|
|
« Dátum: 2020. 06. 17. - 16:21:06 » |
0
|
Ablak hiányában a falikarok meleg fénye világítja be az egész helyiséget - mára már szinte rá sem lehet ismerni Piton professzor régi tantermére -, a falak mentén alacsony bájitalhozzávalós szekrények, fölöttük könyvespolcok és tárlók sorakoznak. Az üstöket az asztalok mellett lehet felállítani a kijelölt helyeken. A tanári asztal egy bő arasznyi magas pódiumon áll a diákok egyszemélyes "padlapos-ülőhelyeivel" szemben. Az órák előtt és után mindig tisztaság és rendezettség uralkodik a teremben, s a pince dohos szagán kívül itt mindig érezhető a levegőben némi fém- és nedves földszag. Pedig a padló kőburkolatos...
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Hana Tachibana
Eltávozott karakter
let me forget all of the hate, all of the sadness
Hozzászólások: 96
Jutalmak: +168
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: barna
Kor: 29
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola; Bájitaltan tanár; a Hollóhát házvezetője
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Mogyoró, egyszarvú szőr maggal, 10,5 hüvelykes
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2020. 11. 05. - 09:37:37 » |
+5
|
Bájitaltan dolgozatminnasan 2001. 11. 06.
Egy köteg dolgozatot magamhoz szorítva állok a teremben, és várom, hogy megteljen diákokkal. Igazából nem szeretek szigorú lenni - nem is tudok -, szóval próbálook minden érkezőre mosolyogni. Elég volt azt hiszem néhányuknak Piton-sensei szigorsága, vagy Lumpsluck-sensei furcsa természete. Elgondolkodom azon, hogy lassan elhagyja az iskola falait az a generáció, akiket ők tanítottak. Igyekszem nyugodt tanár képét mutatni, akit nem zavar a nyitott ajtóval szemközt álló fürkésző auror tekintete. Összeszorul a gyorom, ahogy minden olyan gondolatra összeszorul, hogy lehet megint életveszélyben vannak a gyerekek. Felelősnek érzem magam a házamba tartozó lány haláláért is, hiszen nem tudtam megvédeni, de valamiért ezek az aurorok sokkal inkább balsejtelmet keltenek bennem, mint biztonságot. Elnyomok egy sóhajt, és inkább csendesen megvárom, míg megtelik a terem diákokkal, majd egy pálcaintéssel bezárom az ajtót a fürkésző auror előtt. - Ohayou gozaimasu minnasan! - köszöntöm őket mosolyogva. - Remélem jól aludtak az éjszaka, és nem magolással töltötték az alvást is - jegyzem meg barátságosan. Az alvást mindig is fontosnak tartottam, és a gyerekeknek meg kifejezetten szükségük van rá, még akor is, ha néhányuk szeret kint bóklászni a folyosókon éjszaka. - Ne addódjanak, nem lesz nehéz - teszem hozzá bíztatóan és egy intéssel mindenki elé odarepítem a dolgozatokat egyelőre lefelé fordítva. - Néhány egyszerű kérdésre kell majd válaszolni, és mivel a dolgozat végén egy bájitalt is el kell készíteni, így bőven hagyok időt mindenkinek. Minden évfolyamnak más-más bájitalt kell főzniük, ahogy a R.A.V.A.S.Z.-os diákoknak is. A bájitalokhoz való hozzávalók itt vannak az asztalom melletti polcon, ha odáig jutnak egyesével jöjjenek ki értük és válogassák össze őket. Most pedig elkezdhetik a dolgozatot, amire 90 percük lesz. Mindenkinek sok sikert kívánok, megfordíthatják a lapokat - zárom a rövid mondandómat.
A következő, záró reag 11 nap múlva érkezik, november 16-án, hétfőn. Reag sorrend nincsen, a hiányzásokért 5 pont levonás jár, kivéve, ha a hiányzás igazolt. A dolgozat összesen 15 pontos.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Lupa Tenebris
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 97
Jutalmak: +167
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : szőke
Szemszín: kék
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Legjobb barát: Kodan
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Válasz #2 Dátum: 2020. 11. 05. - 22:33:16 » |
+3
|
Dolgozat Nem mondanám, hogy túl sokat tudtam pihenni. Egy hete sincs a teliholnak, a folyamatos rossz hírek, a dolgozatokra is sokszor rástresszelek. Este sokáig tanultam, de még épp elegendő időt hagytam arra, hogy ki tudjam pihenni magam. Azzal viszont nem számoltam, hogy vagy egy órát forgolódok az ágyban, mert nem tudok elaludni.Ilyen ez... Ha a sors meg van írva, akkor nincs mit tenni... Reggel hamar ébredtem, még át akartam nézni egy két dolgot, majd mikor eljött az ideje, igyekeztem minél hamarabb elfoglalni a helyem. - Ohayou gozaimasu minnasan! - Remélem jól aludtak az éjszaka, és nem magolással töltötték az alvást is. Most hogy belegondolok, nem is emlékszem mikor álmodtam olyat, hogy nem akartak megölni, vagy nem menekültem volna valami/valaki elől. Vajon mi lehet ennek az oka? - Ne addódjanak, nem lesz nehéz. - Néhány egyszerű kérdésre kell majd válaszolni, és mivel a dolgozat végén egy bájitalt is el kell készíteni, így bőven hagyok időt mindenkinek. Minden évfolyamnak más-más bájitalt kell főzniük, ahogy a R.A.V.A.S.Z.-os diákoknak is. A bájitalokhoz való hozzávalók itt vannak az asztalom melletti polcon, ha odáig jutnak egyesével jöjjenek ki értük és válogassák össze őket. Most pedig elkezdhetik a dolgozatot, amire 90 percük lesz. Mindenkinek sok sikert kívánok, megfordíthatják a lapokat. Ahogy átfutom a kérdéseket, egyből megakad a szemem valamin. 1. Mire való a Farkasölőfű Főzet? Pont én ne tudnám? Ha minden kérdés ilyen lesz, akkor tényleg nem kellett volna ráizgulnom. Ahogy tovább olvasom, látom,hogy neveked is kérdez. Sosem voltam jó az emberek észben tartásában. Inkább a kutyájuk nevét tudtam, de a gazdát sosem... Remélem nem rontom el. Maximum betippelek valamit... Melyik mérgező? Hát a pap! Átkot szór mindenre ami természetfeletti. Rám még talán duplát is... Meghülés ellen... Hogy is volt.... Valami bot... meg madár... Ja igen, megvan! Az ördög bottal, azaz ággal veri a fekete karvaly tokáját, mert ha rohangálnak akkor felmelegednek és nem fáznak. Kíváncsi vagyok ki jegyzi meg a dolgokat még hasonló hülyeségekkel.... Élő halál... Az az mikor valaki olyan fáradt, hogy inkább halott, nem? Vagy valami hasonló... Hogy mire jó a karom? Had mutassam be kedves vérfarkas társam, akinek van tapasztalata. Remekül lehet vele vadászni például. De a madarak a fákon is megtartják magukat. Furán néznének ki, ha nem lenne karmuk, megpróbálnak leülni és mindig lepotyognak....Bár azt hiszem itt nem erre kíváncsiak...
Nem figyeltem, hogy mások már elkezdetk e menni az összetevőkért, mindenesetre mivel senkit nem láttam, hogy elindult volna, kimentem hogy összegyűjtsem az elme pallérozó főzet összetevőit: Víz (500 ml) Szkarabeusz bogár (durván őrölt, 2) Gyömbér (vágott, 5g) Armadilló epe (9 csepp) Mindből kimértem annyit amennyit kellett, majd elkezdtem a bájital elkészítését. A vizet beletöltöttem egy üstbe, majd beletettem a skarabeuszt is és megkevertem ötször az óra járásának megegyezően. Ezután hagytam kb 5 percig és hozzáadtam a gyömbért. Ezután pároltam kb 20 percet. Ezután kevergettem, 7-szer pontosabban váltakozó irányba, minden harmadik percben. Kezemmel folyamatosan néztem a hőmérsékletet az üst fölött, majd mikor nem éreztem meleget, hozzáadtam az epét is. Ezután kb 8 percet vártam, amíg rossz szaga nem lett. Mikor elkészültem pedig leadtam mindent és reménykedtem, hogy jól csináltam.Kifelé menet nagyot sóhajtottam tudván, hogy ezen is túlvagyok.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Sebastian Bates
Eltávozott karakter
V. évfolyam
farkaskölyök
Hozzászólások: 153
Jutalmak: +275
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 17
Ház: Griffendél
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Jack Starling
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 11 hüvelyk, akácfa, a magja főnixtoll
Nem elérhető
|
|
« Válasz #3 Dátum: 2020. 11. 06. - 08:45:07 » |
+3
|
To: Tachibana professzor & a többiek
2001. november 6.
Álmosan pislogtam az egyik asztal mellől, mikor a Bájitaltan professzor megérkezett. Még nem voltam igazán képben, így izgulni is csak némi késéssel kezdtem el, mikor rájöttem, hogy amit a kezében szorongat azok bizony a dolgozatok. – Te tanultál? – kérdeztem kicsit fáradt hangon a padtársamat, akiről amúgy fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Én csak úgy lehuppantam mellé, ahogyan az szokásom volt. Jack ma nem volt itt, mert benyelt valami ragályt és a gyengélkedőben ápolták még nagyjából egy napig… a mázlista! Én bezzeg így senkiről sem tudtam másolni. – Remélem jól aludtak az éjszaka, és nem magolással töltötték az alvást is – jegyezte meg szokás szerint kedves mosollyal az arcán a professzorasszony. Szinte úgy érezrem, hogy ezt a mondatot nekem szánja, mert hatalmasat ásítottam éppen. Hát… magolásnak nem neveztem volna, amit csináltam. Valójában csak unottan lapozgattam a Bájitaltan jegyzeteimet, ügyet sem vetve a papírra. Nem hittem, hogy jó jegyeim lesznek ebből a tárgyból, habár egész jól teljesítettem belőle, mikor éppen készültem. Ez nem a mai nap lesz… mondjuk a dolgozat maga egy dolog volt, de mikor meghallottam, hogy bájitalt is kell főzni, na akkor összerándult a gyomrom és idegesen túrtam bele a hajamba. Olyan mocskosul fáradt voltam, hogy egy villát is merészség lett volna a kezembe adni… na meg közelgett a holdtölte, amitől kicsit meggyötört voltam, mint általában. Mostanában sokkal jobban éreztem, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Akkor folyton kicsattantam az energiától… talán, mert még szinte gyerek voltam. Csak annak örültem, hogy volt egy pár vérfarkasos kérdés, a többit lényegében random húzogattam alá.
Azonnal félre toltam a dolgozatot, hogy neki kezdjek a bájitalnak. Na, nem mintha tudtam volna azonnal, mi az az Adolée főzet. Kellett egy pillanat, míg megfejtettem magamban a dolgot. Nagy nehezen aztán előkapartam az elmém mélyéből, az üstöt megtöltöttem félig vízzel, majd szinte azonnal hozzá is adtam a 3 uncia pörkölt koplokárt, ezt követően pedig a savanyú recerke, amitől elvileg valami színt kéne kapnia… talán sötét barnát? Ahogy pakoltam bele az alapanyagot, egyre rondább és egyre büdösebb volt. Annyira, hogy köhögni is kezdtem. Egy-két marék fülfű hozzáadásával a szag elviselhetőbb volt, de valahogy az egész főzet nagyon furcsán kezdett kinézni. Biztos voltam benne, hogy valamiből többet tettem, mint kellett volna… vagy egyszerűn csak megfeledkeztem az egyik összetevőtől. A gőzétől megint köhögni kezdtem. – Bocsánat… – makogtam oda Tachibana professzornak, mert már az egész terem tök büdös volt az én bájitalomtól. A kökényburtoly-párlatból is tettem bele gyorsan tizenöt cseppet, de innentől kezdve csak gyorsan távozni akartam. Remegő kézzel kapkodtam minden alapanyagért. A töröklávát elfelejtettem összetörni, arról nem is beszélve, hogy a galambvért egyenesen kifelejtettem és ez már csak akkor jutott eszembe, mikor az üvegcsébe töltött bájitalt és a dolgozatot leadtam. Szóval megint kapok egy szar jegyet…
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Mirabella Harpell
Boszorkány
boszorkány
Hozzászólások: 372
Jutalmak: +742
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : sötétvörös
Szemszín: kék
Kor: 19
Ház: Griffendél
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: alkotói szabadságon van, kóborol
Legjobb barát: Christopher Cartwright
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: tiszafa, 11 hüvelyk, egyszarvúszőr mag
Nem elérhető
|
|
« Válasz #4 Dátum: 2020. 11. 06. - 14:24:38 » |
+2
|
Kiakadva bámultam a paradicsomlekvárra a regelizőasztal közepén. Cseresznyepiros volt, paradicsom és karamellaszagú egyszerre, és zselésen remegett, mint aki fél tőlem. Nagyon bosszantó, mint a vörös posztó, annyira. Egy csomóan vettek belőle már, mert a fele hiányzott. Én meg csak meredtem rá értetlenül. - Mi a fene ez? - fakadtam ki hirtelen. Magam se tudom, mi húzott így fel egy élelmiszeren, de kitört belőlem a dühöngés. - Hogy nem lehet eldönteni, hogy akkor ez a szar gyümölcs vagy zöldség? Ha zöldség, akkor minek belőle lekvárt főzni? Ha meg gyümölcs, akkor miért létezik a kecsap? Mindkettő nem lehet, döntsük már el! - csaptam az asztalra, mire a mellettem ülő elsőéves megdermedt két falat között, és inkább három hellyel arrébb ült, mielőtt tovább ette volna a pirítósát, amire ezt az izét kente. Én meg tovább fixíroztam a piros trutymót, utálkozva. - Hogy lehet mindkettő? - sóhajtottam tehetetlenül, kezdve hasonlítani magam is a paradicsomra az arcpírtól, de a levegővel a feszültség egy része is távozott olyan könnyen, amilyen hirtelen felbukkant. Csak az értetlen, bosszús tehetetlenség maradt. Fogtam egy kanalat, merítettem a zselés izéből, és kelletlen dühvel csak azért is rálattyintottam a pirítósomra. Aztán ellenségesen meg - illetve bele haraptam. Mert hát hiába nem értettem, a kíváncsiság és amúgy a paradicsom szeretete győzött. Tudom, hogy ki kell próbálnom olyan dolgokat, amik első blikkre nem férnek a fejembe, mert ismeretlenek. - Na tessék, és még finom is - csaptam le a megkent kenyeret az asztalra. Körbenézvén nem is lepett meg, hogy már mindenki távolabb ült tőlem, ezért mégegy sóhajtás után inkább felnyaláboltam a cuccomat, és elnyargaltam a bájitaltan terem felé, befejezetlenül hagyva a reggelimet is, meg a kérdést is, ami arról eszembe jutott. A terembe lépvén rögtön a szőke hajzuhatagot kereste a pillantásom. Tudom, hogy ő is RAVASZ-ra készül, biztos nem hagyná ki az órát. De most annyira kusza minden, hogy nem is tudom, mit mondanék neki, ha beszélnénk. Még ez a furcsa, ismeretlen de finom íz a számban is arra emlékeztetett, hogy van egy befejezetlen beszélgetésünk. Szégyelltem is magam miatta, hogy nem tudtam ott helyben választ adni, de még értelmeset mondani se. Most is csak egy furcsa, szomorkás mosolyra telik tőlem, aztán meg elkezdődik az óra, és én szinte fellélegzem, amikor megkapom a kérdéssort. Bár olyan egyszerű lenne minden kérdés, mint ezek! Persze, a tananyag nem könnyű, de legalább mindenre konkrét válasz van. Fekete-fehér írás, csak egy jó megoldás. De az élet nem minden szegmense ennyire egyszerű. Annak ellenére, hogy néhány kérdést nemes egyszerűséggel betippeltem, mégis forgolódtam, csak épp nem leselkedni. Fontosnak tartottam volna ezt a tantárgyat alapból, de képtelen voltam odakoncentrálni rá. Jól is jönne most az az elmepallérozó főzet, kár, hogy az írásbeli után kell megfőzni, és nem pedig előtte. Lehet, hogy akkor egy másik, bonyolultabb kérdésre is megtalálnám a választ? Az üst fölött Lunára lestem, és úgy éreztem, nincs az az elmepallérozó főzet, aminek suttyomban történő elfogyasztása akár egy kondérral is megfejtené, mit is érzek Vele, meg ezzel az egésszel kapcsolatban. Ki gondolta volna, hogy a szeretet ennyiféle arcú lehet, hogy az ember el se tudja dönteni, mi is az igazán? De azért teljes erőbedobással álltam neki a főzetnek. Így, hogy már összekötöttem a két célt (és nem mellesleg nem akartam kinyuvadni a majdan ellopott főzettől), biztos voltam benne, hogy nem rontom el. Szükségem lett volna egy olyan szemellenzőre, mint az igáslovaknak is van, de annak hiányában az önfegyelmemet vetettem be, és sehová máshová nem néztem, csak a munkaasztalra, meg az üst megnyugtató, feneketlen mélységébe. Hála Cartwrightnak, hogy vett nekem olyat, ami alatt nem kell nyílt lángot látnom, így még ez sem terelte el a figyelmemet a célról. Kikészítek pont fél liter pincehideg, kristálytiszta vizet, két durvára őrölt szkarabeuszt, fél deka vágott gyömbért, amit szép egyenletes darabokra vágtam, és 9 csepp armadillo tatuepét. Követvén szóról szóra a receptet, hamarosan azt kaptam, amiért dolgoztam - de a felét egy fiolába rejtettem, és zsebre dugtam, mikor senki se látta, aztán úgy adtam le a kész feladatot.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Mira L. Wyne
Minisztérium
Jenkibogyó
Hozzászólások: 221
Jutalmak: +488
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Szőke
Szemszín: Barna
Kor: 20
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Mágiaügyi Minisztérium - Varázsgépjármű-specialista
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Galagonya, viharmadártoll, 12 hüvelyk
Elérhető
|
|
« Válasz #5 Dátum: 2020. 11. 11. - 23:08:17 » |
+2
|
De jól meglennék az elődolgozatok plussz stressze nélkül. Így is vizsgaév lesz, és így is remélem, hogy nem nagyon lesznek kérdések a régebbi évekből, hátha pont szerencsétlenül nem lenne egész átfedésbe az itteni anyag az Ilvermornyssal. Így is sokat ülök a könyvek felett, amikor nem beadandókat írni kell, mindkettő alatt azon aggódok, mennyire fogom tudni ellensúlyozni a gyakorlati jegyeimet, amik mennyire fognak rosszabbul alakulni, mint amit csak megtanulni kell. Meg hát ugye. Talán az sem lenne hátrány, ha nem terelném el a figyelmem más dolgokkal is... Például ami miatt minden alkalommal odapillantok az ajtóhoz, ha bejön rajta valaki, hátha bizonyos valaki az. Bizonytalankodva integetek vissza neki, amikor valóba, és összetalálkozik a pillantásunk. Annyira nem tudom megállapítani, én rontottam-e el meginn valamit a legutóbb, megbántottam talán, vagy csak ő is zavarba van azóta. De ő annyira a magabiztos tipus, olyan idegen lenne tőle a rám túl jellemző bizonytalanság. És mégis. Próbálom eltiltani a gondolataim ettől a témától, ameddig a dolgozatot megírom.
És akkor még most jön a neheze... A hozzávalókat még könnyű bemagolni, az minden megvan. Nagyon precízen előkészítem, cseppre pontosan még a vizet is, a tatuepével még azt is figyelve, egyforma cseppek legyenek, minnél ugyanakkorábbra vágva a gyömbért, alaposan megőrölve a bogarat. Amit minden bizonnyal durvábbra kellett volna hagyni, tessék... Az eleje nem olyan szörnyű, ha az időket nem nézem el véletlen. Mer például csak el-elkapom Mira pillantásait az üstjeink fölött, meg abba megy az erőfeszítés, hogy ne legyek ezzel feltűnő, talán mindkettőnkre figyelmet vonva. Az hiányzik a legkevésbé, hogy még neki is elrontsam a dolgozatát csalás gyanújával. De aztán jönnek az ilyen részek is a bájitalfőzésbe, hogy a hülés közbe hogy kell keverni? Hétszer óramutató aztán hétszer ellentétesen? Hétszer-hétszer felváltva? Összesen hétszer felváltva? Az első mellett döntök, és próbálom kizárni a gondolatot, hogy minden bizonnyal az volt a legrosszabb lehetőség, a szerencsémet ismerve. Végül sikerül kellemetlen szagúra főzni, de meginncsak vajon a megfelelő kellemetlen szagú, vagy ez a valamit nagyon elrontottam, és teljesen más okokból büdös, mint kéne állapota ennek a löttynek? Fogalmam sincs... Mira felé pillantok lopva, csak hogy az arckifejezését lássam, talán megállapítva sikeresen, ő hogy érzi, hogy sikerült neki. A saját sorsom kapcsán már rezignáltam, hogy lesz amilyen lesz, neki szurkolok inkább.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Rayla Blake
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 112
Jutalmak: +161
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : vöröses-barna
Szemszín: zöldesbarna
Kor: 16
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Bonyolult
Kedvenc tanár: ehh
Legjobb barát: Ben
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Juhar, sárkányszívizomhúr, 12 hüvely
Nem elérhető
|
|
« Válasz #6 Dátum: 2020. 11. 14. - 23:48:36 » |
+1
|
b á j i t a l t a n
lo odio ancora
2001. november 6.; Roxfort
Mi a fene ütött belém, amikor felvettem RAVASZ tárgynak a Bájitaltant?! A Gógynövénytannál már csak ebben voltam bénább... jó, meg mondjuk a Sötét Varázslatok Kivédésében... meg igazából mindenben. Igen, igen, elismerem... én minden tárgyból totálisan is béna voltam. De jó ez így, tényleg. Úgy értem, nem érdekel a varázslás, komolyan. Az anyámmal töltött nyár után pláne nem. Minden porcikámmal menekülni akarok ebből a világból, és ha ehhez az kell, hogy még valahogy végigszenvedjem ezt a két évet... hát akkor az lesz, azt hiszem. A nagy részén már úgyis túlvagyok, nem? - Ohayou gozaimasu minnasan! - szólalt meg a professzor, ahogy azt hiszem mindenki beért a terembe meg elhelyezkedett egy-egy padnál. Nem voltam ideges... nem, a reménytelenek teljes nyugalmával nézegettem a lefordított lapot a padon, meg az odakészített pennát. - Remélem jól aludtak az éjszaka, és nem magolással töltötték az alvást is. Ne addódjanak, nem lesz nehéz. Halkan hümmögök egyet. Hát persze, gondolom... De egy tanárnak amúgy is mi számít nehéznek? Ahogy felfordíthattuk a lapot, végigfuttattam tekintetemet a kérdéseken, bár tudtam, hogy a legnagyobb problémám mégsem ezzel... hanem a bájital elkészítésével lesz.
Halkan sóhajtva végpillantottam a válaszaimon, aztán úgy döntöttem, ennél jobb tippeket úgyse fogok tudni leadni... így csak felálltam, hogy összeszedjem az összetevőket az Elme Pallérozó Főzethez... bár ne bukott volna meg a dolog már ott, hogy nem voltam vele teljesen tisztában, mik ezek a cuccok. Mármint, valami azért volt a fejemben... de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy bármi esélye is legyen a sikeres bájital megszületésének. Meg különben is... miért kell egy bájitalba bogár? Borzasztó gusztustalan... Ahogy megvoltak a cuccok, visszahuppantam a székbe és elkezdtem összekeverni a cuccokat... Víz, bogár, kever... eddig megvan... Azt hiszem, egy kicsit hagyni kell pihenni... vagy nem most? Még csak két cucc van benne, végülis... mindegy, én azért beleöntöttem a többi cuccot is, végülis nem mindegy? Úgyis egy helyre mennek... de persze, ahogy arra számítottam, a cucc egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy kellett volna neki... Legalábbis egész biztosan nem kellett volna sötétvörös színűre válnia és megkeményednie az üstben. Elhúzott szájjal szemléltem a gusztustalan izét, amit alkottam. Végülis nem kezdett el kimászni az üstből... ez is valami... - Bocsi... - suttogtam oda neki, aztán egyszerűen csak felálltam, hogy a papírt az üsttel együtt kivigyem a professzor asztalára. Egy kínos kis mosolyt vetettem rá csak, aztán sarkon is fordultam, hogy kisiessek a teremből. Nem érdekelt... az sem, hogy mit gondoltak a tanárok, vagy a többiek. Én nem vagyok varázsló... és soha nem is leszek az, ez egészen biztos.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Issa Mounir
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 12
Jutalmak: +25
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Barna
Szemszín: Szürkés zöld
Kor: 15
Ház: Mardekár
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: Egyedülálló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, cédrusfa, sárkányszívizomhúr a magja
Nem elérhető
|
|
« Válasz #7 Dátum: 2020. 11. 15. - 14:54:56 » |
+3
|
Bájitaltan dolgozat 2001. november 6. Nem is én lettem volna, hogyha nem kések el a hülye Bájitaltan dolgozatról. Miért van az, hogy mindig belekeveredek valamibe? Úgy értem, még akkor is, amikor próbálok normálisan viselkedni. Igen, néha előfordul, hogy próbálok kötelességtudó diák lenni és időben megjelenni az órákon meg ilyesmi. Oké, az én lelkemen szárad az a kis Bájitaltan szertáras incidens, de végül is mindenki túlélte a dolgot, ez pedig már pozitívan fogható fel. Megráztam a fejemet és gyorsan bekopogtam az ajtón, majd leültem a legközelebbi üres székre. – Elnézést a késésért, Tachibana professzor. Volt egy incidensem – mondtam és megköszörültem a torkomat, mert nem akartam belemenni a témába. A lényeg, hogy most már itt vagyok és nagy csodákat amúgy sem vártam ettől a dolgozattól. Mármint nem készültem, egyértelmű, hogy csak a minimális alaptudásomra számíthatok most. Ezen a ponton igazából úgy voltam vele, hogy hadd legyek túl az egészen minél előbb. Magam elé húztam a tesztet és megpróbáltam nagyon koncentrálni, de őszintén minden más járt a fejemben, csak éppen nem az, hogy Bájitaltan van és legalább annyit el kellene érnem, hogy ne bukjak meg. Jó, nem késtem annyira sokat, talán csak tíz percet vagy maximum negyed órát. Őszintén, valahogy ki kellett hoznom a legjobbat a rendelkezésre álló időmből.
Nem sokat gondolkodtam a kérdéseken, igazság szerint szinte biztos voltam benne, hogy legalább a felére rosszul válaszoltam, de nem tudtam a dolgozatra koncentrálni. Nem is olvastam inkább vissza a válaszaimat, csak leadtam a dolgozatot egy szó nélkül, mivel ezzel gyorsan készen voltam azt reméltem, hogy nyertem egy kis időt a bájitalra. Nem volt türelmem semmihez sem, szerettem volna a termen kívül lenni, így kicsit kapkodva szedtem össze a kellékeket a Doxicid elkészítéséhez. Hát sosem teljesítettem fényesen Bájitaltanból – ha jobban belegondolok, semmiből sem -, de azért igyekeztem nem nagyon nagy bajt csinálni. A teremben kicsit nagy zajt csaptam azzal, hogy csapkodtam, szinte éreztem is, ahogy megbámulnak. – Bocsánat, kicsit stresszes vagyok– motyogtam, mert úgy éreztem, hogy mindenki azt bámulja, hogy miért vagyok ennyire zajos. Visszafordultam az üstöm felé és próbáltam a hozzávalókat az emlékeimben élő recept szerint adagolni, de biztos voltam benne, hogy valamit elrontottam vagy kihagytam. Határozottan nem így kellett kinéznie a főzetnek, de végül is legalább nem robbant fel semmi körülöttem. A lényeg, hogy végre befejeztem az egészet és alig vártam, hogy Tachibana professzor közölje velem, hogy kívül tágasabb.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 23
Jutalmak: +48
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 15
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: Egyedülálló
Munkahely: Tanuló
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11 hüvelyk, ébenfa, egyszarvúszőr a magja
Nem elérhető
|
|
« Válasz #8 Dátum: 2020. 11. 15. - 15:36:34 » |
+2
|
Bájitaltan dolgozat 2001. november 6.
Kicsit izgultam a mai Bájitaltan dolgozat miatt, még a reggeliből sem tudtam pár falatnál többet enni. Nem tudom, hogy miért vagyok ennyire ideges minden dolgozat előtt, de azért próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Tanultam rendesen, ahogy máskor is szoktam, de azt hiszem, hogy a lámpalázamon ez sem segített. Miközben vártuk a professzort a többieket néztem, már sok értelmét nem láttam annak, hogy megint átolvassam a könyvet meg az órai jegyzeteimet. Ezen a ponton inkább csak túl akartam lenni a dolgozaton. A többiek vegyesen voltak idegesek és nyugodtak, de mindenki máshogy kezeli a dolgozatok előtti feszült pillanatokat. Én persze az a típus vagyok, aki hajlamos mindent túlreagálni – mármint mindent, aminek köze van a tanuláshoz. Mindig is jól akartam teljesíteni, amikor számon kértek, szerintem ezért voltam ennyire lámpalázas. – Néhány egyszerű kérdésre kell majd válaszolni, és mivel a dolgozat végén egy bájitalt is el kell készíteni, így bőven hagyok időt mindenkinek. Minden évfolyamnak más-más bájitalt kell főzniük, ahogy a R.A.V.A.S.Z.-os diákoknak is. A bájitalokhoz való hozzávalók itt vannak az asztalom melletti polcon, ha odáig jutnak egyesével jöjjenek ki értük és válogassák össze őket. Most pedig elkezdhetik a dolgozatot, amire 90 percük lesz. Mindenkinek sok sikert kívánok, megfordíthatják a lapokat – Tachibana professzor ismertette, hogy mi van a dolgozatban és már kezdhettük is. Azonnal megragadtam a pennámat – igen, a hülye szerencshozó pennámat, mert ilyenem is volt –, hogy aztán gyorsan be tudjam jelölni a helyes válaszokat a kérdőíven. – Oké, menni fog – súgtam magamnak és máris olvastam az első kérdést.
Úgy éreztem jól sikerült a teszt, így miután beadtam kicsit több önbizalmam volt elkezdeni a bájitallal foglalkozni. Kétszer is leellenőriztem, hogy minden hozzávalót összeszedtem-e a Doxicid elkészítéséhez. Azt hiszem az átlaghoz képest lassan haladtam, de minden lépést gondosan át kellett gondolni ahhoz, hogy ne rontsam el a bájitalt. Tudom, hogy butaság – vagyis sokaknak az – de nekem számított, hogy jó jegyet kapjak és ahhoz a bájitalnak is jól kellett sikerülnie. Szerencsére elég jó memóriám van így úgy éreztem, hogy mindent pontosan úgy tettem, ahogy a tankönyvben szerepelt. Bájitalokat készíteni olyan volt, mintha az ember főzne, szóval próbáltam így állni a dologhoz és emiatt azt hiszem elég nyugodt is maradtam végig. Mikor már szép egyenletes fekete színe volt a főzetnek óvatosan beleszórtam az öt uncia veresgyökeret és úgy éreztem, hogy minden rendben van. Végig figyeltem, hogy ne hajoljak az üst fölé túlságosan, de ilyen távolságból is úgy láttam, hogy rendben van a főzet és emiatt reménykedtem abban, hogy ez azt jelenti, hogy tényleg jól sikerült minden. Remélem, hogy a dolgozatban sem hibáztam, ebben az évben még jobban kell teljesítenem, mint korábban. Prefektus vagyok, nem hozhatok szégyent a házamra meg magamra sem.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Merel Everfen
Boszorkány
A Vérborz
►Moment reaper◄
Hozzászólások: 580
Jutalmak: +1420
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 19
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Ailish "Tanci" Everdean, Minerva McGalagony
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: Tiszafa, sárkányszívizomhúr, 11 hüvelyk
Nem elérhető
|
|
« Válasz #9 Dátum: 2020. 11. 15. - 20:12:46 » |
+1
|
Micsoda öröm dolgozatokra készülni, miközben ott lebeg az ember feje fölött, hogy mostmár minden bizonnyal hivatalosan is a kvázi maffia egyik új hivatalos célpontja. És nem, még a Roxfort sem véd meg tőlük, minimum valami asztrális síkon. Na nem mintha akkora biztonságban lettünk volna eddig is, önmgában még nem bizonyított semmit az aurorok jelenléte, azon túl, hogy ennyien ismerten itt vannak ahelyett, hogy a további incidensek preemptív elhárítását intéznék az elkövetők kiiktatása útján. Például. Több mint egy év után. De gondolom, nem ezzel kéne foglalkoznom, ha sikeresen meg akarom írni ezt a dolgozatot, csak hát elég nehéz ilyen részletkérdésekre figyelni, amikor még megbízható megerősítésem sincs, hogy legalább egy darabig elengedhetem a gyakorlatilag őrt állást, és lazíthatok vagy foglalkozhatok a tanulmányaimmal. Valamin meg fog látszani ez az állapot, és nem tetszik az a hang, ami azt súgja, hogy a legjobb eset, ha a tanulmányaimon fog. De gondolom, mindjárt meglátjuk. A rajtszóra megfordítom a lapot, és morfondírozok egyet, hogy miköze a sikeres bájitalfőzéshez területcélzott törinek. Nem másik tárgy kéne legyen ez?
De végül jön legalább a főzés. Főzni tudok. Igaz, gyakran fura dolgokat, ha rajtam múlik, esetleg imprózva, de a technika egyre jobban megvan. Végülis, ez is csak egy leves, fura dolgokból. Oké, lehet, hogy a gyömbért kicsit indulatosan gyilkoltam kockára, és igen, talán meg is ijedhetett valaki a látványtól, de hát nem kell leskelődni végülis. Az eredmény pedig ugyanolyan jó, tudom, mit csinálok, nem aprítom hozzá a kezem. A szkarabeusznak meg jót is tesz egy magabiztos kéz. Mármint hozzávalóként, szkarabeuszként elég egyértelműen úgy vélné, hogy rosszat. De úgyis megy a levesbe, ne kötekedjen. Lehet, hogy a bosszúját akarja kifejezni a kész főzet szagával? Meg tudom érteni végülis, bár én például mindent megtennék, hogy inkább az arcába robbanjak az elkövetőnek, ha van választásom. De ezt a bájitallal legalább sikerült elkerülnöm.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Hana Tachibana
Eltávozott karakter
let me forget all of the hate, all of the sadness
Hozzászólások: 96
Jutalmak: +168
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: barna
Kor: 29
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola; Bájitaltan tanár; a Hollóhát házvezetője
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Mogyoró, egyszarvú szőr maggal, 10,5 hüvelykes
Nem elérhető
|
|
« Válasz #10 Dátum: 2020. 11. 16. - 15:14:20 » |
+3
|
Bájitaltan dolgozatminnasan 2001. 11. 06.
Ahogy lassan beadját a diákok a dolgozatomat, és a bájitalokat, úgy döntök, hogy a következő órán értékelem ki őket is, és abájitalokat is, hiszen némelyik diák konkrétan elmenekül az órámról. Yare, Yare. Azt hiszem nem hibáztathatom őket, az én időmben is pontosan ilyen kellemetlenül álltam hozzá a dolgozatokhoz, de végérvényben a tudásuk felmérése csak az ő hasznukra válik, mert legalább én is tudom, hogy mi nem tisztázott egyes diákoknál, és miket nem kell egyfolytában ismételnem. Igyekeztem az óráimat elméleti és gyakorlati szempontból megtartani, mert azért fontos az a tudás is, hogy mondjuk melyik boszorkány vagy varázsló nevét keressük, ha mondjuk szakirodalom kellene egy beadandóhoz, vagy egyéb ilyen apró dolgok. A következő összevont órán pedig kezemben vannak a javított dolgozatok, a bájitalokat - a diákok érdekében -, nem hoztam magammal, némelyik eléggé instabilra sikerült. - Konnichiwa, minnasan! Nem fogom sokáig rabolni az idejüket a dolgozatokkal, viszont szeretnék mindenkivel egy-két rövid mondatot váltani, így egyessével hívom ki önöket. - Nem vagyok híve annak, hogy nyilvánosságra hozzam a dolgozatokat és úgy értékeljek, elég sok diákot kellemetlenül érintene, azt hiszem. - A dolgozatot megtarthatjátok, mindegyiken ott lesznek a helyes megoldások - teszem hozzá egy barátságos mosollyal, majd amien sorrendbe kaptam a dolgozatokat, olyan sorrendbe hívom ki a diákokat.
- Lupa-san - szólítom az első diákot, majd amint kiér mosolyogva kezébe adom a dolgozatot. - Gratulálok, hibátlan lett a dolgozata, és a bájitalja is remek lett. Az eredmény K, vagyis kíváló. Remek teljesítmény, csak így tovább. - adom a kezébe a dolgozatát, majd szólítom a követlkezőt, ha Lupa elment. - Sebastian-san, jól érzi magát? - kérdezem aggódva, mert tanárként tisztában vagyok a helyzetével, és Lupa meg Sebastian miatt is igyekeztem olyan időpontra tenni a dolgozatot, amit nem zavar meg a vérfarkasságuk. - Vannak jó válaszai, viszont azt érzem, a legtöbb esetben nem igazán gondolta át a kérdéseket, ha rosszul van inkább jelezzen nekem, és akkor tudok segíteni is, és nem megy a dolgozat kárára - szólom meg kedvesen, de nem túl szigorúan, majd sóhajtok egyet. - A bájital nem sikerült a legjobban, azt hiszem ezt ön is tudja. Viszont motiválás képpen kap egy Elfogadható értékelést. Viszont, ha szeretné egy hét múlva újra írhatja a dolgozatot, ha pedig szeretné felkészülni is segítek. A bájitalt pedig a következő órán megfőzzük az évfolyamával együtt - mondom, majd mosolyogva útjára engedem őt is. Kipillantok a diákok felé, majd ha kissé elcsendesednek hívom is a következő hölgyet. - Mira-san, jöjjön kérem. Remekül teljesített, egy-két helytelen válasz kivételével, és a bájital is tökéletesre sikerült. A jegye V, vagyis várakozáson felüli. És, Mira-san, legközelebb nyugodtan kérje el óra után a Bájitalt, baja is lehetett volna abból, ha esetleg rosszul készíti el, és úgy használja. Remélem okosan használta fel... és csak így tovább - teszem hozzá ellágyulva. Talán túl kedves vagyok a diákokkal? - Mira-san! - aztán amint a szőke leányzó közelebb ér, elgondolkodva pillantok rá. - Hívjam esetleg Luna-sannak, a félreértések elkerülése végett? - kérdezem, majd rápillantok a dolgozatra. - Nagyon jól sikerült a dolgozata, néhány pontatlanságot kivéve. És csak ugyan nagyszerűen sikerült a bájitala is! - jelentem ki lelkesen. - Csak így tovább, ügyesen Luna-san, tehetséges benne. - Rayla-san! - nehéz sóhajjal nézek fel rá. Én és az engedékeny szívem. De lehet, hogy ezzel nem igazán fog kedvelni a hölgy, de ami az ő érdeke. - Nézze, Rayla-san, tudom milyen nehéz lehet mugli család gyerekeként az iskolában ülni. De ez a dolgozat sajnos, a bájitallal együtt is nagyon jó indulatúan Hitvány lenne. Szóval, felajánlom most a javítás lehetőségét, egy hét múlva újra megírhatja a dolgozatot, én edig külön órát is adhatok. Vagy pedig dönt emellett a jegy mellett. Ez csak önön múlik - pillantok rá, majd miután elmondja a döntését kihívom a következő fiút. - Issa-san! Remélem nem szerez maradandó sérüléseket az incidensei során - sóhajtok egyet, majd a dolgozatára pillantok. - Én hiszek önben, hogy ennél többre is képes, Issa-san. És tudom, hogy a diákok nem igazán élnek ezzel, ha valami baj van szóljon nekem, vagy a házvezetőjének. A dolgozat Elfogadható, önnek is felajánlom a lehetőséget: javítani szeretne egy hét múlva, vagy elfogajd a jegyet? - egy kis szünetet tartva még hozzá teszem - Remélem, ha legközelebb bájitalhozzávalót keres, szól nekem is, és higyje el, örömmel segítek is. - célzok a legutóbbi szertáros incidensére. - Jaimie-san, remek dolgozatot írt, gratulálok! Az eredmény K, azaz kíváló. A bájital is nagyszerűen sikerült, büszke vagyok magára - mondtam a házam diákjának mosolyogva, pedig nagyon igyekszem nem elfogult lenni. - Merel-san! - szólítom az utolsó diákot, majd amint kisétál odaadom neki is a dolgozatot. - Igazán érdekes volt olvasni a megjegyzéseit, némi iróniát, talán szarkazmust vélek bennük felfedezni - teszem hozzá. - Néhány apró hibát vétett, a bájital tökéletesen sikerült, így a dolgozat Várakozáson felüli. Remélem a továbbiakban is ugyan ilyen lelkes marad - teszem hozzá barátságosan.
Remélem senkinek semmi baja nem lesz a jegyekkel. :p Aki szeretne még válaszolhat rá, de a Bájitaltan dolgozat véget ért! KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Hana Tachibana
Eltávozott karakter
let me forget all of the hate, all of the sadness
Hozzászólások: 96
Jutalmak: +168
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: barna
Kor: 29
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola; Bájitaltan tanár; a Hollóhát házvezetője
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Mogyoró, egyszarvú szőr maggal, 10,5 hüvelykes
Nem elérhető
|
|
« Válasz #11 Dátum: 2021. 02. 17. - 10:30:40 » |
+5
|
Bájitaltanminnasan 2002. 02. 17.
A kinti februári hideg vastag hótakarót von a dombokra, és a reggeli hűvös igyekezik bekúszni a kastély falai közzé. Kissé összehúzom magam, ahogy a hátamra terített vállkendőt is, majd összeszedve a holmimat megindulok a Bájitaltan terem felé, hogy előkészítsem a szükséges anyagokat. Egy kissé kutatósra és interaktívra szántam ezt az órát, kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak így. A könyvtárból magammal hozom a szükséges kötelező olvsmányokat és minden egyebet, ami a az órán való beadandó megírásához kell. Egészen biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok akik kelletlenül fogadják, de így talán egy kis munkaszellem rájuk is ragad. Yare, Yare, talán túlságosan is japános a gondolkodásom? Azt hiszem vannak dolgok, amiket nem tudok levetkőzni magamról. A tanári asztal elé teszem a szükséges anyagokat és türelmesen várakozom a diákok megérkezéséig. Igazából még mindig igyekszem az órát olyan kellemessé tenni, amennyire csak lehet, még ha tudom, hogy egyesek kifejezetten gyűlölik a Bájitaltant, annyira, hogy az arcukra van írva. Míg mások csak túlságosan is bizonytalanok önmagukban, és emiatt sikerülnek félre a Bájitalok. - Ohayou gozaimasu minnasan! - köszöntöm őket szolidan és bátorítóan, ahogy lassan megtalt a terem diákokkal, és elkezdem a kis órámat. - Most egy kis kutatásra szeretném rávenni magukat. Mindenkinek el kell dönteni, hogy melyik neves bájitaltan kutatóról szeretne írni, és ebből kérnék egy kisebb beadandót. Mivel egyes kutatókról hiányos ismereteink vannak, talán valamelyiküket esetleg megérinti, és esetleg a jövőben önök küzzül valamelyikük tárja fel az eddig rejtett titkaikat. Nincs oldalhoz kötve, azonban a lehető legrészletesebben szeretnék róluk olvasva, higyjék el, észre veszem a hagyag munkákat. A kezemmel a könyvekre mutatok, majd visszafordítom a tekintetemet a diákokra. - Minden szöveg megtalálható itt, a maguk dolga csak annyi, hogy céltudatosan kiválasztanak egy egy híres alakot, akik a bájitalokkal foglalkoznak. Ami legyen a beadandóban, az, hogy ki is ő, miket ért el, és természetesen egy indoklást is kérek, hogy miért őt választották. Ha elakadnak nyugodtan hozzám fordulhatnak - zárom a mondandómat egy bátorítő kis mosollya, majd elfoglalom a helyemet az asztal mögött, hogy teret adjak a diákoknak.
A következő, záró reag 10 nap múlva érkezik, február 27-én, szombaton. Reag sorrend nincsen, a hiányzásokért 5 pont levonás jár, kivéve, ha a hiányzás igazolt. A beadandó összesen 10 pontot ér. Várok minden RAVASZ-os és RBF-es diákot, az alsóbb évfolyamok tagjaival együtt.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Louis Soulier
Eltávozott karakter
l'ombre de lui
Hozzászólások: 158
Jutalmak: +272
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Jason és a szemüvege
Kedvenc tanár: Smith professzor
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: feketedió, 10 és 1/2 hüvelyk, főnixtoll maggal
Nem elérhető
|
|
« Válasz #12 Dátum: 2021. 02. 18. - 20:54:40 » |
+4
|
p o t i o n s
2002. február 17. to; Miss Tachibana & Jason
Szeléné megbújt a talárom zsebébe, ahogy beléptem a tanterembe. Ma egész sokan gyűltünk össze, hiszen összevont óra volt a tanévben már sokadjára… de valójában egy cseppet sem bántam a dolgot. Talán azért, mert azonnal kiszúrtam a srácot, akivel legutóbb a Bájitaltan szertárban futottam össze. Jason. Igen Jason a neve és furcsa, hugrabugos és akkor is elhagyja a szemüvegét, mikor az éppen a feje tetején volt. Csendesen huppantam le mellé, majd egy halovány mosollyal meglöktem a vállát üdvözlésképpen. – Mielőtt megkérdeznéd… rajtad van a szemüveged. – Közöltem, majd megbökve a lencséket egyesével a pálcámmal meg is pucoltam neki az üveget. Nem tudom miért, de a közösen töltött idő a szertárban ösztönösen mosolyt csalt az arcomra. Talán azért, ahogy reagált Szelenére, arra, hogy párszaszájú vagyok. Ő nem félt, nem gondolta azt, hogy ettől eredendően csak is rossz lehetek. – Szelénének hiányzol… – közöltem, ahogy a kígyó mocorgását éreztem a zsebembe, majd lepillantottam és megláttam, hogy átkúszik Jason ölébe. Egy pillanatig hagytam, majd finoman a tenyerembe véve húztam el és tettem vissza a talárzsebembe. Nem szerettem volna még véletlenül sem elszabadítani egy tömeghisztériát idő előtt. Hamarosan megkaptuk a feladatot. Írni egy beadandót, ezzel még önmagában sok bajom nem is lett volna, ha több időm van átnézni… de a fogalmazás sosem volt kifejezetten az erősségem, hiába tudtam, hogy Gorsemoori Gunhildáról akarok írni, éreztem, hogy ezerszer kijavítom majd. Odasétáltam az anyagokhoz, amiket a tanárnő segítségenk hozott, majd kihalásztam a nekem tetszőket. Ezután sétáltam csak vissza Jason mellé. – Te kiről írsz? – kérdeztem, ahogy magam elé húztam a pergament és a tintában is megmártottam a tollamat. Nagy betűkkel írtam fel a címet, hogy aztán megkezdődjön a káoszmenet.
Jasonre pillantottam. Várva, hogy befejezze a dolgozatát, majd amikor felállt, vele együtt adtam be én is az enyémet.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Elizabeth Hepburn
Eltávozott karakter
Hozzászólások: 209
Jutalmak: +386
Viselet: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : szőke
Szemszín: zöldeskék
Kor: 17
Ház: Hollóhát
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Hugo
Legjobb barát: Sophie, Louis, Hugo
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Válasz #13 Dátum: 2021. 02. 19. - 09:58:22 » |
+4
|
p o t i o n s
2002. február 17. Miss Tachibana és a teremben lévők
A bájitaltant is nyugodtan felvéshetem a listára, ahol azokat a dolgokat gyűjtöm össze, amik és akik egyszer a sírba fognak vinni szépen karöltve. Egyetlen porcikám sem szeretne most vizsgázni. Ahogy belépek a terembe és megérzem a jellegzetek bájital terem illat eszenciát, bukfencezik egyet a gyomrom, s nem azt a fajta bukfencet veti, mint amikor szerelmes az ember, és ideges, hanem mikor a haláltusjáráa készül fel. Gyorsan szedem a lábaim a folyosón, nem szeretek késni. Ha késel, akkor minden szem rád szegeződik, a tanár megjegyzi hogy késtél, mintha nem lenne így is elég egyértelmű és kínos. A mardekárosok cöccögnek és a képedbe röhögnek. - Mi van Hepburn, a mugli ébresztő órád nem ébresztett? De valójában ez nem olyan vicces, mint ahogyan ők gondolják. A terem ajtaját nagy lendülettel nyitom ki. Első pillantásra is látom, hogy még nincs itt mindenki. Elindulok a terem hátsó része felé, és leülök az egyik háztársam mellé. Mosolyogva biccentek, majd várok. Az emberek jönnek egymás után, a terem lassan megtelik. Előre fele bambulok, amikor meglátom Souliert is. Nem tudom, mit esznek rajta a lányok. És szerintem amúgy is ugyanazon a térfelen játszanak...mondjuk a reménytelen szerelmet sokan romantikusnak találják. Ezek a lányok valószínű túl sok romantikus könyvet olvasnak. Nem akarom sokáig bámulni a fiút, így tekintetem csak körbe körbe sétál. Az asztalon könyökölve, fejem megtámasztva várom, hogy elérjen a vég. Jobbra balra pislogok, fejemet nem megmozdítva, közben azon gondolkozom figyelem elterelésként, hogy visszavittem e könyvtári könyveimet, amikre már figyelmeztetőt is kaptam. Ebben a minutumban azonban megérkezik a tanárnő is, amire gyomrom megint megfeszül, de amint rájövök, hogy nem kell ma pacsmagolnom, és nem robban fel a kezemben semmi, kifújom a feszültséggel teli tüdőm, és neki kezdek körmölni. Glover Hipworth
1742-ben született. A Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Iskolába 1753-1760 között járt Dilys Derwent igazgatósága alatt. Az iskolában többen náthásak lettek, Pepperupp nevű itala azonnal hatott, bár az ital után egy ideig a fülén keresztül füstölögtek. Valószínűleg Hipworth tovább tanulmányozta a bájitalgyártást, felnőtt korában teljes jogú potionistává vált. Valamikor a tizennyolcadik század végén vagy a tizenkilencedik század elején Glover Hipworth kifejlesztette a Pepperup Potion-t, amely a Stinchcombe-i Linfred 12. századi gyógyszerész korábbi gyógymódjára épült, és amelyet ma a közönséges megfázás hatékony mágikus gyógymódjaként használnak. Hipworth jártas volt a bájitalok készítésében, miután feltalálta a borsos bájitalt, egy gyógyító bájitalt, amely orvosolja a nátha hatásait. Eredményéért egy csokoládé béka kártyára került, bemutatva a varázslat és a tudomány ezen ágában rejlő tehetség nagyszerű szintjét. Átolvasom. Megint átolvasom. Sajnálom, de azt hiszem ennyi, nincs több a fejemben. Nem akarok túl hamar végezni, így várok, amíg másik is befejezik. Jobbra pislogi, balra pislogi. Csend. A Szépfiú és társa elindultak. Amikor már kifele tartanak, én is elndulok beadni az enyémet.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Niraniel Ays
Hugrabug
*Trouble magnet*
Hozzászólások: 93
Jutalmak: +133
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Mugli születésű
Hajszín : Barna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Kedvenc tanár: Welch prof
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 9 hüvelyk, tölgyfa, unikornisszőr
Nem elérhető
|
|
« Válasz #14 Dátum: 2021. 02. 19. - 11:09:13 » |
+3
|
Bájitaltanto; Tachibana professzor és a többiek 2002. február 17.
Izgatottan érkezem a mai bájitaltan órára. A repüléstan és a gyógynövénytan mellett ez az egyetlen óra, amit igazán kedvelek, és amiben egész jó is vagyok, na persze ha az átváltoztatástant nem számítjuk, de azt csak Belby miatt bírom, akiről hiába derült ki, hogy foglalt, még mindig irtó szexi... egyébként semmi érzékem a transzfigurációhoz, ha vért izzadok is, örülök, ha egy E-t ki tudok préselni magamból az óráján. A bájitaltant nem csak azért szeretem, mert van érzékem hozzá, hanem mert Tachibana prof tök jófej... ez biztos abból is adódik, hogy egészen fiatal, és persze, hogy nő... Nem tudom miért van, de a női tanárok annyival lazábbak és humorosabbak, mint férfi társaik, akik közül sokan hiába fiatalok, mégis tisztára be vannak gyepesedve. Mintha bizony 10-15 év alatt totál elfelejtették volna, milyen kamasznak lenni... Na mindegy, szerencsére most nem az ő órájukon vagyok, hanem Tachibanáén, aki ezúttal is tök izgalmas anyaggal készült a mai órára. Kíváncsian veszem szemügyre a tanári asztalra kihelyezett könyveket, azon morfondírozva, hogy mire is szolgálhatnak, és erre hamar meg is kapom a választ a többiekkel együtt. Amint szabad a pálya, meg is rohamozom a könyveket, magamhoz ragadva egy általam is jól ismertet, amin a Bájos bájitalfőzők cím díszeleg. Aztán visszasétálok a padomhoz a második sorba, s meglehetősen céltudatosan kezdem forgatni, hisz pontosan tudom, kit is keresek. Amint megtalálom a névmutatóban, odalapozok hozzá, s már neki is fogok, hogy előbb jegyzeteket készítsek róla, majd a jegyzeteket egy kerek egésszé formáljam. Mikor befejezem a körmölést, hátradőlök, és átolvasom az esszét, hogy ne maradjanak benne helyesírási hibák, vagy szóismétlések, hisz nem akarok Tachibana professzornak csalódást okozni. Egy kis javítás után úgy ítélem meg, hogy most már elég igényes a munkám, így elégedett mosollyal az arcomon lépek oda a tanári asztalhoz, hogy egy kedves biccentés kíséretében odaadjam az esszémet a tanerőnek. Jó érzés volt olyasvalakiről írni, aki boszorkányként maradandót tett le az asztalra, ezzel megkönnyítve számos pattanásokkal küzdő tini életét, úgy mint például az enyémet is. Mostanra szerencsére átestem a legdurvább időszakon, de pár évvel ezelőtt nem egy olyan reggelem volt, amikor Sacharissa életmentő főzete nélkül egész biztosan nem léptem volna ki a hálóteremből és merészkedtem volna emberek közé...
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
|