Teddy Jones Jr.

TEDDY JONES JR.

Leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani. (...) Te is olyan végtelenül sötét vagy.

16+
van benne csúnyaság

Alapok

jelszó || Egy seprű a boldogság ára.
így ejtsd a nevemet ||teddi dzsonsz
nem || férfi
születési hely, idő ||Ismeretlen hely; 1984. június 7. (Az apámnak nevezett ember nevezte ki ezt a napot születésnapomul. Ezen a napon „talált meg.”)
horoszkóp ||ikrek
kor || 16
vér || Félvér (talán)
évfolyam || VI.

A múlt

Prológus

Az apának nevezett férfi egyszer azt mondta: „ugyanmár Teddy, mindenki születik valakinek.” Megkérdeztem volna, hogy de mi van ha én nem? Mi van, ha engem csak megalkottak, mint egy szobrot, hogy ne legyen más választásom, mint teljesíteni a gazdám döntését? Senki sem voltam, csak az, akivé tett az apának nevezett férfi.

I. Fejezet

Hat éves voltam, mikor ráeszméltem arra, hogy létezem vagy legalábbis ez volt az az alkalom, mikor megértettem, hogy nem úgy vagyok az apám fia, mint más fiúk az apjuké. Elég volt tükörbe nézni ehhez és megnézni az arcvonásaimat hozzá. Ég és Föld voltunk mi ketten, még is a nevét viseltem, mégis apának szólítottam. És amikor rákérdeztem az okára egy reggel az asztal mellett csak kiröhögött: - Teddy, mit foglalkozol ennyit a külsőségekkel? Ha azt mondom, hogy a fiam vagy, hát az vagy. – Elnyomta a cigarettát az asztallapján, majd egész egyszerűen beletörölte a reggeli sörtől bűzös tenyerét a zsírfoltos ingbe, amit viselt. – Na idefigyelj! – hajolt közelebb és megpaskolta az arcomat: - Én úgy látom, hogy ezt most meg kell vitatnunk, mert addig nem hagy nyugodni a dolog igaz-e? Talán három éves lehettél, mikor Martha és én megtaláltunk Londonban. Koszosan az utcán, napok óta nem ettél s mivel az aurorok sem bukkantak a szüleidre, hát magunkhoz vettünk.
Erre csoszogott be Martha, az anyámnak nevezett nő. Az egész falu tudta, hogy egy szajha, ígyhát nyíltam hordta haza a fickókat, akik aztán pénzt csúsztattak apám kezébe. Ahogy meghallotta a nevét, elvigyorodott, majd megborzolva a hajamat, kávét töltött magának.
- Milyen okos fiú lett belőled, Teddy – búgta már majdnem kedvesen.

II. Fejezet

Tizenegyéves koromig nem sokat tudtam meg a varázs világról, legalábbis arról a részéről, amit diákként ismertem meg. Ha Londonban is jártunk, apám a Zsebpiszok közbe vitt el leginkább. Furcsa üzleteléseket hallgattatott velem végig, majd egy nap rávett hogy másszak be egy pinceablakon és lopjak el neki egy rekesz bájitalt. Csak később mondta el, hogy mind veszélyes méreg volt. Ebbe akkoriban bele sem gondoltam, csak bemásztam az ablakon, leugrottam a pince poros mivoltába és élveztem, hogy valami titkosban vehetek részt.
Miután megkaptam a Roxfortból a levelet, apám még három ilyen betörésre vitt el, majd közölte, megvan a pénzem az iskolára. Aztán hozzá tette nagy kegyesen, hogy bizony vissza kell neki fizetnem azt a pénzt, amit a nevelésemre költött el. Tolvajlás, csempészet, bármi jöhetett, amiből úgy látta éppen pénzt tud szerezni. Én meg engedelmeskedtem, hiszen a legkisebb ellenállásra is hozzám vágott valamit vagy éppen elvert. A feladatok sora pedig szeptemberben sem értek véget. Az iskolában is lopnom kellett mások pénzét és értéktárgyait.
Az első pár hétben nehezen illeszkedtem be, folyamatosan feszült voltam a dolgok miatt, amiket meg kellett tennem. Végül valahogy mégis egy hangosabb társasághoz csapódtam, akik úgymond az iskola bakkeverőinek számítottak. Mikor rájöttek mennyi idulat van bennem, szereztek egy terelőütőt és azt nevezték ki fegyveremnek. Így történt hogy az első évemben, leginkább dühből nekiestem a trófeás vitrineknek. A házam pontot vesztett, én pedig végtelennek tűnő bűntetőmunkát kaptam.

III. Fejezet

Harmad éves voltam, mikor a halálfalók megjelentek a Roxfortban, apám nem engedett vissza abban az évben. Én pedig azt hittem azért, mert szeret, nem akarja, hogy bajom essen. Ám szeptemberben a walesi kis faluban halálfalók jelentek meg, csak úgy szórakozásból megöltek pár mugli gyereket, míg eljutottak a házunkig.
Jól öltözött, magas férfiak voltak mind, mellettük egészen aprónak éreztem magam. Apámmal egyik sem fogott kezet, undorodtak tőle, ahogyan tőlem is. Az, amelyik beszélt néha-néha rám nézett, csak később értettem meg persze, hogy miért. A feladat, amivel apámat megbízták, lényegében nekem szólt. Ide-odabesurranni, elhozni ezt-azt. Én pedig engedelmeskedtem. Megtettem, amit meglehetett, mert féltettem az életemet, egészen addig az éjszakáig, míg Marthat az orrom előtt ki nem végezték. Addigra már egészen elment az esze, míg apám tárgyalt a csuklyás alakokkal, ő fahangon énekelve mászkált le s fel. Aztán zöld villanás és röhögés: - Nagyon idegesített ez a tyúk már! – magyarázta amelyik elsütötte a pálcáját.
- Én ezt nem csinálom tovább! – közöltem könnyes szemmel, mire akkora pofont kaptam apámtól, hogy a földre estem. Az orromból megeredt a vér, de senkit sem érdekelt. Még a helyszínre is elráncigáltak, ahol megint megvertek s nekem megint engedelmeskednem kellett. Így hát a háború alatt mást sem csináltam, mint tűrtem és hagytam magam tönkre tenni. Hirtelen beletanultam az érzéketlen szerepbe.

IV. Fejezet

A negyedik évemre nem voltam több egy emberi roncsnál, ami lényegében csak vegetált apám árnyékába. Azonban ez volt azaz év, amikor jelentősebb növekedést mutattam már és már az én sem tudtam a legkisebb járatokon át bejutni pincékbe vagy éppen olyan kastélyokba, amiket mindenféle bűbáj védett máskülönben. Ez pedig nem tetszett az idősebb Teddynek. Akárhányszor valamit elrontottam, rám húzott egyet a bottal. A bot nem volt más, mint egy hosszú, faragott pálca, amit arra nevezett ki, hogy engem csapkodjon vele. Így hát szeptemberben jó pár véraláfutással a testemen tértem vissza a Roxfortba.
Gyorsan visszakerültem a régi társaságban. Megkaptam újra az ütőt, amit én lényegében csak Pörölyként emlegettem. Azzal pedig mindent szétvertem, ami bosszantott. Ebben az évben pedig odáig fajult a dolog, hogy McGalagony többszöri figyelmeztetésére sem hallgatván, értesítették a gondviselőmet. Az idősebb Teddy tehát volt szíves elbeszélgetni velem a roxmortsi hétvégémen.
Belépve a Szárnyas Vadkanba azonnal kiszúrtam. Éppen egy nála kétszer nagyobb pasast provokált, mondván, hogy ő aztán bárkinek kiveri a szemét varázslattal. Egy horkantással álltam meg mögötte, neki támaszkodva a pultnak. Végig mértem az italkínálatot, tudván, hogy itt biztosan kiszolgálnak, ha Keményfejű Teddyvel látnak. Sokszor elgondolkodtam miért kapta vajon ezt a becenevet bizonyos körökben, ám végül sosem kérdeztem meg tőle. Valahogy nem volt kedvem bájcsevegni vele.
– Mire a nagymellény, apuci? – kérdeztem és a pulton doboltam. A kabátom alatt persze ott pihent a Pöröly, várva, hogy mikor kell megvédenem magam. – Azt hittem velem akarsz beszélgetni, nem egy felesleges farokméregetésbe keveredni.
– Fogd be a pofádat, Teddy! – Mordult rám és a pult mocskos lapjára csapott, ahogy találkozott a tekintetünk. – Minek kelted a feltűnést, te gyerek?! Az igazgatónő személyesen keresett meg! Nem gondolod, hogy van elég gondom nélküled?
Elhúzva a számat horkantottam egyet.
– Ez most komoly? Az én hibám, hogy eljárást indítottak ellened? Örülj, hogy eddig nem kerültél az Azkabanba!
– Ha én megyek, akkor te is jössz vele, érted? Nem úszod meg ennyivel, te kis taknyos! – Belemarkolt a hajamba és úgy megrángatott, mintha miattam lenne az egész. Nem miattam volt, hiszen az egyik halálfaló haverja mártotta be, hogy miket művelt a háború alatt s még Martha meggyilkolását is rá kenték. Az én nevem el sem hangzott.
– Eressz el! – sziszegtem rá. Szerencsére engedett, így nem kellett az ütőmért nyúlni.

Abban az évben karácsonykor kikért a Roxfortból, de nem haza mentünk, hanem a Foltozott Üstbe, ahol megint kétes alakokkal találkozott. Kimentem, hogy körbe nézzek az utcákon, élvezzem a hóesést, a karácsonyi fényeket, úgy mint bármelyik másik korombeli gyerek. Aztán visszatértem. Teddy persze nem vett észre, mert háttal ült nekem és ő meg a haverjai is már annyira beittak, hogy nem láttak a részegségtől.
– Csak egy kis szarházi az a kölyök… szerinted érdekel mi lesz vele? Neki kell elvinnie ezt az egészet és akkor a mi kis üzletünk folytatódhat! – Fennhangon beszélt, én pedig behúzódtam az egyik sötét sarokba, érezve, ahová nem világított be a kandalló fénye.
– De hát a te kölyköd mégis csak!
– Semmi közöm hozzá. Kellett valaki, aki befér a legkisebb helyekre is és annak idején is meglehetősen apró termetű volt. – Legyintett Teddy. – Így elraboltam, míg az anyja egy pillanatra nem figyelt rá. Martha pedig segített felnevelni.
Nem tudom, hány percig álltam ott a sarokban, de éreztem, ahogy az ereimben egyenesen megfagy a vér. Azt hittem, hogy koszos utcagyerek voltam, akiről lemondtak és Teddy húzott ki a szarból. Ehhez képest egyik percről a másikra nyilvánvaló lett, hogy volt családom, voltak emberek, akik szerettek, ő meg elszakított tőle. Pöröly valahogy a kezembe akadt és azzal estem neki a részeg társaságnak. Három másik varázsló rángatott le az apámnak nevezett férfiról.
– Megöllek, te rohadék! – üvöltöttem rá, ahogy próbáltak lefogyni. – Megöllek!
– Szánalmas vagy, Teddy!

V. Fejezet

Attól a naptól kezdve, hogy megtudtam az igazat, gyűlöltem a nevemet még csak kimondani is. Gyakran ácsorogtam a tükör előtt azt találgatva, vajon ki lehet én igazából? Neveket pörgettem fejben, de egyik sem illett rám igazán. Meg akartam változtatni, de közben még is ez a Teddy Jones Jr. adott nekem valamiféle erőt ahhoz, hogy folytassam, hogy harcoljak az ellen, akivé ez a férfi tett. A szorongásaim azonban egyre megszaporodtak, ami miatt másokon töltöttem ki a mérgemet. A kedvességnek nyoma sem maradt bennem többé… és mikor Teddyt végre bedobták az Azkabanba, én pedig bekerültem a legnyomoruságosabb nevelőintézetbe, csak tovább romlottak a dolgok. Vigyorogva bámultam a képét a Reggeli Prófétába, nem érdekelt, hogy lényegében az én nevem szerepelt a címlapokon, boldog voltam.
– Mi van Jones, lecsukták az apádat? – kérdezte 1999. szeptemberében a vonaton az egyik gyerek és meglóbálta a képembe a Próféta egy korábbi számát.
– Hála az égnek. – Bólintottam elégedett képpel. Láttam, ahogy megrettennek tőlem a mosolyom láttán, ahogy bolondnak titulálnak, majd elrohannak. A viselkedésemmel ettől kezdve még több probléma volt, mint korábban. Frics elkobozta Pörölyt már az első héten és nem tudtam visszaszerezni sehogy sem, pedig még be is törtem a szobájába. A tanévvégén adta aztán vissza és közölte, hogyha még egyszer kárt okozok, akkor nem adja vissza.

VI. Fejezet

A hatodik évem előtti nyáron egy új fiú került a nevelőintézetbe. Azt pletykálták Frederickről, hogy valami gazdag alak kölyke volt, aki tragikus hirtelenséggel halt meg. Egy idősek voltunk, de nem emlékeztem, hogy láttam volna korábban a Roxfortban. Azonnal kipécézett magának, az első naptól kezdve. Először csak szóban zaklatott, olyanokkal, hogy rövid a lábam és idióta fejem van. Leráztam egy „faszfejjel,” de ez nem bizonyult hosszútávon hatásosnak. A Roxfortba visszatérve ugyanis megint egyre többször volt szem előtt… aztán október végén, éppen a Halloween esti vacsora előtt nekem esett. Megütött, annyira, hogy monoklim lett és a vér is megindult a fejemből. Én pedig persze előkaptam Pörölyt és eltörtem jó pár bordáját… mondanom sem kell, hogy évvégéig tartó bűntetőmunkát szabtak ki ránk. Pöröly pedig megint Fricshez került. Nem különösebben érdekelt, hogy büntiben vagyok, csak a fegyveremet akartam visszaszerezni.

Jellem

Sosem volt átlagos kölyök, már egész fiatalon képes volt összetetten gondolkodni, ami az egyedi nevelési körülmények miatt alakult így. Talpraesett, de ezt nem tudja jól kihasználni, mert az indulatai nem tudja megfelelően kezelni. Könnyen robban és gondolkodás nélkül esik neki annak, aki megsértette vagy bántotta. Semmi sem tudja hosszú ideig lekötni, mert meglehetősen nyugtalan, emiatt gyakran megbánt embereket.
Az érzelmek kifejezésével gyakran gondja van. A nem megfelelő szóhasználat miatt pedig egyenesen bosszantó tud lenni és akkor is lebunkózzák, ha nem akart rosszat. Az erőszakos jelleme pedig sokakt elijeszt, így nem is láthatják, milyen mikor kicsit megnyugszik. Mert hogy vannak ilyen pillanatai is. Ilyenkor csak ücsörög és másokat figyel, de az sem ritka, hogy egy pillanat alatt megy benne végbe egy halom érzelmi változás és a nyugalomból hirtelen vadság lesz s kikelve magából üvöltözni, veszekedni, verekedni kezd.
Kétségtelenül nagyszájú és szemtelen. Ezt még McGalagony sem tudta kinevelni belőle, habár az igazgatónőnek eltökélt szándéka volt. Hatodik évre azonban már őt is annyira bosszantotta a fiú viselkedése, hogy beleegyezett az év végéig kitartó bűntetőmunkába.

Apróságok

mindig || sebesség, becsapódás, adrenalin, terelőütők, mikor rettegnek tőle
soha || édesség, cukiság, vihogó lányok, gyengeség, tanulás
hobbik || zene hallgatás, dohányzás, merengés az élet nagy dolgain
merengő ||A legjobb, amikor felvették a Roxfortba és egy új világot ismerhetett meg.
A legrosszabb, amikor az apjának nevezett férfi azt mondta, hogy elrabolta őt és megtudta, hogy valamikor talán szerető családja volt.
mumus || önmaga
Edevis tükre || Teddy a régi családja körében látná magát.
százfűlé-főzet || Fekete színű, kormos szaga van, de az íze édesebb tejeskávét idéz.
Amortentia || az erdő eső utána illata keveredne enyhe virágos aromával, igazi tavaszt idéző illat az
titkok || megfordult a fejében, hogy megöli az apjának nevezett férfit és csak egy halszál választotta el attól, hogy tényleg megtegye; na meg az egész gyerekkora, hogy lopnia, csalnia kellett.
azt beszélik, hogy... || hogy őrült… és lehet, hogy ez igaz is

A család

nevelőapa || Teddy Jones; 55; félvér, gyűlöletes
anya || Martha (a vezetéknevét nem ismerte); 50; sárvérű, elhunyt, azelőtt jó volt
állatok || Mephisto(pheles), a patkány

Családtörténet ||

Teddyt elrabolták az igazi családjáról, sem a nevét, sem a származását nem tudja biztosan, így azt sem, hogy mivel foglalkozott. Az idősebb Teddy Jones leginkább csempészéssel foglalkozott már fiatal korától kezdve, ezen kívül összekötő is volt, ha valaki bérgyilkost vagy tolvajt keresett valami fontos ügyhöz, hát ő gond nélkül felkutatta neki a legjobbat. Teddyt is erre akarta felkészíteni, hogy magáról szép lassan valaki másra terelje az aurorok gyanúját. Azonban, mikor a Wizengamot elé került, senki sem hitte el neki a Teddyről mondottakat, mindenki túl fiatalnak ítélte ilyen jellegű bűntettek elkövetéséhez.
Martharól még annyit sem tudott, mint Teddyről. A nő már akkor is őrült volt, mikor három évesen hozzájuk került. Leginkább csak énekelt, kötögetett vagy férfiakkal hált egy kevés pénzért. Mást nem nagyon lehetett róla tudni. A kis Teddy viszont szinte biztos volt benne, hogy a két felnőtt nem házas és még csak nem is szeretők. Egyszerűen csak egymás mellett élnek. Minden ellenére Martha volt az egyetlen, aki igazán jól bánt vele gyerekként, még akkor is, ha nem került étel aznap az asztaltra.

Külsőségek

magasság || 175 cm
testalkat || átlagos
szemszín || szinte fekete
hajszín || fekete
kinézet ||

A haját mindig gondosan a szemébe fésüli. Azt ugyanis megtanulta az idősebb Teddytől, hogyha valahonnan kiolvasható a gyengesége, akkor az a szeme. Egyébként rendszerint fekete ruhában jár, ha éppen nem az egyenruha van rajta. Azt viszont mindig gondosan eligazgatja magán. Attól még, mert egy vadállat, figyel magára. Nem akar semmiben sem hasonlítani arra az igénytelen apjára, akinek tiszta ruhája sosem akadt éppen.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Sosem volt az a kifejezetten jó tanuló. Általában túlságosan pörgött az agya ahhoz, hogy leüljön magolni. Ezért a gyakorlati tárgyak mentek neki mindig is a legjobban. SVK-ból és Bájitaltanból volt a legjobb, minden másból inkább csak türhetően teljesített. A Repüléstant is kedvelte, de túl vad volt ahhoz, hogy esetleg az energiáit a kviddicsben kamatoztassa. Welch professzort nyilván gyakran az infarktus kerülgette, mikor Teddy a seprűre ült, ugyanis őt aztán tényleg senki sme tudta irányítani.

pálca típusa || 13 és ¼ hüvelyk hosszú, mogyoró, sárkány szívizomhúr a magja
RBF ||
SVK: V
Bájitaltan: V
Bűbájtan: E
Gyógynövénytan: E
Mágiatörténet: H
Átváltoztatástan: E
Repüléstan: K
Rúnaismeret: E
Számmisztika: V

Egyéb

avialany ||Lee Tae Yong

Esmének ígértem a bírálásomat. Köszi, puszi Vigyorog