Loreena Rainey

LOREENA RAINEY

alapok

jelszó || Ron Weasley a tökéletes.
teljes név || Loreena Rainey
becenév || Lor, Lory, Lora
nem || nő
születési hely, idő || Dublin; 1974. 05. 11.
kor || 23
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || -

a múlt

Finom esőfátyol borította a smaragdzöld tájat aznap délután, mikor a kis Loreena világra jött. Mintha az időjárás is örömkönnyeket hullatott volna, s egyfajta áldását adta volna ezzel a kedves kis csilingeléssel a kicsi elkövetkezendő életéveire.
A családi hátterét tekintve soha nem volt oka panaszra. A szülei imádták egymást, mintha a kapcsolatukból sosem akarna kikopni az a romantikus szerelem, ami a kislány egész gyermekkorára rányomta a bélyegét. Odahaza megszokta, hogy az ebédlőben mindig friss virág illatozott az egyszerű üvegvázában, hogy a polcokról csinos kis levendulacsokrok kacsintgattak felé jókedvű-lilán, hogy a kanapéra dobott párnákat finom fodor díszítette, valamint hogy a bútoraik mindegyikén fellelhető volt valamelyik folklorisztikus motívum faragványa. Édes pasztellszínek, ínycsiklandó családi ebédek és vacsorák, még a nagyszülőkkel is meglehetősen mintaszerű volt a kapcsolat.
Izgága kisgyerek volt, de szófogadó, s mire iskolába kezdték járatni, már kialakult benne egy olyan fokú önállóság, hogy a játékokat leginkább ő kezdeményezze. Nem volt kiközösítve, nem csúfolták, ehelyett ő volt a társaság összetartó ereje, a kis vezéregyéniség, aki mégis született csapatjátékosként vonta be a többieket is a döntésekbe – labdázzanak, vagy ugrálókötelezzenek? Rendes mugli iskolába járatták, s bár édesanyja meglehetősen sokáig olvasott fel neki esténként meséket, sosem mondta el, hogy a leprikónok valóban léteznek. Már akkor is rajongott a tündérnépekért és szívesen múlatta idejét a természetben – békákra vadásztak a pajtásaival, heverésztek a fűben és bámulták a bárányfelhőket -, mikor fogalma sem volt róla, hogy legtitkosabb álmai valóra válhatnak. Aranyélet volt.
És nem is akart véget érni. Édesanyja elbűvölően ügyes táncos hírében állt, gyakran lépett fel az együttesével különböző ünnepségeken, s ha már egyszer szeretett mozogni a lánya, hát neki is tanított néhány lépést. Kicsi korától kezdve megállás nélkül ment és mozgott! Mint akit képtelenség lelőni.

Aztán megjött a levél.. vele pedig érkeztek a súlyos szavak, a varázsvilágról szóló mesék és az a roppant mulatságos bevásárló körút, melynek során felfedezhette a mesekönyvek lapjain megbúvó lények és tárgyak tapintható valóságát! Persze hihetetlenül büszke volt rá, hogy neki is vannak csodálatos képességei, ettől különlegesnek érezte magát; és hiába korholták, hogy rajta kívül még rengeteg boszorkány él a Földön, az érzés csak nem kopott el. Különleges. Igen, ő különleges és egyedi. Ebben a szellemben nevelkedett és ebben is él.
A süvegről nagyon szép emlékei vannak, szimpatikus kis darabnak tartotta, ráadásul a verseiért is oda volt meg vissza. A Griffendélbe került és ő mérhetetlenül örült is az Oroszlán házának.

Aztán jött az első szerelem, a naiv kislányosság, mikor fülig vörösödve követte volna vakon a világ végére is Christopher Gilliant. Óh, hogy a kutya vinné el azt a fiút, mennyit piszkálta! Mindent tudott róla, még azt is, melyik szendvics a kedvence és miket köpköd ki a mindenízű drazséból... hogy van egy szürke zoknija, amit csak kifordítva hord.. de hogy miért?.. Az emlék kedves, s ő a mai napig mosolyogva gondol vissza rá, akárcsak a többi iskolatársára.

Sokat köszönhetett a tanárainak, mindig igyekezett jól szerepelni az órákon. Könnyű dolga volt annyiban, hogy ezt az egész bűbáj dolgot egyfajta ajándéknak, égi adománynak fogta fel. Aztán lassan beleszokott. Mire végzett a tanulmányaival, már azt sem tudta, hova legyen lányos zavarában, annyi lehetőség tárult fel előtte! Továbbtanulhatott volna egy mugli egyetemen és élhetett volna „normális” életet, vagy elhelyezkedhetett volna a varázslók és boszorkányok világában, hogy aztán teljesen elzárja magát a múltjától. Hát.. ő igyekezett megtalálni az arany középutat, s első körben a Roxfortban maradt, hogy segítsen az üvegházak körüli teendőkben – puszta kedvtelésből, hogy addig is nyújtsa az időt, míg dönthet a jövőjéről. Ezek után a Czikornyai és Patzában tartott mesedélutánok alkalmával olvasott fel az ifjúságnak, majd maga is megpróbálkozott egy saját mesekönyv megírásával. Mindeddig otthon lakott, elvégre miért is költözött volna el onnan? Nem szerette annyira a magányt és kiváló volt a légkör odahaza is.

De akkor.. mikor megpróbálta kiadatni a maga kis kelekótya gyerekkönyvét, megismerte Őt. Jesse-nek hívták, szőke volt és kékszemű, örökké kócos hajú fiatalember. Az a fajta, akinek olyan.. álmodozó tekintete van. Sokáig kerülgették egymást, míg végre meg mertek beszélni egy randevút, s néhány hónapra rá egy eljegyzést is. Hogy ebből miért nem lett végül semmi?
Nos.. Jesse barátunk nyúl volt bevallani, hogy azért olyan tökéletes, mert a fiúkat jobban preferálja. (Talán éppen ezért Lor egy kicsit mindig gyanakvóbb azokkal szemben, akik férfi tekintetben tetszenek neki.) Lor persze nem volt csalódott, sőt! Utólag belegondolva bánta volna azt a házasságot, túl kapkodós volt a tempó.

A majdnem megtartott esküvő mindenesetre felnyitotta a szemét és rádöbbentette, hogy nem élhet örökké a szüleivel, nekik is szükségük lenne már egy kis szabad térre. A támogatásukkal kivett egy kis lakást, s most Angliában él.
Most mesekönyveket illusztrál, közben szüntelen azon gondolkozik, hogy is lehetne hasznosabb tagja a varázslótársadalomnak. Egy biztos, a fekete mágiát borzasztóan elítéli – ugyanakkor mivel párbajozni gyűlöl és jobb szereti a békességet, semmi pénzért nem állna „harcosnak”. Talán a gyógyítás jobban tetszene? Nem.. Hát még nem tudja, ez egy komoly hibája. Majd sodorja az ár, vagy megihleti egy késő tavaszi délután.

jellem

Mivel felnőtt bosziról van szó, már elég érett a gondolkodása, képes reálisan felmérni, és annak fényében kezelni egy-egy helyzetet, mégis vad romantikus a szentem. Az a fajta nő, aki rajong a virágokért, a holdfényes (ízletes) vacsorákért, egy neki írt versért, célzó idézetért, apró ajándékokért.. stb. Még hisz a fehérlovas herceg létezésében, de azt is tudja, hogy a lovag nem mindig szőke és a ló sem mindig patyolatfakó.. még az is lehet, hogy szamár. Vagy teve. Vagy csupán a lovas lelkében lakozik.
Bár nem öltözik régimódi ruhákba és nem is prűd, azért sokmindenben régimódinak nevezhető a gondolkodása - ő mégiscsak egy hölgy! Egy hölgy, akit tisztelni kell, meg kell óvni, szeretgetni, gyengéden bánni vele - viszont nem egy olyan nyámnyila kis szerencsétlenség, aki ne lenne képes megállni a maga lábán, ha épp nincs mellette senki. Ebből a szempontból leginkább egy vadvirághoz hasonlítható. Szüksége van a természet törődésére, de a nagyobb szeszélyű viharokat is könnyedén és türelemmel vészeli át.
Intelligens, pláne a humán vonalon, imádja a költészetet és az irodalmat, és sokat álmodozik, mert miért ne? Viszont kőkeményen realista, hiába igyekszik a dolgok jó oldalát figyelni, nem hitegeti magát feleslegesen, ha látja, hogy valami igenis rosszul áll - inkább próbál tenni valamit a megoldás érdekében.
Szókimondó és őszinte, viszont mivel hölgyről van szó, mindig finoman fejezi ki magát - kivétel, ha nagyon felpaprikázzák, bár akkor is választékosan küldi el az embert a búsba.. egy bizonyos fokozatig, amikor már levegőt sem kap, csak hápog.
Még mindig él benne az a bizonyos gyermek, akit a felnőttek zöme réges-rég a múltjába temetett – éppen ezért meglehetősen játékos nő, imád nagyokat nevetni, szereti a jó történeteket és az esti felolvasásokat is.
Persze képes a komolyságra is, felnőtt módjára is lehet vele beszélni.
Megértő típus, de inkább partner, mint anyáskodó - ő az a nő, aki soha nem emelkedne egy férfi fölé sem, hiába futna össze olyannal, akivel megtehetné. Számára sokkal fontosabb az, hogy valamiben felnézzen a másikra, mint az, hogy a saját erősségeit szajkózza.
A türelme majdhogynem határtalan, kezdő kópéknak gyakorlatilag kikezdhetetlen, és makacs, mint a csuda!
Egy szó, mint száz: ő maga az anyatermészet.

apróságok

mindig ||

tündérek, manók, koboldok – az ír folklór
zene, tánc - mulatságok
kényelmes ruhák
vadvirágok
csillámpor , szalagok
természetes dolgok
vajsör

soha ||

Voldemort
aranyvér mánia, képmutatás
árulás
kegyetlenkedés
depresszió
feladás

dementorok || Csak a szokásos „elmegy az életkedve” szituáció áll fenn, nincsenek ilyen borzalmas emlékei.
mumus || Mesebeli szörnyeteg nagy karmokkal és agyarakkal. Jujj!
titkok ||

Néha, ha túl sok történettel tömik a fejét, dolgokat képzel a sötétbe és azoktól nagyon nagyon nagyon durván fél. Mármint egyedül a sötétben.
Lázadó kisdiák korában Mardekáros nyakkendőt hordott. Csak a színe miatt, nem azért, mert vagánynak hitte!
Utálja a szeplőit és a vörös haját. Milyen nő lenne, ha tetszene neki?

rossz szokás || Hajlamos szó szerint megbámulni az embereket, ami olykor zavaró is lehet, de ő így mutatja ki, hogy igenis figyel, érdekli a másik mondandója.
Reggelente alig lehet kirobbantani az ágyból, s ha nem kapja meg a kávéját, valódi kócos házisárkánnyá válik a korai órákra. Zsörtölődik, dobálja a párnáját, papucsát, ami a keze ügyébe kerül.

a család

apa || Graham Rainey, 50, félvér
anya || Lorelei McKenzie, 44, félvér
testvérek || -
családi állapot || hajadon
állatok || Mikor mi ugrik be hozzá. Állítja, hogy van egy visszajáró katicabogár az életében, a kis Lory.

külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || x kg
rassz || európai
szemszín || mohazöld
hajszín || természetes vörös
különleges ismertetőjel || A csípője bal oldalán van egy egész apró, négylevelű lóhere alakú tetoválás.
kinézet ||
Egy átlagos magasságú, egészségesen nőies alkatú hölgyeményről van szó. Sugárzik belőle a természetesség, a jókedv és az életszeretet. A tartása egyenes, a járása könnyed, mintha táncolna, de a kihívóság távol áll tőle. Egész lényét átjárja a saját békéje, kissé kelekótyának tűnhet, ahogy egy pöffeszkedő varangyon is képes kacagni – az ember önkéntelen is elmosolyodik a közelében és talán biztonságban is érzi magát egy falatnyit.
Öltözékét tekintve a csinos, de kényelmes darabokat részesíti előnyben.
(Ő az, aki reggel kócos-morcosan is bájos.)
egészségi állapot || egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || A tanulmányait egész jó értékelésekkel zárta, noha a sötét varázslatok kivédéséből sosem volt valami ügyes, de kellő mennyiségű idő rászánásával mindig megoldotta a dolgot – párbajozni, jajj, de nagyon utál! Repülni is csak annyira tud, amennyire feltétlenül szükséges volt megtanulni, bár a kviddicsmeccseket mindig is szívesen nézte. Szeretett szurkolni. Bájitaltanból megvolt, de nem kötötte le annyira, mint a Gyógynövénytan vagy az Átváltoztatástan. Ezek az erősségei, valamint a művészetek – mozgó kis illusztrációkat készít mesekönyvekbe manókról, tündérekről.
mugli képzettségek ||

rajz
főzés
elsősegély tanfolyamot végzett, tud kocsit vezetni – igen, van jogsija is

pálca típusa || 11 hüvelyk, rózsafa, unikornisszőr mag
patrónus || egy ír farkasra hajaz - kutya

különlegesség || Jó emberismerő.

egy darabka belőled

Seya voltam; igen, az első és utolsó női karakterem az oldalon. Vigyorog

egyéb

Az a nyakkendő dolog.. Volt egy srác, aki akkoriban nagyon tetszett neki, de az aranyvérűje folyton azzal piszkálta, hogy nem elég jó hozzá, mert nem felel meg a családja – meg különben is, a Griffendélbe osztotta a süveg! Na hát akkor elhatározta, hogy márpedig ő vérbeli mardekáros lesz, aztán majd kiderül, melyikük a ravaszabb! Természetesen nevetség tárgyát képezte, míg hordta a ruhadarabot – és megrovást is kapott érte bőven. Beletelt egy kis időbe, mire eloszlott a szemei elől az a bizonyos rózsaszín köd és ráeszmélt, hogy nem egy ilyen fiúra van szüksége. A nyakkendőt azért megtartotta és azóta is valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag kedves emlékként tartja számon egy préselt virágokkal díszített kis dobozban. Nem kenyere a haragtartás.