1991. Szeptember 1. VasárnapNagyon örültem, mikor újra találkoztam egyetlen barátommal, Jake-el a vonaton. Együtt utaztunk, cserélgettünk csokibékás kártyákat, elmeséltük, hogy telt a nyár. Hoztam magammal a Kométa típusú seprűmet is, hiszen másodévesen már bekerülhetnék a Mardekár kviddics-csapatába, mint terelő. Egész nyáron erre gyakoroltam nagyival.
A nagyitól ugyanúgy búcsúztam, mint tavaly. Kissé szomorúan és óva intésekkel. Egyetlen változás tavaly óta, hogy már nem idegeskedtem az első iskolai napok miatt. Most, hogy másodikos lettem, valahogy veteránnak kezdtem érezni magam. De kérem szépen, én tanultam és keményen megdolgoztam azért, hogy piti kis tejfölszájú elsősből kicsivel érettebb, de még fejlődő státuszú másodikos legyek.
Jake megdicsérte a napbarnított bőrömet, én meg az új kuvikbaglyát, Borzast. Fogalmam nincs, hogy lehet egy baglyot Borzasnak hívni, holott jobban állna egy kutyához ez a név. De ha jól megnézem, Borzas tollazata tényleg olyan borzas volt, ráadásul még jobban is borzolgatta, ahogy bírta. Nero meglepten nézett rá egész vonatúton.
Pletykákat hallottunk a vonaton, hogy idén Harry Potter is idén lesz elsős Roxfortban. Nem hittem el, biztos Warrington terjeszti el viccből a pletykát. Csoda, hogy képes megtalálni a kviddicspályát, annyira sötét.
Kiléptem a fülkénkből, hogy kimenjek a mosdóba. Mindjárt nekem jött egy szőke vakarcs két hegyomlás kíséretében. Mentek valahova.
Elképedve néztem, mert elsőre azt hittem, a kis szöszi után cammogó hegyomlások felsőbb évesek, de kiderült semleges iskolai talárjukat nézve, hogy ők az idei tanév új elsősei. Uram. Isten.
Mire visszamentem Jakehez, a három kölök hanyatt-homlok szaladtak vissza helyükre. Az egyik hegyomlás fájdalmasan szorította ujját, a szöszike pedig "patkányt" és "Pottert" említett.
- Pff, és ezek az idei elsősök? - prüszkölt lenézően Jake. - Azt hittem, Cake vagy a te évfolyamod eddig a legrosszabb. De ha jól látom, a szöszi nem lehet más, mint a kis Malfoy gyerek.
- Ki hitte volna - sóhajtottam. - Nemrég egy adományozós est után a Malfoy apuka említette a Profétában, hogy a kölyke idén lesz elsős Roxfortban.
- Hát most mit szólsz? Máris van két csicskása, mint Cake-nek.
- Jaj, ne is emlegesd... ki tudja, mit fog idén rejtegetni kis retiküljében. Ha Malfoy gyerek nem áll majd neki kötözködni velünk, addig esetleg el tudom tűrni a közelemben. Tudod, hogy utálom, amikor az ilyen kis majmok ugrálnak körülöttem.
Aztán egy pillanatra benyitott hozzánk egy kerek képű kölyök, hogy nem-e láttuk az elveszett varangyát. Jake határozott nemmel küldte el. Úgy látszik, kezdi idegesíteni már a fel-alá szaladgálások.
- Ebből is biztos hugrabugos lesz - sóhajtotta. - Békát csak akkor tartanék, ha kell a bájitalfőzéshez. - Aztán ránézett az órára és kinézett az ablakon (sötétedni kezdett). - Ideje átöltözni, mindjárt megérkezünk Roxfortba.
Azzal különvonultam, hogy felvegyem az iskolai egyenruhámat és felvegyem a süvegemet. Jake-hez visszatartva ott láttam Sherry Cake-et és barátnőit (inkább követőit), Fiona Thunderbloom-ot és Melissa Mipsont. A nyitott ablaknál cigiztek.
Sherry Cake rám nézett: - Jé, te még itt vagy, Halálmadár? Nem akarsz inkább messzire elkotródni? Mondjuk Északi Sarkra, de örökre?
- Neked is szia, Cake - mondtam sötéten. - Látom szívesen segítesz füstölni a vonatnak.
- Csak nem mennél árulkodni, mint a jó kislányok? - gúnyolódott a kígyóképű Melissa Mipson.
- Ellenkezőleg - feleltem. - Igaz, csak tizenkét éves vagyok, de van, amikor szívesen elszívnék egy cigit, szivart vagy pipát, mert ha árt, nyugtatni tud és segít elviselni az olyan szerencsétleneket, mint ti.
- Nem vagyunk szerencsétlenek! - tiltakozott Fiona Thunderbloom. - Én például mindig a nyakamon viselem a szerencsehozó nyakláncomat, hogy ne érjen baleset! Látod? Itt van rajtam!
- Fiona, ez nem az a típusú
szerencsétlen volt. - mondta Melissa Mipson. - Ez a másodikos kis takony beszólt nekünk. Ez pedig bűn.
- Akkor ti már rég Azkabanban lennétek, ha bűn volna a beszólás. - mondta csillogóan értelmes szavakkal. - Megszámolni se tudom, hogy te hányszor és kiknek szóltatok be eddig.
Mielőtt Sherry Cake visszavágott volna, egyszer csak megjelent Észkombájn Weasley. Úristen... prefektus lett! Most aztán büszkén fog járőrözni és beszólni másoknak!
- A vonaton tilos cigizni! - okoskodott. - Azonnal fejezzétek be, vagy muszáj lesz erről az iskolában értesítenem a házvezető tanárotokat.
- És majd hallgatni fogunk pont rád? - nézett rá Sherry Cake.
- Igen, hallgatnotok kéne rám, mert én prefektus vagyok - mondta Észkombájn Weasley és kidüllesztette mellkasát, ahol szinte dicsfényben csillogott a suvickolt prefektusi jelvénye. - És mivel egy prefektussal szemtelenkedtek, lányok, a helyzetetek nem túl derűlátó. A prefektusi hatalmamnál fogva bármikor megbüntethetlek titeket... úgyhogy füstölést abbahagyni és leadjátok ide kezembe az összes cigit, ami nálatok van!
Sherry Cake legszívesebben elküldte volna a francba Észkombájn Weasley-t, ám mivel az prefektus volt és nem érte megkockáztatni egy büntetőmunkát már az első nap, a barcsinőcsijeivel kénytelen volt leadni az összes cigijét és az öngyújtóját. Észkombájn Weasley, a Prefektus elkobozta őket, majd elküldte őket a helyükre, de engem is az enyémhez.
Visszamentem a fülkébe, ahol Jake már várt rám átöltözve. Elmeséltem neki, hogy találkoztam a három amigával, és hogy Észkombájn Weasleyből prefektust csináltak. Jake-et meg se lepte a dolog.
- Hát ezt már előre tudta mindenki - vonta meg a vállát. - Ez a Paul Weasley túl rend- és szabálymániás. Hát most jól ugratni fogja az összes öccse, az ikrek meg a legkisebb fiú. Láttam őket a pályaudvaron, a kis Weasley kölyök is idén kezd a suliban.
Vicces, de a legtöbb mardekáros sokszor nem emlékszik Észkombájn Weasley nevére. Igaz, sokszor én is elfelejtem, mert az Észkombájn sokkal jobban áll neki gúnynévnek.
Megérkeztünk a roxmortsi állomásra, ahol márt várt az elsősökre Hagrid, a vadőr óriás. Lámpását lóbálva terelte össze az elsősöket, mint pásztorkutya a birkanyájat. - Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! Hogy ityeg, Harry?
Szerintem rosszul hallottam a zajban, mikor nevet említett. Elhaladt mellettem egy barna bozonthajú lány lapátfoggal, aki egy másik elsősnek magyarázkodott Roxfortról. Be se állt a szája.
Örömömre szolgált, hogy mivel másodikos vagyok, nem kell csónakban úsznom. Minket fiákerekben visznek fel a kastélyhoz. A fiákereket pedig furcsa, bőrös szárnyas lovak húzták. Úgy néztek ki, mint a démonlovak a halál vagy pokol témájú szürrealista művekben. Jake-t megkérdeztem, hogy mik ezek a lólények. Fura módon ő nem látott lovakat a fogat előtt, de tudta, miről van szó.
- Nem kell félned tőlük, Noxy, ezek csak thesztrálok - magyarázta. - Csak akkor látja az ember, ha már találkozott a halálal, azaz ha valakit meglátott meghalni. Emiatt a babonásabbak rossz ómennek tartják, pedig igazából nem ártanak senkinek. Nagyon okosak és Hagridnak van a legnagyobb szelíd ménese egész Nagy-Britanniában.
Megnyugtatott a válasz, de a lólényeket nézve még mindig beleborzongtam a tudatba, hogy őket csak akkor lehet látni, ha valakit láttunk meghalni. Még mindig megráz és szorongásba küld életem legrosszabb emléke szívrohamban összeeső nagypapámról.
Mikor féltucatnyian felültünk a fiákerekre, a thesztrálok okosan elindultak az iskola felé. Útközben oldalra néztem, ahol a hatalmas tó esti képére láthattam le. Kicsiny fénypontok jelezték az éppen elinduló csónakokat, amiben az idei gólyák kuporogtak. Ők járnának a legrosszabbul, ha hirtelen elered az eső. Szerencse, hogy felhőtlen csillagos volt az ég, de még nagyobb szerencse, hogy akkor sem esett, mikor én utaztam még a csónakok egyikében.
A fiákerünk megállt a vadkan szobrok védette, varázsra nyíló vaskapuval ellátott főbejáratnál. Kiszálltunk és beléptünk Roxfort területére. Megérkeztem második otthonomba.
Belső bejáratnál ott volt Frics. Szokásos módon figyelt minket, mellette pedig viharvert Main Coon macskája, Mrs Norris, akit még az életénél is jobban értékelt az öreg.
Beléptünk a nagyterembe és leültünk a mardekárosok asztalánál. Jake-et rögtön odahívták osztálytársai, én pedig leültem a sajátjaim közé. Csak egyszerű "szia" biccentéssel köszöntöttük egymást, Clio Chronos volt egyedül a lelkesebb, mert integetett ás vigyorgott. Most démonvörös színben virít kusza rockerhaja. Mellette ült Sonata Tusk, aki még mindig punkra tette magát. Tavaly Sherry Cake bandájának volt ribi tagja, de mióta "ki lett rúgva" és Clio Chronos szárnyai alá vette, teljesen megváltozott. Kékre festett és rövidre nyírt egykor szőke, hosszú haja a nyáron kissé visszanőtt.
Mindenki a helyén volt. A tanári asztalnál az összes tanár is jelen volt, csak McGalagony nem. Ő az elsősöket fogadta. Mikor Dumbledore professzor, iskolánk igazgatója is helyet foglalt, mindenki elnémult.
Aztán kinyílt a kétszárnyú ajtó, és McGali által vezényelt gólyák kettes oszlopba fejlődve vonultak be a nagyterembe. Mivel fal mellett ültem, így csak hátra dőlve figyeltem a griffendélesek és a hugrabugosok asztala között (nagyterem közepe magyarul) vonuló elsősöket. Rögtön kiszúrtam egy szőke üstököt, mögötte pedig két széles tornyot. Ott volt a Malfoy gyerek csicskásaival.
A nagyterem végéből is tisztán hallottam, hogy korábban meglátott göndörhajú lány csacsogott az elsősök között: - Elvarázsolták, hogy úgy nézzen ki, mint az égbolt. A Roxfort történetében olvastam róla. - Nem hiszem, hogy nagyon odafigyelt volna bárki is, mert szinte az összes elsős az égboltos plafont figyelte.
A tanári asztal előtt megállt a sor, és Meki odaállította a már jól ismert táma nélküli faszékecskét és rátette a Teszlek Süveget, mely engem tavaly Mardekárba osztott be. A süveg tavaly is énekelt, és ez így volt most is, csak ezúttal mást adott elő.
Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelk,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt, s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!
Most már világos, mivel tölti tanévnyitók közti egy évet a Teszlek Süveg. Kitalálja a következő dalát. Ez idei számomra elég gyermeteg volt a tavalyihoz képest. Biztos azért, mert első ránézésre iszonyú nehéz felfogásúak ezek az elsősök.
Megkezdődött a beosztási ceremónia. Hannah Abott nevű elsős volt az első a névsorban. Hugrabugba került.
Aztán jött a többi szépen sorba. Az első kis mardekáros, aki hozzánk jött, Millicent Bullstrode-nak hívják. Úgy néz ki, mint egy ogre-bébi és csúnya arcából lerítt, hogy erőszakra hajlamos. A göndörhajú kis okoskát egy perces gondolkozás után a süveg Griffendélbe küldte. Utána eredt az a botladozó szerencsétlen kerekképű gombóc, Neville Longbottom, aki vonaton kereste békáját.
Meg se lepődtem, hogy a Malfoy gyerek a Mardekárba került (a süveg alig ért a homlokához, az rögtön ide küldte, miközben arccá formálódott gyűrődésével undorodó pofát vágott). Az egész asztal éljenezve tapsolt. Velem szembe ült le korábban ide beosztott egyik csicskása (Vicent Crak) mellé, a másik tagbaszakadt csicskás (Gregory Monstro) rögtön utána jött.
- Megmondtam, hogy idevaló vagyok - mondta Malfoy társainak, míg amazok bután bólogattak, mint a csimpánzok.
Az összes másodikos őket bámulta.
- Te tényleg Draco Malfoy vagy? - szólalt meg Bertha Gloom tőlem két emberrel odébb. Ha a hülyeség fájna, Bertha már rég halott lenne, mivel eleve ő a leghülyébb és a legnagyobb picsa a másodikos mardekárosok közt. Főleg akkor lőné le az ember legszívesebben, ha hülyeségeket kérdez.
Azt hiszem Malfoy ahhoz képest, hogy Bertha Gloom egy osztállyal magasabban van nála, undok fintort vágva lenézően tekintett Bertha Gloomra. - Igen, én vagyok Draco Malfoy. Tán nem halllottad, hogy fölolvasta a nevem a nyanya.
- Hallottam - mondta Bertha Gloom. - Csak nem voltam biztos benne, úgyhogy inkább téged kérdezlek a biztonság kedvéért.
Az összes másodikos arcába temette kezét.
- Ne is törődj vele, öcsi - szólt az egyik fiú osztálytársam, Miles Bletchley. - Bertha Gloom sötét, mint az éj, és tavaly óta hülyébb lett, mióta tagja volt Sherry Cake bandájának.
- Kussolj! - háborgott Bertha Gloom.
Malfoy azonban higgadtan és bölcsen így szólt: - A háborgás egyelő az egyetértéssel. Fáj az igazság, kedves Gloom? Apám ismeri a Cake családot, és tudja, hogy Maurice Cake lánya csak külső benyomásra feszít, de eszében semmi nincs. De ne aggódj, Gloom, mivel te eleve féleszű vagy, Sherry Cake-hez képest egy zseninek számítasz.
A közelben ülők mind röhögtek, Bertha Gloom szinte ki se látszott a felháborodástól. Majdnem mondott valamit, de ekkor én is végre megszólaltam.
- Gloom, lehetséges volna, hogy mai nap tényleg nem fárasztanál minket a felesleges és hülye mondataiddal? Még nem egyenlítettem ki a köpési számlát.
- Várjunk, téged futólag láttalak a vonaton - fordult felém Malfoy, mialatt a következő elsős lány, Pansy Parkinson odajött az asztalunkhoz. - Majdnem fellökött Crak és Monstro. Bocs érte, de Pottert kerestük a vonaton, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg igazak a hírek. Mi is a vezetékneved?
- Darkstorm - sóhajtottam "ráhagyom" stílusban.
- Ismerős, mintha apám egyszer említett volna egy Darkstorm pasast az anyámnak... hoppá, ott is van Potter! Remélem, végül ide kerül, mert kissé elfogult volt a vonaton, és ráférne egy kis lecke abból, hogy kikkel kéne szóba állnia és kikkel nem... egyik Weasley-vel utazott a vonaton.
Ahhoz képest, hogy Malfoy most került közénk, már olyan magabiztosan tette itt magát, mintha már régi ismerőse lenne az egész Mardekárnak.
És valóban ott volt Harry Potter. Nem láttam ilyen távolból a híres sebhelyet, amit kicsi korában Tudomkitől kapott egyenest a homlokába, de alultáplált és bizonytalan megjelenése már ténnyé tették, hogy ő is idejött Roxfortba. Erre mindenki izgatottan súgni kezdett és bámészkodni, mintha egy hatalmas sztár lépett volna fel.
A süveg hosszabb idő után a Griffendélbe küldte. Griffendélesek legnagyobb örömére. A mardekárosok zöme azonban nem. Mivel elég becsvágyó banda a házam, bizonyára mardekáros diáktársaim jobban szerették volna
birtokolni Pottert, hogy saját képükre formálhassa. Úgy látszik, potenciális szövetség helyett potenciális ellenség lett a Kis Túlélőnől.
- Kár - sóhajtott csalódottan Bertha Gloom. - Harry Potter jóképűnek látszik.
- Jóképű?! - hüledezett Pansy Parkinson. - Azzal a lyukas fejjel és ronda szemüvegével? Ki ez a hülye csaj? Biztos tévedés történt, mikor beosztotta ide a süveg!
- Már akkor történt tévedés, mikor felvételt nyert Roxfortba - mondta Vaisey.
- Nagyobb tisztelettel kéne tartoznotok felém! - akadt ki Bertha Gloom. - Végtére is én másodikos vagytok, ti meg ott szemben egy rakás kis pisis elsős, Malfoy, úgyhogy fogd be a szád! Ti pedig mellettem vegyétek észre, hogy aranyvérű vagyok és jobban értek a stílushoz, mint ti együtt véve!
- Milyenfajta stílushoz értesz jobban, a hülyeséghez vagy a picsáskodáshoz? - kérdeztem.
Bertha Gloom hozzám akarta vágni üres tányérját, mikor a beosztás véget ért, és Dumbledore felállt a trónusából beszédet tartani.
- Isten hozott benneteket! - szólt. - Mielőtt kezdetét veszi a bankett, szeretnék néhány szót szólni. Íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!... köszönöm!
Azzal Dumbledore leült. A hallgatóság lelkesen megtapsolta. És megjelent a szokásos roskadásig teli vacsora a asztalon. Bertha Gloom kivárta az alkalmat, aztán dühödt lendülettel hozzám vágott egy kis tál barbecue-s szószt.
- Nesze, egy kis arcpakolás! - szólt oda felém, miközben Pansy Parkinson visítva felröhögött, ahogy rám nézett. Sötét képpel töröltem le az arcomat. Malfoy nem figyelt oda, mert nem örült neki, hogy másik oldalán Véres Báró, a Mardekár szelleme ücsörgött.
- Noxia, tudjuk, hogy nem hagyod magad, mióta Spicerrel lógtok együtt, de jó volna egyszer tényleg istenigazából megverned ezt a libát - mondta Clio Chronos. - Az ilyen picsák csak pofonból értenek.
- Minek erőszakoskodjak, mikor varázsolni is tudok, és azzal jobban tudnék ártani? - kérdeztem sötéten.
- Varázslattal bárki tud kérkedni - szólt Sonata Tusk is. - De ha az ellenségeid azt látják, hogy fizikailag is el tudnád látni a bajukat, akkor tudják igazán, hogy hol a helyük.
- A Mardekár azt tanítja nekünk, hogy többet ésszel, mint erővel - érveltem.
- Hajj, bazmeg - sóhajtott Clio Chronos. - Komolyan mondom, Noxia, hogy unalmas és reménytelen eset vagy.
- Én csak jobban szeretem, ha békén hagynak és nem kell belekeverednem nagyon a balhékba - mondtam.
- Ezért nem is csoda, hogy a legtöbb ribi téged akar kiszemelni áldozatul - mondta Sonata Tusk.
A vacsora után Dumbledore professzor ismét felszólalt.
- Most, hogy bőségesen ettünk-ittunk - szólt. - Lenne néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha ezt egyes felsőbb évesek is az eszükbe vésnék. - Hát persze, hogy a Weasley ikrekre célzott (tavaly Hagrid hajkurászta őket a Tiltott Rengetegben). - Frics úr, a gondnok megkért, hogy emlékeztessem a tanulókat: az órák közötti szünetben ne varázsoljanak a folyosókon. - Úgyse fogja senki se betartani. - A kviddicsválogatásra a második héten kerül sor. Aki szeretne a háza csapatában játszani, jelentkezzen Madam Hoochnál. - Ez az! Itt az idő, hogy kipróbálhassam gyakorolt tudásomat. - És végül egy utolsó közlemény: ebben az évben a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazok számára, akik nem óhajtanak kínok kínjai között távozni az élők sorából. - Micsoda?
Ezen mindenki meglepődött. Azon a folyosón tavaly sokat lógtunk Jake-el. Dumbledore professzor általában kerek-perec megmondja, mit miért, de ezúttal a folyosó lezárását nem indokolta meg. Biztos valami meglepetésre készülnek idén, vagy felújítások lesznek. Ki tudja. Ezek szerint másik törzshelyet kell majd keresnünk magunknak.
- És most, mielőtt nyugalomra térünk, énekeljük el az iskola indulóját! - szólt immár lelkesebben az igazgatónk, mire a tanárok és az idősebb diákok felnyögtek, aztán kénytelen-kelletlen mindenki a maga ritmusára elénekelte az indulónkat. Ajj istenem, miért kell minden egyes ilyen nagy ünnepen énekelni ezt?!
Ezután végre elengedtek minket. Mi saját lábunkon mentünk le a pince irányába, míg az elsősöket az idei mardekáros prefektusaink vezették.
A klubhelyiségben semmi nem változott. Minden olyan, amilyen volt, mikor itt hagytuk. Annyira fáradt voltam, hogy Jake-el való beszélgetést már csak holnapra halasztottam. Jóéjt kívántam a barátomnak, aztán bementem aludni a hálószobába, hol már lepakolták a baldachinos ágyaink mellé a bőröndjeinket.