Magányos Tölgy

A park egy távolabbi részében egy magányos tölgy áll. Nyaranta tökéletes árnyékot biztosítva az oda tévedőknek, de mégis csak nagy ritkán helyezkedik el valaki a tövében, mert messziről nem tűnik túl kényelmesnek a talaj. Sziklás. Ahonnét tavasszal vadvirágok kényszerítenek ki maguknak élőhelyet. Aki már megtapasztalta a hely csodáját, az folyton visszajár, de ilyenek csak kevesen akadnak. Itt diákokat csak nagy ritkán lehet felfedezni.

Ez most randi?

2003.09.09

to Sandy

Blues for love ♫

Szép és kellemes volt az idő. Aktuális egy romantikus sétához vagy egy kellemes kis légyotthoz, bár fiataljaink esetében ez inkább egy bátortalan randevúnak ígérkezett, bár inkább csak Ezra tekintette annak, mikor a levelet megírta Sandy-nek. Írhatott volna bele valami szerelmes dolgot, szidta is magát emiatt, mert csak annyi jutott eszébe, hogy „tali a magányos tölgynél?”. Szánalmas tartotta magát emiatt, örlődött is, ahogy a fának dőlve nézegette a lába alatt sorakozó különböző színárnyalatban pompázó faleveleket. Az év ezen szakaszában ez a fa gyönyörű, s bár nem sokan járnak fel ide, Ezra állandó festő helyszínéről van szó. Rengeteg alakban megfestette már ezt a fát, a magányos tölgyet, ahogyan sokan nevezik, de a fiú szerint ebben a természeti csodában sokkal több van. Magasztos, erős törzse van, mellyel büszkén magasodik a domboldalon, hogy alánézhessen a hatalmas területre, ami a Roxfortot körbeölelte. Olyan volt, mint ami vigyáz a vidékre és a kastélyra, az alátévedő emberekre, vagy éppen élővilágra.
Lombkoronája pedig védelmet nyújt a legnagyobb esőben, a legcudarabb idő ellenére is kiállja a próbákat, ilyenkor pedig ősz idején magától kezdi hullatni leveleit, hogy apró díszekkel aggassa tele a környéket.
Ideális egy randi helyszínéül. A fa mögött eldugott kis ajándékdoboz, benne a fürdőbombával és egy csokor szerényebb virággal. Nora szerint a nők ezt a két dolgot igazán díjazzák, hát a fiú nagyon remélte, hogy igaza lesz és nem csak átverés áldozataként akart rágondolni a szerencsétlen kamaszra, aki mindig másokból csinált bolondot. Csodálkozott is, hogy még sosem próbálta senki akasztani a hóhért, nem próbálták megviccelni őt, pedig a csodabazár mindenki számára nyitva áll. Persze többen gúnyt űztek a házi rendből, másokat megtréfáltak, de nyilván ez azért lehet, mert senki nem mer ujjat húzni Ezrával. Nyilván félnek a bosszútól, aminek árnyéka rájuk nehezedne. Félnek annak a nyílt hadjáratnak a súlyától, ami minden sarkon követné őket, ahogy a fiú gonosz vigyorával, előre kigondolt csínyével megbolondítaná mentálisan azt a botor diákot, ki gúnyt mert űzni a viccek mesteréből.
A képzelgésből ismét az a kis mini szilvás gombóc térítette észhez, ami jelenleg is gyomrában evickélt. Jobbra és ballra ugrált, ahogy Sandy-ra és a lebőgés esélyére gondolt. Mivan, ha el se jön? Vagy eljön és visszautasítja a virágot a fürdőbombát pedig ledobja egyenesen a fiú szívébe, hogy aztán ismét több hónapnyi magány és depressziót követően újra a régi Ezraként lépjen elő, ki csak eszközként tekint a lányokra? Az sem volt annyira rémes dolog, az az életforma is bejött a fiúnak, hiszen szabad volt, menő és gondtalan. Azonban mégsem engedte ez az érzés, hogy ismét a régi életét élje, az a kellemes kis pillangó, amelyik úgy repkedett szeme előtt gomolygó rózsaszín felhői közt, mint egy boldog, kis angyal. Mint Sandy.
Vett egy mély levegőt és elmosolyodott. Nevetségesen festhet, belőtt hajával, régen nem használt parfümtől illatozó felhőjével és divatos talármentes felszerelésével. Le kell nyűgöznie a lányt és ehhez kész bármit bevetni, még odáig is eljut, hogy Norától vegyen randi tanácsokat. Amennyire nem kedvelte azt a lányt, mégis rengeteget segített neki, plusz Sandy-vel is jóban van. Talán tudja, mi kell neki, ha már barátnők. Azonban Ezra tudni fogja?

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

Nem tudom mit akarhat, csak idegesen és gyorsan írtam vissza, hogy fél óra múlva ott. Csak annyit írt, hogy tali a magányos tölgynél? Épp Jasonnek ecseteltem, hogy nemestem le a seprűról reptanon, sőt, még be is találtam a karikába. Továbbá megírtam neki, hogy nem szimpatikus az új srác, aki tartja és hogy...megírtam, hogy megvalósult a legrosszabb rémálmom, Smith lett a házvezetőnk. Így hát sikerült neki írnom jót is, rosszat is, félelmeteset is. Persze ő biztos jobban és színesebben mesélné el ugyanezeket nekem, de én annyira el akartam neki már mondani, hogy egyszerűen csak leírtam a ténykeet, és az ezzel kapcsolatos érzéseim. Ahogy Ezra egy sora megérkezett, haptákba vágtam magam és egy kis tétovázás után fújtam magamra ebből az új parfümből, amit vettem a spórolt pénzemen. A szemem is kihúztam tussal, de persze csak enyhén, hogy természetes maradjon. Nora szerint többször is kihúzhatnm a szemem, és a hajammal is lehetne kezdeni valamit. Új őszi cipőm is van, szép barna, bokacsizma, emel rajtam kb 5 centit, és remélem nem csúszik a vizes avaron. Imádom az őszt, sokkal jobb, mint a tél, mikor minden havas, fázok, és csak a kandallónál lehet megmaradni. Ősszel elég egy kisebb kabát, még október végén is egy kis sál, és kész. A tölgy is felöltötte őszi ruháját, vagyis hát ő ugye ilyenkor kezd el vetkőzni. Ez is milyen fura. A fák akkor vetkőznek, mikor az emberek öltöznek. És akkor öltöznek, mikor mi vetkőzünk. A kapuban majdnem elhasalok egy macskában. Hé, ez nem a hollóhátas ány új macskája?
-Haló, ne fuss el..izé..akármi is a neved...hallod?
Áh, rég felszaladt a lépcsőkőn. Ismét kalapálni kezd kicsit a szívem Ezra miatt, de biztos olyasmit akar mutatni, hogy mit festett, vagy mit hallott valakiről, vagy hogyan fogja megzívatni xy tanárt. Nem mondom, Smithre rá lehetne ereszteni valami komolyabb dolgot...írhatnánk egy kamu levelet valaki nevében. Most nősült nem? De mindegy is, nemk szép dolog gonoszkodni, akkor se, ha róla van szó. De tényleg, annyira nehezére esne egyszer kedvesnek lenni egy kicsit? Jövőre biztos nem veszem fel az óráját, ez hát az utolsó év, hogy ki kell bírnom, bár utána is a házvezetőm marad. Ha marad. Ahogy küzeledem a fához, látom Ezra alakját kirakzolódnia. Mérhetetenül dobog a szívem, mégis higgadt maradok. Fogalmam sincs, hogy csinálja, hogy ennyire dögös, a fürtjei tökéletesen állnak, szerintem még reggel is., mikor kócos. Mert neki a kócos fürtök is jól állnak. Na, ezra a dögös. Nem Lennox a hülye hajával..de Norának nem mondom, valóságos tócsává válik, amint megjelenik.
- Szia! Ugye nem régóta vársz? Be kellett fejelnem egy levelet Jasonnek.
És basszus, igen, most is tökéletes.

[kakastaréj]

Ez most randi?

2003.09.09

Piszmog, fogait ellenőrzi, lehelletét szaglássza, kakastaréját igazítja, úgy készül erre a találkozásra, mint, akinek az élete múlna rajta. Ruhája nem foltos, cipője sem koszos, igaz általában nem túl pedáns, de most ezekre odafigyelt. Talán nyomhatott volna pár fekvőt, mielőtt találkozik Sandy-vel, csak egy kicsit javíthatott volna a kinézetén és az egóján, de mivel már meglátta a leányzó alakját a távolban, ez a lehetőség már elúszott. Idegességét leplezvén, inkább az ő érkeztét figyelte, elmélkedett rajta, kényelmetlen-e neki a lehulló levelekkel tarkított mezőn való lépkedés, csak el ne essen, nem kezdődne jól a randi. Ezrának hidegvérűnek kell maradnia, teljesen lazának, keményfiúnak, nem szabad megint mimózának tünnie, mint a vonaton, míg meg nem jelentek az ünneprontók. Csalódott volt kicsit, mert jó let volna Sandy-vel tölteni a haza utat, remélte, hogy a lány is így gondolta, de végül nem történt semmi gond és még egy lopott érintésre volt alkalmuk. Alkalma. Mosolyogva megrázta fejét erre a gondolatra. Menőnek és a lányok kevdencének tartják, mégis egy váll megérintéséért rajong, mit lopva tett meg a vonaton a mellette ülő Sandy-vel szemben.
Miután közelebb ért, volt alkalma szemügyre venni szívének hölgyét. Minimális szélben gyönyörű képet alkotott, ahogy néhány level elhullt előtte, szinte festménynek beillő látkép tárult Ezra elé, tátott szájjal figyelte, ahogy Sandy szép lassan odalép elé.
- Szia! Ugye nem régóta vársz? Be kellett fejelnem egy levelet Jasonnek. – szabadkozott lágyan, szavai akár az angyalok éneke, kik a szürke égről szállnak alá, hogy közöljék hideg idő után jön a zsenge, gyönyörű tavasz.
- Dehogy, nem várok Jason óta. Levél óra. – zagyvált megint mosolyogva, elveszve Sandy tekintetében, élvezve új illatát, ami szinte megzavarta elméjét, ám nem volt idő csámcsogni a részleteken, megígérte magának, hogy laza lesz és férfias. Zavartan megrázta a fejét és úgy folytatta.
-  Bocsi, szóval, ha Jason, jó srác, ismerem. – köhögött egy rövidet, majd a távolba révedt, mintha nem is tartaná olyan fontosnak ezt a találkát, vagy azt, hogy a suli legszebb lánya áll színei előtt.
-  Nem fázol? Találkozhatunk ám máshol is. – nézett le rá ismét, mikor feltünt neki, hogy mintha pár centivel magasabb lenne. Lehet, hogy dombon álldogál. Mi az a szemein, mintha ki lenne húzva. Hirtelen zavarba jött a fiú, majd szíve kettétörését megakadályozva felegyenesedett és ismét köhintett egyet.
-  Öhm, nagyon csinos vagy. Izé. Találkozol valakivel? Randid lesz? – kérdezte félve a választól. Mivan, ha csak futólag szaladt el ide, mert utána találkozik valakivel. Fogadni merne, hogy az új Hugrás srác az a csillogó angyali szemeivel, vagy Nora akarja összehozni a bátyjával. Na ahhoz neki is lessz egy két szava.
-  Jó időnk van. – pislogott ismét zavartan, próbálván vörösessé váló arcát és féltékenységének köszönhetően idnulatát elfolytani, legszivesebben térdre rogyva bőgte volna el magát, hogy ne menjen el senkivel se találkozni. Még ajkai belsejét is bőszülten kezdte csócsálni. De végül megregulázta magát, kemény férfinak kell mutatkoznia.

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

Lehetséges, hogy értem Norát, miért szereti a szerelmet, miért vonzódik olyan könnyen emberehez. Ez az érzés olyan könnyen körbe tud ölelni, és fel tud emelni, hogy lebegsz tőle egykicsit. Akkor is, ha nem lesz belőle mindent elsöprő szerelem, de még egy tűrakásra sem elég láng se, akkor is egy kis odőre beburkol ez a meleg, kellemes, furcsán jóleső gyomor remegés. Márpedig hogyan is lehetne egy gyomorremegés kellemes? Józan ésszel azt mondaná az ember, hogy rontsd el a gyomrod, és kész. Sokkal egyszerűbb a recept, kevesebb az utána lévő szívfájdalom. Én nem is tudom igazán, mit ad nekem ez az egész, mit ad az Ezra iránti furcsa remegés. Talán olyasvalamit, amitől sokkal szebbnek látom az őszi faleveleket, hiába vizes, nyirkos, mégis olyan, amin elgondolkodok. Nem bánkódom a köd és az eső miatt sem, mert Ezrától ezek a dolgok is furcsán filmbe illőek lesznek. Megszépíti a kevésbé szépnek látott dolgokat. Talán Jason is ezért szereti annyira Louist. Persze önmagáért is, de ezek a dolgok raknak rá egy plussz kellemesen édes mázt. A rosszabb nap is lehet jó, mikor Ezra rám mosolyog, ez az igazság. Ahogyan pedig itt áll, és rám vár, egyszerre kap el az idegesség, és a megnyugvás.
- Dehogy, nem várok Jason óta. Levél óra. Bocsi, szóval, ha Jason, jó srác, ismerem.
Ökhm...nem biztos, hogy tudom, mit akar mondani, de szerintem azt, hogy nem vár régóta, és hogy Jason jó srác, kedveli. Ezra néha furkat mondd, és úgy kell kibogozni, hogy mi az értelme, de nekem egyre jobban megy. Bár nem emlékszem, hogy régebben is csinált volna ilyeneket, de talán nem is figyeltem rá annyira. Sőt, év elején én voltam annyira zizzent, hogy görögül is beszélhetett volna hozzám, az sem tűnt volna fel. Köhint egyet, mondjuk hűvös is van, de én most valahogy ezt a hideget is szeretem, sőt, most valahogy minden jó.
-  Nem fázol? Találkozhatunk ám máshol is.
Akárhol. De miért is találkoztunk? Még mindig nem tudom, akart találkozni. Nem azt írta, hogy holnap x óra után, vagy ilyesmi. Úgy tűnt a levélből, hogy sürgős a dolog, most mégis olyan furcsa. Nem támadott le, higy Sandy képzeld, mit mutatok, vagy mit hallottam, leesik tőle a füled is. Kedvesen mosolygok vissza, jó itt kint,
A kiskabátom, és a hugra sálam mellett az idő tökéletes.
- Ó, szeretem az őszt, és a hideget. A sulit is elviselhetőbbé teszi, nem tudom miért. Miért hívtál? Igazából mindegy is, miért hívott, hívott, és ez a lényeg. Régen készültem el ennyire gyorsan és sietősen. Tényleg, mire id érte értem, ő már itt volt. Vagyis ahogy elküldte a levelet, el is indult. Hmm..ez fura.
-Öhm, nagyon csinos vagy. Izé. Találkozol valakivel? Randid lesz?
Jaj, el is feledkeztem, hogy a szemem is kihúztam. Azt hittem, nem tűnik fel neki ennyire, a srácoknak nem szokott, maximum az összhang, vagy a jobb hangulat. Ha most levágja, hogy miatta csíptem ki magam, az kellemetlen lesz.
-Köszi..Khm..randim? Nincs randim, csak Nora tanítgat sminkelni, és..hát..gondoltam, így szebb leszek. Hogy ha majd elhívnak randira, akkor..érted.
Vonom meg a vállam kicsit, és zavartan félre nézek, majd vissza Ezrára. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamit igazán érzek, hogy arra vágyom, hogy egyszerűen csak megfogja a kezem. Megfogja és azt mondja Sandy..vagy ne is mondjon semmit.
-Jó időnk van.
-Hát igen, tényleg szép. Vagy.

Ez most randi?

2003.09.09

Igazából nem is ismeri annyira Jasont. Egy rövid üzenetet kapott tőle bagolyfuttával, hogy job lessz, ha nem veri át Sandy-t, de ki akarná ezt megtenni. Lehetetlen. Tehát nem is azért nem gondolkozik el ezen, mert a férfi kérte meg erre, hanem mert amúgy se tenné meg. Szóval, az ismeretségük nem túl mélyre nyúló, merész a kijelentés is, hogy ismeri, meg hogy jó srác. Bár biztos az, mert Sandy rengeteget mesél róla, így végül a gondolatmenet pozitív végeredménnyel zárul Ezra kobakjában is.
Nem tudja mit tegyen. Sokáig észre sem vette Sandy-t, mert csak az exbarátnője létezett számára, a csínytevések és a festés. Aztán, ahogy jött a szakítás a mély depresszióval, úgy hozta el számára az idő és a sors a most előtte álló lányt, aki kirángatta a gödörből és még, ha nem is érezne iránta ilyen erőteljes vonzódást, akkor is örök életére hálás lessz neki azért, mert ilyen jó szívű.
Vagány volt és merész. Mindig volt valami terve, mindig volt valami csíny a tarsojában, sőt ha elé raknának egy vásznat, már tudná is abban a pillanatban, hogy mit is fessen rá. De ezzel a lánnyal nem boldogul. Egyszer egy jó barátot lát benne, aztán egy cimborát, akivel el lehet hülyéskedni, akivel szivesen tölti a szabad idejét, de mikor közelebb kerül, mikor megérzi az illatát, mikor hozzáér, vagy gyönyörű kék szemeivel ráemeli tekintetét, a tiltott rengeteg összes pillangója egyszerre röppen fel gyomrában.
- Ó, szeretem az őszt, és a hideget. A sulit is elviselhetőbbé teszi, nem tudom miért. Miért hívtál? – kérdezte kiváncsian, mire Ezra szinte fejbe csapta magát a kérdésért. Valóban, nincs még olyan hideg, teljesen az jön le, hogy csak terelni akarta a témát, vagy csak húzni akarta az időt.
- A sulit elviselhetőbbé? – nevetett fel végül ismét próbálván menteni a menthetőt, majd zavartan beletúrt a hajába, amit olyan nagy hévvel és gonddal állítgatott a tükör előtt. Mérgelődve becsukta szemeit, majd reménykedve, hogy nem dúrta szét a haját teljesen, sóhajtott egy nagyot és hátrébb lépett egy kicsit.
-  Megfordulnál egy kis időre? – kérdezte végül teljesen zavarba jőve. Érezte, hogy a homlokát kiverte a veríték, pedig nincs olyan meleg, hogy ez a reakció valóságos legyen, mégis olyan melege lett, ahogy arra gondolt, hogy átadja a lánynak az ajándékát és a kisebb csokrot, amit olyan nagy gonddal lopott el a park kertjéből és tekerte körbe rózsaszín szalaggal, vágta le a szárainak végeit, hogy elegánsnak és újonnan vásároltnak tűnjön. Persze odafigyelt arra is, hogy ne egy helyről szedje az egészet, mindenhonnan egy keveset vett el és a legszebbeket, ugyanis nem lenne túl megkapó, ha Sandy-t rónák meg azért, mert megrongálta az iskola kertjét.
-Köszi..Khm..randim? Nincs randim, csak Nora tanítgat sminkelni, és..hát..gondoltam, így szebb leszek. Hogy ha majd elhívnak randira, akkor..érted.
Ha eleget tesz a lány a fiatal kérésének, ha nem, hátrébb lép a fa mögé és úgy válaszol Sandy-nek.
- Értem. Azt…kell…mondjam…jól tanít, mert ügyesen sminkelted ki magad. – válaszolt, miközben a fa tövében mojolt és próbálta rendbe szedni az ajándék tasakot és a virágokat. Egyébként fogalma sem volt arról, hogy jól nézett-e ki Sandy sminkje, ő csak a lányt látta, ahogy még a festék alatt is tündököl, ha semmit sem kenne magára, még akkor is gyönyörű lenne, sőt, Ezra mászna bele egy krémes bödönbe, hogy őt kenje rá a testére, az egészre.
Kilesett a fa mögül, hogy Sandy még mindig háttal állt-e neki, ha igen, akkor először teljesítve a férfiúi kötelességeit, jól megleste a lány fenekét, majd miután elégedetten konstatálta a látványt, közelebb lopózott hozzá. Amennyiben nem fordult meg a kérésre, háta mögé dugta az ajándékokat és úgy lép elé, végül is teljesen mindegy, mindenképpen megszólítja, bármelyik megoldást is választotta kiszemeltje.
- Khm..Sandy. – szólt végül, majd előkapta a virágokat és az ajándék tasakokat, olyan hévvel, hogy az a megforduló Sandy-nek ütközött.
- Jajj, ne haragudj. – próbált megnyerően mosolyogni, de annyira gáznak tartotta a helyzetet és idétlen ajándék átadását, hogy már remegett a keze és patakokban folyt tenyeréből az izzadság.
-  Én…ez…ezt neked hoztam. Jó újra látni. – nyögte ki végül szerencsére nem gabalyodva megint bele a szavakba, most végre nem halandzsázott, igaz dadogott, de ez érthető volt, úgy görcsölt a gyomra az idegességtől, mint egy felmérő előtt, amire nem készült.
-  Virág és fürdőbomba. Úgy hallottam, a lányok szeretik. Tudod, ez olyan mézes, mert sárga színű…mint…a hajad, vagyis a hajad szőke persze, csak érted, amikor válogattam, a mézről te jutottál eszembe. – vakarta meg végül nevetve tarkóját, ahogy próbálta magyarázni az ajándék választásának logikáját.

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

Nem tudom miért kecsegtetem magam azzal a lehetőéggel, hogy esetleg randizni hív, vagy ilyesmi. De azért maga a gondolat..szóval olyan jól esik eljátszani a gondolatával is. Persze nem úgy, mint mikor elképzeltem, hogy apám nem az apám, hanem egy idegen az apám, aki jófej, meg minden. Beismerem, ott kicsit átestem a ló túl oldalára, de itt nem fogok. A végén még bele esek a pocsolyába.
- A sulit elviselhetőbbé?
Jó, igaz, talán nevetségesen hangzik, de akkor is így van.
-Nevetsz, de így van. Finm illatok, ízek... Sok minden elviselhetőbbé teszi, például maga Ezra is. Beletúr a hajába, mintha tudná, hogy ezzel teljesen ellenálhatatlan lesz, és simán csepfolyóssá is válhatok. Bele is vörösödöm ebbe a kis hajas játékába, és csak hümmögök egyet.
-  Megfordulnál egy kis időre?  Első reakcióként csak pislogok. Megfordulni? Hát izéé..miéééért? De persze megfordulok, nem akarok ellenkezni vele. Talán elővesz valami vicces meglepit, amit nem rég talált ki, és teszteli rajtam. De én elég könnyű préda vagyok, nagyon könnyen meg lehet nevettetni, de tényleg. Ha két evőpálcikát dugsz az orrodba és azt mondod nééézd, gyapjas mammut, kijön az ivólé az orromon. Veszek egy mély levegőt, fordulok. Hallok némi motoszkálást, kotorászást, közben még beszél hozzám, én meg fülelek.
- Értem. Azt…kell…mondjam…jól tanít, mert ügyesen sminkelted ki magad.  Igazán? VAjon tényleg jó? A tükörben elnézve igen, elégedetten léptem ki a klubhelyiségből. Szép kis cicám szemem lett, azt is mondanm, hogy szexi. Ha Nora olyakor alakít rajtam, egészen nőnek nézek ki, magam is meglepődöm. A hajamat belövi, és kész is. A szemüvegem amúgy is csak órákon hordom, egyébként sose, csak lmoskás hétvégéken, mikor ki sem mozdulok, csak tanulok.
-Köszi, talán halloweenre valami maszkot is sikerül festenem magamra. Mondjuk egy macskát, aztán eléneklem az éjfelet. De lehet szexi vámpírnak öltözöm, aztán jól kiszívom Ezra nyaká...akarom mondani a vérét. Még mindig háttal ácsorgok, nem tudom, még meddig kell. Érzem, hogy közelít felém, de engedelmes,jó kislány vagyok, és nem fordulok meg, amíg nem mondja, pedig már megesz a kíváncsiság.
- Khm..Sandy.   Most ez az? Hogy izé...forduljak meg? Hát okééwuaahhh..hirtelen képen talál egy virág, vagy micsoda. Becsukom a szemem, mielőtt felsérti a retinám. Amint azt érzem, már nem csapkod virággal, óvatosan kinyitom a szemem.
- Jajj, ne haragudj. Én…ez…ezt neked hoztam. Jó újra látni- Igen, ha újra látni fogok, az valóban jó lesz..de aztán leesik, hogy nem úgy értette. A kezében a kissé viharvert, vagyis Sandyvert virág, és valami sárga labda.
-  Virág és fürdőbomba. Úgy hallottam, a lányok szeretik. Tudod, ez olyan mézes, mert sárga színű…mint…a hajad, vagyis a hajad szőke persze, csak érted, amikor válogattam, a mézről te jutottál eszembe.
Ezra Ellsworth ajándékot hozott nekem. Pedig nincs is szülinapom, nőnap sincs, se karácsony. Mégis hozott. Virágot, meg fürdőbombát.
- Óh..szeretem a mézet...köszö..köszönöm... Pirulok össze vissza, nem is tudom, mit mondjak.  Hogy miatta festettem ki magam? Meg parfümöztem, pedig egyáltalán nem is szoktam? Ilyet nem mondhatok.
- Nem csak szexi vagy, de kedves is.   Kacsintok, majd a virágcsokorba szagolok, már ami megmaradt belőle. Kellemes illata van. Egészen felvidultam az ajándéktól, még mindig vigyorgok, mint egy kis vadalma, de egy hülgy sose fedi fel teljesen az érzelmeit, így igyekszem urakodni magamon.
- És milyen alkalomból kapom? Minden lány részesül ilyen kedvességben?  Húzom kicsit, mert jaj, hát mondd már ki, ha tetszeeem!

Ez most randi?

2003.09.09

to Sandy

Blues for love ♫

Míg Ezra kotorászik, tovább hallgatja Sandy-t, aki hozzáköti az őszhöz az ízeket és illatokat. Furcsállja kicsit ezt a párosítást, ugyanis ő inkább a szép tájakat és színeket látja benne, ami elviselhető, a level-ek ilyenkor több színben pompáznak, ami a látképet gyönyörűvé teszi, bárhová is néz az ember, de mint minden vélemény, ez is fontos, főleg Ezra számára.
-Köszi, talán halloweenre valami maszkot is sikerül festenem magamra. – mondta viccelődve, vagy a fiú ezt inkább annak vette, mivel nem látta Sandy arcát, miután megfordult.
- Szerintem menni fog, majd összeöltözünk. – nevetett végül, ami eszébe is jutatta, hogy látott valahol egy plakátot egy Halloween-I mulatságról, jó ötlet lenne elhívni oda a lányt. Bólintott az ötletre, ahogy felterebélyesedett az ajándékokkal, büszkén kihúzta magát és úgy próbálta odaadni a virágot és a fürdőbombát, de mint ahogy az lenni szokott, most is elszerencsétlenkedte a dolgot és fejen találta vele a lányt. Még jó, hogy nem szúrós rózsát hozott neki, bár azt abban a pillanatban nem talált a kertek-ben.
- Óh..szeretem a mézet...köszö..köszönöm... – mondta kicsit zavarba jőve, amitől Ezra kicsit össze-rezzent. Mi van, ha nem tetszik neki az ajándék, vagy ha kellemetlenül érzi magát miatta, mert ilyesmit kap. Lehet nem is érez semmit Ezra iránt és most azon tanakodik, hogy mondja el, hogy ez neki most nem fog menni, benne van a hiba, nem a fiúban és a többi hasonló bevált, bár mégis már elunt szöveggel jöjjön.
- Hát szívesen, én is…izé…szeretem a mézet. – válaszolt maga elé nézve, kicsit belepirulva a gondo-latba, hogy szereti a mézet, bár nem csoda, mert olyan édes mint a méz, vagyis át vitt értelemben, mert egyébként nem tudja, milyen íze van a lánynak, úgy viselkedik, mint a méz, tehát nagyon aranyos és nagyon kedves, szinte elolvad az ember, ha ránéz, akár a méz.
- Nem csak szexi vagy, de kedves is. – tette hozzá, mire Ezra hirtelen úgy tekintett rá, mintha szellemet látna. Tényleg azt mondta, szexi? Ő? Dehát ilyet nem mondunk, ha el akarunk valakit hajtani, vagy ha nem örülünk egy ajándéknak, sőt, akkor se ha igen. Ilyet akkor szoktak mondani, ha tetszik valaki, vagy flörtölni akarnak vele. Még Norától nem venné komolyan, mert ő alapvetően szereti zavarba hozni az embereket, de Sandy nem az a fajta lány, legalábbis nem így ismerte meg őt.
- Én szexi? Én? Szex…izé, kedves, hát igen. – kezdett el megint dadogni, majd zavarában megvakarta a tartóját. Úgy tűnik erőt vett rajta a teljes összeomlás szint, amikor olyan izgalmi állapotba kerül, hogy viccelődik és nem ura a szavainak, tetteinek.
- És milyen alkalomból kapom? Minden lány részesül ilyen kedvességben? – kérdezte még mindig mo-solyogva. Ez így nem jó, Csapdába csallja a fiút, túl sokat lóg együtt ezzel a Nora lánnyal, megtanította neki, hogy csavarja ujjai köré a fiúkat, köztük őt is, ez így nem fog menni, csak ha átugorja a szintjeit és megkomolyodik. Köhicsélt egyet, majd megvakarta az arcát.
- Neeeem, csak azok, akik szexinek tartanak engem. – mosolygott kedvesen, majd mivel úgy érezte, ez nem elég, nem akarja, hogy ez a kis varázs elillanjon olyan váratlan dologra szánta el magát, amit egyből abban a pillanatban megbánt. Végigsimított a lány arcán. Melegséget érzett, az az ezernyi pil-langó a tiltott rengetegben most mind a hasában repkedtek fel-s alá. Azonban kapcsolt és elkapta a kezét.
- Óh, öhm sajnálom. Én izé, nem akartalak megijeszteni, csak reflex volt izé… - kezdett el mentegetőz-ni, majd olyan színt váltott az arca, amilyet még a tölgy levelei sem láttak. Szinte hallotta, amint a fa türelmetlenül felsóhajt, amiért még mindig nem mert komolyabban lépni. Minden esetre kíváncsi a lány reakciójára. Botor lépés volt vajon, vagy valami csodálatosnak a kezdete.

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

Hát igen, ha a szexi vámpír nem is jön össze, valami mókásat is festhetek, de egy macska is lehet szexi...mindenképp meg kell kérdeznem a lányokat. Nem is értem, Nora hogy tud ennyi mindent az ilyen dolgok terén. Lehet, túl sok időt töltöttem Jasonnel, és ezek a képességeim elcsökevényesedtek. Itt állok a kamaszkor sűrűjében, és én csak rajzolgatok, meg bolondozok, és..igen, eddig nem is tudtam, nem is gondoltam, hogy az ilyen dolgok is hasznosak lehetnek. Bár azt kell mondjam, igyekszem figyelni Norát, és fejlődtem azért. De nem, nem a sminkelés terén. Elvileg pedig szépen rajzolok, de az arcomnál ez egyáltalán nem igaz.
- Szerintem menni fog, majd összeöltözünk. Összeöltözni? Igen, igen, az jó lenne...Ő lehetne drakula, én meg a kis szexi vámpírjaaa, de ne is kombinálj Sandy, a végén még túlságosan is csillogni kezd a szemed. Még jó, hogy háttal vagyok, így talán nem tűnik fel, milyen izgatott is lettem. Pedig az vagyok, főlg, mert nem tudom, mit akar mutatni, vagy adni. Persze nem is kell sokáig várnom, mert a virág jól arcon csap. Hát...mondjuk nem egy pofonra számtottam, de ahogy ráeszmélek, hogy jaa, ez nem egy direkt pofon, ott egy virág, megnyugszom, hogy ez nem az a csapkodós játék. És nem is kérdezte hogy itt vagy Moriarty? Szóval nem is számít. Kedvesen megköszönöm, és még szexynek is titulálom. Nem mondtam nagyot, egyszerűen ez az igazság.
- Én szexi? Én? Szex…izé, kedves, hát igen. Azt hiszem, sikerlt zavarba hoznom. Nem baj, szeretem, mikor zavarban van, mert akkor valamit jól csinltam. És amúgy is édes, mikor zavarban van. Persze lehet, más lányak is adott virágot, nem is tudom, van e most valami nemzetközi hugrabug nőnap, vagy szőke lányoknak adj virágot nap. Annyi ilyen fura dolog van...sose lehet tudni. Nyilván gyanakszom arra, hogy neeem, más lánynak nem adott, és titkon reménykedem is benne. Végtére is nem vagy olyan rút, egész csinos arcom van. A válaszára mosolyogva forgatom a szemeim.
- Neeeem, csak azok, akik szexinek tartanak engem.
- Ó, akkor a él hugrabug kaphatott... És ebben a pillanatban valamiért tudom, egészen biztos vagyok benne, hogy nem adott másnak virágot. A keze váratlanul indul el az arcom felé, és lágyan végig simít rajta. Érzem is, ahogy az arcom belezsibog. Ez a pillanat azonban hamar félbe szakad, elrántja a kezét, és habogni kezd, pedig nem néztem rá csúnyán, sőt.
- Óh, öhm sajnálom. Én izé, nem akartalak megijeszteni, csak reflex volt izé…
- Nem ijesztettél meg. Valami fura érzés kap el, amitől meg fogom a kezé.
- Én is hoztam valamit. Most te csukd be a szemed.
Ha becsukja, egy rövid pillanatig nézem az arcát, majd gyengéden megcsókolom. Megcsókolom. Én. Egy helyes fiút. Úristen, mi van velem?

Ez most randi?

2003.09.09

to Sandy

Blues for love ♫

Ma Sandy olyan fura, persze mindig is jól elvoltak egymással, de mintha kicsit szabadabb lenne, jobban feloldódott volna. Ezra meglepetten hallgatta szavait, válaszait, talán Nora adott neki tanácsokat, kicsit tanítgatta még azon kívül is, hogy sminkeljen vagy milyen ruhát vegyen fel bizonyos alkalmakkor. Még mindig a fiú lelki szemei előtt van, ahogy megjelent a konyhai csetepatén abban a szexi alvós ruciban, ami már szinte fehérneműnek is elment volna. Még most is, ahogy a virágot átadja szinte beleremeg a lába az izgalomba, ahogy feleleveníti a képet. Hát nem csoda, ha egy lány szép, az szép. Ez a jelmondata és Sandy-t gyönyörűnek tartotta. Barátként is sokat lógtak együtt, de ahogy egyre több időt töltött vele, annál többször vágyott az érintésére, a közelségére, az illatára. Azok a változások, amiket magának és talán a barátnői hatására eszközölt, pedig egyenesen lélegzetelállítóvá vált. Mintha egy csiszolatlan gyémánt végre megkapta volna a megérdemelt törődést, mintha egy bimbózó virág végre kinyílt volna, vagy mintha egy apró kis ér-zelem szerelemmé alakult volna.
-   Ó, akkor a él hugrabug kaphatott... – válaszolt húzva talán az ifjú agyát, aki már ígyis oda volt az izgalomtól és a zavartságtól. Nem akart rámenő lenni, nem akarta letámadni, legszivesebben belekiáltotta volna az arcába, mint az ősemberek, hogy “Nem kapott más, csak te mert jó csaj vagy és bírlak!” megfogta volna a hajánál fogva és elvonszolta volna a barlangjába. De nem tehetett ilyet, ez más világ volt, egy olyan világ, ahol a fiatalok nehezen fejezik ki magukat, ahol, ha véletlen valamit rosszul csinálsz, már megbéklyóznak és ráteszik a pecsétet a homlokodra lúzer fe-lirattal.
Soha nem fogta meg még korábban az arcát. A kezét, a vállát, talán még a hátát is, de az arc az más tészta. Haver nem fogdossa haver arcát, max ha megcsípi poénból, vagy arcon csapja. Ez már más szint. Túlzásba esett és már nem válto-ztathat rajta, nem játszhatja vissza az időt, nem próbálkozhat újra. Ezt a meccset most vagy megnyerte, vagy mindent feltéve elbukta.
- Nem ijesztettél meg. – válaszolta megfogva Ezra kezét, amikor vette volna el. Hideg volt, valószíná a hűvös őszi időjárás miatt, mégis puha és nyugalmat árasztott a fiú számára. Talán nem követett el hibát, talán nyeregben van és mégis jó pont volt az arcérintés, vagy lehet csak a fiatalkori hormonok dolgoznak, nem tudni, Sandy azonban jó kedvűnek tűnik a malőrt követően.
- Én is hoztam valamit. Most te csukd be a szemed. – mondta még mindig felderült arccal, mire Ezra nyel egyet, de nem mer ellenkezni. Lehet kap valami csokit, vagy édességet Roxmortsból vagy egy parfümöt. Jajj, lehet kellemetlen szaga van? Igen, ez nyilvánvaló, kapni fog egy parfümöt, mert büdös. Csak ne izgulna ennyire, olyan hevesen ver a szíve, majd kiugrik a helyéről, legszívesebben elszaladna, vagy felkiáltana, olyan mintha kínoznák, mintha az az ezernyi pillangó a hasában most egy bicskával a gyomrát szurkálnák, szinte fizikai fájdalmat okoz számára még egy a csend is. Mit csinálhat vajon, arra gondola, lehet elszalad, elmenekül, míg ő becsukja a szemét, nem, azt hallaná. Esetleg arcon vágja, vagy előjönnek Noráék és a színük előtt küldi el őt melegebb éghajlatra, hogy kinevessék. Már épp szóra nyitotta volna a száját, mikor ajkaihoz valami egészen puha és egészen kellemes dolog ért hozzá. Mikor az a valami összefort saját ajkain, rájött, Sandy megcsókolta. Ezra szíve a fejéig repült, aztán vissza le a lábujjáig, ha látta volna most egy tapasztalt varázsló lehet elkérte volna a mágikus trükk leírását. Óvatosan átkarolta a lány derekát és közelebb húzta magához, talán ezzel még nem megy túl a határokon, de nem is tud ellene tenni, ez amolyan ösztönös, most nem az agya irányít, hanem a szíve. Apait, anyait belead ebbe a csókba, ahogy tanulta, módszeresen, gyengéden, akár egy karmester a zenei előadást, hol vadabbul, amikor kell óvatosan, de nem túlzásba víve, mert a sok nyál sem menő. Ez az a lány akiért régóta ver a szíve éjszakánként, ha meglátja, ha meghallja, most nem ronthatja el a csókot.
Amikor elvállnak pihenni, ránéz és ismét megsímogatja a lány arcát, mostmár bátrabban, szív által irányított kézzel.
-   Hű. A te ajándékot tutibb az enyémnél. – mosolygott még mindig elalélva az élménytől.
-   Szabad? – kérdezte és már újabb csókra közeledett Sandy-hez, s hogyha nem húzódik el egy újabb heves nyelvcsatát vív vele, olyat, amilyet az előbb tett meg, de akkor a lány kezdeményezésével.

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

A gondolat, hogy a fél hugrabzgnak adott virágot, nem vidít fel túlságosan, de ha mindengyiket arcon csapta, akkor talán egy kicsit. Ahogyan végigsiklik a keze az arcomon, és belezsibog, arra gondolok, olyan jó lenne tudni, mit gondol most! Ha szóletett legilimentor lennék, nem okozna gondot, és hjaj, Merinlre, de jó is lenne! Biztos skkal egyszerűbb lenne az életem. Ha lenne 3 kívánságom, az egyik biztos ez lenne. Még hogy megijesztett...vagyis..ha jobban megvizsgálom az érzéseim, igen, enyhe pánikot észlelek. A szívem gyorsabban ver, a gondolataim is cikáznak, de mindegyik gondolatom Ezra körül forog. Mit gondolhat, mit érezhet, mit kellene mondani, vagy tenni. A kezemc ak úgy elindul, talán a gondolataim még utol se érték, csak arra leszek figyelmes, hogy már fogom a kezét. A csók is egy nagyon gyorsan jövő gondolat, ami biztos azért van, mert ha nem cselekszem, a szívem itt helyben kiugrik, és meghalok, márpedig még nagyos sokáig nem kívánkozom meghalni. Ezra pedig behunyja a szemét, engem közben az izgalom tényleg mentem a halálba lök. Vagy talán mégsem? Az ajkam az övéhez ér. Finoman csókolom, és közben igyekszem nem elrepülni fel a levegőbe. Érzem, ahogy átkarol, a testemen végigcikázik egy villám, ami a lábujjaimban ér véget. Gyengéden húz magához, mint valami béna de annl romantikusabb nyálas tinifilmben, és ettől annyira boldog vagyok, hogy nem tudom, voltam e valaha ennél boldogabb.  Úgy csókol, ahogyan vágytam, ahogy elképzeltem, ahogy...akartam. Hol egészen gyengéden, hol vadabban, aztán újból lágyan, mint mikor a fázó embert betakarják egy puha paplannal. Szeretnék beburkolózni ebbe a csókba, és itt maradni benne. Persze tudom, hogy nem tarthat örökké, de most, most annyira jó, annyira tökéletes. Talán ez a pillanat lehetne a tökéletes definíciója.
-  Hű. A te ajándékot tutibb az enyémnél. Hát..reméltem, bár rögtönzött volt, de..egyszerűen ez tűnt a legésszerűbb, legjobb dolgonak, amit abban a pillanatban megtehettem. Talán akkor sem bántam volna meg, ha nem ez lett volna a reakció, ha hátra húzódik, és kínos lett volna. Valami belém bújt, ami talán nem is egészen éb vagyok, és átvette felettem az irányítást. De..nem haragszom rá, inkább köszönöm neki.
-   Szabad? Egyértelműen jelzem a tekintetemmel, hogy szabad. Hogy a francba ne szabadna? Újra akarom élni a csókot. Újra meg újra, érezni hogy itt van van velem, és az éterben együtt oldódunk fel. Most már nem teljesen biztos vagyok benne, hogy belezúgtam, és nem csak a barátja akarok lenni. Senki más miatt sohasem sminkeltem, nem csíptem ki magam, és nem vásároltam szexi hálóinget, tökéletes volt a bambis kezeslábas pizsamám még így 15 évesen is. Most meg minden egyes döntésem, lépésem meghatrozza. Bakker, szeretem. A csók után csak mosolyogni tudok, a szemem meg úgy csilloghat, mintha valami népmeséből pottyantam volna, és ő lenne a legkisebb kirlyfi, én meg a nádszál, ami visszavrázsolódott lánnyá. Csillagszemű lánnyá. Nem is tudok megszólalni, ezek után..olyan ..olyan nagyon heéz bármit is mondani.

Ez most randi?

2003.09.09

to Sandy

Blues for love ♫

Ezra még mindig nem hiszi el, hogy Sandy Baily-vel vív éppen csókcsatát. Fél évvel ezelőtt még szinte idegenként dúrták a bagolykakát büntetőmunkán, most pedig az évfolyam legtutibb csajával csőrözik. Sokan mondták rá az évek alatt, hogy vagány, sokan szerettek volna hasonlítani rá, vagy részt venni csínyein, hogy őket is együtt lássák vele, de most először érzi menőnek magát. Bátornak, belevalónak. Azt érzi, bármit megtehet, mert a legfontosabb, ami számít, épp a karjai között pihen és ez neki elég. Azzal, hogy Sandy-t magához szorítja, már mindene megvan.
Fura érzés számára, még nem fogta meg így a derekát, a hátát, olyan kicsi, törékenynek tűnik. Más, mikor barátként csak éppen hozzáérsz a jóízlés határán belül, vagy viccből löksz rajta egy kicsit, ő vála-szként belebokszol a válladba egyet. Ajkainak érintése Ezra ajkain olyan idegennek, nonszensznek tűnik, mégis szívében tudja, hogy ennek már rég meg kellett volna történnie, ez elkerülhetetlen volt és jajj, de jó most ezt csinálni.
Ismét eltávolodnak, de inkább csak féltő jeleggel, nem akarta, hogy a lány megrökönyödjön a fiú vad lerohanásától, úgy tudni nem szeretik a rámenős hapsikat, vagy esetleg még rosszat gondol, ami alap esetben nem rossz, csak még korai. Nem szeretné félreértéssel elrontani a hirtelen jött és még olyan védtelen szerelmet. A szerelmet, amit ápolni kell és melegíteni, ahogy gyertyalángból hatalmas máglyává nem alakul.
Nem engedi el a derekát, még mindig magához szorítva tartja őt, nem tudja megmondani miért, de nem akarja elengedni. Mostmár nem. A lány kezdeményezett, bár Ezra nem tudja, megbánta-e vagy örül a pozitív fogadtatásnak, de egyszerűen úgy érzi, hónapok óta ezekre a bátor érintésekre várt, ezekre a szívét melengető kis apró kezek érintésére, Sandy tekintetére, ami melegséget és huncutságot sugároznak, testének hője, ahogy neki feszül a fiú testének, szinte feltöltik energiával.
- El se tudod képzelni, mióta vártam erre. Félek álmodom. Ugye nem álmodom. – mosolygott Ezra, ahogy ismét megsímogatta a lány arcát. A mondatot egy apró puszival zárta ajkaira, majd mostmár hátrébb lépett egy kicsit, hogy ne fojtsa meg hercegnőjét, kezeit azonban nem engedte el.
- Csípj meg, rúgj bokán. Csak mond, hogy ez igazi. – tört elő mostmár belőle a nevetés és hogy zavarát kicsit legyűrje, felnézett az égre, majd úgy le vissza Sandy-re.
Mégis mindig nevetve ölelte meg a lányt, olyan boldog volt, hogy megpörgette őt a levegőben. Nem foglalkozott vele, hogy megszédült, vagy, hogy göröngyös a talaj, egyszerűen túl boldog volt, ahhoz, hogy bármivel is törődjön. Szereti ezt a lányt és ő megcsókolta. A Hugrabug egyik legvagányabb csaja. Gyönyörű, humoros és szexi, ez mind egy ízléses stílusba csomagolva. Hát Ezra megütötte a főnyereményt, az egyszer biztos.
Mikor már a fiú tényleg megszédült, megállt a lánnyal és még mindig mosolyogva nézett fel az égre, ami morcos, szürkés felhőket kezdett el az égboltra hányni. Lehet lassan esni fog, de ez nem különösebben érdekelte őt, a pillanatnak élt, bár a pillanat most meggondolatlansága miatt kicsit megszédítette őt és lábai megbicsaklottak. Esése közben próbálta nem magával rántani Sandyt, nehogy megüsse magát, de, ha így történik, megfogja, nincs most következmény, semmi rossz nem történhet. Most boldog és csak ez számít.

[Itt van az ősz, itt van újra]

Itt van az ősz, itt van újra
2003. szeptember 9

handsome Ezra

Ó, te jó ég, szent szalmaszál. Lehet már sokkal előbb meg kellett volna tennem ezt a lépést, de túlontúl bizonytalan voltam. Mikor gy kicsit is azt gondoltam, talán én is tetszek neki, hogy kedvel, igazán kedvel, utána rögtön az ellenkezőjét is gondoltam, hogy á, nem, biztos nem, csak mint barát. Kerestem a jeleket, de nem akartam mellé fogni. Közben meg az is járt a fejemben, Sandy, légy bátor, annyira nem vagy randa, nincsenek pattanásaid, nem vagy elhízva, a hajad sem egy szénabogja, ha meg is csókolod, csak nem fog fejvesztve elmenekülni. És ha netán mégsem kedvel úgy, akkor sem fogja szétkürtölni. Ezra kezei még mindig a derekamon, és ez olyan baromi jó érzés. Az idegesség is kezd enyhülni a gyomromban, már nem érzem, hogy egy nagyobb követ cipelek benne.
- El se tudod képzelni, mióta vártam erre. Félek álmodom. Ugye nem álmodom.
Háh! Ezazz, úgy tudtam, úgy tudtam! Na jó, nem tudtam, csak néha sejtettem. Na de hát ő is léphetett volna, én is erre vártam már mióta, valami egyértelmű jelre. Persze nem bánom, hogy először én csókoltam meg, mert ettől most elég vagánynak, és határozottnak érzem magam, amit az utóbbi időben egyáltalán nem éreztem.
- Nem Ezra, nem álmodsz. Mondom fülig érő mosollyal én is. Még jó, hogy tart, így tuti nem vágodom hanyatt a nagy boldogságomban gyakran előfoduló bénázásommal. Mondjuk, hogy az egyik lábam beleakad a másikba, meg ilyenek. Az arcom újra megérinti, lágyan simogatja, a gyomromban lévő kő pillangókká alakil és csak úgy verdesnek odabent.
- Csípj meg, rúgj bokán. Csak mond, hogy ez igazi. Persze, hogy igazi. Hiszen itt állok, érzeztem ahogy az arcpm simítja, mindent. Ezenkívül emlékszem, hogyan jutottam ide, emlékszem a reggelemre, ahogyan felkeltem, márpedig ha álom lenne, akkor nem emlékeznék rá. Ez az álmok egyik ismertető jele. Egyszer csak ott vagy helyeken, de nem tudod hogyan is keveredtél oda.
- Nem akarlak bokán rúgni! Aww, oylan édes, ahogy nevet, el sem hiszem. Bátorításképp egszorítom a kezét, ami jó meleg, mert igen, fogja a kezem. Egy halk kis sikkanás tör ki belőlem, ahogy felkap és megpörget, erre valahogy nem igazán számítottam. Persze, hogy elszédültem kicsit, de hiába is próbálok megállni, Ezrával valahogy együtt esünk el. Szerencsére semmi veszélyes kiálló, vagy hegyes cuccra nem borulunk rá, így csak kiterülve fekszem a földön.
- Huhh, ez volt aztán a ringlispíl! Szusszanok egyet, majd mikor már kevésbé szédülök, folytatom.
- Már a nyáron el akartam mondani, de nem mertem, nem tudtam, te hogy vagy velem...

Ez most randi?

2003.09.09

to Sandy

Blues for love ♫

Nem tudom elhinni, hogy ő tette meg az első lépést, ez annyira király. Sandy olyan vagány, belevaló. Na jó, persze én hoztam ezt az izét szappant, vagy mi ez, meg a virágot, nyilván ez is szükséges volt, mert lehet, ha csak beszélgetünk, akkor nem csókol meg. Jajj, de jó volt. Remélem neki is jó volt és élvezte, de nem kérdezhetem meg, az nem menő, ja, még a végén ki nevetne, nem, el kell játszanom, hogy, tudom, hogy jól csókolok, na várj, ilyen van? Á, kezdek bedilizni.
- Nem Ezra, nem álmodsz. – válaszolta meg költői kérdésem, bár az let volna a legnagyobb kibaszás, ha most ébrednék fel az ágyamban Zander horkolására. Akkor biztos szétvernék a fején egy párnát. De nem, ez nem lehet álom, ez csak is a valóság lehet. Itt a kezeim között Sandy, ahogy azt megjósolták fenn a hatalmasok, Merlin, meg mindenki. Menőnek kellene tűnjek, olyan macsósnak, mint, aki full tudta, hogy ez fog történni, sőt bejátszhatnám, hogy csak húztam az agyát, hogy ő lépjen először, de egyszerűen nem megy, vigyorgok, mint egy idióta.
- Nem akarlak bokán rúgni! – Ah, kis tündér, persze, hogy ezt mondja, bár, furán is venné ki magát, egy csókot követően bokán rúgna. Mi lenne azt követően, ha ráverne a sejhajomra, egy saller?
- Akkor ez igazi. Csak, hogy tudd, hagytam, hogy felcsípj. – nevettem, ahogy felkaptam a levegőben, bár tudtam, hogy nem fogom kibírni egy menő, Ezrás beszólás nélkül, amire biztos lesz neki is valami csípős megjegyzése.
Bár várnia kell vele, mert természetesen elbénáztam a romantikusnak ígérkező jelenetet, pedig a filmekbe tök menőnek néz ki, külső szemmel még egy mutatványos, vagy egy humorista is kinevetett volna és inkább elfordította volna a fejét a lebőgésem pillanatában. Szerencsére mindketten kiterülünk a füvön a levelek közé és Sandy sem szid meg a meggondolatlanságom miatt, bár azok a nyavajás pillangók még most is úgy repkednek a hasamban, az sem érdekelne, ha most rúgna bokán.
- Huhh, ez volt aztán a ringlispíl! – lihegett a földön mellettem kiterülve, majd a válaszra felé fordultam és felkönyököltem a fűben megtartva fejemet, amire sikeresen felragadt egy sárgás level.
- Képzeld el, milyen lett volna, ha tényleg bokán rúgsz. – nevettem, majd figyeltem, ahogy beszél. Még az is teljesen feldob, ahogy pörgeti a szavakat, egyszerűen nem tudok nem mosolyogni, biztos full bénán nézek ki.
- Már a nyáron el akartam mondani, de nem mertem, nem tudtam, te hogy vagy velem... – tette hozzá végül, mire elnevettem magam. Magamunkon nevettem, milyen bénák vagyunk, igazából már tök rég óta kerülgettük egymást, de nem mertük elmondani, mert nem tudtuk, hogy érez a másik. Tipikus.
- Ugyanezt gondoltam. Nem tudom, mi lett volna, ha nem viszonoztad volna ezt az érzést és oda lett volna a barátságunk. Szar lett volna elveszíteni téged. – kámpicsorodtam el a gondolatára is annak, hogy megromlik a kapcsolatunk.
- Te, figyu, most mi akkor járunk? Csak, hogy ki tudjam számolni, hány padba kell bekarcoljam a nevünket. – vigyorogtam el magam végül, bár hé, tök sokáig bírtam komolyan nézni arra a lányra, akit végül hosszú idő után a karomban tudhattam. Azonban boldogabb vagyok annál, minthogy fapofával nézzek rá. Basszus, Sandy szebb, mint tíz perccel ezelőtt. Mit csinált vele Nora?

Játék véget ért! A helyszín szabad!