Asztronómia

Az eddigi asztronómia órák anyaga.

[Első szempont:]

Asztronómia Röpdolgozat

Évfolyam: Ötödév
Tanár(nő): Cielo Montalvo
Játék: Itt!

1.  Mi okozza a szcintillációt?

A csillagok fényének szabálytalan pislákolása, melyet a földi légkör áramlása eredményez.

2.  Melyik a második legközelebbi nap, és milyen távolságra van tőlünk?

A Proxima Centauri, és 4,2 fényév távolságra van tőlünk.

3.  Milyen szempontok alapján szoktuk csoportosítani a csillagjainkat?

Első szempont: fényesség, hőmérséklet, színkép
Második szempont: összetétel és a világűrben elfoglalt helyük
Harmadik szempont: a kísérőik alapján
Negyedik szempont: kizárólag a fényerősség


Pontozás:
2 pont / feladat

0-3 hitvány
3,5-5  elfogadható
5,5- 6 kiváló

Asztronómia Kiselőadás
- A hozzánk közelebb eső csillagok -

Évfolyam: Hatodév
Tanár(nő): Cielo Montalvo
Előadást készítette: Cassandra A. Waldegrave
Játék: Itt!

A hozzánk közelebb eső csillagok

A csillagászat vagy asztronómia:

A szó eredete szerinti jelentése a csillagok törvényei – a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány.
A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségekhez kapcsolódó felfedezések és megfigyelések terén.
A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és az asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.

A Földhöz legközelebb eső csillagok
általában 5parszek távolságig, illetőleg a legfényesebbekről, 10parszek távolságig.

A parszek (rövidítve pc) a csillagászatban használt távolság egyik mértékegysége. Az elnevezése a „parallaxis” és „secundum” szavakból származik. Az a távolság, amelyből egy Csillagászati egység – merőleges rálátás esetén – egy ívmásodperc szög alatt látszik.
Ez tehát 1 / tan 1″ CsE = ~360·60·60 / 2π CsE = ~2,0626480625·105 CsE = ~3,085 677 580 666 31·1016 m = ~3,26 fényév.

A legközelebb eső csillagok listája:

A legnagyobb fényűek listája:

A fontosabb csillagok:

A Napot nem számítva, a Proxima Centauri a Földhöz legközelebb eső csillag.
Egy vörös törpe csillag, azAlpha Centauri csillagcsoport tagja. 4.22 fényévnyire (40x1015km), azaz kb. 270 000-szer távolabb van tőlünk, mint a Nap. A Kentaur csillagképben helyezkedik el. Látszólagos fényessége 11 (nagyon halvány, és mint a vörös törpék általában, szabad szemmel láthatatlan). Mintegy 13 000 CsE távolságban van az Alpha Centauri kettős csillagtól, és valószínűleg körülötte kering, ezért nevezik néha Alpha Centauri C-nek is. Bár az eddigi mérések alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy valóban hármas rendszerrel van-e dolgunk, nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a három csillag véletlenül azonos irányba mozogjon. A Proxima keringési ideje legalább 500 000 év.
A Proxima Centaurit gyakran emlegetik úgy, mint az első csillagközi űrutazás lehetséges célpontját.

Az északi téli és a déli nyáresti égbolt legkiemelkedőbb csillagképe az Orion. Az Orion övét formáló három csillag összekötő vonala a földi égbolt legfényesebb csillagára, a Nagy Kutya (Canis Major) főcsillagára, a Szíriuszra mutat. A Szíriusz az északi féltekén a Téli Háromszögnek nevezett hatalmas csillagháromszög egyik csúcsa. A másik kettő a Betelgeuse az Orionban, és a Procyon a Kis Kutyában (Canis Minorban). Az Orion másik kiemelkedő csillaga a Rigel. A Rigelt és a Betelgeusét összekötő egyenes, a szomszédos Ikrek (gemini) csillagkép két fényes csillagára, a Castorra és a Polluxra mutat. Az Orion másik oldalán a Bika (Taurus) legfényesebb csillaga, az Aldebaran, míg ugyanazon irányban, de kissé távolabb a Fiastyúk (Pleaidok) nyílthalmaz látható. Az Oriontól majdnem pontosan északra fekszik a Capella, a Szekeres (Auriga) csillagkép főcsillaga, amely a közepes földrajzi szélességekről nézve a januári estéken zenitben áll.

Csillagok részletesebben:

Procyon a csillagászatban (a kutyacsillag [Sirius] előtt haladó) Canis minoris neve, mivel a Sirius előtt kel fel. Sajátos mozgásának szabálytalanságaiból Bessel már 1844. hasonlóan, mint Sirius esetében, láthatatlan kísérőjére vont következtetést. Struwe és Suwers számításai szerint e sötét kísérő 0,698 ívmásodpercnyi közepes távolságban áll a fő csillagtól s körüle 39 972 év alatt végez egy teljes keringést. Míg a Sirius hasonlóképen megjósolt kísérőjét ezóta felfedezték, addig Procyon látásunk számára még mindig nem számít kettős csillagnak.
Szabad szemmel, úgy tűnik, hogy egy csillag, a hetedik legfényesebb az éjszakai égbolton Ez valójában egy kettőscsillag-rendszer. Ennek oka az a fényerő közelsége a Földre, a parttól 11,41 fényév, Procyon az egyik közeli szomszédaival.

A Betelgeuse (kiejtve: Betelgeuze) vagy (α Orionis) 430-640 fényév távolságban lévő félszabályos változócsillag (a távolságérték bizonytalan)[1] Az Orion csillagkép második legfényesebb csillaga és az éjszakai égbolt kilencedik legfényesebb csillaga a Szíriusz, a Canopus, az Arcturus, a Vega, a Capella, a Rigel, a Procyon és az Achernar után. Bár a Bayer-féle jelölés szerint az Orion csillagkép alfája, nincs olyan fényes, mint a Rigel (β Orionis).
A Betelgeuse vörös óriás, az egyik legnagyobb fizikai méretű ismert csillag. Az utóbbi 15 évben, 1993-tól azonban fokozatos összehúzódáson ment keresztül, átmérője 15%-kal lett kevesebb, mint az interferométeres mérések kezdetén, ami nem zárja ki, hogy a nem túl távoli jövőben szupernóva váljon belőle.[2][3] A csillag gyorsan veszít anyagot, a csillag átmérőjénél hatszor nagyobb anyagcsóva nyúlik ki belőle, emellett felszínén valószínűleg igen nagy méretű konvekciós cellák vannak.[4]
A Betelgeuse és a Bellatrix nevű fényes csillag jelöli Orion vállát, a Szaif és a Rigel a lábfejét. A lábfejek és a vállak közötti három fényes csillag az öve, alatta három halványabb csillag a kardja.

A Vega (α Lyrae) a Lant csillagkép, és egyúttal a nyári csillagképek legfényesebb csillaga az északi féltekéről nézve. Összességében az ötödik legfényesebbnek látszó csillag.[2]
Egész nyáron megfigyelhető, esténként májustól februárig látszik. 52° feletti szélességeken cirkumpoláris. Fiatal, kék fényű csillag, ezért rendkívül fényes, látszólagos fényessége 0,03, de magnitúdója kristálytiszta éjjeleken negatív értékeket is felvesz. A Naphoz viszonylag közeli csillag, 26 fényév távolságra van. Spektrális típusa „A” (fehér).
​Neve arab eredetű, annyi mint „lecsapó sas”, utalva arra, hogy az arab csillagászok a Nagy Nyári Háromszögben három madarat láttak.

Asztronómia Kiselőadás
- A hozzánk közelebb eső galaxisok -

Évfolyam: Hatodév
Tanár(nő): Cielo Montalvo
Előadást készítette: Kevin Stratford
Játék: Itt!

A hozzánk közelebb eső galaxisok

Mik is azok a galaxisok?

A galaxisok hatalmas, csillagokból és csillagközi anyagból, gázból, porból álló rendszerek, "csillagvárosok". Méretük néhány ezertől több százezer fényévig változhat. A legkisebb galaxisok (pl. az úgynevezett törpe szferoid típusúak) néhány millió, míg a legnagyobb, óriás elliptikus galaxisok több száz milliárd csillagot tartalmaznak.

A szferoid vagy más néven forgási ellipszoid egy mértani test, melyet akkor kapunk, ha egy ellipszist valamelyik tengelye mentén megpörgetünk. A galaxisokban az egyedi csillagokon kívül általában csillaghalmazokat és különböző típusú gázködöket is megfigyelhetünk. A vizuális megjelenésük nagyon változatos, megkülönböztethetünk spirális, elliptikus, lentikuláris (lencse alakú) és irreguláris (szabálytalan) típusokat. Földünk is egy hatalmas  spirálgalaxisban, a Tejútrendszerben helyezkedik el. Galaxisunk körülbelül százezer fényév átmérőjű, és nagyságrendileg százmilliárd csillagot tartalmaz. A legközelebbi törpegalaxisok, a Tejútrendszer kísérői, vagy szatellit galaxisai néhány százezer fényév távolságra vannak tőlünk.

A törpe galaxisok

Tudni kell, hogy a Tejútrendszerhez legközelebb eső galaxisok a legkisebbek. Ugyanez a tendencia érvényesül a Nap és a csillagok esetében is. Ez egy logikus rendszer, amelyben csupán a viszonyítási pont más. Egyik magába foglalja a másikat, ugyanis mint tudjuk, a csillagok a galaxisok részei.

A hozzánk legközelebb eső galaxisok olyan galaxisok, melyek néhány milliárd csillagnyi tömegből állnak, ellentétben a normális galaxisok több százmilliárd csillagnyi tömegével. Kis méretük miatt elsősorban közvetlen környezetünkben, a Lokális Galaxiscsoportban lévő törpegalaxisokat ismerjük, melyről azonnal hosszabban is szólok. A galaxisokra alkalmazott tipológia működik a törpegalaxisoknál is, így léteznek: Törpe spirálgalaxisok, Törpe elliptikus galaxisok, Törpe szabálytalan galaxisok,

Valamint, hogy néhány különlegesebbet is említsek:
•  Törpe szferoidális galaxisok
•  Kék kompakt törpegalaxisok
•  Ultrakompakt törpegalaxisok: első példányikat 2000. körül fedezték fel, átmérőjük 60-200 fényév, és néhány tízmillió csillag van bennük. A Nap környezetével szemben, ahol a csillagok jellemző térfogatsűrűsége egy csillag köbfényévenként, az ilyen galaxisokban ez elérheti az egymilliót is.
•  Újabban felfedeztek a törpegalaxisoknál is halványabb és kisebb galaxisokat, ezeket jelenleg hobbit-galaxisoknak nevezik.

Visszatérve a Lokális Galaxiscsoportra, az nem más, mint az a galaxishalmaz, melybe a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis is tartozik. Utóbbiról hamarosan bővebben is hallhattok. A csoport körülbelül harminc tagot számlál, gravitációs középpontja a két említett galaxis között helyezkedik el. Átmérője 10 millió fényév körüli, és kettős (súlyzó) alakja van.
A Tejútrendszer kísérői közé tartozik, a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, a Canis Major-törpegalaxis, az Ursa Minor-törpegalaxis, a Draco-törpegalaxis, a Carina-törpegalaxis, a Sextans-törpegalaxis, a Sculptor-törpegalaxis, a Fornax-törpegalaxis, a Leo I, a Leo II, a Tucana-törpegalaxis és az Ursa Major-törpegalaxis. Az Androméda-rendszerbe sorolható az M32, az M110, az NGC 147, az NGC 185, az And I, az And II, az And III, az And IV, az And V, a Pegasus dSph, a Cassiopeia-törpegalaxis, az And VIII, az And IX és az And X. A Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb galaxisának a Triangulum-galaxis tekinthető, amennyiben elfogadjuk az Androméda-rendszertől való függetlenségét. Mi pedig udvariasak vagyunk, így természetesen elfogadjuk. A Lokális Galaxiscsoport többi tagja gravitációs hatása alapján a Triangulum-galaxisból és kísérőiből álló alcsoportba tartozik.

Az Androméda-köd

Az Androméda-köd, vagy más néven Androméda-galaxis.
Az Androméda-galaxis vagy Androméda-köd egy spirálgalaxis az Androméda csillagképben. Koordinátái: α=0h 37,6m; δ=41°25'. Sb típusú spirálgalaxis. Távolsága a Naptól 2,5 millió fényév. A hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, a Lokális Csoport legnagyobb tömegű galaxisa, csak a Tejútrendszer körül keringő törpegalaxisok vannak közelebb nála. Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. Tömege 370 milliárd naptömeg. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Naphoz, körülbelül 3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Valószínűsíthető, hogy akkor mi már nem fogunk élni, bár…ki tudja.

A galaxis ősszel látható a legjobban. Tiszta időben elmosódott ellipszisként szabad szemmel is látható. Látszólagos összfényessége 3,4 m. Látszólagos mérete 160'x40', azaz a telihold átmérőjénél mintegy ötször hosszabbnak látszik. A legnagyobb földi távcsövekkel készült felvételeken az egyes csillagok is megkülönböztethetők.