Mathias Montrego

sárkánykutató-exmardekár- a ficsúr

          Szerelem
                      'Nevetséges, de mindannyian érzelmeink rabjai vagyunk.'

         Barátság
                     Úgy tartják a barát az, aki melletted is önmaga mer lenni.
                     Ő ad neked a legtöbbet, s mindezt önzetlenül. Te meg vissza.... Mi hát a barátság?
                                         Egyszerű cserekereskedelem…

         Ellenség
                     Ha valamit jól csinálsz, abból irigyeid születnek. Ne szégyelld
                                      hát ezeket, hisz ők mutatják meg, te jobb vagy közülük.

          Rokon
                     Valaki, akit nem válogathatsz meg. Csak úgy van az életedben, már a születésedkor,
                                                 mintha hozzád vágnák…

        

Kód:

[box][color=#BDFCC9][u][size=15pt][font=Impact]Érzelemnyilvánítás[/font][/size][/u][/color]
[size=9pt][font=times new roman]Értékelés[/font][/size][/box]

Szobatárs
Sosem szenteltem nagyobb figyelmet, vagy tulajdonítottam különösebben jelentőséget a szobatársaimnak, veled azonban ez másként esett, Montrego. Már a Roxfort előtt megismertelek, természetesen a bálakban, ahogyan oly sok másik háztársam is.  Hasonló közegben nevelkedtünk, éltünk, mindketten gazdagok voltunk, és mindent megkaptunk, amit csak akartunk. Az élet jól bánt velünk, így sok közös vonásunk volt. Szimpatikus voltál, és lehetett is veled beszélni, aminek külön örültem, a barátomnak azonban sosem mondtalak volna, annál azért kicsit kevesebb voltál. Egyszerűen csak egy szobatárs, akit az ember megtűr maga mellett, beszélget vele, néha jól is érzi magát a társaságában, és kicsit többet tud róla, mint a többiek, de semmi több.

Ellenszenv
Viszolygom tőled Montrego, valami nagyon nincs rendben veled, és ezt egyszerűen nem lehet már a vér hígulására fogni. Kikerüllek a kígyófészekben.

Távoli rokon
A családnak kéne a legfontosabb lennie az életben. Ez nincs így. Rokonok vagyunk. Ennyi. Semmivel sem több. Semmivel sem kevesebb. Még nem sikerült nagyobb tiszteletet kiharcolnod. Egyszer talán sikerül. Addig is egy vagy a Malfoy kolóniából, akik egy embert leszámítva, nem tartoznak a kedvenceim közé. Te viszont a semleges kategóriába tartozol. Neked még van esélyed bebizonyítani: érsz valamit.

A LEHETETLEN
Barátom. Olyan, akihez erősebb kötelék fűz, mint egy trollal való viaskodás emléke a pincében, mégis kevesebb a kapocs, mint mely a feltétlen odaadás illúziójába ringathatna.
Rokonom. Pontosan hogyan is? Te vagy édesapám testvére feleségének másod unokaöccse? Vagy az nem te vagy, hanem Dorin? Lényegtelen, mit számít? Közelebb állsz hozzám, mint a legtöbb családtagom, mégsem jár ki neked a nekik jutott tisztelet, így téged gátlástalanul utálhatlak és vakon szerethetlek, ha úgy tartja kedvünk.  
Háztársam. Elkerülsz, ha éppen lányok után futkosol, Bisop után sorolsz engem is, és ezzel a házunkat is. Mégsem szégyenlek, sőt minden nőügyed után társaságom adom a panaszkodásodhoz, mert mi így biztosítjuk egymást a bizalomról.
Bizalmasom. Viszolyognak a portrék kúriánk falán, mikor szeszélyem az öledbe torkollik egy sötét folyosón, mi pedig csak meg sem borzongunk az emlékétől. Utáljuk érte magunkat, egymást, de olyan forróság önt el az emlékére, mint mikor valami őrület hagyta, hogy a elcsábuljunk.
Boldogít a tudat, hogy mi mindig hibáztathatjuk egymást saját hibáinkért, és végül mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell egy támasz magunkkal, vagy másokkal szemben. Én szeretem, hogy így alakult a kapcsolatunk, ilyen lehetetlenre sikeredett,  ilyen sok szenvedést és örömet hozott. Így szeretlek téged.

Bevezetés, tárgyalás, befejezés
Nem akarlak megfejteni. Nem akarom tudni, hogy mire gondolsz, hogyan érzel, mit miért teszel. Már így is túl közel vagy a tűzhöz.
Az a te egyetlen szerencséd, hogy nem emlékszem egész pontosan az Imbolc bálon történtekre… oké, ez így nem teljesen igaz, inkább úgy mondom: nem akarok rá emlékezni. De tehetetlen vagyok a szárnyra kapott pletykákkal szemben. Egy cseppet sem hiszem, hogy a véletlen műve volt, dehogyis: kihasználtál. Na mindegy, ez a legkisebb tétel a számládon. Rosszabb dolgokat is tettél te ennél. Csak azt nem értem, hogy miért akartad, hogy tudjak róla. Ez valami perverzió? Te és én nem egy világból valók vagyunk, és ahogy a dolgok mostanában alakulnak, nagyon úgy tűnik, hogy már nem csak a szokásos házak közti ellentétek feszülnek köztünk. Halálfaló vagy, mit vársz tőlem? Mégis hogy mászol majd ki ebből a gödörből? Ne félj, ha rajtam múlik, akkor az alján maradsz.