Mathias Montrego

Az első

Te, aki sok mindenben voltál az első az életemben. Soha nem fogom elfelejteni a közösen töltött éjszakákat, a perceket, mikor hősként tűrted, hogy kezdőként rajzoljalak. Aztán fordultak a dolgok, nekünk pedig alkalmazkodnunk kellett hozzá, pedig tudom, jó páros voltunk. Még akkor is, ha a többség szemében csak az egyik trófeád voltam. Meglepődtem mikor legközelebb találkoztunk és úgy néztél rám, mintha nem is ismernél. Fájt, de tudtam, nem véletlenül történt így, és bízom benne, hogy egyszer eszedbe jut majd minden, hiszen a kulcs már a kezedben van. Ha pedig bekövetkezik ez, akkor ott leszek, hogy mindent megbeszéljünk.

Ego-király
Felettébb irritáló vagy. Nagy a szád na meg az egód, ez kétségtelen. Tudom kitől tanultad, ne is tagadd. Zsák a foltja, Lestrange Montrego-ja. Ha azt hiszed attól különb leszel hogy nőket fektetsz meg, és elvered a pénzed mint Eric, súlyosan tévedsz. Majd rájössz erre egyszer, ha meg nem, hát nem tudok úgyse segíteni rajtad. Egyedül B-t sajnálom. Őt szeretem. És ha ő kér, neki segítek. Ha te, arcon röhöglek. Előbb ki kell vívnod a rokonszenvem semhogy követelőzz. És ezt azért mondom, hogy tiszta legyen, mert tudom, lesz még alkalom mikor bekeveredsz az én utcámba. Mert ismerlek és a szokásaidat is, azok pedig, hidd el, egyenesen hozzám vezetnek...s

Szőke herceg fehér lovon?
Valószínűleg még nem vagyunk barátok, ahhoz jobban kellene ismernünk egymást. De talán kedves ismerősök? Mindenesetre megmentettél, mikor felébresztettél a télen. Nem tudom, hogyan tudtam elaludni a hóban.. Inkább ne is kérdezd.
Ellenben nagyon érdekes embernek tartalak és jó volt megismerni téged. Remélem egyszer majd mondhatom azt is, hogy egy jó barátom vagy

mert a vér kötelez...
A családi örökségek nagyon fontosak. Megtanultuk. Emlékeztetnek arra, honnan jöttünk, és nem számít, hová megyünk. Életem során rájöttem, hogy mindörökké kötődünk azokhoz, akiknek ereikben hasonló vér folyik. S bár családtagjainkat nem választhatjuk meg, e kötődés lehet a legnagyobb erőnk vagy akár legnagyobb gyengeségünk is.
A család az, akiért harcolsz, és akik hajlandóak érted harcolni. A család köteléke mérhetetlen hatalommal áld meg minket. De azt is el kell fogadnunk, ami vele jár. Felelősséget nyújt, hogy feltétel nélkül szeressünk, sajnálkozás nélkül. Sosem mondhatunk le e kötelék hatalmáról, még akkor sem, ha próbára teszik. A kötelék táplál minket, erőt ad nekünk. E nélkül az erő nélkül semmink sincs. A kötelék, mely az igazi családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm. Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Nekem te vagy a családom.
Örökké.

Kistesó?

Az elsők közt voltál akikkel szoros barátságot kötöttem. Sosem felejtem el az első találkozásunka a Mézesfalásban, mikor ott magaslottál a sok kisgyerek közt, mint Guliver Liliputban. Szerencsére a legjobb szakértőt sikerült elcsípned én pedig örömmel segítettem megoldani a gondodat, hiszen végül is szeretek segíteni másokon, főleg olyanoknak akik segítségemet igaz barátsággal hálálják meg. Bár sok közöttünk a korkülönbség, de te mégsem fordulsz el tőlem soha és mindig számíthatok rád, ha szükségem van valakire. Sőt, ha valami komolyabb dologban lenne szükségem tanácsra, akkor egyértelműen téged keresnélek fel először. Olyan vagy mintha a bátyám lennél, akire mindig is vágytam, akire számíthatok, ha már senki máshoz nem merek fordulni vagy csak bizalmas dolgokról szeretnék beszélgetni, amit te biztosan megértesz. Örülök, hogy a barátomnak tudhatlak és remélem, hogy örökké barátok is maradunk.

Hiányzol
Rég láttalak Montrego. Sokról lemaradtál és gondolom én is. Emlékszel, mikor ott ücsörögtünk apám kastélyában és tényleg csak beszélgettünk? Azt hiszem, akkor nyíltam meg neked igazán. Aztán ott volt az az emlékkutatás... és egyszer csak beköszöntött a nyár, majd el is telt, anélkül, hogy találkoztunk volna.
Nem mondom, hogy nem jók a Nat társaságában töltött szürke hétköznapok, de szükség van barátokra is. Egy férfinak jó esetben másik férfi társaságára is szüksége van, akinek elmoroghatja, milyen baromságba keverte magát... és nem csak aggodalmat kap válaszként, mint a párjától vagy egy nőnemű baráttól. Ez voltál... vagy talán még vagy is nekem Montrego. Remélem még látlak a Halloween party után is. Hiszen ott is csak véletlenül futottunk össze.

a kokós

Szerettem volna abban a hitben maradni, hogy te egy ilyen elérhetetlen valakicsoda lehetsz, de Merlin másképp határozott. Igaz, a szobatársaim már évek óta szerelmesek beléd és az a kultusz ami a nevedet körüllengi, figyelemre méltó, engem nem tudott magával ragadni. A jövőt tekintve, szeretném, ha a cukrászda környékét elkerülnéd és nem harapnál bele ismeretlen eredetű rózsaszín cukormázas süteményekbe. Amúgy minden oké... ja, mégsem.

Föld hívja Montregot...
Na mi van, haver? Beszippantott a szerelem meg az a dögunalmas akadémia? Hónapok óta nem hallottam rólad, nem gondoltam volna, hogy Blaire eltiltása majd ennyire hatásos lesz. Gondolom még mindig haragszik rám, mert megszereztük az emlékeidet abban a házban. Én csak a javadat akartam. Nem értem, miért rossz az, ha az ember segít egy barátjának... a húgod nyilván érti, mert két hisztiroham közben talán neked el is mondja normálisan a gondjait.

Hát hova jutottunk mi...
Emlékszem. Talán kicsivel több, mint egy éve csak a vita és a feszültség volt, mintha nem találnánk egymás nyitját. Titkon vágytam rád, de a közeledésed inkább tűnt durvának, mint kellemesnek. Féltem a megcsalástól, féltem attól, hogy meggondolod magad. Talán még most is rettegek a szívem mélyén, de már nem tudnálak elengedni. Marajd velem. Sokat áldoztam érted.