Cassidy Diamond Kennedy Pearline

Cassidy Diamond Kennedy Pearline

alapok

jelszó || Esküszöm, hogy nem leszek VP! *keresztbe tett ujjak* Vigyorog

teljes név || Cassidy Diamond Kennedy Pearline
becenév || Cas, Cassie
nem || nő
születési hely, idő || London; 1972. 09. 27.
kor || 25
faj || vérfarkas
vér || arany
évfolyam || ***kijárta mind***

   a múlt

1972 szeptembere… sötét, esős nap volt… Egy zaklatott nő a fák lombjai között rohan. Nem áll meg. Nem néz hátra. Nem pihen. Csak sír. De ezt az egyet nagyon… Kezében egy icike picike babát tart, pár napos lehet… Mikor végre kiér az erdőből, az egyik London melletti falucskában találja magát. Abbahagyja a bőgést, mert ez felizgatta a kicsit, küzd a könnyeivel. Még megtesz pár lépést, majd a cél előtt találja magát, mely a helyi árvaház. Ez a névtelen kis hely úgy élt a köztudatban, hogy árvaház nem működik más ilyen kicsiny településen. Bizony az anya azért is ide hozta a csöppséget, mert itt nem úgy bánnak szegénykékkel mint kis rabszolgákkal, hanem szeretettel és gondoskodással. Nem is hoznak ide túl sok gyereket, így nyugodtabb körülmények között is élhetnek, mint máshol. Itt talán biztonságban lesz a kisleány. A rémült nő a lépcsőre helyezi a gyermeket, egy csókot lehel orcájára, majd kopogtat az ajtón. Az pedig nyílik… Egy fiatal hölgy lép ki rajta. A friss anya odalép hozzá, valamit a fülébe súg, majd a leányához fordul. Motyog valamit, talán senki sem érti… Ez most nem számít… Még egy búcsúpuszi, ölelés, majd a nő úgy tűnik el az éjszakában, ahogyan odaérkezett. Az ott dolgozó hölgy karjába veszi a kicsit, megsimogatja forró homlokát, besiet a házba, gyógyszer után kutat…

1976 augusztusa… majdnem négy teljes év telt el… A helyszín még mindig ez a kicsiny falu, melynek csak az ott élők tudják a nevét. Ugyanaz az asszony lépked oda az árvaház kapujához, mint azon a sötét szeptemberi napon… Most viszont valahogy olyan más… Gazdag ruhákban díszeleg, fején szalmakalap, lábán díszes cipő. Mintha nem is az a hányatott sorsú, szerencsétlen nő lenne, mint négy éve… Talán épp emiatt jött volna vissza? Újból kopogtat, majd ugyanaz a hölgyemény nyit ajtót… kicsit már idősebb… talán magasabb is… de ez most nem fontos… A keze a lényeg, a két védelmező kar, melyben egy születésnapjához közelítő tipegőt láthatunk. Gyönyörű kislány, szőke fürtjeire rávilágít a Nap, fénylenek akárcsak a csillagok. Két gesztenyebarna szemét tágra nyitja, szemléli a külvilágot. Az ismeretlen asszonyra nézve furcsa érzése támad, megborzong. Az arcát egy nagyon kicsit ismerősnek véli, pedig hát négy éve látta utoljára. Mégis kissé fél az „idegentől”, de mikor a „dadusa” megcirógatja kis arcát, sejti hogy nincs mitől félnie, így lehunyja a szemét, s ásít egyet…
A nő megörül egyetlen csöppségének, örömkönnyeket hullat, átveszi a gyermeket. Elindul a kocsi felé, melyben egy férfi ül. Félúton megtorpan. Hátrafordul. Odalök egy köszönömöt a gyermekére vigyázó asszonynak, ki mostanra már zokog… bánatában… Az anya, Penelope megsimogatja lánya fejét, majd beszáll vele az autóba. Nem tekint ki az ablakon, csak előre figyel… A jármű nekiiramodik… már nem látni az árvaház lépcsőjéről. Az ott ácsorgó hölgy pedig csak bőg, hullatja könnyeit, s nem moccan… Kollégái próbálják beinvitálni, de hiába. Csak áll mint egy szobor és zokog… Legalább egy órán át, mígnem összeesik, s a közelben tartózkodók be nem segítik az ájult nőt… Ez a kisgyermek valahogy a szíve csücskévé vált, eddig egy idehozott árvát sem zárt így szívébe. Talán már ő is öregszik... vagy talán csak volt valamibe ebben a csöppségben... ez már örök rejtélí marad...

1983 ősze… A kis Cassidy élete teljesen rendbejött. Nem emlékszik a kiskorában történt, szörnyű eseményekre, csak arra, hogy az IGAZI szerető szülei gondoskodnak róla bármi is történjék. Épp idén kezdte meg tanulmányait a Roxfortban. Házának természetesen a Mardekárt kapta… ugyanis… nos az kimaradt a történetből, hogy a kislány nem olyan ártatlan mint amilyennek tűnik. Igazi talpraesett kölyök, állja a sarat, nem hagyja magát bántani. Őszintén cselekszik és beszél, így már az elején összeszedett pár griffendéles ellenséget… de hát melyik Mardisnak nincs…?
Tanulmányi eredményei kiválóak, bár nem tesz értük valami sokat…

1984 júliusa… A leányzó otthon tengeti életét, élvezvén a nyári szünetet. Most az lenne a dolga, hogy 7 éves kishúgát elvigye sétálni… Nem szereti, ha pesztrálnia kell, csak ha az a feladat, hogy szórakoztassa. Imádja ő azt a csöppséget, de a hurcolászásához nem érez kedvet sosem… Most viszont muszáj. Erőt vesz magán. Feláll. Megfogja a testvérke kezét, majd elindulnak. Az erdőn vágnak át, a szomszédban elterülő mező a célpont, de útközben meglátják, hogy egy vándorcirkusz tanyázik az erdő mellett. A kis Adelaide nagyon szerette az effajta előadóművészeket és az állatokat, így Cassidyvel arra vették az irányt. Emberek épp nem voltak a közelben, így be tudtak lopózni az állatok sátrába, megnézni mi is a „kínálat”. Miután mindent végignéztek a nővérke már indulni készült, de Adelának egy ritka dél-amerikai mérges kígyón akadt meg a szeme. Cas is közelebb ment, s egy ideig bámulták… Egyik pillanatról a másikra azonban a kishúg megkocogtatta az üveget a nála lévő pénzérmével olyan erősen ahogy csak tudta, s az berepedt egy kicsit. Valószínűleg már korábban is próbálkozhatott kiszabadulással az állat, ezért volt ilyen hatással a „börtönére” az ütések folyamata. A kígyó kiszabadult, s a két leány nagyon megrémült. A Cassidyben felgyülemlett düh hatására pedig furcsa dolog történt, párszaszóul kezdett beszélni, s elérte hogy a lény megmarja húgát, ki nyomban össze is esett, s elhalálozott. Ekkor döbbent rá, hogy milyen különleges adottsággal van megáldva, s mikor feleszmélt, hogy mit is tett az imént olyan hangosan sírt, ahogyan csak bírt…
Hazatértekor szülei szinte depresszióba estek… sok időbe telt mire kilábaltak belőle…

1990 júniusa… Most fejeződtek be a varázslóiskolában eltöltött évek Cassidy számára… Nem tudja igazán mit kezdjen magával ezek után, későn ért el a tudatáig, hogy jövőjével már sokkal hamarabb el kellett volna kezdeni foglalkozni… De mindegy… Egy ideig még ráér, legalább a nyáron…
Esténként sok időt tölt a jövőjén való gondolkozással… későn szokott hazaérni, szülei eléggé aggódnak érte… Egyik este azonban máshogy mentek a történések, mint eddig… Hajnali négy körül járhatott mikor Cassidy úgy döntött hazatér végre, ráfért már egy kiadós alvás… A temető melletti úton vágott át, mint mindig mikor kicsit siet. Valamiért ő nem riadt vissza attól a tájtól, amely ott várta őt… Léptei zavarták csak a tökéletes csöndet, amikor is egy másik neszre lett figyelmes, melyet nem ő hallatott. A semmiből egy pillanat alatt előbukkant egy termetes lény, a sötétség miatt arcát homály fedte. A lány rettentően megijedt, sikoltott egyet, majd úgy érezte az a valami megharapta… Életében másodszor kapott ilyen sokkot, nem tudta mit tehetne, már-már azt hitte megölik. De nem így történt… a dolgok érdekes fordulatot vettek… Aki ezen tettel a falka tagjává tette, nem volt más mint a hírhedt Fenrir Greyback. Cassidy úgysem tudott mesterséget választani, így nem érdekelték a minisztériumi posztok, úgyhogy beállt a „seregbe”.
Hamar a falkavezér bizalmasává vált, s segített neki a vezetésben miután kellő időt ott töltött, s Fenrir megbizonyosodhatott hűségéről…

Miután elhagyta az óvó szülői házat, már nem volt kisgyerek többé. Szüleivel azóta nem is találkozott személyesen, bár párszor megnézte a régi kis házat messziről, s azt hogy családja hogy tölti hétköznapjait, de nem szeretett volna velük beszélni, társalogni, tudta hogy faggatták volna... így eldöntötte, hogy többet nem érintkezik velük...

   jellem

Kedves teremtés-e? Cöh… már amennyire egy exMardis az lehet… Nem túl érzelgős, a könyörgések nem hatják meg. Legtöbbször kíméletlen, s rideg. Annyi szörnyűség történt már vele életében, hogy nem tud megsajnálni valakit gondjai miatt, ő is elég traumán ment már keresztül.
Hűség… azt hiszem ezt a szót lehet nála használni… Persze az engedelmessége csak Fenrir irányában él, de legalább egy jó tulajdonsága mégiscsak van.
Ezenkívül kitartó, s ha belekezd valamibe azt véghez is viszi. A siker érdekében sokszor csavaros észjárására hagyatkozik, mely gyakran kisegíti őt, ha gond van.
Voldemort eszméivel kapcsolatban nincs igazán ellenvetése, s így az ő és a Fenrir parancsait is követi. Persze azért nem úgy mint egy robot, mindig megvan a saját véleménye, melyet csak akkor oszt meg másokkal ha szükségesnek érzi.

   apróságok

mindig ||
- falka
- telihold
- bosszú
- Fenrir ^^
- Adelaide
soha ||
- elítélő emberek
- árulás
- megfutamodás
- erőfitoktatás
- mérgeskígyók (egy baleset miatt)
dementorok || Az ötlik eszébe, mikor a kishúgát megmarta egy mérgeskígyó, s látta ahogyan elájul, majd nem is lélegzik tovább, s ő nem tett semmit, csak állt ott tétlenül…
mumus || mérgeskígyó
titkok ||
- hogy vérfarkas (ezt általában nem tudják)
- ő uszította rá véletlenül a kígyót húgára, ami miatt meg is halt
- szinte nem is volt olyan rábízott titok amit nem mondott el senkinek
rossz szokás ||
- ha sokáig egy helyben kell ülnie, ficeregni kezd és türelmetlen lesz
- ha nagyon ideges mindig beletúr a hajába

   a család

apa || Patrick Pearline; 57; aranyvér
anya || Penelope Kelly Frost; 55; aranyvér
testvérek || Adelaide „Adela” Caroline Pearline; 7; elhunyt
családi állapot || egyedülálló
állatok || Samantha, a hermelin

külsőségek

magasság || 173 cm
tömeg || 57 kg
rassz || európai
szemszín || sötétbarna
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || -
kinézet || Hosszú szőke haját legtöbbször kiengedve hordja, s úgy néz ki, mint aki nem fésülködött egy ideje. Sosem öltözik úgy, mint egy jókislány, sötét színű ruhákban jár. Ha meglátják általában kissé tartanak tőle, nincs kedves kisugárzása. A szívében lévő sötétség valahogyan kihat az emberekre, s megérzik, hogy vele nem okos dolog szóba elegyedni csak úgy.
egészségi állapot || egészséges… leszámítva hogy vérfarkas ^^

a tudás

varázslói ismeretek || Fiatalon a Roxfortban tanult, a Mardekár házban, s a hét év alatt szerzett ismereteket mester szinten műveli. Azért is veszélyes főleg, mert varázslóként és vérfarkasként is nehéz ellenfél. A mugliismeretet mindig is utálta, ahogy a muglikat is, viszont a Sötét Varázslatok Kivédése tantárggyal szimpatizált.
mugli képzettségek || -
pálca típusa || 10 és fél hüvelykes borostyán pálca, sárkányszívizomhúr maggal

különlegesség || párszaszájú

egy darabka belőled

Egy forró, augusztusi napon történt az, amikor Cassidy elég naggyá vált ahhoz, hogy saját háziállata lehessen. A szülei úgy vélték egy macska vagy egy kutya megteszi, de a kislány elhatározta, hogy nem választ ilyen könnyedén, valami különlegeset szeretne…

- Nah és mit szólnál egy bagolyhoz, drágám? Az a legkelendőbb a rofortos diákok körében… nos? – győzködte anyja a makacs gyermeket, ki nem hallgatott effajta noszogatásra.

- Ugyan már… a bagoly olyan unalmas… és egyáltalán nem különleges. Pontosan azért, mert mindenkinek olyanja van. Nem kaphatnék valami egyedit egyszer, nem mindig olyat amilyen másnak van…? – vágott vissza Cassidy.

- No de mégis mire gondoltál, te lány? Már nincs több ötletem… Semmi se jó neked… Ha most rögtön mondasz egy élőlényt, amely megfelel az igényeidnek, hát én megveszem! – ajánlotta Penelope.

A kisleány erre a javaslatra kész volt beadni a derekát. Végre olyat kaphat, amit ő akar, nem a családja. Viszont mikor komolyabban törni kezdte a fejét a tökéletes háziállaton, hirtelen rádöbbent, hogy csak azért nem volt jó neki a kutya vagy a macska, mert az ellenkezés nála reflexből jön, de valójában egyetlen ötlete sem volt. Nagyon megijedt, hogy ezt anyja látni fogja rajta és azt hiszi majd, hogy így az lesz amit ő szeretne, de Cas gyors észjárása segítségével kész volt a válaszadásra. Eléggé művelt gyerek volt, tehát sok ritkábban vett állatfajt ismert, így kis elmélkedés után ki is tudott bökni valamit…

- Egy hermelint… - motyogta – Egy hermelint akarok! – mondta mostmár határozottabban.

- Egy micsodát? Ezt nem mondod komolyan, kicsikém? – lánya bólogatását elnézve már tudta is a választ – Na jó… ha tényleg ezt szeretnéd… De ígérd meg, ha megdöglik akkor kutyát veszünk!

- Okééé! – felelte boldogan, s örömteli arckifejezéssel az akaratos kishölgy, s már a leendő állatkája nevén törte buksiját…

egyéb

A vérfarkas dolog le van beszélve Fenrirrel! ^^