Aurora Brown

Aurora Brown

You say always what you feel, and you make always what you think.

Alapok

jelszó ||
"Utállak! Vegyél nekem unikornist!"
így ejtsd a nevemet ||
Auróra Bróvön
becenevek|| Rori, Bambi, családi körökben Bambina*
nem || nő
születési hely, idő || London, 1986.07.08
horoszkóp || rák
kor || 14
vér || mugliszületésű
évfolyam || negyedik
*jelentése: kislány, gyerek

A múlt

Semmire sem vágyom jobban egy ilyen borzasztó hosszú nap után, minthogy beessek a klubhelyiségbe és egy fotelben összekucorodva megdögönyözzem Dantét. Felslattyogok a szobánkhoz vezető lépcsőn kitárom az ajtót, miközben számba tolok még egy sütit. Muszáj volt óra után beugornom a konyhába egy kis boldogságért és ennél a csokis keksznél semmi sem finomabb.
- Hé, te! Ne turkálj a naplómban, az az enyém! Mi az, hogy tudod, hogy az enyém? Tedd le, vagy inkább add ide. Mi, hogy már végig is olvastad? Mióta vagy itt? Ó, inkább csak menj innen és add vissza azt a füzetet! Ne gyere nekem azzal, hogy milyen aranyos voltam… Ne, csak azt ne mondd, hogy azt is elolvastad. Kezdjük az elején, mondj el mindent, amire emlékszel! Na gyerünk, ki vele. Kérsz csokissütit? Ha már mesedélután van, akkor együnk is! – Dühöm hamar elpárolog és barátságosan pislogok a fiúra miközben félé nyújtom az utolsó darabot. Nem tudom, hogy került ide, de ha már itt van maradjon csak, örülök a társaságának. bár kíváncsi lennék, hogy hogyan cselezte ki a bűbájt és jutott be a szobánkba.

1993.07.08

Kedves naplóm!
Ma van a szülinapom!!! Képzeld, ma kaptalak téged anyáéktól, mert azt mondták, már nagylány vagyok és a nagylányoknak van naplója. Hét éves lettem, már tényleg nagy lány vagyok!!! Annie sírt, mert ő nem kapott semmit, de megfeleztem vele a csokimat és jobb kedve lett. Nagyon finom tortát kaptam, csokisat és meggyeset, holnap is azt fogok enni, mert még van. Most viszont megyek, később visszatérek, szia!

1998. 06.29

Nem is tudtam, hogy ez a füzet meg van még. A hetedikszülinapom óta nem is láttam. De ha már így a kezembe került a füzetke csak leírom, mi van velem mostanság.
Szinte napra pontosan egy éve egy bagoly kopogtatott az ablakomon, hogy felvételt nyertem valami furcsa iskolába. Nem sokkal később felbukkant egy néni, aki engem keresett meg anyáékat. Elmagyarázta, hogy boszorkány vagyok és hogy felvettek a Roxfortba, ami egy iskola a hozzám hasonlóan különleges gyerekeknek. Anyáék nagyon jól fogadták, kaptam egy cicát, hogy ne legyek egyedül szeptember elsején útnak indítottak a pályaudvarról. (Szegény cica nem húzta sokáig, két hónap után elveszett, talán az erdőben, erre az9ta sem derült fény - 2001, az idősebb én)
Nagyon izgatott voltam, hogy milyen lesz, de a süveg a lehető legjobban döntött, nagyon jól érzem magam a házamban. Fura egyenruhát kell hordanunk meg egy ilyen köpeny szerű izét, amit talárnak hívnak. Kiderült, hogy jó érzékem van a mágiához, a gyakorlati tárgyakban amikhez pálcát kell használni tök ügyes vagyok ám. Mert van varázspálcánk is, az enyém egész pontosan 10 és egynegyed hüvelyk, unikornisszőr mag van benne és szelídgesztenyéből készült. Mert unikornisok is léteznek! Meg vámpírok, vérfarkasok, tündérek és még sok más amiről anyáék azt mondták, hogy csak mese. De azt akartam még leírni, hogy sajnos az elméleti tárgyak, mint a Mágiatörténet nem mennek olyan jól, pedig király lenne, ha kitünő lennék.
Csodásan telt az első évem, sok barátot gyűjöttem és jó eredményekkel zártam a tanévet. A szünetben meglátogatott Daisy, anyáék örültek, hogy bemutattam akiről annyit meséltem. Örülök, hogy elengedték hozzánk a szülei, bár végülis nem lakik olyan messze tőlünk.
Röviden úgy ismerkedtünk meg, hogy egy szobába kerültünk és aztán együtt mentünk mindenhova, mint a két mugliszületésű tudatlan. Mert így hívják a varázstalanokat, hogy muglik.
Nem is értem, hogy ezeket miért írom le, hiszen elfelejteni nem fogom, te meg csak egy füzet vagy, nem élő személy, aki felfogná, amit mondok. De olyan jól esik, hogy valakinek elmesélhetem. Annie azóta alig áll velem szóba, hogy elkezdtem az iskolát. Vagyis nagyon várja, hogy ő is megkapja a levelét, de már tíz éves és nem hiszem, hogy ő is varázsló lenne. Haragszik rám, amiért én különleges vagyok ő pedig nem, pedig előtte annyira szerettük egymást.
Aztán az idei, második évem eleinte ugyanolyan volt, mint az előző, azon felül, hogy tragédiák sora indult el az iskolában. Ez aztán május másodiknapján teljesedett ki, mikor megtámadták a Roxfortot. Nagyon féltem. Elbújtattak minket, azt mondták, még nem vagyunk elég képzettek egy ilyen csatához és igazuk is volt. Én Merlinnek hála megúsztam komolyabb sérülések nélkül, csak néhány horzsolással és zúzódással, de szörnyű volt látni, hogy hányan sérültek vagy haltak meg. Most itt vagyunk, lassan két hónappal később. Befejeztük a tanévet, de mindenki furcsa. Talán szeptemberben jobb lesz.

1999.10.12

Merlinre, nem vagyok túl jó naplóvezetésben. A legutóbbi bejegyzés után megint jól elhánytam valahová. Na mindegy is. Röviden összefoglalva hogy mi történt azóta: tizenhárom lettem, felfedezték a szeszélyt és nem értem a Jóslástant. Nagyon nem. Semmi érzékem hozzá, a Gyógynövénytannal ellentétben, az szuperül meg. Meg a Bájitaltan is. Azt hiszem felnőttként gyógyító szeretnék lenni.
Na de nem ez a lényeg, van ennél sokkal izgalmasabb hírem is. Van egy fiú. Jakenek hívják, griffendéles és egyidős velem. És azt hiszem, tetszem neki. Múltkor megdicsérte a hajam, meg hogy milyen ügyesen csináltam a feladatot és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem valamikor lemenni vele a faluba. Anya szerint tizenhárom évesen még túl fiatal vagyok a fiúkhoz, de ugyan már, ő már tök öreg, teljesen elfelejtette milyen fiatalnak lenni. Szerintem már pont elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldönthessem, hogy tetszik nekem Jake. Nagyon is. Aranyos és kedves és nagyon jól néz ki. Tudjátok, olyan rosszfiúsan. Irtó cuki, meg is beszéltük Daisyvel, hogy milyen szép pár lennénk. Elterveztük az esküvőnket, meg hogy hogy fogják hívni a gyerekeinket. Tökre jó érzés volt!

1999.12.29

Jake a múlté. Mielőtt hazautaztam volna a szünetre, láttam, hogy egy másik lánnyal sétálgat kézen fogva és aranyos dolgokat suttog a fülébe. Szomorú voltam, de a karácsony egészen felvidított. Keveset látom a családom és jó ilyenkor együtt tölteni egy kis időt, még ha Annie megint sírt is, hogy ő nem kapott levelet. Mamáéktól egy aranyos pulcsit kaptam még rengeteg édességet, anyáéktól pedig kirakót, tudjátok, nem a gyerekeknek valót, hanem olyan ezer darabosat, festékeket és egy kiscicát. Egy. Igazi. Kiscicát. Anyáék úgy gondolták, talán ezúttal jobban sül el ez az egész, mint elsős koromban. (Igazuk lett, a kis dög még ma is él és virul és imád engem - 2001, a nagyobbik én) Danténak neveztem el, koromfekete kis mentett szőrgombóc, mert megmondtam anyáéknak, hogy csak mentett állat jöhet szóba. Igen, nem teljesen volt meglepetés, mert én mondtam, hogy szeretnék egy kisállatot, de a döntést rájuk bíztam és milyen jól döntöttek! Imádom a cicákat. Meg a kutyákat. Meg az össze állatot szinte. Jó, a madaraktól félek egy kicsit, olyan ijesztőek a kis gombszemükkel, de az iskolai baglyokkal egészen jól kezdek megbarátkozni, ők nem annyira furcsák, meg hát muszáj is volt megszoknom, hogy mindenhol ott vannak.

2001.01.19

Úgy tűnik, kész csoda, hogy Dante még életben van a kezem között, már ha abból indulok ki, hogy erre a füzetkére mennyire vigyáztam az elmúlt időben.
Furcsa dolog, hogy az ember mennyit változik ennyire rövid idő alatt. Már nem az a naív kislány vagyok, aki egy éve voltam. Nyáron már tizenöt éves leszek, amibe nagyon nagyon rémisztő belegondolni. Félig felnőttem, két év múlva már papírforma szerint is hivatalosan felnőtté leszek és munkát kell találnom és eltartanom magam és családot kell alapítani és minden rám szakad majd. Még mindig gyógyítónak készülök, de nincs kizárva, hogy meggondolom magam még. Jövőre jönnek az RBF-ek, aztán a RAVASZ, már előre stresszel ez az egész szituáció.
De jó oldala is van ennek az egésznek, Annie rájött végre, hogy szüksége van rám és helyrejött a viszonyunk. Még mindig nem az igazi, de most hogy benőtt a feje lágya egyre többet beszélünk, Merlinnek hála.

Jellem

Barátságos. Ha látja, hogy rossz kedved van odamegy és ad egy zsepit. Képes neked adni az utolsó csokis kekszét, amit annyira szeret. Elkísér, ha félsz egyedül, bátorít és rávezet a szerinte helyes döntésre, ha kétségek közé kerülsz.
Kíváncsi. Abba is beleüti az orrát, amibe nem kellene, érdekli a világ ás a mugli kütyük működése. Gyakran hallani szájából, hogy „Miért? Mikor? Kivel? Mi történt?” Állandóan kérdez, csak ritkán tudja tartani a száját.
Makacs. Ha valamit a fejébe vesz, azt akkor is megvalósítja, ha piros hó esik. Céltudatos, nem lehet eltántorítani az ötleteitől, legyenek azok bármennyire bugyuták vagy kivitelezhetetlenek.
Optimista. Mindenben és mindenkiben képes a jót látni, néha már-már túlzottan is derülátó. Nem hajlandó észre venni, ha valaki rosszat akar neki, vagy kárt tenni másban.
Pletykás. Ő maga ugyan nem talál ki alaptalan szóbeszédeket, nem adja ki barátai titkait, de kíváncsiságából fakadóan ki van éhezve az összes új sztorira. Mindenről mindent is tud, vagy legalább is ezt hiszi.
Szeleburdi. Bájosan feledékeny, a határidőkkel hadilábon áll, sosem tudja, hol a pálcája, a szemüvege, a macskája, a tankönyvei, sosem tudja melyik teremben lesz órája, négy év után is képes eltévedni.
Természetközeli. A növények és állatok legjobb barátja, imád mindent ami él. Előszeretettel tartózkodik az udvaron, az erdőszélén, a tóparton vagy az üvegházakban. Szívügye az állatmentés.

Apróságok

mindig ||tavasz, állatok, evés, barátok, bő ruhák
soha || madarak, önzőség, brokkoli, tél, rózsaszín dolgok
hobbik || fest; ha otthon van szerel az apukájával; kirakózik; kevés sikerrel főzni tanul és zongorázni
merengő ||legjobb: az első csók, legrosszabb: a Roxfort ostroma
mumus || egy óriási véres csőrű gyilkos galamb
Edevis tükre || a húga a koszsorúslányaként áll mellette az esküvőjén
százfűlé-főzet || mentazöld színű, az ízében bodza és csokoládé keveredik
Amortentia || frissen sült házi sütemény, tavaszi eső illetve tempera illata
titkok || A középső neve Fiametta
azt beszélik, hogy... ||egyszer felgyújtotta a haját még másodikosként.

A család

apa || John Brown; 42 év; angol (mugli); nagyon közel állnak egymáshoz, Rori igazi apuci pici hercegnője.
anya || Francesca Martelli; 38; olasz (mugli); szintén jó kapcsolatuk, olyan igazi legjobb barátnő anya-lánya viszony
testvérek || Annelie Brown; 12; alakulóban
állatok ||Dante, a közönséges fekete házimacska

Családtörténet ||

Édesanyja tősgyökeres olasz, anyai nagyszülei a mai napig ott élnek egy Milánóhoz közeli kisvárosban. Apja Dél-Anglia egy eldugott falujából érkezett Londonba tanulni, ahol évekkel később megismerkedett a feketén pincérnőként dolgozó Franceskával. Három hónap múlva feleségül vette és letelepedtek a fővárosban.

Külsőségek

magasság || 152 cm
testalkat || vékonyka
szemszín ||barna
hajszín || unalmas barna
kinézet ||

Úgy néz ki, mint egy őzike. Aprócska, kecses, vékony végtagjaival, hosszú hajával, nagy kifejező barna szempárjával és pisze orrocskájával tényleg úgy néz ki, mint egy ember formát öltött Bambi. Ha nem egyenruhában, akkor valószínűleg bő, fiúsabb szabású ruhákban találkozni vele, amik eltakarják nem létező idomait. Kellene szemüveget hordania, de mivel sosem találja, így nem gyakran látni vele. Szereti a kiegészítőket, karkötőket, órákat, fülbevalókat.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Az első két évben úgy tűnt, a Sötét varázslatok kivédése és a Bűbájtan lesz a legkiemelkedőbb, de aztán lelkesedése alább hagyott és átterelődött a Bájitaltan, a Gyógynövénytan és a Legendás lények gondozása tárgyakra. Csapnivalóan szörnyű Mágiatörténetből, Jóslástanból Asztronómiából, a Jóslástant inkább le is adta, hogy ne rontsa jegyeit. Helyette inkább felvette a Mugliismeretet, bár legtöbbször nyitott szemmel (ahhoz nem elég bátor, hogy a padra boeulva hajtsa álmra a fejét) alszik az órákon, de legalább minden anyagot tökéletesen ért.

pálca típusa || 10 és egynegyed hüvelyk, szelídgesztenye, egyszarvú szőr maggal

Egyéb

avialany ||Haley Lu Richardson