Nimue Katsa Castle

NIMUE KATSA CASTLE

Mottó

A hazugság csak addig jó, míg ki nem derül.

   Alapok

jelszó || "Mrs Skower univerzális varázskosz-eltávolítója! Több mint boszorkányság..."
így ejtsd a nevemet ||Nimué Kátcá Kesztl
nem || nő
születési hely, idő ||1981. november 20, London
horoszkóp || skorpió
kor || 15 év
vér || félvér
évfolyam || ötödév

   A múlt

Érezte már bárki azt, hogy egy rohadt nagy, csúnya mesevilágban él?
Mármint, hogy képzelted magad valakinek, aztán kiderült, hogy nem az vagy, aztán megint és megint. Valaki mindig átver, semmi sem úgy van, ahogy te elképzelted eleinte. Érted? Egy csónakban hánykolódunk.
Üdvözöllek az életemben!
Egyszer volt, hol nem volt, lehet, hogy egyáltalán nem volt, de ebben egyenlőre még nem lehetünk biztosak, mindenesetre volt egy Korina nevezetű lány,aki találkozott egy fiúval valami ostoba fesztiválon.
Snitt.
Valami olcsó motelszoba a reggeli fényben és Korina ijedt arca, egyedül. A fiú sehol, nincs üzenet, telefonszám, ágybareggeliről és hasonló baromságokról már nem is beszélve. Korina sosem látta többé, úgy könyvelte el, hogy Lukas meghalt. Ott abban a nyomorult londoni motelszobában fogantam én, Nimue Katsa Castle.

Mondjam azt, hogy már az életem is rosszkor kezdődött? Anya mindössze egy tizenhét éves csitri volt, még le sem érettségizett és máris ott voltam neki én. Csodálom, hogy nem lett idegbeteg már akkor, de ami késik az semmiképp sem múlik. Születésem után anyámra nem igazán jó évek köszöntettek, nem volt pénze, nem volt lakása, de már volt egy gyereke.
Itt megszakadt a tudományom anyám előéletéről, hiszen rendkívül kicsi voltam még azokban az időkben, normális, hogy nincsenek onnan emlékeim.
Azt hiszem kicsiként én nagyon szerettem anyámat, talán, mert ő volt az egyetlen valaki, aki tényleg mindig ott volt mellettem. Megölelt,megpuszilt és azt hiszem életemnek ezen korai szakaszában még ő is szeretett engem.
Aztán…nem tudom, történt valami. Akkor kezdtünk távolodni, ő a szüleitől én pedig tőle. Tíz éves voltam, tíz évesen egész olyan voltam, mint a többi gyerek. Normális.
Ebben az időszakban több dolog is történt velem, ami megbolygatta gyermeki elmémet, először is, ha dühbe gurultam a tárgyak rapityára törtek körülöttem, ami más gyerekek esetében nem igazán következett be. Másodszor pedig elkezdtem gondolkodni azon, amit eddig sosem mertem megkérdezni, az apámról. Végül is már kicsi koromban is hiányzott, hogy engem nem kap az apukám a nyakába és nem visz el játszani a játszótérre, elég nehéz is lett volna neki tekintetbe véve, hogy sosem láttam. A magam alig másfél méterével és bátorságával kiálltam anyám elé és egyszerűen megkérdeztem.
-Hol van az apukám?
Anyám meg nem tudott mondani semmit, egyszerűen csak ijedt volt és kétségbeesett, de mivel én még gondtalan gyermek voltam ezt egyáltalán nem vettem észre csupán azt, hogy anyám lélegzetvételei leginkább egy fújtatóra emlékeztettek, már aggódni kezdtem miatta, mikor végül is sikerült megszólalnia.
-Apád, nos ő meghalt mikor te még nagyon kicsi voltál, Mimi, sajnálom.
Én tárgyilagosan bólintottam, nekem lényegében teljes mindegy volt, nem volt soha és most sem lett apám. A helyzet változatlan. Bárcsak az maradt volna.
Visszatérve a furcsaságokra, amik velem történtek, anyám rettenetesen megijedt. Orvostól orvosig hurcolt, kivizsgáltak, de semmiféle bajt nem találtak, kivéve a fejemben. Azt mondták egyértelmű, hogy valami nincs rendben a buksimban. Elvittek, ilyen, olyan, amolyan terapeutákhoz, akik megállapították, hogy egy kicsit furcsa a gyerek, de ha hetente elhozzák kezelésre, jó sok pénzért rendben lesz. Így lettem orvosi eset,páciens tíz évesen.Egészen addig, amíg egy reggel megláttam egy baglyot az ablakban,szájában egy levéllel. Érdekesnek találtam a dolgot, London belvárosa nem épp arról híres, hogy egymást érik itt a baglyok, a bagoly hozta levelek meg pláne.Beengedtem a baglyot és rajongással teli tekintettel simogattam, de letette a levelet és már tovább is állt. Felnyitottam a levelet, kifejezetten érdekes volt.

Kedves Miss Castle!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolába. A mellékelt lista tartalmazza a szükséges könyveket és felszereléseket.

Akkor végre valahára leesett a húsz penny, nem őrült vagyok, hanem boszorkány, a mellékletben le volt írva hol szerezhetem meg a tankönyveimet, de fogalmam sem volt, hogy közöljem ezt az egészet anyámmal. Kiderült, hogy ő is kapott egy tájékoztató levelet, azt hiszem itt lett végleg idegroncs. Én boldog voltam, eddig is jártam iskolába, eddig is voltak barátaim, de a többség kicsit furcsának tartott, tényleg különleges voltam.
Anyám kiíratott az iskolából és én boldogan ugrándoztam a pálcámmal, ami kiválasztott engem, anyám meg sírt, sírt és itta a kávét naphosszat. Onnantól kezdve folyton dolgozott, nem is tudom mit,a lényeg az volt,hogy ne kerüljön a közelembe.
A Roxfortnak hálás lehetett, hiszen mindössze a szünetek alkalmával kellett elviselni a jelenlétemet. Nekem mindegy volt, életemben először szerettem iskolába járni és még az sem zavart, hogy tanulnom kell. Megértettek,végre.
Snitt.
Negyedév. Változás, megint egy csalódás. Megint valami, ami nem jó.
Negyedévesként Mrs. Norris már szinte sírva és nyivákolva menekült előlem, én mindig szerettem a macskákat, de Norrist inkább a szőrös Sátánként azonosítottam be. Nem láttam még macskát, aki így fog szagot és követi áldozatát, hogy az utána szörnyű mennyiségű büntetőmunkát kaphasson a nyakába. Megérdemelte, hogy bizonyos ideig szőrtelen maradjon a galádságai miatt. Valljuk be, igazi kis bajkeverő voltam, aki nem jeleskedik a tanulás terén ennek ellenére nem voltam teljesen idióta. Csak bizonyos tantárgyakból álltam kegyetlenül. A csúcs mégis az volt, mikor mágiatörténelmen úgy éreztem egyszerűen leragad a szemem és ha pár percre behunyom a szemem nem lehet semmi baj. Így történt, hogy gyakorlatilag ledőltem a székről és még beszéltem is álmomban. Nem is értem miért tartottak igényt a figyelmemre! Azonkívül, hogy anyám néha-néha kapott egy levelet arról, hogy lánya rendkívül neveletlen minden jól alakult, a kicsiként megállapított zavar is gyógyulni látszott egészen addig.
Snitt.
Téli szünet volt, megmernék esküdni, mert sűrűn hullott a hó. Én próbáltam elhatárolódni anyámtól, általában így oldottuk meg a problémáinkat. Nem beszélgettünk, nem veszekedtünk. Nem volt helyes, de lényegesen egyszerűbb volt a többi lehetőségnél. A szobámban voltam, a zene üvöltött a fülembe és én üvöltve énekeltem, megnyugtatott és teljesen kikapcsolt. Csak a szavakra és a dallamra figyeltem, mikor megszólalt a csengő. Egy ideig nem foglalkoztam vele, reméltem anya képes lesz kimászni a saját karácsonyi nyomorából és elbattyogni az ajtóig. Tévedtem. Tíz perc elteltével ismeretlenül is kezdtem megsajnálni az ajtónk előtt álló szerencsétlent és úgy, ahogy voltam, kisnadrágban, letipegtem és ajtót nyitottam. Anyám valószínűleg annyira elmerült a saját gondolataiban, hogy véletlenül sem ért rá kinyitni a nyomorult ajtót, vagy nem is érdekelte ez egész. A küszöbön egy srác ácsorgott zavartan vigyorogva. Megköszörültem a torkomat, hátha van mondanivalója, furcsán ismerősnek tűnt, a füle mögül varázspálca kandikált ki. Jézusom, ez így járkál lakott területen, két bőrönddel?
Egy gyűrött papírlapot vett elő, majd szinte félve megszólalt.
-Te vagy Korina Castle?
Elfintorodtam, úgy nézek én ki, mint az anyám?! A fiú is épp ezen gondolkodhatott, hiszen teljes erőbedobással bámult rám.
-Nem, Korina az anyám. Én Nimue vagyok. Benned kit tisztelhetek?
Kérdeztem mosolyogva, kedves srácnak tűnt. Az ismeretlen elsápadt, aztán elvörösödött és elkapta a szemét a melleimről, végre valahára. Egyre jobban úgy éreztem, mintha ismerném, de már derengett a kiléte, a Roxfortban láttam párszor, de sosem beszéltünk.
-Én Bradley vagyok, a féltestvéred.
A szemeim hatalmasra nyíltak, a meglepetéstől majdnem kizuhantam az ajtón és semmi értelmeset sem tudtam kinyögni. Ritka eset, de végül összesen ennyit tudtam mondani.
-Bassza meg.
Nos így tudtam meg, hogy apám nagyon is életben van valamint azt, hogy már anyám előtt is megpróbált otthagyni egy ravaszabb nőt, nem sikerült.
Nekem pedig mindezt a bátyámtól kellett megtudnom, akiről soha nem is tudtam. Hogy is tudhattam volna, hiszen anyám kikötötte, hogy az apám halott! Életemben másodszor álltam hülyén anyám elé,de most dühös voltam.
-Szia Anyu! Tudod…itt áll a bátyám két kofferral és közölte, hogy az apám küldte ide, pontosabban a kettőnk apja. Az enyém, meg Bradleyé. Ehhez mit tudnál hozzászólni?
Nem tudott, egy rohadt szót sem tudott mondani egészen fél óráig, csak bámult maga elé aztán rám nézett és sóhajtott. Ennyi volt összességében az a beszélgetés, aminek legalább két órát kellett volna igénybe vennie.
Nem bírt a szemembe nézni, meg is tudom érteni, ennyi év hazugság után is félnék egy kicsit a sértett fél reakciójától. Megértettem, de nem fogadtam el. Sosem.
Aztán Bradleyvel kezdtük összerakni a nagy büdös családi kirakóst, én a legtöbb dolgot nem értettem többek között azt sem, hogy ő, hogyan és miért van itt. Lassan összeállt az is, neki sem volt jó ott, ahol volt, őt sem hagyták nyugodni a rejtélyek. Addig kutakodott még valahonnan előásott egy régi fényképet, amin az apánk megcsókolja anyámat, fiatalok voltak és szerelmesek. Legalábbis annak tűntek.
Bradley azt mondta egy ideje már figyelt minket, engem meg anyámat, csak tudni akart rólunk, aztán összeveszett az apánkkal és az kidobta a lakásból. Most pedig itt volt, mint támasz és nyomozótárs.
Snitt.
Történnek ronda dolgok, de minden rossznak van jó oldala, legalábbis úgy lenne sportszerű, ha lenne. Bradley beépült, pontosabban beköltözött, én pedig leépültem. A hangulatingadozások felerősödtek, a bipoláris zavar visszatérni látszott. Minden borult, mintha tőből kirúgták volna alólam mindkét lábamat. Semmi sem segített.
A Roxfort sem védett már meg úgy, ahogy régen. A halálfalók tönkretették azt is, Bradley sokat foglalkozott velem, de nem lehetett mindig mellettem. Besokalltam, elborult az agyam. Mi a fene lesz most velem?
Hogy bízhatnék meg újra a saját anyámban? Aki mellesleg már egyáltalán nem beszél hozzám. Valamit keresnem kellett, ami elvonja a figyelmemet arról, ami történt. Így lettem tagja Dumbledore Seregének. Nem akarom megváltani a világot, csupán szétrúgni néhány segget, hogy újra embernek érezzem magam.
Messze vagyok magamtól, rohadtul messze. Tudod mi a kellemetlen? Vissza kéne találnom, de nincsen térkép… a pszichomókus elégette az agyammal együtt.



Jellem
Jellemtelen,jellemezhetetlen,jellemes. Nézzünk inkább egy elemzést valami idióta orvostól.
A páciens hangulatkilengései szélsőségesek, akár óránként is képesek változni az érzései.
Hol röhögök, hol meg egyenesen sírnom kell,kiabálnom. Azt mondják ez az őrület jele, meglehet. Minden attól függ hogyan kelek föl, mi történik velem. Ha épp minden rendben, akkor egészen jó társaság vagyok, néha kicsit túlenergizált és néha kicsit hülye. Olyankor képes vagyok csak a móka és a pillanatnyi örömszerzés miatt hülyeségeket csinálni. Azt hiszem ilyen volt az is, mikor megborotváltam pár barátommal Mrs. Norrist. Mások nem értékelték túlzottan az erőfeszítéseimet.Általában az egész életet ostoba filmként fogom fel, nem veszem komolyan sem magamat sem másokat, egyszerűen csak próbálom jól érezni magam.
Ha semmi sem alakul jól kicsúszik a kezemből az irányítás, nem beszélek sokat, nem viccelődöm. Indulatossá, ingerültté válok, egyszerűen csak nem akarok önmagam lenni. Néha gondolkodtam az öngyilkosságom, de azt hiszem az gyávaság lenne,én nem fogok gyáván viselkedni soha, nem hasonlítok apámra, még ebben sem.
A beteg lehet felfokozott állapotban, lehet energikus vagy túlságosan boldog vagy ennek ellentéte, melankolikus és levert.

Erősség || Humorérzékem és a bátorságom, valamint az, hogy a rossz helyzetekből könnyen kivágom magam.
Gyengeség || Nagyon könnyen fellehet dühíteni valamint makacs vagyok a végtelenségig. Az sem valami remek, hogy mindig akkor leszek önérzetes, mikor már nyakig úszom a …

   Apróságok

mindig ||
*hideg
*humor
*kék szín
*nyalóka
*szemkontaktus
*csók
*Bradley
* ölelés
soha ||
*halálfalók
*gyilkosság
*család
*kosz
*hazugság
*bipoláris zavar
hobbik || Táncolok,zongorázom és mondjuk úgy küzdök magam ellen.

merengő ||
A legjobb:Anyukám közli velem, hogy mindennél fontosabb vagyok neki és megölel.
A legrosszabb:Mikor kiderült az igazság apámról.
mumus ||A haláltól félek.
Edevis tükre || Csak egy normális család.
százfűlé-főzet || halványbordó és ezüst, az íze akár az eper és fahéj.
Amortentia || Mentol és citrom illatát érzem.
titkok ||
Bipoláris zavarral küzdök.
azt beszélik, hogy... ||
Hamarosan a Szent Mungóban rontom majd a levegőt.

   A család

apa || Lukas Rourke, kora ismeretlen, (félvér) – semmiféle kapcsolatom nem volt vele és, ha rajtam múlik nem is lesz.
anya || Korina Castle, 32,(mugli), - Egy ideje már nem beszélgetünk.
testvérek || Féltestvér:Bradley Rourke,18(félvér) – mintha csak a legjobb barátom lenne.
állatok || Tollas a gyöngybagoly

Családtörténet ||
Érdekes. Az én családom határozottan az. Édesanyám tisztes mugli ahogy a családja is, akik teljesen őrültnek hisznek engem, tehát nem sokszor keresik a kapcsolatot sem velem sem a kislányukkal. Apám pedig félvér varázsló, nos,róla nem sok mindent tudok, hiszen megszökött a felelősség elől, előlem.
Anyámmal valami fesztiválon találkoztak, nem volt hosszú kapcsolat inkább afféle, egy éjszakás. A féltestvérem anyja is valami hasonló lehetett bár akkor legalább nem egy varásztalan embert hagyott ott egy boszorkánnyal a szíve alatt.
Mit mondhatnék még? Ez a famíliám.

   Külsőségek

magasság ||164 cm
testalkat || törékeny
szemszín || barna
hajszín || vörös
kinézet ||
Látok,látok egy pici, karcsú vörös lányt látok,vékony ajkakkal és mandulavágású barnás szemekkel. Mondjuk úgy átlagos. Egy különlegessége van mindössze, a testalkatához képest túl nagy mellek, amiket mindenki megbámul. Finoman van kifestve, feketével húzta ki a szemét. Egyébként sem a több kiló vakolat híve. A bőre porcelán fehér, nyáron nem barnul, hanem mindjárt ég. Amolyan kis direktszeplős játékbabának nézek ki.
Jelenleg egyszerű kék mintás fölsőt visel, fekete farmerral és tornacipővel. Nem rajong a magas sarkúakért, mert azokban elesik.
Ruházkodással egyébként úgy áll, hogy szinte bármit magára húz, ami a jó ízlés határain belül mozog.
A haja a rövidnél hosszabb, de a félhosszúnál kicsit rövidebb. Általában göndören hagyja, a frufruját félretűzve, de ha sok ideje van hajlamos kivasalni. Összességében takaros kinézetű lánynak tartják, esetleg szépnek.

   A tudás

varázslói ismeretek ||Őszintén remélem,hogy négy éves roxforti tartózkodásom alatt nem csak a kosz ragadt rám, hanem némi tudomány is.
Kedvenc tantárgyam az átváltoztatástan,amiből elég jól szoktam teljesíteni.
Szeretem még a bájitaltant, bár ebből a tantárgyból elég hullámzó vagyok, minden attól függ milyen kedvem, van, mennyire figyelek.
Mágiatörténelmen sokszor elalszom, nem csak becsukom a szemem és nem figyelek, hanem a szó szoros értelmében álomba szenderülök. Még álmodni is szoktam, talán ezért vagyok ennyire gyatra belőle.

felvett tantárgyak ||
*Rúnaismeret
*Repüléstan
*Legendás lények gondozása
pálca típusa || 8 hüvelyk, magyal, a magja sárkány szívizomhúr.
RBF || Őszintén remélem, hogy lesz.

   Egyéb

avialany|| Dakota Blue Richards

A háború nem volt nagy kihatással az életemre, amolyan „csak úgy” indokkal álltam a jó oldalra, azt éreztem helyesnek.