:02:11 »
0









Úgy gondoltam, a mai nap nem érdekel semmi se így amíg a többiek jól elvannak, meglehet tanulnak vagy netán Roxmortsba is kimerészkednek a hétvége jóvoltából én a kényelmes magányt választom. Valami oknál fogva az hívogatóbb, mint bármely más most jelen pillanatban.
Még a bájitaltan házi sem vonzz, noha tudom, egy könyvet se ártana visszavinnem a könyvtárba. Valahogy mégis vonakodom elindulni. Azon tűnődöm csendben, hogy vajon a posta miatt van ez, vagy Wenny hatása-e inkább. Néha úgy érzem, mióta a lány megváltozott nekem sincs helyem itt. Ráadásul a testvérem sem ír, s ez egyre aggasztóbb.
Nem vallanám be soha, de talán ezek együttes hatására döntök úgy, hogy minden várhat. A házi is, a könyvtár is… a bagoly pedig megtalál, ha el nem tévedt már félúton.
Így kipillantva az ablakon nézem az enyhe havazást, ami megint elborítja a tájat. Nem tehetek róla, de utálom a telet, és ezen bizony semmi nem változtat. Akaratlanul is eszembe jut a francia nyár, a könnyű szellő, az ízes beszéd és a sütemények tömege, amely mindig elözönli Párizst.
Annyira más az és kissé hiányzik, de tudtam, helyesebb visszajönni. Nemcsak Wenny miatt, vagyis Amelie új nevén. De nekem örökre Anwen marad, az már biztos. Szóval nemcsak miatta, vagy Vikitria miatti kíváncsiságom miatt. Őt sikerült lerendeznem magamban, úgy hiszem. Más kérdés hogy eddig még nem futottam vele össze, és… valamiért remélem, nem is fogok.
Mély sóhajjal figyelem az ablakra tapadó pelyheket, ami másokat elkápráztat, engem viszont untat. Így még kviddicsezni sincs kedve az embernek. És mit tehetnék? Kezem az éjjeliszekrényen lévő könyvért nyúl, mikor hangosan nyílik ki az ajtó amelynek jelenleg háttal állok. A pillanat tört részében megfordulok, habár magam sem tudom minek is, hiszen csak egy háztársam lehet, aki volt oly botor, hogy elhagyott itt valamit, ami miatt feltétlen meg kellett zavarnia a… mimet is?
Hát hívjuk csak egyszerű nyugalomnak. Így nem csoda, ha annál nagyobb a meglepetés, amikor egy fiú helyett egy lány áll az ajtóban, és még nem is akár ki az.
Figyelmesen tanulmányozom Armirella arcát, aki eleinte szintén meglepett, hisz ezek szerint nem rám számított, noha nem tudom kit várt a fiúhálókba, majd felváltja valami másfajta érzelem arcának rezdüléseit. Talán zavarba jött, habár ezt nem nagyon tudom feltételezni róla, hiszen ő olyan… hmm, hát nehéz ezt megfogalmazni, hogy igazán kifejező legyen. A tény azonban az, hogy tétován, de elindul kifelé. Én pedig kezdeti meglepettségemből hamar felocsúdva haloványan elmosolyodom rajta.
- Mi járatban Vöröske? – Kérdezem egyszerűen, bár nem sértésnek szánom a jelzőt, s direkt nem franciául mondtam, hogy értse. Ez már amolyan, a mi kettőnk titka, és ha tetszik ha nem, rajta ragadt. Nem tehetek róla, a rossz szokásokat nehéz levetkőzni és tipikusan szeretek másokat névvel illetni, ami nem a szokványos világhoz tartozik. Lehet ez betegesnek tűnik, de talán a crucio-zás tökélyre fejlesztése kedves mugli alanyokon ami manapság dívik újonnan rosszabb, mint egy ember vicces névvel illetése.
Így hát csak a könyvre pillantok egy percre hogy hangos puffanással tegyem oda vissza ahonnan elvettem. A lány pedig vagy marad vagy nem. Lehet, nem feltétlen maradna velem kettesben, s a történtek után nem csoda, habár… leginkább az ő bűne, hiába mindenhez két ember kell. Meglehet ez zavarja?
Vállrándítással elintézném a dolgot, de arcom most tökéletesen semleges, talán udvariasan barátságos. Csak a mosolyom árulja el, nem felejtek. És… emlékeztetem a lányt ezzel is, hogy… meglehet ő se fog egyhamar még ha szeretne, akkor se.

Naplózva

Armiella Smith
[Topiktulaj]
*****


VII. ~ Szivárványlány ~ "Lombikbébi" by Karr ♥

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2012. 11. 07. - 14:55:28 »
0


Armiella & Briant

~Ella a fiúhálóban?!~



Ahogy kiejti a tőle kapott becenevemet, megpördülök a tengelyem körül. Egyenesen rá nézek, tekintetét és viselkedését vizslatom. De semmi, szinte már-már úgy tesz, mintha meg sem történt volna az az egész a próba után, csak a képzeletem szüleménye lenne. Akárcsak az, amit még aznap éjjel összeálmodtam róla.
- Nem voltál ott a próbán Léon. - Mondom, csak hogy tudja én is tudom, kicsoda. Nem kiabálok, nem kérem szám. Bár egy kis neheztelést kiérezhet szavaimból. Hogy vártam-e? Igen, vártam is; meg nem is. Talán ezzel az egész, kamaszodom dologgal áll összefüggésbe, hogy meg vagyok bolondulva. De megígérte, hogy eljön. És nem szeretem, ha valaki megszegi az ígéretét. Tehát teljesen jogos a neheztelés részemről úgy érzem. Azt mondjuk nem tudom, hogy a lányok többsége milyen és hogy viselkedne egy ilyen helyzetben, de én egyre inkább vártam ezt az alkalmat.

Ahogy közeledett a próbák ideje, úgy lettem egyre izgatottabb attól, hogy ismét meg fog jelenni. Erre meg szépen pofára ejtett. ~Hát milyen dolgok ez kérem szépen? Szabad ilyet?!~ Az ajtófélfának dőlök, kezeimet - benne a könnyel - a hátam mögé teszem, s jobb lábamat is nekitámasztva fél lábon állok. Lassan fogalmazódik meg bennem a dolog, s még jó párszor elvetem magamban, mielőtt megkérdezném Duboise-tól amiért eredetileg is idejöttem.
- Hatchkinst nem láttad véletlenül? Azt mondták, egyedül lesz itt. - Haraptam be egy pillanatra alsó ajkamat. Kínos a szitu, de már az is felmerült bennem, hogy csak szórakoznak. Mivel Briant is meg volt lepve, legalábbis nekem úgy tűnt. Mondjuk nem is csodálkozom, elvégre elég feltűnő jelenség lehet egy lány a fiúhálóban. Pláne, ha metamorf. Hát én se épp rá számítottam, hogy őszinte legyek.

- Vagy ez egy újabb lecke lesz franciából? - Érdeklődöm incselkedve, majd ellököm magam és elindulok felé. Menet közben az egyik közeli asztalra teszem le a könyvemet, de nem állok meg. Haladok tovább felé egészen addig, amíg oda nem érek hozzá. - Nem szeretem, ha csak játszanak velem és becsapnak Léon. - Nyomatékosítom benne, hogy nem vettem jó néven a múltkorit. Nem a játszadozást, hisz abban én is partner voltam. Azt, hogy megszegte, amit ígért. Egy pillanatra elcsábulok a szeplők láttán, de végül mégsem illetik ajkaim csókkal az övét. - Ebben te is benne voltál, vagy valaki önjelölt kerítőt akar játszani velünk? - Érdeklődöm szenvtelenül. Na nem, mintha bármi kifogásom lenne Duboise ellen. Igencsak jól csókol, nem túl hevesen, ugyanakkor elég szenvedélyesen. Kicsit körbe is érdeklődtem róla. Szereti a könyveket, meg a lányokat. Bár utóbbin nem lepődöm meg, de ez nyilván kölcsönös dolog. Ilyen fizimiskával...


Kinek: Briant Doboise;; Szószám: Jó kérdés! Bibíí ;; Ruha: iskolai uniformis;; Zene: új! katt;;
Megjegyzés: Még szakdogát írok, de most jött ihlet. Vigyorog ;;
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 17. - 02:46:22
Az oldal 0.149 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.