West End Színház

Evelyn Pye pennájából



A Theatherland szívében kapott helyet a West End színház, ahova már az 1500-as évek óta járnak az emberek kikapcsolódni. Magába ötvözte a modern kori technológiát a régi korok világával, így olyan különleges látványt nyújt, ami máshol nem található meg a világon. Mára olyan népszerű lett, hogy mind varázsló mind mugli színészek megfordulnak a falai között. Ilyen volt például Ewan McGregor, Jeremy Irons vagy Brook Shields. A varázslók közül pedig Ruby Holloway, Leigh Moon.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Magányosan ébredt. Az egész ház olyan kihalt volt, mióta Willow elment Alexiával. Csak két hét volt az egész, mégis hihetetlenül hiányzott neki a lánya. Hiányoztak a közös programok, az, hogy legendás lényeket csodáljanak a különleges parkban, együtt főzzenek vagy színházba járjanak… Ez utóbbi volt az egyik kedvenc szórakozásuk a lányával, gyakorlatilag az összes – a városban futó darabot látták -, persze azok közül, amik gyerekeknek valók voltak. Az operaház fantomja nem tartozott ezek közé, Cherub viszont imádta, úgyhogy úgy döntött, ezen a magányos szombati napon feldobja a kedvét azzal, hogy beül az előadásra. Megvoltak a kapcsolatai, így sikerült az utolsó pillanatban jegyet szereznie a színház igazgatójától, akinek csodás orrot varázsolt, miután beleharapott egy megvadult bagoly. Ralph azóta is hálás volt neki ezért, így bármelyik előadásra kért jegyet, valahogy mindig megoldotta, hogy a legjobb helyre szóljon a jegye, akkor is ha teltház volt aznap este. Miután elrendezte a dolgait otthon, még volt egy bő órája az előadás előtt, és eszébe jutott, hogy milyen régen sétált már egy jót Londonban. Az otthona a külvárosban volt, egy erdős, intimebb területen, és általában véve nem nagyon vágyott a zajos, zsúfolt belvárosba, de ma este érezte, hogy erre van szüksége. Épp a Trafalgar téren bóklászott, szemügyre véve a szökőkutat, amibe a turisták lelkesen dobálták az aprókat – ennek a mugli szokásnak a célját sosem bírta felfogni igazán – amikor egy pillanatra elbambult és véletlenül nekiment valakinek. Gyorsan oldalra kapta a fejét, és egy világító kék szempárral találta szembe magát.
– Elnézést kérek, nagyon röstellem… - kezdte, majd már mozdult volna arrébb, de valami megakadályozta ebben. Döbbenten vette észre, hogy egész egyszerűen egymásba szorult a kezük, a mágia különös tréfája folytán. – Ajj – sóhajtott nagyot. – Már megint a Szeszély… - mondta bosszankodva, s közben óvatosan figyelte a nő reakcióját, hogy vajon tudja-e, mi az a szeszély, vagy egy varázstalannal áll szemben, mert ebben az esetben nem akart többet mondani…
Medimágusként tudta, hogy ilyenkor az lenne a teendő, hogy azonnal bemenjenek a Szent Mungóba, ahol majd szétválasztják őket. Ez már rutineljárásnak számított az ispotályban, naponta több ilyen szerencsétlenül járt páros jelent meg ugyanis, akik összeragadtak valamely testrészüknél. Épp ezért jól tudta, hogy bármilyen ijesztőnek is tűnik ez a helyzet, valójában nem veszélyes, egy gyors varázslatnak köszönhetően már mehetnének is a dolgukra. Csakhogy most ez a rövid kitérő nem férne bele neki, ha elakarja érni az előadást… Akkor lekésné a darab elejét, és protekció ide-vagy oda, a későket nem engedik be, s így bizony lőttek az estéjének… Megpróbálkozott hát a nyilvánvalóan kínos lehetetlennel és megkérdezte:
- Cherub Willbutch vagyok. Elnézést, biztosan furcsán fog hangzani, de… nincs kedve eljönni velem a West End színházba Miss…? – nézett kérdőn a kék szemekbe. - Az Operaház Fantomját adják ma este, a páholyba szól a jegyem… Olyan régóta szeretném már látni – folytatta kérlelő hangsúllyal.
– Utána ígérem, gyorsan orvosoljuk ezt a kis…khm… malőrt is – pillantott le összefonódott karjaikra. Nagyon remélte, hogy a nő megszánja majd, az elmúlt héten rengeteget dolgozott és annyira ráfért volna a kikapcsolódás. - Ne aggódjon, nem esik baja, ha kicsit elhalasztjuk a szétválasztást... Medimágus vagyok, sokszor láttam már ilyet! - magyarázkodott.

A mágikus fantom

To: Cherub Willbutch

Teljesen átlagos napnak indult. Serena elrendezte a mindennapi teendőit, gyorsan bevásárolt még pár tankönyvet az Akadémiára, megevett egy fagyit Florean Fortescue-nál, aztán elindult a St. James Park felé, ahol a rég nem látott barátaival tervezett találkozni.
A Trafalgar téren aztán a feje tetejére állt a világ. Szó szerint, mert egy magas férfi szinte fellökte, és éppen hogy nem esett el. A barna hajú, zöldeskék szemű férfi elkapta a karját, és egy mozdulattal, furcsa mód a kezük is összekulcsolódott. Akárhogy próbálkoztak, nem sikerült elszakadniuk egymástól.
A Szeszélyről Serena sokat hallott már, de most először tapasztalta meg igazi, mágikus valójában, milyen is az, amikor a mágia szeszélyeskedik a környezetében. Döbbenten figyelte az összeragadt kezüket, és egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne próbáljon elhúzódni az ismeretlen férfitól.
Ami pedig ezután következett, az tényleg nem része egy átlagos napnak. A férfi - Serena hamar megtudta, hogy Cherub Willbutch-nak hívják -, bejelentette, hogy ő színházba készült éppen.
... nincs kedve eljönni velem a West End színházba Miss…? - tette még hozzá Cherub.
Serena lányos zavarában nem is gondolkodott, csak kapásból válaszolt a kérdésre:
-Fawley. Serena Fawley. - motyogta, és még mindig próbált napirendre térni a Szeszély bekövetkezte felett.
-A minek a mijét? - Serena, aranyvérű lévén nem sokat járt mugli színházba, nem igazán ismerte a mugli történeteket. Mindig is varázslók között élt, nem igazán érdekelték a mugli színházi előadások. A férfi viszont olyan kétségbeesetten nézett rá, és látszott rajta, hogy annyira szeretné megnézni ezt a darabot, hogy Serena szíve hamar meglágyult.
-Ha megígéri, hogy jól fogok szórakozni, akkor elmegyek Önnel. - válaszolta végül, halvány mosollyal. Most, hogy már kezdte megszokni, hogy egy férfi kezéhez ragadt a saját keze, próbálta inkább kalandnak, mintsem kényelmetlenségnek felfogni azt, ami történt.
Mint kiderült, Cherub medimágus, így Serena még nyugodtabban vetette bele magát az estébe.
-De ha Ön medimágus, akkor miért nem tud szétszedni minket? - kérdezte kíváncsian, habár sejtette, hogy ehhez szakosodni kell. Emellett a Szeszély mágiáját sem ismerte behatóbban, ugyanis az elmúlt hónapokban messze elkerülte Angliát, így csak mások elmeséléséből hallotta, hogy gondok vannak a mágikus terekben.
Közben Cherubbal karöltve elindultak a West End színház felé. Serena még soha nem járt London eme részén, így nagy szemekkel figyelte a muglik furcsa dolgait. Néha tátott szájjal figyelte, ahogy az autók elmennek mellette, vagy egy-egy kirakat színes, díszes felépítését.
A West End Színház előtt pedig egyenesen megtorpant, és végignézett magán.
-Mr. Willbutch. Azt hiszem, kicsit alul vagyok öltözve. - Serenán egy Hollyhead-i Hárpiák póló és egy farmernadrág volt. - Be sem fognak engedni! - feszengve várta a segítséget Cherubtól.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

- Örvendek Miss Fawley! – mosolygott Cherub a fiatal nőre, miután megtudta becses nevét. Mikor a hölgy rákérdezett arra, hogy miről is beszél voltaképpen, kicsit zavarba jött. Tudhatta volna, hogy nem jó, ha ilyesmivel rohan le egy vadidegent. – Hát… ez egy mugli színház egyik legnépszerűbb színházi előadása… de persze megértem, ha nem érdekli – nézett Serenára bizonytalanul, de szerencsére aztán a nő valamiért mégis megszánta. - Ha megígéri, hogy jól fogok szórakozni, akkor elmegyek Önnel - egyezett bele a meghívásba a hölgy. Talán ennyire látszott Cherubon, hogy mennyire vágyik valamire, ami feltölti a monoton, munkával töltött napok után? Félreértés ne essék, imádta a munkáját, ez volt az élete… Mégis, így hogy a lányát már két hete nem látta, kiüresedettnek érezte magát lelkileg. Nagyon hiányzott neki Willow, de nem akarta  alányát a nyaralása alatt azzal terhelni, hogy mennyire nehéz neki nélküle. Hadd érezze magát jól az édesanyjával Párizsban. Régóta várták ezt az utazást és eddig csodásan sikerült… Össze kell szednie magát, hogy ne essen teljes letargiába a következő időszakban, s erre épp ez az előadás volt az első terve. Nagyon boldog volt hát, mikor Serena beleegyezett abba, hogy elkíséri, és ezt nem is volt rest kifejezni.
– Örök hálám kedves Serena. Végtelenül lekötelez! Ígérem, hogy remek estéje lesz!– mosolygott rá melegen, aztán már meg is indult a színház felé, karján a hölggyel, aki érthető módon érdeklődött afelől, hogy miért is nem választja őket szét, ha egyszer épp medimágus.
- Szívesen megtenném, de sajnos nem lehet. Ezt a varázslatot csak egy harmadik személy végezheti el… különben beláthatatlan következményei lehetnek a beavatkozásnak – magyarázta menet közben. Gyorsan odaértek az épület elé, ám ekkor Miss Fawley váratlanul megtorpant.
- Mr. Willbutch. Azt hiszem, kicsit alul vagyok öltözve. Be sem fognak engedni! - mondta Serena, és Cherubban csak most tudatosult, hogy mit is visel a partnere. Egy pillanatra elgondolkodott, majd gyors megoldás jutott az eszébe. – Ha megengedi, gyorsan orvosolom ezt a problémát! Csak menjünk kicsit arrébb – vezette Serenát be egy félreeső ajtón, ahol a pénztár kapott helyet. Mivel az előadás nemsokára kezdődött,  itt most nem volt senki, se eladó, se vevő, így nyugodtan kezelésbe vehette a helyzetet. Szabad kezével a zakójában őrzött pálcájáért nyúlt, majd egy pillanatra Serena ruhája felé irányította a vörösfenyő pálca hegyét, közben elmormolva a varázsigét.
- Vestimentum nigreos – mondta, mire Serena felsője és farmerja egyszeriben feketére változott. Bár nem egy estélyi ruha, azért így már biztosan nem nézik ki a színházból. A fekete elég visszafogott szín, és akkor is elegánssá teszi viselőjét, ha amaz egy pólót és egy farmert visel.
– Ne aggódjon, az előadás végén visszacsinálom – mosolygott biztatóan Serenára, majd eltette a pálcáját a helyére. – Most már készen állunk, azt hiszem… - sóhajtotta megkönnyebbülten, s egy újabb ajtó kinyitása után előreengedte Serenát, már amennyire ezt szorult helyzetük engedte. Aztán a hallban elhelyezett díszes órára pillantott, ami hat óra ötven percet mutatott.
– Kér esetleg valamit enni, inni? Még van egy kis időnk az előadás előtt – kérdezte Serenát, fejével a büfé felé biccentve, ahol mindenféle mugli finomságot lehetett kapni.

A mágikus fantom

To: Cherub Willbutch

A pénztár melletti kis helyen Serena alulöltözöttségét Cherub nemes egyszerűséggel orvosolta: a Hollyheadi Hárpiák pólót, és nadrágot gyorsan feketévé varázsolta, így a lány már alkalmasnak tűnt végignézni egy színházi előadást. Ettől függetelenül Serena továbbra is azon gondolkodott, hogy vajon érdekesnek fogja-e találni a mugli színházat. Varázslószínházba is eddig csak egyszer volt, James, a keresztapja vitte el egy londoni varázslótársulat gyerek darabjára még nyolc évesen, de azóta inkább a mágia tanulmányozásával foglalatoskodott, mint a mágikus és mágiamentes kulturális értékeket ismerte volna meg.
Amíg Cherub a ruhák átalakítását végezte, Serena a Szeszélyen és a következményein gondolkodott. Egyelőre még nem volt elviselhetetlenül kényelmetlen a Szeszély következménye, az hogy összegabalyodtak, de persze hosszútávon nem akart Cherub sziámi testvére lenni.
-Ugye, ennek nem lesz maradandó nyoma? - mutat összeragadt karukra. - Elnézést, hogy értetlenkedek, de most találkozom először a Szeszéllyel. Néhány hete jöttem haza Dél-Amerikából, ott nem igazán voltak ilyen problémák. És milyen beláthatatlan következményekre gondoljak, amikor ezt említi? Csak a jövőre nézve...
Igazán érdekesnek hangzik a Szeszély. Serena ismerősei megemlítették a leveleikben, de mivel senkivel nem történt hasonló eset, a részleteket nem ismerte. A szüleit pedig fenn északon, Skóciában a varázslóháború is elkerülte, a Szeszélyt sem érdeklik unalmas skót szigetek.
Mikor elkészült az új ruha, végignézett magán.
-Igazából nekem így is tetszik. - vonta meg Serena a vállát. - Szóval maradhat, ha úgy gondolja... Ne fáradozzon. - mosolygott rá barátságosan.
Mikor Cherub megemlíti az ételt-italt, Serena szeme felcsillan.
-Tudja mit, kedves Cherub. Igyunk egy pohár pezsgőt a véletlen találkozásokra. Remélem, ez az este jól fog végződni.
Serena lelkesen kezdi el húzni a férfit a büfépult felé, és kezd egyre izgatottabb lenni a színházi előadással kapcsolatban.
-Miről szól ez a darab egyébként? És operát fognak énekelni? - kérdezi érdeklődve. Gyermeki izgatottság és öröm árad szét benne, most valami újat fog megtapasztalni. Közben a színház belső terét nézi: mindenhol színek, fények, emberek. Úgy tűnik, mindenki várja már az előadást. Ez biztosan valami népszerű darab lehet. Serena kezdi bánni, hogy nem fektetett több erőt és energiát a színházi előadásokat megismerésébe. Biztosan nagyon élvezte volna őket. Na de ami késik, az nem múlik...

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

- Ugye, ennek nem lesz maradandó nyoma? – kérdezte jogosan Serena.
- Elnézést, hogy értetlenkedek, de most találkozom először a Szeszéllyel. Néhány hete jöttem haza Dél-Amerikából, ott nem igazán voltak ilyen problémák. És milyen beláthatatlan következményekre gondoljak, amikor ezt említi? Csak a jövőre nézve... – aggodalmaskodott a fiatal nő. Cherub mosolyogva megcsóválta a fejét és igyekezett nagyon megnyugtató hangon felelni.
- Ne aggódjon, nem lesz nyoma, csak nagyon fontos, hogy ellenőrzött körülmények között, egy harmadik személy végezze el a szétválasztást. Ami a beláthatatlan következményeket illeti… - hagyott pillanatnyi szünetet. – ...akár emberéletbe is kerülhet, ha nem megfelelő módon próbálja valaki megszüntetni a szeszély hatását – tette hozzá komolyan. Szerencsére ezután nem sokkal odaértek a színházhoz, így a baljós témáról elvonta a figyelmüket Serena öltözéke. Ezutóbbit meglepően hamar sikerült orvosolni, és Cherub felettébb örült neki, hogy a nő elégedett a fekete ruhával. – Nos, rendben, őszintén szólva nekem is tetszik így. Jól áll a fekete Önnek – mosolygott, aztán bekísérte partnerét a színház előterébe. A büfé említésére Serena fellelkesedett, ezzel újabb mosolyt csalva Cherub arcára, aki a beleegyező választ követően természetesen azonnal meg is indult a hölggyel a karján a büfé felé.
- Két pohár pezsgőt kérnénk – mondta Cherub, majd a mellényzsebéből mugli pénzt hámozott elő. Szerencsére tisztában volt a varázstalanok valutájával, lévén, elég gyakran fordult meg a lányával mugli színházban. Miután fizetett, az egyik poharat odanyújtotta Serenának, hiszen egy kezében aligha bírt volna két poharat tartani, majd az egyik kör alakú asztal felé vette az irányt, ahol állva elfogyaszthatták az italt. – Egészségünkre – emelte a poharat koccintásra szabad kezével, majd belekortyolt a pezsgőbe. Viszonylag ritkán ivott alkoholt, de most jól esett neki az ital, kellemes melegséget érzett, ahogy a pezsgőt ízlelgette.
- Miről szól ez a darab egyébként? És operát fognak énekelni? – kérdezte aztán Serena.
- A darab lényege egy fájdalmas szerelmi háromszög… és a plátói szerelem, azt hiszem – foglalta össze a mondanivalót úgy, hogy lehetőség szerint a történetből azért ne árulja el a legfontosabb részeket. Szerette volna, ha az egész meglepetés lesz Serenának. – Egyébként nem opera, de énekelni fognak. A muglik ezt a műfajt úgy hívják, hogy musical – magyarázta lelkesen, majd ismét belekortyolt a pezsgőbe.
– Na és ha szabad megkérdeznem, mit keresett Dél-Amerikában? Nagyon különleges hely, egyszer jártam ott magam is – emlékezett vissza arra a bizonyos utazásra csillogó szemmel.
– Tényleg, Ön már tudja, hogy én medimágus vagyok, de én is kíváncsi lennék arra, hogy maga mivel foglalkozik? – tette még hozzá érdeklődve. Meglepően oldottan érezte magát, holott a valóságban elég szorult helyzetben voltak. Talán a pezsgő tette, vagy az ismerős színházi közeg, de az is lehet, hogy Serena kedvessége és közvetlensége volt rá ilyen hatással. Rég volt már rá példa, hogy csak úgy kimozdult otthonról, általában mindig dolgozott, olvasott, edzett, vagy a lányával volt. Most érezte csak, hogy mennyire ráfért már egy ilyen este.

A mágikus fantom

To: Cherub Willbutch

Serenát megnyutatta, amit a medimágustól hall a Szeszély kapcsán. Úgy tűnik, jó kezekben van, aki tudja, miről beszél - legalább is, ha medimágiáról van szó -, és tapasztalt már a Mágikus Szeszéllyel kapcsolatban. Biztosan nem ez az első eset, amikor találkozik vele. A Szent Mungóban valószínűleg napi szintén megfordulnak ilyen szerencsétlen alakok, biztos ennél sokkal durvábbat is látott már. Serena továbbra is úgy gondolta, hogy ez a kéz összeragadás nem is annyira vészes,rosszabbul is elsülhetett volna az este, mint hogy egy szimpatikus fiatalemberrel mugli színházba nézzenek meg valami éneklős színdarabot.
A büfébe érve szereztek egy-egy pohár pezsgőt - a férfi igazán felkészült volt, még mugli pénz is volt nála - és egy kis kör alakú asztal mellett állva kortyolgatták a buborékos italt.
A színdarab, mint kiderült, valami szerelmi háromszögről fog szólni. Persze, örök klasszikus, a lány, akit két férfi is szeret, és a lány majd szenved egy sort, hogy kit is válasszon. Hát jó, majd lesz valahogy - gondolta Serena, és megpróbált lelkesedni a - mint megtudta - musical iránt.
-Ne haragudjon. Biztosan nagyon tudatlannak tűnök, hogy nem ismerek ilyen darabokat. Ez biztosan nagyon kedvelt előadás lehet. Mindenki olyan izgatottnak tűnik. - mentegetőzött a lány, miközben zavartan körülnézett. - Tudja, kiskoromban nekem inkább meséket, legendás történeteket olvastak fel, mint hogy színházba jártunk volna. Nem is vagyok benne biztos, hogy azon a szigeten van színház? - ráncolta a homlokát elgondolkozva.
-Ön is járt Dél-Amerikában? Melyik részén? Én most Argentínában, Chilében és Peruban voltam. Tudta, hogy Chilében van a világ egyik legmagasabban található obszervatóriuma? - Serena kezdett belelkesedni. Belekortyolt a pezsgőjébe, és alig várta már, hogy folytathassa a mondanóját. A világ körüli útjáról, és az ott szerzett tapasztalatokról mindig szeretett mesélni. - Jajj, elnézést. - tette hozzá gyorsan. - Csillagász vagyok, asztronómiával foglalkozom. Az elmúlt egy évben a szüleim jóvoltából ellátogathattam több obszervatóriumba is, ahol barátaink dolgoznak. Így jártam Dél-Amerikában is.
Úgy tűnt, Cherubot őszintén érdekli Serena képzettsége, és a lány csak remélni merte, hogy továbbra is fenn tudja tartani a férfi érdeklődését, mert a csillagászatról órákat tudna mesélni. De ennyi ideje nem volt, mert csengettek. Serena kíváncsian nézett körbe.
-Most már be kell mennünk? - vette kicsit halkabbra a hangját, amelyet átjárt az izgatottság. - Mindjárt kezdődik az előadás, ugye?
Úgy érezte magát, mint gyerekkorában. Kisgyermeki izgatottság költözött a szívébe, és alig várta, hogy valami újat tapasztalhasson meg. Habár össze voltak tapadva, mégis kicsit szorosabban karolt Cherubba, és hagyta, hogy a férfi a páholyukba vezesse.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Amikor Serena szabadkozni kezdett azzal kapcsolatban, hogy nem ismeri ezt a darabot, és úgy általában véve a mugli darabokat, Cherub elmosolyodott.
- Ugyan, kérem, ne szabadkozzon! Tényleg nagyon népszerű előadás, de a varázstalanok körében. Igazából elég ritka, hogy egy varázsló úgy szeresse a mugli színházat, ahogyan én – mondta. Azt nem tette hozzá, hogy aranyvérű varázsló, pedig ez volt az igazság, de sosem gondolta, hogy ez igazából fontos lenne. A családja pedig mindig is elfogadó volt azzal kapcsolatban, hogy mennyire rajongott a mugli előadásokért. Az igazat megvallva ezt a rajongást Alexiának köszönhette. Tiszavirág életű kapcsolatuk előtt és után nagyon mély barátságot ápoltak mindig is, és bár Alexia boszorkány volt, táncosként rendszeresen szerepelt varázstalan színházakban. Ő volt hát az, aki megmutatta Cherubnak eme világ különleges hangulatát, s a férfi hamar beleszeretett ebbe a miliőbe.
- Az igazat megvallva mindig a lányommal szoktunk ilyen előadásokra járni, de ő pár hete elutazott Párizsba az édesanyjával, ezért néztem volna most meg egyedül ezt az előadást. Akarom mondani, amúgy is egyedül néztem volna, mert ez a darab még nem Willownak való… túl komoly és félelmetes egy hat éves kislánynak – magyarázkodott aztán. Kicsit zavarban volt, hiszen nem gyakran fordult elő, hogy egy vadidegennel menjen színházba, pláne nem úgy, hogy a mágikus szeszély kerítőként közreműködött az ügyben. Figyelmesen hallgatta Serena beszámolóját Dél-Amerikáról. – Igen, én Peruban jártam, egy különleges gyógymódot sajátítottam el ott még az egyetemi tanulmányaim alatt, az egyik nyári szünetben. Szívesen visszatérnék, csodálatos hely – mesélte. Cherub felettébb érdekesnek találta a nő szakmáját, és mikor alkalma nyílt rá, ezt gyorsan ki is fejezte.
- Hmmm, az asztronómia hihetetlen izgalmas tudományág – jelentette ki. Medimágusként jó pár olyan szakmabelivel találkozott már, akik kételkedtek a csillagászat tudományos mivoltában, ő azonban mindig is hitt benne. Talán azért is volt nyitottabb az átlagnál, mert édesanyja látó volt, s gyakran támaszkodott csillagász barátai segítségére egy-egy látomása megfejtéséhez. Cherub tehát tisztán és őszintén hitt abban, hogy a csillagok útjai – ha nem is kifürkészhetetlenek – elengedhetetlenül fontosak a világ alakulását tekintve.
- Ön is tervezi, hogy visszatér még? – kérdezte kíváncsian, de ekkor becsöngettek, így valóban szedelőzködniük kellett.
- Igen, ez a csengetés az előadás kezdetét jelzi. Kérem kövessen – indult meg Serenával a karján a páholyuk felé. Egy bordó szőnyeggel bevont lépcsőn lépkedtek fölfelé, majd balra fordultak, és már ott is voltak a tágas, csodás kilátással rendelkező páholyban. Cherub helyet foglalt az egyik bársonyfotelben, s ha Serena is elkényelmesedett, felé fordult.
- Mindjárt kezdődik… remélem, tetszeni fog Önnek, elég szenvedélyes darab – jegyezte meg, majd a függöny felgördült, és az Operaház fantomjának nyitó taktusa azonnal magába szippantotta a nézőteret. Pár perc elteltével Cherub óvatosan oldalra pillantott Serena felé, remélve, hogy partnere érdekesnek tartja az előadást.

A mágikus fantom



To: Cherub Willbutch

Habár Cherub próbálta nyugtatni, Serena mégis úgy érezte, hogy ő a kulturálatlan balfék, aki még sosem járt színházban - sem mugliban, sem varázslatosban. Mindenesetre lenyűgözte, hogy egy varázslót mennyire érdekelhetnek ilyen mugli dolgok. Serena meglehetősen elmaradtott volt ezen a téren. A szülei sosem erőltették, hogy megismerje a muglikat, a környezetében is főleg varázstudó emberek éltek, és a Skye-szigeteken sem a mugli lakossággal volt kapcsolatban. Így minden, ami a varázstalan világ privilégiuma volt, kimaradt Serena életéből.
-Ó, van egy kislánya? Willow, gyönyörű neve van. - mosolyodott el a lány. - Mit csinálnak az édesanyjával Párizsban? És hogy-hogy Ön nem utazott velük? - Amint kimondta a kérdéseket, érezte, hogy túl messzire ment. Túl közvetlen volt, túl barátságos. Talán sértően közvetlen volt. Valószínűleg semmi köze nincs hozzá, de Cherub annyira kedves és nyílt volt eddig vele, hogy eszébe sem jutott, hogy esetleg a férfi magánügyeihez semmi köze nincsen. Kicsit aggódva, és bűnbánóan nézett a férfira, így jelezve, hogy ne haragudjon, ha túl messzire ment.
-Ó, Peru. - sóhajtott fel Serena, visszagondolva arra a sok csodálatos dologra, amit ott látott és tanult. - Peruban különösen fejlett a medimágia. Én is ott tanultam a legtöbbet a gyógyító bájitalokról. Különösen a sárkányhimlő gyógyítására szolgáló, különleges perui gyógynövényekből készült teáról. Tudta, hogy a graviolát újholdkor szedik le, akkor sokkal jobban hat a kezelés?
Serenának megint figyelmeztetnie kellett magát arra, hogy nem kellene ennyire belemennie a kedvenc témájába. De valahol mélyen remélte, hogy a medimágus legalább egy kicsit nyitott az asztronómia, a bájitaltan és a medimágia összefüggéseire.
Végül megszólalt a csengő, és így már sokadszorra menekült meg a lány az este folyamán egy kínos szituációtól. Cherub bekísérte a páholyukba, kényelmesen elhelyezkedtek. Serena végig a páholy peremén lógott, mint egy kislány.
-Azta, mennyien vannak. Olyanok, mintha pici játékbabák lennének, akiket mind be akarnánk ültetni a sorok közé. És mindenki mennyire csinos.
Aztán a színpad felé terelődött a figyelme.
-Ahha, szóval a függöny felhúzódik - és már húzódott is fel, ahogy kimondta. - és kezdődik az előadás. - dőlt hátra a székébe. Eléggé izgult, így gondolkodás nélkül megfogta Cherub kezét, ami már amúgy is összeragadt a lányéval.
Ahogy elkezdődött a zene, Serena tátott szájjal figyelte, ahogy a fények a színpadra összpontosulnak, és megkezdődött az előadás. A lányt teljesen lenyűgözte a zene, a színészek, az élő zene, ami a zenekari árokból jött, és a díszlet monumentalitása. Teljesen belefeledkezett a darabba, és a szünetben lelkesen nézett Cherubra.
-Akkor most, ha jól értem, van az énekes lány, Christine, aki szerelmes Raoulba, viszont bejött a képbe a Fantom, akit lenyűgözött a lány hangja, és most meg akarja szerezni magának? És mi lesz? Sikerül neki? A lányt is nagyon lenyűgözte a Fantom. De Raoul olyan kedves és lelkes, és tuti szerelmes Christine-be. Mennyit kell várni a második felvonásra? - kérdezte izgatottan, és tényleg őszinte, gyermeki rajongással várta a második felvonást.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

- Ó, van egy kislánya? Willow, gyönyörű neve van.  Mit csinálnak az édesanyjával Párizsban? És hogy-hogy Ön nem utazott velük? – érdeklődött Serena, és Cherub cseppet sem érezte tolakodónak a kérdést. Először is jól esett neki Serena társasága, kedves, intelligens nőnek ismerte meg ez alatt a röpke idő alatt is, mióta találkoztak, és hát magától értetődött a kérdés, hogy miért nincs vele a családja.
- Köszönöm… Csodás gyermek. Őszintén szólva az édesanyjával sosem alkottunk egy párt, barátok voltunk és vagyunk a mai napig, így nem élünk együtt. Ennek ellenére közösen, teljes egyetértésben neveljük a lányunkat, aki kétlaki életet él. A nyáron Alexiának, az édesanyjának különleges felkérése érkezett Párizsból. Ő ugyanis táncosnő, s erre a bizonyos fellépéssorozatra kísérte el őt Willow – magyarázta igen hosszasan, de hát ez olyan összetett helyzet volt, amit nem tudott volna rövidebben megfogalmazni. Remélte, hogy Serena nem veti meg majd azért, mert úgy lett gyermekük, hogy nem tervezték, s emiatt nem alkottak igazi családot. Akarom mondani ez azért nem igaz, hiszen nagyon szerették egymást, és minden nehéz helyzetben összetartottak, mindössze nem szerelemből, hanem barátságból szerették egymást a szülők. Cherub ezután figyelmesen hallgatta Serenát, s sűrűn bólogatott, amikor Peruról áradozott.
- Tudta, hogy a graviolát újholdkor szedik le, akkor sokkal jobban hat a kezelés? – árulta el a nő.
- Nem, ezt őszintén szólva nem tudtam, de köszönöm, hogy megosztotta velem, hasznos információ – mosolyodott el, majd eljött az idő, hogy elfoglalják helyüket a páholyban. Cherub örült, hogy Serenát lenyűgözte a színház atmoszférája, a reakciója alapján arra következtetett, hogy talán soha nem látott még színházat belülről.
- Ahha, szóval a függöny felhúzódik... és kezdődik az előadás.
- Bizony – osztotta a lelkesedését Cherub. Az első felvonás csodálatos volt, Cherub nagyon örült, hogy jó szereposztást fogtak ki. Volt pár kedvenc színésze itt a Westend Színházban, és szerencséjükre ma este a többségük színpadra is lépett. Mikor a függöny bezárult előttük, Serena kíváncsian kérdezte tőle:
- Akkor most, ha jól értem, van az énekes lány, Christine, aki szerelmes Raoulba, viszont bejött a képbe a Fantom, akit lenyűgözött a lány hangja, és most meg akarja szerezni magának? És mi lesz? Sikerül neki? A lányt is nagyon lenyűgözte a Fantom. De Raoul olyan kedves és lelkes, és tuti szerelmes Christine-be. Mennyit kell várni a második felvonásra?
Cherub mosolyogva gondolta végig, hogy mit is válaszoljon erre a kérdésáradatra. Természetesen nem akarta lelőni az előadás fordulatait előre.
- Tökéletesen látja a helyzetet, igen. Szerintem jobb, ha nem árulom el, hogy mi lesz a második felvonásban, így igazi meglepetés marad… A jó hírem viszont, hogy nem kell sokat várni, tíz perc múlva kezdődik. Szeretne visszamenni a hallba és inni valamit, vagy inkább maradjunk itt? – kérdezte előzékenyen a férfi, majd hozzátette:
- Na és mondja, ha Christine helyében lenne, kit választana? Raoult vagy a Fantomot?

A mágikus fantom

To: Cherub Willbutch

Az előadás kezdete előtt már nem maradt idő arra, hogy Serena reflektáljon Cherub családjának dolgaira, de megjegyezte magában, hogy erre a szünetben mindenképpen illő lenne visszatérni. Egyértelmű volt a férfi szavai alapján, hogy imádja a kislányát, biztos szívesen mesél még róla, és a kisgyermekek mindig remek társalgási témát adtak mind a szülőknek, mind azoknak, akik kedvelik a kicsiket. Serenának rögtön eszébe jutott az öccse, akit már hetek óta nem látott, és egy kicsit belesajdult a szíve. Már csak pár hét és kezdi a Roxfortot, és akkor még kevesebb idejük lesz találkozni. Kicsit bűntudata is lett amiatt, hogy ezt a nyarat Londonban töltötte, de nem bírta elviselni az otthoni feszültséget és türelmetlen várakozást, ami a szüleitől folyamatosan felé áradt. Így maradt London...
De egyre jobban úgy érezte, hogy jó ötlet volt, még akkor is, ha ez azzal járt, hogy kevesebbet láthatta az öccsét. Szerencsére nemsokára itt az iskola előtti bevásárlás ideje, és megígérte Theonak, hogy ő is vele tart majd.
Gondolataiból, amik az öccse körül jártak végül az előadás szakította ki, és teljesen bele is feledkezett a darabba. Amikor Cherub azzal a kérdéssel fordult felé, hogy kit választana, ő egy kicsit elpirult:
-Én Raoult. Ő a sármos, jóképű, gazdag hapsi, igazi főnyereménynek tűnik. Vagy rosszul gondolom? - nézett a férfira, aztán kicsit jobban kifejtette. - A Fantom mellett nem igazán látnám a jövőt. Ő már teljesen elzárkózott a világtól, neki csak az kell, hogy ne legyen egyedül. De képes lenne feladni a magányát, a nyugodt életét vagy a sebeit feltárni a világ előtt Christine kedvéért? Boldog lenne ő egy ilyen élettel? Boldoggá tudná tenni Christine-t? Szerintem Raoul őszintén szereti Christine-t, és tényleg mindent megtenne érte.
Megvárta Cherub válaszát, és az utána beálló csendben visszaterelte a szót a férfi kislányára és a gyerek édesanyjára.
-Párizs gyönyörű hely, és tökéletes fejlődési és tanulási lehetőség egy olyan művésznek, mint Willow édesanyja. Ő szokott itt Londonban is fellépni? Egyszer szívesen megnézném őt is. És a kislánya szeretné követni édesanyját a színpadon vagy inkább az édesapja szakmája felé kacsintgat? - kérdezte Serena kíváncsian, de teljesen barátságosan. Őszintén érdeklte ez a furcsa, de szeretetteljes család. Mert akármennyire is nem éltek együtt, ők egyértelműen egy családot alkottak.
Időközben fel sem tűnt nekik, hogy el sem mozdultak a páholyuk mellett futó folyosóról. Serena a falnak dőlve hallgatta a férfit, aki kénytelen volt szintén oda támaszkodni, mivel továbbra is össze voltak nőve. De úgy tűnt, erről hajlamosak voltak elfeledkezni, mivel egész jól eltöltötték egymás társaságában az időt. És hogy tovább terelje az beszélgetést, a következőt is megkérdezte:
-Ön a medimágia melyik ágával foglalkozik? Őszintén szólva, egy időben én is érdeklődtem a gyógyítás iránt, de végül más felé terelődtem. De a kutatási területem egy része az asztronómia és a gyógyító bájitalok kapcsolatával foglalkozik.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Kíváncsian várta Serena válaszát, vajon kit választana Christine helyében. - Én Raoult. Ő a sármos, jóképű, gazdag hapsi, igazi főnyereménynek tűnik. Vagy rosszul gondolom? A Fantom mellett nem igazán látnám a jövőt. Ő már teljesen elzárkózott a világtól, neki csak az kell, hogy ne legyen egyedül. De képes lenne feladni a magányát, a nyugodt életét vagy a sebeit feltárni a világ előtt Christine kedvéért? Boldog lenne ő egy ilyen élettel? Boldoggá tudná tenni Christine-t? Szerintem Raoul őszintén szereti Christine-t, és tényleg mindent megtenne érte – magyarázta a nő, s Cherub egyetértően bólogatott.
- Nagyon jól látja a helyzetet… A Fantom valóban nem tudná boldoggá tenni Christine-t, Raoul pedig teljes mértékben szereti és oltalmazza őt, úgy, ahogy az Christine-nek jó. Mindazonáltal, én valahol mélyen a Fantommal is együtt érzek – vallotta be. Cherub számára egyáltalán nem volt nehéz a torz, mások számára ijesztő és elborzasztó emberrel közösséget vállalnia lelkiekben, hiszen ő maga is merőben más volt, mint az átlag emberek. Cherub nőnek született, s hosszú, kitartó procedúra során változhatott csak 18 éves korában férfivá. A nemtranszfigurációs eljárásnak köszönhette mostani testét, melyet mentora, Frank Ziggens professzor fejlesztett ki. Mióta férfiként élt, végre elégedett volt az életével és önazonosnak érezhette magát, s arra tette fel saját életét, hogy másoknak is segítsen, ha problémájuk van a testükkel. Ezért lett medimágus, s választotta a plaszti-medimágiai szakirányt, amit azóta is mély hivatástudattal űzött. Serenának ezt azonban egyelőre nem akarta elárulni. Alig pár órája ismerte őt ugyanis, s bár nagyon szimpatikus és mély bizalmat ébresztő embernek ismerte meg, nem akarta magát ilyen hamar kiadni valakinek. Pláne nem olyan helyzetben, hogy szó szerint össze voltak láncolva. Így, ha a nő esetleg elborzadt volna az igazság tudatában, nem tudta volna kedvére magára hagyni Cherubot, amíg el nem jutnak a Szent Mungóba. Cherub nem ecsetelte hát tovább, miért érez együtt a Fantommal. Azt azért nagyon sajnálta a történetben, hogy nyomorúságos élete miatt képes másokat meggyilkolni ez a lény… Ezt az egy dolgot természetesen semmilyen tekintetben nem tudta megbocsátani a Fantomnak. Azt viszont, hogy mindent elkövetett, hogy valaki nyilvánvaló fogyatékossága ellenére szeresse… nem volt nehéz átéreznie. Természetesen voltak már kapcsolatai élete során, de soha senki nem szerette őt igazán szerelemből, elfogadva őt a múltjával együtt. Alexia nagyon szerette, de csak mint barátot, s ez az érzés Cherub részéről is csak ezen a szinten volt kölcsönös. Ezért is jöttek ki kiválóan szülőtársakként, Willow nagy örömére.
- Párizs gyönyörű hely, és tökéletes fejlődési és tanulási lehetőség egy olyan művésznek, mint Willow édesanyja. Ő szokott itt Londonban is fellépni? Egyszer szívesen megnézném őt is. És a kislánya szeretné követni édesanyját a színpadon vagy inkább az édesapja szakmája felé kacsintgat? – kérdezte a témához kapcsolódóan Serena, s Cherub mosolyogva felelt.
- Igen, Alexia itt is gyakran fellép, több színházban is. Ami azt illeti, Willow szinte biztosan nem a mi nyomdokainkba lép majd, mert már ilyen fiatalon is örökölte a nagyanyja, az én édesanyám jós tehetségét, és a jövőben mindenképpen ezt az adottságát szeretné fejleszteni – mesélte örömmel. Nagyon büszke volt a lányára, bármennyit tudott volna róla áradozni, és ezt bizonyára Serena is észrevette.
- Ön a medimágia melyik ágával foglalkozik? Őszintén szólva, egy időben én is érdeklődtem a gyógyítás iránt, de végül más felé terelődtem. De a kutatási területem egy része az asztronómia és a gyógyító bájitalok kapcsolatával foglalkozik – érdeklődött még Serena.
- Nocsak, ez nagyon izgalmasan hangzik! Szívesen meghallgatnám bővebben, ahogyan erről a bizonyos kapcsolatról mesél, amit kutat. Én plaszti-medimágus vagyok, és nagyon szeretem a munkámat, aminek köszönhetően rengeteg embernek tudok segíteni – mosolygott a nőre, majd mikor meghallotta a csöngőt, így szólt: - Kezdődik a második felvonás - kísérte vissza őt a páholyukba közben. Hamarosan ismét felgördült a függöny, s Cherub megint az előadásnak szentelte figyelmét, amely tényleg lenyűgözően sikerült. A medimágusra nagy hatást tett a Fantom története, és a drámai végjelenet után, ha tapsolni nem is tudott – a Szeszély kellemetlen hatása miatt – elismerő pillantása és lelkes ujjongása elárulta, mennyire tetszett neki az előadás.
- Nos, hogy tetszett? Erre a végkimenetelre számított? - érdeklődött Serenától.

A mágikus fantom

To: Cherub Willbutch

- ... én valahol mélyen a Fantommal is együtt érzek. - válaszolta Cherub a nő monológjára a szerelmi háromszögről.
-Azt hiszem, mindenki így van. Legalább is, mindenki beleképzeli magát a Fantom helyzetébe is. Mert rettenetes lehet megbélyegzettként élni, torz testtel, amit nem mer az ember felvállalni. - Látta, hogy Cherub elgondolkodik, így hagyta kicsit a gondolataiba mélyedni. Addig inkább körülnézett a színházban. Serenát lenyűgözte a régi és az új stílusok keveredése. Az épület maga nagyon régi lehetett, millió hasonló darab játszódhatott már le itt. Viszont tele volt modern mugli ötlettel, reklámmal, fénnyel, díszítéssel. Mindig érdekes volt számára megszemlélni, mennyit változhatott egy-egy hely, épület az évek folyamán. Habár Serenát sosem érdekelték igazán a mugli dolgok, ez a színház - még őt is meglepte - igazán nagy hatással volt rá. Végül csak visszatérte a beszélgetéshez, és Cherub kislányára terelődött a szó.
-Kíváncsian várom, hogy halljak Willow jóslatairól. - mosolygott Serena. Valójában nem igazán hitt a jóslásokban, és mindig is furcsának tartotta, hogy ugyanazokból a bolygóállásokból, csillagképekből és égi dolgokból a jósok teljesen más dolgokat hoztak ki, mint ők, asztronómusok. A csillagászatot tartotta a tudománynak, a jóslást pedig a szerencsén és az elmén alapuló mágiaágnak. Ugyanakkor olvasott és hallott igazi jóstehetségekről és jóslatokról, így egyáltalán nem nézte le Cherub lányának képességét. Az igazi jóstehetségek komoly segítséget jelentettek a varázslótársadalomnak, még akkor is, ha rejtélyes és gyakran megfejthetetlen jóslatokkal álltak is elő. Bezzeg az asztronómia! Ők mindig tényekkel és megfelelően alátámasztott adatokkal tárták a nyilvánosság elé, amit kiolvastak a csillagokból. - Habár, én megtartom az érdeklődésemet a csillagok tényleges mozgásánál és annak elemzésénél, de sok sikert kívánok Willow-nak. Remélem beteljesítheti az álmait. - mondta őszintén. - Az én öcsém szeptemberben kezdi a Roxfortot, kíváncsi vagyok, belőle mi lesz. Habár ő már most teljesen oda van az asztronómiáért, de bízom benne, hogy más érdeklődést is talál az iskolában. Kifejezetten tehetséges kviddicsben. Habár főleg édesapánkkal szokott játszani, de remélem bekerül a háza csapatába is.
Végül a szünet végére mégis csak visszaterelődött a szó a munkájukra, és arra, hogy mivel is dolgoznak. Serena nem volt túl járatos a plaszti-medimágiában, de rögtön elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen kutatásokat is lehetne végezni a plasztimedimágia és az asztronómia kapcsolatával. Ezernyi lehetőség villant fel előtte, de gyorsan lehűtötte magát. Ahogy ő sem volt elég nyitott a jóslásokra, a medimágusok többsége sem értett egyet azzal, hogy a csillagok és a bolygók állásának bármi köze lenne a mágia erősségéhez. Serena szomorúan gondolt arra a sok elszalasztott lehetőségre, amivel boszorkányok és varázslók tucatjait lehetett volna megmenteni, ha kicsit nyitottabbak az orvosok az új eljárásokra. De Cherub elég nyitottnak és modern gondolkodásúnak tűnt. Serena már bele is kezdett volna az elméletének ismertetésébe, amikor megszólalt a csengő. Egy kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy nem beszélhet imádott tudományáról, ugyanakkor lelkesen várta a második felvonást. Kíváncsi volt a történet végére, hogy Christine végül kit választ.
A második felvonás legalább olyan izgalmas volt, mint az első. Serena kíváncsian várta, mi lesz a történet befejezése, mi fog történni a Fantommal. A végén ámulva sétált ki - még mindig Cherubhoz ragadva.
-Ez egyszerűen zseniális volt. Az elején a maszkabál, aztán az egész akciódús jelenet. És végül azért a Fantom rájött, hogy nem kényszerítheti Christine-t szerelemre. Nem is tudom, milyen lehet úgy élni, hogy tudja, csak kényszerből választotta őt. Ez olyan, mintha szerelmi bájitalt adna be neki. Annál nincs igaztalanabb szeretet. Én inkább egyedül halnék meg, mint hogy kényszerítsek bárkit is arra, hogy szeressen. Ön is így gondolja, Cherub? - nézett rá kíváncsian Serena a férfira, miközben egymásba karolva sétáltak ki a színházból.

A mágikus fantom



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Serena ezután következő válasza mélyen megnyugtatta a varázslót. - Azt hiszem, mindenki így van. Legalább is, mindenki beleképzeli magát a Fantom helyzetébe is. Mert rettenetes lehet megbélyegzettként élni, torz testtel, amit nem mer az ember felvállalni.
Cherub elismerően bólintott a boszorkány szavaira, melyek szerint – bár ezt már eddig is gyanította – a boszorkány kivételes empátiával volt megáldva. A medimágus le merte volna fogadni, hogy csak nagyon kevesen tudnának igazán együtt érezni a Fantommal, aki ugyan tényleg nyomorult testben jött a világra, ez mégsem menthette volna fel őt a bűnei alól. Következésképp, csak azon érzékeny lelkek törekedtek a megértésére Cherub szerint, akik olyan mély emberismerettel rendelkeztek, hogy nem vetették meg az emberi gyarlóságot másokban. Cherub persze sosem vétett valódi bűnnel senki ellen. Az egyetlen, amit sajnált, az volt, hogy kamaszként nagyon nehezen kezelhető volt, amíg nem sikerült rátalálnia Ziggens professzorra és a nemtranszfigurációs eljárásra. Éveken át fájdalmat okozott hál a szüleinek és öccsének, Morpheusnak azzal, hogy nyers és távolságtartó volt velük… holott ők erről nem tehettek, mégis rajtuk csattant az, hogy Cherub borzalmasan érezte magát a bőrében.
- Kíváncsian várom, hogy halljak Willow jóslatairól. Habár, én megtartom az érdeklődésemet a csillagok tényleges mozgásánál és annak elemzésénél, de sok sikert kívánok Willow-nak. Remélem beteljesítheti az álmait. Az én öcsém szeptemberben kezdi a Roxfortot, kíváncsi vagyok, belőle mi lesz. Habár ő már most teljesen oda van az asztronómiáért, de bízom benne, hogy más érdeklődést is talál az iskolában. Kifejezetten tehetséges kviddicsben. Habár főleg édesapánkkal szokott játszani, de remélem bekerül a háza csapatába is – folytatta aztán Serena, s ezzel a nyitottsággal csak még jobb színben tűnt fel Cherub előtt. A varázsló ennek hangot is adott.
- Köszönöm, ez nagyon kedves Öntől… Jól esik, hogy tudós létére nem néz le egy olyan területet, amely nem tartozik a szó szoros értelemben vett tudományágak közé… Ugyanakkor, ha jobban belegondolunk a jóslás adománya sok szempontból képes kiegészíteni számos fontos területet, akár a tudományban is - fejtette ki saját álláspontját.
- Én is sok sikert kívánok az öccsének, biztosan rátalál majd a saját útjára – tette hozzá mosolyogva még. Mivel édesanyja, Esther is jós volt, így számára mindig teljesen természetes volt, hogy komolyan vegye ezt az adottságot. Jól tudta azonban, hogy a varázslótársadalomban sokan ferde szemmel tekintenek a jósokra, s ezt kénytelen volt elfogadni. Nem az a fajta ember volt, aki bárkit bármitől meg akart győzni. Hitt abban, hogy az embereknek joguk van az önálló véleményalkotáshoz – és nyilvánításhoz, amennyiben ezt kulturált módon teszik. Örült neki, amikor a színházból kifelé sétálva, Serena ismét lelkesen megdicsérte neki az előadást. Csak remélni merte, hogy valóban jól fog szórakozni a boszorkány, s most, hogy ez bebizonyosodott, nagyon megkönnyebbült.
- Abszolút egyetértek Önnel, Serena… Ilyen aljasságra sosem lennék képes… - helyeselt, s közben arra gondolt, hogy a saját életében is mindig eleget tett ennek a párkapcsolataiban. Fontosnak érezte, hogy minden esetben beszámoljon a múltjáról annak, akivel randizott, hogy ennek tudatában dönthesse el, kíván-e a párja lenni, vagy sem. Úgy érezte, ha elhallgatná az igazságot, azzal valójában megtévesztené a másikat, s erre sosem lett volna képes. Ahogy elhagyták a színházat, egy közeli zsákutcába fordult be a varázsló, s itt megtorpant egy pillanatra.
- Azt hiszem, legjobb lesz, ha közösen a Mungóba hoppanálunk. Ne aggódjon, Önnek nem kell semmit csinálnia, majd én odarepítem magunkat – mosolygott biztatóan Serenára, s ha a boszorkány nem ellenkezett, maga elé képzelte az ispotályt, és egy szempillantás alatt ott is termett, karján Serenával.

A játék máshol folytatódik, így a helyszín szabad!

◊ részletek a próbatáblán ◊
2002.07.10.

◊ Sophie ◊
holnapra már tudom majd a szöveget...

zene ◊ Beth dal outfit ◊ simple

Ma reggel, könnyebben keltem fel, mint szoktam, mert abban a tudatban hajtottam álomra a fejem, hogy ma bizony tréningre megyek. Még nyár elején talált anyu egy hirdetést, hogy 15 és 25 közötti fiataloknak tart színházi tréninget a West End. Egy rövid bemutatkozót kellett írni, miért szeretnék menni. Nem nagyon tudtam érdekeset írni, egyszerűen leírtam, hogy fogalmam sincs, merre felé tanuljak tovább, mit kezdjek magammal. Hogy szoktam ugyan rajzolgatni, de nem érdekel annyira, hogy festő vagy micsoda legyek. Egyszóval hogy céltalan vagyok. Hát...felvettek. 15 fiatalt választottak ki, de azt, hogy ki a másik 14, azt nem tudom. Fiúk, lányok vegyesen, gondolom, akik szívesen drámáskodnak, vicceskednek a nyáron. Remélem kicsit felráz majd, eddig eszembe sem jutott soha semmi színjátszás. A mugli iskolámban sem. Soha. Énekelni ugyan énekelgettem, állítólag nem is vagyok hamis, de ennyi. Így hát reggel szinte kipattantam az ágyamból, és villámgyorsan megkreggeloztem, felkaptam egy egyszerű fekete játszós ruhát, és siettem, hogy el ne késsek. Sélelőtt 10re kell beérni. Anya felajánlotta, hogy eljön velem, de hevesen tiltakoztam ellene. Elég korán keltem, mert az út majdnem 3 és fél órás. A hajnali sötétség azonban egyáltalán nem vitte el a kedvem. A közvetlen buszon alig volt valaki. A zönykölődő buszon csak bámultam kifelé az ablakon. Roxforton kívül mindig olyan furcsán érzem magam. Újra van időm gondolkodni a féltestvéremen. Mármint nem azon, hogy akarok e vele találkozni, mert nem akarok. Nagyon szilárd elhatározásra jutottam, és már egyáltalán nem érzem ez miatt szívtelennek magam. Tudom, hogy a saját érdekemben teszem, és ez így teljesen rendben van. Fura, de azt hiszem a helyére tettem ezt a dolgot. Ahogy lassan jön fel a nap, behunyom a szemem, és enyhén az ablaknak döntöm a fejem. Szeretek buszozni, el tudnék zötykölődni egészen Exeterig is. Old Harlownál leül mellém egy nagyon duci férfi, így már teljesen az ablakhoz préselődve utazok tovább. Nyilván egészen Londonig jött ő is. 9kor aztán lefolyok a buszról, és elindulok. A színház előtt aztán megállok egy kicsit. Utoljára talán 10 évesen voltam itt, a Valahol Euróbábant játszották. Őrült módon élveztem. A dalait mai napig tudom kívülről. Kis ácsorgás után tétován indulok el a művészbejárón keresztül a portára.
- Elnézést, Jó napot. Elizabeth Hepburn vagyok, és a nyári tréningre jöttem.
- Első emelet, jobbra a második. Az a kettes számú próbaterem. 
-Igen, köszönöm!
Izgatott léptekkel ugrálok felfelé a lépcsőfokokon. Igen, itt erre, jobbra. Az első terem főlé az van kiírva Fiennes terem. Az ajtó csukva, tovább haladok. A kettes terem előtt már várakozik pár ember. Végig futtatom a szemem, és ...egy ismerős hajzatot látok, egyelőre hátulról. Közelebb sétálok hozzá, ekkor már biztos vagyok benne, hogy ez....
-Sophie! Szia Sophie! De jó! Csak nem te is tréningezel? Hogy hogy? Ú, micsoda véletlen!
Borzasztóan örülök, hogy Soph is itt van, mert így nem vagyok itt teljesen egyedül. Egy ismerős barátságos arccal már tuti hogy nagyon jól fogom magam érezni! 10 perc alatt mind a 15en megvagyunk, és a rendező is megérkezik. Egy fiatal 34 körüli pasi, és egy fiatalabb 25 körüli asszisztens. A próbateremben lepakoljuk a cuccainkat, és leülünk egy körbe. Jaj ne, csak nem az unalmas bemutatkozó kör jön? Azt úgy utálom.
- - Sziasztok! Akkor el is kezdjük a próbát. Katie, kérlek, csukd be az ajtót, rettendő zavaró a beszűrődő zsizsegés, köszi. Én Sam Hardy vagyok,és velem fogtok együtt dolgozni az elkövetkezendő 6 alkalommal. Én magam rendszeresen dolgozom terepen, munkáim elég széles sprektrumot ölelnek fel különböző fiatalokkal való közös produkciótól a különbötő tabutémákat feldolgozó színházi nevelési előadásokon keresztül a felnőtt előadásokig. Az elkövetkezendő alkalommal különböző drámapedagógia és színjátszási  technikákat sajátítotok el, egyraánt alkalmas azoknak, akik már fogalkoztak színházzalm és azoknak is, akik még nem találkoztak ilyesmivel. 
Az utolsó mondata megnyugtat, hiszen az égvilágon semmilyen tapasztalatom nincs. Szerencsére ez után csak egy rövid név bemondós bemutatkozás jön, és fel is állítanak minket egy körbe. A kör közepéből a rendező, Sam kiáll, és azt kéri tőlünk, csukjuk be a szemünket.
- Valakinek, meg fogom érinteni a vállát, ő lesz a gyilkos. Más valakit pedig belüldök a kör közepébe és odaadom neki ezt az üveget. Neki kell majd eldöntenie, hogy a többiek, akik a körben állnak, igazat mondanak e. A feladat az, hogy a kezemben lévő bomba, ami most ez az üveg víz, ne robbanjon fel, azaz ne érjen le a földre. A középen állónál lesz a bomba, és mindig oda kell adnia valakinek, aki helyet cserél vele. Ha valaki bemegy a körbe, és lerakja az üveget, felrobbanunk. Tehát. A körben lévőknek, az a feladatuk, hogy meggyőzzék, nem ő a gyilkos. Ha az az ember, akinek a vállát megérinettem, bekerül a körbe, lerakja az üveget, akkor robbabunk. Kérdés esetleg?
Behunyjuk a szemünket. Ilyet még nem játszottam. Nem akarok gyilkos lenni. Szóval, ha jól értem, ha engem belüld középre, akkor valakinek oda kell adnom az üveget. De ha rossz embernek adom, ő bejön a helyemre, lerakja, és vége a játéknak. Basszus, nem éghetek be. Csak ne engem hívjon be, akkor inkább leszek a gyilkos...
- Rendben, végeztem, menjen be a körbe..Melanie. Többiek, ti próbáljátok meggyőzni, hogy nem ti vagytok azok, akiknem megérintettem a vállát.
Huh, egyelőre oké, nem az én vállamat érintette meg.