IRIS ALEXANDRA MACKENZIE
alapokjelszó || ×××××××
teljes név || Iris Alexandra Mackenzie (korábban Lockhart volt, de a ’92-es ominózus eset után édesanyja nevét kapta meg)
becenév || Iriske
nem || nő
születési hely, idő || London, 1981. december 13. péntek
kor || 16, de mindenki 6-nak véli
faj || szellem
vér || arany
évfolyam || -
a múlt Unalmas fogadások, hatalmas kastélyok, drága gyöngysorok, habos rózsaszín ruhácskák.
Ebbe a világba csöppentél kedves olvasóm, talán unalmas már számodra a sok aranyvérű szokványos történetét olvasni. Szerintem ez más lesz. Ne! Várj még, ne menj el! Én nem egy átlagos aranyvérű boszorkány vagyok… Boszorkány? Az túlzás lenne.
Iris vagyok. Hat éves, és van egy nyuszim, Jessica. A Mamitól kaptam, mielőtt elutaztak egyik nap. A Mami nagyon szép néni, remélem, én is ilyen szép leszek, ha felnövök, remélem, nekem is lesznek majd olyan szép ruháim, mint neki és egy ilyen szép házam, mint a miénk. Iris vagyok. Ne akard angolosan mondani, mert akkor gyilkos pillantásommal találod szembe magad. Tudod, a kertben nő a pompás liláskék virág, arról kaptam a nevem, csak úgy, egyszerűen egy virágról. Kaphattam volna híres angol színésznőkről, befutott boszorkányokról esetleg kaphattam volna külföldi nevet, de nem. Egyszerű, mint a virág neve. Iris.
A Mami azt mondta, egyik nap majd én is olyan okos leszek, mint Merlin, és majd jobbá teszem a világot és mindenki boldog lesz akkor! Nagyon szeretem a Mamit. A Papámat is szeretem, de ő nagyon ritkán van itthon. Mami biztos tudja, hogy hol van, de sosem mondja el nekem. Olyan rég láttam már… Kezdjem el mesélni az unalmas történetet, amit mindenki más? Sötét éjszaka, telihold, miegymás? Ugyan már… Mindig ugyanazok a sorok. Senkit nem érdekel, milyen idő volt, amikor születtem, mi volt az égen és mi nem, senkit sem érdekel, hogy mit írtak aznap a lapok. 1981. december 13. Péntek volt, amúgy. Szerencsétlen nap, nem igaz? Egy átkozott gyerek látott világot azon a napon. Szüleim oly fiatalok voltak még akkor, szinte ki sem járták még az iskolát, de mindegy is, az ilyen gazdag családoknál már tizennégy évesen koravénnek számít az ember, akkor már vannak kijelölt jegyespárok, úgy, ahogy kezdesz része lenni a társadalmi összejöveteleknek. Furcsa dolog is ez… Fiatalon még fogalmad sincs arról, az a sok okos felnőtt mikről beszél. Talán unalmas néha, talán nem. Lehet, hogy nem is okosak, csak te úgy gondolod naivan, hogy ők azok, akik majd megváltják a világot. Hát hogyne…
A Papa gyakran utazott el otthonról. Könyveket írt, amiket kiadtak neki és volt olyan is, mikor aláírta a rajongóinak. A Mama régen sok könyvet vett nekem, meg Cedrah bácsitól is szoktam kapni olyanokat, amikben képek vannak. De a Papa tanított meg olvasni. Azt mondta, az az ő könyve. Ő mosolygott a hátulján.Apám? Nos azt hiszem kár az időt fecsérelni rá. Tíz évvel ezelőtt nem sok fogalmam volt arról, mi is zajlik körülöttem. Partyk sorozata, villanó vakuk, másnap a Reggeli Próféta címlapján virított a meghitt családi fotó… melyen apám mosolya volt a legszembetűnőbb az olvasónak. Anyámat roppant idegesítette már az utóbbi időben, hogy csak magával foglalkozik az apám. Heh… nem is értem, miért. Elhanyagolt bennünket. Mindenkit. A nagybácsim többet foglalkozott velem, mint a saját apám. Szánalmas.
Cedrah bácsi a világ legjobb nagybácsija. Mindig kapok tőle valami szép ajándékot, ha találkozunk. Van neki egy szép piszkavasa, azt mondta, hogy egyszer nekem is ad egyet, és akkor már tőlem is rettegni fognak a házimanók! Azt mondta, ha hét éves leszek, elvesz feleségül! Már alig várom!Ó igen… Talán ő az egyetlen, normális, élő rokonom. Vagy mégsem? Áh, érdekes család a miénk, az biztos. Nagybácsi és unokahúg házassága… Anyám mindig rossz szemmel nézte az ilyen ígérgetéseket, de Cedrah bácsi sosem hagyta abba. Talán ezzel akart anyám idegeire menni… Azoknak már kvázi mindegy volt, főleg az utolsó években.
Megőrült szegény. Elege lett apám mániákus viselkedéséből, amit igazából nem is csodálok. Viszont felettébb meglepő, hogy ilyen sokáig képes volt elviselni azt az embert, akit ma már egyáltalán nem nevezek az apámnak. Anyám elvált tőle 1992-ben, akkor történt vele valami szörnyű dolog a Roxfort falain belül, amitől még őrültebb lett, mint előtte. Valami átok érte, azt hiszem, de voltaképp hidegen hagy. Nem az apám. Talán meghalt. Nem érdekel, egy olyan ficsúr, mint ő nem lehet az apám. Talán miatta tartok ott, ahol tartok jelenleg.
Hogy hol?
Sehol.
Ez vagyok én. Egy nagy semmi.
Átnyúlhatsz rajtam.
Átmegyek a falom, egyik pillanatban még itt vagyok, a másikban már ott. Egy köd vagyok. Egy homály. Egy semmi.
Tizenhat éves lennék, ha tíz évvel ezelőtt nem történik egy végzetes baleset.
Apám a kedvenc könyvesboltjába tartott, anyám és én parkban sétáltunk. Milyen meghitt, nem igaz? Apám az út másik oldalán integetett nekem, hogy szaladjak oda hozzá, hagy mutassa meg országnak, világnak milyen kicsi kincse van neki, ami másnak nincs. Anyámmal épp elindultunk, mikor egy vágtató lovas kocsi tűnt elő a semmiből, ami épp felénk tartott. És csak közeledett, és csak jött… közelebb és közelebb… és én ott álltam az út közepén, míg anyám a bokorba akadt ruhájával bajlódott, apám meg épp interjút adott az egyik neves újságnak.
És mintha a nevem kiabálta volna valaki.
Anyám volt. Meg akart menteni, de mire odaért, a kocsi is odaért a megvadult lovakkal, melyek miután átgázoltak törékeny testemen hirtelen megszelídültek. Ilyenkor úgy érzem, mintha egy átok ülne rajtam, mint a mesékben a királylányokon, akik be vannak zárva a kastély legfelső tornyába.
Mesék…
Ez már nem mese. Ekkor vége lett minden fikciónak és képzelgésnek, ekkor éreztem, hogy valami megváltozott és nem tudok ugyanaz lenni, mint eddig. Nem voltam többé anyuci pici kislánya. Voltaképp ők ketten öltek meg. A szüleim. Hát nem szánalmas?
Viszont ennek már tíz hosszú éve. Azóta a nagybácsikámat boldogítom, akit egyszerűen imádok. Meg… nos mást is boldogítok, aki épp az utamba kerül. A roxforti kopogószellem, Hóborc igencsak sok gonoszságot tanított nekem, hogyan lehet a diákok életét megkeseríteni. Már ha én nem lehetek soha igazi diák, akkor ők se legyenek már boldogok.
Igazából még nagyon sokan azt hiszik, hogy ugyanaz a kis törékeny hat éves kislány vagyok, aki tíz éve. Testileg semmit sem változtam, ez evidens. Viszont belül… Belül? Háh… Vicces ezt mondani… Nos, mintha felnőttem volna. Felnőtt, tizenhat éves fejjel gondolkozok, azonban ezt sokan nem látják. Miért? Mert én úgy akarom! Ne kérdezz többet, elég ennyi.
jellemKissé sznob, ahogy az összes aranyvérű, gazdag család sarja. Imád ajándékokat kapni, még így, szellemként is. Rajong a babákért és a szebbnél szebb ruhákért, viszont az utóbbival kisebb probléma van ugyebár. A családja immáron nem érdekli, többnyire a nagybácsija nyakán lóg, de ha nem, akkor valahol máshol csinál épp valami gubancot, előszeretettel keseríti meg a diákok életét, „ha én nem, akkor te sem” alapon. Nemcsak a Roxfortban fordul meg, bárhol felbukkanhat.
Igazából kettős személyisége van, legtöbben a kedves, hatéves kislányt ismerik, viszont kvázi senki nem tudja, hogy ki is ő valójában.
apróságokmindig || nyuszik, ruhák, babák, Cedrah bácsi, piszkavas
soha || szülők, halott nyuszi, koszos kezű cseléd, szakadt ruha
dementorok || hát neki már úgyis mindegy, nem?
mumus || koszos kezű cselédektől
titkok || szerelmes a nagybácsijába, tudja, hogy a tükör előtt elé tartják a ruhát, hogy úgy tűnjön, mintha rajta lenne, egyszer ellopta Cedrah bácsi piszkavasát, és leszúrt vele egy egeret
rossz szokás || allergiás a koszos kezű cselédekre és ilyekor mindig hisztizni kezd, még akkor is, ha annak a cselédnek patyolat tiszta a keze.
a családapa || Gilderoy Lockhart, halott
anya || Aurora Macknzie, halott
testvérek || -
családi állapot || menyasszony
állatok || Jessica, a döglött nyúl.
külsőségekmagasság || 130 cm
tömeg || 25 kg
rassz || európai
szemszín || kék
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || Döglött nyúl a kézben. Elég könnyen felismerhető. ^^
kinézet || Habos ruhácskában van, a haja szépen be van fonva két copfba és rózsaszín masnival van megkötve.
egészségi állapot || halott
a tudásvarázslói ismeretek || -
mugli képzettségek || -
pálca típusa || -
különlegesség || szellem, aki bárhol, bármikor feltűnhet
egy darabka belőledMajd máskor.
egyébCedrah Lupen unokahúga.
A karakter nem fog hosszantartó játékokba bonyolódni, maximum 1-2 hozzászólás erejéig, hiszen a szellemek nem arról híresek, hogy csak úgy leállnak diskurálni a néppel, nem igaz?
Roxfort RPG
Szerző