Maeve Walden

MAEVE WALDEN

Lay your heart into my perfect machine
I will use it to protect you from me

Alapok

jelszó || "Érted? Róóóóózsaszíííín!"
így ejtsd a nevemet || [mév välden]
nem || nő
születési hely, idő ||Subotica; 1984, november, 1
horoszkóp || skorpió
kor || 17
vér || fél
évfolyam || 6

A múlt

”Drága testvérbátyám!
Köszönöm a varázslatot, legalább lesz mivel gyakoroljak, Anyuska már annyit sem tanít, mint eddig. Valami sötét jegyekről, meg Halálevőkről, vagy mikről vitatkoznak szinte folyamatosan. Édesapa menni akar, oda ahol ezek az evők vannak, Anyuska meg mindig kiabál, hogy gondoljon ránk. Rodavan mindig elzavar, hogy ne hallgatózzak, de igazából felesleges, mert az egész házban hallani a veszekedésüket. Bezzeg ő ott maradhat. Matija és Spirid üzentek, most éppen valahol Bulgáriában vannak, nem tudják mikor jönnek haza.
Te tudod mik ezek a halálevők? Anyuska nem mond semmit amikor kérdezek, és csak elzavar mindig. Az iskolában nektek biztos tanítottak valamit, nem?
Várlak haza,
Ölellek,
Milena”
Amikor ezt a levelet elküldtem, nem tudtam hogy felforgatom vele az én, és a bátyám életét. Egy héttel utána Miloje teljesen váratlanul mászott be az ablakomon, hogy pakoljak, elmegyünk. Akkor még nem értettem, hogy gondolja, hová gondolja. Mindenkink itt van. Anyuska szíve összetörne. Édesapa meg valószínűleg megfojtana, ha utolérne minket, és mi van a bátyáinkkal? Rettegtem a gondolattól, hogy mi van akkor, ha az apánk utolér minket. Nem volt az a kegyes fajta. Miloje seprűre akart ültetni. De én nem tudtam seprűvel repülni, apánk megtiltotta Anyuskának, hogy megtanítson. Valahogy csak ráimádkozott. Akkor még nem tudtam mennyi mindent is hagyok hátra ténylegesen. Amikor elértünk a szerb-magyar határra, először csak azoktól a nyamvadt seprűktől váltunk meg, busszal mentünk tovább Ausztria felé, hogy onnan Svájcon, majd Franciaországon keresztül menjünk ki Nagy-Britanniába. Közben Miloje beavatott az első varázslóháború részleteibe, hogy a szüleink halálfalók voltak, és hogy Tudjukkit szolgálták. Aztán mielőtt Franciaoszágba értünk volna, Milo megkért, hogy válasszak magamnak egy új nevet. Azt mondta, majd ha lecsillapodnak a kedélyek, járhatok iskolába, rendesen, tanárokkal, úgy ahogy ő is járt. Rengeteget beszélgettünk angolul. Hála a két öregebb bátyámnak, akik sokat tanítottak angolul és ukránul, viszonylag hamar rákaptam a nyelvre, de nem mondanám, hogy tökéletesen ment. Megkaptuk az új papírjainkat, megszűntünk Miloje és Milena lenni, Michael és Maeve lettünk. Tizenegy éves voltam akkor. Azóta nem hallottam semmit a szüleimről, sem a többi bátyámról, és nem is kereshettem őket. Végül 1995-ben jutottunk ki Britanniába, és a háború alatt még egy évig bújkáltunk muglik között. Megtalált ugyan a roxfortos levelem, de még nem volt sem elég pénzünk, hogy elkezdhessem, sem olyan hely nem volt, ahol sokáig maradtunk volna. Miközben jártuk Anglia keleti kisvárosait Micheal folyamatosan tanított, hogy a következő tanévben másodévesként kezdhessem a Roxfortot. Közben persze rettegtünk, hogy ránk találnak a halálfalók megkínoznak, vagy rosszabb, hazahurcolnak a szüleinkhez. Mire Londonba értünk, egészen hozzászoktam az érzéshez. Bárcsak azt mondhatnám, hogy úgy éreztem magam, mint egy üres vászon, de igazából megtörten és teljesen darabokra hullva érkeztem Londonba, majd kezdtem el a Roxfortot. Rettegtem az iskola gondolatától, rettegtem a szüleimtől, rettegtem az idegen helytől, rettegtem, hogy mi van, ha kinéznek, hiszen késve kezdtem, a bátyám meg rettegett attól, hogy egyedül legyek.
-Maeve… minden rendben lesz, remélem tudod? Imádni fognak. – nagyon igyekezett, hogy tartsa bennem a lelket az indulásom előtt, de rajta is látszott, hogy nem sokon múlik, hogy sírjon. Lenyeltem a könnyeimet, és csak úgy válaszoltam.
- Remélem neked lesz igazad, borzalmas az akcentusom. – borzasztó idiótán éreztem magam ott a peronon, az új baglyommal, talárommal és könyveimmel. Sosem jártam még korábban iskolában, apánk nem engedte, hogy a Durmstrangba járjak, mert nekem arra semmi szükségem.
-Emlékszel arra a karácsonyra, amikor megkaptad a faragott lovamat? - kérdezte egyszercsak Michael. - Olyan boldog voltál, hogy volt saját ajándékod, ami nem ruha volt, hanem játék. - utáltam, hogy mindig közös ajándékot kaptunk. Borzalmas volt. Édesapa mindig azt modta, hogy úgy sem érek semmit, minek nekem bármi is.
- Hogyne emlékeznék, még most is megvan a ló. Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne tartsak meg semmit, de ez az egyetlen olyan emlékem amikor úgy viselkedtünk, mint egy normális család. Legalább egy napig nem azt hallgattam, hogy mennyivel kevesebb vagyok, mint ti. Egészen addig amíg el nem ejtettem a leveses tálat. - elhallgattam, nem akartam kimondani, hogy mi történt utána. Csendesen próbáltam elmorzsolni egy könnycseppet, de nem tudtam megállítani kitört belőlem a zokogás.
- Shhh, minden jó. Már nem otthon vagyunk, nem bánthat. Soha többé nem tud bántani. - ölelt meg a bátyám szorosan, és csitítgatólag simogatta a hajamat. Igaza volt. Már nem tud bántani. Nagy nehezen abbahagytam a sírást, és még egyszer felnéztem rá.
- Egy bagoylnyira vagyok, bármikor. - engedett el, és igazította meg a hajam. Megtöröltem az orromat, és azért még egyszer a nyakábaugrottam, hogy érezze a törődést. Egy sor szipogós ölelkezés után felvergődtem magamat a vonatra, és végül egy szintén roppant vidámnak tűnő lánnyal sikerült egy kabinba ülnöm. Nyeltem egy darabig a könnyeim, mire feltűnt, hogy bámul a kiscsaj.
-Szeretnél valamit? – kérdeztem, valószínűleg kicsit több indulattal, mint kellett volna.
- Ööö, nem, csak eddig nem láttalak még a Roxfortban. - megszeppenve válaszolt
- Ja, új vagyok. Maeve. Walden. – mutatkoztam be nyögvenyelősen.
- Tania. Niel. – kicsit összehúzott szemmel nézett rám, majd megvonta a vállát, valami kütyüt bedugott a fülébe és az ablakon bámult kifelé. Kicsit olyan volt, mint valami néma szövetséges, csendben, de jött velem mindenhová, egészen addig amíg a hálókörletekben el nem váltak útjaink. Nem volt annyira borzalmas, mint amire számítottam, habár az udvaron dohányzásért gyakran kerültem bajba. De imádtam, hiszen végre tanulhattam, úgy igazából, tanároktól, emberek között. Néhányan szóvátették az akcentusomat ugyan, de viszonylag hamar sikerült barátságos arcokkal körülvennem magam. Habár első ránézésre mindenki temetett magában valamit. Értettem őket. Az ostrom, amit én már csak hírből ismertem, mindenkit megtört. Egy ideig folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy vajon hány ember haláláért lehettek felelősek a szüleim. Vajon hány embernek néztem a szemébe, akiknek tudat alatt a szerelme, testvére, barátja gyilkosát juttattam eszébe?
Sosem fogom megtudni. És nagy nehezen elfogadtam, hogy nem is kell megtudnom. Én nem a szüleim vagyok. Még csak nem is az a fruska, aki elmenekült Szerbiából. Megszenvedtem magamért, de sikerült újraalkotnom önmagam. Lepillantok a kezemben szorongatott levelélre. Emiatt hagyhattam hátra a rettegő, magábafordult Milenat, és lehettem az, aki most vagyok. Maeve Walden. Nagynehezen bedobom a kandallóba, majd visszamegyek a hálókörletembe, még mielőtt valamelyik prefektus elkezd basztatni.

Jellem

Azóta, hogy eljött otthonról, és már nem retteg folyamatosan a szüleitől, megtanult kiállni magáért, nem hagyja, hogy bárki is lekezelően bánjon vele. Mindig igyekszik a védtelenek segítségére sietni, rettentő erős az igazságérzete. Hajlamos teljesen elveszni a saját gondolataiban, ami miatt páran ignoránsnak tartják, de bármi van, mindig ott áll az első sorban. Mindig felvállalja, ha valami bajt csinált, nem vádaskodik és keni másra. Hajlamos túlzásokba esni, rendkívül obszesszív tud lenni, ha valami felkelti a figyelmét.
Magánakvaló, kifejezetten zárkózott személyiség, kevés embert enged közel magához, és tart a barátjának. Nehezen nyílik meg, viszont ha nem is enged közel a tűzhöz, akkor is mindig támogatja, és óvja az embereket akikkel körülveszi magát.

Apróságok

mindig || Zene, tánc, mindenízű drazsé, macskák, a fekete szín, Michael, Roxfort
soha || Seprűk, repülés, patkányok, tea tejjel, harsány színek
hobbik || autodidakta módon gitározni tanul, olvas, rajzol, a bátyjával szeret túrázni
merengő || Legjobb: Amikor Michael megengedte neki, hogy befogadja a kóbor macskát, miközben London külvárosában bújkáltak.
Legrosszabb: Amikor megtudta, hogy a szülei halálafók, és Michael rávette, hogy meneküljenek el otthonról.
mumus || Édesapa
Edevis tükre || Önmagát látja, édesanyjával és a bátyjaival
százfűlé-főzet || Sűrű, azonban teljesen színtelen és átlátszó, rendkívül tömény édes íze van
Amortentia || Dohány
titkok || Megpróbált a Roxfortból információt felkutatni a szüleiről, de amikor megtudta, hogy az apját a Winzengamot elé állították, felhagyott a kutakodással.
azt beszélik, hogy... ||
Igazábó egy orosz csempész lánya, ezért van akcentusa.

A család

apa || Vladislav Kovacevic; 52; félvér; nem tarja vele a kapcsolatot, de mindig is rettegett tőle
anya || Anja Kovacevic; 50; sár; nem tartja vele a kapcsolatot, mielőtt eljött, szerette az anyját, de hiába igyekezett, mindig volt közöttük egy szakadék
testvérek || Michael Walden (Miloje Kovacevic); 20; rendkívül közeli, bizalmas kapcsolat van kettejük között, mindig is hozzá állt a legközelebb a 4 bátyja közül
Rodavan Kovacevic; 23; nem tartják a kapcsolatot
Matija Kovacevic; 26; nem tartják a kapcsolatot
Spiridion Kovacevic; 30; nem tartják a kapcsolatot
állatok || Theodora, a macska és Dante, a fülesbagoly

Családtörténet ||

Vladislav két tisztességes szerb varázsló legkisebb gyermeke volt, a szülei kitagadták, miután nem azt a nőt vette feleségül, akit ők jelöltek ki számára. Anja egy sárvérű anya egyetlen gyermeke volt, édesapját nem ismeri. Spiridion születése előtt ment hozzá Vladislavhoz, aki később rákényszerítette, hogy álljon be vele a halálfalók közé. Vlad aktívan tevékenykedett, mint halálfaló, az első, és második varázslóháborúban is, Anja mindkét alkalommal amennyire lehetett kivonta magát az eseményekből, a gyerekeire hivatkozva. Vladislav jelenleg az Azkabanban tölti büntetését, Anja tartózkodási helye ismeretlen.

Külsőségek

magasság || 163 cm
testalkat || vékony
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
kinézet ||

Kifejezetten aprónak, és törékenynek tűnik, amíg nem nyitja ki a száját, könnyen beolvad a háttérbe, hiszen nincsen semmi túl különleges ismertetőjegye. Kifejezetten szép arca van, de amíg nem akarja, hogy észrevegyék, tökéletes biodíszlet.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Nem éltanuló, viszont mindenből nagyon igyekszik. A bájitaltan nem kifejezetten megy neki, és gyógynövénytanból sem a legjobb, de bűbájtanból jeleskedik, a sötét varázslatok kivédése tantárgy az egyik kedvence, és a rúnaismeretet is élvezi.

pálca típusa || 12 hüvelyk, közepesen szilárd, kocsányos tölgy, sárkányszívizomhúr maggal

RBF ||
Átváltoztatástan - E
Bájitaltan - V
Bűbájtan - K
Sötét varázslatok kivédése - K
Gyógynövénytan – V
Rúnaismeret - V

Egyéb

avialany ||Ann Kuleshova