Weasley Varázsvicc Vállalat

Az üzlet roskadozik a szórakoztató, olykor kicsit bosszantó termékektől. Egyszóval: minden olyasmi kapható itt, amivel borsot lehet törni, meglehet úszni, meglehet viccelni. Ha nem akarod unalmasan tölteni a roxforti napokat, hát nem árt betérni ide még a tanév kezdetet előtt. Persze, ha esetleg elfelejtetted volna a Rókázó Rágcsát vagy az Orrvérzés Ostyát, hát most már bagolypostán keresztül is megrendelheted!

Ki gondolta volna, hogy pont én, aurortanonc helyett végül cukrász legyek? Nos. Egyes hatóságokkal még mindig állok annyi hadilábon a teljesítményüket illetően, hogy egyelőre nem adtam a nevemet még a Godrikos felvételihez, de kell aközben is csinálni valamit, hát megpróbálkoztam a Deranged Delicacies-nél, hogy felvesznek-e. Az iménti in medias részből gondolom ki lehet találni.
De nem csak a cukrászda maga a fura - ez nem ellenük szól, igazából a fő attrakciójuk, ami engem is bevonzott, - egyes vevők logikája is produkál néha sajátos bravúrokat, és még csak nem is a szórakoztató fajtából legalább. Például ne azon kötekedjen, hogy miért ilyen bizarr minden amit árulunk, mé nem tud egy rendes minyont venni, amikor a környék egyetlen, szándékosan és nyíltan bizarr ilyetén létesítményébe lépett be. Ott az összes másik lehetősége unalmas rendes minyonokhoz, ha az a szíve vágya.
Viszont mint eladó, nem is küldhetem őket vissza a Homályba ahonnan jöttek.
Ellenben nem tiltja meg semmi tudtommal, hogy a rendelésük mellé kedvesen csomagoljak nekik egy kis ingyen szerencsesütit. És mindig volt elég színésztehetségem egy hihető bájmosolyhoz. Már csak a "szerencse"sütik hiányoznak, és annyi vesződést nem ér a szabadidőmből a téma, hogy magam álljak neki a feltalálásukhoz, ha már úgyis létezik a Maximuláns termékcsoport. A többi egy kis kreatív átváltoztatás, hogy ne legyen a megérdemelt ajándék olyan egyből felismerhető, aztán sok szerencsét ahhoz, amit kaptál, az melyik fajtából készült.
Már csak a megfelelő polcokig kéne eljutnom, ami nem lenne olyan nehéz, ha nem most zúdulna be egy vevőtömeg, ami nem arra sodor, mint én magam mennék.
Megvannak a hátrányai is a hobbittermetemnek.
A trágyagránát-osztály irányában kötök ki helyette, környékén a Wállalat egy kissé túl lelkes, gyanúm szerint új alkalmazottjának, akit igazán áthelyezhetnének egy kellemesebb termékosztályra. Érteni tudom én a szorgalmát, de muszáj pont a bűzpatronokból tartania a példákkal szemléltetett kiselőadást? Elég könnyen felismerhető arckifejezésről, hogy a jelen áldozata sem épp ezen kínálat után érdeklődik, így gondolok egyet, és odafurakodok kimenteni.
-Köszönjük szépen, de a kishölgy itt a csábító parfümöket keresi, csak még nem ismerte ki magát az üzlet elrendezésében.
Apropó egyet lehet találni, ki kapja az első ajándék sütit, ha valaha betéved a Deranged-be...

[gördülékeny]

Annyira szép, gördülékeny napnak indult. Annyi volt a tervem, hogy amíg anya és Kira vásárolgatnak, én lelépek, és megnézem azt az új seprűt, amit kiállítottak a Kviddics a javából kirakatában. Még csak be sem akartam menni, csak megnézni - esélyem úgysem volt új seprűre. Mármint a seprűm viszonylag új volt, de ki vagyok én, hogy megcsaljam a családom márkáját.
Már majdnem odaértem a bolthoz, amikor belekeveredtem abba a tömegbe, ami Weasley-ék előtt volt - mindig. Próbáltam átevickélni a sok-sok boszorkányon és varázslón, de túl kicsi volt, és túl könnyű ahhoz, hogy ne sodorjon magával a tömeg. Egy lovagias iskolatársam még belém is karolt - azt hitte, én is a boltba tartok -, és amire feleszméltem, addigra már a boltban voltam.
A tűzzománc ablakokon tűzött be a nap, az előtérben pedig valami mágikus szökőkutat reklámoztak, így elég párás volt odabenn a levegő.
Egyet kettőt fordultam, és már beljebb is sodródtam, én meg egyre morcosabb voltam, mert egyáltalán nem a varázsvicc boltba készültem, és ez csak az időmet vesztegette. Ilyenkor, amikor elugrottunk az Abszol útra, nem volt sok időm, csak pár helyre tudtam beugrani - lehetőség szerint anyám és a húgom nélkül.
Már éppen indultam volna kifelé, amikor egy kedves lány elém tartott egy marék trágyagránátot.
-Kettőt fizetsz, hármat kapsz akciónk van a legújabb, igazán büdös trágyagránátjainkból! Próbáld ki. - nyújtotta felém az egyiket, és sikerült egy mélyet beleszippantanom a bűzbe.
-Merlinre! - kiáltottam fel. - Miből van ez? - kérdeztem, egyáltalán nem kíváncsiságból.
-Az üzleti titok. - vigyorgott rám titkolózón a lány. - Tessék... - már nyomta is a kezembe. - Ezek a legjobb minőségűek.
Már éppen nyomtam volna vissza a kezébe, amikor megjelent mellettem egy nálam pár évvel idősebb lány, és kihúzott a csávából:
-Köszönjük szépen, de a kishölgy itt a csábító parfümöket keresi, csak még nem ismerte ki magát az üzlet elrendezésében.
Én pedig azzal a lendülettel visszanyomtam az eladó lány kezébe a gránátokat.
-Huh, köszi szépen. - mosolyogtam rá a lányra. - Megmentettél. - Beleszagoltam a kezembe, fintorogtam, és az ismeretlen lány felé nyújtottam a kezem. - Atyaég, szerinted erre van valami szappan?