Griffendél Godrik Csarnok

[Nyílt nap meg ilyenek20040705]

Nyílt nap meg ilyenek
20040705



Leander
m o o d

Furcsán szabad érzés volt, hogy jövőre nem megyek már vissza a suliba. Én egészen megkönnyebbültem, míg Dom elbőgte magát az évzáró után ahogyan pakoltunk össze a szobánkban. Oké, ő még lélekben kölyök volt, akár csak Flor. Én meg nem illettem bele már abba az iskolába, nagyon-nagyon régen nem.
Persze ő vett rá arra is hogy elkísérjem erre a nyílt napra is, én nekem nem lett volna rá szükségem. Flor mondjuk úgyis Smith-szel volt elfoglalva, én meg inkább kihasználtam, hogy nem voltam otthon. A szüleim újra használták a házat, ami... nem tetszett. Tudtam, hogy volt valami odahaza a levegőben, az anyám pedig egy kicsit őrültebb is volt, mint amikor legutoljára láttam. Az apám meg... még hidegebb. Nem lepődtem volna meg, ha közük lebbe a Rendhez, ettől meg egyenesen rosszul voltam tőlük.
- Ott van a büfé! KAJAAAA!! - kiáltott fel Dom, és már meg is indult a kaja felé, én meg alig tudtam vele a lépést tartani.
- Várj már, az előbb ettél rémsajt fánkot... - mormogtam, depersze csak ment előre, én meg még félig az szüleimen gondolkodtam. Domot nem bántották volna, mert Monstro volt, a név volt az egyetlen ami megvédte őt tőlük. De Flor miatt aggódtam. Szerettek zsarolni azzal, aki fontos volt nekem. Kinéztem volna belőlük, hogy Rose-t vagy Florát képesek lettek volna megölni, ha velem maradnak.
Közben ahogy erre gondoltam, hirtelen feleszméltem, hogy Dom eltűnt, pedig én magas voltam, kiszúrhattam volna. Sőt, a lábam teljesen másfelé vitt, nem is erre mutatta a nyíl a büfét, ami valahol arrébb volt. Remek, most majd kereshetem a hülyét meg, aki nincs is velem, de azért elrángatott ide. Körbenéztem, hogy hol voltam, valami bazinagy csarnok volt, ami egyetemi idő alatt előadó is lehetne, de most mindenféle bódékkal volt berendezve, meg szórólapokat osztogató diákok unták el az életüket mellettük.
Felsóhajtottam, és beletúrtam a hajamba. Csak oda akarok menni valakihez, hogy megkérdezzem hol a büfé, Monstro úgyis ott lesz, míg el nem fogyasztja a készletüket, vagy le nem nyalja a csajokról a kaját, ha rájuk keni. Idebent hűvös volt, kint se tombolt az a fullasztó hőség, és valahogy jól is esett ez a hűvös idebent is. Elnéztem az épület belsejét aztán feleszméltem hogy egy szőke srác mellett ácsorgok, tök kussban.
- Hmm, helló - eszméltem fel, és ránéztem. - Ha már itt vagy, tudod, hol a büfé? - kérdeztem, és szemügyre vettem a mellettem állót. Ismerős volt, a vonásai alapján, nagyon is ismerős, csak akkor még sárga színben koptatta a padokat. El is mosolyodtam, ahogy felismertem a szőkeségben Leandert.

[Nyílt nap meg ilyenek20040705]

Nyílt nap meg ilyenek
20040705



Leander
m o o d

Monstro úgy elrobogott mellettem, hogy még pálcával se lehetett volna ütni a nyomát. Csak megforgattam a szememet, úgy éreztem, mintha egy öt évessel lettem volna összenőve, mert akárhol voltam ő is ott volt. Megráztam a fejemet, gondolom azért csak nem leszünk egy kolesz szobában. Az azért már sok lenne, így is nehezen viseltük el egymást a Roxfortban. Bár inkább voltam vele, mint más lányokkal, az utóbbi szakítás is inkább röhejes volt, mint drámai. De nem is tudom, nem éreztem vele semmi szikrát, azt hiszem azok elhaltak bennem, én pedig nem is akartam azokat megkeresni. De összetörni nem szerettem a csajok lelkét, pontosan tudtam milyen érzés volt. Inkább csak elvoltam azzal, hogy sodródtam, de nem akartam senki miatt bocsánatot kérni. Baszd meg, most kérjek elnézést az érzéseim miatt? Mondjuk milyen érzések? Nem sok volt nekem abból, a családom nem osztogatta, ahogy semmi mást se. Elhaladtam egy limonádékat áruló lány mellett, én meg csak a hecc kedvéért is rákacsintottam, mire elpirult. Persze most nem vettem tőle el a löttyöt, inkább mézsört hajtottam volna fel, Monstro mellé kellett az alkohol, hogy elviseljem, mondjuk azt meg bírtam is, nehezen szoktam berúgni.
Mégis csak megindultam utána, pedig ott is hagyhattam volna, ahol van. De akkor meg bajba keveredett, és abból mindig nekem kellett kirángatnom mindenkit. Kikerültem egy plöttyedt arcú professzort, aki éppen arról magyarázott, hogy milyen fontos a védekezés a bulikban, én meg felhorkantottam. Aztán persze jól el is tévedtem, elsodort a tömeg, nem is figyeltem igazán, hogy merre mentem. Ezért is kötöttem ki egy bazinagy előadóban, ami tele volt unott arcú egyetemistákkal, és felesleges szórólapokkal, na meg rémült leendő elsősökkel, akik nem tudták, hogyan rázzák le az erőszakosabb egyetemistákat.
Pont ezért volt furcsa itt látni Leander Nottot is, aki inkább illett volna egy kiállításmegnyitóra, mint hogy nyomi szórólapokat osztogasson a varázsjog nevében.
- Hansel! - mosolyodott el ő is lelkesen, de mondjuk ő mikor nem volt az. Folyton kedves volt, amikor összefutottam vele, ha megtörtént. Én meg csak segg voltam vagy éppen túl kiégett.
- Nott. Furcsának tűnsz itt - mondtam neki, de az volt, képtelen voltam elképzelni őt ahogy protektor lesz. Nagyjából olyan volt ez, mint Monstro és a kviddics. - Remélem nem itt töltöd a nyarad - tettem még hozzá, és közben azt néztem rajta, hogy nem változott semmit. Mondjuk én sem voltam egy tengerparton lazuló arc, de igazából gőzöm se volt mit csinálok nyáron. Florhoz nem mentem többé, Flora miatt, na meg ő is le fog lépni a nyárra. Monsto is csajozni fog, én meg nézhetem, ahogy a szüleim őrültek otthon.
- A büfé a földszinten van, eggyel felettünk. Kísérjelek el vagy inkább az auror képzésről szeretnél elvenni néhány ilyet? - felsóhajtottam, és odanyúltam, hogy elvegyem a vacak szórólapokat, de közben összeért véletlenül a kezem az övével is.
- Elveszek egyet, csak hogy a többit ne tukmáld rám - mondtam és a zsebembe gyűrtem a szórólapot. - Elkísérhetsz, Monsto éppen most puszítja el a kajákat - csóváltam meg a fejemet. Aztán megvártam, hogy induljunk el valamerre, én még elveszett voltam egy kicsit. Mégis csak hét évig éltem abban a hülye suliban, ami egyáltalán nem hiányzott. Csak a háztársaim meg akikkel úgy-ahogy jóban voltam. De az élet erről is szólt, hogy egy idő után lekoptak rólad az emberek, akiket addig ismertél. Mert semmi se volt tartós igazán.
- Szar, de nem lényeg - vontam vállat. Igazából egy jó évem sem volt, egyedül az amikor Florral jóban lettem, és még hülyültünk is egy csomót együtt. - Neked milyen volt az éved? Nem hiszem, hogy ez a te ötleted volt.

[Nyílt nap meg ilyenek20040705]

Nyílt nap meg ilyenek
20040705



Leander
m o o d

Éppen megszabadultam a felelősségtől, hogy a kölyköket ellenőrizgessem prefektusként, mégis ugyan úgy pesztrálnom kellett Monstrot is. Rendszerint eltűnt és vagy kajált, vagy bizarr módon csajokat szédített saját magával és azzal, hogy etessék meg. Olyan volt, mint valami nagy, szeretet éhes kutya, aki mindenkihez odament egy kis simogatás miatt. Mondjuk nem csodáltam, Aerith nem arról volt híres, hogy kimutassa ha valakit elviselt, még akkor is ha nem találkoztak annyit. Unottan sóhajtottam, ahogyan próbáltam megkeresni, pedig simán ittis  hagyhattam volna. Nem iagzán volt kedvem a suli falai között bóklászni, bár eléggé menő épület volt. Kellett egy kis változatosság a Roxfort után, meg már a végére megcsömörlöttem a négy színtől is. Talán túlságosan elegem volt már ott mindenből, nem hiányzott ez a házas dolog sem. Csak a célom számított, meg hogy a szüleimet végre eltakarítsam az emberek életéből.
A nagy teremben viszont nem gondoltam volna, hogy belefutok Nottba, pedig tök logikusnak tűnt. Viszont az már kevésbé, hogy épp protektornak készült. Ez olyan szürreális volt, mintha Norát próbálnám meg elképzelni melegítőben, vagy Aerith-t kedvesebben. Összevont szemöldökkel méregettem hát én is, ahogyan ő engem. Bum meglepetés, én is itt vagyok. Keveset dumáltam vele, távol tartottam magam az emberektől, nem csak a szüleim miatt, hanem magam miatt is. Elbaszott voltam, és előbb utóbb bántottam másokat. Csak Flor volt az, aki eddig nem futott el tőlem.
- Nincs olyan szerencsém... - sóhajtott fel. Oké, a Nottok furák voltak, sokat jártak át anyámékhoz a felnőttek, és mindenféle pszichopata dolgokról dumáltak, gondolom. Csoda, hogy Leander nem volt olyan elborult beteg segg.
- Hm, a család szívás - bólintottam rá egyet.
Elvettem egy olyan szórólapot, és összetalálkozott a tekintetünk egy pillanatra. Felvontam a szemöldökömet, ahogyan a kék tekintete az enyémet kutatta. Nincs is ott semmi jó, Lee. Sóhajtottam és inkább elnéztem a többiek feje felett.
- Tudod. Akit Nottnak hívnak, az nem mindig választhatja meg a maga sorsát - válaszolta, ahogyan megindultunk. Én csak követtem, és nézelődtem, meg akartam jegyezni az útvonalakat, meg a helyeket, hogy ne baszakodjak ezzel az első napokon. Gondolom úgy is nekem kellett vezetnem akkor Monstrot is.  Az auroros résznél tömeg volt, de gondolom senki se akarja a szüleit hidegre tenni.
- De te lehet kivétel - vontam meg a vállamat. Nem mintha olyan egyszerű lett volna, de az aranyvérű családok ezzel a hozzáállássál csak a szöget ütnek a koporsójukba.
- De semmi gond ezzel. Hozzá fogok szokni - erre csak kétkedve bámultam rá. Ha az ember megszokja, akkor egy része meghal belül. Szóval az sem  feltétlenül megszokás volt.
- Kétlem - dünnyögtem halkan, lehet nem is hallotta a nagy zajban. - A színházat? Nem nagyon jártam eddig oda, miért? - kérdeztem vissza, majd egy kisebb embertömeg állta az utat el előttünk, én meg csak sóhajtottam egyet és karon fogva Leandert magam után húztam, még a végén ő is eltűnik és kereshetem mind a kettejüket.