Korrep

Leverton Hale

*Sohse gondoltam arra, hogy protekciót, kivételezést érdemlek azért, ami lettem. Eleve több vagyok, mint mások, a vérem és a neveltetésem jogán tudom, hogy járnak nekem némely kiváltságok, és bárki is háborgott ezen, könnyedén leráztam éretlen gondolatiságát azzal, hogy próbáljon meg úgy teljesíteni, ahogy én teszek. Próbáljon meg csak fele annyira jó varázsló lenni, mint én, akinek a varázslat a vérében van, az életének minden percében, az elsőtől kezdve egészen a majdani utolsóig.
Képtelenség, hiszen látom, akármennyire is jó varázsló egy félvér vagy egy sárvérű, az erő nem minden. Mágikus kultúrára is szükség van ahhoz, hogy valaki igazán értse az erejét és a hatalmát, hogy élni tudjon vele, ez pedig nem megy. Nagyon nem. Sőt, egyre kevésbé. De nem az ügyem, legalábbis egyelőre nem.
Azért azonban, hogy megbélyegeztek nem gondolom, hogy külön elbírálás járna, így a hátrányos megkülönböztetést sem tűröm. Jelenleg azonban úgy fest a dolog, hogy le kell süllyednem oda, hogy én kérek tanulmányi segítséget, amikor bárki tőlem kérhetne. Dühítenek a kimaradások, de nem sokat tehetek ellene, az óra zajlik, akár ott vagyok, akár nem.
Így volt ez a legutóbbi átváltoztatástanon is. Nem voltam jelen, és nem is akarok arra gondolni, hogy mit csináltam. Tudom, hogy Draco sem volt ott, vele amúgy se nagyon találkoztam az inferusos kalandunk óta. Valahogy rányomta a bélyegét a kedélyünkre az ott történtek, mintha átkot hordoznánk mi ketten.
Más a mardekárból szóba se jöhet, unom már így is a „népszerűséget”, még szerencse, hogy éppen az évfolyamunkban van a tökéletesen semleges alany, akinek nincs oka vagy talán mersze visszautasítani, noha a griffendélbe jár, elég intelligens ahhoz, hogy használható jegyzetet szolgáltasson, és nem egy oktondi Hugrabugos. Kissé szégyellem, hogy egy Griffendéles, de a Hollóhát toronyban történtek óta elveszítettem a bizalmam a Hollóhát észelvűségében és intelligenciájában. Mondhatni, végérvényesen kiábrándultam abból, hogy őket akár csak megközelítőleg magammal egyenrangúnak tekintsem.*
- Pontos-*csodálkoztam rá Hale-re, amikor megérkezett a terem elé, ahova be is nyitottam rögtön, a táskámból jegyzetet és pennát készítve elő. Tudom, hogy meddő remény, hogy nem tanultak új pálcamozdulatot, elvégre mi másról szólna a hetedik év, mint az új, hasznos pálcamozdulatokról, de azért nem szeretném éppen tőle ellesni a helyes tartás fortélyait. Mindennek van határa.*

[Seraphin]

Seraphin

Még mindig nem tudom igazán hová tenni a dolgot. Nekem is szokásom néha segítségek kérni másoktól, de hogy én legyek a szerencsés vagy épp szerencsétlen – ez majd nemsokára úgyis kiderül- és engem kérjenek meg, hogy segítsek, vagy legalább jegyzetekkel szolgáljak. Szerintem az elmúlt hét évben nem volt ilyenben részem, nem mintha eddig zavart volna, hogy tőlem senki sem kunyerál jegyzeteket. Valahogy túléltem.

Van pár percem indulásig, én ugyan nem fogok sietni, maximum épp csak annyira, hogy kényelmes tempóban közlekedve, lehetőleg pontosan érkezzem. Se túl korán, azzal az a bajom, hogy várakozni kell és olyankor biztos, hogy nem akarnak peregni az idő homokszemcséi. Késve se jó érkezni, egyrészt pofátlanság, másrészt, ha már megkértek egy szívességfélére, akkor leszek olyan jófej, hogy időben érkezem. Amúgy sem biztos, hogy jó ötlet lenne megvárakoztatni őt, még a végén félórás kiselőadást hallgathatnék arról, hogy ez nem méltó az aranyvérűekhez. Utolsó cselekedetként belepillantok a felkapott pergamentekercsekbe, nem szeretném magam beégetni véletlenül se mondjuk azzal, hogy véletlen rossz anyagrészt viszek magammal, vagy éppen mondjuk a gyógynövénytanra szánt rajzaimmal állítok be átváltoztatástan helyett. Überciki lenne.

Közeledem a találkozóhelyként megjelölt tanterem felé, s a folyosó végéről láthatom, hogy a segítségemre szoruló – bár nem biztos, hogy ez a legjobb kifejezés rá, lehet, csak elkéri a jegyzeteim, három pálcamozdulattal lemásolja, aztán már mehetek is akár Merlin hírével, bár lehet, hogy mindez egyáltalán nem lenne ellenemre, elvégre már hamarabb mehetnék Lyra után a könyvtárba – Seraphin már megérkezett. Gyorsítok lépteimen, legalább látszódjon az igyekezet és a szándék. – Üdv.

- Igyekeztem. – Felelem a megjegyzésére, miközben követem őt a terembe. Követem a példáját, én is előhalászom az órai jegyzeteimet. – Nos, miben is lenne szükséged segítségre? Azon kívül, hogy átváltoztatástanból… - Az utolsó megjegyzésem nem biztos, hogy az amúgy sem glóriaként ragyogó értelmemet tükrözi, de azért bízom benne, hogy nem néz már rögtön a legelején teljesen hülyének. Azért bízom benne, hogy a későbbiekben sem.

Leverton Hale

*Ahogy közeledett még egyszer megszemléltem magamnak, aztán végig a folyosón, örültem, hogy nem jár erre senki, bár nem hozott kényelmetlen helyzetbe. Nem is tudja, milyen meglepő ez, mert az elmúlt két évben nem sikerült órán kívül úgy találkoznom egy Griffendélessel, hogy az ne fulladt volna átkozódásba, vagy éppen olyan vitába, aminek a végén a másik fél elájult. Seosaphine. Emlékezetes volt.
Sőt, még órán se mindig jött össze a varázskultúra. De egyelőre minden rendben van.*
- Üdvözlet-*viszonzom a köszönését halkan, szinte suttogva, a torkom megint gyulladt, hidegek a hajnalok, és még hidegebb otthon a tengerpart, és talán a pillantásom is, bírálón mérlegelem a mozdulatait, a szavait, de egyelőre nem találom azt a gyenge pontot rajta, ami fogáspont, és ami alapján bekategorizálhatnám.*
- Azon kívül akarsz valamiben segíteni? -*nézek fel rá, miközben elveszem a jegyzetét, egy köszönő biccentéssel, de a köszönetnyilvánítást eltartalékolom akkora, ha hasznos is lesz. Lefektetem a pergament az asztalra, melléteszem a saját, megbűvölt jegyzetem, és miközben olvasni kezdem a sorokat, a pálcámmal, amit a talár ujjából csúsztatok elő, áthúzom a sorait, így másolom azokat a saját jegyzetembe, ha megértem őket. Nem akartam pálcát húzni a szeme láttára, rossz ómen.
De valahogy megzavar a koncentrálásban az a félmondat, nem jutok túl az első soron sem, felnézek rá, gyanakodva fürkészem. Valami baj lehet velem, hogy az ilyen elszólásban is valami hátsó szándékot gyanítok.*
- De ezt biztos csak úgy mondtad-*engedem meg neki a menekülést kis tűnődés után.* - A pálcamozdulatokra vagyok kíváncsi. Egyáltalán mit transzformáltatok? -*nézek újra a jegyzetébe.* - Szükséges lesz ez a tudás is a R.A.V.A.S.Z.ra?