Owen N.A. Redway

Owen Noel Aurel Redway

Barátok

Nem mondhatnám, hogy bővelkednék barátok terén. Sosem voltam az a tipikus barátkozós fajta. Közvetlen vagyok ugyan és bárkit lemernék szólítani az utcán, de valahogy nem tudnám elképzelni magamat, ahogy a legjobb barátaimmal közösen beülünk egy kocsmába bandázni, vagy hasonlók. Nem… én sosem gyűjtöttem magam köré embereket.
Persze mindig volt egy-kettő, akivel jobb volt a kapcsolatom a többinél, de azt kell, hogy mondjam… ezek legfőképp lányok voltak. Ez esetben pedig a „jobb volt a kapcsolatom a többinél” itt azt jelenti, barátság szempontjából, hogy nem kezdtem ki velük. Na de jobb esetben ez is csupán annyit tesz, hogy beszélgettünk párszor, ő mesélt magáról, én is meséltem a saját kamu, kitalált életemről, és elvoltunk… Semmi több. Jó, ott van még a DS-ből pár ember, akikkel szabadidős tevékenység gyanánt festékszóróval a kézben róttuk a folyosókat, és bizony elég sokat nevettünk együtt. Viszont furcsa, hogy az ilyenekből is csak lányok vannak. A fiúk kerülnek engem, talán vetélytársnak néznek, vagy csak egyszerűen nem szimpatizálnak azzal, hogy minden valamirevaló lányt lenyúlok a kezükről. Hmm… nem tudom.
Viszont azt kell, hogy mondjam… igazából nem is volt eddig szükségem rendes barátra. De most minden változik...

Ellenségek

Jó oké, nem vagyok az a nagyon szimpatikus, kedves, jól nevelt, udvarias srác, de hogy ellenségeim legyenek! Biztos utálnak páran, kb. az összes hímnemű az iskolában, meg a női állomány fele, akiket csúnyán otthagytam, de azért ellenségeskedni nem ellenségeskednek velem.
Származásomat tekintve páran legszívesebben a halálomat kívánnák, jó adag nyers szenvedéssel megfűszerezve előtte, de őket már csak azért sem sorolom a személyes ellenségeim közé, mert ők nem nyíltan engem utálnak, a személyiségemet, a gondolataimat, magát a lényemet, hanem egyszerűen csak azt, ahonnan származok, akiktől jöttem. Rajtam kívül több ezer embert.

Szerelem

Tavaly nyárig azt hittem, hogy ez a fogalom, hogy „szerelem” teljesen messze áll tőlem. Nemrég megtapasztaltam, hogy milyen érzés is, ha cintányéros, szárnyas majmok repkednek a gyomromban. Nem hiszem, hogy valaha is több lesz a dologból, de engem még sosem utasítottak el, és egyszerűen nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, vagy csak egyszerűen ne legyek a közelében. Fojtogat és kínoz a látványával, hogy ott van mellettem pár méterre, és tudom nem lehet az enyém…

Kód:

[size=24pt][font=Haettenschweiler][color=#898989]"Elfogynak a kedves szavak..."[/color][/font][/size]

[justify][color=#D7D7D7]"Nincs mosoly, csak harag, 
Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad..." [/color][/justify]

Az öngyilkos merénylő

Tudod, az az érdekes, hogy hosszú éveken keresztül képes voltam átnézni rajtad. A publikum nem hagyta, hogy friss hírek nélkül maradjak, tehát általában jól értesült voltam veled kapcsolatban; éppen melyik ostoba tyúkot szédíted, hányan akarnak az életedre törni, meg ilyenek. És totálisan hidegen hagyott! Október óta azonban én is kaptam egy szeletet a hatalmas Redway tortából. Igaz, engem nem véstél fel a dicsőségfaladra, mert… nos, a találkozásaink fölött végre nem volt hatalmad. Gondolom, ez bosszanthatott, de a fene se tudja. Októberben majdnem kinyiffantál miattam, aztán novemberben, decemberben is... már-már lelkiismeret-furdalás gyötör, ha visszaemlékezem. Ne kérdezd, hogy miért történik mindez, nincs rá magyarázat, velem a szó szoros értelmében életveszély fenyeget. Változtatnék én ezen, szívesen lennék a barátod vagy micsoda, mert olyan ember vagy, akit… hát jó, érdemes időt szánni arra, hogy megismerj. De a legutóbb akkora paraszt voltál, végre segíteni akarok, te meg elküldesz, ott hagysz a tetőn. Ja, biztos nagyon kedvelhetsz akkor. Rettentő kíváncsi vagyok, mi lesz a következő húzásod. Ne veszítsd el a fonalat, ami kivezethet a labirintusból.

Semleges

Mindig tudtam, hogy létezel, mindig tudtam, hogy ki vagy, de igazán sosem érdekelt, hogy barátságot kössek veled. Nem vagyunk egyformák, és mi ketten igen messze állunk egymástól, ahogy megfigyeltem. Én szerettem a népszerűséget, a figyelmet, te ezzel szemben nem kerested túlzottan a nagyobb társaságokat. Párszor összefutottunk, köszöntünk, meg egyszer megjegyeztem neked a nagyteremben, hogy egy bagoly majdnem a tányérodra szart, de ennyi. A DS-ben sem kerültünk sosem egymás ellen, amióta pedig kiléptem, és a halálfalók oldalán tetszelgek, mintha kiszúrtam volna egy-két szúrós tekintetet... de lehet, hogy csak képzelegtem.

Szövetséges

Hogy is mondjam. Jókor voltál, jó helyen. Heves, és meggondolatlan vagy, s ennek árát megfizetted a chamberpoti kastély pincéjében. Bátor, hősies, sokat átélt vagy. Ez pedig a menekülésed kulcsa volt. Talán személyes lelki tusám leggyengébb pillanatában találkoztunk, és ez is közrejátszott, de az már mindegy. A lényeg, hogy elengedtelek, ahelyett, hogy megöltelek volna. Majd szívességet kértem tőled, akit parancsra megkínoztam. Az egyességeknek ára van, és ezt az árat én megfizetem. Kockázatot vállaltál azzal, hogy bevittél a Szükség Szobájába, hogy szembeszálltál társaiddal, hogy meggyőzted még Izabel Bishopot is, hogy mellettetek állok. Hálás vagyok neked. De ne bízd el magad. Látom a benned rejlő erőket, és kicsit régi önmagamra emlékeztetsz... És ez rossz. Hidd el nekem, hogy ez rossz.

Ki ismer téged?

Nem sok jót hallottam felőled az évek alatt. Néha még most sem, köszönhetően Izának... Mégis van egy olyan érzésem, hogy te nagyon sok mindent nem árulsz el magadról, e helyett csak hagyod, hogy mindenki ítélkezzen feletted kedve szerint. Gondolom, a pletykákra sem sokat adsz. Az utóbbi időben azonban láthatóan megváltoztál. Persze mielőtt még szökevénynek álltál volna. Merész húzás volt, és tisztellek érte, hogy meg merted lépni. Én nem mertem. Elhajítottad azt a nyavalyás prefektusi jelvényt, és végül csak kiálltál az elveid mellett. Kerüljön az bármibe.

Szúrnálak

Jaajj a kis Owenke
Tudnád mennyit filóztam rajta, hogy vajon milyen csajok jönnek be neked, aztán rá kellett jöjjek, hogy meleg vagy. Legalább is sejtem, mert mindig látlak egy hatodéves griffendéles sráccal gyanúsan közel egymáshoz. A srác tuti meleg, amilyen lányos, angyal arca van, de bevallom rólad sosem hittem volna! Emlékszem negyedikben ám arra bájitaltanra, amikor le sem vetted a szemeidet a mellemről, pajkosfiú!
Mindenesetre én támogatlak benneteket, nyugodtan felvállalhatnátok, mint Cassius! De persze ha meggondolnád magadat...

Millió puszi

Az sem baj, ha meleg

Lisával annyit vitatkozunk miattad! Szerintem nem vagy meleg! Egyszerűen nem-lehetsz-meleg. Egy ilyen pasi, ilyen borostával, ennyi idősen awwwwh. Lehetetlenség, hogy meleg legyél. Tudod mit? Azt sem zavar, ha meleg vagy, nekem úgyis jó, ha csak én élvezem! Mármint... Ohh, remélem nem Lisának van igaza... Hiszen annyi csajjal hoztak már összefüggésbe... És pont velem nem?! Hát miféle kastély ez, hogy nem kavarodtunk mi még egymásba? 

Tükör

"Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap..."
Valami ilyesmit éreztem azon a téli reggelen, ami a veled töltött éjszakát követte. Azelőtt is tudtam, hogy ki vagy, végignéztem, ahogy a második évemben a süveg beosztott a házamba, és azt is, ahogy hanyag módon váltogattad a nőidet. Régebben nem tartottalak különsebben érdekes embernek. Nem mintha sokat gondolkoztam volna rajta, de azért néha megfordult a fejemben, vajon milyen lehet veled, de annyira nem érdekelt, hogy felszedjelek. Túlzottan hasonlítottunk.
Amikor azon a reggelen felébredtem, akkor már tudtam, hogy még annál is jobban hasonlítottunk, mint hittem. Egy kis részem asszem beléd szeretett. Nem azért mert te lettél volna életem szerelme, vagy valami hasonló baromság, hanem azért mert valamit neked adtam magamból és te is nekem adtál valamit. Többet kaptam tőled, mint azt bármikor is reméltem volna. Mikor a tél közepén egyik napról a másikra nyomod veszett, csak arra tudtam gondolni, hogy remélem minden rendben veled, és nem elkaptak, hanem megszöktél. Hajlandó lennék elviselni még a hősszerelmed undorodó pillantásait is azért, hogy még egyszer megölelhesselek. Vigyázz magadra Owen és remélem megőrzöd nekem azt a sarlót. Sokkal többre lennél képes...

öngyilkos hajlamok gyanúsan élő lovagja

        Mielőtt bármit is mondanék arról, hogy hatodik éve vészelem át melletted a balszerencse különböző remek ötleteinek sorokban zajló lórúgásait, muszáj megkérdeznem: hogy vagy még életben, Redway? A legjobb szándékkal kizárólag, mindig bírtam a nem teljesen átlátható módon még a nyakadon felejtett fejed, de aki ilyen régóta járja már a Bishop-keringőt, majd becsatlakozik a Lott-tangóra is, az általában egészségtelenül rövid életű.. Legalábbis törvényszerűnek tűnik, de te itt ülsz hatodik éve, röhögsz az égő dolgaimon, és nem lehet rád haragudni, legfeljebb fogadásokat kötni, meddig bírod a táncot? Ha netalán tapsot hallanál, az tőlem jön: teljes griffendéles tüdőmmel szurkolok neked, néha érted, bárhogy is alakuljon a kénköves mazurka.. csak maradj életben a végén is.

Mostanában....

...awwww, Owen Mostanában már... sokat kell mesélnünk még De azt hiszem, kicsit előre rohantunk!

Én csak... ne haragudj rám. Nincsenek szavaim, nincsenek érveim, nincs kifogás. Egyszerűen most túl sok minden. És úgy érzem, teljesen kiüresedtem. Emlékszel, történtek durva dolgok ott a folyosón, ami ránk szakadt. Azóta... azt hiszem, Owen, nagy a baj. Senkit és semmit nem viselek el azóta, magamat is beleértve. Legszívesebben kiszakadnék a bőrömből, vagy... bárcsak animágus lennék. Te nem vagy az? Megtanulhatnánk. Szóval nem tudom, mi van velem, valahogy rosszak a dolgok. És én vagyok a legrosszabb - főleg hozzád. Nem felejtettem el azt sem, hogy mi történt közvetlenül az átkok előtt. Emlékszem rád. De nem tudok szabadulni a kísértetektől.

a férfi, aki félt

Tőlem? A múlttól, a rémálmoktól, az ezekkel fertőzött jövőtől.
A történelemkönyveink mindig a jelentőségteljes találkozásokról emlékeznek: kezet fogtak nagy emberek, szövődtek nagy szerelmek, történtek nagy győzelmek, nagy vereségek. Rólad és rólam együtt nem szólna egyetlen bekezdés, képaláírás sem, mert rövid volt, sötét falak között, lopva zajlott, nem vezetett sehová, csak büntetésbe. Előtted nem találkoztam muglik gyermekével, más voltál, különc, ismeretlen.. Nem ismertelek meg.
Mégis úgy gondolom, valahol egy köteten ott áll a neved.. Csak én nem fogom olvasni.

Ivócimbi

Bár eddig csak futólag találkoztunk párszor, leginkább a Csikóhalban, arra a következtetésre jutottam, hogy jó srác vagy - mármint amikor nem pazarlod a whiskyt vagy nem nézeted végig a vendégiddel, ahogyan rongyosra vernek téged. Az az érzésem, hogy a felszínen viccelődő, bohém csapos álca mögött van pár sötét folt a múltadban, de még nem volt időm bele lesni a minisztériumi anyagaidba. A pár éves korkülönbség ellenére jól elvagyunk, amikor egy hosszú nap után úgy látom ideje bedobni egy-két piát szívesen ugrom be hozzád.