CigiCimbik

•

Gyorsan, mintegy végigtrappolok a folyosón. Ki a hatalmas főkapun, át az épület előtti parkon, végig Hagrid kunyhója és veteményeskertje mellett. Kikerülöm az Óriáskertet szegényező kerítést és végigsétálok a kiserdő mellett. Tulajdonképpen nincs célom, de ha bent maradok, tuti megrugdosom azt a hülye Medwin gyereket… Jada próbált csitítani, hogy az a sértés nem is volt olyan nagy cucc, de nem ment vele sokra. Én magamra vettem. Naná, hogy magamra vettem, hiszen attól még, hogy indiánok között töltöm a nyarat, nem vagyok flúgos és nem áldozok bölényeket meg satöbbi, mint ahogy arra célzást tett. Az ilyen hülyeségekkel egyszerűen ki lehet készíteni. Ilyenkor jobb békén hagyni és engedni, hogy kimérgelődjem magam. Most nincs is másra szükségem, csak egy jó adag friss levegőre, aztán annak ellenmérgére; a cigarettámra.
Na meg egy olyan helyre, ahol mindenki elől elbújhatok...

Gyalogolok már jó néhány perce, mikor észreveszek valami ódon falfélét az erdő végénél. Kissé úgy fest, mint ahol évek óta nem járt senki. A fű rendezetlen, a fal töve gazos, az egymásra pakolt köveket pedig ellepte nem csak a moha, de más nedvességkedvelő növények is. Azt persze képtelenség megállapítani mihez tartozik, vagy tartozott, vagy, hogy tartozott-e egyáltalán bármihez is. De kétségkívül jól néz ki.
Meg aztán a kastélytól is kellően messze van...
Lazán nekivetem a hátam. Most látom csak, milyen szép is a kilátás innen a tóra.
Ez éppen tökéletes cigarettázó hely lesz számomra.