Miles értetlenül bámult a szemben ülő lány zöld íriszeibe. Aranyos lány volt ez az Angel – vagy Anette? elfelejtette már – de annyira sokat kérdezett és kezdte lefárasztani. Most meg azt akarta hogy meséljen magáról.
-
Mit szeretnél tudni? – sóhajtott fel végül némi vacillálás után.
-
Mindent és bármit. Hol nőttél fel? Milyen a családod? A háborúra is kíváncsi vagyok, tudod én még csak most jöttem, szóval nem sokat tudok róla – csivitelte a szőkeség. A fiú furcsa grimaszt vághatott, mert a kíváncsiskodó lány még be sem fejezte mondandóját, de már saját szavába vágott.
-
Persze nem muszáj, ha nem akarod, csak érted na, kíváncsi vagyok mi lakozik egy ilyen helyes arc mögött – húzta kacér mosolyra ajkait.
-
Egy ilyen csinos lánynak bármikor szívesen mesélek – kacsintott rá és átkozta magát, amiért a nevére sem emlékszik. Pár perces hatásszünetet tartott, míg összeszedte gondolatait, majd belevágott a mesébe.
~*~*~
Helena egyedül vágott neki a küzdelemnek. A férfi, akit szeretett, a gyermeke apja, mikor megtudta, hogy a nő várandós egyetlen szó nélkül összepakolt és elment. Örökre. A szülei már régen nem éltek, esetleg a főiskolai barátnőire, vagy kollégáira számíthatott testvér híján. De ők sem jöttek. Ideges volt, magányos és rettegett. Tizennyolc kínkeserves vajúdással töltött óra után azonban a kicsi Miles lilán, szutykosan, üvöltve mint a sakál megérkezett erre a világra és Helena úgy érezte, ennél szebb dolog még sosem történt vele. A lemenő Nap fénye beragyogta a kórtermet, édes illat szállt be a közeli gyümölcsösből és a fiatalasszony a kezében tarthatta gyönyörű kisfiát. Egyszerűen tökéletes volt.
Miles úgy másfél éves lehetett, mikor életében jelentős változás következett be: apukája és egy hugicája lett. Az édesanyja az egyedülálló szülőknek fenttartott önsegítőkörben ismerte meg későbbi férjét, az építész Jasont. Jason felesége alig egy évvel a megismerkedésük előtt hunyt el kislányuk, Amelia születésekor. A különös kapcsolódás szinte már az első találkozáskor kialakult. Jasont kétségek gyötörték, hogy mit tegyen, hiszen szüksége lett volna egy társra, aki szívből szereti őt, de közben nyomasztotta, hogy alig egy éve hunyt el a kedvese. Eleinte csak baráti találkozók ürügyén jártak össze, hogy a gyerekek is szocializálódjanak.
A dolog végül komolyra fordult és a fiú négyéves korában összeházasodtak. A gyerekek valójában nem igazán értették meg, hogy Helena és Jason nem az igazi szüleik. Annyira kicsik voltak még, hogy vérszerinti anyjukról és apjukról – vagyis a hiányukról – nem maradtak emlékeik. Természetesnek tűnt, hogy ők egy család. A férfi a nevére vette a fiút, Miles apának szólította; tökéletes idillben éltek az észak-skóciai Fortrose-ban.
Hat éves volt, mikor először és utoljára felbukkant az igazi apja. Elmagyarázta neki, hogy ő igazi varázsló és lehet, hogy a kisfiú is örökölte a mágiát. Hat évesen természetesen minden szavát elhitte, de csak később, kilenc éves kora körül vált bizonyossá, hogy nem hazudott neki. Mesélt még a Roxfortról, meg hogy neki van egy másik családja, de ha szeretné, bármikor meglátogathatja az igazi apukáját. Miles majdnem felborította a széket indulatában. Dühösen a mágus arcába üvöltötte, hogy neki nem ő az igazi apukája, hanem Jason, majd sírva beviharzott a szobájába. Szegény édesanyja nem győzte vigasztalni és magyarázkodni. Azóta nem látták a férfit, de Miles megfogadta, hogy egyszer megkeresi, hogy „elbeszélgessenek”. Világ életében haragtartó volt, aki ha sértve érezte az igazságérzetét nem gondolkodott, mielőtt cselekedett, sokkal inkább belevágott a dolgok közepébe a következmények latolgatása nélkül. Sejthető volt tehát, hogy a beszélgetésből sokkal inkább verekedés, vagy talán valami még rosszabb lenne, de szerencsére erre még nem került sor.
A gyermekkora tehát ezt a kis kitérőt kivéve nagyon boldogan telt. Muglis óvódába és iskolába járt, itt mutatkozott meg sporttehetsége. Nyulánk termete miatt hamar bekerült a kosárlabda csapatba és az egyik legjobb játékos vált belőle. Rengeteg barátja volt és még annál is több figyelmeztetése. Sosem tudott megülni a fenekén, ha nem összeverekedett valakivel, akkor valamilyen eszement csíny miatt hallgathatta végig az igazgatónő fejmosását. Jó szokásait felnőve is megtartotta, többször volt büntetőmunkán, mint ahány órán életében részt vett.
A roxforti levél megérkezése vegyes érzelmeket váltott ki belőle. Izgatott volt, hogy ilyen kalandba csöppenhet. Ugyanakkor végtelenül szomorú volt. Ott kellett hagynia az iskolát, a barátokat, a kosarazást de leginkább az bántotta, hogy a húga nem mehet vele. Amelia zokogva nézte végig, ahogy imádott bátyja felszáll a vonatra és hosszú időre elmegy. Már a vonaton majdnem bajba keveredett, de a véletlennek köszönhetően megúszta, hogy kiderüljön, hogy ő gáncsolta ki a felsőbb éves fiút, aki gúnyolódott az egyik kislányon. A lánnyal akkor kötöttek életre szóló barátságot, azóta is hozzá rohan, ha valami gondja van, ha vidám, vagy szomorú vagy csak úgy. Olyan mintha a másik hugicája lenne.
Az első év remekül telt. Mindenből jó eredményeket szerzett, tanult, minden héten akár többször is írt haza leveleket. Kiépítette ugyanazt a rosszfiú alkaját, mint otthon, csak sokkal többször került bajba. A gyengélkedőn már aggódtak érte, ha valamelyik héten nem bukkant fel valamilyen átok vagy verekedés nyomaival. Általában sikerült úgy alakítania a helyzetet, hogy megússza a büntetőmunkákat, újonc volt, mindenki elhitte neki ha nagy szemekkel szomorúan azt mondta, hogy a csúnya gonosz nagyok megtámadták és ő csak áldozat. Szülei büszkék voltak rá – bár ha tudtak volna ezekről a kis stiklijeiről, lehet, másképp alakul a történet – így a második évet már nem egyedül kezdte. Kapott egy gyönyörű cirmos kiscicát születésnapjára, akit nagyon találóan Cicának nevezett el. Egy igazi lusta dög, épp mint a gazdája, de annyi szeretetet képes adni, amennyit nem várnánk egy állattól.
A második évet is sikeresen teljesítette. A lányok egyre inkább elkezdtek érdeklődni a iránta. Jóképű volt, magas és humoros, hát persze, hogy hamar a lányok kedvencévé vált. Őt azonban sosem tudta lekötni egyik sem. Üresfejűnek és ostobának tartotta őket, de azért egy-ez csinosabb példánynak nem mondott nemet, ha találkozóra invitálta. Már amennyire tizenkét évesen meg tudta ítélni. A tanulás iránti érdeklődése elpárolgott, mintha nem is létezett volna. Csak a sötét varázslatok kivédése meg a legendás állatok gondozása ment jól. Ezt a kettő még szerette is. A több tárgyból azonban egyre romlottak eredményei, így hogy nem tanult csak bukdácsolva sikerült átjutnia néhány vizsgán.
Népszerűsége igazán a csata után nőtt meg. Ki ne hallott volna róla, hogy a harmadikos kis Miles Edward egyedül szembe szállt egy csapat halálfalóval, hogy megmentsen néhány gólyát? Merlinre, mekkora szerencséje volt, hogy sikerrel járt. A gyerekek épségben megmenekültek, bár ő beszedett egy elég ronda sérülést. Két hétig tartották kómában, és egy hosszú sebhely maradt utána keresztbe a hátán, de ez már nem érdekelte. A lényeg az volt, hogy sikerrel járt, megmentette őket.
Azóta valósággal tapadnak rá a csajok. Minden hétvégére jut egy találkozója. Nem azért csinálja, mert élvezi, hanem mert nem akar csalódást okozni nekik. De az igazi megtalálása még várat magára. Nem akar olyan lányt, aki fut utána mint egy kiskutya. Ő akarja meghódítani. Szeretné, hogy a lány többet lásson belőle mint a kócos fekete fürtök és sármos mosoly, de nincs egyszerű dolga.
Negyedéves volt, mikor megkapta hajtói kinevezését. Évek óta áhítozott már rá, hiányzott az életéből a sport, így madarat lehetett volna fogatni vele, mikor a csapatkapitányuk közölte vele a jó hírt. Élete egyik ha nem a legjobb emléke az első meccs, mikor seprűre ülhetett, pontot szerzett a csapatának és utána mindneki gratulált neki. Ez persze népszerűségét - ha lehet - még inkább megnövelte.
Az ötödév az RBF-et leszámítva viszonylag átlagosan telt. Kisebb balhék, egy-egy ellógott óra, rengeteg lány és semmi tanulás. Végülis mindenk is azt elkapkodni, úgy érezte, mind az a tudás amit a vizsgák előtt egy héttel a tankönyvek kinyitásával (majd szinte azonnal becsukásával) szerzett tökéletesen elég lesz. Tévedett.
Jellem Igazi bajkeverő. Minden balhéba benne van, unalmas perceiben csínyeken agyal. Hihetetlenül lusta. Sosem készül el határidőre semmivel, a tanulás számára csak kényszeres nyűg, így általában nem is fog hozzá. Hősies. Megvédi a védteleneket, gyengébbeket, hajlamos szembe szállni az erősebbel is, csak hogy tegyen valamit az ügyért. Nem fél kockára tenni saját egészségét – vagy életét. Családcentrikus. Mindene a családja. Különösképpen a húga, akiről bár most már tudja, hogy nem vérszerinti testvérek, képes lenne ölni is. Haragtartó. Nem ajánlatos megbántani vagy felbosszantani, mert utána megbosszulja, sértettségét. Nem feltétlenül esik neki valakinek a folyosón és áll le vele párbajozni. Sokkal inkább úgy intézi, hogy „véletlenül” ráboruljon egy üveg kimoshatatlan festék, vagy elkapják mikor tilosban jár, vagy a vacsorájába hashajtó kerül. Igen, talán túl kegyetlen és gyerekes. Türelmes. Tényleg, igazán türelmes ember, nehéz kihozni a sodrából, így szerencsére nem gyakran kényszerül bosszúforralásra.
Apróságok
mindig || kviddics, hús, Amelia, mugli kütyük, barátok
soha || felesleges erőszak, mágiatöri, cékla, salátafőzelék, golf
hobbik || kviddics, randizás, költés, futás, főzés
merengő ||
- legjobb: mikor az első kviddicspontját megszerezte
- legrosszabb: mikor az igazi apja meglátogatta
mumus ||A halott családja
Edevis tükre || Sok gyerek egy kellemes vidéki nagy házban
százfűlé-főzet || Színes mélybordó, íze meggyes – Tök csajos, mi?
Amortentia || Tavaszi virágillat, bőr labda, füst
titkok || A nagy nőcsábász még sosem csókolózott.
azt beszélik, hogy... || Az egész testét forradások borítják. [font]
A család
apa || Jason Edward; 39; muggli; A Példakép
édesapa || ismeretlen; ismeretlen; feltehetőleg aranyvérű; soha nem akarom látni
anya || Helena Edward (szül.: Anderson); 39; muggli; minden titkom tudója
testvérek || Amelia Edward; 16; hercegnőm
állatok || Cica
Családtörténet ||
Édesapja családjáról nagyjából semmit nem tud. Feltehetőleg egy felkapaszkodó félben lévő aranyvérű család, de mivel sosem érdekelte, így pontos információ sincsenek.
Édesanyja és nevelőapja egyaránt muglik, az apai nagyszülők még élnek és saját unokájukként szeretik Milest. Szünidőben gyakran van náluk. Mostohatestvére, Amelia mindennél fontosabb számára. Unokatestvérekről nem tud.
Külsőségek
magasság || 196 cm
testalkat || sportos
szemszín || barna
hajszín || fekete
kinézet ||
Magasságával első ránézésre kitűnik a tömegből. Szépen kidolgozott izmai vonzzák a tekintetet, határozott állvonala feljebb irányítja, hogy aztán megállapodjon nagy barna szemein. Hosszú, fekete söprűpilláit mintha azért tervezték volna, hogy minden lányt megbolondítson. Kisfiús pimasz mosolya, viszonylag hosszúra növesztett fekete tincsei egészítik ki az összhatást. Általában laza ruhákat hord iskolai egyenruháján kívül, gyakran látni macinaciban, farmerben. Felülre általában pólót vagy pulcsit húz, ritka alkalom, mikor hajlandó inget venni. Hosszú, vékony zongorista ujjai vannak, bár nem játszik hangszeren, de mindig megkapja. A hátán lévő heget nem takargatja, de ha nem muszáj, nem mászkál póló nélkül.
A tudás
varázslói ismeretek ||
Kedvenc tantárgya a sötét varázslatok kivédése, ezen felül ügyeskedik mugliismeretben (ki gondolta volna? ) és legángás lények gondozásában. A mágiatöri és a jóslástan az abszolút gyengéi, általában csak kegyelemből nem bukik meg. A többi tantárgy iránt közömbös, mikor milyen napja van úgy megy.
pálca típusa || 13 hüvely, lucfenyő, sárkányszívizomhúr maggal
RBF ||
- Átváltoztatástan: Elfogadható
- Bűbájtan: Várakozáson felüli
- Bájitaltan: Hitvány
- Gyógynövénytan: Elfogadható
- Asztronómia: Elfogadható
- Mágiatörténet: Borzalmas
- Sötét varázslatok kivédése: Kiváló
- Mugliismeret: Kiváló
- Jóslástan: Troll
- Legendás lények gondozása: Borzalmas
Egyéb
avialany ||Thomas Hayes
Roxfort RPG
Szerző