+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Yvaine Cheyenne Carter
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Yvaine Cheyenne Carter  (Megtekintve 1847 alkalommal)

Yvaine C. Carter
Eltávozott karakter
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2013. 09. 30. - 06:37:47 »
+2

YVAINE CHEYENNE CARTER

         Alapok

jelszó || Sötétség nélkül nem létezik a fény sem.
így ejtsd a nevemet || Ivéjn Sejenn Kárter
nem ||
születési hely, idő || Bristol, UK, 1983. 05. 02.
horoszkóp || bika
kor || 15
vér || arany
évfolyam || Negyedik


         A múlt


Szösszenetek a gyerekkoromból
3 évesen...
Így történt, hogy azóta megvetem aput, és titkolózom előtte, és bárkit szívesebben látok, mint őt...
- Anya, kérem szépen azt a macit!
Szeretem a macikat, és az a darab a kedvencem lett. Nagy volt, puha, és világosbarna. Ami pedig a legjobb volt, hogy anya simán segíteni tudott rajta, hogy beszélni is tudjon. Már nagyon régóta vágytam ilyen darabra, körülbelül Doris szülinapja óta, tehát egy hete, és reméltem, hogy most megkaphatom. Anya csak rám nézett, és nem tudott ellenállni azoknak a csokibarna szemeimnek, ahogy sosem tud.
Nem is kellett sokat győzködnöm, megkaptam a macit, amivel aztán boldogan sétáltunk haza. Ez azonban nem tartott sokáig, mert alighogy teljesült minden vágyam, és lett egy játszótársam, el is vesztettem. Apa csak úgy kidobta az ablakon, aztán meg fel is gyújtotta...
A keserves sírásom nem hatotta meg, és egyre csak azt hajtogatta, hogy nagy lány vagyok már, felesleges ilyen babacucc. Hát nem esett jól, és akkor megfogadtam, ennyire fiatalon, hogy amint lehetőségem nyílik rá, beszerzek, vagy beszereztetek egy másikat helyette, de azt biztos nem mutatom meg apunak.

5 évesen...
Ilyenkor indultam el azon az úton, hogy szorgalmas, és kitartó legyek, és sok mindennel megismerkedjem, sok mindent megtanuljak....
Nem szeretem a mugli óvodát, főleg azért nem, mert a hozzám hasonlók nem járnak oviba. Ők otthon lehetnek a szüleikkel, míg nekem ott kell rostokolni a többi gyerek között. Ettől függetlenül már megbékéltem a helyzettel, és kiteszek magamért, hogy anyunak ne okozzak csalódást. Inkább csak teszem a dolgom, ahogy azt kell. Játszom, pihenek, és amikor csak lehet, új dolgot tanulok. Az óvónénik nagyon sokat segítenek nekem, és ez a mai nap sincs másképp, amikor az "x" betűvel támad gondom.
Igen, elég macerás gyerek vagyok, és hiperaktív, de ők is örülnek, hogy velem legalább nincs probléma, mint sok más, elkényeztetett pöttömpalántával.
- Suzanne néni! Legyen szíves nekem segíteni! Nem tudok több szót mondani, amiben bárhol is van x.
Szinte futottam kedvenc óvónénimhez, aki mint mindig, most is az ölébe kapott, bár minden gyerekkel ezt csinálta. Nekem, mint nagycsoportosnak, nem kellett már minden délután aludnom, szóval bőven volt időm megtanulni olvasni, és számolni.
A néni nagyon segítőkész volt, egész végig, míg odajártam, és miután mondott nekem még két- három szót, egy mondat hagyta el a száját.
- Belőled még válik valaki. Akikre mindenki büszke lehet.
Nekem nem is kellett több, kivirultam ettől a dologtól, mert tudom ám, milyen büszkének lenni valakire. Én is az vagyok anyára. És ha ő is az lesz rám, akkor nem lehet semmi probléma...

9 évesen...
A pillanat, mikor úgy döntöttem, a gyilkosok ellen fogok küzdeni...
Végre elmondhattam, hogy vannak barátaim. Ezt nem tudtam volna kijelenteni óvodás koromban, sem azután még egy pár évig. Most már itthon tanulok, elég régóta, mivel már az oviban megtanultam minden alapot. Anyáék beírattak Bristolba általános iskolába, de rá kellett, hogy jöjjenek, nem volt jó ötlet. Túlságosan izgága voltam, már tudtam, amit az osztálytársaim tudtak, a tanítónénik nem tudtak lefoglalni, és ezt nem egyszer szóvá tették anyának is. Apa lusta volt az ilyen dolgokkal törődni.
Már itthon tanulok lassan negyedik éve, és már azt is elmondhatom, hogy a mágikus képességekkel bíró szomszédainkkal is kijövök, vagyis kijövünk. Addig csúfoltak, és gyagyásnak nevezték anyáékat is, míg nekem rendes, hagyományos nevelést akartak adni.
Most viszont éppen felém tart Diana, meg Noel, akik a legjobb barátaim. Na jó, ők az egyetlen barátaim, de ez nem szomorít el. Velük önmagam lehetek, olyan felszabadult, vidám, és olyan felszabadult. A mai móka a játszótérre vezet, ahova anya csomagol nekünk süteményt, meg üdítőt.
Éppen, hogy kiértünk, Di nem bírja ki anélkül, hogy megint jöjjön a szokásos feladványaival, amik inkább találós kérdések.
- Reggel négy, délben kettő, este három lábon jár!
Üvölti, míg mi Noellel egymásra nézünk, megrázzuk a fejünket, én meg válaszolok neki.
- Ember.
A hangom unott, az elmém gondolkodik, hogy mivel tudnám elcsendesíteni ezt a nőszemélyt, aztán eszembe jut a tökéletes megoldás.
- Menjünk bújócskázni.
Vetem fel, és már szaladok is a hintáról, hátrahagyva őket, és még visszakiabálva, hogy Di a hunyó, aztán már nem is látom őket. Elbújok egy hatalmas bokorban, és onnan lesem Noel-t, meg Diana-t, amíg csak lehet. Én csak kuncogok, mikor Di mindenhol keres a közvetlenül a tér melletti bokroknál, de mégsem talál, aztán Noel-t meglátja az egyik lombosabb fán, így ő leugrik mellé, és nevetve együtt keresnek tovább. A jó időszakomnak azonban megint végeszakad, mikor hirtelen közeledik a tér felé négy nagyon komor, nagyon gonosznak kinéző ember. Nagyon gyanúsak nekem, de mire kiabálnék Noeléknek, késő. Csak egy villanás, és mindketten elterülnek a földön, kicsavart végtagokkal, és furcsa szögben lévő nyakkal. Az idegenek szaglásznak, és valószínűleg engem keresnek, mert meg is említik, hogy az a feladatuk, hogy minket megöljenek, mert a szüleink valamit csináltak. Vagy nem csináltak? Már nem tudom.
Nem tudom, hogyan, talán a sokktól, de nem szólalok meg, egy árva hang sem jön ki a torkomon, csak az jár a fejemben, hogy elvesztettem a barátaim. Nem tudom, meddig kucorgok a bokorban, de már a nap is lemenőben van. Diana, és Noel kint fekszik a homokban,én viszont nem merek kimenni. A távolból anya hangját hallom, hogy keres, de nem mozdulok, így haza sem jutok, szóval elindul utánam, vagyis már megtette, mert egyre közelebbről hallom. Amikor meglátom, már fut, így én is előmerészkedem a rejtekhelyemről, és felé rohanok, hogy a karjaiba zárjon. Kinyújtott kezekkel találom meg, miközben ő leguggol, és felvesz az ölébe. Utána meg a barátaimhoz lépked, és arról faggat, hogy mi történt. Nem kellemes válaszolnom, de segíteni szeretnék.
- Bújócskáztunk, és Di megtalálta Noelt. Engem viszont nem. Aztán jött négy bácsi, és pillanatokkal később Di, meg Noel ott feküdtek, és nem mozdultak, én meg megijedtem, és nem mozdultam. Aztán azt mondták, hogy mivel engem nem találnak meg, így elmennek, és majd visszajönnek máskor, hogy teljes legyen a feladatuk.
Nem tudok többet szólni, a sírás erősebb, szóval csak egy fél perc múlva fejezem be.
- Félek...

Roxfortos évek
11 évesen...
Mindennek eljön az ideje, így annak is, hogy elmehetek még többet tanulni. A levelem már megkaptam, és anyuval már be is vásároltunk a tanévre, szóval nincs más hátra, mint az utazás. A bőröndöm magam mögött húzom, apa otthon van, teljesen érdektelen az irányban, hogy egy évre elmegyek, anya viszont itt van mellettem, és hozza a többi csomagom. Miután feltesz a vonatra, még magához int.
- Szeretném, ha tudnád, hogy büszkék vagyunk rád. És akárhová kerülsz, ugyanaz leszel a szemünkben, aki most. Ha bármi baj van, írj baglyot, és ha hamarabb nem, karácsonykor találkozunk!
Aztán megöleltük egymást, én elsuttogtam egy köszönömöt, és már szálltam is fel a vonatra, hogy megkezdhessen a tanulmányaimat. Egy lányokkal teii helyen találtam helyet, akikkel a vonatút végére nagyon jól elbeszélgettünk, azon drukkoltunk, hogy egy házba kerüljünk majd, mindegyikünk Hollóhátas akart lenni, bár én a Griffendéltől sem álltam messze.
Szinte észre sem vettük, de máris le kellett szállni a vonatról, hogy minél hamarabb a suliba érjünk. Már mindegyikünk várta a beosztást, így elég furcsán éreztem magam, mikor megérkeztünk, és nem emlékeztem, hogy pontosan hogy is kerültem a helyszínre, csak annyi tiszta, hogy a beosztásom gyorsan lezajlott, és így kerültem a Hollóhátba...

Jelenleg...
Nincs sok olyan dolog, amit most a naplómba rögzíteni tudnék. Igen, elkezdtem írni, amikor idekerültem. Olyan dolgok vannak benne, amik velem történtek, vagy fontos események, de az is engem érint, és most csak úgy szimplán, az ágyamon ülve idézem fel azokat az eseményeket, amiket gyorsan végigolvasok.
Az első tanévet, mikor Denise-zel lebuktunk a tantermek graffitizése közben...
Ugyanezt az évet, mikor elszenvedtem életem első büntijét...
Másodikban, mikor előszörre sikerült pontot szereznem a háznak, mert a nyáron voltam olyan kis stréber, hogy elolvastam az összes könyvem...
Amikor ugyanebben az évben Daniel-lel kimentünk hógolyózni, és mindketten csuromvizesen tértünk vissza a kastélyba, majd két hétig együtt nyögtünk a gyengélkedőn, mert nem tudták, mi bajunk van.... Megjegyzem, ekkor lettünk jó barátok is...
Harmadikban, mikor először toroltam meg az egyik felsőbbéves gerinctelenségét, amikor egy elsőssel törölte fel a padlót... Hozzárakom, utána a házvezetőm velem ugyanazt, bár ő csak szóban...
Amikor megismertem a nyári szünetben David-et... ^^
És jelenleg itt ülök az ágyamon, a következő tanévet várva, és már most azon gondolkodva, mibe keveredünk bele a többiekkel az idén...

Háború
Egyre elszántabb annak kapcsán, hogy legközelebb ő is az iskoláért, és a jóért fog küzdeni....


         Jellem

Hát nem is tudom, hol kezdjem. Az, hogy mások milyennek látnak, és én milyen is vagyok, az elég sok esetben eltér egymástól.
Általában nyílt, és vidám ember vagyok, aki megmondja a magáét, ha valami nem tetszik, és kiáll az igaza mellett. Ezt nagyon sokan akaratosságnak hívják, bár én ettől igenis messze állok. Csak olyan mellett vagyok hajlandó levoksolni, és kiállni, ami tényleg úgy van, és meg vagyok róla bizonyosodva, hogy nem tévedek. Az őszinteségem már néha kegyetlen, és bántó, de úgy vagyok vele, hogy ami a szívemen, az a számon, legyen az jó, avagy rossz. Ebből kifolyólag nem sokan vannak, akikkel barátságban vagyok, szóval olyanok, akik elviselik a néha elég kemény kritikámat, amiből egyébként én is nagyon sokat kapok.
Szeretem a nyugalmat, és a csendet, de egyszerre érzek vonzódást az újhoz, a pezsgéshez, és a társasághoz is. Nagyon sok dologgal vagyok még így, hogy egyszerre szeretek valamit, és az ellentétét is, és emiatt nagyon sokszor azt is megkapom, hogy kétszínű vagyok, holott ez sem igaz. Az tény, hogy az érzelmeim nagyon sokszor befolyásolnak, így egyik pillanatban ezt mondom, másikban meg lehet, hogy mást, de ezt nem kétszínűségnek nevezném.
Eleven vagyok, és mindig tenni akaró, imádok új dolgokat megismerni, és újdonságokat kipróbálni. Szeretek kísérletezni, és mindig a tökéletességre hajtani, ez viszont önzőnek, és érzéketlennek tűnik mások szemében.
Nagyon összefoglalva, ami jellemző rám:
Amilyen vagyok, a magam megítélése szerint: őszinte, segítőkész, eleven, könyvmoly, beszédes, gyanakvó, naiv, barátságos, szétszórt, rendszerető, ötletelő, kitartó, túlbuzgó, stréber, túl sokat beszélő, hiperaktív, különc

Erősség || optimizmus, kitartás, tanulékonyság, őszinteség, eltökéltség
Gyengeség || hiperaktív, sokat beszélő, maximalista, szöszmötölő


         Apróságok

mindig || bundáskenyér, anyu, tulipán, zene, könyv, kék
soha || fapofa, előítélet, érzéketlenség, almalé, apu
hobbik || olvasni, rosszalkodni
merengő ||
legjobb: az ajándékmaci kiskorából
legrosszabb: a barátok halála
mumus || ha valaki a szeménél nyúlkál
Edevis tükre ||  kiállni a jó mellett, megtalálni Diana, és Noel gyilkosait, és megbízóit
százfűlé-főzet ||  csokibarna színű, nyers csirke ízű
Amortentia || esőillatot
titkok || A titok az titok ^^
azt beszélik, hogy... || én cseréltem ki az igazgató úr kedvenc édességeit zsírgolyókra. Pedig esküszöm, nem egyedül tettem ^^



         A család

apa || Michael Carter, 41 éves, aranyvérű, a kapcsolatom vele pocsék
anya || Cecilia Carter, 37 éves, aranyvérű, a kapcsolatom vele egyszerre  szülői, és baráti, ő a legjobb barátnőm
testvérek || egyke vagyok(/ük)
állatok || otthon egy fehér galamb (itt meg a hőn áhított plüssmacim *-*)

Családtörténet ||
Mivel nincs testvérem, így anyával, és apával élek együtt. Elég konzervatívak mindketten, és ez meglátszik a minden napjakon is. Azt már tudjátok, hogy nekem mi az első rossz emlékem apával, anyával hozzáteszem, ilyen nincs. Anya nem igen van jóban apával, de a házasság, az házasság, akkor is, ha varázslók, és olyan, hogy válás, számukra nem létezik. Együtt csinálják végig a dolgokat, akármennyire is nincs ínyükre. Apa ereklyekutató, anya háztartásbeli. Nem is kell neki dolgozni, mert a megélhetést apa tudja számára biztosítani. Nem engedhetjük el magunkat, de azért nélkülöznünk sem kell. Amink van, azt apáék építették fel a saját kezükkel, és erejükkel, szülői segítségük nem igazán volt.
Sosem tartoztunk az elit közé, de nem is hiányzott. A nagyanyám, mármint apa anyukája nagyon tepert, hogy ez megváltozzon, de szerencsére senki mást nem érdekelt ennyire az, hogy a ranglétrán hol helyezkedjünk el. Az a fő, hogy egészségesek, és boldogok legyünk, és együtt legyen a család. Én mondjuk utóbbiról mást mondanék.
A háború rengeteg olyan élményt adott, amire egyikünk sem emlékszik vissza. Anya, és apa is ott voltak, rengeteg olyan történetet meséltek, hogy mi, mikor, és hogyan alakult. Természetes, hogy a sötétek ellen küzdöttek, nem hiába vagyok én is olyan beállítottságú, mint ők. Na jó, nálam más is közrejátszott. Az viszont cseppet sem változott, ami otthon folyik. Ebből a nézőpontból olyan, mintha semmi nem történt volna. A téma, mármint a háború tabu téma, csakúgy, mint minden, ami akkor történt. Nagyon sokan elestek, köztük rengeteg barát is, így nem is csodálkozom azon, hogy van olyan, amiről nem akarnak beszélni...



         Külsőségek

magasság || 170 cm
testalkat || átlagos
szemszín || barna
hajszín || szőke- barna, mikor milyen kedvem van
kinézet || Alapjában véve egy mindig vidám külsőm van. Szeretem a kéket, és a természetességet. Legtöbbször farmerben, és lenge ingben látni, ha hideg van, akkor pulcsiban, ha meleg, akkor rövid ruhákban. A hajam általában lazán van összetűzve, avagy feltűzve. A szemem általában enyhén kiemelt, de nem kenek magamra kilónyi festéket. Csak olyan szolidan, és tényleg a lehető legtermészetesebben...



         A tudás

varázslói ismeretek || Ide járok már negyedik éve, előtte általános iskolás voltam, majdnem egy teljes hónapig, aztán meg ugye otthon tanultam. Nagyon szeretem, és megy is a gyakorlati tárgyak nagy része, viszont az unalmas, és egyhangú tárgyakat nem szeretem. Fő, hogy gyakorlatot tanuljak, a többi nem érdekel. Ennek ellenére azt is megtanulom. Kedvenc tárgyam a bűbájtan, meg az SVK.
felvett tantárgyak || LLG, Számmisztika, Mugliismeret
pálca típusa || 13,5 hüvelyk, cseresznye, vélahaj, enyhén rugalmas



         Egyéb

avialany||  Katherine Heigl
Naplózva

James Wolf
Eltávozott karakter
***


• a farkas •

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2013. 10. 01. - 10:40:58 »
+1

Üdvözöllek a fórumon!

Nagyon érdekes, tartalmas előtörténetet olvashattam, a karakter igazán emberire, valósra sikerült, nekem nagyon tetszett, így természetesen az előtörténeted most elfogadom.
Házad pedig, csak mert már szerinted is stréber vagy, és ez jelent valamit, a



Gratulálok, hamarosan megkapod az eligazító PM-et! kacsint
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 26. - 01:23:43
Az oldal 0.279 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.