Főutca

[Viszont kívánom! Barbara Lizandra Kenneth.]

J O S H U A
*

' Három Seprű '
   Kortyolgatom a teámat, ami igazán jól esik ebben az időben. Hűvös, jeges és simogató ízű. Igen, valósággal masszírozza a nyelvemet. Most jönne ez a pillanat, ahogy beleiszok a pohárba, és egy csepp elszabadul, majd a dekoltázsomba folyik, mint azokban az egyforma muglireklámokban. Noha nem akarják magukat nyakon önteni, csak ezt valamiért szexuálisan túlfűtött mozdulatnak vélik a forgalmazók, így hát felkeresnek egy csinos, fiatal lányt, aki jó kis lóvéért leissza magát. Sokszor mosolyodom el, amikor látom, hogy több cégnek a reklámanyaga is ugyanazzal a reklámmal áll elő, csak apróbb részleteken változtatnak. Mindenesetre nem kéretem magam nem szokásom.
   Figyelem, ahogy függ rajtam a tekintet. Visszafordulok az italomhoz, és a következő pillanatban, egy nem túl magad, férfias, talán kicsit érdes hangot hallok magam előttről. Felnézek, és sejtésem beigazolódott, hogy a pultnál ült férfi jött ide hozzám.
   - Viszont kívánom! Barbara Lizandra Kenneth. – válaszolok a teljes nevemmel, majd elfogadom a kézfogást. Több mint valószínű, nem csak bemutatkozni jött, leül mellém, és beszélgetésbe akar elegyedni. Hát jó, én nem rontom el az örömét!
   - Természetesen. – válaszolom könnyedén. – Nem olyan rég, hogy megunnám a helyet, és távoznék.
   A válasznál már nem engem néz, hanem a kis levelezésünket. Elborzadásán, egy halk, gyengus nevetést hallatok, a helyzetnek pont megfelelőt, és szememmel követem a repülő galacsin irányát, ahogy a szemeteskosárban landol. – Három pontos dobás! – jegyzem meg mosollyal az arcomon. Nem különösebben érdekel, hogy mennyire szerencsétlennek is tart, ilyen vagyok. Ha nem tetszene neki, akkor el lehet húzni innen a belét.
   - Köszönöm, de még jól elvagyok a teámmal. – utasítom el az ajánlatát. Bár a levelemben céloztam az alkoholra, nem mondtam egy szóval se, hogy inni is szeretnék. Ha pedig nem az ízesített nedűre gondol, akkor is: még itt van a fél pohár üdítőm. – Ön mi járatban egyedül, ebben a pubban, miközben kint ragyogó napsütés van?
   Tisztában vagyok vele, hogy őt a legkevésbé sem érdekelné a napsütés, legalább is eddig nem úgy tűt, mintha egy vidám kisfiúcska lenne a Hugrabugtól. Semmi rosszindulat nem volt a cinikus hanglejtésemben, biztos vagyok benne, hogy nem érti félre, vagy ha mégis, akkor csalódtam a charme-jában…
   Egyáltalán nem leplezem, ahogy végigmérem. Barna, egy parányit kócos haj, szintén ugyanolyan színű szemek, széles váll, keskeny csípő, magas. Férfiideál? Sok mindenkinek az lenne. Sportos, laza öltözet, egyáltalán nem a kirittyentett ficsúr fajta. Kinézhet talán tizenkilencnek is, de nem kérdezem meg a korát, minek? Iskolás még, ennyi elég. Összevéve jó faszi, ez tény. De egyáltalán nem közlöm vele, mert add1, kicsit félreérthető lenne a kijelentés, add2, nem szoktam tömni a férfiak hiúságát, rosszabb esetben beképzeltségét.
   Keveset tudok még Joshuáról. Pedig aztán nem hiszem, hogy alattam járna, talán évfolyam társam? Házát nem kérdezem meg, mit számít? Ahogyan a vér sem számít. Csak meg kell nézni Caleböt is, mardekárból való, aztán benne bízok meg a legjobban, úgyhogy néhánnyal nincs kivetnivalóm. Az már más dolog, hogy a fent maradó 98%-kal igen! A vér pedig -, akármennyire is más most a nevelési módszer, nem követem el azt a hibát, hogy én is előítéletes legyen, főleg ilyen ökörségek miatt.

*Craig meredt tekintettel bámul ezúttal maga elé, vacog.. gyakorlatilag rázza a hideg, de az ő esetében ezt nem a hőmérséklet váltja ki. Így könnyedén teheti meg a következőket. Lassan lehúzza a pulóvere zipzárját, és ki is bújik belőle. Így nem igen marad más rajta csak egy elég szűk fekete póló. Már a látvány önmagában is elég fog vacogtató. Ebben az időben. Craig előrehajtott fejjel néz maga elé az arcát teljesen eltakarja a haja. Majd egy szürreálisnak tettsző mozdulattal a lány felé nyújtja pulóverét. Furcsa gesztus ez a varázslótól, hiszen egy könnyed pálca mozdulat is elég lehetne a hideg enyhítésére, de mintha erre most nem lenne képes.. Ez az elképzelés nem is áll messze a valóságtól hisz Craig jelen pillanatban valóban nem képes varázsolni bizonyos okok miatt. Csak nyújtja a lány felé a pulóvert, és reméli, hogy az elfogadja, és így már nem fog fázni annyira.*
- Vedd fel ha gondolod.. *Mondja halkan Craig. Majd kicsivel később reakciótól, és választól függetlenül így folytatja.*
- Tudod.. azt hiszem örülök, hogy találkoztunk.. bár sűrű nap volt így.. de örülök hogy megismertelek.. *Majd lemondóan elhallgat, és hátradől a padon. Az arca egészen sápadt, és üveges.. mintha lassan áttetszővé akarna válni.*

A következő percben Craig leveszi a pulóvert és felém nyújtja egyetlen egy gondolat fut át az agyamon. Vajon ennek még az a maradék kis esze is elpárolgott? Mert még az hogy egy egyszerű ütközéses baleset után segít nekem rendben van furcsa de még az is elfogadható számomra hogy megmentett de ez! Végképp furcsa!Vacog, rosszul van, elképzelhető hogy nem a hideg a baj. Elfogadom a pulóvert de igyekszem palástolni mennyire meglepődtem. Bámulom Craig-et, jézusom! Itt valami nagy baj lesz, nem is lesz hanem van! Sápad, istenem mintha...mintha elakarna tűnni. Oké, én ezt nem nézem nem tudom tovább nézni az arca elé hajolok.
-Craig! Craig, jól vagy? Nincs semmi baj? Nem szól, én zihálva veszem a levegőt nem jó bevallani de félek, aggódom érte, rövid ismeretségünk alatt sikerült megkedvelnem. Kisimítom a haját az arcából.
-Craig...mondj valamit! Nézz rám! Nagyon megijesztesz!  Rettegek, mi baja lehet? Ez nagyon ijesztővé kezd válni, könnyek öntik el a szememet, csendben könnyezek mindig ez történt ha féltem, rossz szokás. Várom a válaszát kétségbeesve várom hogy mondjon valamit vagy legalább rám nézzen. Istenem! Most mi lesz?

*A lány szerencsére elfogadja a pulóvert. Craig-et ez talán melegséget töltené el, ha képes volna jelen pillanatban ilyesmit érezni. Nem mintha egyébként.. túlzott képességet mutatna ebben.. de most ez egyáltalán nem működik. Craig a tapintás érzékét már teljesen elvesztette. Ezzel egy időben pedig egy teljesen új fázisba léptek a tünetei. Még sápadtabbá válik, ha lehet ilyet, és tökéletesen elkékül. Mintha már egyáltalán nem is élne. Rendkívül ijesztő hatást kelt, és a lány ijedt közeledése, a könnyekről nem is beszélve lelki furdalással tölti el szörnyű lelki furdalással. Egyedül az emelkedő tüdő, és a mozgó szemek árulkodnak róla, hogy életben van. Árnyéka csupán önmagának. Tulajdonképpen túlságosan kivarázsolta magát korábban, így már képtelen önerőből segíteni magán. De vajon merje kérni a lányt.. ha esetleg fel is merült volna benne ilyesmi a könnyek újra elbizonytalanítják. Lassan a lány felé fordítja a fejét, kissé hunyorít, és megszólal.*
- Semmi baj.. úgy értem.. *Lesüti a szemét.. borzasztóan szégyenli magát, és ami azt illeti zavarban is van.*
- Be kellett volna már venne egy ideje a gyógyszeremet.. az van a dobozban.. vagyis a hozzávalók.. *Magyarázza elhaló hangon, és közben köhécsel is keveset. Azután végleg lehorgasztja fejét.*
- Ne sírj.. kérlek ne sírj.. nem akartalak megijeszteni.. talán jobb volna ha mennél.. csak elrontom a kedvedet..  *Teszi még hozzá..halkan.. szégyenkezve..*

Craig helyzete egyre rosszabb sőt kétségbeejtő nem hogy valami javulást látnék az ügyben csak egyre rosszabbul néz ki. Azt mondja semmi baj, ez teljesen megőrült. Semmi baj, tényleg nem hiányzik senkinek hogy meghaljon. Letörlöm a könnyeimet gyorsan, nem akartam érzelmeket mutatni de már másodszorra teszem.
-Ha azt gondolod magadra hagylak ilyen állapotba akkor biztosan valami nincs rendben a fejedben. Ne is álmodozz róla, csak azért sem hagylak itt.
Aztán a gyógyszerről beszél pontosabban a hozzávalókról...lehet  hogy, megkéne próbálnom segíteni ahogy tudok. És ha elrontom? Én nem akarom hogy az én lelkemen száradna a halála, elég hogy párszor már magammal is próbáltam végezni.
-Ha eltudod mondani...mondd hogyan segíthetek. Kérlek! Mondom, a hangom kétségbeesett elvesztettem a normális, érdektelen és nemtörődöm hangszínem most csak az a fontos hogy Craig újra jól legyen már ha egyáltalán a kezembe hajlandó adni az életét. Megmondom őszintén a helyében én nem tenném végül is nem vagyok több csak egy ötödéves szöszi mardekáros boszorkánypalánta, akire most rá kell bíznia magát. Még szégyenkezik a marhája, szólt volna előbb hogy be kell vennie a gyógyszerét és most nem lebegne élet és halál közt félúton. A düh és az aggodalom keveredik bennem, segítek neki akár az életem árán is, ebben biztos vagyok. Nem halhat meg...nem lehet...nem szabad...és ami a legfontosabb, nem hagyom!

*Egykét újabb elhaló köhögés közepette Craig halkan szól a másikhoz. Próbál a szemébe nézni, de a fejét tartani is elég nagy erőfeszítésbe kerül e pillanatban. Sápadt de még mindig fura akcentustól telt hangon magyaráz.*
- Nem ami azt illeti nincsen .. egyáltalán nincs rendben.. és máshol sincs.. de ezt én is mondhatnám rád, hogy még mindig itt vagy, és nem futsz el..
- Nem tartozol felelősséggel értem.. *Mondja, de már tényleg alig halhatóan.. végül a másik szilaj, és elhatározott tekintete hatására egy sóhaj kíséretében mintha engedni látszana. *
- El tudom, de nem tudom hogy akarom e.. *Akarja is meg nem is.. igazából őszintén szólva most valamiért egy cseppet sem érzi terhesnek a kihűlést.. az elmúlást maga sem tudja miért.. illetve dehogyis nem.. ez a "betegsége" mellékhatása... Valamiért mégsem szeretné még, hogy ez a rövidke ismeretség ennyiben maradjon.. ezért küzd legalább is próbál amennyire még megy.. erőt próbál venni az érdektelenségen.. és így szól.*
- Elmondom mire van szükség hozzá.. ha gondolod próbáld meg.. de csak ah te is akarod.. én nem tudom akarom e.. *Magyarázza lemondóan.*
- Kérlek vedd el a dobozt! *Mondja, és nyújtja de kifordul a kezéből.. és a padra esik tompa koppanás kíséretében. *
- Viszont itt nem megy nyugodt helyre van szükség ahol el lehet készíteni a szert.. *Szuszogva magyarázza..*
- Én viszont nem tudok innen menni már sehova.. és minél többet beszélek.. *Aztán elhallgat, és üveges tekintettel szégyenkezve bámul a másikra nem is mintha segítséget, hanem sokkal inkább kegyelemdöfést várva.*

Nézem Craig-et ahogy beszél, azt gondolja én is őrült vagyok de igaza van. Az a baj hogy szimpatikus nekem az összes furcsaságával lehet hogy mert az emberek legalább olyan furcsán néznek időnként rá mint rám. Nem biztos benne hogy meg tudom menteni látom és tudom hogy igaza van mert sajnos én sem vagyok magamban biztos. Nem ártana ha legalább én elhinném hogy képes vagyok rá és nem csak egy meg nem értett szőke r*banc vagyok.Felém nyújtja a dobozkát de még mielőtt elvehetném kifordul a kezéből, erőtlen látom rajta. Felveszem a dobozt majd megpróbálok elszántnak tűnni, az vagyok végül is. Gyorsan megfogom a kezét és a szemébe nézek. Olyan hideg a keze,  meg várom míg befejezi a mondandóját és beszélni kezdek hozzá. Remeg a hangom de próbálok minél komolyabban hatni rá.
-Figyelj! Én próbálok segíteni, akár beleegyezel akár nem. Kérlek csak akkor beszélj ha muszáj, rendben?
A hallgatást beleegyezésnek veszem, ha nem egyezne bele akkor sem engedném hogy kimondja másrészt meg úgyse érdekelne a véleménye, aztán újra megszólalok.
-Mondj egy helyet ahol minden meg van hozzá hogy  elkészítsem a gyógyszert és én odaviszlek.
Lehet hogy nem szeretné hogy segítsek de nem megyek haza és nem hagyom sorsára, tudom milyen az mikor valakit csak úgy hagynak és láthatatlannak nézik. Az örök csöndes szenvedés, én ezért akartam megölni magam, de nem sikerült és most komolyan nem ez a lényeg. Én majdcsak elleszek valahogy a nyomorommal, most Craig a fontos.

*A lány utolsó szavait hideg csend követi. Hosszú perceken át nem szólal meg egyikőjük sem. Legalább is az biztos, hogy Craig nem, mert ő jelen pillanatban erőt gyűjt. Erőt gyűjt a lélegzéshez, és ahhoz hogy legalább, még néhány halovány szót kipréselhessen magából. A lány láthatólag elkötelezte magát elhatározása mellett, ez némiképp segít Craig-nek átlépni a bűntudaton, de még így is eléggé marja a lelkiismeret.. beleegyezően bólint a lány ötletére.. hogy ne beszéljen.. csak szuszog halkan. Szemivel látja, amint a lány megfogja a kezét, de a tapintás érzéke már egy ideje a múlté, így nem érez abból semmit. A kínosnak tetsző percek után halovány mozdulattal néz fel a lányra az Ausztrál, és utolsó szuszra magyarázza el a helyzetet.*
- A dobozban megvan a fő hozzávaló.. a többi alapvető háztartási.. dolog.. viszont.. üst is kell.. *Elcsuklik a hangja..*
- Bájitalfőző.. felszerelés kell.. *Többre nem futja az erejéből.. a keze teljesen elernyed szinte kicsúszik másik kezéből. Alig marad benne élet..*
- Olyan hely kell ahol megtudod főzni a szert.. *Ezek az utolsó szavai, ezt követően se beszélni.. se mozogni.. minden koncentrálni az alapvető létműködés megtartására összpontosul.. Talán még sosem volt az Ausztrál ennyire kiszolgáltatott, és védtelen.. mióta rákerültek a rúna tetoválások.. melyek a felsőtestén egyre inkább éktelenkedve a másik elől egyelőre rejtetten szipolyozzák a fiatal varázslót.*

Bevallom már egészen aggódom és félek de Craig utolsó mondata után összeszedem a gondolataimat. Hol van hozzá felszerelésem hogy megcsináljam a gyógyszert? Egyetlen hely van ami hirtelen az eszembe  az pedig a kúriánk pincéjében kialakított menedékem. A hely ahova lehordtam mindenfélét és azt hiszem egész otthonosan berendeztem. Ott megvan minden ami ahhoz kell hogy életben tartsam Craig-et. Egyetlen bökkenő van, ha oda is sikerülne hopponálnom vele elképzelhető hogy mélyen tisztelt családom felébredne. Na most, mit hinne rólam az anyám ha egy férfivel találna a pincében. Abban biztos vagyok hogy az igazsághoz köze sem lenne. Érdekel ez engem? A francba most semmi sem érdekel.
-Figyelj, elmegyünk a családom házába.
Határozottan beszélek, persze nem vagyok elég határozott de azt hiszem egész jól játszom. Ha - legyünk optimisták- sikerülne jól elkészítenem az ellenszert és Craig rendbe jönne utána valószínűleg leüvölteném. Hogy miért? Mert ennyi esze volt, mert nem szólt amint érezte hogy valami nincs rendbe és pláne hogy nem mondta el mi a baj. Ez most még mindegy. Az sem biztos hogy túléli, szeretném hinni hogy minden rendben lesz de nem tudom. Nagyot sóhajtok majd ülőhelyzetbe támogatom Craig-et majd megfogom a jéghideg kezét.
-Hopponálni fogunk, hozzánk.
Erősen elképzelem a kúriánk aljában meghúzódó tágas pincehelységet, azonbelül is a kanapét és remélem hogy legalább Craig arra fog érkezni. Én most nem számítok, bár nem vágyom rá hogy betörjem a fejem de most nem fontos.

// Légyszíves a des Pres kúriába folytatni a játékot és bocsánat hogy megvárakoztattalak!//