Jason Bright

JASON BRIGHT

Mottó

Will you hold my heart?
Stop flowing tears.
Again, all of my heart is broken....
Forever love, forever dream
Only flowing emotions, bury this intense,
trying, meaningless times.
Oh tell me why ...

Alapok

jelszó ||
Utállak! Vegyél nekem unikornost!
így ejtsd a nevemet || Jézön Brájt
nem || férfi
születési hely, idő ||Oxford; 1985, június, 13
horoszkóp ||rák
kor ||16
vér ||fél
évfolyam || ötödik évfolyam

A múlt

Van valahol egy barack fa. Magányosan áll egy dombon onnan néz le a város dzsungelére. Öreg már, több termését hullajtotta el éretlenül, mint amennyit megérett rajta, de azok is már keserűek voltak, mint maga az élet. Ha ez a fa mesélni tudott volna, nem lett volna kimondottan sok története. Szinte nem mászott fel hozzá senki. Csak egyetlen egy meséje volt. Egy kisfiúról. Nála hagyta a történetét, egészen sokáig beszélt neki, aztán eltűnt és nem jött vissza. Helyette ott hagyott a törzse mellett három kis keresztet, virágkoszorúval.

Ugyan úgy kezdődött ez a történet, mint minden emberé. Megszületett egy meglehetősen furcsa családba. A kisfiú szülei varázslók voltak, így minden nap kapott valami csodát, vagy valami olyan dolgot látott, ami alaposan beindította a képzelőerejét. Annyira, hogy szinte teljesen elvarázsolt gyerek lett. A legjelentéktelenebb dolgokról is kitalált valami izgalmasat, és ezeket nagy hanggal osztotta meg a szüleinek, hol örömükre, hol idegességükre. A szülei kapcsolata viharos volt, sokat ordibáltak egymással, de valahogy Jasont ez nem viselte meg túlzottan. Talán pont ezért menekült bele a fantáziájába. A kiabáló szülőket mérges sárkányoknak látta, és bár egyszer megpróbálta őket leszúrni fakarddal, az nem igazán jött össze. Szóval szerette azt játszani, hogy a dühükkel amit ez a két sárkány csapott átformálják a világot. Égszakadás, földindulás, háborgó szélvihar kerekedett a vitákból, Jason meg azt a kihívást látta benne, hogy el kellett bújni a katasztrófa elől. Mindenféle zegzugba bebújt,ott húzta meg magát és ott játszott azzal a sok játékkal amit az apukája adott neki.
A szülei a Mágiaügyi Minisztériumban dolgoztak, így sokszor megszokott volt, hogy vagy egyikük, vagy másikuk nem jött haza estem olyankor megint csak kötelességnek érezte szórakoztatni a történeteivel a felnőtteket. Az apaj élvezettel hallgatta, de az anyja inkább csak fél füllel figyelt rá, vagy esetleg rákiabált, hogy fáradt és hagyja békén. Nem igazán vette magára, folytatta a szobájában a történeteit a játékainak. Nem nagyon értette mi a baj a szüleivel, de nem is nagyon foglalkoztatta.
Egy napon, amikor Jason lassan 8 éves lett, éppen annak a bizonyos barackfának támasztotta a hátát. Szeretett arra az eldugott helyre felmászni, onnan távcsővel vadászhatott manókra tündérekre, doxikra vagy ami éppen a fejében járt. Néha elhasalt a magas fűben és fürkészte az utcákat, az embereket. Gyermekies kíváncsisággal lesett be Emma néni kis házának ablakán hogy a távolból nézze milyen fura szappanoperán sír már megint. A város és a domb között volt egy hatalmas hotel. Jason azt képzelte, ott valami csuda jó dolog lehet. Ott lakhatott a király, vagy a királynő, és mivel elég forgalmas hely volt, valami nagyon király bál lehetett ott. Nézte az embereket akik oda beléptek és mindenféle történetet talált ki nekik is.
- Ott jön Negyvenkilencedik Ubul herceg, kissé sánta, de az emberek nem bánják emiatt. Legyőzött egy hatalmas tűzóriást, aki a népe faluját perzselte fel, és a harcban sántult le. Viszont sosem sikerült neki barátnőt szereznie, mert a sok hercegnő nem értékelte ezt a lovagiasságot... Ezért maradt olyan sokáig egyedül és most... vén...öreg...szakállas csóka lett belőle... - hunyorgott bele a távcsőbe, hogy jobban szemügyre vegye. - De most! MOST! Ott jön mellette romantikus pillantásokkal illeti őt izé. Elisabeth. Nem, nem a Királynő, de majdnem. Ő is már elég öreg... De őt meg nem szerették a férfiak mert... Furán csüngött a melle. De most szinte tökéletesen kiegészítik egymást és Bócia meg Gócia végre egyesülhet!
A gyerek kíváncsi és szószátyár természet nem igazán tudja mit szabad elmondani és mit nem. Egy ilyen unalmas délutánt töltött el ugyan úgy a barackfa illatozó ága alatt, amikor eltátotta a száját és felkiáltott.
- Apa, nem is tudtam, hogy te is király vagy! De érdekes, neked is van hercegnőd, és milyen szép hintóval érkeztetek. Vajon ezt anya tudja? De jó, lesz egy királyságunk és én is mehetek óriásokkal harcolni! - lelkesen felpattant és hazaszaladt, ugrálva és vidáman, hogy megossza az anyukájával ezt a hírt. Amint belépett a házba, az anyja éppen ebédet csinált, mert a férje megint sokáig nem jött haza. Talán meg akarta lepni, vagy kedveskedni akart neki. Esetleg csak a rutin és a monoton megszokás volt az, hogy ebédet készít? Nem nagyon derült ki. Ahogy Jason beesett az ajtón összerezzen és ingerülten sóhajtott. Már megint egy ostoba mese. Ebből a fiúból nem lesz így elismert Minisztériumi dolgozó.
- ANYA! te tudtad, hogy apa egy herceg? Vagy király? Képzeld, tudod van az a kastély a domb alatt, az a színes, este olyan vörösen világít, nagyon látványos ám... És ugye apa meg király volt és vezetett egy hercegnőt a várba hogy... - Az anyja kezéből nagy csattanással esett ki a serpenyő, kiszóródott belőle a hús, a zöldség a padlóra, Jason pedig megilletődve pislogott rá.
- Bárcsak... bárcsak befognád végre egyszer a szádat! - kiáltott rá, miközben egy pálca intéssel összeszedte a szétszóródott ebédet, majd mindet belezúdította a mosogatóba. Jason összehúzta magát és úgy pislogott a dühösen remegő anyjára. A nő szeme könnybe lábadt, görcsösen kapaszkodott a mosogatókagylóba.
- Jaj, anya, ne aggódj, apa biztos téged is elvisz oda és te is a hercegnője lehetsz, mint az a másik néni - lépett oda bizonytalanul. Valószínűleg egy kis vigasztalásnak szánta, de az anyja elüvöltötte magát, bezavarta a szobába és rázárta az ajtót. Jason nem igazán értette mi történt, hogy miért kapott szobafogságot, de az ablakból látta, amint az apja megérkezett, hogy az édesanyja egyszerűen minden holmiját kihajít az ajtóból, börönöstől, papirostól, könyvestől, ruhástól, és csak ordítanak és ordítanak és megint jön egy nagy katasztrófa, megint el kell bújni.
Akkor történt először meg Jasonnel, hogy hosszú időre teljesen megnémult. Nem mesélt, de még csak nem is szólalt meg. A szavai fájdalmat okoztak a szüleinek akik attól a naptól kezdve nem is találkoztak, és Jason hiába akarta az apját látni, nem engedte meg neki az anyja. Hosszú évek teltek el így, hogy a mindig lelkes és szószátyár fiú teljesen magába zárkózott, és elvesztette a hangját, amit annyira szeretett hallatni. Egészen a Roxforti levél megérkezéséig.
Kicsit fásultabban fogadta a levelet, bár az anyjának ez így megfelelt. Csak erőszakosan és türelmetlenkedve rángatta végig az Abszol úton, rásózott egy fura morcos fejű, orosz kandúrmacskát, és szinte nézelődni meg levegőt venni sem volt ideje Jasonnek már be is fejezték a vásárlást.
A vonat túlzsúfolt kabinjait járta, amikor belebotlott egybe, ahol három rémült elsős pislogott egymásra. Két fiú és egy lány. Szótlanul belépett kupéba, hogy aztán ő is rémülten pislogjon velük, mint negyedik rémült elsős. Nagyon szeretett volna beszélni hozzájuk, de borzasztóan félt, hogy megbántja valakit. A szavakat azóta a nap óta valami borzasztóan éles késnek tartotta. Egy idő elteltével a kislány összeszedte a bátorságát és megszólalt.
- Ööö. Frida vagyok. Ők itt a barátaim... Kicsit furcsa, hogy mind a hárman izé... varázslók lettünk... Téged hogy hívnak? - érdeklődött kíváncsian és a barna fürtjeit csavargatta feszülten.
Jason igyekezett a pislogásával közölni a nevét, kicsit idegesen ücsörgött. Szerette volna megnyugtatni őket, hogy nem annyira félelmetes ez a varázslós dolog, de valahogy úgy érezte a torka, a hangszálai teljesen összetapadtak, mintha ragadós mézzel lettek volna teli.
- Szerintem néma - szólalt meg egy göndör, szőke hajú fiú,és bizalmatlanul méregetni kezdte.
- Hogy fog akkor varázsolni? - szólt közbe egy nagyobb darab, sötét hajú fiú is. - Amúgy Adam vagyok, ő meg Robin.
- Lehet csak fél, mint mi - szólt ismét Frida, majd barátságosan rámosolygott. Jason elvörösödött és zavartan lóbálta a lábát.
- J...Jason vagyok... csak nem beszélhetek sokat. Furcsa képességem van ám. Megvághatnak a szavaim tudjátok. Mint a szuperhősöknek is vannak képességei. Csak az enyém fájdalmat okoz, ezért nem beszélhetek sokat. - és csak dőlni kezdett a szó, belőle ki tudja miért, talán a kislány barátságos mosolyától, talán mert szórakoztatni akarta mind a hármukat, mert ne legyenek megijedve. Így ismerkedett meg a három mugli szülőtől származó gyerekkel, akikkel valahogy mégis szoros barátságot kötött. Annak ellenére is, hogy nem kifejezetten beszélt, és mindannyian különböző házakba kerültek, csak összeverődtek és valahogy egészen jól meglettek egymással. Jason sosem beszélt másokkal, csak velük, még ha a tanár szólította fel akkor sem válaszolt. Arra gondolt kellemetlen lehetne megsebesíteni egy felnőttet, főleg egy tanárt a szavaival, szóval inkább csöndben maradt, vonogatta a vállát, pedig nagyon is jól tudta a válaszokat.
Megint megszerette a mesélést, és bár csak a barátainak mesélt, nagyon élvezte, hogy mosolyt csalhat az arcukra.
- Van a közelemben egy varázs fa... - kezdte egyik nap.
- Hát egy varázs fát ismerek, az is palacsintává üt - lesett gyanakodva a Fúria fűz felé Robin.
- Lehet nem minden varázsfa dühöngő őrült - dünnyögte az orra alatt Adam, mire Frida felsóhajtott.
- De lehet a Fűz sem gonosz, csak nem értjük meg. Én kicsit sajnálom.
- Frida, te azt a hangyát is sajnálod akire rálépsz... - forgatta a szemét megint Robin, mire Frida felkuncogott. Jason meg megint elpirult, és türelmesen várakozott.
- Inkább figyeljünk Jasonra - szólalt meg megint Adam.
- Az a varázsfa egy barack fa. A törzse hatalmas négyen se tudnánk átölelni.
- Nem keverted te össze a mamutfenyővel?
- Na de Robin!
- Bocs...
- Tehát ez a varázsfa törzse hatalmas, de azért mert így elfér benne az, ami ott van. És hogy mi van ott? Hát Csodaország. De ez nem az a Csodaország, amiben gonoszak a virágok és fura sütiktől meg innivalóktól növünk, meg zsugorodunk. Ez az a Csodaország, ami elvezet egy Csodaparkba, ahol minden csúcsszuper!
- Azta!
- És minden van abban a parkban!
- Például?
- Minden! Ez a jó benne. Vattacukor, mindenízű drazsé a legritkább csokibéka kártyák, hullámvasút kísértetkastély, a legkedvesebb sárkányok...
- De jóó, majd elviszel minket ahhoz a fához, Jason? Ugye elviszel minket oda? Játszunk ott is együtt!
- Persze!
Vannak ígéretek, amik teljesülnek idővel, és vannak olyanok, amik be sem teljesülnek. Az egész boldog gyermekkort keresztbe törte Umbirdge terrorja, Dumbledore halála, és a következő év ostroma. Féltek, és valahogy azt érezte Jason, hogy most minden félelme ellenére többet kell mesélnie. Többet kell vidámnak lennie, hogy a barátait, hogy a társainak segítsen átvészelni ezt az időszakot. Valahogy a régi Jason lett belőle, akinek be nem állt a szája.
Az ostrom előtt sok sebet szereztek, és Frida valamiért egyre gyengébb lett. Már nem volt olyan eleven a mosolya, és elképesztő láz gyötörte. A teste heges és véraláfutásos lett. Túl sokat volt a gyengélkedőn. Valamiért Madam Pomfrey is tanácstalanul állt a lány agya felett és egyre kétségbeesettebben próbálta meggyógyítani.
Ott ültek körülötte, fogták a kezét, azon az éjszakán. Egyre nehezebben lélegzett, és még a beszéd is fájdalmas volt neki.
- Robin, ígérd meg, hogy túlélitek majd ezt az évet jó? Helyettem is. Adam, légyszi majd vigyázz arra, hogy Robin ne keveredjen ennél nagyobb bajba a nagy szája miatt. Csoda, hogy nem verték halálra... Jason... Jason... Srácok ugye itt vagytok? Nem nagyon látok. De, figyel Jason. Annyira sajnálom, hogy ilyen gyenge voltam. Nem mehettem el veled a Csodaparkodba, pedig annyira vágytam rá... Te tudod, nagyon szerettem a meséidet. Kérlek ne hagy abba. Nem bántasz a szavakkal senkit... Mosolyogjatok és játszatok még sokat srácok... Megígéritek?...
- Meg... megígérjük Frida... - azon az éjszakán csendesen eltűnt egy élet. Furcsa láztól gyötört élet, és szinte még túl se tették magukat a halálán, eljött az ostrom. Túl gyorsan történt minden. Együtt akartak maradni, de valamiért Adam elkeveredett tőlük. És még észre sem vették mikor. Lehet hátba találta egy halálos átok menekülés közben. Lehet éppen hősiesen védte a kisebbeket. Nem tudták meg sosem, hogy mi történt vele. Egyszerűen eltűnt. Talán rádőltek a leomló kövek. Túlságosan felismerhetetlenné vált a teste. De Jason sosem látta azután. Eltörölték, mintha nem is létezett volna. Robin. A nagyszájú Robin. Valahogy beleszaladt egy átokba. talán nem is Halálfaló küldte. Csak belekeveredett egy párhalba, valami kósza átok eltalálta. Jason arccal a porban találta meg, és még halála után is ott ült rajta az a jellegzetes, összehúzott szemöldöke. Vajon min gondolkodott?
Jason egyedül maradt. Azon a háborún minden barátján elvesztette, és hátrahagyták neki a beváltatlan ígéreteket. De ő is megígérte. Túl éli. Miattuk. Frida miatt. És beváltja a többiek esküjét is. És elviszi őket Csodaparkba. Ahol mindig együtt lehetnek. Ahol együtt játszhatnak. Ahol nincsen fájdalom.

A barackfa levelei halkan susognak, amint átfúj rajtuk a szél, ami megtáncoltatja a virágokat a három barát keresztjén. vajon most mivel játszanak a Csodaparkban?

Jellem

Első látszatra bohókás, olyan srác aki képes saját magán is nevetni. Akivel ha beszélget,mindenkit a barátjának érez, még sincsenek legjobb barátai.
Összeszedetlen és szétszórt szinte mindig pár méterrel a föld felett lebeg. Sok mindent képes elfelejteni, például a szemüvegét fogó kezével vesz el egy sütit és leejti a szemüveget. Vagy egyszerűen csak elfelejti feltenni és egész nap hunyorogva bolyong és azon gondolkodik, hova tehette gondolkodás közben. Mindamellett szereti azt mutatni, hogy nem olyan esetlen - pedig de -, így igyekszik kivágni magát a helyzetekből. Szórakozott, és előfordul, hogy beszélgetés közben teljesen elkalandozik és elfelejt beszélni. Vagy pedig beszél, csak a gondolatait hangosan mondja ki.
Azt láthatják rajta, hogy lepereg róla minden sértő szó, csak visszanevet, igazából, de nagyon a szívén viseli ezeket. Talán néha észre lehet venni a tekintetén, hogy azok a mosolyok nem különösebben őszinték és vidámak,hogy a kedves szemek mögött megbújik a mérhetetlen szomorúság. De mint mondják a legszomorúbb embereknek a legvidámabb a mosolyuk. Nem szereti kimutatni ezt az esendő oldalát, ezért mindenből igyekszik viccet csinálni.
Álmok éltetik. Sok álom,amiket meg akar valósítani. Ígéretek, amiket be szeretne váltani, adósságok, amiket le szeretne róni. Ezekkel együtt terheket cipel, amiket mélyen eltemet magában és nem engedi őket feljönni. Ígéretet tett. És ő az a típusú ember, hogy minden ígéretet betart.
Pánikolós, vannak olyan dolgok, amiket nem tud rendesen kezelni és teljesen kiakad. Akkor teljesen bepörög, és csak nagyon nehezen nyugszik le. Kicsit magának való, akit talán kerülnek is a furcsaságai miatt, szeret a háttérben meghúzódni, megfigyelni, szereti az embereket nézni, szereti szemlélni a világot minden felé örökös kíváncsiság hajtja. Néha ha erőt vesz magán szívesen csatlakozik random társaságokhoz, leül és hallgatja őket, a történetüket. Talán ijesztő szokása ez,mégis valahogy nem vagyon zavarják el sehonnan. Egyszerűen nem zavar sok vizet.
Szereti keresni a szépet a világban, észrevenni a művészit a ködben, az eső áztatta tájban a holdfényen. Szereti megragadni a pillanatot hosszan elidőzni benne belemerülni a világba, ami megindítja a fantáziáját.
Maximalista abban amit szeret így néhány tárgyból már-már idegesítően precíz. Olyan stréberes, de amik nem ragadják meg a figyelmét talán csapnivaló a teljesítménye, amire még a szétszórtsága is rátesz, ám ha valami felkelti az érdeklődését csak szívja magába a tudást és azonnal rá ragad. Viszont ha valami tényleg megragadja azt első hallásra megjegyzi, legyen az egy beszélgetésfoszlány, vagy egy hosszú történet.Vagy mások számára egy nagyon fura óra anyaga.
Félős, bár ezt is igyekszik palástolni. Félőssége akkor teljesedik ki és akkor beszélhetünk róla igazán, amikor mondjuk tetszik egy lány neki. Rettenetesen zavarba tud jönni, és inkább vagy elmenekül vagy teljesen elkomolytalankodja a dolgot így persze a lányok sem veszik komolyan. Nagyon szeret ám beszélni. És mesélni. Nagyon imádja a történeteket, szeret újabbakat és újabbakat kitalálni. Íróvá szeretne válni, hogy megmosolyogtasson embereket. Hogy elvigye őket a gondoktól, hogy mutasson nekik egy utat.
Sosem érzi magát teljesen boldognak, még ha az is látszik, belül szomorú és kétségek gyötrik. Sokat viaskodik magával, bolyong éjszakánként a folyosókon. Úgy tűnik túllépett a barátai elvesztésén. De még mindig ott kísértik. Talán sokszor mardossák rossz gondolatok, és vannak időszakok amikor szinte teljesen labilis lesz érzelmileg. De előbb utóbb újra összerakja magát. Köti az ígéret. Mosolyogni fog. A barátaiért.

Apróságok

mindig || fantázia, olvasás, álmodozás, írás, történet mesélés, képzelgés, vidámság, felfedezni a művészi szépséget, képeslapok, fényképek, kiállni az eső vagy a vihar közepébe, embereket megfigyelni, állatok: mindegy, hogy csúszik, mászik, ugrál vagy szőrős, pikkelyes, mitológia, fantasy, mugli irodalom, varázsmesék, mesék, teljesíteni az ígéretet, szívességet
soha || bizonytalanság, szembenézni magával, kiborulás, kreténség, izgulás, megbántás, kifecsegni azt, amit nem szabad, betartatlan vagy megszegett ígéretek
hobbik ||legtöbbször egy kis sarokban lehet vele találkozni, amint elmerül egy könyvbe, vagy éppen egy köteg füzettel ücsörög és buzgón ír. Szeret mindent leírni. Nem csak a történeteket, meséket. Mindent megfigyel és leír, emiatt kiváló a megfigyelőképessége, csak keveset használja, mert... Nos, még azt is elfelejti szétszórtságából adódóan. Szeret hosszú sétákat tenni és elmerülni a gondolataiban.
merengő ||
legjobb az volt, amikor először mesélt a testvéreinek egy saját mesét. A legrosszabb pedig a barátai halála.
mumus || Egy csónakban látja saját magát teljesen egyedül. Nincs kivel beszélni, nincs kinek mesélni, teljesen egyedül van a semmiben.
Edevis tükre || Meglepőmódon nem sikeres íróként látja magát, hanem az elhunyt barátai mosolyognak rá. Ők gyerekkén nézik, és büszkék arra, hogy Jason felnőtt. Ha már nekik nem sikerült.
százfűlé-főzet || fekete és kék tinta árnyalatában fürdik, éretlen eper ízű
Amortentia ||eső áztatta föld illat és barack
titkok || szerelmes volt Fridába
azt beszélik, hogy... || flúgos és mivel szokása magában motyogni, az a hír terjed róla, teljesen bekattant azt is mondják róla, hogy meleg, pedig kamaszfiú létére ő is imádja a lányokat, csak túl szerencsétlenül közeledik hozzájuk, ha komolyak a szándékai háború óta és a halott barátaival beszélget. Na meg

A család

apa || Hektor Bright; 45; félvér, nagyon jó a viszonyuk
anya || Alicia Hudson; 40; félvér, rossz viszony, nem értik meg egymást
mostoha anya || Carolra Hill; 35 éves; mugli; furcsa viszony, nem tudnak mit kezdeni egymással
(fél)testvérek || Theodora Bright; 6 éves; remek viszony, imádják egymást
Tyler Bright; 4 és fél éves; szeretik egymást
állatok ||egy orosz kék macska, Fuhur

Családtörténet ||

A szülei átlagos varázslócsalád gyermekei semmi különleges nincs bennük. Sosem volt tökéletes az édesanyja és az édesapja között a viszony, amióta csak az eszét tudja Jason, egyfolytában marták egymást és beszólogattak a másiknak, ha együtt voltak. Ez addig fajult, míg Hektor ki nem ábrándult teljesen, és viszonya lett egy nála (és a feleségénél) sokkal fiatalabb könyvtárossal, akivel rögtön megtalálták a közös hangot. Carola mugli és nem is tud róla, hogy Jason milyen iskolába jár. Jason miatt derült ki a viszonyuk, aki látta őket együtt, és ebből egy hatalmas veszekedés után válás lett a vége. Jason meg ott maradt az édesanyjával. Évek múlva született két testvére, akiket meglátogathat, nyaranta pedig egy kis időt ott tölthet velük.Habár az apjával nagyon jóban van és a testvéreivel is a mostoha anyjával semmilyen a viszonyuk, valamiért képtelenek megtalálni a közös hangot, és az anyjával is egyre jobban megromlott a kapcsolata, így két család között ragadt.
Egyébként az anyja erőlteti számára a Minisztériumi pályát de ez abszolút nem érdekli Jasont mert még egyetemre se biztos, hogy szeretne menni. Emiatt folyamatos konfliktus van köztük. Az anyja nem hisz abban,a miben Jason. Megveti azt, hogy a fiú könyvírásból szeretne megélni, holott az édesapja ebben maximálisan támogatja.

Külsőségek

magasság || 180 cm
testalkat || Nincs rajta túl sok izom, de éppen elegendő ahhoz, hogy mégsem piszkafa. Nem túl sportos alkat igazából.
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet ||

Egyfolytában ábrándos tekintete van, így meglehetősen szétszórtnak tűnik, szinte mindig. Ez igaz a kinézetére is, kissé szétesett, felemás zoknit vesz fel, félig be van tűrve a nadrágjába a pólója vagy az inge. Vagy egyszerűen csak fordítva vesz fel egy pólót, mondjuk úgy, hogy az eleje van hátul. Bár sokszor kissé szétfolyt az öltözködése mégsem hajlik át totális trehányságba. Szemüveges, és az arcán mindig egy álmodozó, vidám és csibész mosoly ül.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Az SVK-ból harmat gyenge nem nagyon foglalkoztatják az átkok, nem is nagyon tud rájuk figyelni, a természete révén. Sokkal inkább szereti a logikus kézzel és szavakkal megragadható dolgokat. Igazából hullámos a teljesítése, van, hogy megragadja a Gyógynövénytan, de van, hogy egyáltalán nem érdekli. Így van ez az összes tárggyal. Legiemelkedőbb tudása Bűbájtanból, Átváltoztatástanból és Mágiatörténetből van. Szereti a Repüléstant is, bár sose válogatnák be egy kviddics csapatba sem. Azt se venné észre, hogy vége a meccsnek, csak lebegne - vagy ha eltalálja egy kósza gurkó csak feküdne -. A beadandókkal és házikkal hadilábon áll, van hogy egy hónappal később adja be őket, vagy egy másik tárgy háziát adja le.

pálca típusa || Gyertyán, egyszarvú szőr, 13 hüvelyk
RBF || -

Egyéb

avialany ||Mikey Murphy

Esmétől szeretném kérni a bírálást, köszönöm! Puszi