Skye-szigeti Obszervatórium

[Come on baby, it's Christmas time!]

Come on baby, it's Christmas time!


karácsonyi pulcsi

2003. december 24.

To: Maria Fitzgerald

A karácsonyfa díszítése határozottan segített oldani a hangulatot kis csapatunkban. Teddy lassan hozzászokott, hogy Maria itt van velünk, Maria pedig rendkívül jófej volt, és túl lendült a tanár-diák kapcsolatukon. Még poénkodott is, mondjuk inkább nekem, mint az öcsémnek - legalább is reméltem. Én mindenesetre vigyorogva hallgattam, milyen csodákra képes a keze, meg, hogy mennyi kedveli a "csúcsdíszeket".
Hát nekem régen volt már ilyen csúcs díszítésben részem. Nem mondom, hogy irigyeltem Mariát, mert az ő helyzete sem volt túl fényes, de azért hiányzott valaki, akivel el lehetett volna tölteni az időt. De talán a következő évben e is összejöhet.
Amikor elkészültünk, már jött is a következő program. Nem akartam, hogy Maria unatkozzon:
-Úú, de jó, ha sütésről van szó, én vagyok a te embered!
-Ennek örülök. - vigyorogtam rá vissza. - A gyömbéres süti a legjobb a világon.
Amíg a konyhába értünk, ő is elmesélte, hogyan is zajlott náluk egy karácsony. Hát teljesen máshogy, mint itt. Filmet néztek, gyorskaját ettek. Viszont legalább együtt lehetett az apukájával, ami biztosan nagyon jó lehetett. Legalább vele.
- Te szeretsz sütni, vagy csak azért csinálod mert muszáj? - kérdezte végül.
-Imádok sütni. Amit pedig ma készítünk, az a specialitásom. Remélem ízleni fog.
Közben megérkeztünk a konyhába, és nekiláttunk a sütésnek. A konyhában már közben terjengtek a vacsora kellemes zamatai, illatai.
Magyaráztam Mariának, hogy mit kell, és hogyan, és elég jól le is követte az utasításaimat, úgyhogy gyorsan végeztünk is. A konyhában vártuk, hogy kisüljön a süti, és közben mindenféle csajos dologról beszélgettünk.
A délután így nagyon hamar eltelt, és végre elérkezett a vacsora ideje. A fogadóteremben - mert ez volt a legnagyobb - tálaltak az összegyűlt társaságnak. Ilyenkor a kis családunk mindig szétszóródott, hiszen utána úgyis együtt ünnepelhettünk. Ilyenkor a barátainkkal foglalkoztunk. Én viszont inkább Maria mellett maradtam az idén, nehogy túlságosan lefoglalja valamelyik szédült csillagász.
-És kedves Fitzgerald kisasszony, pontosan mi is a kutatási területe? - kérdezte egy idősebb asztronómus, John Kent, aki már a születésemkor is itt dolgozott.
-Én a csillagképek minél pontosabb ábrázolásával foglalkozom, és el sem hinné, hogy mennyi fejlődési lehetőség van ebben!
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombázták Mariát egész este. Mindenki örült a "friss húsnak", és alig várták már, hogy olyan csillagásszal társaloghassanak, akivel nem találkoznak mindennap.
Amikor véget ért a vacsi, akkor finoman elhúztam Mariát Beth Howardtól, aki éppen a roxforti asztronómia oktatásról faggatta a barátnőmet, és elindultunk a családi rezidencia felé.
-Ú, nagyon izgatottak voltak. Szerintem az utolsó tíz karácsony óta nem beszéltek összesen ennyit, mint most veled. - nevettem. - Bearanyoztad a karácsonyukat. - mosolyogtam rá Mariára. Hálás voltam neki, hogy elfogadta a meghívásomat, és ennyire békésen tűrte a faggatózást. Ezek az emberek a maguk módján mind nagyon rendesek voltak, igaz kicsit szeleburdik. De melyik ember ne lenne az, ha csak a munkájának élne?
Szerettem ezeket a varázslókat és boszorkányokat, olyanok voltak nekem, mint a nagynénik és nagybácsik, és láttam rajtuk, hogy teljesen izgatottak lettek, hogy beszélgethettek Mariával.
-Jó emberek, és remek szakemberek mind, és örültek, hogy végre érkezett valaki, aki nem ötven éves, és megfáradt már.

to; Serena
shine like
the stars


2003. 07. 20.
outfit

- Alig várom, hogy megkóstoljam a gyömbéres sütid. Azon gondolkodtam, ne csináljak-e egy sütő szakkört a Roxfortba, úgy havi egyszer - jegyeztem meg, mert amúgy nem volt rossz ötlet. Süthettünk volna csillagrendszeres sütiket. És a manókkal lehettünk volna, a manók meg aranyosak voltak, a fityegő füleikkel.
A díszítés jót tett a lelkemnek, azt hittem jobban meg fog kavarni, hogy egy ilyen családi ünnepen én is részt veszek. Jó, mondjuk nem szándékoztam itt bőgni, mint eg yötéves, hogy jaj, az én karácsonyaim milyenek voltak, nem voltam abból a fából faragva, hogy sajnáltassam magam. De persze hiányzott apa, és valahogy anya hiánya is itt volt, nem tudtam milyen lehetett, ha van valakinek anyukája, és Serena nagyon szerencsés volt, hogy mind  a keté szülője rendes volt, az öccse meg cuki. Tetszett a díszítés is, és az azt követő sütögetés is. Közben jól elcsevegtünk a téli sál trendekről, meg a parfümökről, és persze a süteményekről is. Jó volt, hogy ezek közös pontok voltak nálunk.
A vacsi pedig egy halom szakállas muksóval, meg kutatókkal együtt volt, úgy néztek ki, mint egy csoport mukilás, és azon gondolkodtam, hogy vajon lehet-e vattacukorból vagy habcsókból a szakálluk? Valakinek még a hasáig is ért, nagyon viccesen néztek ki. Vajon Serenáék régen megtaperolták a szakállaikat?
-És kedves Fitzgerald kisasszony, pontosan mi is a kutatási területe? - érdeklődött Ken, vagy hogy is hívták szegényt, hirtelen megint túl sok ember volt itt túl sok névvel, és néhányan tök ugyan úgy néztek ki a szakállas fejükkel.
- Az enyém? - kérdeztem kissé teleszájjal, de tök finom volt a kaja. - A diákok az én kutatási területem - humorizáltam, de aztán komolyabbra fordítottam a szót. - Szóval én a fekete-lyukakat tanulmányozom, ezen kívül pedig a csillagok születésével foglalkozom - adtam meg a választ, de igazából mindegyik kutatási terület érdekelt, De a csillagok menők voltak.
-Én a csillagképek minél pontosabb ábrázolásával foglalkozom, és el sem hinné, hogy mennyi fejlődési lehetőség van ebben!
- Hát ez rendkívül izgalmas, főleg hogy teljesen másképpen kutatnak, mint a muglik - bólogattam, bár ezek a tudományos csevegések kicsit kezdtek lefárasztani, a végére nem is emlékeztem, hogy ki mit kutat. Örültem is, hogy lecsengett az egész és elmentek aludni, vagy befonni a szakállukat. Azért jó volt látbni, hogy a néniknek nem volt szakálla, mint Tolkien törpasszonyainak.
-Ú, nagyon izgatottak voltak. Szerintem az utolsó tíz karácsony óta nem beszéltek összesen ennyit, mint most veled. Bearanyoztad a karácsonyukat. - nevetett Serena és én is elvigyorodtam.
- Á, csak izgis volt nekik, hogy én mugli módszereket használok a mágikusok mellett - vontam meg a vállamat.
- Jó emberek, és remek szakemberek mind, és örültek, hogy végre érkezett valaki, aki nem ötven éves, és megfáradt már - erre csak elmosolyodtam, és bólogattam. Kicsit lecsendesedett végre ez az egész és egészen meghitt lett, hiszen csak a családi kör maradt itt a teremben, meg persze én. Már alig vártam, hogy odaadjam az ajándékaikat.
- Ti is megvárjátok a Jézuskát éjfélkor? - kérdeztem kíváncsian.

[Come on baby, it's Christmas time!]

Come on baby, it's Christmas time!


karácsonyi pulcsi

2003. december 24.

To: Maria Fitzgerald

-Sütőszakkör a Roxfortban? Imádnám az ötletet! Néha meghívhatnál vendégnek. - nevettem, de tényleg nagyon tetszett az ötlet. Annyira Mariás volt, és szerintem a gyerekek is élveznék. Főleg a Hugrabugosok. Bár ők szakkör nélkül is mindig a konyhában ólálkodtak...
A karácsonyi nagy vacsora jobban sikerült, mint vártam. A kutatók imádták Mariát, jól elszórakoztatták egymást. Azon csodálkoztam, hogy nem hívták el egy köpkő-partira. Meglepő módon az asztrológusok nagy százaléka imádta a köpkövet. Én nem tartoztam közéjük, és szinte biztos voltam benne, hogy Maria sem.
A családi lakosztályunk felé menet a vacsoráról és az öreg csillagászokról beszélgettünk. Örültem, hogy ezek az emberek Mariában is meglátták azt a kedvességet, amit én is, és a köreikbe fogadták. Nem zavartatta őket, hogy Maria legalább annyira ismeri a mugli csillagászatot is, mint a varázslókét.
-Óvatosan. - kaptam el Maria karját, és pont egy tócsa előtt állítottam meg. Az egyik ablak véletlenül nyitva maradt, és befújta a szél a havat, ami viszont a melegben elolvadt. Gyorsan becsuktam az ablakot, és egy pálcaintéssel felszárítottam a vizet.
-Ti is megvárjátok a Jézuskát éjfélkor?  - kérdezte Maria, én meg elvigyorodtam.
-Naná! Ilyenkor a legvarázslatosabb az éjszaka! - mondtam izgatottan és kinyitottam az ajtót, ami a nappaliba vezetett. Most egy karácsonyfa foglalta el a nagy részét, körülötte pedig pihe-puha párnák voltak a földön. Anyáék már vártak minket, ők előbb leléptek a karácsonyi buliról, mint mi.
-Végre! Tessék, Maria. - és már a kezébe is nyomott egy bögre forró csokit. - Ilyenkor körbeüljük a fát, és ott ajándékozzunk egymást. - mondta izgatottan. Mosolyogva vettem tudomásul, hogy a szüleim is legalább annyira izgatottak a vendégünk miatt, mint az öregebb kutatók.
Én csak a szememmel intettem Mariának, hogy huppanjon le a földre, és én is leültem mellé és az öcsém mellé.
Ez volt mindannyiunk kedvenc része a karácsonyba. Együtt voltunk, csak mi a család, és az egymásnak készített és vásárolt ajándékokat készültünk átadni. Ilyenkor legalább igazi család lehettünk.
-Kezdjünk Mariával! - kiáltott fel apa, és izgatottan nyújtott felé egy becsomagolt, de könyvnek látszó tárgyat. - Boldog karácsonyt!
Apáéktól Maria egy gyönyörűen megrajzolt csillagászati atlaszt kapott, tőlem pedig néhány különleges lencsét, amit abba a távcsőbe használhatott, amit még mi javítottunk meg neki. Aztán végül Teddy is odanyújtotta az ajándékát. Egy hajtogatott bagoly volt, amit én segítettem neki megbűvölni, hogy tudjon repkedni Maria körül.
-Boldog karácsonyt. - mosolyogtam Mariára, és reméltem, hogy érzi, hogy befogadtuk, a családunk része, és bármikor bármelyikünk a segítségére lenne, ha szüksége lenne rá.

to; Serena
shine like
the stars


2003. 07. 20.
outfit

- Szeirntem is nagyon menő lenne az a szakkör - bólogattam lelkesen, és elképzeltem, ahogyan Serenával sütögetünk, és nagyjából csak a hugrások vesznek benne rajta részt, na jó még Nrát is el tudtam képzelni rajta, de inkább azért hogy megegye a hozzávalókat a sütés előtt, Lolával, meg elkezdjenek kajacsatázni.
- Tuti nagyon népszerűek lennénk vele - tettem hozzá olyan szokásos pajkossággal kacsintva Serena felé. Azért örültem neki, hogy Serena figyelmeztetett a tócsára, magamat ismerve belegyalogoltam volna, és el is estem volna, hogy aztán nagy vihogva felkászélódjak, bár akkor még a maradék méltóságomat is elvesztettem volna még az öccse szemében is, aki amúgy egészen jófej diák volt a suliban is, és az egyik leglelkesebb tanuló az órámon. Azért szerettem úgy tanítani, hogy az esti órák élvezetesek legyenek és különlegesek a diákok számára.
- Hűha, köszi, már ismersz - vigyorogtam rá, miközben Serena fel is takarította a tócsát a padlóról.
Aogy beértünk a nappaliba még mindig csillogó szemekkel bámultam körbe, lenyűgözően nézett ki, pedig elég dekoratív volt az én szobám is a Roxfortban, de gondolom minden aranyvérűnek így nézett ki az otthona, és Serenáék legalább olyan kedvesek voltak velem, mint Sage, pedig ő is viszolyoghatott volna tőlem, amiért nekem a közelemben egyedüli mágikusnak a muigliteleszkópom számított. Bárcsak anyáéknak is mesélhetnék ezekről a dolgokról. De most inkább nem is gondoltam erre, csak lelkesen letelepedtem a földre melléjük, és  aszülők is annyira izgatottak voltak, mint én, és a forrócsokit kortyolgatva vártam az ajándékozásra. Imádtam adni, én pedig csak zavarba jöttem az ajándékoktól, mert nem igazán voltam ilyenekhez szokva. Figaro miatt is bőgtem, amikor megkaptam tavaly Sage-től.
- Ó hát én sírni fogok - vettem át a csodálatos ajándékokat, megöleltem szipogva Serena szüleit, meg Serenát Teddynek is járt egy, és még a haját is olyan tanárosan összeborzoltam neki.
- Köszönöm! Na meg... Boldog karácsonyt! - adtam át én is az ajándékokat. Teddy kapott egy muglicsillagászatról szóló könyvet sok-sok képpel illusztráióval, a szüleinek vetem egy-egy bögrét, amin mozgó galakszisok voltak felfestve, olyan megbűvölten. Nem én csináltam ügyetlenkedek általában a varázslás közben. Serena pedig kapott egy szép egyberuhát tőlem, ami csillagos volt, és olyan szép sötétkék színű, de legközelebb sütis receptes könyvet is fogok neki venni.
Reméltem, hogy tetszettek nekik az ajándékok, én nagyon jól éreztem magam a további estén is, és fel sem tűnt, hogy velük így elrepült ez a nagyszerű este. Alig vártam, hogy Sage-nek is elmeséljem ezt, és közben persze teljesen meghatott is voltam ettől az egész karácsonytól, ami talán életem egyik legkellemesebb emléke lesz.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT!