Hariman Meir Bájital Laboratórium

A Bájital Laboratóriumban főzik a hallgatók a gyógyítófőzeteket, amik komoly részét képezik tanulmányaiknak. A terem kör alakú, és nincsenek ablakai. Az asztalok pedig a helyiség jobb oldalán helyezkednek el, míg a bal oldalt három sornyi hozzávalókkal megpakolt polc tölti ki.

SERENA FAWLEY

2002. Szeptember 10.

Úgy gondolom mindent sikerült elpakolnom ahhoz, hogy sikeres legyen a mai napom és eredményekben gazdag. Felkaptam a táskámat és már hopponáltam is az intézmény elé. Mivel jóval korábban jöttem, mint azt kellett volna, így van időm elkészíteni pár bájitalt. El se hiszem, hogy alig kezdődött el az év és már ennyi mindent sóznak a nyakunkba. Értem én a miértjét, csak, azért na. Még is jobban esne, ha nem rögtön adnák fel az egész éves tananyagot, csak mondjuk a negyedét. Nyilván költői túlzással élek, de akkor is. Így nincs más hátra, mint hatalmas sóhajjal belépni az ódonnak aligha nevezhető kapukon és egyenesen a bájital labor felé venni az utat. Ennyi év után is mindig, azaz érzésem támad, ha nem figyelem a környezetemet simán el tudnék tévedni. Beismerem, nem jó az irányérzékem, térképről pedig végképp nem tudok eligazodni. Belegondolni is borzasztó, mi lenne velem, ha muglinak születtem volna. De ha már a belegondolásnál tartok meg is érkeztem. Odabent pedig szerencsére egy teremtett lelket sem találtam, így nyugodtan elszórakozhatok a főzetekkel, noha arra azért figyelni fogok, hogy ne hagyjak magam után szanaszét semmit és persze ne is robbantsak fel semmit. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig egyetlen egy bájital döntött úgy a kezeim között, hogy ő biza felrobban, nem kis ijedtséget és felfordulást vonva maga után. Aztán persze takaríthattam, amint sikerült visszanöveszteni az elveszett csontjaimat. Ki gondolta volna, hogy egy rosszul összerakott alapanyag ilyenre is képes. Noha azóta se tudtam rájönni mi volt a hiba és persze kikutyulni sem sikert. Ez persze az emberiség és a varázslóvilág legnagyobb megkönnyebbülésére.
Lepakoltam az egyik asztalhoz és mugli stílusban felvettem egy hófehér laborköpenyt. Láttam egy sorozatot, amiben ez odaát nagyon menőnek számit. Nem mintha itt bármi olyan tudna történni a ruhával, amit ne tudnék visszafordítani, de azért na. Adjuk meg a módját. Amúgy is, ha a többiek itt lesznek a fele bagázs miatt nem „divatozhatok” kedvemre. Mert van, aki ugyan elfogadja a muglis dolgokat, de a fennhordott orrúaknál, ez felér egy… Jajj, hogy is mondják a muglik… Áhh kardvágással vagy érvágással? Már nem emlékszem. Fel kell írnom valahova, hogy ennek utána kell kérdeznem, ha legközelebb dolgozni megyek. Erről jut eszembe, elvileg holnap reggel sem pihenhetek, mert várnak a muglik és megint süthetek! Jajj de várom már!
Ettől fellelkesülve előkaptam a papírokat és átnéztem miket kellene összekutyulnom. Talán kezdhetném a legegyszerűbbel. Pár kenőcs, duzzanatoldó. Ezek olyanok, amiket még a Roxfortban is ki tudnak keverni a gyerekek… Morogtam egy sort, majd összeszedve a hozzávalókat neki is láttam kikeverni.
Mondjuk most, hogy így belegondolok, a farkasölő főzettel elég nagy sikereket érnek el. Lehet csatlakozni, kellene valamelyik kutató csoporthoz. Sok trükköt elleshetnék a „nagyoktól” és nem utolsó sorban jól illene az önéletrajzomba is. Okvetlen utána kell járnom. Vagy ha nem is farkasok, mert akkor találkoznom kell a tesztalanyokkal is, de talán még van méregkutató csoport is. Az sem lenne rossz dolog. Áh, olyan döntésképtelen tudok lenni néha, hogy az szörnyű.
Olyan jó ez a csend és senki nem sürget, amikor válogatok a növények között. Igazug van abban, hogy haladhatnék, de csak olyanból akarok főzni, amit elég jó minőségűnek találok, és akkor garantált a sikere a főzeteimnek. Ez bevált és szerintem nem is annyira nagydolog, ha mondjuk felkapkodás helyett, megvizsgálom a dolgokat. Persze ez akut esetben lehetetlen. Viszont, ha olyan lenne, mint anno… Akkor már a kész dolgokat kapkodnánk fel és használnánk, nem pedig akkor kutyulnám ki őket. 
  

[outfit]

Kutyulás

outfit

To: Leah Barlow
2002. szeptember 10.

Hosszú győzködés, sok levélváltás, és meggyőzés árán, de sikerült elérnem, hogy bekerülhessek erre a bájitaltan szakkörre a Mandragórán. Nem volt könnyű, de végre elérkezett az első nap, hogy teljesen legálisan, minden kerülút nélkül használhassam az iskola készleteit. Innentől nem kellett már Elliotot zaklatnom, sem kiskapukat keresve, félig-meddig illegális úton beszereznem a hozzávalókat.
Ha minden igaz, innentől kezdve bepillantást nyerhetek a bájital főzés még mélyebb zugaiba. Azért kellett egy ajánlás a Roxfortból, meg néhány jó szó az itteni tanáraimtól is. Utólag belegondolva a fél nyaram erre ment rá. Ezek után már csak remélni mertem, hogy hasznos is lesz ez az óra, és emellett a tanulmányaim végén, a záróvizsgákon is hasznosan fog jönni.
Na és persze reméltem, hogy legalább egy-két tudományos publikációt is meg fogok tudni ejteni, a bájitalfőzés és az asztronómia kapcsolatáról.
Szóval nagy reményekkel vágtam neki az új félévnek, remélve, hogy kicsit jobban alakul az egész tanév, mint az előző. Habár a második félévben már belevetettem magam a tudományos életbe, de az, hogy semmi komolyabbat nem sikerült elérnem - ahogy ezt a szüleim, és Maria is hangoztatta - kicsit zavart.
Korábban is jártam már a Madragóra épületeiben, de most teljesen más szemmel néztem körül. Gyakran fogok idejárni, eszembe kell vésnem, merre kell mennem, mi hol van. Merrefelé vannak a tantermek, melyik tanárnak, hol van az irodája, és a többi, és a többi...
A bájital laboratórium nem volt igazán elrejtve, elég nagy betűkkel hirdették, merre kell menni. Gyorsan szedtem is a lábam, nem akartam már az első óráról elkésni. Úgy tűnt, emiatt nem kell aggódnom, amikor beléptem a laborba, még csak egy lány ült az egyik padnál. Mugliszerű fehér laborköpenyt viselt, amit elsőre furcsállottam, de aztán gondolatban megvontam a vállamat, és úgy döntöttem, hogy ha neki így kényelmesebb, akkor szíve rajta.
-Szia! - köszöntem, ahogy beléptem. Éppen bájital főzéshez készülődött. Felcsillant a szemem. Ezek szerint itt felügyelet nélkül is főzhetünk!
Néha még mindig az eszembe kellett vésnem: ez már itt nem a Roxfort. Felnőtt emberek vagyunk, mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit csinál.
Habár még egy csomó hely üres volt, és nem akartam megzavarni a lányt, de mégis jó lett volna elbeszélgetni valakivel arról, hogy mi is lesz itt.
-Leülhetek esetleg melléd, ha nem zavarok? - kérdeztem, és megvártam, mit válaszol. Közben a kikészített hozzávalókból próbáltam kitalálni, mit fog készíteni. - Egy duzzanatoldó bájitalt készülsz elkészíteni? - tippeltem, reméltem, hogy sikerrel.
Ha a lány megengedi, hogy leüljek, akkor felé fordulok és bemutatkozom:
-Egyébként Serena Fawley vagyok!

Serena Fawley

2002. Szeptember 10.

dress

Mindent, de a szó szoros értelemben vett mindent az asztalomra halmoztam, és igyekeztem kialakítani egyfajta rendet. A rend pedig olyan sorrendet takart, ahogy a bájitalokat és főzeteket fogom elkészíteni. Mert ugye bár az a leghasznosabb, ha minden szép sorban sorakozik az ember asztalán. Nem mellesleg, az sem hátrány, ha tudjuk, mi miután következik. Ezt Piton professzor már az első órán a fejünkbe vésette, meg a pergamenre, és aki egy lépést is elrontott jajj neki. Arról nem is beszélve, hogy milyen félre sikerült bájitalokat tudott egy-két ember létrehozni, azzal, hogy nem a megfelelő sorrendben használta fel az alapanyagokat. Mondjon bárki bármit, és volt bármilyen is a professzor, én nagyon szerettem. Velem nem volt kegyetlen, noha mindent meg is tettem, hogy a dicséretért és ügyességért kapjak figyelmet, ne pedig más miatt. Megérte annyi időt ráfordítani az óráira. Na de visszatérve a jelenbe, a pakolásom felét egy új jövevény zavarta fel, akit csak látásból ismerek, de az sem a Mandragórás éveimből, hanem a Roxfortosból, de ki tudja. Aki nem volt az osztálytársam, és akivel nem kerültem soha párba azokat, csak arcról vagy még arról sem ismerek fel. Ő is csak rémlik, de az sem kizárt, hogy úgy összekeverem valakivel, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Tényleg, amúgy pontosan mi is ez a nagy könyv? Már, mint értem, hogy mindenkinek a sorsa benne van, meg ilyesmi, de olyan érdekes… Talán ez a legjobb szó rá. A muglik és a találmányaik. Mindig mindenre kitalálnak valamit.
- Szia! – Köszönök mosolyogva, mert azért az még is csak úgy illik és még egy baráti integetést is megejtettem egy szál szárított mandragóra gyökérrel a kezemben. Remélem, nem veszi rossz néven, vagy sértésnek. Az nagyon rosszul venné ki magát!
- Nem láttalak még a csoportban. Új vagy? – Próbáltam beszélgetni, noha lehet ez volt életem egyik legnagyobb hibája, mert valljuk be, ha Jo velem van, nem nagyon tudok a többiekre koncentrálni, mert amilyen energikus és lelkes, minden figyelmet magára von, igazi díva, aki fürödni tud az emberek figyelmében. A tökéletes ellentétem, ha úgy nézzük. Sose szerettem a figyelem középpontjában lenni. És most meg is iszom a levét a figyelmetlenségemnek, ha esetleg már az elejétől kezdve ebbe a csoportba jár, csak Én balga mód nem figyeltem eléggé. Szóval imádkoztam Merlin-hez, hogy új legyen. Végül is nincs kőbe vésve, hogy év közben ne lehessen átigazolni, vagy csatlakozni egy csoporthoz. Meg aztán, még csak most indult az iskola, az sem kizárt, hogy beteg volt és azért nem volt még itt. Remélem az utóbbi és nem lőttem túl nagy bakot.
- Persze, gyere csak. A társam úgy is késik, és ma amúgy se jönne, szóval jól fog jönni majd plusz két kéz. – Mosolyogtam barátságosan és nekiláttam elkészíteni a duzzanatoldót.
– Ügyes vagy! Eltaláltad. – Aprítottam fel egy szálat, majd beledobtam az üstbe. – A külön papíron szereplőket csinálom most, és remélem, befejezem, mielőtt kezdődik a foglalkozás. Adtam oda neki, és vártam pár percet, amíg bedobhatom a következő alapanyagot.
– Örülök Serena. Leah Barlow vagyok. – Dobtam bele az üstbe az utolsó alapanyagot és kevertem rajtam hármat, majd hagytam pihenni. – Neked van valami elkészítendő főzeted? Ha nincs, nyugodtan szemezgess a papírról. Nagyjából ezeket fogjuk elkészíteni a foglalkozáson is, azt hiszem. Bár amilyen szeszélyes néha a tanár, az is lehet, hogy valami nehezet ad.- Mert ez az igazság. Ha bal lábbal kel fel inkább ne kerülj az útjába és akkor talán, de csak talán megúszod az aznapi foglalkozást egy mini végkimerültséggel, ha nem… Arról inkább ne beszéljünk.
- Melyik szakon vagy amúgy?- Mert nem kizárt, hogy mint gyakorlat felveheti, és esetleg mondjuk Szülészeti medimágusnak készül. Volt már rá példa.

 

[outfit]

Kutyulás

outfit

To: Leah Barlow
2002. szeptember 10.

A lány, akit kiszúrtam magamnak kedves volt, megengedte, hogy leüljek. Azonnal érdeklődött is, hogy mi hozott ide a bájitaltan órára. Én meg rögtön elkezdtem neki magyarázni, hogyan is kerültem én ide:
-Hát igazából a Godrikra járok, de szeretem a bájitalokat is. Úgyhogy addig sírtam-rítam a professzornak, amíg beengedett az órájára. Igazából az óra kell a kutatási témámhoz is. Azt vizsgálom, hogyan hatnak a különböző csillagállások a bájitalok elkészítésére. Mert egyébként asztronómusnak tanulok. Vagyis hát az vagyok.
Kicsit zavarban vagyok, mivel nem tudom, mennyire jellemző ez az áthallgatás egyik karról a másikra. Én mindenesetre kihasználtam a lehetőséget, és itt vagyok. És hozzáférhetek millió hozzávalóhoz - végre nem kell Elliottól kuncsorognom -, és szabadon főzhetek, amit csak akarok.
Úgy tűnt, a lányt nem leptem meg, inkább megmutatta, milyen főzeteket is kell elkészíteni a közeljövőben, és be is mutatkozott, Leahnak hívták. Gondterhelten ráncoltam a szemöldökömet, ahogy végignétem a papíron. Nagyjából a fele ment volna mindenféle segítség nélkül. Aztán volt pár, amihez már leírás is kellett volna. És volt egy, amiről még soha nem hallottam.
-Conjunctivus auxilium? - kérdeztem félve. - Ez micsoda?
Mielőtt válaszolt volna, Leah arra bíztatott, készítsem el valamelyiket. Így, miközben vártam a válaszát az ismeretlen bájitalra, kerestem egy olyat, amit biztosan el tudtam készíteni, és annak álltam neki. Elővettem a megfelelő hozzávalókat, és elkezdtem aprítani a borostyánlevelet.
Időközben elkezdtek a többiek is szállingózni, de a tanárunknak még nyoma sem volt.
-Nem most kezdődik az óra? - kérdeztem értetlenül. - Miért nem érkezett még meg a tanár? És egyébként milyen? Elég nehéz természetűnek tűnik.
Közben elkészültek az alapanyagok, úgyhogy előkaptam egy üstöt, meggyújtottam alatta a tüzet és nekiálltam a főzetemnek.
-Te milyen medimágus szeretnél lenni? - kérdeztem kíváncsian. - Egyébként olyan ismerősnek tűnsz. Nem ismerhetjük egymást a Roxfortból?
Közben elégedetten néztem, ahogy elkezdett rotyogni a főzetem. A színe is megfelelő volt, örültem, hogy nem fogtam bele valami nagyobb falatba. Egyelőre nem akartam nehezebbel próbálkozni. Nem akartam én lenni a béna lány, aki belekontárkodik a nagyok dolgába. Én ide tényleg csak tanulni jöttem.

Serena Fawley

2002. Szeptember 10.

dress

– Hát akkor lehet, Te vagy a kulcsa a farkasölő főzet elkészítésének. Már, mint a véglegesnek, nem annak, ami mostanában van forgalomban! – Mosolyogtam rá, és valahol mélyen elkezdett egy gondolat motoszkálni a fejemben, hogy akár még bőven hasznos is lehet ez a kapcsolat, ha ügyes vagyok, és nem rémítem halálra. Mert azzal Ő is nagy hírnevet szerezhetne magának, én pedig leróhatnám a tartozásomat, noha Jo sose utalt rá, hogy ilyen vagy ehhez hasonló érzései lennének irányomban, de akkor is. A bűntudat az bűntudat, bármit is teszek ebben az ügyben azt mindig érte fogom tenni. Meg talán Sean is megérdemelne egy új esélyt az életre… De jelenleg Ő most teljesen másodlagos. A fontos Jo és hogy biztonságban lehessen.
Első pillanatra megállt a kezem az üst fölött, majd beletettem a denevér lépet és rálestem a papírra, mert biza hallás alapján nem mindig megy a hirtelen beazonosítás, pláne ha az a szó latinul van. De meg kell hagyni nagyon ügyesen, ejti ki, csak az én fülem a rossz. Gondolom, akkor ezen túl latinul mondjuk az alapanyagokat, meg a főzeteket? Végül is nagyon jó kis gyakorlás és még hasznos is lesz, ha megyek gyakorlatra a Mungó-ba.  - Kötőhártya-gyulladásra jó. A mugliknál erre egy antibiotikumos szemcseppet használnak. Nagyon hatásos. Igazán hasznos lenne, ha valaha is megoszthatnánk a tudásunkat egymással, biztos sok dologra megtaníthatnánk egymást és mindenki csak nyerhetne raj… - Elharaptam az utolsó szó végét és kissé elpirultam. A legtöbb varázsló nem bírja a muglikat és biztos az auror-ok kezébe adnának, ha megtudnák, hogyan vélekedek. De ez az igazság. Szerintem tényleg hasznunkra válna. - Ne haragudj, fecsegek itt össze-vissza. Ne is törődj velem! Mosolyogtam rá és igyekeztem a lehető legártatlanabbnak tűnni, mint ha az előbb nem mondtam volna semmi olyat, amivel például vérig sérthetek egy aranyvérűt. Csak remélni tudtam, hogy nem sértettem meg őt és nem fog ezek után x millió kiló méterre elkerülni - Calendula officinalis és Achillea millefolium az alapja. Nagyon hatásos kis főzet. A lényeg, hogy teljesen tiszta legyen a főzet, egy porszem se kerüljön bele, mert a szemre kell csepegtetni. Ha jól van, elkészítve 1-2 napon belül tökéletesen megoldja a problémát. Sőt ha időben kezdi el valaki a kezelést, akkor már az első tünetek megjelenésével meg is gyógyítható a kötőhártya-gyulladás. – Mondtam, majd elé tettem egy kis csokor körömvirágot és cickafarkat. Remélem érthetően ejtettem ki a neveket és nem kavartam meg nagyon. Ha zavarban vagyok, akkor mindig hadarok, pláne ha latinul kell mondanom valamit. Ideje lesz gyakorolnom. Majd megkérek pár embert, hogy néha random ugorjanak elém és kérdezzenek valamit latinul. Talán az ilyen helyzet gyakorlatok jót tennének nekem.
– Hát jóval hamarabb jöttünk, mint amúgy az óra kezdődne, és a tanár egy kicsit… Hogy is fogalmazzak, szabadabb-igen talán ez jó szó lesz rá. Szereti, hogy ha azt látja, amikor bejön, hogy az előző órán kiadott feladatok, amik a mai órára vonatkoznak, azok egy része már kész. Mert úgy nagyobb tempóval haladhat a tananyaggal, és ha letudtuk a kötelezőket, akkor sok mindenre megtanít minket, amik esetleg nincsenek a tankönyvben, feljegyzésekben, hanem ő jött rá. Ilyenkor az egész éves bájital tananyagot átrágjuk, de csak gyakorlati szinten, nyilván az új praktikák ismeretében. Ha pedig ezen felül marad még idő, mert szokott, akkor kísérletezhetünk. – Daráltam le egy gyors szuszra és megkavartam a bájitalt, ami kezdte felvenni a tökéletes formáját, állagát és színét. – De ugye a legtöbb bájitalkészítő, reméli, hogy ő lesz az, aki meg tudja csinálni az ellenszerét a farkasölőnek, szóval majdnem mindenki ezzel kísérletezik. Vagy mérgekkel és ellenmérgekkel. Vontam vállat és lezártam az üst alatt a tüzet. Mert miben van a legtöbb pénz? Ebben a kettőben és a varázslók is gyarló emberek, mint a muglik ha pénzről van szó. Ismét tisztelet a kivételnek.
– Bájitalmester szeretnék lenni, és elvileg jó úton is haladok. És a kimondatlan kérdésedre pedig igen, én is a farkasölővel kísérletezem a legtöbbet, mert le kell rónom egy tartozásom. – Mosolyogtam és kérdésére át tanulmányoztam az arcát. Nem a mi évfolyamunkba járt, azt azért felismerném. A névmemóriám szörnyű, de az arc még menne. Szerintem vagy felettem, vagy alattam járhatott. - Griffendéles voltam, és 5 éve végeztem. És te? – Mert ugye illik visszakérdezni.
– Egyébként nem tudom mit mondott neked a professzor, de biztosra veszem, hogy direkt dobott a mélyvízbe, mert ez mesterképzéses óra. Gondolom felmérte a képességeidet és nagyon jónak kellett lenned, ha beengedett és ráadásul ide. Mondjuk, mi is ugye most kezdtük a képzést, szóval semmivel nem vagy lemaradva. Sőt! – Pillantottam a főzetére és elmosolyodtam. – Tényleg itt a helyed. Ügyes vagy. Fogtam meg egy újabb üres üstöt, félig megtöltöttem vízzel és nekiláttam felforralni. - Az ismerteken kívül, van olyan bájital, amit a kutatásod során úgy találtad, hogy jobb esetleg csillaghulláskor, újholdkor vagy bármilyen más égi jelenségkor megfőzni? Persze nem kell válaszolnod, ha ez nem publikus.- Noha jól jött volna egy kis plusz információ. Mert ugye van, amit teliholdkor a legjobb, van, amit újholdkor és a holdfényben kell megérlelni, de mindig tanul valamit az ember.

 

[outfit]

Kutyulás

outfit

To: Leah Barlow
2002. szeptember 10.

Leahnak tetszett az asztronómia és a bájitaltan kapcsolata. Bevallom nekem is. Éppen ezért voltam most itt. És igen, én is arra vágytam, hogy a farkasölő főzetet tökéletesítsem. Kicsit bele is pirultam, amikor rájöttem, hogy a Mandragórán valószínűleg minden második ember erről ábrándozik. Persze emellett készítettem már néhány sebgyógyítást elősegítő főzetet, amik újholdkor elkészítve a leghatásosabbak, de azért azokkal nem lehet hírnevet szerezni.
A kérdésemre a lány azonnal tudja a választ. Kötőhártya-gyulladás elleni cseppeket is el kellene készíteni. Kikészít ez a sok latin, habár a szüleim próbáltak tanítgatni rá, nem sok kedvem volt egy halott nyelvet tanulni. Sokkal jobban tetszett az orosz, amiből néhány szót meg is tanultam, amikor ott jártam.
Leah aztán elkezdett a muglikról és az ő tudományukról beszélni. Én inkább hallgattam, nem igazán kedveltem a mugli tudományokat, de nem is sokat találkoztam velük. Aztán, amikor elhallgatott, én csak megvontam a vállam.
-Nem igazán ismerem a mugli találmányokat. Kiskoromban egyáltalán nem találkoztam muglikkal. Egy skóciai obszervatóriumban nőttem fel, a legközelebbi városban is több varázsló lakott, mint mugli. - Magyaráztam.
-Nincs bajom velük. - fűztem hozzá gyorsan. - De nem is ismerem őket.
Mivel mindketten kínosan éreztük magunkat a hülye muglik miatt, Leah inkább visszaterelte a szót a főzethez:
Calendula officinalis és Achillea millefolium - körömvirág és cickafark. Bólintva jeleztem, hogy ezeket ismerem, és hogy megerősítsen, a boszorkány elő is kapta a két hozzávalót.
-Tehát azért igazán nehéz, mert nem kerülhet bele szennyeződés. - gondolkodtam, jelezve, hogy értem a problémát. - Gondolom lehet használni hozzá egy búra-varázslatot, hogy megvédje a főzetet a portól és szennyeződésektől.
Közben megtudtam, hogy a tanár szeret késve érkezni, így nekiálltam a második főzetemnek is, hogy lássa, tudom tartani a lépést. Azért nem a kötőhártya-gyulladásos választottam, azt inkább Leah-val együtt próbáltam meg.
-Bevallom, én is a farkasölő-főzeten gondolkodom mindig. Ha azt sikerülne tökéletesíteni, akkor nagyon sok problémától kímélnénk meg szegény betegeket. - Leah is ezzel próbálkozik, egy tartozás miatt. Rögtön elkezdett járni az agyam: talán kölcsönösen segíthetnénk egymást. Valószínűleg Leah mélyebben ismeri a bájitalt, mint én, én viszont tudom, hogy melyik hozzávalót, mikor kell leszedni, hogy tökéletesebb legyen a bájital. Egyelőre nem vetettem fel neki az ötletet, de nem vetettem el, hogy a közeljövőben megteszem.
-Én Hugrabugos voltam, és 2 éve végeztem. De tuti, hogy láttalak a Roxfortban. - Aztán válaszoltam neki a kurzusra való bejutásomat illetően is: - Kaptam egy jó ajánlólevelet Lumpsluck professzortól. A kedvencei között voltam az évfolyamomból - forgattam a szemem. - Akkor elég jól ment a bájitalfőzés. - mondtam, majd lenéztem a főzetemre, és meg kellett állapítanom, hogy még most is jól ment. Ezt Leah is észrevette, és meg is dicsért.
-Köszi. - nevettem, és közben megkavargattam a másik főzetet.
-Van olyan bájital, amit a kutatásod során úgy találtad, hogy jobb esetleg csillaghulláskor, újholdkor vagy bármilyen más égi jelenségkor megfőzni? - kérdezte kíváncsian, én meg nem akartam titkolózni, így válaszoltam is neki.
-Ez egy érdekes kérdés. Egyrészt vannak olyanok, amiket érdemes egy bizonyos időpontban megfőzni. Például a sebgyógyításhoz használt bájitalokat újholdkor kell főzni, akkor lesznek a legtisztábbak. De vannak olyanok is, ahol a hozzávalókat kell egy bizonyos holdálláskor leszedni. A farkasölőfű például pont ilyen. Ha teliholdkor szedjük, akkor szinte semmit nem ér. De vannak olyan főzetek, amiket érdemes összevetni az illető csillagnaptárjával, és egyénre szabottan alkalmazni. - Vettem egy mély levegőt, azt hiszem, eljött az ideje a kérdésnek:
-Figyelj, ha tényleg segíteni szeretnél valakinek a farkasölő-főzet tökéletesítésével, akkor adhatok pár tippet. Szívesen segítek neked, ha elfogadod.
Kíváncsian vártam a válaszát. Annyira jó lett volna, ha találok magamnak egy kutatótársat. Mert két ember gondolatait sokkal könnyebb volt összefűzni, mintha valaki egyedül próbálkozik. Egy csomó minden elkerülheti úgy az ember figyelmét. De ha már többen dolgoznak egy problémán, akkor új nézőpontok nyílhatnak meg.
Talán nem ismertük még egymást olyan jól Leahval, de ő volt az első, aki nem meggazdagodni akart a bájital-főzéssel, hanem segíteni másnak vagy másoknak. Ez pedig elég nemes cél volt, hogy segítsem azzal a kicsi tudásommal, amit eddig sikerült magamra szedni.
Reméltem, Leah is elfogadja a segítségemet.

Serena Fawley

2002. Szeptember 10.

dress

–Az nagyon klassz lehetett. Gondolom akkor a szüleid is asztronómusok?- Kérdeztem mosolyogva, nem csak téma elterelésként ám. De annak sem rossz, amúgy. Valahogy előszeretettel tudom megölni a hangulatot, amikor fellelkesülve kezdek beszélni a muglikról. De hát annyira nem lehetek róla. Érdekesek is és valóban nagyon sok jó dolguk van az orvostudományukban, amit akár mi is használhatnánk. Viszont ezt nem tisztem eldönteni, erre vannak a Minisztérium döntéshozói ugyebár. Talán az lesz a legjobb, ha nem beszélek többet a muglikról kb senkinek.
- Majdnem mindent szabad. Arra azonban ügyelni kell, hogy a búra alatt se legyen kosz. Érdemes mindent precízen előkészíteni és az üstöt extra takarítás alá vetni. Utána már csak a szerencsén múlik, hogy egy kósza porszem se vándoroljon a búrád alá. Bár ha még sem érzed kellően tisztának szűrd át még egyszer és egyből üvegcsébe töltsd. Nekem eddig ez a módszer vált be, de van, aki a végén duplán átszűri, és olyankor használ varázslatot. Mondjuk, ezt mindenki maga tapasztalja ki, hogy mi a jó neki.- Mert ugye, lehet, hogy Serena van olyan ügyes és bízik magában annyira, hogy ne használjon búra varázslatot közben csak a legvégén, amikor átszűri. Logikusabb is, de én jobb szeretem, ha már a főzés közben is tiszta a bájital, nem csak a végén.
- Igazándiból már az is hatalmas előrehaladás lenne, ha teljesen meg tudnánk szüntetni az átváltozásokat. A mostani fejlődésekkel, szerintem ezt hamarabb elérhetik, mint a teljes gyógyulást. Bár én személy szerint a gyógyulást tűztem ki célomul. – Igen az lenne az igazi siker, ha ezt elérném. Jo élete is sokkal jobb lenne, és engem sem gyötörne a bűntudat. Ha bele is halok, de megoldom ezt a dolgot.
- Ha elismert, akkor az elég jól ment nem fedi le a teljességet. Én Piton professzort kedveltem, a modora ellenére kiváló tanár volt. Lumpsluck kicsit szeleburdinak tűnt, de akit ő észrevett; abban ott van a tehetség. Más a két tanár ritmusa, de akit komolyan érdekel a bájitalfőzés, az mindenkinél kiváló, legalábbis nekem ezt tanították, régen. – Mondjuk örök érvényű igazság, hogy aki akar valamit és érdekli is a dolog, az nem elégszik meg akármivel csak a legjobbal. És ez egy nagyon jó alap lehet egy kapcsolat kiépítésekor, legalábbis, az én szememben. - Egyébként nem kviddicseztél? Volt pár jó mérkőzésünk a Hugrával, lehet, onnan vagyok ismerős. - Talán, mintha rémlene valahonnan az arca, de nem volt túl sok Hugrabug-os ismerősöm, csak a közös órákon meg leginkább a kviddicseseket láttam, onnan se mindenkit, szóval akár ez is lehet az ismeretség alapja.
Bólogatva hallgattam végig, mert volt, amiről én is tudtam. Nyilván a közismertekre én is figyeltem, de Serena többet tud ezekről, mint én. Igazán érdekes és hasznos kapcsolatot tudnánk kialakítani, mi ketten. Szóval bármennyire is szerettem volna elrejteni a lelkesedésem, ez annyira nem jött össze. Bár mivel nem ismer még, így maximum csak annyit láthatott rajtam, hogy kicsit jobban izgek-mozgok, mint eddig. Szerintem egy kisgyermek nem tudott volna jobban lelkesedni egy új játékért, mint én Serena ajánlatáért. Szóval mielőtt észrevettem volna, megkerültem az asztalt és megöleltem. Ó, de nem ám finomkodva, csak úgy, mint ahogy egy medve szokta a bocsait. Szegényem, így utólag azért sajnálom, amiért összenyomtam, de úgy megörültem. Na tehát, amikor észbe kaptam elengedtem szegénykét és megveregettem a vállát, olyan barátilag, és visszaosontam a helyemre, mielőtt megint megölelem örömömben.
- Ne haragudj az ölelésért, önkéntelen reakció volt!- Úgy érzem úgy helyes, ha elnézést kérek tőle, amiért majdhogynem rávetettem magam és megölelgettem. De hát olyan nagyon jó ajánlatot adott és hátha ez hiányzik a főzetből. -Cserébe, ha kitalálunk valamit, én is megosztom veled a tapasztalatokat. Eddig a kísérleteink nem jártak eredménnyel, de reményeim szerint majd be tudok szerezni pár ritka alapanyagot, hátha azokkal sikerülne valami újat kitalálni. Mondjuk, az sem lenne hátrány, ha az ízét el tudnánk venni valamivel. Viszont bármivel ízesítettem, elment a hatása, csak úgy, mint a cukortól.- Húztam el a szám és nekiláttam a kötőhártya-gyulladás elleni szer alapjainak előkészítéséhez. - Ha gondolod, csinálhatjuk egyszerre, majd ha befejezted a bájitalodat.- Mosolyogtam és biztos, ami biztos alapon két adagnak készítettem elő alapanyagokat.

 

[outfit]

Kutyulás

outfit

To: Leah Barlow
2002. szeptember 10.

Röviden elmeséltem Leah-nak, hogy a szüleim a Skye-szigeti obszervatórium vezetői, ezért éltünk ott kiskoromtól kezdve. És azt is, hogy ez a csillagászosdi családi hagyomány nálunk, és nemcsak engem, hanem az öcsémet is elég jól felkészítették az asztronómia óra rejtelmeire, mire a Roxfortba kerültünk.
Meghallgattam, Leah hogyan vélekedik a bájital-főzésről, és úgy döntöttem, megfogadom a tanácsát, és próbálok minél tisztább főzetet készíteni. Eléggé izgultam, hogyan fogom ezt megoldani, de reméltem, hogy a tapasztalatom, és a hozzáállásom átsegít majd a helyzeten.
-Igen, én is úgy gondolom, hogy az átváltoztatások megszüntetése komoly siker lenne. Nem gondolnám, hogy a közeljövőben elérjük azt a tudományos szintet, hogy meg is gyógyítsuk a betegséget. Viszont az átváltozásban odáig eljutottam, hogy baromira számít az is, hogy pontosan milyen telihold-állás alatt fertőződött meg az adott személy. Mert ahhoz képest kell egyedileg begyűjteni minden hozzávalót. Talán ez a legnehezebb benne. Hogy bizonyítasz be bármit, ha mindenkinek más összetételben kell a főzetet adni? Nekem sajnos nincs próba-alanyom, így nehéz bármit is elérni.
Halvány mosollyal gondoltam vissza a roxforti évekre. Igazából tökre szerettem oda járni, bírtam a tanárokat, és alapvetően nem volt gond senkivel sem.
-Piton professzor azt hiszem alábecsült engem, mert béna hugrabugos voltam. De talán az elismerés tőle, hogy egyszer sem veszítettem pontot rosszul sikerült főzet miatt nála. - nevettem. - Nem úgy, mint az évfolyamtársaim.
A kviddics hallatán megráztam a fejem.
-Nem voltam benn a házunk csapatában. Én inkább olyan nyári kviddicsező vagyok. Akkor is csak barátságos meccseket vívtunk a helyi csapattal. A Pride of Portree az első ligában játszik az országos bajnokságban. Nem is olyan rosszak, benne vannak az első tízben.
Amikor felajánlottam Leah-nak, hogy dolgozzunk együtt, hirtelen megölelt. Meglepett a reakciója, mert heves volt, de őszinte. Örültem, hogy ekkora boldogságot tudtam okozni neki. Valamiért tényleg nagyon fontos volt neki ez a várfarkas-kérdés - valószínűleg egy családtagja vagy barátja lehetett érintett -, és pont ezért nekem pedig az volt a fontos, hogy olyan embernek segíthetek, aki nem önös érdekből fogott ennek neki.
-Milyen ritka alapanyagokkal próbálkoztatok? Jól értem, hogy van egy ismerősöd, aki a farkaskórtól szenved? - Izgalomba jöttem. Talán az én hold-állásos elméletemet is megpróbálhatnánk. - Megértem, ha nem akar velem találkozni, de esetleg elkészíthetném a csillagtérképét, és akkor pontosabban meg tudnám mondani, melyik hozzávalót, mikor szerezzétek be... - próbálkoztam.
Miután megbeszéltük a dolgot, kénytelenek voltunk visszatérni a jelenbe, és nekiállni a kötőhártya-gyulladás elleni bájitalnak. Leah nagyon kedves volt, együtt kezdtünk neki, és végig segített, amikor elakadtam. Jó volt együtt dolgozni vele, nagyjából egy volt a tempónk, és mindketten remekül bántunk a hozzávalókkal. Gondolatban persze mindketten máshol jártunk, mégis ment a dolog.
Észre sem vettem, mikor érkezett meg a professzor, csak azt láttam, hogy az asztalunk előtt áll, és némán figyeli a munkánkat. Én nyeltem egyet, felnéztem rá, várva a reakcióját az eddig elkészített főzeteimre, és arra, hogy most hogyan dolgozok.

 

Serena Fawley

2002. Szeptember 10.

dress

[- Igazándiból, nem annyira lehetetlen az elméleted, sem a bebizonyításban. Ha úgy vezeted fel az egészet, mint kísérlet, melyet egyénekre kell szabni, nem elképzelhetetlen. Mivel, minden terápiát egyénre kell szabni, itt a terápia ugyebár ugyan az, viszont ami eltér, azaz összetevők begyűjtése, ami annyira nem is meredek elképzelés. Szóval meg tudja állni a helyét, csak ügyesen kell megfogalmazni.- Mosolyogtam rá. Ha tudnám Jo bájitalához mikor kell begyűjteni az összetevőket és esetlege Sean-ét is megtudnám, noha kétlem, hogy elfogadná a bájitalt, bár erről fogalmam sincs, de majd egyszer talán megtudom. Ha megtudnám, mikor változott át, akkor is elkészíteném a főzetét, ha nem issza meg. Meg kell tudnom, hogy számítja ki a csillagos dolgot. Ehhez annyira nem értek, szégyellem is magam érte eléggé.
-A Hugrabug nem is béna. Oké mondom én Griffendélesként, de akkor is. Már, mint nem kioktatni akartalak, vagy ilyesmi, ne vedd sértésnek, kérlek. Tőle az is elismerés volt, ha nem vesztett egy ház pontot az óráján.- Vigyorodtam el, mert bizony volt olyan, hogy minden háztól vont le pontot. Az egy vicces óra volt, így utólag belegondolva. Akkor mondjuk vért izzadtunk, hogy vissza tudjuk szerezni a pontjainkat, de ez mellékes már.
- Így már értem. Annyira nem követem a csapatokat, csak amikor időm engedi.- Vallottam színt, mert majdnem minden időmet leköti a főzetek elkészítése és a kísérletezés. A maradék időmet felöleli a magánjellegű kis szórakozásom, már ha az ivás annak számít. Ez is jó esszé lehetne, bár ki az a „társadalmilag öngyilkos jelölt”, aki önként és dalolva bevallaná, hogy ilyen… szenvedélye van? Na, ugye, senki. Akkor pedig már is halva született ötlet az egész.
- Sokfajtával. – Talán ez lehet, a legegyszerűbb és leghihetőbb válasz, amit kimondhattam. -De most a főnix könny van terítéken, csak be kell szereznem.- Nagyon is nehéz beszerezni a ritka alapanyagokat, viszont azt nem fogom az orrára kötni, hogy milyen helyekre járok az ilyesmikért. A lényeg, hogy be tudjam szerezni, ami kell, a többi az én dolgom. Teljesen olyan vagyok, mint valami sunyi, alattomos zugkereskedő, de ha ez kell ahhoz, hogy meglegyen az ellenszer, bármit megteszek. -Igen. És ha az életem rámegy, de megoldom ezt a dolgot.- Mosolyogtam kissé keserűen, mert ahányszor eszembe jut, mindig bűntudatom lesz. -Előszeretettel vonzom a vérfarkasokat.- Ráztam meg a fejem kissé elkeseredve. - A találkozót nem tudom neked biztosra mondani, mivel ő is eléggé rohanó életet él, viszont az első átváltozás dátuma 1998. Június 10. 1998.Május 2-án volt a támadás…- Húztam félre a szám egy gyors fejszámolást követően. Májusban volt az ostrom és a rákövetkező hónapban az első átváltozás. Remélem, ezzel tud már valamit kezdeni, és meg is osztja majd velem az információkat, mert nagyon fontos lenne.- Minden fejleményről természetesen beszámolok.- Remélem így elfogadja a kimondatlan ajánlatomat. Viszont belelkesültem, így pedig a szám sem marad csendben, szóval folytattam. - Sőt az alapanyagokról is részletes leírást fogok neked adni, a jelenleg használtakkal kezdve, a begyűjtések időpontjától és az általad megadott időpontban szedettekről. A hatásáról nyilván az azt követő teliholdkor tudnék beszámolni, de azt biztosra inkább a hónap közepét tudnám mondani. Kell két-három nap, mire rendbeszedi magát a barátom.- És ha rosszabb a telihold hatása, akkor még több, szóval szerintem nem rossz dátum az a hónap közepe. Egy üres pergamenre gyorsan feljegyeztem pár ötletet, még épp időben végeztem, mert a professzor úgy döntött, hamarabb jön, mint a diákok és ellenőrzi, kik azok, akik megteszik, amire kéri őket. Hát rajtunk nem fog kifogni, az biztos.
- Professzor úr!- Toltam felé egy dossziét, amivel az órára készültem és ugye bár kérte is.- A megbeszéltek szerint módosítottam a kért adatokat, kipróbáltam pár új dolgot, de ezekről is készítettem feljegyzést. Ugyan a kísérletek egy része nem sikerült, de ami igen az jó kiindulási alapot tud biztosítani.- Mosolyogtam rá és befejeztem a bájitalt, majd óvatosan átszűrtem és pipettás fiolákba adagoltam. A könnyebb cseppentés érdekében.  Mire mindennel végeztünk, a többiek is szállingózni kezdtek.

Köszönöm szépen a játékot!

 

[outfit]

Kutyulás

outfit

To: Leah Barlow
2002. szeptember 10.

Megnyugtató a tudat, hogy Leah nagyjából egyet ért velem abban, hogy minden kezelést egyénekre kell szabni. Hiszen minden ember más, mindenkinek más fog igazán hatni. Innentől kezdve pedig evidensnek tűnik, hogy használjuk a tökéletesítéshez a csillagnaptárat. Mert miért is ne?
Habár még nem száz százalékosan bizonyított, de elég valószínű, hogy nagyon is számít, milyen hold, csillag, napálláskor történnek a varázslatok. Igaz, sok varázsló és boszorkány ezt még mindig a jóslástanhoz hasonlítja, de ez baromira nem igaz. Mi visszafelé is tudunk számolni, és így sokkal érdekesebbé válik a történet.
-A Hugrabug nem is béna. - mondta Leah a szívemet melengetve. Sokszor érzem úgy, hogy a házam alá van becsülve, pedig mennyi nagyszerű hölgyet és fickót nevelt ki. És jófejek is vagyunk.
-Hát igen... Nem mondom, hogy Piton professzor kedvelt, de legalább nem is utált. Fogalmazzunk úgy, hogy elismerte a munkámat. - nevettem.
Megtudtam, hogy Leah-ék a főnixkönnyel próbálkoznak. Ez érdekes elgondolás volt, nekem még nem jutott eszembe egy ennyire nehezen beszerezhető alapanyaggal dolgozni. Nehéz beszerezni, ami van, az is rettentően drága. De ha nekik sikerül szerezniük, egy próbát megér.
-Hm, érdekes ötlet. Tetszik. Utánanézek az alapanyagnak, és ha találok valami csillagászati infót - az árán kívül - róla, akkor jelzek neked mindenképpen. Őszintén szólva a főnixek mágiájába még nem merültem el annyira, hogy tudjak részleteket mondani.
Elővettem egy kis jegyzetfüzetet, és felírtam magamnak, hogy a főnixkönnyről mindenképpen szerezzek még több információt.
Aztán újra előkerül a füzet, amikor Leah vérfarkas barátjának az adatait felírom. A támadás napjánál megállok egy percre.
-A roxforti csatában sérült meg? - néztem a másik lányra meglepetten. - Szörnyű lehetett... - suttogom szomorúan, és beleborzongok a gondolatba, hogy én is lehettem volna az áldozat. Én szerencsére akkor nem sérültem meg, nem lett komolyabb bajom, de voltak ismerősök, akiket akkor elvesztettünk. Azt hiszem, ezt még mindig nem sikerült senkinek sem igazán feldolgoznia.
Bólogatva jegyzeteltem arról, amit Leah mondott az alapanyagokról, a teliholdról, én pedig hozzátettem.
-Ha minden igaz, most távolabb lesz a Hold. Ebben a hónapban talán nem lesz annyira vészes az átváltozás. De azért vigyázzatok.
Miután mindent megbeszéltünk, már a főzetekkel foglalkoztunk, és áttértünk az órai munkára. Örültem, hogy összehozott a sors Leah-val, így könnyebben tudtunk előrefelé haladni. Az ötletbörzék pedig mindig jól jöttek. Kellemes izgalommal vártam, mi fog ebből kisülni.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad.

[- Helló! Mondták, hogy itt leszel. Zavarhatlak néhány percre?]

s í ð a s t i  d a g u r i n n  á  j ö r ð i n n i

   Végigfuttatom a kezem a campuson álló márványszobor ujjain, amikor senki nem figyel. Mások azért tesznek hasonló dolgokat, hogy valami kimondatlan természetfelettitől szerencsét nyerjenek a vizsgáikra, még ha ez a hagyomány nem is épül semmilyen szilárd alapokon álló tudományos eredményre. Ezek a diákok éppen úgy húzhatnak számukra kevésbé optimális tételeket, mint azok, akik egyszerűen normál módon teljesítik a kollokviumot. Nekem viszont most jól jön valami más, nem annyira absztrakt, mint a szerencse, inkább egyfajta támogatásra, magabiztosságra van szükségem.

 Ahogy lassan elindulok, és belenézek a folyosó egyik ablakának halvány tükörszemeibe, kifejezéstelen arc tekint rám, melyen semmi jele nem látszik a különböző érzelmek konvergenciájának. Eszembe jut, hogy talán ugyanez az arc tekintett a férfira, amikor elmentem vele vakrandevúra néhány nappal ezelőtt (bár egyikünk sem volt látássérült, nem biztos, hogy akkurátusan használom a kifejezést), ezért alakult ilyen borzalmasan. Vagy ezért nem ér rá soha az a csoporttársam, hogy megigyunk egy kávét órák után. Talán ezért volt olyan rövid az összes kapcsolatom is. Tudom, hogy nem szenvedek sem szociopátiában, sem pszichopátiában (édesapám kivizsgáltatta mindkettőt), valószínűleg azok közül az enyhébb elme elváltozások közül születhettem együtt eggyel, amelyeket a pszichológusom (és gyakran Freya, bár ő gunyorosan) emleget. Vannak érzelmeim, most például szorongok amiatt, hogy Giada, akit fel akarok keresni a segítségért, kiakad, és rámegy a barátságom mindkettejükkel mindenre. Viszont kétlem, hogy valaha lesz bármire esélyem, akár a barátságok megtartására, ha nem lesz funkcionáló mimikám, ha nem teszem rendbe azt a valamit a fejemben.

 Az elmélet, amiben reménykedem, hogy segít, kizárólag empirikus tapasztalatokhoz kötődik, nincs tudományos alapja. Emlékszem rá, hogy az alkohol, legalábbis bizonyos formái (például a mohito koktél) nagy mennyiségben kiváltanak belőlem valamit, amíg az intoxikált állapot fennáll. Olyan érzés kissé, mintha tudnám, hogy néhány órás határidővel beteljesedik egy paradox megszeghetetlen eskü, és a láthatatlan bilincs a Fátyol túloldalára ránt. Egy utolsó nap a Földön. Megnyugtató. Gátlásoktól mentes. Nem félek semmitől, nem gondolkodom rajta, hogy mit tegyek, milyen arcot vágjak, az alkohol, még ha káros hatással is van felelős döntéshozói képességeimre, összeköti azokat a neurológiai szakadékokat, melyek elszakítják az arcizmaimat az érzelmi központjaimtól, melyek vakká tesznek egy olyan helyen, ahol mindenki elvárja, hogy lássak. Most is megállok a laboratórium ajtaja előtt. Intoxikált Irina csak kopogna. Ő azonnal kinyújtaná a kezét, nem botorkálna látási sérüléssel a szakadék peremén.

 Végül csak kopogok, és szinte nem is várok a válaszra, mielőtt benyitok. Mondták, hogy most Giada dolgozik bent, és remélem, hogy nem ijed meg túlzottan. Mugli helyeken tudom, hogy már vigyázni kell ezzel, rengetegen eltakarják a fülüket a hallást elmaszkoló, időnként károsító zenélő fülvédőkkel, de nem hiszem, hogy ez mágikus helyeken működőképes lenne. Felé viszont nem próbálok mosolyogni, mert barátok vagyunk már pár éve, és tudom, hogy nem várja el. Amúgy sem vagyok már biztos benne, hogy képes vagyok mások számára megnyerő mosoly prezentálására. Legalábbis egyelőre.

 - Helló! Mondták, hogy itt leszel. Zavarhatlak néhány percre?- figyelem az arcát, miközben becsukom az ajtót magam mögött, leteszem a kis oldaltáskámat az egyik asztalra, és leülök egy székre. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg kellemetlen számára a jelenlétem most, amikor a tanulmányaira fókuszálna, de nem láttam más lehetőséget rá, hogy rövid időn belül találkozzunk kettesben. Ha Freya itt lenne, biztosan nem tudnám megkérdezni, amit meg akarok.

 Dobolok az asztalkán néhányat az ujjaimmal, megigazítom a kabátot, azután felállok, hogy levegyem és a támlára fektessem. Tartok tőle, hogy felbosszantom, kiakasztom, valahogy úgy érzem, hogy ez is azok közé a kérdések közé tartozhat, mint az a kérdés Freya felé, hogy hogyan érezte magát apám társaságában, de tudom, hogy feleslegesen figyelek a jelekre. Már nagyon sokszor kiderült, hogy vak vagyok, a fények, melyekről azt hiszem, hogy látom őket, csak az elmém játékai. Olyan könnyű, olyan más az egész ittas állapotban...

  - Szükségem lenne valamilyen főzetre, ami hasonló hatást vált ki, mint a mojito koktél. Úgy értem, az érzelmi központra, nem az érzékszervekre vagy az agyi működésre.- ijesztő kimondani a szavakat, még ha nem is közvetlenül tárom fel a vágyaimat, a félelmeimet és a problémáimat. Biztos, hogy eszébe jut majd az a néhány alkalom, amikor az alkoholfogyasztás után magamtól nevettem, mosolyogtam, magamtól öleltem meg őket, magamtól mondtam meg egy férfinak, hogy takarodjon el. Akkor nincsenek problémáim, mintha az utolsó napom lenne a Földön. Eszembe jut halványan apám, aki egyszer azt mondta, hogy úgy szeret, ahogy vagyok, de nem tudom, hogy ez igaz-e. A jelenlegi változatom korhadt borítóba kötött könyv, még ha Dosztojevszkij elrejtett gondolatait rejtené is, soha nem akarná senki olvasni.

How can these people just walk around fine?

Epheadra nevadensis. Kedves kis sárga növény, hetek óta szárítom, hogy most tökéletes porrá törhessem. Hatása szerint elsősorban stimuláns, de engem most inkább a másodsor foglalkoztat. Egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után étvágytalanságot okoz, ez kell nekem. Az utóbbi időben tökéletesen kordában tudtam tartani a súlyomat, de nem kis akaraterőt és szenvedést igényelt, ezen a ponton már kezdtem érezni a zabálásra való vágyat, nem állt szándékomban visszaesni. Épp ezért volt szükségem erre a szerre, ami egyelőre csak kísérleti stádiumban volt. Elég sok minden állt így, amit „feltaláltam”, igazából szerettem próbálkozni és az elsőszámú kísérleti nyulam én magam kellett, hogy legyek. Annyi minden történhet, allergiás reakciók, túlérzékenység, interferáló anyagok a szervezetben, bár sosem voltam oda az emberekért, egy esetleges rohammal vagy napokig tartó mellékhatással nem volt hangulatom megkínálni senkit.
A sárgás zöld port kis üvegcsébe töltöttem és átfuttattam az ujjamat a maradék, korábban már előkészített komponenseken.  Calea,epena vagy másnéven yopo,kálmos. Zseniális kis növények, egytől-egyik apám kis gyűjteményéből, ha tudná, hogy mire készülök ki kellett volna csempésznem őket, de hála Buddhának vagy valamely egyéb rezidens entitásnak Rokuro kurva nagy örömmel áldoz bármikor a tudomány oltárán. Tegnap arról beszélt Takakónak, hogy boldog, amiért a lánya ekkora tehetség és állandóan gondolkodik, dolgozik és alkot. Talán még el is hinném, hogy zseni vagyok, ha nem tudnám, hogy miket is gyártok. Kívülről persze valami hihetetlen, világméretű, baszott nagy működésnek tűnhet ez az egész, ahogy itt kevergetem, elegyítem meg porítom a kis dolgaimat, de ezek valójában hallucinogének, fogyasztó és aljzószerek. Igazából nem segítenek senkinek, olcsó és rövidtávú megoldást kínálnak egy-egy problémára és örülhet az ember, ha a mellékhatások nagy részét sikerül eliminálnom és csak kéket-zöldet lát, egyéb borzongató szarságok helyett.
Gyógyító vagyok, azt mondják, az egyik legjobb lehetek, ha igazán akarom, hallgatom folyamatosan, de én nem akarom megváltani a világot, csak kurvára nem szeretnék olyan lenni, amilyen vagyok.
Kopogás üti meg a fülem, kissé ijedten, zavartan nézek fel. Ez van velem meg a hirtelen zajokkal, nem jövünk ki, nem így Irinával. Senki sem gondolta volna, hogy valaha a Romanovokkal fogok parolázni, de ez a lány az egyik leghasonlóbb hozzám, akit valaha is láttam. Tudtam, hogy megvannak az alapvető különbségek, de a tudat, hogy valaki csak egy kicsit is úgy érzi magát, mint én, máris segített.
-Zavarj csak, ha jól esik-engedek el egy finom félmosolyt és megigazítom a szemüvegemet, amire igazából semmi szükségem. Csak azért hordom, mert apám felesége, Takakó azt mondta, hogy igazán jól áll. Akkor gondolom elég japán, pont, mint a bő nadrágom és a laza ingem. Kényelmes és megnyugtató ruhadarabok, meg pesze feketék is, nem koszolódnak, rájuk fröccsenhet a… mi is?
Irina idegesnek tűnik, nem egészen értem, hogy mi történik, de kivárom a végét, eszemben sincs megszólalni.
-Oh – csúszik ki a számon, szinte örülök, hogy itt van – van egy időzítésed, épp a napokban teszteltem valami hasonlót egy ra…, mindegy is.
Ja, egy randevún, ami mérhetetlenül szar volt és az apám szervezte nekem. Mondanám, hogy vicces ez a férjkeresősdi, de eddig sokkal szórakoztatóbbnak találom még a tanulmányaimat is.

[- Ha neked is rendben van, nagyon szívesen kipróbálnám. Szükséges bármilyen mellékhatástól tartani anélkül, hogy az emocio... érzelmi központ működését serkenti?]

s í ð a s t i  d a g u r i n n  á  j ö r ð i n n i

    Nem tudok elmosolyodni, csak akkor menne, ha erőltetném, de érzem, hogy valami mégis könnyebb lesz a mellkasomban, ahogy Giada rám mosolyog. Most nem kell eljátszanom semmit, most nem kell gondolkoznom rajta, hogy hogyan viselkedjek, mert ő ismer, ő elfogad a hiányosságaimmal együtt is. Talán ha mindenki olyan lenne, mint ő és Freya, nem is ezért jöttem volna ma, csupán egy kávét hoztam volna neki, azután beszélgettem volna néhány botanikához és kémiához tartozó dologról vele, esetleg a koboldok tulajdonjoghoz fűződő egyedi nézeteiről. De az emberek többet akarnak tőlem.

 Miközben leveszem és félbehajtom a szövetkabátot, megnézem Giadát. Soha nem tudtam, hogy probléma van a látásával, de nem áll rosszul neki a szemüveg, úgyhogy a kényelmetlenebb kontaktlencse valószínűleg felesleges is lenne. Ami a ruházatát illeti, az is meglehetősen csinos, és egy pillanatra el is fog a rossz érzés miatta, hogy talán nem öltöztem megfelelően. Ma egy egyszerű kék farmernadrágot vettem fel, felül pedig rövid fekete pólót Lándzsás Brittney nevével, tekintettel a jó időre. Az Egyesült Királyság novemberei sokszor tűnnek hűvösebb nyári napnak, Izlandon már biztosan leesett a hó két hónapja. Mások biztosan nem találnak annyi nehézséget a ruházat kiválasztásában.

 Szinte alig van időm leülni, amikor felcsillan a szemem a válaszától, még ha nem talán korai is az örömöm. Nem tudom, hogy nem vagyok-e túl bizakodó, mert nem biztos, hogy az ígért szer beváltja a remélt hatásait. Ha lenne valamilyen gyógyszer a problémámra, a pszichológusom biztosan adott volna már. Igaz, Giada talán jobb a pszichológusomnál, különösen, ha ő kísérletezte ki. Gyorsan végiggondolom, hogy minek a kezdete lehet a „ra,” de végül úgy döntök, hogy nem arra utal, hogy állatkísérleteket hajt végre, melyeket morálisan ellenzek. Nem tűnik annak a típusnak, mindig nagyon kedvesnek láttam.

  - Ha neked is rendben van, nagyon szívesen kipróbálnám. Szükséges bármilyen mellékhatástól tartani anélkül, hogy az emocio... érzelmi központ működését serkenti?- érzem, hogy gyorsabban ver a szívem, ahogy várom a választ, ahogy ilyen közel kerültem hozzá, hogy talán megszabaduljak attól a hiányosságtól, ami az összes emberi kapcsolatba, majdnem nővérem helyett nővérembe került, ami miatt úgy érzem, hogy mindenki összenéz a hátam mögött. Nem tudok olyan mellékhatást elképzelni, ami miatt nem lennék hajlandó kipróbálni. Talán már attól sem vagyok messze, hogy gyakrabban igyak mojito koktélt, akár egyedül is, még ha szenvedek is a részegség tüneteitől, és idővel utóhatásaitól.

 Tudom, hogy a lelkesedésem nem ül ki az arcomra, mert nem ül ki semmi az arcomra, amely csak tudatosan gondolatokra reagál, érzelmekre nem, mégis, egy pillanatra azt érzem, hogy ott van az az ijesztő lehetőség, hogy hirtelen belém lát, látni fogja, hogy mennyire szánalmas és embertelen vagyok. Az biztos, hogy morális problémáim nem lehetnek, mert rengeteg dolgot változtatunk meg magunkon mágiával, de tudom, hogy mások szerint az elme szent és sérthetetlen, ez pedig sokak szerint az elme lenne. Freya biztosan nagyon rossz dolgokat mondana és gondolna rólam, bár mióta múlt hónapban szexuális kapcsolatba került édesapámmal, nem vagyok többé biztos benne, hogy mit mondana.

  - Igazság szerint akkor is kipróbálnám, ha vannak kockázatai és mellékhatásai.- lesütöm a szemem, nem tudom, hogy mit gondolhat most rólam, vajon tudja-e, hogy miért akarom ezt. Ismerjük egymást évek óta, ő az egyik, akit a barátomnak tartok, de nem tudom, hogy érti-e, hogy mi a bajom. Ő tudja, hogy érzek dolgokat, látott a mojito koktéltól részegen, amikor leomlott az a láthatatlan fal, de nem tudom, hogy érti-e, hogy mennyire zavar.

How can these people just walk around fine?

Irina arcán nincs változás, de tudom, hogy nyugtatólag hat rá a kedvességem, valahogy érzem az illatán.  Mi olyasfajták vagyunk, mint a vírusvariánsok, egy tőről fakad a furcsaságunk, illetve az, amit mások furcsának tartanak bennünk, de egészen másként hatunk. Ő nem mutat semmit, de érez, gazdag a belső világa és sejtem, hogy mennyire kétségbeesetten akarja ennek a világnak az ajtaját résnyire nyitni, mert tudom, hogy a macskaajtón át aztán kurva keveset látni.
Én ezt az ajtót már egészen fiatalon beszögeltem, csak néhány alkalommal nyílik, de akkor valósággal kirobban, mert túl naggyá válik mögötte a feszültség. Az én világom nem ilyen változatos, nem ilyen érdekes, de én el tudom játszani, hogy valami teljesen más vagyok. El tudom hitetni az emberekkel, hogy megértem őket vagy éppen azt, hogy együttérzek, de valójában nem figyelek rájuk, mert tetemes részük egyszerűen nem érdekel. Az ilyen meglátásaim után bárki joggal kérdezhetné, hogy akkor mi francért készülök gyógyítónak, de nincs jó válaszom. Ehhez értek, ez van. Egyébként meg azt sem tudom melyikünk helyzetét nehezebb megoldani, de én most bedobok mindent, hogy segítsek a kevés barátaim egyikén.
Irina olyan őszintén kedves, mások talán nem is vennék észre, de a szeme csillanásán látom, hogy örömet okozott neki a válaszom. Nem sok esetben kotyvasztok azért, hogy valakinek ilyen módon legyen jobb, de ami azt illeti az érzelmi központot nem olyan vészesen nehéz stimulálni, emellet pedig nem is olyan veszélyes, mint zsírégetőt kifejleszteni, ami nem zabálja fel szép lassan a gyomrodat savval vagy anélkül.
A kérdésre elgondolkodom, pontosan mit is éreztem én abban a rohadt koktélbárban azzal a rohadt japán skatulyából kipattant szerencsenélkülivel?
-Szíariai rutafű-húzok elő egy kis fehér virágzatú szárított növényt-ez kell nekünk. Az irániak mindenféle spirituális utazáshoz használják, szóval feloldja a gátlásokat, mint a sósav.
Vannak ilyen dolgaim, hogy képes vagyok órákig kussolni, aztán meg mikor valami hónapokkal ezelőtt gyűjtött növényről van szó, képes vagyok végtelen mennyiségű információt összehordani róla, természetesen mindenféle kérés nélkül. Mindenkinek van mániája, nekem pont három olyan jutott, amiről elég kellemetlen beszélni, a kendo, a füvek meg a legjobb barátnőm. Na mindegy, legalább nem vagyok kínai, ahogy apám szokta mondani.
-Nézd csak milyen szép piros lesz – mutatom meg Irinának, amint némi olajat csöpögtetek rá és őrölni kezdem- ezzel festik a perzsa szőnyegeket.
Megint jártatom a számat, ezt teszi a hozzám hasonlóval, ha csak egy percre is hasznosnak érzi magát. Az utóbbi időszakban nem mentek túl jól a dolgaim, tulajdonképpen nagyon jól jön nekem most ez az ügylet.
-A cuccnak nincs durva mellékhatása-nézek fel a lányra bíztatóan, I mean, én nem haltam bele és nem erőszakoltam meg senkit és engem sem mások – egy idő után elkezdheted élénkebbnek látni a színeket és harsányabbnak hallani a hangokat. Elég para, én kishíján a falra kúsztam fel tőle, de ezt leszámítva biztonságos.
Nem igazán tudom, hogy más embereknek mi a véleményük a hangos hangokról, de engem ki lehet vele kergetni a világból. Tízszeres erősítés mellett pedig egyenesen fültépő tud lenni még két összekoccanó pohár is.