Gustaf Rønnow

GUSTAF RØNNOW

det er som om ingen strøm kan drukne mig

Alapok

jelszó || Nézd Ellioooot, ez egy tévééé!
így ejtsd a nevemet || gusztáf röno/reno
nem || férfi
születési hely, idő || Gletness, 1972. január 31.
horoszkóp || vízöntő
kor || 29
vér || félvér
munkahely || ~~Rønnow's Adventure Company~~

A múlt

A születésem pillanata igazán meghatározó volt az életemben. Elvégre, ezzel kezdődött földi létem nevetségesen kínkeserves kálváriája. Na igen, senkinek sem árt, ha megszületik, és ez önmagában is nagy esemény a személynek, a családnak, a közösségnek, az országnak és az egész világnak is. Mert ahol egy pillangó... Na jó, ez nagyon elcsépelt, de lényegében igaz, és most nagyon panteisztikusan fogom bemutatni a születésem történetét. Elvégre, a föld önmagában is akarta, hogy világra jöjjek, ezért intézte úgy, hogy a számomra legintimebb helyen történjen mindez: a természetben. Anyám egy ütött-kopott viskóban szült meg, aminek még ajtaja sem volt igazán, hanem egy súlyos függöny óvta a bent lakókat az éjszakai hidegtől.
Bár nem dán felségterületen születtem, hanem az Egyesült Királyság területén, apám fontosnak tartotta a nemzeti identitást, amit anyám sem vetett meg. Uruzt véstek tehát az ágyamba díszül, hogy bátor legyek és vad, emellett kitartó, és éledjen bennem a vágy mind emberre, mind a kalandra. Akár a rúna miatt, akár nem, ilyen lettem. mellé pedig megkaptam a fizikai erőt és a sebességet is, mint Audhumla őstehén ajándéka.
Gyermekként is rúnák, viking eszközök és dán szavak közt nevelkedtem nagy részt, mert anyám nem ragaszkodott kifejezetten az angol családi tradíciókhoz. Félvérként nem is volt nekik túl sok ilyen. Apám jobban tartotta a hagyományokat - kivéve házasság terén, de ez az ő családjában nem volt vérhez kötött. Eddig valahogy fennmaradt az aranyvérűség, velem pedig megszakadt a sor. Így járt a nemes és nagy múltú családunk, amit sosem tartott számon senki. Inkább csak a háttérben meghúzódtak az őseim is, szóval nem vert nagy port, hogy a Shetland-szigeten láttam meg a napvilágot, és itt is nőttem fel.
Amikor megkaptam a roxforti levelemet, felmerült a gondolat, hogy inkább a Durmstrangba járjak, de a szüleim végül inkább nem adták be oda a jelentkezési lapot. A távolság nem lett volna számottevő tényező, és a kevert kultúra miatt még akár jobban is jártam a Roxforttal. Liberálisabb az oktatási rendszer, és a nyelvet is tanulom. A Durmstrangban csak még több konfliktushelyzettel és akadállyal találkozhattam volna.

◊ ◊ ◊

- Mr. Rønnow, kérem fáradjon vissza a klubhelyiségébe. A mai napja eddig tartott, órák után azonban keressen fel a szobámban. - utálom McGalagony émelyítő hangját hallgatni, ugyanakkor nincs túl sok választásom ezen a téren. Teszem, amit mond, és élvezem az óramentes napomat. Ilyen egy igazi büntetés: megpihenhetek előtte. Más kérdés, hogy a büntetés okáról vajmi keveset tudok, elvégre én csak a pad alatt gyakoroltam a rúnák megbűvölését. Mióta bűn az, hogy tanul az ember? Áh... sosem tudtam kiigazodni az angolokon. Mindig olyan felszínesek és lényeget hanyagolók. Bezzeg a dánok röviden és tömören kimondják azt, amit gondolnak. Sokkal szimpatikusabb mentalitás.
- Tanárnő, kérem... Én csak készültem órára. - egy másikra. De ez számomra mellékes ugye. Körbenézek a gondosan berendezett dolgozószobában, és egyre csak családi képet keresek, de nem találok. Fura, pedig biztos van a nyanyának is családja. Mindenkinek van valamilyen formában. Vagy az eredeti vagy már saját. De nincs róluk képe. Pedig a legtöbb családosnak az asztalán díszeleg egy-egy ficánkoló alakokkal teli kép, mint valami trófea, amit csak ők kaphattak meg, és senki másé nem lesz már a jövőben. - Hogyhogy ki tudja mondani a nevemet? - jókedvűen nézek a tanárra, mire csak egy lesújtó pillantást kapok, és elindulok a szertár felé portalanítani. Na sebaj, majd megkérdezem máskor is.
Elvégre az iskola azért van, hogy tanuljunk. És ez vonatkozik a diákokra és a tanárokra egyaránt. De ha minket számon kérnek, akkor nekem is legyen már annyi szórakozásom, hogy ezt megkérdezhetem az öregasszonytól - annyira talán mégsem öreg, de hát... Diáknak mindegy az. Csak a buli a fontos. (Tipikus borz, nem csalódott bennem senki, tudom én!)

◊ ◊ ◊

Egészen jó RAVASZ eredményem nem befolyásolta az iskola utáni éveimet. Ez nem azt jelenti, hogy nem vettem hasznát a tanultaknak, mert ez nem lenne igaz. Nem véletlen vizsgáztam azokból a tárgyakból, amikből. Mind hasznosnak bizonyult számomra, ám nem jelentkeztem egyik eredményemmel sem a felsőoktatásba. Kérvényeztem, hogy az utazások mellett is tanulhassak a Manifesztálódott Művészetek Mágikus Magasiskoláján fotóművészetet. Mindezt levelező szakként oldotta meg az intézmény, amivel nem kifejezetten lehet technikákat elsajátítani és rendesen fejlődni. Márpedig nekem eszem ágában sem volt, hogy egy helyben maradjak. Elég volt arra tizennyolc év, és bármit mondtak a szüleim, útnak indultam. Bármerre mentem és mindenfele. Bejártam Amerikát, Európát, Ázsiát - eleinte a hidegebb területekre látogattam el -, majd jött a sorban Afrika is.
Fél év után abbahagytam a szakot. Ezalatt az idő alatt bőven szert tehettem annyi tudásra, amennyi nekem elegendő a mai napig is. A minimális fotózás iránti vágyammal pedig főként ételeket, különös természeti jelenségeket és monumentális építményeket, növényekkel díszített kerteket fényképeztem, fényképezek. Az utóbbi években azonban ez a hobbim is átalakult. A háború óta egyre kevesebbet élek egykori szenvedélyemnek, és ennek nyomós okai vannak. Az első, hogy eszem ágába sincs a háborús és a világ egyéb borzalmait később nyilvánosságra hozni vagy visszanézni. Az ilyesmit elég egyszer is látni. A második, egyben utolsó, pedig az, hogy inkább egyes népek kultúráját tanulmányozom az utazásaim során, amikor nem kalandtúrát szervezek. A legtöbb kultúrában fantasztikus ételek vannak, amiket vétek lenne nem ismerni.
Nem véletlen, hogy a fordulat a háborúkor kezdődött. Nem volt kedvem hazamenni egy ilyen állapotú országba, és az olaszokhoz, egyiptomiakhoz nem kifejezetten jutott el Tudjukki híre sem, nemhogy a hatása. Ekkor alakult meg a Rønnow's Adventure Company első, levelezős változata. A jelentkezéseket bagolypostán kaptam meg, és az igényeknek megfelelő országban, megfelelő jelleggel kialakítottam egy olyan rezervátumokhoz hasonló területet, ahol a későbbiekben is tudok csoportokat játszatni. Jelentkező pedig mindig volt, így a helyszínek gyorsan beteltek mindig. Szájról szájra terjedt odahaza a hírem.
Ekkor már igyekeztem mindent pálca nélkül megoldani a háború miatt. Nem akartam, hogy az én kezemhez is a mágia azon formája tapadjon, ami a merénylőkéhez is. Csak a rúnamágiához használtam pálcát, és ezt a mai napig tartom, bár egyre kevésbé szigorúan. Néha, ha a szükség úgy hozza, már használok varázspálcát, de semmiképp sem viszem túlzásba.
A háború előtt és után sokszor hazajártam, és nem egyszer találkoztam lenyűgöző emberekkel. Angliában London a csodák városa, ha engem kérdezne erről bárki. Itt van a legtöbb kaland, ugyanakkor ezzel számtalan konfliktus is jár. ~~Elliot O'Mara, megszabadítalak Nathaniel Forest miatti rabságodból! Odin engem úgy segéljen!~~

Jellem

Gyermekként azt mondták rám, hogy túlságosan eleven vagyok és érdeklődő. Minden érdekelt, és mindenre rá is kérdeztem. Megfogtam, megrágtam, megnéztem a dolgokat, és soha nem hagytam ki egy alkalmat sem, hogy új mesekönyvet keressek a könyvesboltokban. Mindig kellettek az új élmények.
Az iskolában is megmaradt az aktivitásom, ám a tanáraim szerint nagy volt a szám. Pimaszként könyveltek el, ezért a megbélyegezettek nyugalmával vittem végig a hét évet a Hugrabugban. Csodálatos évek voltak, abszolút jó döntés volt a Teszlek Süvegtől, hogy a borzok közé tett. Ott is kell néha durrogtatni - legalábbis nagyon ajánlott. Márpedig azokban az időkben én voltam a leghangosabban, legbüdösebben durrogtató borz az iskola falai között.
Érdeklődés, más kultúrák iránti tisztelet és a sajátommal kapcsolatos alázat. Mind jellemez, de talán egyik sem igazán. Érdeklődésem sokáig tart minden iránt, de olykor abszolút érdektelenül, csak a kalandokat keresve élem az életemet, és ilyenkor az összes kultúra megszűnik számomra létezni. Nem érdekelnek a sajátjaim, sem újabbak sem pedig a régebben felfedezettek.
Ha azonban szeretnél egy kicsit jobban is megismerni, akkor sem kell túlságosan átlátnod a páncélon. Csupaszív ember tudok lenni, és ezt nem is takargatom. Általában mosolygok, és az emberek többségével segítőkész és kedves vagyok. A kivételek bizonyára megérdemlik, hogy eltérően viselkedek velük, mint másokkal.

Apróságok

mindig || konyha, utazás, nők, férfiak, skandináv kultúra, rúnák, relikviák, ~~O'Mara~~
soha || vajsör, spanyolok, FOREST, unalom, kacatok, otthonülés
hobbik || utazás, rúnamágia
merengő || legjobb: minden egyes utazás és kaland; legrosszabb: az iskolai szigor és kötöttségek
mumus || egy szűk, fekete doboz, amibe bezártak
Edevis tükre || hivatalossá tenni a Rønnow's Adventure Company-t
százfűlé-főzet || oldalnézetből olyan, mint a dán lobogó, felülről rohadt, penészes fasírt és lazac, valamit a szaga és az íze is hasonló
Amortentia || lazac, avar, faforgács, por
titkok || a RAVASZ bizonyítványom és a tény, hogy egész jól bánok a pálcával
azt beszélik, hogy... || angol gyerekeket rabolok, és vikinggé képzem őket

A család

apa || Kasper Rønnow; 48 éves; aranyvérű; minimális kapcsolat
anya || Abigail Morrison; 46 éves; félvér; minimális kapcsolat
testvérek || Ryker Rønnow; 15 éves; félvér; szoros kapcsolat

Családtörténet ||

Apám családja olyan, mint Angliában a Weasley-család. Annyi csak a különbség, hogy a dánok magasról tesznek a családfára, és a vér miatti rangra. Nem ettől függ, hogy egy ember jó ember-e, ezért nekünk például sosem volt családfánk. Amennyi fejben megmaradt, azok a felmenőid, a többi pedig nem számít.
Anyáméknál szintén nem volt divat a családfavezetés, de ez egy félvér családban igazán megérthető. Nem keltettek feltűnést, nem politizáltak, nem házasodtak angol aranyvérűekkel és nem voltak érdekkapcsolataik. Csakis a szerelem volt számukra a mérvadó, és nem is véletlen, hogy nincsenek vadhajtások, elvált szülők, árva gyerekek. A szeretet és a hagyományok vezetik mindkét családot. Csodálatos hát, hogy egymásra találtak, és a hagyományok bennem, valamint öcsémben egyesültek. (Bár ő angolosabb, míg én képviselem jobban a dán-viking vonalat.)

   Külsőségek

magasság || 208 cm
testalkat || sportos, izmos
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet || Magas vagyok, izmos, sármos és viking.

   Tudás és karrier

pálca típusa || 14 és fél hüvelyk, juharfa pálca som markolattal és sárkány szívizomhúr maggal. Rugalmasságát tekintve kellemes.
végzettség || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola (Hugrabug)
RAVASZ ||
   ◊ Alkímia V
   ◊ Asztronómia K
   ◊ Bájitaltan K
   ◊ Rúnaismeret K
   ◊ Sötét Varázslatok Kivédése E
foglalkozás || utazások és túlélőtúrák szervezése
varázslói ismeretek ||

Amikor bekerültem a Roxfortba, minden érdekelt. Egész sokat tanultam, szinte meg is kérdőjeleztem a Teszlek Süveg döntését, mert majdnem hajlottam a stréber kategória felé. Aztán úgy másodév közepén rájöttem, hogy nem kell semmire rágörcsölni. Attól kezdve csak az maradt meg, ami meg akart. Mégis elég jó lettem mindenből, nem? Amikkel végeztem, azok mind hasznosak az utazásaim során, szóval nem véletlen van belőlük RAVASZ-om. A továbbtanulás miatt nem tettem igazából semmit. Majdnem fél évet lehúztam a 4M-en a mágusfotós szakon is, de ez igazából levelezőn elég siralmas volt. Inkább abbahagytam.

Egyéb

avialany || Alexander Ludwig