Botanikus kert

A szófiai botanikus kert a legszebb és legváltozatosabb az országban. A különböző égövek szerint elrendezett növények között olyan fajokat is szemügyre vehetünk, amik már szinte kihaltak természetes környezetükben. Mint Szófiában általában, a mágusok ezzel a kerttel kapcsolatban is szokásos kreativitásukkal jártak el. Vannak bizonyos termek, ajtók és kertrészek, ahova mugli egyszerűen nem tud bemenni… Itt a mágusvilág legérdekesebb növényeit vehetjük szemügyre szerte a világból. Vigyázat! A növényekhez érni tilos és életveszélyes!

[párnámat]

E z m o s t d u r v a v o l t
2004 • február • 27.



s k i n • l i g h t s

to: Caine

Csengett a fülem, és próbáltam még ellenállni az ébredésnek. Meg is fordultam, abban a hitemben, hogy amúgy az ágyamban fekszem, de valahogy olyan kényelmetlen lett minden. A párnámat akartam megkeresni, mert nem volt a fejem alatt, ez tuti. Valami nyomott odalról, a fenekem alatt olyan furcsa nedvességet éreztem, és ahogy a kezemet letettem a földbe, átcsusszant alatta, és megint csak valami nedvességbe lógott bele. Ez elég volt ahhoz, hogy magamhoz térjek, és egy olyan nőises visítással, hogy:
- HJJÍÍÁÁÁ - fel is ültem, aztán a hirtelen mozdulattól megsajdult a fejem, és sziszegve kaptam oda hozzá. Egyelőre nem nyitottam ki a szemem, de az orromba valami zöld illat kúszott be, amit egyelőre betudtam a reggeli szokásos hallucinációnak, mert egészen olyan szagok voltak ezek, mint amit az ember érezhetett Murrinban. Ettől, meg az émelygő gyomromtól úgy éreztem, hogy rókáznom kell. Meg amúgy is volt valami a számban, valami oda nem illő dolog, ami olyan levél ízű volt. Erre kinyitottam a szememet, és kiköpködtem azt, ami a számban volt, mert rohadtul nem volt ehető. Valami növényi levél volt a számban!
Egy növénynek a levele!
Kikerekedett szemekkel bámultam a leveleket, és megráztam a fejem, mintha ez is csak valami hallucináció lenne, de nem volt. Ekkor néztem körbe magamon. A fél fenekem, a bal lábammal együtt belelógott valami tócsába, gondoltam én először, de aztán rájöttem, hogy tó volt, amin vízililiomok lebegtek, a másik kezem meg egy cserepes növényt rongált meg és ázott a virágföldben.
- Öööö - motyogtam, mert mondatokban még nem tudtam beszélni. Ez jelenthette azt is most, mi a fasz. A fejemet forgattam, és jöttem rá, hogy valami üvegház szerűségben voltam, egy nagy dzsumbujnak a közepén, a hajam pedig ahogy megtapogattam tiszta kosz volt, és indás, de ami még bizarabb volt, hogy csillámpor is volt rajta. Végignéztem a ruhámon, és az egész szerelésemen színes foltokban itt voltak a csillámok, a mellemnél pedig kézméretű volt a folt a pólómon.
- Öööö.... - moytogtam magam elé ismét, és éreztem, hogy rókázni fogok. Az megvolt, hogy Oscarral voltam, küldött egy baglyot, hogy tomboljunk, szóval elmentünk egy buliba... vagy kettőbe, háromba, ki tudja hányba, és nagyon berúgtunk. Mostanában alig lógtunk együtt idén végzős volt az egyetemen és írta a tanulmányait vagy mi a szarokat, na meg Armin miatt is igyekezett visszafogni magát. Nos, az abban sikerült, hogy nem füvezett és lőtte be magát. De most akart egy ilyen félévindító bulit, azt hiszem. Pedig már tartott az éve, na de ez az ő esetében részletkérdés volt, én meg amúgy is ki akartam engedni magamból a feszültséget, egy bizonyos férfi miatt. Meg azért is, mert az agyam megint kezdett túlfeszülni, és inkább egy illuminált állapotú hallucinálást válaltam be, mint azt, hogy ezeket a torz képeket józanul viseljem el. Na igen, berúgtunk durván, az biztos, hogy kemény éjszaka volt és ezért nem emlékszem jóformán semmire. Egyáltalán hol vagyok?
Szóval Oscar és én... Tényleg, hol van Oscar? Az első józan gondolatom volt ez az ébredésem óta, és hirtelen ijedten hajoltam a víz fölé, elseperve a nagy vízililiomok levelet, mert mi van ha ez a hülye belefulladt a vízbe? De nem láttam ott, és ekkor akadt meg a szemem egy testen, nem is olyan messze tőlem. A testnek csak a teste volt meg, ugyanis a fej eltűnt egy óriási, üres kaspóban. Egyértelműen Oscar volt. Meg is indultam felé, olyan biztonságosan, négykézláb közlekedve, mert járni nem tudtam volna, így is forgott velem a világ az üvegházával együtt.
- Öööö...scaaarrr - motyogtam, és megrángattam a karját.
De hű, baszki, ezt most túltoltuk. Legközelebb inkább köpkövezni kéne

[ez most tényleg durva volt]

ez most tényleg durva volt
2003. október 15.



zene: we are young● oufit: mindig ugyan abban

Sötét volt, ahogy kinyitottam a szememet, szóval úgy voltam vele, hogy valahogy még este van. Nem iagzán állt össze a kép, meg voltam zavarodva, ugyanis az éjjelt Raven társaságában töltöttem, és tartottunk egy kis... hosszú kocsmatúrát. Meg akartam ünnepelni, hogy hamarosan elvégzem az egyetemet és hivatalosan is felderítő nekromágus leszek, aki majd finom kis holtesteket fog elemezgetni. Elég beteg munkának tűnhetett, de leglább adtunk a családtagoknak magyarázatot arra, mi történt és a gyilkost is egyszerűbben elő lehetett keríteni. Amúgy is, ha melózni fogok nem lesz sok időm arra, hogy bulizzak, na meg Armin sem nézi jó szemmel ezt. Főleg, hogy amúgy egyszer Norával is összefutottam, bár nem értettem, mit keresett ott, és amúgy is, még csak nem is hallgatott rám, hogy menjen el. Le se tagadhatta a bátyját mind a ketten olyan makacsul ragaszkodtak az elképzeléseikhez. Amrint nem lehetett elrángatni ilyen helyekre, Sophie leánybúcsuzójáról is szerintem elmenekült. Jó, ezen a ponton nem értettem, hogy lehetett Nora az ellentéte ebben.
De most azt sem értettem jelenleg, hogy hol a tökben voltam. Sötét volt, tehát még este, de ha este, hol volt a buli, miért éreztem homokot a számban, és virágföldet az orromban? Meg még a zene sem volt, meg is szólaltam volna, hogy hol a DJ, baszki, de éppen ott tartottam, hogy lehet aludni is kéne, meg amúgy mitől ilyen kurva kényelmetlen az ágy, meg miért is van ágy egy bulihelyen, de ha meg nem ott vagyok, akkor mi ez itt a hátam alatt, Armin direkt szarabb fotelt tett alám a nappaliban, hogy még jobban szenvedjek?
Túl sok volt a kérdés inkább aludnék tovább. Azt hiszem vissza is aludtam, mert azt éreztem, hogy valami hörrgő lény mellettem, akinek furcsán Ravenhez haosnló hangja volt, elkezdett bökdösni.
- Öööö...scaaarrr - szólt a hang, én meg mondtam volna, hogy nem vagyok Zordon az Oroszlánkirályból, az amúgy is egy troll alak volt, de csak arra futotta tőlem, hogy:
- Hööö? - és ezt követően egy torz böffentés is kiszaladt belőlem, és a sötétség visszhangzani kezdett a fejemben, ettől meg fel is ültem, de sötét volt, úgy néztem körbe, azt se tudva, hol volt a világom. Megvakultam. Metilakoholt ittam? Baszki. Ne már, nem lehetek vak, hát hogy lehettem volna vak?
- VAK LETTEEM! - üvöltöttem el magam, és ha nem lettem volna kellően illumináltan kótyagos és éreztem volna a lábamat furcsán ernyedten még fel is ugrottam volna, bár akkor szerintem el is hánytam volna magam. Igen, sok helyen voltunk, itt is, meg ott is.
- Raven! Raven?! - kérdezgettem és forgattam a fejemet a sötétben, miközben ez sem tett jót nekem. Valami furcsa növénytrágya szag is volt itt, és nem láttam semmit. - NEM LÁTOK! - akadtam ki és hevesen csápoltam is a kezemmel, hogy illusztráljam is, nem látok. Közben még böfögtem egyet megint, mert másnapos is voltam, annak ellenére, hogy a hirtelen pániktól még fel is élénkültem.

E z m o s t d u r v a v o l t
2004 • február • 27.



s k i n • l i g h t s

to: Caine

Nem volt még ilyen velem. Úgy értem sosem ütöttem ki enynire durván magam, mert volt bennem némi mértékletesség, jött ő is velem, csenedesen ácsorgott a sarokban, miközben én szépen tomboltam magamban. Nem, most nagyon kétségbe lehettem esve, túlságosan úgy éreztem azok az érzések, amiket Hakon iránt éreztem egyre jobban csak felemésztettek, ami azt jelentette, az őrületbe kergettem saját magamat. Nem mondtam neki semmit, amikor találkoztunk, inkább csak kiélveztem a közelségét, azt a furcsa vonzalmat kettőnk között. Megvoltam vele így, ezzel győzködtem magam, nem akartam annyira én sem megállapodni nála. Egyáltalán nem érdemeltem meg így egy párkapcoslatot sem. És akkor már el kellett volna mondanom magamról mindent. Nem csak az anyám halálát, hanem hogy mit tettem azzal az egész kibaszott hellyel.
Elhúztam egy fintorra a számat, miközben igyekeztem lenyelni az émelygést. Ez nagyon-nagyon-nagyon durva volt, és még csak nem is a Tabu volt a legburtálabb, hanem azok a többi lötyik, amiket itt-ott magunkba öntöttünk. Azért reméltem nem szexeltünk egymással. Ugye nem? Az nagyon gáz lett volna, lefeküdni a legjobb barátoddal, ó, te jó ég. Meg még házas is volt, és még csak nem is éreztem iránta semmit. Merlin szőrös seggére, csak nem. Remek. Most ezen fogok kattogni, meg azon, hogy hol a tökben van Oscar és hogy hova hányjak, ha ki akar jönni, aminek ki kell jönnie.
Aztán csak odavergődtem mellé, próbáltam felkelteni, ami végül is nagyjából sikerült, egészen jól, mert ordibálni kezdett.
- VAK LETTEEM! - kiáltotta el magát, én meg csak eltátottam a számat, majd gyorsan be is csuktam, hogy nehogy elröhögjem magam. Egy kaspó volt a fején, reméltem tényleg csak azért nem lát mert túl hülye hozzá.
- Raven! Raven?!  NEM LÁTOK! - kezdte el megint, a hadonászással pedig még jól orrba is vágott, mire én is felhörentem, így is éppen eléggé szétcsúszott volt előttem minden, hát még pofán is nyom.
- Bassza meg, Oscar! - nyögtem és az orrom elé kaptam a kezemet. - Most halott lennél, ha nem tudnám milyen rohadtul hülye segg vagy - magyaráztam neki indulatosan, már amennyire most tellett tőlem, miközben ott böfögött előttem. Kinyúltam és lekaptam a fejéről a kaspót, majd elhajítottam valahová, ahol nagy csörömpöléssel össze is tört.
- Csak hogy tudd, rohadtul haragszom rád! - magyaráztam neki, miközben jól belebámultam a szemébe, amiről úgy sütött az értelem, a maga Osaros módján, hogy tuti látott. - remélem most már látod mit tettél velem! - magyaráztam és meg is mutattam a pirosló orromat neki.
Körbenéztem megint, bár inkább még egy ideig ülve maradtam, igyekeztem felfogni itt egyre több mindent. Valami botanikus kertben lehetünk, egy üvegházban, talán, de hogy hol, azt már nem tudtam. Lehet ez még London volt? Vagy már egy másik város? Azért ha egy másik ország lenne, akkor azon besírtam volna.
- Miket csináltunk az este, és egyáltalán hol a fenében vagyunk? - tettem fel a sok galleonos kérdést, miközben próbáltam felidézni a dolgokat, de egyelőre csak az éjszaka első pár pillanata ugrott be, és hogy sokat ittunk, sok mindent sokfélét, és ja. Sokat.

[ez most tényleg durva volt]

ez most tényleg durva volt
2003. október 15.



zene: we are young● oufit: mindig ugyan abban

Az látás elvesztésének tudata teljesen pánikba ejtett, és képtelen voltam másra gondolni, csak arra, hogy kibaszottul nem láttam semmit. A karjaimmal is őrülten csapkodtam, mint egy partra vetett sellő, és még azt se fogtam fel, hogy jól arcba csaptam Ravent is, aki kelletlenül felhörrdült tőle. Nem értem rá vele fogllakozni, evett az ideg, hogy nem láttam. Mi a francot kezdjek akkor azzal, ha nem látok? a szemem volt nagyjából minden, am,ire egy felderítő-nekromágusnak szüksége volt. Nem akartam olyan randa műszemeket, mint ami Rémszem Mordonnak volt. Volt róla egy festmény a főparancsnokságon, és mindig a frász kapott el tőle. Bár annyiban előnyös lenne, hogy átláthatnék Armin ruháján és nézhetném a szép kemény... tagjait. Elől-hátul. De inkább a saját szememmel akarom! Faszom!
- Bassza meg, Oscar! Most halott lennél, ha nem tudnám milyen rohadtul hülye segg vagy - hallottam Raven félig tompa hangját, gondolom befogta az orrát, vagy valami. De neki csak az orra fájt nekem meg a látásom helye.
A következő pillanatban megvilágosodtam.
De komolyan, mintha elvették vonla a szemellenzőmet, nem láttam mást, int a fényt és a fényben fürdő lány arcát, aki olyan rondán méregetett, mintha valami szatír lettem volna. És én ennek olyan kurvára megörültem, hogy majdnem sírtam. Láttam! Ez nem tartott sokáig, mert közben kegyetlenül émelyegtem is, csak eddig nem vettem észre.
- Csak hogy tudd, rohadtul haragszom rád!  Remélem most már látod mit tettél velem! - magyarázta én meg csak elvigyorodtam, a fejfájás ellenére is, mert most még ezt a dühöngő fejet is jó volt magam előtt látni, aztán oldalra fordultam és hánytam egyet, valami növényre, ami úgy tűnt nem örült ennek. De legalább nem Ravenre ment a gyomrom tartalma, akkor szerintem végem is lett volna.
- Mondták már, hogy úgy nézel ki mint Rudolf? - röhögtem az arcába, miután próbáltam magam összeszedni, nagyokat is pislogtam, és még egy kicsit billegett minden. Körbenéztem egy picit jobban, valami dzsungelben lehettünk, bár kár, hogy nem voltak ősfák, meg indák, szívesen tarzankodtam volna egy szál alsógatyában. Mindig is ki akartam próbálni a lengedezést és azt hogy ááÁÁááááÁÁÁÁ-ááááááááÁÁÁÁÁ. Az álmodozásomból Raven zökentett ki.
- Miket csináltunk az este, és egyáltalán hol a fenében vagyunk? - tette fel a kérédst én meg nagy komolyan, mint aki fontos dolgot akar mondani, ránéztem.
- Nem tudom. De a Firkász magazinban erotikus tartalom lesz - bukott ki belőlem. Nora mindig emlegette azt az újságot, amit nem kifejezetten szeretett.
- De tuti nem szexeltünk - jelentettem ki, bár kurvára nem emlékszem mi történt, lehet ittunk is valamit az alkohollal keverve, fene se tudja. Megpróbáltam felállni, nagyjából ment is és körbenéztem. Valami üvegház lehetett. De szar, hogy nem a dzsungel, így hogy tarzankodjak?
- A májam még nyögni fogja ezt a napot - jegyeztem meg és olyan volt a fejem, mintha náthás lettem volna, majd megálltam egy koszos alsógatya mellett. - Fúhú, ez egy zsupszkulcs?