Aphrodité Szépsége Drogéria

Az Abszol út legújabb üzlet, ami minden boszorkány legújabb kedvencévé válhat. Hogy miért? Itt kapható ugyanis a leghatásosabb mitesszereltávolító bájital, a legtökéletesebb sminktermékek, a legnagyszerűbb önműködő borotvák, vagy éppen a legkülönlegesebb habfürdők, a rágógumi illatútól az édes barackig minden megtalálható. A fürdőbombák között pedig bizony akadnak olyanok is, amelyek kész pezsgőfürdőt tudnak varázsolni vagy éppen szivárványszínű buborékot eregetnek. Ami közös minden termékcsaládban, hogy minden a csodaszéppé varázsolja a bőrt, megfiatalítja az arcvonásokat és bizony a hajnak is nagyon jót tesz.

A Drog(éria) bárói



Stressed ♫

Nora

2003.08.23

Mi kell ahhoz, hogy valaki betérjen egy olyan üzletbe, ami teljesen idegen számára és kiragadja a komfortzónájából? Mi késztethet arra egy ifjú férfiembert, hogy egy ilyen számára teljesen idegen helyiségben nézelődjön, ahol férfi talán egy a tízből fordul elő naponta. Miért jutott Ezra arra a döntésre, hogy betér egy drogériába, ahol fogalma sincs, mit fog keresni és milyen minőségben. A vonzódás. Szerelemnek még nem nevezhető fellángolás, amit akkor érez az ember, ha már jó ideje keresi annak a személynek a társaságát, akiért megéri végigszagolgatni rengeteg pacsuli illatú üvegcsét.
Az üzlet ajtajának csilingelése, akár kivégzésének kürthangja, úgy mennydörgött végig hátán libabőrt és hidegrázást hagyva kiszolgáltatott testén, mintha tényleg villám csapott volna belé.
A közelben lévő boltos tekintete is olyan lenézőnek tűnt, mintha tudná, fogalma sincs hová érkezett. Rámosolygott, köszöntötte, Ezra pedig úgy érezte nem egyszerű köszönés volt ez, hanem a halálnem kiválasztásának ígérete és biztos is volt benne, hogy mindenkinek ezt a verziót fogja mondani a későbbiekben. Már, ha egyáltalán bárkinek is elmesélné azt, hol járt ő.
-  Segíthetek? – jött a kérdés az eladóhölgytől, de szemei tüzet szórtak, a nyelve pedig kettévált, akár a kígyóknak.
-  Nem, Köszönöm! Nézelődök! – kiáltott szinte megrémülve, elfordulva az egyik sor irányába, remélve, hogy olyan messzire szalad, ahol már nem követi senki.
Zavarában megfogott valamit a polcról, remélve, hogy senki nem figyeli a tevékenységét. Fura tapintása volt, de nem nézett oda, jobbra és balra emelte tekintetét, nem ólálkodik-e a közelében valaki, aki alig várja, hogy kinevesse őt azért, amiért itt van.
Végül megnézte mit szorongat oly bőszen, de először nem tudta értelmezni a kék és rózsaszínben pompázó betűk jelentését. “Izzad, gyakran hagy foltot ruháján idegessége? Izzastop a maga terméke!” Szólt az üvegcse reklámszlogenje, ahogy a tinédzser fiúnak pedig egyre jobban ment fel a pulzusa, szinte használhatta is volna a tenyérbe illő illatanyagot. A valódi ideglelés mégis azután jött, hogy oldalra nézett. Egy számára jól ismert lány robogott be abba a sorba, ahol ő jelenleg azt tervezte, milyen varázslattal lehet leggyorsabban a földbe süllyedni. Nora Narek. Oda mindennek. Az évek alatt nehezen felépített jó híre, vicces, humoros jó fiús imázsa. Ha a lány meglátja, ahogy izzadság gátlós terméket szorongat a kezében, semmivel sem fogja tudni levakarni magáról azt a pletykasorozatot, amit indítani fog róla. Lekenyerezhetné, talán jó ember és meggyőzhetné, bevethetné sármját, de nem. Nora kijelentette korábban, hogy neki nem tetszik ez a kisfiús fizimiska, neki az idősebb hapsik jönnek be.
Olyan dermedten állt ott a polc előtt, mint egy őz, akit épp el akart ütni egy mugliautó. Üveges tekintettel figyelte, ahogy a lány közeledik a mellette felsorakoztatott samponok irányába. Talán még elszaladhat. Talán meg lehet az esély arra, hogy nem látja meg. Hátha az agyára és a szemeire ment a sok rózsaszín pacsuli vagy csak egyszerűen lenézi őt, a romantikus festőt, aki csínyeivel olykor az ő szájára is mosolyt varázsol. Felbátorodva hajította vissza a polcra a korábban levett izzadásgátlót és már fordult is volna el, de sajnos nem volt alapos. Kapkodott és ez okozta gondosan kidolgozott tervének vesztét. A mellette felsorakozott “Menő Manó hajzselés kencefice” és Unikornissörény szivárvány illatú hajszínezék mind a föld irányába hullt. Ezra próbált utánuk nyúlni, de a tíz dobozt és 6 tubust elég nehéz lett volna elkapni, főleg így, zavart állapotban. Megsemmisülten állt a kilöttyent és elfolyt üvegcsék előtt, majd szomorúan, megbarátkozva a végzettel, felnézett Norára, akit valószínűleg hozzá hasonlóan beterített az unikornis szivárványa illat.  
-  Szia Nora. Te is szeretted volna kipróbálni, milyen, ha telibefingik egy unikornis? – kérdezte erőltetett félmosollyal, majd elfogadva a tényt, hogy a következő tanévet nevének beszennyezésével kell leélnie, elkezdte összeszedni azt, amit még talán meg lehetett menteni a polcról lezuhanó termékek közül.
-  Hogy vagy mindig? Te is kezded Menő Manónak érezni magad? – mutatta felé a brutális hajszerkezettel rendelkező házimanók által reklámozott üvegcsét. Ezra érzelemvilágának abba a fázisába érkezett, hogy annyira kellemetlenül érzi magát, hogy viccelődik egyfolytában. Varázslattal könnyűszerrel visszafordíthatta volna, rendbe rakhatta volna a sérült üvegcséket, de iskolán kívül tudta, hogy nem használhat mágiát, annyit pedig nem ér ez a sok kence, hogy kockáztassa kirúgását. Maximum elkölti rá az összes zsebpénzét, azt, amiből valami szépet akart venni Sandy-nek.

♥ elefántok és unikornisok ♥

boy's my age are much too young for me.

pretty : hot summer hot weather ♥ vibe: 400 lux

2003. 08. 23.
 p.s. Ezra

Lassan elmúlt a nyár, a legevőben érezni lehetett az ősz kellemes illatát. Meleg volt, bár ez egyáltalán nem zavart, otthon folyton meleg volt, és én imádtam, amikor a napfény simogatta a bőrömet. talán ez hiányzott otthonról a legjobban. A nap, és a sivatag látványa, főleg éjjel, amikor az égbolt alatt húzódik keresztül a homoktenger és nincs más csak a csend a szél, ahogy formálja és felkapja a homokot. Nagyjából ennyi hiányzott otthonról. Na jó, meg a családom is, azt hiszem, de ezen kívül teljesen jól éreztem magam itt. Végül is úgy öltözködtem ahogy akartam, annyi sminket tehettem az arcomra amennyit akartam, és akár reggel öt óráig lehettem itt-ott, ahol táncolhattam és szórakozhattam kedvemre. Szerettem ezt a szabadságot és minden pillanatát igyekeztem kiélvezni, amíg még megtehettem. Messzinek tűnt még a hetedév és bele se akartam gondolni abba, hogy egy kövér bajszos fickóhoz fogok feleségül menni. Még a gondolatától is kirázott a hideg. De most szerencsére voltak itt bőven más dolgok, amik a fejemben jártak és a jövőm sanyarú képét egyelőre alaposan ki is mosták belőlem.
Először is, lassan elkezdődött a suli, és nekem még be kellett vásárolnom egy két nagyon szuper kozmetikai cuccot. Lolának is szerettem volna valami nagyon luxus és nagyon kényeztető ajándékot adni. Amúgy is most jött ki a Colorati legújabb kollekciója az őszváró illataival. Szerettem azt az olasz termékcsaládot, mert rendkívül minőségiek voltak, és a samponok csodálatossá és egészségessé varázsolták a hajamat. Na meg a fürdőbombákról nem is beszélve. Nem volt olcsó, de hát apu úgyis küldött nekem pénzt a sulikezdésre és én természetesen a lehető legjobbat akartam az én testemnek adni, amit csak lehetett. Alig vártam, hogy megszagolgassam az új illatokat. Akartam még venni olyan nagyon szépen csillogó arany és rózsaszínű glittert is. A Tabuban nagyon királyul mutattak rajtam, természetesen.
Elegáns léptekkel, királynői stílusban vonultam hát végig az Abszol úton, és persze nem is csodálkoztam azon, hogy az emberek megbámultak. Szép voltam, sőt egyenesen gyönyörű. És valahogy mégis ezt a testet dobta ki Len a bulijáról! Ezt! E Z T! Biztosan  rosszul csináltam valamit. Ha józanabb lett volna biztos jobban hatással vagyok rá. Minden esetre még mindig őt tartottam a legjobb dolognak ami csak történt velem ezen a nyáron, és már nem is fájt annyira, hogy úgy viselkedett velem. Közel akartam kerülni hozzá, és persze ehhez tökéletesen csodás formában kellett tartanom a testemet is. Szóval igen, nem csak Lola miatt vonultam be a kedvenc drogériámba, hanem magam miatt is. Meg hogy végre belémszeressen Len.
Odabent természetesen már bele is vetettem magam az illatokba, és már határozott léptekkel haladtam a sorok között, hogy aztán retteneteseeen sok időt töltsek el a samponok és a tusfürdők csodás tengerében. Mmmm. Micsoda mennyei virágillat. Imádtam a virágos dolgokat, és mindig mást választottam, mert nem tudtam betelni az újabb illatokkal. Egyszer Lolával kitöltöttünk valami tinimagazinos tesztet, hogy milyen virág lennék és én rózsa lettem. Ő pedig azt hiszem orchidea.  Nem is tudom meddig válogattam, miközben ott sziporkáztam a készlet előtt, és végül úgy döntöttem veszek magamnak és Lolának öt-öt új illatú sampont meg fürdőbombákat. Sok-sok fürdőbombákat, hogy legyen mit beledobálni abba a nagyon fantasztikus prefektus fürdőbe, ha besurranunk. Szóval ezekkel a csodaszerekkel aztán eléggé bombasztikus formában leszek, így elégedetten indultam meg az eladó felé, és persze azon gondolkodtam, hogy vajon Lennek milyen illatok tetszenek. Meg amúgy is, Lennek olyan nagyon jó illata volt. Nem tudtam egyelőre beazonosítani, de kellemes és férfias és belekeveredett a cigaretta keserédes füstje is, és ahhh!   
Olyan szinten merültem el a gondolataimba, hogy igazából nem is néztem merre mentem, csak sodródtam azokkal a rózsaszín felhőkkel, és pillangókkal. Aztán persze felocsúdtam, amikor hirtelen robajt hallottam a környezetemben, és aztán tetőtől talpig beterített a trutymó.
- Magasságos ég! - csattantam fel, persze idegességemben perzsául, miközben igyekeztem feldolgozni, hogy a csodálatos ruhám és a hajam és mindenem is tiszta színes izééé. Ekkor esett le, hogy aki ezt a szörnyű katasztrófát a fejemre hozta az Ezra Ellsworth volt. Mérgesen bámultam rá, mert általában a közelében nem sokan úszták meg a hülye trágyagránátjai meg a hülyeségei miatt.
-  Szia Nora. Te is szeretted volna kipróbálni, milyen, ha telibefingik egy unikornis? - kérdezte idétlenkedve. Minhta ez olyan vicces lett volna, hoyg a csodálatos ruhám és a hajam meg mindenem felismerhetetlenségig hajfestékes. És a legtöbb rajtam a lilaaaa volt. Annyira nem állt jól a lilaaaaa!
- Szerintem te azt szeretnéd kipróbálni, milyen amikor kárpótlásul venned kell nekem egy új ruhát - sóhajtottam fel drámaian. Nem voltam gonosz, csak hiú. Utáltam, ha koszos lettem. Ragacsos voltam és színes! A hajamat tapogattam ami valami őrült 80-as évekhez hasonló hajszerkezetet vett fel a rámkenődő hajizék miatt. Láttam olyasmiket Lola magazinjaiban.
-  Hogy vagy mindig? Te is kezded Menő Manónak érezni magad? - kérdezte, miközben persze nem értettem mitől olyan víg, hiszetn hozzám hasonlóan ő is kapott egy adagot a cuccból. Összeráncolt morcos fejjel néztem rajta végig, meg a pultot is megnéztem ami előtt állt.
- Egyáltalán nem érzem magam annak, köszönhetően valakinek - mormogtam kissé idegesen. - Egyébként ugye nem akartál Sandynek dezodort venni? Tök illetlen dolog olyat adni egy lánynak. Amúgy is mi a fenét keresel egy női szépségüzletben? - mértem végig még egyszer, miközben próbáltam a ruhámról levakarni a ragacsot, de persze nem varázsolhattam. Az eladó nem volt sehol, gondolom éppen a raktárban volt, és nekem nem volt ahhoz kedvem, hogy miatta kitiltsanak innen. Még egyszer-kétszer drámaian felsóhajtottam.
- Na jó, takarítsunk össze. Ha segítesz talán segítek neked vásárolni. Utána meg vehetsz nekem egy új ruhát - jegyeztem meg, majd körbenéztem, miközben az is az eszembe jutott, hogy amíg eltűntetjük ezt a sok gusztustalan mázt, bezárom az eladót a raktárba.

A Drog(éria) bárói



Stressed ♫

Nora

2003.08.23

Vicces látványt nyújtott Ezra számára az, ahogy Norát beterítette a zselé, tökéletes szettjét, vagy milyét tönkretette az unikornisok és manók trutyija. Egyébként is leginkább valami vásári édességre emlékeztette ez a ruházat, ha bár a merészsége még Ezra figyelmét is felkeltette, ha nem lenne alapesetben ilyen undok, talán még jó csaj is lehetne.
Az ifjú várta a legváltozatosabb ocsmányságokat, különféle szidalmazások tengerét, mégis egy fennhangú karattyolás volt az mi vörösre pingált ajkait elhagyta.
- Magasságos ég! –
- He? – fordította el fejét Ezra, mint egy kiváncsi kutya, de még csak kikövetkeztetni se tudta mit magyarázhatott. Valószínűleg köszönt neki, lehet ott ahonnan jött, ilyen furán üdvözlik az embereket.
- Szerintem te azt szeretnéd kipróbálni, milyen amikor kárpótlásul venned kell nekem egy új ruhát – tessék, fel is szállt a hisztivonatra, aminek ajtaját az ifjú már akkor kinyitotta, mikor visszatette a dezodort a polcra. Hozzá hasonlóan drámaian felsóhajtott, majd csipőre tett kézzel válaszolt.
- Öhm…nem, azt hiszem nem szeretném kipróbálni. A Gringots összes pénze nem lenne elég, ha te elszabadulsz egy üzletben. A másik dolog pedig, igen, köszi, nem esett bajom, nem vágott meg semmilyen üveg, de amint végzek, a ruhádat elviszem a szent mungóba, hátha sikerül kimosni.– válaszolta cinikusan, majd nem is foglalkozva tovább a lánnyal, próbálta menteni a menthetőt és a takarításra koncentrált, mielőtt megjelenne a hosszú nyelvű, szarvakkal ellátott eladóhölgy. Lehet talán rokonok Norával, egyébként pedig had higgye csak, hogy Ezra megtréfálta vagy megvic-celte őt, lehet úgy nem veszíti el a méltóságát.
- Egyáltalán nem érzem magam annak, köszönhetően valakinek – mormogta megjátszott szinpadiasn előadásával - Egyébként ugye nem akartál Sandynek dezodort venni? Tök illetlen dolog olyat adni egy lánynak. Amúgy is mi a fenét keresel egy női szépségüzletben? – magyarázta, mire Ezra csak megadóan felsóhajtott.
- Meg akartam lepni magam egy tamponnal, szerinted mit keresek itt. Nem tudom, milyen pipere cuccot szoktak aján-dékozni a hölgyeknek. – vetette oda a mondat végén inkább kissé elkámpicsorodva. Egyáltalán nem ért a bókoláshoz és az udvarláshoz. A lányok mindig elcsábultak a mosolyától, vagy a vagányságától, sosem kellett neki teperni a csajok után, de ez a lány más tészta. Adja a nehezen kaphatót, vagy inkább szégyenlősebb, mint a többiek, talán önbizalom-hiányos, nem tudja a fiú, de az biztos, hogy nem adja meg magát a szokásos Ezra csábító praktikák hatására.
- Na jó, takarítsunk össze. Ha segítesz talán segítek neked vásárolni. Utána meg vehetsz nekem egy új ruhát – tette hozzá, miközben a ruháját próbálta takarítgatni, több kevesebb sikerrel.
-  Persze, gondoltam mond csak el mindenkinek hogy… - akadt el a szava a mondat közben, ugyanis fura szavakat vélt felfedezni Nora szájából.
- Mi? – kerekedett el a szeme, ahogy látta, hogy a Mardekáros barbibaba segít neki a bajból kimászni, ahelyett, hogy hangos sikollyal hívná az eladónőt és jót kacagna azon, ahogy letolják és kifizettetik vele a károkat.
- Miért teszel ilyesmit? Hol a csapda? – kérdezte ahogy folytatta a visszapakolást és bár már kezei és ruhája zöld és citromsárga színekben pompázott, szeretett volna továbbra is bízni abban, hogy megúszhatja komolyabb gond nélkül a mai ügyetlenkedését.
-  Egye fene, ezek a kis falatnyi ruhák, amiket hordasz, csak nem olyan drágák. – magyarázta. – Sőt, igazából elég lenne kettétépni öreganyám kockás terítőjét. Úgyis most a skótmintás a divat. – ajánlotta fel teljesen komoly arckifejezéssel fordulva a lányhoz.
-  De hé, ez nem randi. Bár nem tudom, honnan tudod, hogy Sandynek jöttem ajándékot venni, nem akarom hogy félreértse a helyzetet. – tette hozzá gyorsan, még mielőtt Nora el kezdené terjeszteni azt a felelőtlen pletykát, hogy Ezra, a csínyek királya, a festészet hercege, a vagányság mestere kikezdett vele.
Végül elmosolyodott azon, ahogy ketten próbálták megoldani szorult helyzetét, megállt és ránézett a lányra.
~ Egész aranyos, amikor éppen nem undok. Egye fene, nem fogom bántani. ~ határozta el magában egy bólintással, ugyanis eltervezte, hogy egyik poénja célpontját fogja képezni a tanév során.
-  Nora. – szólalt meg végül. – Köszi.

♥ elefántok és unikornisok ♥

boy's my age are much too young for me.

pretty : hot summer hot weather ♥ vibe: 400 lux

2003. 08. 23.
 p.s. Ezra

A szépség az egyik legjobb fegyvere volt egy nőnek, ezt már régen megtanultam. Hozzászoktam, hogy elbűvölhettem azt, akit akartam, elég volt egy bájos mosoly és dupla fagyiit kaptam, vagy ráadást az édességeből. Igazából lehettem talán olyan lány, aki túlságosan is eladja a testét, de az igazság teljesen más volt. Már odaadtam valakinek mindenem, akinek nem kellettem, így igazából csak visszaéltem azzal, hogy néztem ki valahogyan. Szerettem is így öltözködni, ahogyan, hiszen miért takargassam, hogy gyönyörű vagyok? Különös odafigyeléssel válogattam ki a ruháimat és természetesen nem spóroltam rajtuk. Minőséghez szoktam, ami odahaza is az életem része volt. Otthon is egyedi márkájú, sokszor ránk külön szabott ruhákat viseltünk. Erős családom volt, erős volt a nevünk és a befolyásunk, így persze, hogy hozzászoktam a luxus dolgokhoz. Amúgy is azok biztosan tényleg jó alapanyagokból készültek, és nem foszlottak szét, ha ránézett az ember. De persze a szép nyári ruhát se óvta meg a minőség attól, hogy beterítsen egy adag hajlakk és unikornis takony. Utáltam koszos lenni!
Méltatlankodva kiáltottam hát fel, és most még Lenről is elvonta ez a srác a figyelmemet! Meg hát a ruhám! A vörös az én színem, nem ez a lila meg zöldes valami, és a hajam! Hogy nézhettem ki! Bár azért annak kifejezetten örültem, hogy ő sem maradt szárazon és alaposan be volt terítve citromsárgás-zöldes-rózsaszínes árnyalatokkal. kedvem lett volna az arcába röhögni, hogy mekkora béna, de túlságosan lefoglalt az, hogy én hogyan néztem ki. Inkább nem is válaszoltam az értetlen és bárgyú "he?"-re, csak mormogtam az orrom alatt. Még csak meg se tudtam szabadulni ettől a sok trutymótól, és én így nem voltam hajlandó hazamenni az egész városon, ebben a szörnyű állapotban.
- Öhm…nem, azt hiszem nem szeretném kipróbálni. A Gringots összes pénze nem lenne elég, ha te elszabadulsz egy üzletben. A másik dolog pedig, igen, köszi, nem esett bajom, nem vágott meg semmilyen üveg, de amint végzek, a ruhádat elviszem a szent mungóba, hátha sikerül kimosni.– drámaian a plafon felé emeltem a tekintetemet. Ha megsérült volna is azt is csak magának köszönhette volna. A másik pedig az, hogy nyilváán észrevettem volna, hogy megsérült. Azt mindig is észrevettem.
- Még hogy a Gringots... Egyébként meg nézz csak rám! LILA vagyok! L i l a - adtam hangot a nemtetszésemnek, és tagoltam lassan a szavakat.
-  Már rég a földön jajveszékelnél a fájdalomtól, ha bajod lenne, mint a legtöbb pasi - jegyeztem meg. Igazából odamentem mindig midinkéihez, aki megsebesült. Nem szerettem, ha szenvedtek a fájdalomtól az emberek, és hát mégis csak medimágusnak akartam menni. Az emberi élet pedig fontos volt, és annak is tartottam. Még az olyan menthetetlenül idegesítő alakoknak is segítenék, mint Ellsworth vagy McChantry. Én és a jó szívem! Nem nagyon reklámoztam, hogy jófej is tudtam lenni. Akkor csak kihasználtak aztán eldobták, ha már nem kellett. Bár azért kíváncsi voltam mi a francot művelhet itt. Úgy nézett ki egyedül pasiként ezen a helyen, mint Firenze egy istállóban.
- Meg akartam lepni magam egy tamponnal, szerinted mit keresek itt. Nem tudom, milyen pipere cuccot szoktak aján-dékozni a hölgyeknek. - Erre aztán csak magasba szökött a szemödlököm, miközben csípőre tett kézzel méregettem végig. Tudtam, hogy Sandyvel kerülgették egymást, igazából elég bénán nézett ki kívülről az egész. Bár én miket is beszélek, még randim sem volt, csak... lesmároltam azt aki tetszett, már ha nem ijedtek meg attól, hogy tizenhat vagyok. Én meg csak azt hittem úgy lehet máshogy közeledni, ha nyomultam. Nem is udvarolt nekem senki. Eszembe se jutott, hogy máshogy is lehetne. Lenhez is máshogy kéne közelednem vajon?...
- Hát biztos, hogy nem dezodort. Ha ilyet kaptam volna bárkitől is a szemébe fújtam volna - jegyeztem meg fensőbbséges hangon, miközben aztán csak megadóan sóhajtottam és odaléptem, hogy segítsek. nem akartam magam innen kidobatni meg hát Ezra is milyen nyomin nézett már ki itt.
- Persze, gondoltam mond csak el mindenkinek hogy…  Mi? Miért teszel ilyesmit? Hol a csapda? - értetlenkedett, miközben én a szoknyám hátsó rézét gondosan a fenekem alá simítva leguggoltam, hogy összeszedjem a kacatokat a földről, úgy lestem fel Ezra felé.
- Ha csak állsz és hihetetlenkedsz, ott a csapda, hogy nem segítek - dünnyögtem felé. - Egyébként nem a te színed a zöld, csak úgy szólok. Ha randira mész nehogy olyat vegyél fel magadra, mert cikin fogsz kinézni - magyaráztam, miközben pakolgattam a cuccokat a helyére, meglehetősen gyors tempóban, arra is figyelve, hogy szín és márka meg altípus szerint tökéletesen rendezett legyen a polc. A ruhás megjegyzésére meg ismét ránéztem, bár kissé meglepetten.
- Arra célzol, hogy úgy nézek ki, mint egy skótkockás asztalterítő? - kérdeztem kissé sértetten.
-  De hé, ez nem randi. Bár nem tudom, honnan tudod, hogy Sandynek jöttem ajándékot venni, nem akarom hogy félreértse a helyzetet - szólalt meg újra. Erre persze megeresztettem egy bájos kis nevetést ahogy elhúztam az ajkaim egy félmosolyra. Ezra nem volt ronda, sőt, talán ha tíz évvel idősebb lett volna még egészen helyes is lett volna.
- Ugyan, Ellsworth, minimum egy tizessel hamarabb kellett volna nálam születned, hogy randizzunk - kacsintottam rá. Amúgy is ki randizna itt? Tengerparti séta, romantikus csókolózás az esőben, vagy repkedés a varázsszőnyegen, na aaaaz! Az lenne csak igazán csodálatos. Kíváncsi voltam, hogy Len repült e már mondjuk varázsszőnyegen... Bár tuti hogy igen. Biztos szexi rajta... Khm.
- akkor vegyél neki fürdőbombát - javasoltam. - Meg egy gyönyörű, hatalmas csokor virágot - tettem hozzá, bár lehet hogy a virágok az én mániáim. Amikor éppen megköszönte Ezra a dolgot, még csak meglepődni sem volt időm, matatást hallottam, és még egyáltalán nem volt tiszta a terep. Az eladónő meg majdnem ránk látott a raktárból, ami lefelé vezetett egy meredek lépcsőn.
- Majd megköszönöd, ha nem tiltanak ki innen. Most tényleg bezárom az eladót a raktárba - sóhajtottam, és odamentem az ajtó mögé, majd mintegy véletlenül bevágtam a goromba unott arcú nő előtt, aki fájdalmasan kiáltott egyet. Vártam egy kicsit, majd aggódva megszólaltam.
- Jaj ez biztos az a valami... Szeszély! Azonnal kinyitom! - magyaráztam és Ezra felé bámultam, hogy igyekezzen.

A Drog(éria) bárói



Stressed ♫

Nora

2003.08.23

Olyan gyorsan, kapkodva takarított, hogy nem csak jobban összekente magát, de persze csak összekeverte a padlón lévő színárnyalatokat is. Nem csoda, mégis csak igazi festőről van szó, még szinte élvezte is, ahogy kenegeti az egyre változó anyagokat. Azt kívánta bárcsak lenne nála vászon.
- Még hogy a Gringots... Egyébként meg nézz csak rám! LILA vagyok! L i l a! – próbálta a lány tudatosítani Ezra fejében a tényt, hogy durván beszíneződött, s bár a fiú kuncogott volna örömében, de sajna nem volt túl boldog, bár annak örült, hogy Nora segített neki.
- Ahogy itt óbégatsz, a fejed is kezd olyan színre váltani, lassan passzolni is fog. – felelt vállát megvonva. Nagyobb baja is van most annál, hogy kioktassák, sőt, igazából, ha ő nem jött volna, nem került volna ilyen slamasztikába. Választhatott volna másik időpontot is, a fiú biztos volt benne, hogy minden nap ide jár, Ezra most volt itt életében először és utoljára, de pont akkor kellett összefutniuk.
-  Már rég a földön jajveszékelnél a fájdalomtól, ha bajod lenne, mint a legtöbb pasi. – erre azért már Ezra is felkapta a fejét és mérgesen összehúzta szemöldökeit.
- Na, te már a ruhád miatt rosszul vagy, milyen lenne, ha megvágtad volna magad. „Jajj, vörös lett az amúgy tökéletes szettem.” – gúnyolta Norát utánozva a fiú, majd végül megrázta a fejét, de azért egy félmosolyt elejtett.
- Hát biztos, hogy nem dezodort. Ha ilyet kaptam volna bárkitől is a szemébe fújtam volna – válaszolta a lány, mire Ezra elnyomott egy fájdalmas fintort. Igaza volt, fogalma sem volt, milyen ajándékot illik ilyenkor adni egy lánynak, a virágot túl snassznak és átlátszónak tartja, valami olyasmit akart, ami nem annyira rámenős, de érzékelteti, hogy gondolnak rá.
- Legalább nem látnám magam ilyen szerencsétlennek. – válaszolta a szembefújásos részre és a legrosszabb, hogy komolyan is gondolta, áldaná Nora kezeit, ha az valamivel szembespriccelné.
- Egyébként nem a te színed a zöld, csak úgy szólok. Ha randira mész nehogy olyat vegyél fel magadra, mert cikin fogsz kinézni – még arra is van kritikája, hogy mivel öntötte nyakon magát, ez a lány nem semmi, ennek semmi sem szent. Ha egy légy már nem úgy szarik az asztalra, már az is rég kiment divatból és gáz. Ezra püffögve reagált a kijelentésre, de azért megjegyezte magának a tippet, csak semmi zöld.
- Arra célzol, hogy úgy nézek ki, mint egy skótkockás asztalterítő? – kérdezte ezzel olyan magasra dobva a labdát Ezrának, hogy ő sem látja a leérkeztét.
- Neeeeem, de a skót dudát otthon hagytad, így nem teljes a „szetted”. –  vigyorgott elégedetten, véleménye szerint megfelelően lecsapta az általa felhajított lasztit, de legalább megtanulja, hogy Ezrával szemben nem szabad ilyen meggondolatlannak lenni.
- Ugyan, Ellsworth, minimum egy tizessel hamarabb kellett volna nálam születned, hogy randizzunk. – erre felnézett az égre, épp azt akarta hangsúlyozni, hogy semmi közük nem lesz egymáshoz az életben, erre visszatromfol, hogy esélye sem lenne nála. Kicsit gyerekes.
- Sajnálom, hogy a szüleim nem kapcsoltak korábban. Amúgy meg ne aggódj ezen, a fél fogamra se lennél elég. – kamuzott egy hatalmasat, de már csak férfiúi önbecsülésből. Nem gondolta komolyan, azt sem tudta, hogy kell szexuálisan közeledni egy lányhoz, persze mindenki a suliból úgy gondolta, hogy ő egy igazi lepedőakrobata. Nem gond az, ha ez az álca itt is fenn marad.
- Akkor vegyél neki fürdőbombát - javasolta. - Meg egy gyönyörű, hatalmas csokor virágot –
- Fürdős bombát? Nem akarom felrobbantani. De jó ötletet adtál egy csínyhez. Hol vannak ezek a fürdős bombák? – kérdezte hatalmas vigyorral az arcán és közben fejében már lepörgette, hogy bedob párat a prefektusi fürdőbe, mialatt ők élvezik a lubickolást.
- Majd megköszönöd, ha nem tiltanak ki innen. Most tényleg bezárom az eladót a raktárba. – mondta, majd fel is ugrott a polc mögül és ígéretéhez mérten teljesítette akaratát. Ezra elhülve figyelte őt, még a takarítást is félbeszakította, ahogy kiverte a víz.
- Nem vagy semmi. – motyogott a szája alatt, majd gyorsabbra vette a figurát, ahogy Nora is szemeivel intett felé, hogy siessen. Elvett a feje fölül egy varázslatos eltüntető papírcsomagot és halkan tépett ki belőle pár darabot, majd bedugdosta jó mélyre, hogy ne legyen feltánő és azzal fejezte be a takarítást. Felugrott a földről, de aztán kapcsolt, gyanús lenne, ha az eladó meglátja rajtuk a sokszínű hajzselét, ezért egy töröttet mégis elvett a polcról és azzal ment oda Norához.
- Iiigen, a szeszély. - tartott Norával a hazugság volánjára felszállva. - Minket is megviccelt! – mutatott magára és Norára, remélve, hogy érti társa célzását, de mielőtt kiengedi az eladót még egy utolsó kis fricskát elejt és a lány orra hegyére ken egy kicsit a kezében lévő lötyiből. Kuncogva konstatálta, hogy a kence zöldre változott a lány orrán.
- Mostmár a nózid is Mardekár. – suttogta mosolyogva. 

♥ elefántok és unikornisok ♥

boy's my age are much too young for me.

pretty : hot summer hot weather ♥ vibe: 400 lux

2003. 08. 23.
 p.s. Ezra

Utáltam, ha mocskos voltam. Egyszerűen azt az érzést keltette bennem, hogy ágrólszakadt, anyátlan.apátlan nő vagyok és ez irritált. A kosz és az azzal járó igénytelenség egyszerűen nem fért össze azzal a képpel, amit anyám és a családom amúgy alaposan belém nevelt: a névhez és a véremhez méltóan kell kinéznem, azaz, csodálatosan, mint egy gyönyörű rózsának. Nő voltam, és a nőknél az igénytelenség megengedhetetlen volt. Meg a részegség is, de azt a vallásom miatt amúgy sem szegtem volna meg. Ha már minden mást igen, ehhez tartottam magam. És ráadásul nem is akármilyen foltok voltak rajtam és a drága ruhámon, hanem LILÁK. Szörnyű, szörnyű. A lila amúgy is hogyan nézett ki a vörös ruhámon? Borzalmas, egyszerűen b-o-r-z-a-l-m-a-s.
- Ahogy itt óbégatsz, a fejed is kezd olyan színre váltani, lassan passzolni is fog - jegyezte meg Ezra, mire megvetően felhorkantottam.
- Majd a te fejed fog színt kapni hamarosan - célozgattam a pofon felé, bár az igazat megvallva  nem voltam pofozgatós típus. talán kiabáltam, ha mérges voltam. De ez még Ezra nagyon-nagy szerencséjére nem az a fajta düh volt, ami még a hisztis, veszekedős énemnél is durvább. Durvább? Kegyetlenebb és alattomosabb. De ha szerencséje van, és nem alázza meg a barátaim vagy engem, azt az oldalamat se fogja látni. De még így is túlontúl kedves voltam vele, röhejesen nézett ki itt, és azt hiszem ki is nevettem volna, ha nem kerültünk volna ilyen béna szituációba. És azért... Sandynek se vegyen már dezodort, magasságos ég!
- Legalább nem látnám magam ilyen szerencsétlennek - jegyezte meg, mire csak bosszúsan sóhajtottam egyet. Panaszkodni meg depizni persze tudnak, de ha cselekedni kell. Mondjuk megmondani egy lánynak, hogy tetszik... És nem kidobni az ajtón, beijedve attól, hogy kiskorú, és szerelmes, ő pedig karrierista gyáva... na igen. Hol van a pasikból a tűz? Len meg a tüzét igazán nekem adhatná a ráncosodó tanárnénik helyett...
- Neeeeem, de a skót dudát otthon hagytad, így nem teljes a „szetted”  -  vigyorgott Ezra én meg csak ráncolt szemöldökkel bámultam rá. Jó, annyira nem voltam képben az angol dolgokkal, éppen eleget küzdöttem azzal, hogy az akcentusomat tökéletesen elrejtsem.
- Ez valami béna brit humor, már megint? - kérdeztem vissza. Kicsit más világból jöttem, tudom. Odahaza még csak kviddicsre se mehettem, mert pasik játszottak benne, és a pasikkal történő sportot nem nézhettek a nők. Hah, nem mintha nem lógtam volna be, hahah. Hát azt hiszem ha meghalok, biztosan a pokolba jutok a démonok közzé, de legalább úgy, hogy én teljesen úgy éltem, ahogy akartam. Nagyjából. Csak három évem volt. De azt ki akartam használni a házasságom előtt.
- Sajnálom, hogy a szüleim nem kapcsoltak korábban. Amúgy meg ne aggódj ezen, a fél fogamra se lennél elég - magyarázta Ezra, amikor a randitémához kerültünk, én meg megint csak felvont szemekkel bámultam rá. Hogy ne lennék elég a fél fogára? Ez már megint egy olyan szófordulat volt, amit nem értettem.
- Szóval szerinted nem vagyok szexi - jelentettem ki sértett hangon. Nem volt elég, hogy Len kilökött kettő bulijáról is, neeem, még egy kölyökképű gyereknek se tetszek?! -  Remélem Sandynek nem így bókolsz. Láttam, ahogy kerülgetitek egymást, de mégis mire vártok? - Milyen jó is, ha valakinek van ideje azon tanakodni, hogy jaj, megmondjam vagy ne? Nekem erre nem volt időm. Aki tetszett, azzal flörtöltem, és csókolóztam, már ha nem dobtak rögtön el. Ha valakibe beleszerettem tudattam vele. Csak Len nem vette a jeleket.
- Fürdős bombát? Nem akarom felrobbantani. De jó ötletet adtál egy csínyhez. Hol vannak ezek a fürdős bombák?  - megnyugtató, hogy nem csak én értek félre valamit. De jó, Digbyt vagy Thompsont szívesen beledobnám egy olyan bombás fürdőbe. Inkább csak megforgattam a szememet.
- Ezek - mutattam a kis golyót amit Lolának szedtem össze - A női test mekkái - fogalmaztam rednkívül szofisztikáltan. - Sima, illatos puha bőr, amihez jó hozzáérni - kacsintottam Ezrára huncut vigyorral, majd a kezébe nyomtam egy mézes illatút. Az olyan Sandys. - Szóval ezzel maximum a te tested robban fel, ha a közelébe kerülsz - kontráztam még rá.
Közben persze haladnunk kellett, és én is legszívesebben már most vettem volna egy fürdőt, hogy ezt a sok hülyeséget leszedjem magamról. Az kellett volna, hogy így meglásson valami ismerős... Mit is gondolhatott volna rólam, Merlinre! Inkább gyorsan Bezártam a nőt a raktárba, hogy Ezra még feltörölje a maradékot a padlóról. Magyaráztam anőnek a Szeszélyről is, ő pedig csak kellemetlenül sóhajtgatott.
- Hát már megint! Folyton ez van! Jól van, gyerekek, nemsokára biztos kijövök, ne aggódjatok - magyarázta, miközben Ezra is segített rákontrázni a dolgokra. Szerencsétlen nő. De hát na, nem csaphatott ki a kedvenc boltomból. Szóval, nem kedves néni, én nem aggódom. Ezra persze zölddel össze is kente az orrom, így úgy nézhettem ki mint az a rénszarvas aki húzza a kövér pasi szánját a levegőben. Csak zöld orral. Zölddel...
- Most már a nózid is Mardekár - suttogta, mire csak morcosan odanyúltam a hajához és beleborzoltam a lila kezemet az övébe. Neee, csak a zöldet neee. Utáltam a színem, a házam színét, ami ezüst volt és zöld... Még ha arany lett volna, de nem. ZÖLD. Fúj.
- Te meg páva vagy - dobtam vissza a labdát neki, és kiengedtem az eladót, aki mogorva arccal nézett ránk. Elővettem a bájos mosolyomat és a csillogó szempáromat, amivel midnent elártem otthon is, amit akartam - Hát igen, szóval a Szeszély ránk borította a dezodoros Menő Manós sort... Igyekeztünk feltakarítani, csak hát nézzen ránk, hogy nézünk ki. Ez a Szeszély... A szép hajunk.. ruháink... Most tessék megnézni, hát nem szomorú? - magyaráztam ártatlan szemmel a nőnek, aki csak sóhajtott egy nagyot.
- Áh, hát milyen világban élünk! Na várjatok csak, letisztítalak benneteket - magyarázta, és elővette a pálcáját, hogy megszabadítson minket a ganétól.

A Drog(éria) bárói



Stressed ♫

Nora

2003.08.23

Ezrát annyira nem zavarta a rajta lévő kosz, bár valóban nem let volna szerencsés, ha nem lehet eltüntetni, azonban jobban idegesítette a gondolat, hogy nem jó ajándékot vesz Sandy-nek. Soha, senkivel nem jutott még el addig, hogy egy pipereüzletben kelljen a tusfürdők és dezodorok között válogatni. Megkérdezhette volna az édesanyját, de ő mindig el van foglalva a minisztériumi dolgaival, édesapja meg valószínáleg nem igen ért az udvarláshoz, nem nagyon szoktak már romantikázni, vagy édelegni, elveszett a varázs a munka és törtetés okán.
- Majd a te fejed fog színt kapni hamarosan – puffogott Nora fenyegetően, mire Ezra hunyorgott egyet, száját azonban gúnyosan görbítette, mint aki teljesen megijedt annak lehetőségétől, hogy nagy pofonnak lessz kis gazdája. Nem is volt még alkalma cicaharcot folytatni egy nővel, bár nem tudta, hogy Nora kultúrájában a hölgytagok mennyire harciasak, az biztos hogy tüzes és lobbanékony.
Bár, amennyit sóhajtozik, inkább menne el drámaírónak vagy szavalónak, mint ökölvívónak.
- Ez valami béna brit humor, már megint? – fakadt ki a lány a skótdudás poénjára, bár láthatólag nem értette a poént, sem a fricskát így Ezra megadóan sóhajtott egyet, majd intett felé, inkább hagyja a dolgot. A vicc nem vicc, ha kétszer el kell ismételni, esetleg meg kell magyarázni.
- Szóval szerinted nem vagyok szexi – kérte számon Nora Ezrát, mire ő felkapta a fejét és krehácsolni kezdett, úgy tűnik poénja visszafelé sült el. Végignézett a lányon, de mivel hiányos öltözéke csak zavarba hozta Ezrát így vállat vont, remélve, hogy ezzel a lány nem feszegeti tovább a témát.
-  Remélem Sandynek nem így bókolsz. Láttam, ahogy kerülgetitek egymást, de mégis mire vártok? – de, tovább fesze-gette a témát, mire Ezra becsukta a szemét és továbbra is olyan trükkön torte a fejét, amivel eltüntetheti magát ebből a szorult helyzetből.
-  Te mindig is szókimondó vagy? – kérdezte válaszul Ezra, de közben látszódott, hogy arca teljesen vörös a zavartól.
-  Nem is tudom amúgy, hogy miről beszélsz. Ajándékot veszek neki, mert…mert…nemsoká szülinapja less rendben? – hagyta rá ennyiben a fiú, majd tovább foglalatoskodott inkább a takarítással. Nem érti, miért üti bele az orrát a kapcsolatába Sandy-vel, vágjon vissza poénokkal vagy ilyesmi, de ez a téma kellemetlenül zavarba ejti Ezrát és ilyenkor még csak a fricskáira sem tud megfelelően koncentrállni, nemhogy a takarításra.
- Ezek - mutatott egy fura golyót végül a fiú felé - A női test mekkái – magyarázta számára teljesen érthetetlenül. - Sima, illatos puha bőr, amihez jó hozzáérni - kacsintott Ezrára huncut vigyorral végül, aminek köszönhetően ismét színt váltott arca, nem is volt szükség itt pofonra, teljesen kihozta a konfortzónájából a fiút.  Felé nyújtotta, majd a kezébe is tuszkolt egy mézes illatút. - Szóval ezzel maximum a te tested robban fel, ha a közelébe kerülsz. – tette még hozzá, mire Ezra ismét ugrott egyet és lenézett a kis bombára.
- Az én testem robban fel? – ismételte alig hallhatóan a kijelentést, mire akaratlanul is kiült az arcára egy kisebb vigyor, ahogy elképzelte Sandy-t a fürdőházban, mézillatú, habos fürdő ölelésében, miközben karjaival hívogatja őt. Végül zavartan folytatta tovább a takarítást, még a végén sátrat ereszt, azt pedig végképp nem fogja lemosni magáról, ha Nora esetleg észrevenné, bár viselkedése már így is több, mint kétségbeejtő.
Miután már a bezárt ajtó előtt álltak, kicsit megnyugodott, inkább izgalom let úrrá rajta, amiért rosszban sántikálnak és premierplánban követtek el csínyt egy üzlethelyiségben, olyan volumenüt, ami akár minisztériumi üggyé is fajulhatna. Azt viszont álmaiban sem gondolta volna, hogy Norával fogja elkövetni ezt a kis viccet, főleg nem egy zselés perpatvar után, amit ő maga okozott. Furcsán hat számára, hogy Nora olyan emberért kockáztatja a bőrét, akit alig ismer. Lehet mégis félreismerte a lányt.
A gondolat végére azonban már lila hajszínnel tündökölt és még egy páva megnevezést is kapott, amire nagy mosoly ült az arcára.
-  Tusé. – nevette el végül magát, majd megzabolászta nevetőizmait, amint az eladónő kijutott a raktárból. Nórának jól ment a színészkedés is, bár Ezra is tanult egy keveset Elliottal megtörtént kalandja során, így nem volt nehezére elővenni a kedves kis naív Elfwood fiú szerepét.
-  A hajamról nem is beszélve, úgy nézek, mint egy páva. Most először jöttem be az üzletbe és ez történik. – kámpic-sorodott el Ezra kezében tartva a törött hajzselét és a fürdős robbanós labdát.

♥ elefántok és unikornisok ♥

boy's my age are much too young for me.

pretty : hot summer hot weather ♥ vibe: 400 lux

2003. 08. 23.
 p.s. Ezra

Ezrával egy élmény volt lenni de komolyan. Nem tudom, Sandy talán a jövőbe látott, talán akkor tényleg helyesebb lesz, de most egy szörnyen gyerekes kiskamaszt láttam benne, aki inkább örült annak, hogy hülyén nézett ki, talpig unikornisos csillámban Menő Manó hajjal. Gvuh. Alig vártam, hogy a pakolást befejezzük, és kikerüljek innen, esetleg alaposan meg is kopasztva, hogy ruhát vegyen nekem. Jó, talán egy kicsit meg is sajnáltam, amiért ilyen béna egy női üzletben. Egyszer Oscar elrángatott valami mugli helyre, ahol mindenféle furcsa keretes cuccok voltak, és nyomkodtak valamit miközben a benne lévő furcsa emberkék mozogtak. Na igen, csak pislogtam, mint golymók a ketrecben, hogy most mégis mi történik. Bár legalább... nem volt szándékos. Akkor biztosan nem segítettem volna neki, amiért tönkretette a csodálatos külalakomat.
Elkaptam a tekintetét, ahogy végignézett rajtam, és elégedetten bólogattam magamban, hogy akkor mégis csak szexi lehetek. Nem baj, szerettem, ha észrevettek, bámulja csak az elérhetetlent.... Mármint ahh, azt még sem, az fájdalmas volt. Len nekem egyelőre csak egy távoli kép volt, de akkor is futottam utána. Abba úgyis belejöttem az utóbbi időben, nem? Minden esetre a szerelemnek mindig jó volt szurkolni, és hát Sandy aranyos lány volt. Ha nekem soha nem is lesz az életem boldog végű, másét minek keserítsem? Házasság... Annyira vártam, mint a karavánok a homokvihart. Egyszerűen kikészített maga a fickó is, és utáltam, hogy a szüleim képesek voltak úgy eladni, mint egy kecskét. Legalább nem jövőre megyek férjhez, mert csúsztam egy évet az átjelentkezés miatt, hogy megszokjam a nyelvet és a varázslatokat.
- Te mindig is szókimondó vagy? - kérdezett vissza válasz helyett, én meg csak színpadiasan megforgattam a szememet. Hát igen, nem spóroltam semmivel, nem volt időm tökölni. A dolgokat meg kellett tenni, mert ha elcsúszik a pillanat az ember sosem hozhatja vissza. És nem akartam elúszott pillanatokon keseregni, miután hazamentem. Még akkor sem, ha éppen miattuk sérültem meg folyton és ejtettek pofára. És ugyan így voltam a szavakkal is. Amit ki kellett mondani kimondtam. Otthon eleget fogok hallgatni úgyis...
- Persze. Nincs időm arra, hogy kivárjam a dolgokat. Inkább megteszem, amit kell. vagy éppen kimondom - magyaráztam. Mondjuk ez úgy hangzott, mintha halálos beteg lennék. De végül is... Úgyis meghalok belül, miután férjhez megyek. Addig meg csak égetem a gyertyát. Meg... hát igen, mindig is kezdeményező típus voltan, végül is senki sem közeledett hozzám elsőre, vagy ha igen megtorpant mert túl fiatalnak látszottam. A flörtöléseket is én kezdtem, mindent is. Ami azt hiszem Lennél nem vált be. De persze... csak nem adhattam fel.
-  Nem is tudom amúgy, hogy miről beszélsz. Ajándékot veszek neki, mert…mert…nemsoká szülinapja less rendben?  - erre csak komoly arccal bólogatok, mintha hagynám magam átejteni.
- Óóó, igen, szülinap. Én is folyton azért eszek tortát, mert valahol valakinek mindig szülinapja van. Jó kifogás - bólogattam, miközben az utolsó simításokat végeztük éppen. Aztán persze be kellett vezetnem Ellsworth-ot a fürdőbomba elméletébe is. Néha elgondolkodtam azon, hogy a fiúk mégis mivel mosakodtak? Beálltak a víz alá és ennyi? Ahh, na mindegy, a fürdőbomba úgyis mind a kettejüknek a hasznára válik majd, mert hát az ember nem áll ellen a szexi bőrnek. Lené is szexi.
- Az én testem robban fel? - kérdezte mire én csak egy sokat mondó vigyorra húztam a számat, és bólintottam is rá. Utána inkább siettem bezárni a nőt, hogy még nyerjek magunknak egy kis plusz időt, és még ki is találtam, hogyan adom elő a szegény kislányt, akit a Szeszély nyakon sózott a trutyival. Szerencsére Ezra is tudott színészkedni, úgyhogy a nőt meg is győztük arról, hogy nem történt miattunk semmi bűntett, és engem nem fognak innen kicsapni. Soha. Soooohaaaa.
-  A hajamról nem is beszélve, úgy nézek, mint egy páva. Most először jöttem be az üzletbe és ez történik - magyarázta Ezra, mire a nő csak komoly fejjel, mogorván bólogatott. Ilyen arcszerkezettel hogy is vehették fel ide? Na mindegy, legalább leszedte rólunk a mocskot, és csodálatosan tiszta lettem, a hajam is teljesen jó lett, és azt hiszem Ezta is éppen így tisztult meg. Mázlista még meg is úszta, hogy ruhát kelljen nejem vennie.
- Szörnyen sajnálom a kellemetlenséget - magyarázta a nő, miközben a csomagjainkra pillantott, sóhajtott egyet, és elvette a zselét Ezrától. - Nagyon sajnálnám, ha ilyen potenciális vevőket, mint maguk - nézte meg a készletemet, amiből levágta, hogy nem spóroltam a luxus dolgokon, mert a bombák nem voltak olcsók. - nem lenne jó, ha elveszítenénk. Azt hiszem a ház ajándéka a kellemetlenségért minden, amit vásárolnak - mondta, én pedig hercegnősen elvigyorodtam.
- Óh, hát ez igazán rendes magától, nem csoda, ha ez a kedvenc boltom Nagy-Britanniában - bájologtam a nőnek, majd karon ragadva Ezrát inkább kihúztam a boltból, mielőtt meggondolja magát és fizetnünk kell. Odakint sóhajtottam egyet és a fiú felé fordultam.
- Nos, Ellsworth, ha nem is lettünk ma legjobb barátok, legalább nem csalódtam a színészi alakításodban - vigyorodtam el, miközben elégedetten néztem Lola ajándékát a szép Aphroditét ábrázoló papírtáskában. - Viselkedj rendesen Sandyvel, és akkor békén foglak hagyni - kacsintottam rá búcsúszóul. Nem akartam őt olyan szomorúnak látni, mint amilyen letargiába én is estem a pasik miatt, majd intettem még egyet hercegnősen felé, aztán a hajamat hátra dobva megfordultom, és elriszáltam a legközelebbi kandalló felé, hogy hazamenjek a bátyámékhoz.

A Drog(éria) bárói



Stressed ♫

Nora

2003.08.23

Merőben megváltozott Ezra véleménye Nóráról, habár a stílusa hagy némi kivánni valót maga után, de végül is nem volt ő lehetetlen, mint amilyennek először gondolta. Persze kisfiúsnak gondolja még mindig, dehát ez őt nem zavarja, szeret bohóckodni, megnevettetni másokat, minél később nő fel egy ember, annál job, annál boldogabb a lelke. Bár a fiú valószínűleg még felnőtt korára is ilyen bohókás marad, de elfogadja ezt, inkább ma egy mosoly, mint egy divatos menős, felnőttes szett.
Végül nem hallott semmit arról, hogy Norának ki tetszett meg a suliból, pletykák voltak arról, hogy az idősebb faszikra bukik, inkább a felsősök és tanárok után leselkedik, de Ezra nem szokott adni ezekre a mondvacsinált sutyorgásokra, egyrészt nem is az ő dolga, másrészt azt csinál, ami neki tetszik.
- Persze. Nincs időm arra, hogy kivárjam a dolgokat. Inkább megteszem, amit kell. vagy éppen kimondom – válaszolt Ezrának, mire a fiú inkább értetlenül bámult rá, minthogy elfogadta volna magyarázatnak a hallottakat. Nem értette, miért ne lenne ideje, hát fiatal, csinos, vagány csaj, akinek akkora az önbizalma, hogy mint az égbolt, a divathoz pedig annyira ért, hogyha beállna beállt volna annak idején a Nagyúr seregébe, már másnapra megváltoztatta volna a kinézetüket és ruhaviseletüket.
- Óóó, igen, szülinap. Én is folyton azért eszek tortát, mert valahol valakinek mindig szülinapja van. Jó kifogás – vágott vissza cinikusan a lány, mikor Ezra kifogásokat keresett magának.
- Na, csak tudsz te is viccelődni. Ezt örömmel látom. – bólintott végül mosolyogva, válaszát pedig nem méltatta válasz-ra, biztosan túlzott, hiszen olyan vékony volt, nem látszott rajta a sok torta eves, inkább olyannak tűnt, mint aki de-geszre tömi magát zöldségekkel és vízzel, csak hogy jól nézzen ki az alakja. Ezra sem volt az a tipikus zabagép, vékony alkatú volt ő is, viszont ő nem mondhatni, hogy diétát tartan, bár elgondolkozott, hogyha végül aurornak szegődik, ak-kor szüksége lessz egy kis edzésre, hogy megemberesedjen. Na talán nem annyira, mint Magnus tanbá, de azért kicsit izmosodni nem hátrány ahhoz a munkához.
A Fürdőbombán is elgondolkozott, de végül arra a következtetésre jutott, hogy ő ezt a pezsgős, mézillatú dolgot nem tudná értékelni, neki bőven elég egy rövid zuhany valami akciós tusfürdővel és egy leértékelt samponnal. Szerencsére nincs különösebb baja a bőrével, elkerülték őt a fiatalkori tinédzserpattanások, dezodort szokott még használni, vagy ha tudja, hogy Sandy közelében fog tartózkodni, a bátyjától örökölt arcszesszel bekeni a nyakát.
Mikor aztán kiengedték az eladónőt nem hogy nem volt különösképpen gondterhelt, mégelnézést is kért tőlük, lehet ez a megszokás itt, de Ezra nem jár ilyen helyekre, így azt hittem, hogy mérges less é ski fog borulni, esetleg nem hiszi el a meséjüket. Bár Norán látszik, hogyha lehetne ide költözne, a fiún viszont pont az ellenkezője, nem igen ad a divatra, ki is lógott innen a sok színes, habos-babos termék között fekete-fehéres ruhaviseletével, de nyilván a vendég az első.
- Nagyon sajnálnám, ha ilyen potenciális vevőket, mint maguk – erre lenézett Nora által vásárolt cuccokra - nem lenne jó, ha elveszítenénk. Azt hiszem a ház ajándéka a kellemetlenségért minden, amit vásárolnak. – magyarázta, mire Ezra a kezében lévő mézes fürdőbombára sandított és felnézett a hölgyre.
- Bocsánat, de én még ezt akartam elvenni, mielőtt jött a szeszély és felfordult az üzlet. – mondta, majd vakon levett valamit a polcról és a nő felé fordította.
- Persze drágám, vidd…csak…öhm biztos hogy azt akartad… - kérdezte volna, mikor már Nora elkapta Ezra karját és kifelé kezdte rángatni őket.  
- Nos, Ellsworth, ha nem is lettünk ma legjobb barátok, legalább nem csalódtam a színészi alakításodban – mondta, mikor kiértek az üzletből Ezra pedig hamiskásan elmosolyodott.
-  Hát Miss Marek, jó tanárom volt, azt kell mondjam, hogy nekem is megváltozott a véleményem egy-két dologról. – válaszolt a fiú, majd a kezében lévő fürdőbombára és körömgombatávolítóra nézett… - öhm…és neked…köszönhetően…jó ajándéka less Sandy-nek. – tette még hozzá elfehéredve, majd viharsebesen elrejtette maga mögé a rosszul választott ajándékot. (hopp-kopp pipa)
- Viselkedj rendesen Sandyvel, és akkor békén foglak hagyni – tette még hozzá sokat sejtetően kacsintva, bár ez több értelmű utalás volt, hogy hagyja békén? Nem fog róla pletykákat terjeszteni? Nem fogja kellemetlen helyzetbe hozni a kihívó stílusával? Vagy akasztani akarja a hóhért?
- Köszönöm Nora. Jövök eggyel. – tette még hozzá Ezra az elköszönő lány felé, utalva arra, hogy mivel nem kellett neki új ruhát venni, valamivel meghálálja majd kedvességét a jövőben.

Köszönöm a játékot!