Cordelia Foxx

CORDELIA FOXX

A beismerés mindig a gyengeség jele. Az erős lélek magában tartja a titkait és csöndben viseli a büntetését.

Alapok

jelszó || "Sötétség nélkül nem létezik a fény sem."
így ejtsd a nevemet || Kordélia Fox
nem || nő
születési hely, idő || Egyesült Királyság, Blackburn; 1968. 06. 07.
horoszkóp || Ikrek
kor || 30 év
vér || félvér
munkahely || Mágiaügyi Minisztérium, Roxfort

A múlt

'Nem szeretem, ha finoman érintenek meg. Az az igazság, hogy azt szeretem, ha megragadnak, és olyan erősen szorítanak, mintha soha nem akarnának elengedni. Ha pedig nem a megfelelő módon érintenek meg, azt az érintést gyűlölöm. Olyan ez, mint egy kézfogás: nem szeretem a puhány kézfogásokat. Ha meg akarod rázni a kezem, rázd meg rendesen!'

Én voltam a világ legfurább kislánya. De tényleg! Anyám vasszigoráról volt híres. Én és a bátyáim szigorú neveltetést kaptunk. Anyám úgy gondolta, így leszünk majd sikeresek a jövőben, ha már gyerekkorunkban engedelmességre szoktatnak. Apám pedig a szöges ellentéte volt. Ha leestem a fáról, ő leporolta a ruhámat - ha tényleg, baromi nagyot estem és sírva fakadtam, letörölte a könnyeimet - és visszatett a fára. Imádtam gyereknek lenni! De aztán, mint egy villámcsapás, úgy ütött szöget a fejemben a gondolat. Tisztán emlékszem, úgy tíz éves lehettem, amikor a szomszéd kislánnyal játszottunk, és egyszer csak rádöbbentem, hogy többé nem élvezem a gyerekes fantáziálást.

Tizenöt éves koromban elmentem egy temetésre, és úgy éreztem, nem megfelelően emlékeztek meg az elhunytról. Úgy gondoltam, jobban csinálnám. Temetkezési vállalkozó szerettem volna lenni, és mindig is érdeklődtem a halállal kapcsolatos dolgok iránt.
Tizenhat éves korom óta rajongok a késekért. Van bennük valami igazán csodálatos és tradicionális. A különböző országoknak különböző fegyverei és pengéi vannak, és számomra van ezekben valami gyönyörű. Így aztán elkezdtem késeket gyűjteni. Kislánykorom óta gyűjtök fegyvereket.
Tizenhét éves koromban kiderült apámról, hogy rákos és egy éven belül meghal. Összetörtem. Persze, azt nem hagytam, hogy ezt lássák is rajtam az emberek; a diákok, a tanárok vagy a családom bármelyik tagja. Kifelé egy erős, megtörhetetlen lányt mutattam. És mosolyogtam. Hihetetlenül próbáltam annak a boldog embernek tűnni, aki lenni akartam.
Abban az évben megismerkedtem életem szerelmével. Legalábbis, akkor azt hittem, hogy ő lesz életem szerelme, de tévedtem. A kapcsolatunk csúfos véget ért. Aztán a bátyám, Archer megverte a fiút.
Alig végeztem a Roxfortban, mikor apám meghalt. A bátyáim és én ott voltunk, amikor történt. Szinte gyerek voltam. De a feje tetejére állt az egész addigi életem. Én csak... sötét időszak volt, és én ott ragadtam. Míg egy nap egy barátom nem adott pár pirulát. Bevettem és hirtelen... jól éreztem magam. Jobban, mint jól. Szuperül éreztem magam. Ezért tovább szedtem őket. És én olyan remekül voltam! Mikor az emberek megpróbáltak leállítani, mert ez nem valóság, csak nevettem. Mert valóság volt. Ahogy éreztem magam, jobb volt. Jobb volt, mint szánalmasnak lenni.
Depressziós voltam és vagdostam magam. Mindenféle drogot szedtem, amit csak el lehet képzelni: kokaint, heroint, ecstasy-t, LSD-t, mindent. Én voltam az a bizonyos punk. Nem éreztem magam takarosnak és csinosnak. Mindig érdekesnek, furának vagy 'darkosnak' tartottam magam... a fekete bakancsom volt rajtam, meg a szakadt farmerem és a régi dzsekim, és így éreztem jól magam. Nem akartam úgy tenni, mintha okos, takaros és kiegyensúlyozott lány lennék. A sötétebb dolgokat tudtam megérteni, a depressziósabb dolgokat, a több érzelemmel teli dolgokat.
Apám temetésén sem sírtam. Azóta gyűlölöm a vágott virágot, mindig apám halálát juttatja eszembe. Nem sokkal azelőtt költöztem a muglivilágba, hátrahagyva mindent, ami addig fontos volt számomra.
A drog majdnem megölt engem. Három percig halott voltam. És hadd mondjam el, hogy amikor ott fekszik azon az asztalon, zihálva mondja ki az utolsónak hitt szavait, akkor nem hiszi, hogy boldogan meghalni jobb, mint szomorúan élni. A haldoklás... szar. Fáj, oly’ annyira, hogy azt el sem tudom mondani. És nem. Nem hiszem, hogy az emberek meg tudnak változni. Nem hiszem, hogy megváltoztam. De talán tévedek. És a francba is! Lehet, hogy idővel jobb lesz.
És még egy dolog. Nem vagyok vallásos. Én nem hiszek istenben. De, ha hinnék, akkor se egy olyan istenben, aki szörnyű halált szán nekem, fájdalmas halált. Az nem lehet Isten.
Elköltöztem a londoni lakásomból. Elvonó.
Visszatértem a mágusvilágba. Griffendél Godrik Akadémia. Emlékszem a tekintetekre. Valahonnan tudták, ki vagyok, és honnan jövök. Szinte biztosak voltak benne, hogy ebből a lányból nem lesz semmi. Auror meg pláne nem.
Diplomaosztó. Fergeteges bulit csaphattunk, mert semmire sem emlékszem. Öt éve tiszta voltam.
A karácsonyt a Godric's Hollow-i házunkban töltöttük a családdal. Nem tudok főzni, ez kiderült akkor és ott - egyébként még mindig nem. A konyha soha nem volt a szakterületem, eztán sem lesz.
Karácsonyi összejövetel. Anyám megdicsérte a főztömet - nem tudta, hogy rendeltem. Kaptam egy kést a bátyáimtól, amit külön nekem csináltattak, hiszen balkezes vagyok. Kedves volt tőlük. Meg az is, hogy nem ölelgettek. Nem szeretem, ha megölelnek - nem, a szeretet ünnepén sem teszek kivételt.

Napjainkban auror, kriminálpszicho-mágus. Tanár. Húg. Kés-mániás. Ex-drogfüggő. Tizenegy éve tiszta. Nő, egy férfiak uralta világban. A szívem mélyén pedig még mindig egy tetkós kis punk vagyok, és az is maradok örökre.

Gyerekkor
Az anyám szigorúan nevelt engem és bátyáimat. Fiona mugliszületésű boszorkány, akinek fontos volt, hogy a gyerekei ismerjék a mugli szokásokat is. Van egy házunk Londonban és egy Godic's Hollow-ban is, gyakran ingázott a család a két ház között. Apám Minisztériumi beosztott volt, nem sok időt töltött otthon, de ha mégis hazakerült, azt az időt tartalmasan tölötte el a gyerekeivel és a feleségével. Fivéreimnek és nekem nem lehetett okom panaszra, kellemes gyerekkorunk volt, bár Fiona szigora kissé megnehezítette a dolgunkat.

Roxfortos évek
Pontosan emlékszem az érzésre, ahogy a Süveget a fejemre helyezték. Ott ültem a háromlábú, öreg széken, kicsi voltam és csontos, kíváncsi tekintettel sandítottam föl. Minden szempár rám szegeződött és vártak. Vártam. Végül megszólalt a Süveg, de csak a fejemben:
- Vág az eszed, mint a beretva - dörmögte -, de bátor is vagy. Griffendél? Hollóhát? Hova tegyelek téged...? - titkon reméltem, hogy a Hollóhátba fog osztani. Tudtam, apa rettenetesen büszke lenne rám, ha hollóhátas lennék.
Hirtelen szólalt meg a Teszlek Süveg, hangosan, hogy mindenki hallja:
- HOLLÓHÁT!

A Roxfortban eltöltöttem hét kellemes évet. Szereztem barátokat és ellenségeket. Inkább ellenségeket.
Tagja voltam a Hollóhát kviddiccsapatának, először terelő voltam, majd ötödikben váltottam a fogóra. Évfolyam- és osztályelső is voltam pár évben - harmadikban, negyedikben és ötödikben. Mivel az iskola házirendjét előszeretettel és rendszeresen rúgtam fel, nem voltam épp 'jókislány', a prefektusi jelvényt nem kaptam meg.
Az RBF-ek és a RAVASZ-ok jól sikerültek, egy-két tantárgyat leszámítva - én sem vagyok tökéletes, még, ha a látszata megvan a dolgonak. Gyógynövénytanból, jóslástanból és számmisztikából sosem voltam túl jó - csak hitványt és egyszer még borzalmast is kaptam belőlük.

És persze a szerelem sem került el...

Egyszerre voltam boldog és szomorú. A tükör előtt álltam és az arcomat nézegettem. Szép akartam lenni, mert Quentinnel mentünk Roxmortsba – természetesen titokban és tilosban. November volt, az arcom azonban még kreolos volt az olaszországi nyaralás miatt. Jól éreztük magunkat. Apa szervezte le az egészet és jól érezte magát. Kviddicseztünk és varázslósakkot játszottunk, főzőcskéztek anyával a ház udvarában, kirándultunk a toszkán hegyekben, napoztunk a fehér homokos tengerparton és úsztunk az azúrszín tengerben. Ez volt a látszat. Apa azonban haldokolt. Archerék nem ébredtek fel rá, soha, de én igen. Köhögött és fuldoklott. Általában arra ébredtem, hogy anya felcsapja a lámpát és apát szólongatja:
- Nathaniel... - hangja lágy volt, riadt; olyan, ahogy még sosem hallottam azelőtt Fionát szólni. Majd a fürdőbe ment és töltött egy pohár vizet. A fuldoklás hörgő hangjai sokáig nem hagytak alább és apa szörnyen volt. Ezt persze nem mutatta volna. Soha. Otthon akartam maradni, nem akartam visszamenni a Roxfortba. Úgy voltam vele, hogy egy évet kihagyhatok, nem lesz baj, de apa ragaszkodott hozzá, hogy szeptember elsején a 9 és 3/4-ik vágányra menjek. Archer kísért el.
Apa októberben került a Szent Mungóba. Anya elküldött a Roxfortba, míg ő végigasszisztálta apa haldoklását.

És boldog voltam. Boldog, mert szeretett valaki. Mert szerettem valakit. Azelőtt még soha nem voltam szerelmes. Ő olyan volt, mint én. A Griffendélbe járt és az egyik kviddicsmeccsen lelöktem a seprűről, aztán elkaptam a cikeszt. Ennél nagyobb szégyen nem is érhette volna, nem igaz? Még, ha fiú lettem volna... nem sokkal később összefutottunk a könyvtárban.
- Mit olvasol? – kérdezte. Felismert és én is őt. Úgy méregettük egymást, mint a vadak. Természetesen tudtam, hogy a könyv címe érdekli, de már csak azért sem mondtam, hogy Poe-t olvasok, mert nem volt kedvem magyarázkodni arról az aranyvérű fiúnak, hogy ki is az a mugli.
- Könyvet. Gondolom, még nem volt sokkal szerencséd - szúrtam oda neki. Azt gondoltam, hogy visszaszól majd és elhagyja a könyvtárat, ehelyett azonban leült velem szembe és méregetett. Nem kellett ránéznem, éreztem fürkésző tekintetét. – Mi az?
- Ne haragudj, megszólítottalak volna, de nem tudom a neved - vigyorgott. Soha nem láttam még olyan bárgyú vigyort. Mosolyra húztam ajkam.
- Cordelia.
- Quentin vagyok - itt elhallgatott. Pár perc múlva kíváncsi tekintettel pillantottam fel rá.
- Miért is akartál megszólítani? - untam, hogy mindent nekem kell kihúzni belőle.
- Lányhoz képest elég jól kviddicsezel, Cordelia - vont vállat, ahogy állát a könyvre támasztotta.
- Fiúhoz képest elég jól kviddicsezel, Quentin - vontam fel egyik szemöldökömet.

Mint minden erős kábítószer, az első igazi szerelem is csak azoknak fontos, akik a foglyai. És más erős kábítószerhez hasonlóan az első igazi szerelem is veszedelmes.
A karácsonyi bálon már együtt voltunk. Úgy együtt, csókolóztunk, fogtuk egymás kezét, ölelgettük egymást és hasonló ostobaságokat műveltünk. Kirángatott a nagyteremből és a falhoz szorított. Két karjával az arcom mellett támaszkodott és úgy nézett engem. Tudom, éreztem magamon a pillantását. Én a talajt kémleltem. Emlékszem, fekete ruha volt rajtam és magas sarkú – majdnem kitörtem a bokámat. Quentinen pedig fekete nyakkendő volt. Vöröset akart, ha már Griffendéles, de a kedvemért feketét kötött. Úgy nézett ki, mint egy temetkezési vállalkozó. És ez nekem olyan hihetetlenül, eszméletlenül szexi és vonzó volt, hogy akárhányszor ránéztem, megéreztem az illatát, jóleső érzés kerített hatalmába. És az a rosszfiús, féloldalas mosoly, amiért akár a cigiről is leszoktam volna... feledhetetlen.
- Csókolj meg – suttogtam, szinte követelésnek hatott. Quentin habozott egy pillanatra, de csak azért, hogy ránézzek. Ahogy ráemeltem tekintetemet, szenvedélyesen megcsókolt.
A hetedik emeleti, Griffendéles hálókörletben kötöttünk ki. Quentin szobájában félhomály volt. Egy gyertya édes, narancsos fény szűrődött át a baldachinon. Teljes volt a csönd, csak lélegzetvételeink hangjai töltötték ki a szobát. Havazott. Vágy és szerelem illata terjenget a helyiségben, ahogy kéjes csókokat váltottunk. Bőr bőrnek simult, lélek lélekkel egyesült. Mindketten vad és szenvedélyes emberek voltak, ám a szerelmük lágy volt; apró érintések keltette libabőr és hideg futotta hátak. Körmök nyoma az izmos, széles háton; csókok után ottfelejtett, örökre szóló bélyegek az ajkakon. Hajba túró ujjak és gyönyör. Eksztázis. Megfeszülő izmok, egymásnak vetett testek. Szenvedély. Kiteljesedés. Szerelem.

Januárban szakítottunk. Tetszett neki egy másik lány is, akit könnyű volt irányítani. Arra emlékszem, hogy rettenetesen fájt a dolog és nem sírtam. Helyette pálcát rántottam és azon voltam, hogy megátkozzam. Végül leeresztettem karomat és akartam mondani még valamit, de nem szóltam, helyette egy sokat sejtető pillantást vetve a fiúra, otthagytam.
Archer-nek elmondtam. Nem tudtam volna hazudni neki, hiszen ismert, látta rajtam, hogy nem vagyok rendben. Kihúzta belőlem, pár nap múlva Roxmortsban futott össze Quentinnel – persze teljesen 'véletlenül' -, a Szárnyas Vadkanban laposra verte a fiút.
Azóta nem volt komoly kapcsolatom. Már régóta én játszok a férfiak szívével, nem pedig ők az enyémmel.

Főiskolai évek
Mielőtt a Griffendél Godrik Akadémiára mentem volna, apa meghalt. Tragédia volt ez az egész családnak. Kiváltképp nekem. Felnéztem apára, ő volt az én hősöm, a példaképem, az ember, aki mintául szolgált. De meghalt.
Én Londonban vettem egy kis lakást és szakítottam a mágiával. Nem akartam többé pálcát fogni a kezembe, nem akartam varázsolni, nem akartam mást, csak felejteni. Cigiztem, ittam, drogoztam. Nem érdekelt senki és semmi.

Egy Fleetwood Mac szám ment a rádióban, a Rihannon. Már éjfél is elmúlt. Az asztalon fehér por csillogott a Hold ezüstös fényében. Vodkával a kezemben táncoltam és énekeltem. Néha meghúztam az üveg tartalmát. Az a dal rólam szólt. Az volt akkoriban a himnuszom. Behatolt a lelkembe és elmondott mindent, amit csak valaha éreztem.

'She is like a cat in the dark
And then she is the darkness
She rules her life like a fine skylark
And when the sky is starless'

Behunytam a szemem, szédültem és összefolytak a világ színei és fényei. Ha apám akkor látott volna... persze, ilyesmire akkoriban nem gondoltam. Sőt, nem gondoltam másra, csak a drogra, az alkoholra és a cigire. Boldogságot, örömet ígér,de eluralkodik rajtad, mint kórokozó és egyre jobban leköti gondolataidat, az idődet és a pénzedet. Egyre távolabb űz a hűségtől és azoktól, akiket szeretsz. Férfiakat csábítottam el, megállás nélkül buliztam és a pálcámat az íróasztal fiókjába süllyesztettem. Soha rá sem akartam nézni többé. Számomra a családom nem létezett többé. Hiszen boszorkányok és varázslók nem léteznek.
Az asztalhoz léptem és letérdelve a kemény parkettára, az üveglapú asztal fölé hajoltam és nagy levegőt vettem. Hamarosan elmúlt a fájdalom, elmúltak az érzések, elmúltak az emlékek és nem maradt más, csak a zene és a vodka.

'Hogy mi van a fény belsejében? A szó nem adja vissza. Az egy hely. Nincs se itt, se ott, valahol a kettő között van. Mint egy meleg ölelés. Egy hely, ahol az utak véget érnek, és többé nem a kétségbeesés uralja a szívünket.'

Ahogy kinyitottam a szememet, nem láttam mást, csak a homokos tengerpartot. Még a hullámok ritmikus moraját is hallani véltem. Erről rögtön az jutott eszembe, hogy milyen rég nem voltam már Londonon kívül. Vagy két éve csak a fővárosban tengetem a napjaimat. Mindig a városban tartott az iskola vagy apa haldoklása. Az ébrenlét első pár másodpercében rá kellett döbbennem, hogy a homokos tengerpart nem más, mint a plafon, a tenger moraja pedig az ágyam mellett álló gép volt, melynek csápjai testemre voltak tapasztva, hogy ellenőrizzék az életfunkcióimat. Muglikórház volt, kétség sem fért hozzá. Sötét volt, de nem voltam egyedül. Anya az ablakban állt és az éjszaka sötétjét fürkészte, Archer mellettem, egy széken, William pedig az ággyal szembeni kanapén ült és elnyomta őket az álom nehéz, lila ködje. Akkor jöttem rá, miközben nem csináltam volna mást, csak vodkát vedeltem volna és kokaint szívtam volna, hogy az nem élet. Változtatni akartam az életemen.

Az első két hét az elvonón rettenetes volt. Szenvedtem. Egy hétig ki sem mozdulhattam a szobából, az ágyban feküdtem, arcomat a párnába temetve ordítottam és drogot akartam. Kívántam, öltem volna érte, annak ellenére, hogy nem akartam újra a szerekhez nyúlni. Izzadság gyöngyözött halántékomon, hajam kócos volt és állandóan ideges voltam és, ha nem ordítottam, belül zokogtam.
Vasárnapra lenyugodtam. Fáradt voltam, a testem megadta magát az agyamnak. Magam elé bámultam, a falat kémleltem, mintha olyan érdekes lett volna.

Sokáig voltam bent és sokáig jártam csoportterápiára - legalábbis én soknak éreztem -, mert nem akartam visszaesni, nem akartam újra a drogokhoz nyúlni, rosszul voltam, ha rágondoltam. Mikor kaptam egy kulcstartót, amire rá volt írva, hogy egy éve tiszta vagyok, anya mondott valamit – amit csak egyszer mondott utána, a diplomaosztómon, azóta soha.
- Büszke vagyok rád - ezzel az egy mondattal többet adott, mint ő azt gondolta, én pedig többet éreztem, mint amennyit mutattam.

Majd hazatérve, az üres lakásba kidobtam a drogokat, amik ott maradtak. Soha többé nem lesz rájuk szükségem, ebben már akkor is biztos voltam. Megkerestem a varázspálcámat és egész nap igéket mormoltam. Be kellett vallanom: hiányzott az érzés, amit a mágia adhatott.
Kijártam az Akadémiát és elértem újonnan kitűzött célomat.

Újult erővel visszatértem az Akadémiára, de a pillantások továbbra is fürkészőn kémlelték arcomat és beszéltek rólam a hátam mögött. Mindenki biztos volt benne, hogy nem lesz belőlem auror, de nem érdekelt, hogy ki, mit gondol rólam. Nem ismertek.
Hamar rájöttek, hogy nem vagyok használhatatlan, sőt: aktívan részt vettem az órákon, remek eredményekkel. Keményen dolgoztam, s ennek meg is lett az eredménye: az Akadémia elvégzése után a Minisztériumban tárt karokkal fogadtak.
Szereztem pár barátot, voltak páran, akik megkedveltek, hűvös, nehéz jellemem ellenére és voltak olyanok, akikre én is emlékezni fogok a halálom napjáig.

Iskola utáni évek
Az Akadémia elvégzése után rögtön a Minisztériumba mentem és kaptam is egy állást. Később, amikor Voldemort erősödni kezdett, felkerestem Dumbledore-t, hogy jelentkezhessek a Rendbe. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszaszoríthassuk a gonoszt a sötétbe, ahonnan jött. Ezzel egyidőben az igazgató állást is ajánlott a Roxfortban, mint asztronómia tanár. McGalagony emlékezhetett rá, hogy ebből kifejezetten jó eredményeket értem el Roxfortos éveim alatt és neki épp egy tanárra volt szüksége, mivel az elődöm nyugdíjba vonult. Minerva tudta, hogy munkamániás vagyok, maximalista és jó a munkabírásom; elmondása szerint rögtön én jutottam eszébe és megsértődött volna, ha nem vállalom el a feladatot. Akkoriban összefutottunk a Minisztériumban és ellentmondást nem tűrő hangon közölte velem a kész tényeket. Soha nem fogom elfelejteni a penge vékony ajkain játszó mosolyt. Elfogadtam a felkérését. Mertem volna nemet mondani?

Háború
A Prófétában nap mint nap olvashattuk, hogy mi folyik Anglia számos pontján, de lepergett rólunk, mert a halottak közben számokká minősültek. Az emberekhez csak az jutott el, hogy valahol már megint öldököltek, valahol megint meghalt tíz ember - de abba már nem gondolt bele senki, hogy az áldozat valakinek a szerelme, vagy a barátja volt.
Aztán elért hozzánk is a sötétség. Úgy söpört végig egész Londonon, mint egy kór, szepszis. Emlékszem, éjjelente álmatlanul feküdtem az ágyamban, a pálcámat markoltam és felkészültem rá, hogy az én lakásomba is betörnek majd a halálfalók és, jobb esetben, megölnek. Az utcán csönd volt, ezzel tévesztették meg a muglikat. Az árnyakba bújtak, ott lopakodtak a mágusok nyomában és egy váratlan pillanatban zöld szikra világította meg a ház falát, ami mellé lerogyott egy élettelen test, üveges tekintettel.
Reszkettem. Alig mertem pislogni, nehogy elaludjak. Belül, a lelkem mélyén dühöngtem. El akartam menni és megátkozni a halálfalókat, de ez igen nagy botorság lett volna a részemről; nem maradtam volna életben reggelre. Ezt tudtam. Dühösen a párnába boxoltam és a konyhába mentem, a pálcámat le se téve és főztem magamnak egy erős kávét.

   Jellem

Azt gondolja, hogy törhetetlen és soha, senki nem lesz képes megsérteni, megtörni őt. Senki megértésére, végképp nem szeretetére nincs szüksége. Sosem látni kétségbeesni, nemhogy sírni.
Legjellemzőbb tulajdonságai: pesszimizmus, kitartás, éles elme.
Bárkit, bármiről meggyőz. Gyors felfogóképessége, éles esze, intelligenciája pótolhatatlan munkatárssá teszi.
Sokirányú érdeklődése, műveltsége, közlékenysége szinte kizárja, hogy a baráti összejöveteleken, szakmai ebédeknél, vagy vacsoráknál kínos csend telepedjék a társaságra.
Óriási az önuralma és a munkabírása, ez már fiatal korában is felszínre került. Már sok kemény leckét kapott az élettől, olyat, amitől más már összeroppanna, ő viszont tanul belőle, nemesedik tőle. Az élet már korán próbára tette...
Soha nem adja meg magát, inkább küzd a végsőkig. Nem tud sokáig egy helyben ülni, lételeme a mozgás. Többféle sportot is űz: futni-, és kondiba (már, ha a muglivilágban tartózkodik) jár, hegyet mászik és boxol. Emellett jól üt baseball ütővel is. Szeret sakkozni és pókerezni.
Gondolatai képesek egyszerre több sínen is futni: egy időben néz tévét, hallgat zenét, ír e-mailt - s közben telefonál. Az esze vág, mint a borotva. Mindig valahonnan jön, valahová siet, és mindig késésben van.
Folytonos ellentmondási kényszere van, imád vitatkozni. Nehezen megközelíthető, és csak ritkán mutatja ki az érzelmeit. Sokan gondolják azt, hogy 'ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érzelmei', de sajnos lényegében így van: nagyon kevés érzelmi oldala van, azokat nehezen mutatja ki, de ha kimutatja, tökéletesen észrevehető.
A férfiak gyakran az 'izgalmas', illetve az 'érdekes' nők csoportjába sorolják. Mágnesként vonzza az, amiről még nem tud, amit még nem ismer. Megbízható, de nem épp hűséges, ami a magánéletét illeti. Rengeteg kapcsolata volt, de mind csúfosan véget ért. Ha madár volna, ágról ágra szállna; ha eldobott kavics lenne, a víz színén kacsázna; számára csupán egy a fontos: nem leragadni, nem mélyre merülni.
Valaki egyszer azt mondta, olyan, mintha szüntelenül leendő köztéri szobrához állna modellt: amikor szól, higgadt, amikor cselekszik, átgondolt, amikor dönt, megfontolt. Minden szavának súlya, minden kijelentésének éle és sarka van. Vitába szállni vele nem érdemes. Aki versenyre hívja, alulmarad. Erő kitartásában rejlik. Számára mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaival oly' mértékben azonosul, hogy egy idő után már maga sem tudja az általa képviselt ügyet a saját személyétől különválasztani. A csúcsra tekint. Közben gondosan a lába elé néz, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jusson. A kitüntetés számára nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érez, amikor a mellére tűzik. Úgy tekinti, ha valaki, hát ő megérdemelte, s ugyan ki másnak járna, ha nem neki?
Mindig komoly, mindig elszánt és a végletekig terhelhető. Meglehetősen nagyra törő. Elképzeléseit tehetségével, eszével könnyen megvalósítja.
Mint halnak a víz, neki a feladat az életeleme. Ha megvonják tőle, vagy ereje fogytán képtelen vele megbirkózni, úgy érzi, élete hiábavalóvá vált. A tétlenség megbetegíti, a fölöslegesség érzése elsorvasztja. Negatív tulajdonságai közül először a keménységébe, szigorúságába, rugalmatlanságába ütközünk. Emberi kapcsolatai - lekezelő, gőgös modora, részvétlen, hideg viselkedése, s pesszimista, zárkózott természete okán - rendre zátonyra futnak. Szereti a kalandokat, eléggé érzéki beállítottságú, szeret flörtölni, szereti az egy éjszakás kapcsolatokat. De, hogy elkötelezze magát?! Viccnek is rossz.
'Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.' Lelke mélyén gyakran bizonytalanság és gyanakvás honol: eléri-e azt, amire a legjobban vágyik? Szívósan, olykor kíméletlenül harcol céljaiért.
Elsősorban szakmai elfoglaltságával és társadalmi helyzetével törődök, érzelmi élete csak másodlagos. Életének az utóbbi területét alárendeli az elsőnek, s figyelembe sem veszi azokat a férfiakat, akikből hiányzik a törekvés, akik nem törekszenek nagyon jó anyagi körülményekre (vagy azokat már nem teremtették meg maguk), vagy rendkívüli hírnévre. Ambíciói igen cselekvővé és eredményessé teszik, bár vannak pillanatok, amikor melankóliába süllyed. Euforikus, túlpörgetett állapotaiból gyakran zuhan hosszan tartó depresszióba.
Nem nagyon bízik másokban, a csodákban, az élethez sem fűz nagy reményeket, nem egy pozitív életszemléletű ember. Néha szüksége van a tökéletes elvonultságra, hogy gondolkodhasson azokról a dolgokról, amikről amúgy nincs sem ideje, sem kedve a hétköznapokban. Lelkét, igazi belsőjét, jellemét nem elsőre fedi fel, s nem is mindenkinek; csak kivételes emberek előtt tárulkozik ki, s nekik sem teljesen. Lelkének mindig lesz egy kis zuga, amit megtart saját magának.
Mindig nyughatatlan, ám belső vívódásaiból semmit sem árul el a külső szemlélődőnek. Segítsége mindig jól jön, mivel a legtöbbször igen szakavatott.
Meg kell tanulnia őszintén kimutatni az érzéseit, még ha ez kockázattal is jár, és tudomásul kell vennie, hogy a szeretet és a szerelem legalább olyan fontos az életben, mint a munka és a karrier.
Erős, igyekvő, kiváló támasza annak az embernek, aki törekvései szintjére képes emelkedni. A szívéhez vezető egyetlen út a szereteté és nagyon nehéz boldogulni vele, ha a vérmérsékletével teljesen ellenkező dolgot várnak tőle.
Önmagához is szigorú, gyakran magasra teszi a mércét, hiszen ez 'így természetes'.
Fontos számára az otthon, de nem a konyha tündére, nem kedveli a házimunkát és csak kötelességszerűen végzi. Bár nem mondták még otthonszerető 'született feleségnek', általában azért rendben tartja a házát.

Erősség ||
- objektivitás
- fizikai- és szellemi erő
- magabiztosság
- törekvő jellem
- éles elme
- gyors reakció
- önuralom
- szakmailag lojális, megbízható
- sokoldalúság
- karrierista, imád tanulni
- igazságos
Gyengeség ||
- fagyos jellem
- hajlamos a mély depresszióra
- egoista, kissé beképzelt
- pesszimista
- ellentmondási kényszer, vitahajlam
- érzelmei kimutatása
- 'szerelmi' kapcsolataiban, érzelmileg hűtlen
- náha túl komoly, túl maximalista
- rugalmatlan
- nem ért az emberekhez
- bizalmatlan

   Apróságok

mindig ||
- suttogás
- könyvek - krimik
- magány
- asztronómia
- cigaretta
- kávé
- párbaj
- testes vörösborok (de csak mértékkel!)
- tanulni és tanítani
- 'a tűzzel játszani'
- férfiak
- eső
soha ||
- Voldemort
- halálfalók
- megalázkodás
- sírás - vagy bármilyen érzelem
- lift
- tömeg
- hangzavar
- édes ételek, italok
- ha az életében vájkálnak
- fölösleges beszéd
- meleg, napsütéses időjárás
- drog
hobbik || könyvek, utazás, varázslás, magányos séták, éjszakai élet - több tevékenység miatt is -, vitatkozás másokkal, zene, vodka, tanulás, seprűlovaglás, párbajozás, sportolás
merengő ||
Legjobb: diplomaosztó
Legrosszabb: apja halála, saját, halálközeli élménye
mumus || egy nagy, súlyos dobozhoz hasonló dolog alakját venné fel, aminek ajtaján kívül nincs más nyílása, odabent teljes a sötétség. Nyitott ajtóval, iramos tempóban közeledne felé, hogy magába zárja - klausztrofóbia...
Edevis tükre || jelenleg mindene megvan és változtatni sem akar az életén, sem a sorsán. A tükörben mindig önmagát látja, fehér ruhában - nem tudja, hogy ez mit jelent.
százfűlé-főzet || fekete és kávé íze van, egy kis fahéjas beütéssel, cigarettafüstös utóízzel
Amortentia || fahéj, menta és cigarettafüst keveréke, kávé, hegyilevegő, avar illat
titkok ||
- a Roxfort elvégzése után csapodár életet élt, a muglivilágban szórakozott és nem akart semmit az élettől. Drogozott, majd elvonóra járt.
- vannak érzelmei
azt beszélik, hogy... || ölt már embert - akár többet is - a muglivilágban, az egyik késével.

   A család

apa || Nathaniel R. (Raven) Foxx; 55; aranyvérű varázsló, ő elfogadta Cordelia döntéseit, támogatta és megértette - talán egyedül a világon. Halott.
anya || Fiona D. (Delia) White (Foxx); 54; mugliszármazású boszorkány, viszonyuk nem olyan jó. A nő gyakran mondogatja azt Cordeliának, hogy jobbnak kellene lennie, jobb is lehetne, mint boszorkány. Sosem volt elég az, amit Cordelia nyújtott és ez így van a mai napig is. A Szent Mungóban dolgozik. Él.
testvérek ||
- Archer Foxx; 35, mindig is jól kijöttek egymással, eléggé szoros a kapcsolatuk, máig. A Roxfortban a Griffendélbe járt. A MAGII-ban végzett, a Veszélyes lény gondozó szakon. Él.
- William Foxx; 33, Will sokkal komolyabb, mint Archer, Cordelia vele is eléggé jól kijön, de számos nézeteltérésük volt és van is. Mindketten nehéz emberek, imádnak vitatkozni. Talán egymás legfőbb vitapartnerei. A Roxfortban a Hollóhátba járt. Az Akadémián végzett, Protectori szakon. Él.
gyermekek || nincs, nem is lesz
állatok || egy Vladimir nevű gyík, egy Harry Dean Stanton nevet viselő kígyó és Chase, egy holló

Családtörténet ||
Nathaniel Foxx családja nem aranyvérmániás, így elfogadott a muglival-, illetve félvérrel való házasságkötés. Nate anyja és apja aranyvérűek, de felmenői között vannak fél- és negyedvérű mágusok is, tehát a Foxx család nem tiszta, de ez őket nem is érdekli. A család, bár Angol származásúak, korábban páran eljutottak a tengeren túlra; egyes családtagokról tesznek említést az Amerikai Mágustörténelemben is: például két Foxx lányt (Orpheline-t és Nerissát) biztosan elégettek a Salemi boszorkányüldözések folyamán.
Nathaniel a Hollóhátba járt, később az Akadémiára, majd Protectori állásban helyezkedett el. A férfi már egy ideje meghalt, így a csatában sem vehetett részt. Cordelia szentül hiszi, hogy, ha élt volna, a haláláig küzdött volna.
A White családban is volt elvétve egy-egy mágus, félvérek vagy negyedvérek, de kevesen kerültek be a Roxfortba. Fiona szülei például egyáltalán nem jártak a mágusképzőbe, lányuk azonban igen: Griffendéles volt - később a prefektusi címet is megszerezte. Fiona jelenleg is a Szent Mungóban dolgozik, általános medimágus.
Archer és William részt vettek a háborúban. Archer majdnem meghalt, súlyos sérüléseket szerzett, de túlélte. William is bátran küzdött, de sokkal óvatosabb volt, mint Archer és nem kereste a bajt. Fiona pedig a Szent Mungóban segített ellátni a sérülteket, akár éjt-nappallá téve.
A család továbbra is jólétben él, nem panaszkodhatnak, van elég pénzük mindenre, ami kell nekik. Archer veszélyes lényekkel foglalkozik, William praktizál, Fiona a Szent Mungóban-, Cordelia pedig a Minisztériumnak dolgozik, aurorként, de jelenleg a Roxfortba is jár, asztronómiát tanít. A család egyébként nem tartja olyan szorosan a kapcsolatot: mindannyiuknak külön lakása, vagy háza van és leginkább ünnepekkor gyűlnek csak össze.

   Külsőségek

magasság || 173cm
testalkat || magas, vékony, csontos, a maga 52kg-jával még soványnak is lehet mondani, de ez ne tévesszen meg senkit: van benne erő
szemszín || zöldes-szürke, igéző, de metsző, nehéz sokáig belenézni
hajszín || sötétbarna, enyhén hullámos, általában kiengedve hordja
kinézet || Legfőbb védjegye zöldes-szürke, nagy és igéző tekintete, valamint dús ajkai. Bőre kissé kreolos, s ehhez színben tökéletesen illik sötétbarna haja. Imádja a fekete színt, a bőr holmikat és a bakancsokat, de képes csinosan is felöltözni. A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedveli, ruhái megválasztásánál elsősorban arra ügyel, hogy jól mutassanak rajta, s csak azután érdekli a divat. Szereti az egyszerű, sötét, főként fekete ruhákat, amelyek igen jól állnak neki, kiemelik erőteljes személyiségét és jellegzetes eleganciáját. Imádja az ezüst ékszereket.

   Tudás és karrier

pálca típusa || 11,5 hüvelyk, ébenfa, sárkányszívizom-húr; merev
végzettség ||
A Roxfortban eléggé eredményes volt, egy-két tantárgyat leszámítva, amikből Hitványt kapott. Később az Akadémián is egészen kiválóan teljesített, de ez nem is kétséges, hiszen eléggé maximalista és törekvő jellem.

RBF:
Asztronómia: K
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: K
Gyógynövénytan: H
Jóslástan: H
Legendás Lények Gondozása: E
Mágiatörténet: V
Mugliismeret: K
Rúnaismeret: E
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Számmisztika: H

RAVASZ:
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan: K
Asztronómia: K
Az alkalmassági vizsgája és az erkölcsi feddhetetlensége megfelelt a feltételeknek.

foglalkozás || auror - kriminálpszicho-mágus, asztronómia tanár, Főnix Rendje tag
varázslói ismeretek || Cordeliának nagyon jó képességei vannak: gyorsan tanul, sokmindent megjegyez és sokáig emlékszik a dolgokra. Jól üli meg a seprűt, van is egy sajátja - egy fekete-ezüst Silver Albatross, ami egy Finn-gyártmány -, az iskolában eredményes kviddicsjátékos volt. Eléggé jól párbajozik, sok átkot és ártást ismer. Vannak saját varázslatai is, melyeket ő fejlesztett ki - hozzájuk természetesen ellenátkot, ha kell.
Mivel anyja ragaszkodott hozzá, hogy ne csak a mágusvilágban éljenek, otthonosan mozog a muglik világában is. Rengeteg muglivívmányt használ, ismeri a szokásokat is, az oktatásukat, az utcákon könnyen elvegyül, több nyelven is beszél (olaszul, franciául és oroszul).
Nagyon nem ért a gyógynövényekhez. Az alapvető nővényeket meg tudja egymástól különböztetni, de ha elé tesznek valamilyen 'zöldséget', nem tudja pontosan meghatározni a fajtáját, sem pedig azt, hogy mire használható. Éppen ezért 'készen' veszi meg a bájital-hozzávalókat és nem maga gyűjti-, rakja el őket - biztos halál lenne a vége, ha ilyesmire vállalkozna. Számmisztikából is eléggé rettenetes eredménye volt, nem ért a számokhoz, annak ellenére, hogy gondolkodása igen logikus és gyors. A taktikai játékokat azonban imádja, mint amilyen a sakk (legyen az mugli, vagy varázsló) és a póker is közel áll hozzá. Jóslástanból is csapnivaló volt, nem is szereti a tudományt és egyáltalán nem tartja megbízható forrásnak.
Mivel asztronómia tanárként oktat a Roxfortban, ebből a tárgyból is kivételesen jó. A csillagos ég számára olyan, mint egy térkép. Simán tud tájékozódni, ismeri a csillagképeket, a csillagokat és a tulajdonságaikat, tudja, hogy mikor vannak a bolygó-együttállások, a Holdfázisokat is könnyű szerrel meghatározza - ebből következően tudja, mikor van apály, illetve dagály. Az asztrológiához is ért valamennyire, a horoszkópok fő ismertetőjegyeit fejből tudja, így az embereket is könnyen kiismeri.
A háztartási bűbájokhoz nem ért. A főbb takarító varázslatokat ismeri és használja is, természetesen, de általában mugli eszközökkel takarít. Főzni viszont egyáltalán nem tud, ahogy sütni sem - vagy rettenetesen sikerülnek ilyen jellegű próbálkozásai.
Amikből K-t, vagy V-t kapott anno, azokból még mindig jó és szinte mindenre emlékszik.

   Egyéb

avialany|| Angelina Jolie

- Egy ideig élt a muglivilágban.
- Testét több tetoválás is díszíti, pontosan hat. Bal lapockáján, egy szanszkrit nyelven íródott szöveg, mely a gonosz szellemeket hivatott elriasztani. Alhasán egy fekete kereszt, és egy mondás, latinul: 'Quod me Nutrit, me Destruit', melynek jelentése: 'Ami táplál, az el is pusztít'. Jobb alkarján egy arab nyelvű felírat, az 'akaraterő' foglal helyet. Bal alkarján egy idézet olvasható: 'A prayer for the wild at heart kept in cages' - vagyis: 'Imádkozz a vadszívűekért, akik csapdákban vergődnek'. Jobb felkarján egy másik latin szöveg van, a 'Teneo Vestri Vox', vagyis 'ismerd a jogaidat'. A keresztcsontjától a háta közepéig tartó területet egy tigris birtokolja.
- Hatalmas kés gyűjteménye van.