26-os szoba

A 26-os számú szoba a fiúk szintján kapott helyett. Jelenleg három egyszerű ágy található benne és mivel a nyár folyamán újra és újra lefestették, az üres falakat nem fedi más, csak néhány polc. Mindegyik ágyhoz tartozik egy-egy íróasztal és ruhásszekrény, ami meglehetősen kicsi egy komoly ruhatár tárolásához. Ebben a szobában talán a kilátás a legjobb, mely az egyetemváros egyik legnyüzsgőbb, díszkivilágítással rendelkező utcáját jelentette. Nem csoda hát, hogy az itt lakók gyakran esténként, az ablakban lógva iszogatnak.

[ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ]

Előzmény

ღ ruci ღ

ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ

Jasper

(2002. április 10.)

Valami éppen, csak odaúszik
Odatéved kinyílik majd az ég
Afölött nincsen
Az aki innen messze vágyna, ha nem vinné a szél

A kis furkás rémülten fészkelődni kezd a kezeim között, de aztán egész hamat megnyugszik. Elégedetten elvigyorodom, miközben magamban ámuldozok Jasperen. Mert Jasper menő. Bár nagyban igyekszem ezt nem túlságoan kiönteni valami ijesztő fangörcs formájában. Szóval magamban fangörcsölve, de nagyon is lenyűgözve figyelem a jelenetet, ahogy Jasper elveszi a dolgainkat tőle.
- Szerintem adjuk le valahol a kis bűnözőt, aztán menjünk vissza kollégiumba. Megmutatom a szobám újra... vangy nagyon menő része - Egy kissé elpirulva psilogok rá, miközben biztos kezekkel tartva a furkészt elindulok kifelé.
- Óó, már alig várom, hogy kipróbáljam az ágyat... Mármin ööö... - vörösödem el teljesen a mondaton, és azt hiszem egy pillanatra, hogy a furkászt is elhajítom zavaromban. -  Úgy értem, hogy a kolis ágyak a mugliknál híresen rosszak és büdsösek. Khm...- köszörülöm meg a torkomat. Hmm de érdekes kis bokor ez itt nem? Milyen nagyon... bokros... Jaj Sophie, hogy mondhatsz ilyet, most biztos valami nagyon buta perverz lánynak gondol vagy mi. Ahh hol lehet itt elsüllyedni? A szeszély nem nyitná meg a lábam alatt a földet?
- Tényleg menőnek tartottál? - kérdezi, mire én lekesen bólogatok.
- Igen. Te minden helyzetben nagyon menő vagy - közlöm a nyilvánvaló tényt. És közelebb hajolva hozzá egy őuszit nyomok az arcára.  Mert hát azt gondoltam, és ez igaz is volt. Vagy ez még a rózsaszín felhő lenne? Kicsit még félek... Nagyon, hogy mi lesz ha ez is úgy elillan, ahogy eddig illant. Mint teddynél, hogy valamitől megrémülök, hogy valamit tönkre teszek. megrázom a fejem és csak élvezem Jasper közelségét, Még közelebb is araszolok hozzá, hogy legalább egy kicsit érezzem a kezét az én kezem mellett. Goyrsan leadjuk a furkászt, az egyik arra járó gondozónak a kezébe nyomom. A bácsi sűrű bocsánatkérések közepette vette át, már én éreztem magam kellemetlenül. Körülbelül olyan rossz érzésem volt ez után, minta mikor az ember trossz kaját kap az étteremben és valami hihetetlen módón akarják kárpótolni.
Miután végre a kis rosszcsont is a heéyre kerül a kincsei és a többi furkász mellé, megfogom jasper kezét, és hagyom had vezessen a koliszobája felé. Iagzából nem is figyelem merre megyünk, az elején elvesztettem a fonalat,. Szóval ezért egyetemváros. Hogy ne találjon meg az ember semmit.
- Oké, te itt hogy nem tévedsz el? - kérdezem menet közben, majd felérünk a szobájukhoz. Arról megfeledkezem, hogy két másik pasassal van itt. mert most nincsenek itt és nem is tudom kik azok akikkel együtt van. Szóval Csak belesek az ajtón, majd a cuccomat megtámasztom a szabad fal előtt.
- Hűha. Ez nagyon. Hmmm. Férfias szobba - szóllaok meg zavartan. Igazából nagyon is zavarban vagyok mert még sose aludtam együtt jasperrel, na jó fiúval se, csak egyszer a klubbhelyiségben Jasonnel elaludtunk tanulás közben de az nem is számít annyira. Ugye? Ennyi alvós tapasztalatom van. Az ciki? úristen az ciki. Ciki vagyooook.
Nyugi Sophie, csak nyugalom. Nuygalom. Inkább bámuld Jaspert. Elnyomok egy sóhajt, de olyan szerencsétlenül esetlennek éreztem magam itt. Mint amikor meglátogatja valaki az ismerősét a lakásában. Nem mer hozzányúlni semmihez meg megmozdulni se.
- Hol a te ágyad? - kérdezem inkább és közelebb tipegve hozzá inkább megölelem. Mert ölelni jó dolog. Az már más kérdés hogy megint a hülye ággyal jövök elő. Na midnegy. Csak nem hisz retardáltnak annyira. Ugye?

[mi van velünk?]

mi van velünk?

2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”

18+

Örültem, hogy megszabadultunk a furkásztól. Egészen elborzasztott, ahogyan kapálózott, az apró mancsai néha-néha felém nyúltak... ezek a lények mindenféle mágikus betegséget. Alig vértam, hogy a szobában legyünk és kettesben lehessen Sophie-val, na meg lefertőtleníthessem a kezeimet. Szerencsére a portás nem volt a helyén, így nem szólhatott utánunk, hogy nem vihetek fel lányokat a szobába.Odafent pedig már úgysem számított. A többi srác is ezt csinálta. Olyan volt ez, mint egy nagy falu, ahol csak fiúk latak és mindenben összetartottunk. Persze pár emelettel lejjebb ott voltak a lányok is, egy-egy buli idején át is lógtunk oda. Mondjuk engem nem érdekelt, hogy összebújjak a lányokkal. Nekem elég volt Sophie, de azért egy kis italozásra át-átnéztem oda is.
- Oké, te itt hogy nem tévedsz el? - kérdezte Sophie, ahogy elhaladtunk az ajtók előtt. Elmosolyodtam a kérdésén, még ez is olyan édes volt tőle. Valójában... akármennyire is féltem az ártatlanságától, annyira megragadott.
- Hát az ajtón lévő számokat szoktam figyelni. De amikor először voltam itt rossz irányba indultam el. - Magyaráztam, csakhogy ne érezze magát szerencsétlennek. Én is elszoktam bénázni a dolgokat, csak általában eljátszom, hogy direkt csináltam úgy, ahogyan. A büszkeségem még mindig határtalan volt, nem tudott megtörni semmi.
Ahogy kinyitottam az ajtót, intettem, hogy menjen csak előre. A három ágy mindegyike foglalt volt idén. Az egyik az enyém volt, ami éppen a hatalmas ablak mellett kapott helyet. A másik kettő ágyon és az azokhoz tartozó bútorokon Dalton és Morgan osztoztak. Örültem, hogy ezen a hétvégén nem voltak itthon. Letisztult, egyszerű fabútorok voltak, natúr színben, ahogy az ember elképzelné a kollégiumi szobákat. A falon, az én ágyam felett ott volt az anatómiai kép az emberi testről, amiben látszott, ahogy a vér mozog az erekben és ha az ember megbökte az arcát, elfintorodott, hiába volt félember.
- Hűha. Ez nagyon. Hmmm. Férfias szobba - állapoította meg Sophie. Kihúztam magam, figyeltem, ahogy körbe nézett. Úgy tűnt, mintha már nem is lenne már az a zavar, ami korábban. Meglehet csak a szoba tette és az, hogy szerettem volna csókolni... nagyon mélyen csókolni.
- Hol a te ágyad?
Meglepett, hogy ilyen gyorsan rátér a lényegre... de nem bántam. Nem bántam, hogy máris zöld utat adott és nem nekem kellett rávezetnem a dologra. Megfogtam a kezét és óvatosan húztam oda az ágyam mellé. Aztán megálltam, vele szembe fordultam és a csipőjére simítottam a tenyereimet. Úgy húztam közelebb magamhoz, hogy összesimuljunk odalent.
- Ez az én ágyam. - mondtam és léptem egyet, hogy az ágyig hátráljon, aztán ledöntöttem és fölégördültem némán, magyarázat nélkül. Óvatosan csókoltam meg, a meleg tenyerem végig simított az arcán, a nyakán, félre tolva kicsit a vörös tincseket, végig simítva a mellén, az oldalán és csípőjén újra.
- Nagyon csinos vagy... - suttogtam az ajkainak, majd végig csókoltam az állán és a nyakán. Az ujjaim közben kicsit felgyűrték a ruháját. Nem akartam levetkőztetni. Gyors akartam lenni... mert már nagyon érezni akartam. Hetek óta vártam erre.

[ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ]

ღ ruci ღ

ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ

Jasper

(2002. április 10.)

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

18+

Éééén... één nem egészen úgy értem az ágy témát, ahogy azt a fiúknál szokás érteni. Jesszusom, most biztos valami ribinek gondol, vagy nem is tudom. De ez nagyon-nagyon ciki. Te jó ég, Sophie, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen?? Miért nem kérdeztem meg azt, hogy... nem is tudom... ez a te függönyöd? Minden esetre mielőtt bármit is szabadkozhatnék, Jasper nagyon határozottan az ágya felé terel, én pedig megpusztulok, hogy teóégmileszitt. Oké, én még szűz vagyok. Mármint ez így nem nagyon szokták a fiúk arcába közölni, nem? Vagy igen? jesszusom, nem tudom. Iegzából modjuk olyan szionten lebénít a közelsége, az illata, hogy az agyam kommunikációs csatornája teljesen kisül, és igzaából az a csoda, hogy vannak értelmes gondolataim, amik nem annyiból állnak, hogy: nyuhauu, meg bölöbüá.
Kikerekedett szemekkel és kissé bénán pislogok fel rá, ahogy aztán zavartan beleharapok az ajkaimba, miközben végigsimít a testemen. Iagzából most jutok el arra a szintre, hogy kicsit kikapcsolom ParaSophiet, és megpróbálom előásni azt a nem tudom... Azt a lányok által sokat emlegetett belső istennő Sophiet, hogy legalább csak félig legyen retardált.
- Nagyon csinos vagy... - suttogja, én pedig beleborzongok. Inkább csak megadóan lehunyom a szememet, és átadom magamnak Jaspernek. Már igzaából én is is gondoltam rá, hogy milyen lenne... Vele.. úgy lenni. De ez természetes nem? Valahogy nem minden pasira gondol az ember lánya így, igaz?
- Te is... olyan férfiasan - moytogom, majd megadom magam a csókjainak, miközben a kezeimmel felnyúlok Jasper hajához, és beletúrva kissé magamhoz húzom. Nagyon is szeretném érezni őt, iagzából nála éreztem ezt a legjobban, hogy megadjam magam teljesen.
Megborzongok, ahogy a kezét megérzem a ruhám alatt, szinte libabőrös leszek, majd igazából teljesen ösztönösen és kissé zavartan de engedem, hogy úgy helyezkedjen, ahogy neki a legjobb, miközben a kezemmel Jasper felsője alá nyúlok be. Nagyon szerettem volna érezni úgy is a bőre melegét. A lábaimmal pedig átkulcsolom a derekát, és olyan közel húzom magamhoz, hogy ismét meg tudjam csókolni. Annyira bele is merülök ebbe, hogy meg sem érzem a fájdalmat, csak halk kis sóhaj hagyja el az ajkaimat, és teljesen beleveszek abba afurcsán zavart, és kellemes érzések kavalkádjába, amit érzek.
Fogalmam sincs meddig tart az egész, és azt sem tudom, hogy van enyni vér a fejemben, mert ez már klinikai eset, ahogy folyton elpirulok, de igazából csak nagy szemekkel bámulom a végén Jaspert és teljesen hozzá bújok, mintha valami kisállat lennék. Szeretek hozzá érni, szeretem azt, hogy a közelemben van, szeretem érezni ahogy a karjaink egymás mellett összeérnek, és most azt hiszem még jobban szeretem ezt a kis összebújást is. Keresem a szavakat, miközben még érzem, azt ahogy összeforrtunk az előbb, de igazából csak valami gyerekesen kislányos dolgot tudok kibökni, ami nem is tudom, hogy zavarja-e vagy nem, de valahogy... kikívánkozik belőlem.
- Jasper, én úúgy szeretlek - ölelem magamhoz, és odadörgölöm az arcom a nyakához, majd egy puszit is kap tőlem. Igyekszem én nem túl nyálas lenni, tényleg, de ki tudja milyen érzelmi level uppot adott az előbbi nekem. Szóval Bocsi Jaspe. - Senki iránt nem éreztem így - dünnyögöm, miközben babrálok a hajával. Némi hallgatás után pedig játékosan hozzáteszem: - Remélem a szobatársaid gyekren fognak valahol máshol lenni, hétvégente - húzom kis vigyorra a számat.

[mi van velünk?]

mi van velünk?

2002. április 10.
Sophie
 
„don’t be afraid,
i feel it too”

18+

Egészen kirázott a hideg, ahogy a tenyerem alatt megéreztem Sophie finom bőrét, ahogy a ruha anyaga mind jobban felsiklott. Nem szagattam a ruhát, sőt finoman húztam le és toltam félre egyre több ruhadarabot. Engedtem közben vetkőztetni magamat... tetszett, hogy bátor, hogy nem akar ellökni. Bár nem hittem, hogy tényleg hozzáért volna Jones, most még is, könnyen ráérzett a ritmusra. Ahogy átkulcsolt a lábaival és ajkai csókoltak... nem bírtam magammal. Óvatosan simultam hozzá, hogy a bőröm egészen az övébe simuljon, hogy minden mozdulattal egyre jobban érezze a testem forróságát. A ritmus gyorsabb lett, úgy simítottam végig a karján és nyomtam le a matracra. Olyan volt az egész, mintha hónapok óta várnék erre.
A testem erőteljesen remegve simult bele a gyönyörbe. Hagytam, hogy tűzesen járja át a testem, mielőtt legurultam volna róla, hogy hátam a puha matracon megpihenjen. Így nyúltam ki és húztam magamhoz Sophie-t. Így pillantottam rá, a még mindig kipirult arcán megülő szeplőkre, a kék szemére, ami most még szebben csillogott, mint előtte. Ugye ő is élvezte... - agyaltam magamban, ahogy ujjaim végig simítottak a gerincén finoman és a hajához hajolva beszippantottam a finom illatát.
Ekkor eszméltem fel, hogy hirtelen minden olyan mocskosul tökéletes. Ez egy kicsit megijesztett, hiszen már éreztem hasonlót és annak a vége is az lett, hogy tönkrement. Nem miattam ráadásul, én csak hagytam, hogy kicsússzon a kezemből az irányítás az állandó bizonytalanság miatt. De ez a lány... ez a vörös, szépen mosolygó, mindig bájos Sophie a helyére billentett mindent.
- Jasper, én úúgy szeretlek - ölelt meg még jobban. Az arcát a nyakamhoz nyomta és megpuszilt, ígyn em láthatta, hogy az arcom nagyjából égő vörös színre vált ezzel egy időben. Nem tudtam kimondani soha ilyen könnyen... hogy Cassennek mondtam-e? Nem hiszem, ha pedig még is, belőlem is legfeljebb a szex hozta ki. - Senki iránt nem éreztem így - Tette hozzá aztán. - Remélem a szobatársaid gyekren fognak valahol máshol lenni, hétvégente.
Erre már muszáj voltam elvigyorodni és csak beletúrtam a hajába, annál fogva húztam oda egy hosszabb csókra. Nem tudtam kimondani az érzéseimet, de kimutatni annál inkább. Reméltem, hogy ez egyelőre elég és nem lesz mérges... hiszen nem véletlenül vittem el a házhoz és kértem meg, hogy hozzá a bugyitolvaj macskáját is magával.
- Édes vagy nagyon... - mondtam és óvatosan simítottam ki a vörös tincseket az arcából. A hüvelyujjam végig húztam az arccsontján. - Én is hasonlóan... érzek... - Nyögtem ki nagy nehezen, de éreztem, hogy annyira elpirulok, mint Sophie előtt még sohasem. Francba.
- Ha kész a lakásom... és ott leszünk együtt... akkor ezt bármikor csinálhatjuk. - Folytattam, hátha ezzel elrejtem a zavaromat és direkt, még némi perverz megjegyzést is megejtettem: - Nem is kell ruhát horadnod!

[ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ]

ღ ruci ღ

ღ Nézlek, zuhanok veled érted akarok ღ

Jasper

(2002. április 10.)

Valami éppen, csak odaúszik
Odatéved kinyílik majd az ég
Afölött nincsen
Az aki innen messze vágyna, ha nem vinné a szél

FUrcsa megérezni kettőnk különleges ritmusát, és bár annyira zavarban vagyok, hogy néha levegőt venni is elfelejtek, csak ahgyom, hadd vigyen és sodorjon magával aza furcsa érzelmes kavalkád, amiben levegek. Mert azt hiszem tényleg lebegek, mindenféle dologtól. Jasper illata, a bőrénet érintése, ahogy összesimulunk olyan természetes. Vajon ilyen mindenkinek? Vagy csak mi zenélünk ilyen jól egymással? Szeretném azt hinni, hogy másoknak is ilyen jó. Mert most mellette, összeolvadva vele a világ is sokkal szebbnek tűnik, még akkor is, ha kicsit lángolok, ha kicist fájok.
Igazából biztonságban érzem magam vele, nem félek még a hülye és buta gondolataimtól sem. Közelebb bújva hozzá úgy érzem bármilyen bénán és romantikusan hangzik ez olyan, mintha valami furán elveszett puzzle darabok lettünk volna, akik végül összeillenek a nagy hatalmas kirakós közepén. És olyan jó párban lenni. A kezemmel kisimítom a szőke tincset a homlokából, és visszafogottan rámosolygok, miközben belesüllyedek vele a puha ágyba az ágyneműk közzé. Az szoba pedig furcsán aranyban fürdik a lemenő nap fényétől, ettől pedig mégszebbnek tűnik még Jasper is.
Élvezem, ahogy a hülye buta kamaszlányos kirhanásomtól nem lesz ideges. Ettől kicsit félek, hogy dilisnek tart vagy ilyenek. Na jó, nagyon. Nem szeretném, hogy csalódjon bennem, vagy ilyesmi. Élvezem a hosszú csókunkat és utána kissé pirulva pislogok rá. Ezek szerint csak nem tart bolodnak, nem?
- Édes vagy nagyon... - Én is hasonlóan... érzek... - Erre elkerekedik a szemem, valahogy kimondva mégis csak valódibbnak hatott. Vagyis éreztem, hogy Jasper is kedvel. Meg ilyenek, még a lakását is megnéztük, oda meg úgyse híják az emebreket, ha utálják őket. De mielőtt bármit is válaszolnék, Jasper gyorsan folytatja, amitől én jövök megint zavarba.
- Ha kész a lakásom... és ott leszünk együtt... akkor ezt bármikor csinálhatjuk. Nem is kell ruhát horadnod! - jelenti ki mire én egyszerűen csak beletemetem zavaromban az arcom a tenyerembe. Na jóóóó. Kell egy új fej, azt hiszem ez rök életemre vörös marad. A hajamon kívül.
- De ha úgy lennék nálad... lehet elfelejtenék felöltözni és az utcára is úgy mennék ki - motyogok valami teljesen szerencsétlen dolgot. Inkább csak megrázom a fejem és lepihenek Jasper mellé.
Kiélvezem a csendet, a kellemes nyugalmat, és azt, hogy nem rémít meg hirtelen sem az ismeretlen jövőm, se a múltam Balthasarral és anyával együtt. Mert csak jó.
Így jó. Jasperrel.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad!