Minerva E. Balmoral

* Az én életnagyságú barbi babám *

Ifjú gyerkőcként nekem is akadt egy aránytalanul hosszú végtagokkal megáldott játékbabám, amit kedvem szerint öltöztethettem. Rikító ruhácskák és sminknek szánt maszatfoltok váltották rajta egymást, ő pedig mindezt fáradhatatlanul tűrte. Abban az életkorban ő volt a tökéletes barátnő. De mint minden jót, ezt is kinőjük, és általában tinédzserként már ráeszmél az ember, hogy egy barbi baba mennyire távol esik a valóságtól. Az én esetemben azonban megjelentél Te, mind a százhetvennyolc centiddel, visszavarázsolva a gyermekkor e bájos szórakozását. Köszönöm neked ezt az élményt.

Néha elgondolkodom, hogyan is barátkoztunk mi össze, és vajon jóban lennénk-e, ha ma találkoznánk először. Végül is nem számít, én örülök, hogy megismerhettem ezt a teljességgel hollóhátmentes csodabogarat, amit a közhiedelem Minnienek nevez. Nem mondom, hogy értelek, mert nem igazán, de talán pont ezért vagyok hajlandó jobban odafigyelni rád. Ráadásul a te barátságod könnyen fenntartható, mégis mély, az ilyesmiről pedig már tudom, mennyire ritka. Remélem, e jó szokásod a roxforti évek után is megtartod majd. De addig még sokszor zengjen miattad a folyosó!

A bátor lány

Fű, nagyon bátor volt, hogy bekísérted Grisamet hozzánk a klubhelyiségbe meg minden. Nem véletlenül mondják rólatok, griffendélesekről, hogy azok vagytok. Azt hiszem szeretnék olyan bátor lenni, mint te, hogy így kiálljak a barátaimért. Igazán kedves lánynak is tűntél és, ha legközelebb is meglátogattok majd minket a klubhelyiségben, akkor gyertek picit korábban, hogy még ne legyen olyan késő és esetleg tudjunk játszani is valamit.

Side by Side

A testvérem vagy, és ezen soha semmi nem fog változtatni. Egyszerű, mint az egyszer egy, s nem kell az a sallang a vérről meg a többiről, amit ebben az iskolában annyian hangoztatnak. Tudnod kell, hogy a Roxfortban töltött legjobb pillanataim, amikor végre időnk van egymásra, még ha a házunk külön is szakít, hisz annyiszor támogatsz, és súlykolsz belém némi önbizalmat, és hogy én mindig ott leszek melletted akkor is, ha mások már elfordultak tőled. Mert a testvérem vagy, és nagyon szeretlek. (灬♥ω♥灬)

Bourbon in your eyes

    Érdekelsz, Balmoral, őszintén, már amennyire én őszinte vagyok az alkalmi üzleti partnereimmel, de árulj el nekem valamit: mégis mit eszel azon az ostoba íren...? Olyan okos lánynak tűntél, mielőtt a korai gerontofilia elhatalmasodott volna rajtad, és le nem térdeltél a hősies szerelem oltára elé. Megvolt a lehetőséged, megvolt a magadhoz való eszed, erre egy ilyen ízetlen önjelölt céltáblára akarod pazarolni a legszebb éveidet...?
     Még jobban érdekelsz, ha a szokásos kis ügyeinkről van szó, bár el kell ismernem, azt élveztem a legjobban, amikor úgy néztél rám, mint az űzött vad, és realizáltad, hogy a titkaid csak addig vannak biztonságban, amíg úgy akarom. Mintha drága bourbon lenne a szemed világa - de az még jobb, mikor valódi bourbon folyik végig rajta. Az alkunk él, szeretem a tiszta üzleteket, de ne hozzám gyere sírni, ha a lángoló szenvedély nem tart elég hosszú ideig, tündérem.

Te szuka

Láttad-e már családunk átkát? Hallottad-e már a téboly hívását? Szembenéztél-e már örökségünkkel, mit mindenki más szívesen eltaszítana magától? Te szuka...
A mi fajtánk nem tehet mást, mint csókol és nyel, nyel és csókol, s csókol és nyel. A mi fajtánkat lenézik, belénk rúghatnak, és meg nem érthetnek. Van egy jótanácsom: hagyd csak, hadd nézzenek le. Nincs is veszélyesebb, mint az, akit alábecsülnek. De addig is, csókolj és nyelj, te szuka.

Pont az

Mint köztudott, majdnem olyan gyönyörű vagyok, mint egy jól táplált bébifóka. De legalábbis annyira cuki bizonyosan. Így egészen nyilvánvaló módon éppenséggel semmi olyan nincsen benned vagy rajtad, amit én irigyelhetnék.

Kivéve:
A Gyönyörű szőke hajad.
Vékony alakod.
Magasságod.
Azt a tündéri mosolyt.
Azokat a szép fogakat abban a tündéri mosolyban.
Azt a szépívű szemöldököt.
A kecsesen bájosan esetlen kisugárzásod

Szóval tényleg semmi fontosat...
Bár azt nem tudom milyen életed lehet. Hallottam jókat is rosszakat is rólad. Van, amit megcáfolt az élet, van amit nem akarom elhinni, hogy alátámasztott. Mindenesetre gyönyörű vagy. És sose hagyd, hogy ennek a hitét elvegyék tőled. Mert vannak olyan lányok, mint én, akiknek jól esik, hogy irigykedhetnek egy keveset azokért a kecses lábakért, ha már nekem dór oszlopokat adott az élet...

je ne sais quoi

   Ms. Balmoral, hogyan lehetséges, hogy prefektus létére már megint büntetésbe varázsolta magát? Felfedné nekem ennek a rejtélynek a nyitját, kérem, lehetőleg mosolygás nélkül? Ne nézzen így rám, tudja nagyon jól, hogy rosszat tett, viselje is a következményeket ennek megfelelően, felelőtlen kölyök.. felelőtlen, szeretnivaló kölyök.
   Minnie, egy kegyetlen viccnek találom, hogy őrnek szerződtem egy hurrikán mellé, amelynek kedve olykor a szabályok mentén táncol, olykor viszont áthágja azokat, és büntetnem, szankcionálnom kell, mert kötelességem, és mert neked is az. Nem én döntöttem a jelvényedről, és előre megmondtam, hogy jól kell viselned magad, mert mivel járhat, ha kivételezésnek gondolják a friss családi kötelékeket? De mégsem ez aggaszt.. Fawcett. Mikor mondhatnám el őszintén, hogy megelőzött, és tehetetlenül állok valami előtt, amiről tudom, bekövetkezik majd, de minden erőmmel tiltakoznék ellene? Miért teszed ezt velem, miért rohansz a vesztedbe? Ne kényszeríts, ne vívd ki magadnak a félelmem.. Még arra a kérdésre sem tudnék válaszolni, melyikünknek fájna jobban.
   Minerva, köszönök mindent. A nyarat, az őszinteséget, a karkötőt, a nevetést - bárhogy is lesz, igazán akkor sem tudok majd haragudni rád, és remélem, ezt te is tudod. Látod...? Mégis sejtem, melyikünk szenvedne mélyebb sérülést..

Tükröm

     Nem igazán szoktam az alsóbb évfolyamok kalandos mindennapjait követni, de rólad annyira vegyes dolgokat hallok, hogy kezded felkelteni a kíváncsiságom. Mondanak hideget-meleget, látom, hogy sok barátod vagy rajongód van, de még a tulajdon klubhelyiségünkben is elcsíptem már gonosz megjegyzéseket vagy történeteket rólad. Mi az igaz mindebből? Lehet, hogy mind: egyszerre vagy irigyelt, csodált, félt, féltett. Szerintem legfőképp kiismerhetetlen.
     Egyszóval nem tudok rólad semmi megbízhatót, de amikor a folyosón összefutunk és az arcodra nézek, az olyan, mintha tükröt tartanál elém. Nem tudom, min mentél keresztül, de látom rajtad a stigmákat. Egy éve már én is viselem őket.  Akármi legyen igaz a fecsegésből, a legkevésbé sem vagy irigylésre méltó. Nem bántani akarlak, csak látom rajtad... a gondjaimat.

Minek is nevezzelek?

Nos, drága Hercegnő, ki meghódítottad azt a jéghegynek álcázott óriási szívet, ami barátom mellkasában dobog. Bevallom, nem gondoltam, hogy lesz majd valaki, aki erre is képes, és lám, annyi év után megjelentél, megolvasztottad, és azonnal bele is költöztél, örökre. Remélem, sokkal többször lesz még alkalmunk találkozni, amire az unokanővéred miatt sok esély van, és azt is remélem, hogy ezek a találkozások nem a Mungóban fognak bekövetkezni. Bájos vagy, kedves, és aranyos, ugyanakkor nagyon vakmerő is, amire nem biztos, hogy most szükség van. Légy óvatos, vigyázz magadra és rá, és csodákban lesz részed életed végéig. De addig is, ha gondolod, én benne leszek néhány csínyben, hogy ne legyen olyan unalmas az az élet.

Bár tudnám.

Nem mondanám túlságosan réginek az ismeretségünket, mégis, mintha ezernyi dolgot tudnék rólad. Sok mindent hall lát és hall az ember. Annak ellenére, hogy nem töltöttünk hosszú órákat beszélgetéssel, a sors többször is egy helyre sodort minket. Gondoljunk csak a bálra, ami talán az egyik legmeghatározóbb esemény volt számomra, már ami a kapcsolatunkat illeti.
Tudod, néha irigykedem rád. Néha azt kívánom, hogy olyan lehessek, mint te. Eléred, amit szeretnél, bátor vagy és kitartó, az emberek kedvelnek téged - néha te magad tűnsz Miss Tökéletességnek, ami azért kellőképp idegtépő egy hozzám hasonló lánynak.
Szégyellem bevallani, de egy rövid ideig még féltékeny is voltam rád, hiszen az ember hall ezt-azt. Rossz tulajdonságom, hogy szeretem az embereket kisajátítani (még ha alaptalanul is teszem ezt), és úgy éreztem, hogy elvettél tőlem valakit. De ez butaság, és ezt mindketten tudjuk - már én is rádöbbentem.
Bár fiatalabb vagy nálam, biztos vagyok benne, hogy mi ketten jó csapatot tudnánk alkotni. A kérdés már csak az, hogy van-e bennünk hajlandóság erre...

Szerelmem

Mi másnak nevezhetnélek, mint szerelmemnek? Annyi minden történt, annyi mindenen mentünk keresztül, olyan sok szavam van, és mégis most egy se jut eszembe. Nem vagyok költő, és a csillagokat se tudom neked lehozni, de valamit meg tudok tenni. Szeretlek, feltétel nélkül, hűségesen, és odaadóan. Fényt hoztál az életembe, elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, és pont akkor koppintasz a fejemre, mikor kell. Újra és újra felnyitod a szemem és én nem is kívánok mást, csak a karjaidban ringani. Egy angyal karjaiban ringani.
Tudom, hogy sok küzdelem vár még ránk, hogy nem lesz olyan egyszerű a közös életünk első időszaka, mint amilyennek lennie kéne, de az oldaladon bármit túlélek majd, és a világ legerősebb férfiévé is teszel. Annyi mindent tudnék még mondani neked, annyi szavam van még, de úgy gondolom, egy is elég lenne, azt jó nagy betűkkel felírva, mert mindent elmond. MIL ♥

Társ a bajban, vagy csak egy fül?

Kellemesen megleptél a nyáron, nem gondoltam volna, hogy az a beszélgetés ilyen jó emlékként marad majd meg bennem. Ahhoz képest, hogy előtte nem beszéltünk sokat, akkor az alkohol jól megoldotta mindkettőnk nyelvét. valamilyen szinten barátként gondolok rád, lehet azért, mert nekem abból most nincs sok, vagy lehet egyszerűen csak naiv vagyok Mindenesere úgy érzem, hogy ha bármi történne, te meghallgatnál. Fura.
Mellesleg benézhetnél majd valamelyik meccsünkre.

Kis, névtelen öröm...

"Én vagyok itt, - nem a halál, - Csak egy vadrózsa-ág, Akármily gyönge vagyok is, Megfogom a ruhád. Kezed talán felvérezem, Hegesztem a szíved, Sziget vagyok vad sziklák közt Szelíd tündér-sziget. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Kis, névtelen öröm, Mely örvények közt hirtelen, Váratlan rádköszön.

Én vagyok itt, - semmi vagyok, Kóbor, parányi fény, De éjbezuhanók alatt Mindig virrasztok én. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Egy illat, lehelet, Keresztezem a rohanó rögöt S a zúgó végzetet. Én vagyok itt, - semmi vagyok, Alaktalan alak, De ha egy kicsit Te is akarod: Megállítalak, és megtartalak."

Anyós helyett anyós?

Mit is mondhatnék... évfolyamtársak vagyunk, hat éve ismerjük egymást és koránt sem mondanám, hogy rossz viszonyban lennénk, sőt! Hat év nagy idő jelenlegi életkorunkhoz képest és sok dolog történt alatta, az iskolai csínyek és kilengések, tanulásban segélykérés, netán leckemásolás, de még a nyár is hozott olyat, ami élmény volt, apró, édes, de mulandóan egyszeri pillanat. A magam részéről nem felejtem, de nem is feszegetem. Már azért sem, mert közünk egyfajta közös kapocs kedves barátnőd, akit a világért sem bántanék, mert még akcióba lépnél, mint "pótanyós" . Még ha belőled nem is a porhanyós a legjobb, vagy urnával három kiló ideális testsúly. Szóval merem remélni, hogy viszonyunk továbbra is felhőtlen marad és hogy akár még trióban is el tudunk tölteni kellemesen egy óra közi szünetet, ígérem, nem lesz nyílt mandulavizsgálat a barátnőddel, csak kulturált viselkedés a kényelmetlenségek elkerülése végett.

Túlélésből K

De miért? Gondolod, hogy túlélni egy dolgot jelent az élettel? A túlélés tartalmatlan. Az élet pedig veszélyes. Talán azért ápoljuk annyira gondolatban egy régi barátság emlékét, mert mindkettőnknek másként éri meg.
Már nem kívánom, hogy értsük egymást, Minnie. Ahhoz képest, ami annak idején volt köztünk, megelégszem a múlt darabkáinak felszedegetésével, mert energiát emésztene fel, ha megpróbálnám megérteni: miért? Miért jobb úgy élni, hogy tulajdonképpen csak megalkuvások egész sorát hozod tető alá? Nem mondom, hogy az én technikám zseniális lenne, de nem bánok semmit.
Persze, jó lenne ismét tényleg a barátodnak lenni, és nem csupán odabiccenteni a klubhelyiségben, vagy néhány szót váltani a vacsora felett. Jó lenne, de valamiért mindig vita a vége. Talán egyszer kihűlök, és akkor minden a régi lesz. Talán.