A Kastélyhoz vezető út

Te is ismered az utat a Vaskaputól a hatalmas Tölgyfaajtóig, nem igaz? Most ezt az ösvényt végig gyertyák díszítik, mozgó csutkababák rohangálnak rajta, mint a kisgyerekek elejtett kendők, ruhákról leesett tollak és gyöngyök hevernek rajta. Te midet hagytad el itt?

Guy izgatottan toporog a kastélyhoz vezető úton.
Mindjárt itt lesz Andy. Vajon milyen lesz? A ruhája, az álarca, a sminkje... az illata. Nem tudni, zsákbamacska. Nem egyeztettek előre a ruháról, de már mindegy, remélhetőleg nem ütnek majd el túlzottan egymástól. Csakis a találka helyét és idejét beszélték meg, de már ezt is alig bírták összehozni a rengetegféle, leleményes időpontban elhelyezett elfoglaltságaik miatt.
Guy tehát csak toporog és feszengve vár - elvégre épeszű lovag inkább öt perccel hölgye előtt érkezik, mintsem hogy megvárassa azt. Modortalanságra vallana. A fiú egyik kezében fehér rózsa, olyan régimódi cucc, amit a bálba induló lány csuklójára húz párja, hogy így tudassák széles e világgal: ők bizony összetartoznak. Másik mancsát a háta mögött rejtegeti, benne egy tábla valódi, hamisítatlanul francia csokikülönlegességgel. Ki tudja vajon melyiknek fog jobban örülni Andy?
Nem tudja, felhúzza-e a maszkját, avagy mégsem. Sosem volt még igazán igazi álarcos bálban, bagolyköpete sincs mi illik és hogyan, már ami az öltözéket illeti. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy zakó helyett egy elegánsabb beütésű bőrdzsekit választott, bár ebben azért a kényelem is játszott némi szerepet.
Várakozás közben felötlik benne a meghívó elküldése. Hogy azzal mennyit szerencsétlenkedett! Olykor hihetetlenül röhejes tud lenni, de azért annak a bagolynak nem kellett volna - ekkora - hülyét csinálnia belőle.
Hoppá, mocorgás az úton! Guy felkapja a fejét és rögtön a zaj irányába perdül, nehogy lebukjon a titkos ajándéknak szánt, díszszalaggal átkötött csokival. A félhomályból képzeletszép lány alakja bontakozik ki, a fiúnak elakad a lélegzete, tenyere megizzad az édesség dobozán.
- Szia, Andy! - köszön már jó előre és megindul a leányzó felé.

Andy kora délután, úgy a bál előtt két órával izgatott készülődésbe kezd természetesen nővére, Norah oldalán. A báli ruháik már az ágyon fekszenek fóliacsomagolásban, vállfán, hogy hamarosan magukra ölthessék, hogy legyen miben pompázniuk a bálon. Andromeda soha nem szerette az ilyen puccos bálokat, sőt kifejezetten utálta Őket. Valahogy az ilyen mulatság távol állt Tőle mindig. A fergeteges rock koncertek az Ő reszortja.  Bár nem sok esélye van annak, hogy az általa oly' nagyra becsült, és imádott dallamok majd itt is felcsendülnek. Helyette bizonnyal komoly zene lesz. De hát a bál már csak ilyen.

Köntösbe agyabugyálva próbál a fésülködő asztal előtt ülve némi szolid sminket feltenni, mert itt az erős smink nem lesz túl nyerő, amivel egyébként szórakozni szokott menni. A tükörbe egyre jobban kirajzolódik egy olyan arc, amit még maga a tulajdonosa sem ismert. Egy igazi bájos, törékeny északi szépség arca, és nem a rock lidérc arca. A némi lehelet finom alapozó, és púder kiemeli az amúgy is angyali arc természetes szépségét, a halvány rózsaszín szájfény pedig csillogásba vonja a rózsás ajkakat. A frizurára ezúttal nem fordít komolyabb gondot. Néhány csattal kontyba tűzi lazán a hosszú tejföl szőke tincseket, ami a vékony, tejfehér íves nyakat kellemesen kiemeli.

Miután mindketten végeztek a sminkeléssel, a ruhán van a sor, hogy megmutassa, hogyan is áll Andy-n. Norah választotta Neki ezt a halványlila Alexander McQueen rövid-estélyit. Nővére sokkal kifinomultabb stílusérzékkel rendelkezik, míg Andynek a divat többnyire kimerül a rocker szereléseknél. Mielőtt elindulnának, még magára fúj a Versace Yellow Diamond parfümből, melynek citrom, körte,afrikai narancsvirág, vizililiom, frézia, mimóza, mosusz, guajakfa, ámbra illata kellemesen üdítő, pezsgő, akár csak Andy egyénisége. A magassarkú cipőben már topmodelleket meghazudtolóan jár, hála a sok gyakorlásnak a hálószobában. Másképp tuti elesne ilyen magassarkú cipőben.

Norah még a kultikus járást is megtanította Neki, ahogyan a topmodellek szoktak a kifutókon lépkedni. Bár Andy nem érti ez mire jó. Norah szerint viszont egyszerűen így dukál járni egy ilyen üvegcipellő szerű gyönyörűségben. Sokat agyalt rajta, mit is adhatna Guynak ajándékba. Norah szerint ilyenkor szokás valami kis ajándékot adni egymásnak. Andy a toblerone mellett döntött. Guy remélhetőleg szereti ezt a minőségi svájci csokit. Bár elég átlagos íze van a lány ízlése szerint. A maszk alatt a lány kicsit szorong, miközben kis táskájába helyezi az ajándékot. Soha nem bálozott még. Azt sem tudja mit hogyan kell. Ez egyszerűen nem az Ő asztala.

A díszcsomagolású csokit az úton igyekszik nem összeroppantani idegességében. Nem lenne túl jó, ha összetördelné molekuláira a finom csokoládét. Strapás meló ez a bálozás kérem szépen! Hamarosan -ha csak egy időre is- elvállnak Norah és Andy útjai. Ideje, hogy találkozzanak partnerükkel. Már sötétedik. A félhomályban Andy csak a körvonalát látja a leendő kísérőjének, Guy Perkinsnek. Már ég a kíváncsiságtól, hogy milyen ruhát választott partnere a bálra. Az igazság az, hogy csak a DS lévén ismeri eléggé felületesen a hetedikes fiút. De majd valószínűleg megtalálják a közös hangot.

A fiúhoz közeledve az egyik közeli lámpa fényében kibontakozik az alakja, méghozzá teljes pompájában. Ha Andy is azok közé a szédült tyúkok közé tartozna, valószínűleg most meg sem tudna szólalni. Guy eszméletlenül elegánsan, mégis vagányul fest. Ez a párosítás pedig formabontó, és egyedi. A maszk alatt haloványan elmosolyodik a porcelánbabákat idéző szépség. -Szia Guy! -Köszönti a fiút, ahogyan az szokás. -Nagyon csini vagy. -Bukik ki belőle a tipikus laza szövegén keresztül a bók. És tényleg igaz. Nagyon csini Guy ma este. Kissé bátortalanul toporog a magassarkú cipőben, ugyanis nem tudja mit hogyan. Reméli partnerének több tapasztalata van e téren.

Elérkezett az éjfél, s ezáltal a hagyományos Éjféli csók ideje is!
Harangok csendülnek, melyek hangjait az egész birtokon hallani lehet, a mikrofonba az énekes üvöltve közli az éjféli szabályokat, hátha valaki még nem értesült róluk:
"Ragadjátok meg táncpartneretek, vagy aki épp mellettetek áll, és csókoljátok meg!"

Nagy csalódás lett volna, ha nem Andy lépdel felé a félhomályban, hanem csupán egy szellem libeg át a képen, esetleg valaki más keresgéli partnerét eme meghitt környezetben.
Hopplá, a nő viseli a maszkot! Ám ő, Guy még nem húzta fel, helyette a megfelelő viselkedéssel töprengte el az időt. Na igen, talán jobb is így, mert mi van, ha például meg sem ismerte volna Andy az álarcban? Azért annyira sűrűn nem találkoztak (még?), hogy mindenféle álöltözetben, ezerszer megforgatva is tévedhetetlenül ki tudják választani egymást a bal kisujj körme alapján. Végtére a meghívó átadása sem személyesen történt, hanem bagoly útján, szóval legalább ilyenkor illik a saját képét viselnie.
A fiú látja a griffendéles lányka tágra nyíló pupilláját, s máris bezsebelheti a tetszésért járó bókot is. Ezek szerint nem volt hibás a ruhaválasztás.
Gyorsan az arca elé húzza a maszkot, hiszen egy ilyen bál pont a rejtélyről szól, nem pedig a másik vonásainak megjegyzéséről. A gondosan formált papír-műanyag-fém egyveleg mögül küldi ki magabiztos mosolyát leendő áldozata felé - mert a táncot úgysem fogja megúszni Andy. Addig lesz pörgetve és forgatva e szédületesnek ígérkező éj folyamán, míg el nem szédül és ha már forog vele az egész bálterem, akkor, de csakis akkor másoknak is hajlandó átengedni egy-egy táncot. Persze csak ha a szolid, haloványlilaszín ruhás hölgyemény is szeretne mással ropni egyet. Hiszen ma éjjel az ő partnere ez a káprázatos, csodaszép lány.
- Köszönöm, hölgyem! - feleli némi fáziskéséssel a bókra, még mindig csillogtatva a ragadozós, szédelítő vigyorát.
A tétova cipőkopogás hallatán végigsimít a félig lehúzott dzseki háromszögében diszkréten megbúvó, pingvinesnek érzett nyakkendőjén. Szeretné valakinek hangosan feltenni a kérdést: most hogyan tovább? Azonban aligha akadna olyan a széles úton, aki képes lenne válaszolni rá, hiszen a leányzó is épp oly tétova, mint ő maga. Ekkor eszébe villan, mit szorongat mancsaiban már jóideje, mi az, amihez úgy hozzáizzadt a tenyere, hogy talán el sem tud válni tőle többé.
- Te pedig... egyenesen gyönyörű - folytatja fél másodperccel később, hangjában tetemes mennyiségű áhítattal, majd végre átnyújtja a már-már összeroppantott csokisdobozt. - Fogadd tőlem szeretettel! Csekély ajándék, cserébe a rám áldozott estéért és persze a bálozás emlékére.
Ez utóbbi már a rózsa miatt hangzik el. Az eddig gondosan hűtött ékítmény a lány csuklójára kerül, ha nem ütközik tiltakozásba Guy; amennyiben mégis, úgy a dobozzal együtt nyújtja át a(z igazi, élő, azért sem mű)virágot.
Azután újabb segítség a bajban: dallam szűrődik át a fák között, egyenesen a kastélyból. Tehát már elkezdődött a bál!
A végzős enyhén meghajolva, elegáns mozdulattal kéri táncra hölgyét, tisztára mint valami régimódi filmben. Ez az a stílus, amire képtelenség nemet mondani. Nem is vár hát tiltakozást, elcsípi Andy kezét, másik tenyerét illendő magasságban illeszti a lány hátára és tánciskolásan vezetve, keringőzve indul meg a kastély felé, szinte repítve partnerét a zene és az éj láthatatlan, pillekönnyű szárnyain.
Nem tudni mióta táncoltatja idekint, édes kettesben, lassan közelednek a kastélyhoz. Talán túl lassan is, de hát a keringő nem gyorsvonat, nem szabad elkapkodni. Egy türelmetlenül kapkodó óra elüti az éjfélt, a Hold előragyog az őt addig takaró felhők mögül, ám ravaszdi módon nem mutatja meg teljes valóját. Néhány vékony lepelfelhővel takarózik alakja átsejlik rajtuk, színe Andy ruhájához hasonlatossá varázsolódik. Ez a csodák ideje. Ilyenkor kell Hamupipőkének eltűnnie, ez üvegcipellőt elhagynia. De hát Andyn nem üvegtopogó van... Akkor másféle csodának kell bekövetkeznie.
És meg is történik.
Felhangosodik a zene, az éjféli harangszóból kihallszik egy mondat.
Guy maga sem érti miért teszi, engedelmeskedik a titokzatos hangnak. Kifulladtan megáll, a kastély bejáratától csupán néhány lépésnyire, különösen ellágyult tekintettel lesi egy pillanatig a lányt. Ezt az igazi, megtestesült csodát. Magához húzza, megöleli, olyan óvatosan, mintha az összetörésétől félne. És megcsókolja, puhán, mégsem felszínesen.
A harangzúgás elhallgat és Guy, mintha addig valami különös bűvhatás alatt állt volna, elengedi a lányt. Vajon szégyenkeznie kell? Megkapja a jól megérdemelt pofont? Vagy más fog történni, valami váratlan, valami ismeretlen?
Maga a csók sem volt hétköznapi, legalábbis az ő részéről. Na jó, Perkins képes minden lány ajkát úgy ízlelni, mintha ez lenne az első alkalom, minden újabb szerelem ugyanazt az elsőszerelmes érzést váltja ki belőle. De ez még ahhoz képest is különös és különleges volt számára. Kezét félénken elhúzza Andy derekáról és saját körvonalát veszített ajkába harapva, szinte rémülten pislog a lányra, akit képtelen bigének, csajzatnak vagy akár nőcinek hívni.