A Szükség Szobája

Nem is tudom hogy feszült vagyok e vag csak szomorú. Közelebb lépek Esme fele, hogy valamien biztos tamogatas allon mellettem ha összeomlik a Sophie rendszer. Az alkohol megmozgatott annyira hogy jibb kedvem legyen aztán, de egyik állításra sem tudtam inni. Milyen unalmas lany vagyok. Megrazom a fejem
- jól vagy Elliot? - kérdezem aggódva mert kezdem elveszíteni a számolast de o elég soknal tarthat

Megértő mosollyal veregetem meg Luna kezét, nincs ebben semmi különös, csak itt a Roxfortban nem akkora a választék tanárok tekintetében, hogy nagy legyen az esélye egy tanár-crashnek. A pókos célzásra elmosolyodom, mert tényleg, azok a fajta pókok végülis egész… édesek. Aztán látom, hogy Luci kezd belazulni, ezért mint az árnyék, kísérem arrébb, és amikor helyet foglal a széken, ledobom magam mellé a földre. Ha esetleg borulna, akkor felém boruljon, legalább puhára esik. De amúgy nem ő az egyetlen, aki itt eléggé parti hangulatba került, én még csak kacarászós résznél tartok, és a pasas pucérkodós sztoriján is jól szórakozom, meg Szöszke kérdésén is.
- Ejnye, ezt tudtad előre, mi… Hát, egészségedre… Meg mindenkinek - somolygom először Lucira, mert hát az a szilveszteri ajándék koccintás abszolút annak számít szerintem, aztán egyre szélesebben vigyorgok.
- Igen Elliot, szerintem a fejedbe szállt a pia. Hátha lehűt, ha megszabadulsz egy-két gönctől - teszem hozzá ártatlanul, aztán megsimogatom Szöszke karját, figyelem, hogy csak békésen pihenget, vagy esetleg baja van. Most kellene valami részegen alvós szivatást eszközölni, de őt aztán biztos nem valami durvasággal viccelném meg. Így amíg zajlik a játék, elkezdek apró fonatokat fonni a hajába, amúgy is megbabonáz a színe, meg a puhasága, és a kis fonatok jól fognak állni neki. Ha hosszúra nyúlik a buli, lehet, reggelre afro-frizurája lesz...
- Sophie, látom nagyon szomjas vagy! Nehogy szomjan halj… Na... Szerintem most az igyon, aki lovagolt már - nevetem hangosan, bár ez egy öngól lesz egyben, de egyelőre még kicsi kortyokat ittam, meg hát sajnos van az ivászatban némi rutinom is. Azért remélem, a szőke fonatokból nem lesznek szőke kukacok meg gombolyagok...

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

– Tökéletesen jól vagyok Sophie… – Bólintottam kissé szétszórtan. Aztán Mira megjegyzéséére is elhúztam a számat: – Tudtam én, hogy látni akartad a pucér testemet… csak Chris meg ne tudja. – Kacsintottam rá.
Hát persze, hogy én ittam a legtöbbet. Hát persze, hogy egy újabb csuklással majdnem öklendezni kezdtem… és, hogy Metzger gúnyt űz belőlem… ráadásul minden oka megvolt rá. Az én ötletem volt az ivós játék, én vetettem bele magam talán a legaktívabban és én koppantam a legnagyobbat. És akkor most fordítsd az előnyödre, O’Mara! – harsogta bennem a szokásos hang.
– Igen, Metz, pontosan ötöt ittam. – Bólintottam és lelöktem a vállamról a kabátomat. Így léptem be középre. Beletúrtam a hajamba, próbáltam felvenni a zene ritmusát. Lehunytam a szemem, beletúrtam a hajamba s koncentráltam, hogy ne hányjam el magamat azonnal. Aztán lerángattam a garbót és már nyúltam is az övem irányába. Ujjaim vadul babrálta kapcsot, hogy minél gyorsabban felfedjem azt a bizonyos részemet.

A buli végül csak nem olyan para ahogy először gondoltam, bár azért Elliotot latin meztelenül nem is tudom. Végül is Avery nevelő apuja es apukakat látni meztelenül elég.. Illúzió romboló. Nem akarok uyg emlékezni ra, hogy pucér. Az olyan... Olyan illetlen. Meg juj. Közbe meghallom Mirat is mire uavartan ravigyorgok.
- most megfogtal - mondom pajkosan miutan megiszom a részem. Vadulok vasulok a következő az lesz hogy macarenazni kezdek. Nagyon kemény vagy Sophie, mint a kád széle yey. - igyon az, aki batornak hiszi magát!
Aztán amit elliot mond teljesen elvoroosdok.
-  Oooo. Ahaaaa. Minden vágyam, csak elobb eldordulok! - Avery az apukad vetkozik! Meg onmagaban pucér fiut se láttam... Nem akarom elveszíteni a szemszuzesssegem. Hm de érdekes ez a szőrös random könyv itt előttem

- Ugyan már, csak jót akarok. Nekem mindegy, Chris meg… Chris tud mindent IS - célozgatok sejtelmesen, a kacsintásra egy táv-puszival reagálva. Ennél konkrétabban nem fogok rá utalni, hogy Alfred az én téglám Garden Lodge-ban, és én is tudom, amit tudok.
Nevetgélve fonogatom tovább szorgalmasan Szöszke haját, a zene ritmusára dobgok a lábammal közben.
- Az előző állításomra duplán ihatnál már - sütöm le végleg a szememet, aztán kicsit megbillenek, Sophie hátának borulok finoman, a válla felett a fülébe kuncogok:
- Nem hiszem el, hogy tényleg levette… - suttogom, aztán felkapom a fejem, és Soph arcába bámulok.
- Te már láttál pucér pasit? Úúú… Igyon az, aki még nem látott pucér pasit… Ja, várjatok, de hát most mind láttunk - fogom a fejem, aztán vállat rántok, és fonogatok tovább.
- Sophie, te még józan vagy? Segíts, Lucinak tök jól fog állni az afro frizu - dünnyögöm és kedvesen, óvatosan megfésülgetem a következő tincset, mielőtt befonnám. És addig se kell máshová néznem.

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

Lebiggyesztettem az ajkaimat Sophie reakciójára. Igazából nem is tudtam, hogy Avery apukájának számítottam-e, mármint nem is hallottam róla február óta. Nem baj. Elnyomtam a zenével, a mozdulatsorral, aztán egyszer csak, mikor már majdnem megszabadultam az anyagtól és villantottam volna úgy rendesen, Metz kabátja érkezett a vállamra, eltakarva mindent… de a nadrág amúgy is rajtam maradt.
– Ennyit Sophie megkísértéséről… – közöltem és csuklottam egyet. Fel sem fogtam, hogy a hangom jóformán üvöltésnek tűnt. – Dehogy kell hazamennem! Buli van! Gyertek csajok, táncoljunk! – Kaptam ki a szájából a cigit, hogy én is szippantsak belőle. Kellemes, pufók pónifüstöket fújtam bele a Szükség Szobájába. Aztán, mikor elindult egy enyhén furcsa zene, vadul táncolni kezdtem. A gyomrom persze kavargott. 

- neeem en neeem - hessegeten a levegőt Mira kérdésére, utána majdhogynem nyilvánosan bevallom hog, meg szűz vagyok mert hát nem láttam pucér pasit. Meg lányt se. Csak pucér macskát. Aztan iszok meg egy kicsit mire hatarozittan kezem magam hülyén erősnek es batornak érezni magam.
- joo akkor igyon az aki már be van szedulveeeeeee - mondom es aztan halkan neg kuncogok is majd odalepek Mirahoz. - Legyen feketeeeeee? Ugy fog kinezni mint egy boxolooo - bologatok de aztan ahogy egy picit afrositok szedelegve mert mászik a szoba... Valahogy elkap minket vagy csak engem Elliot es tancikalni kezdunk.
- ugy ropod Elliot mint John Travoltaaa menooo!! - Bar nálam egy tégla is jibban tud táncolni lelkesen mozgok. - tessék táncolni német bácsi, olyan katonásnak tetszik lenni - mondom szokdecselve

- Öhmm… Szerintem maradjon szőke. Így olyan… Szép - sóhajtom, s hát végülis kimondom, vagy az alkohol mondatja ki velem. De a szégyenlősebbik oldalam mentőakcióba kezd.
- Szép szőke… Hogyan hívhatom fekete hajjal, ha Szöszkének nem - tárom szét a kezemet, aztán a fura pasas el akarja rabolni Elliotot, erre muszáj tiltakozni, meg bólogatni arra, hogy a német bácsi is táncoljon.
- Dehogy mész haza, szó se lehet róla! - bólogatok lelkesen, aztán Elliot harsogására ugrok egy aprót, de kinevetem magam, és felnézve szembetalálom magam a pacis füstpamacsokkal.
- Dejóóó! Még sose cigiztem, de ilyet hogy kell?! - ugrok talpra, de csak óvatosan, miután meggyőződtem róla, hogy Luci stabil székfekvésben van, nehogy leboruljon.
Az első néhány lépésnél nem is éreztem, hogy imbolygok. Mondjuk a padlót se éreztem különösebben, de ez mostanában gyakran megesik velem, alapból ez sem gyanús. Viszonylag jól megtalálom az egyensúlyom, közben pedig szembejött egy füst-póni, mire megpróbálom megsimogatni, de persze elillan. Aztán én is táncikálásba kezdek Elliot meg a pici lovacskák mellett. Odakerülök a másik pasashoz, és játékosan elkapom a kezét, hogy ne Elliotot kormányozza, hanem velem táncoljon inkább.
- Amúgy hogy hívják? - kérdezem, hogy ne “katonás német bácsiként” gondoljunk rá.

Sokat ihattam... Valószínűleg többet, mint valaha, hirtelen nagyon jó ötletnek érzem ezt a széket, mer minden más kicsit mintha forogna. És csuklok és heherészek még mindig.
De Mira itt van velem, hálásan és kicsit szétszórtan pillogok rá, ő meg elkezd valamit húzgálni a hajamon.
-Mi?.. Óóó, ja!- ismerem föl az érzést, és a térdemre támasztom a könyököm, a kezeimbe az állam, így lejjebb hajolva, hogy jobban elérje a hajamat a fonáshoz. És kicsit stabil is legalább így. Behunyt szemmel, még nevetgélve, egy ideig csak pihenek, szélesen mosolygok magam elé, és élvezem a hajfonás gondosságát. Félig-meddig el is bambulhatok, szerintem lemaradtam néhány körről itt valahol, de sebaj.
-Jól vagyok, jól vagyok! Látod, már a csuklás is elmúlt ...nyőőő- bizonygatom, ahogy Mira nagyon kedvesen hegigazít a széken, hogy le ne boruljak, gondolom, amit nagyon is értékelek. Csak már tényleg egész jól vagyok közbe. Esetleg csak szeretném, hogy maradjon itt még mellettem, pedig viszik táncolni.
Csak nyújtom utána a kezem, talán remélve, hogy azzal visszahívom, ehelyett egy rántást érzek rajta, és már csévélődök utána én is.
Egy pillanatra meg kell lapaszkodjak, de lassan megtalálom, hol a lábam, ahhoz képest hol a padló, és végül a táncra is kezdek ráérezni, valami körféle alakulhat épp.

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

– Hát ez ilyen mágikus cigi, Mira. – Válaszoltam, majd csuklottam egyet, miközben már a német ráncigált. Metzger legalább annyira unalmas volt, mint Gabriel. Miért is élvezhetném a bulit, ha egyszer ahhoz van kedvem? Persze már vonszolt is kifelé, de én póniforma füstöket fújtam a lányok felé, na meg vigyorogtam.
– Mennyi vörös csaj… – magyaráztam nekik. A szikrázó mosoly nem tűnt el, csak egy öklendezéssel később… amikor a gyomrom tartalmát éppen fekete cipőm orra elé érkezett a padlóra. Két-három köhögés követte a dolgot, aztán felegyenesedtem és vigyorogva ugrottam egyet. – Éleek!
Hálásan pillantottam Mirára, ahogy elhúzta mellőlem a szőke kétméteres alakot és újra táncolni kezdtem vadul. Persze közben éreztem, ahogyan fáradok és szép lassan úrrá lesz rajtam az álmosság… ezt persze sosem vallottam be, hogy aztán megint hazarángatni próbáljanak egy morcos Gabriel Milton mellé.

Gusztálom a cigit, méregetem, szugerálom, de Elliot csak nem passzolja le, és ami még rosszabb, nem az őt mindenáron hazacibálni akaró németet hányja le. Hát ez mellé. De a táncikálásba csak be bírom vonni.
- Szia Joe! Igen, azt hiszem - nevetgéltem, de éreztem én, hogy valami még hiányzik. És hát a kinyújtott kéznek hogyan tudnék elenállni? Nem is akarok, Szöszkét is bevonom a csápolásba és ugrabugrálásba, tudván, hogy ennek a bulinak úgyis róka lesz a vége. A terem elvileg teremt ide nekünk vödröket szükség esetére, nem?
Közben Metzger megszökik, és Ellopja még Elliotot is. Megtorpanok, hogy mondjak valami csúnyát, de aztán inkább megtámogatom Lunát, akár szüksége van rá, akár nem, és szomorúan integetek Ellioték után. Aztán körbenézek, és rájövök, hogy a sárga ház túlerőben van.
- Nahát, ezt a bulit akár nálatok is folytathatnánk, hogy reggel ne tűnjön fel a hiányunk. Hugrabugrálhatnék én is nálatok, amíg még odatalálunk - vigyorgok Merelre,  Sophra, meg Lunára, és utóbbi kettőbe bele is karolok. Ha összefogódzkodunk mind, talán egy nagy, részeg kígyót alkotva anélkül tudunk visszamászni a hálókörletükbe, hogy bárki leesne a lépcsőn, vagy be valami fura terembe...

Vigyorogva integetek Johann Metzgernek, akit körültáncolni jöttünk, meg egy-két pónialakú felhőnek is, amiknek kicsit dohányszaga van valamér. Igen, egyértelműen pörgősebb és szétszórtabb vagyok, mint általába szoktam.
Nem tudom, mit meg hogyan táncolunk egész pontosan, de azt Mirával meg Sophie-val, ami nagyon jó társaság, úgyhogy ennyivel én most boldog is vagyok. És a hajam egyik fele fonatokba dobálózik, ahogy azt észreveszem, itt tánc közbe.
-Jól vagy?
Belekapaszkodok Mirába, ahogy mindkettőnkbe karol, megtartani, nehogy elessen, vagy össze, vagy valami, kicsit visszazökkenek ggodalmasba, amég nem stabilizálódik, de úgy tűnik, végül nincs baja.
-Hmm, jól hangzik a pizsamaparti, kényelmes és biztonságos helyen leszel nálunk- vigyorgok Mirára, és próbálom nem hagyni nagyon elkalandozni a gondolataimat, amiket most mintha nehezebb lenne valamivel kordába tartani.
A buli amúgyis foszladozik már körülöttünk, úgyhogy talán tényleg ez lesz a legjobb ötlet, én pedig mindenképp tudom támogatni.

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

A testem Metzger vállán huppant egyet. A gyomrom ugyan nem kavargott tovább, azt azért éreztem, ahogy megbillen velem a világ. Ha nem lassan lépkedett volna még a tempóba is belebillent volna a Szükség Szobájának ezúttal partihelyiséggé avanzsált belsőtere. Láttam Merelt, ahogy valakinek segített éppen távozni, bár ő sem volt tökéletes állapotban. Azért integettem, hátha látja. Ugyanígy tettem a kissé kómás Sophie felé, majd Mira és Mira Luna felé.
A tekintetemmel megtaláltam Esmét, aki korábban elmenekült az ivós játékból, akárcsak a barnahajú lány, így ők szép lassan, szinte józanul próbálták elhagyni a területet. Nem volt időm jobban megnézni a jelenetet… egyre inkább homályosult el a tekintetem. Így hát egy utolsó vigyorral a képemen hajtottam le a fejemet, élvezve a rögtönzött buli okozta eufória végső cseppjeit… tudva, hogy majd mikor kibontakozom a rám nehezedő sötétségből, odahaza találom magam a bársony huzatos párnán, amint Zeusz nyalogatja az orrom hegyét.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.

[Don't worry]

Don't worry

I ____ you too

MMII-X-V

to;Dominic & Merel || zene: ribs || outmood: creme||

Az egész délutánomat egy kellemes kis teázással akartam eltölteni, miközben bebugyolálom magam egy takaróba, és támasztom a falat. Életem legjobb ötletének tartottam, mert mégsem akartam most megint szem és fültanúja lennni annak, hogy azok ketten hogyan ezsik egymást. Igen, azok ketten. A nyár óta kicsit totálisan más lett a kapcoslatom Dommal. Én totál mérgesen szereles voltam belé, ő meg túl hülye volt ahhoz, hogy észrevegye. Szerencsére nem is akartam neki hagyni, hogy észre vegye. vagyis egy részem. A másik részem meg legszívesebben az orra alá dörgölte volna, hogy én sokkal jobb vagyok, mint Merel. De én nekem mégis csak fontos volt, hogy boldognak látom, meg minden, szóval... Szóval inkább csak hagytam magam szenvedni, és őt sem választottam el Everfentől. Mekkora jófej vagyok, de komolyan. Díjat kellene kapnom, meg minden.
Persze, nem kerüli el a figyelmemet az a susmogás, hogy valami ivózós titkos bulit akarnak csapni a Szükség Szobájában. Oda kéne mennem, és szétcsapni köztük, meg minden, de semmi kedvem nincsen most prefektust játszani. Nem, nem tök jól elleszek itt, büntesse meg őket az, aki akarja, én nem megyek sehová megvagyok Lujzi nélkül is, és Monstro sem érdekel annyira, hogy a nyomába eredjek.
Nem, nem, nem.
...
AJ!
Komolyan mondom. KOMOLYAN MONDOM! Nagyon nem akartam én ide jönni, de... de csak a mosdóba mentem aztán... tök véletlenül ide kerültem. Tényleg. Semmi esetre se terveztem én azt, hogy ránézzek Monstrora meg vele együtt Everfenre... Hogy hogyan kóstolgatják le egymásról a bőrt. Annál kevésbé voltam arra kiváncsi, hogy miféle debil dolog folyhat most a Szükség szobájában. De tényleg egészen v-é-l-e-t-l-e-n-ü-l lyukadtam ki itt. Az ajtó előtt. Minek is tette magát elém az a hülye szoba, de komolyan. Csak... na jó, egy kicsit kötelességemnek érzem, hogy a fenekébe legyek... mármint úgy, hogy rikácsoljak felette, hogy mennyire béna mindenhez, és nem hiszem el, hogy tényleg ennynire buta. Oké, hogy Monstro, de ennyire nem kéne Monstronak lennie. Utáltam, hogy ilyen, hogy vele vagyok eljegyezve, hogy ellopta az első csókomat és még ennek ellenére igazán hálás lehetett volna, hogy törődöm vele. Mert igen is törődőm vele, még akkor is, ha azzal a Törpillával jár, akinek le se kell térdelni, hogy olyanokat vegyen a szájába. Aaaaaaa. Sikítani tudnék. Hogy is lehetek enynire béna? Annyi csávó van ebben az iskolába akibe random beleeshetnék, nem? Ott van például az a... Szóval azok. Bárkik. De neeeem. Tiszta hülye vagyok.
Jó, én nem megyek be ide, csináljon Dominic azt, amit akar! Vehemens mozdulattal hátra is fordulok, és persze, hogy beleütközök valakibe, aki ki? Na? kicsoda? Persze, hogy a Csaj. Igen a Csaj. a Csaja, a nője, a lány, aki csókolózik Monstroval. Merlinre, mikor süllyedtem én ilyen mélyre? Egy szánalmas kis féltékenység roham nem dönt le a lábamról.  Szóval a lehető legkedvesebben vigyorgok Merelre.
- Szia. Bocs, micsoda meglepetés. Te is befelé készülsz? - te is? Hát basszus kulcs, most már nekem is így be kell mennem, ajj. - Minő véletlen, én is. - mondom zavartan, majd befelé veszem az irányt, hogy éppen kiszúrjam Dominic hátát, akinek van képe hátat fordítani nekem. Esküszöm seggbe fogom rúgni.

Kezdjek bele a szokásosba annak margójára, hogy ha elméletileg tele az iskola aurorokkal is, minek járőröztetjük a prefektusokat még mindig, vagy kezdek idegesítő lenni?
Igen, Merelkedrága.
Mármint, biztos tudnák használni azt a néhány óra különbséget az elsősök kipihenésére, vagy tanulásra, vagy... feszültséglevezetésre - oké, tegyük fel, hogy ezeket magamra értem. Belegondolva, tegyük fel, hogy bőven lenne feszültséglevezetnivalóm, és hogy valószínűleg magamnak köszönhetem a nagyrészét. Mert túlstresszelem az egész felkészültség dolgot, elég lenne akkor agyalni rajta, ha helyzet van. Olyankor amúgyis fogok magamtól. Túlgondolom a dilemmát, hogy auror akarjak lenni, vagy szarjanak sünt, nem adom a nevem a teljesítményükhöz. Valahogy mindig eldöntöm, hogy már megint kiábrándítóak voltak, aztán mégis valahogy kapnak egy legközelebb már tényleg utoló esélyt.
Mindeközben időnként csak hagyom magamat magasról, nagy ívben mindenre, és csak ...elütöm az időt Monstroval, mondván, hogy túl belefáradtam az ezeken aggódásba. Aztán egyből az aggódás folytatása a következő napirendi pontom valahogy mégis.
Milyen elba...lettozott tinédzser vagyok, hogy még lázadni se tudok rendesen?
-Szia. Bocs, micsoda meglepetés. Te is befelé készülsz?
Az üres folyosószakaszon? Ahol nincs ajtó se? Kivéve az ajtót, ami jé, tényleg itt van, és rájövök, hogy tudom, hol járok?
Tippelni tudok, mi lehet a Szükség Szobájában, de ha pont Baldron ...kvázi-invitál be? Vagy csak megfeltételezte, hogy ide jöttem, amit én invitálásnak minősítek,..
Tény, hogy mindenképp érdekes lenne. És van valami megoldatlan feszültség közöttünk, amiről szintén tippelni tudok, hátha azzal is tudunk kezdeni valamit. Talán. Ha jól ki tudunk jönni, egy ...közös razziával? Vagy mire számítok? Igazából Főként Baldron között van feszültség, énnekem nincs vele személyes bajom. De gondolom, meglátjuk.
-Most, hogy mondod, ja.
Végülis, talán tényleg lázadhatok néha, hagyva a rákba a prefektusjárőrözést - úgyis vannak rá aurorok is, nem? - és csak fejest ugrani helyette egy újabb ide rendezett, tisztázatlan eredetű házibuliba. Oké, ez kevésbé titokzatos most.
-Szóval, mi lesz ez? Házibuli vagy razzia?- fordulok Baldronhoz, mint ha nem recsegnének közöttünk a proverbiális villámok a mosolya mögött, mint ha legjobb pajtik lennénk. Mindenesetre a döntést őszintén neki passzoltam.
Emellett a hangerőből a bentlévők is tudhatják, hogy igen, igazából nekik is szólt. Nem susmorgok én, kíváncsi vagyok a reakciókra.