Beszélő macskák csodacsontja

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mirus

(2002. április 19.)

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Kissé már sötétedik odakint, én meg nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Sophie Vanheim megkezdi a rebellkedését a hetedik évének utolsó hónapjaiban, hogy aztán lehet el se jusson az egyetemre. Oké, nyugi, Sophie, Harry Potter is auror lett pedig ő egy repülő autóval belemet a Fúriafűzbe. Mondjuk engem nem pártol Dumbledore sem, mondjuk holtan nem igen pártolna, szóval lehet, hogy most ásom el a lehetőségeimet egy életre. De egyszer élünk, azt hiszem ezzel az esti kis titkos kotyvasztással letudom az elkövetkezendő ezer évre a szabálytalanságoskodást. Vagyis azt hiszem, hogy letudom. Nagyon remélem. Hajjajjaj.
Szóval megvárom, míg mindeki elalszik, és szépen besurranok a Bájitalterembe, hogy ott szerezzünk üstöt, és egyéb állatbeszéltető hozzávalókat, hogy aztán elmehessünk a suli legelhagyatottabb mosdójába, hogy megkeverjünk egy olyan bájitalt, ami bezséltető. Egészen kívácsni vagyok Tarzan első emberi nyelven hallatott szavai mi lesznek. Valami olyasmi, hogy kell egy bugyi? Vagy én ettem meg már megint a zoknidat, Vanheim, adjál még, a citromsárga kifejezetten ízlett. Kiszedem Tarzant a kényelmes cakcából, ami Atlasz mellett van, átlépem a szundikáló mélyhangon horkoló Mauglit, és osonni kezdek a sötét folyosókon, abban a reményben, hogy nem tévedek el.
AMikor végre sikeresen az autorok pac-manszerű labiintusán átverekedem magam, és megpillantom a bájitalos folyosón Mirát, megkönnyebbülten sóhajtok. Bár, hogy mitől könnyebbülök meg, nem tudom, mert hát még midnig félek, hogy ebből amúgy baj lesz, meg ilyenek.
- Szia Mirus - suttogom, ahogy mellé érek, és egy félénk kis mosolyt is megeresztek, hogy ne tűnjek olyan félősnek, hogy még mosolyogni se tudjak. - Van ötleted a hozzávalókhoz? Én valami olyasmit olvastam, hogy sáfrány is kell bele meg kék hajnalka is, de azok nem ilyen halózós dolgok? - Mármint gondolom az ember nem kezd el hallózni, de halucinálni lehet, és ez kicsit aggaszt, nem akarok bedrogozni, az fura és ijesztő. Közben kilesek hátrafelé, nehogy erre jöjjön valami ember, vagy Frics.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

Rám fért már egy kis lazulás, de tényleg. Kellett egy kicsit ülepednie annak a vidámparkos élménynek, jobb is volt nem gondolni most az egészre. Ahogy kezemben a fehér cicával lopakodtam végig az éjszakai folyosón, dezsa-vú érzésem volt, mert hát régebben történt már ilyen, nem is egyszer. Mintha visszamentem volna az időben.. Egy egyszerűbb, boldogabb, gyermekibb időszakomba.
De persze az újsondások között is van jó. A kezemben unottan lógva himbálódzott a fehér cica, de egy másik is sertepertélt körülöttem, néha előrefutva, felderíteni egy esetleges éjjeli őrjáratot, Friccset, Mrs. Norrist, aurorokat vagy bárkit. Na nem mintha az új főpari nagyobb védelmet biztosított volna az iskolánknak egyelőre, de ki tudja. Darci mindenesetre ide-oda ügetett körülöttünk, én meg alig vártam, hogy megkérdezzem tőle, hogy van ennyi fölös energiája.
- Szia Mirus - köszön rám Sophie hangulatosan sutyorogva, én pedig lelkesen vigyorodom el.
- Szeva, Soph - köszöntöm úgy sziszegve, hogy ettől talán a Titkok kamrája is kinyílna.
- És szeva te kis rucievő - köszöntöm Tarzant is vidáman, közelebb hajolva hozzá. Legutóbb a vad afterpartin láttam, de igaz, ami igaz, nem sokra emlékszem abból, csak hogy reggel rohadtul el kellett bújnom az ágy alatt, és alig tudtam visszaosonni a grifis hálókörletbe.
- Van ötleted a hozzávalókhoz? Én valami olyasmit olvastam, hogy sáfrány is kell bele meg kék hajnalka is, de azok nem ilyen halózós dolgok?
Megrántom a vállam, amitől Mezzi újabbat lengedezik a hónom alatt, de nem zavartatja magát, laposakat pislog, és Tarzan felé szaglász. Darci megáll mellettünk, de csak hogy szemügyre vegye a jelenetet, aztán megy felderíteni a környéket.
- Hát, én is olvastam kicsit, szereztem tollat egy beszélő papagájtól. És maradt még a múltkorról vadkender. Ja! És oldószernek Luna kacajvizéből egy kevés. Azt írták, kell bele valami folyékony is. Mondjuk nem tudom, mennyire volt hiteles az a recept, de gondolom el nem rontja - rántom meg a vállam, aztán körbenézek itt. Végülis, ha valami még hiányzik, azt összeszedhetjük az iskolai repertoárból.
- Hol főzzük meg? - kérdezem izgatottan, aztán rábízom Sophie-ra, hogy hova megyünk felállítani az üstöt. Nem kell sokáig főzni ezt az izét (főleg, mivel félig mi találjuk ki a receptet, és én nem szeretem a hosszadalmasakat), szóval alig bírom kivárni, hogy kicsapjuk a főzőedényt az elektromos főzőlapom fölé, amit azért hoztam el, hogy újból elkerüljem a nyílt láng használatát. Meg ez csendesebb, tisztább, mágikusan működő, szóval felnyalábolom a másik cicát is, és követem Sophie-t a legalkalmasabb titkos főzőhelyre, amit talált.

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Kissé zavartan rávigyorgok Mirára, ahogy köszön nekem, és integetek a ketében és a mellette kószáló jószágoknak is. Határozottan le vagyok nyűgözve Mirus varázstudása láttán, nekem sose ment ilyen jól az átváltoztatástan, valahogy túlaggódtam, és  avégén általában elég groteszk eredményeim lettek. De most igazából mégis inkább azon aggódom, hogyan fog ez az egész bájitalfőzés alakulni. Mert hát. Hát igen, nem vagyok egy profi bájitalkeverő. De hátha Mira az, és akkor tök jó lesz minden, megalkotjuk a tökéletes állatbeszéltető bájitalt, és híresek leszünk, és nem kell RAVASZ-t tenni, és nem is tudom. Az túl ságosan is egyszerű lenne.
- Hát, én is olvastam kicsit, szereztem tollat egy beszélő papagájtól. És maradt még a múltkorról vadkender. Ja! És oldószernek Luna kacajvizéből egy kevés. Azt írták, kell bele valami folyékony is. Mondjuk nem tudom, mennyire volt hiteles az a recept, de gondolom el nem rontja.
- Óóó. Beszélő papagály - pislogok Mirára teljesen lenyűgözve. Valahogy a bezsélő papagályok önmagukban is eléggé döbbenetes állatok. Nekem nem is jutott volna ez az eszembe. - Én hoztam ezeket a növényeket. Meg egy tátikát. Sose lehet tudni... - vonom meg a vállamat.
- Hol főzzük meg?  - kérdezi izgatottan, mire hümmögve elnyújtom  aválaszadást. Igazából az emeleti ablakfülkékre gondoltam, vagy a Hisztis lány mosdójára, oda általában nem szívesen dugják be a fejüket az aurorok. Mert hát legutóbb is rájuk zúdult a nyakukba az összes wc víz...
- Szerintem Hisztis Mrytille mosdója tökéletes hely lenne... - suttogom, majd közben hallok valami lusta lépkedést is az egyik kanyarból, meg a lumos tompa fényét. Közben a földön mászkáló cicus nyávog egyet, mintha csak riadót fújna én pedig Mirára bámulok. - Azt hiszem ideje lenne felszívódni - motyogom kissé izgatottan, mert ez az egész olyan izgalmas volt. Nem sok fura kalandom volt a Roxfortban, és valahogy ez olyan végzős vagyok, felteszem az ire azt a pontot dolognak tűnik. Bár azt hiszem Jasper nem is hinné el, hogy mit csinálok. De úgyis elmesélem neki.
Prefektusként az ember tökéletesen tud éjszaka tájékozódni, habár én ebben a nagy slisszolás közepette is eltévedtem Mirával a hátam mögött. Bár inkább legyek eltévedve, mint sem elfogyasztva egy para auror által. De végül csak kijukadunk a mosdóban és miután csendesen magunkra hajtom az ajtót, nekitámaszkodva fellélegzem.
- Azt hiszem leráztuk - sóhajtok egyet. Pedig az izgalom még csak most fog jönni.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

- Óóó. Beszélő papagály…
Sophie csodálkozik, én meg zavartan biccentek. Ha már állatok beszélése, ők voltak az első gondolatom. Aztán meg a jelbeszélő orángutánok, de egyszerűbb volt szereztetni Alfreddel egy tollat a garden lodge-i szomszéd dumaláda papagájától, mint betörni egy állatkertbe, és az óriási, szőrös majomszerűséget megtépni. Amúgy sem tudnék vele szót érteni, én csak egy dolgot tudok jelbeszélősen, de nem hiszem, hogy jó néven venné, ha felé lengetném a középső ujjamat. Na mindegy.
- Én hoztam ezeket a növényeket. Meg egy tátikát. Sose lehet tudni…
- Imádom azt a virágot! Megnézted, hogy van-e benne lakó? - kérdeztem vidáman. Beugrott egy gyerekkori emlék, mikor még óvodás se voltam talán, és tavasz volt, és a farm szélén, a virágoskertben ilyen virágok nőttek. Az összeset megnyomogattam, és mindig megörültem, ha valamelyiknek a szájában találtam egy bogárkát. Aztán meg azt játszottam, hogy beszélnek, meg énekelnek. Elmerengtem, valamikor mostanában fognak majd nyílni. Mármint nyílnának, ha véletlen megúszták volna a tüzet. Talán egyszer megnézem.
- Szerintem Hisztis Mrytille mosdója tökéletes hely lenne…
Egyetértően bólogattam, főleg, hogy Myrtille nem is mindig van ott, és olyankor elég nyugis, csendes az a helyiség.
Az óva intő jelekre én is felkapom a fejem, és nagy szemeket meresztve fülelek. Darci halk nyivákolása, bár nem emberi szavakat használ, azért elég érthető.
- Azt hiszem ideje lenne felszívódni.
- Tutira ezt mondta. Minek ide bájital…
Csendesen kuncogtam, és most a másik cicát is felkaptam, hiába nem szerette, így gyorsabban tudtunk kereket oldani. Jobb lett volna, ha csak a fehér haverját hozom el, mert kettővel nehezebb, de eléggé társfüggők lettek az utóbbi időben, és nem hagyják, hogy szétválasszam őket. Főleg Darci igazi kis dühgombóc lesz, és csíp, rúg, harap. Persze miniként, vagy macskaként elég komolytalan, ahogy apró hátsó lábaival rugdal, de azért mégis… Van egy olyan sejtésem, hogy ha megértem majd, miket mond, bebizonyosodik, hogy folyamatosan káromkodik.
Sophie nagyon kalandos úton vezetett bennünket a célállomásig, de gondolom prefektusként kábéra tudta, merre mennek az éjjeli járőrözések. Ez igazából hasznos, nagyon. Csupa meglepetés ez a lány.
- Azt hiszem leráztuk.
Én is vele sóhajtok, és miután az ajtó zárva, szabadjára engedem a fészkelődő nagyobb csomagokat, hogy fedezzék fel a helyet maguknak.
- Ügyes vagy. Mire nem jó, ha az ember pont egy prefivel szökik ki éjszaka.
Elismerően viccelődök, aztán letáborozok csak úgy a helyiség közepén, szépen leteszem a főzőlapot, kikészítem az általam hozott hozzávalókat, meg a néhány hebehurgya, sebtében kapart jegyzeteket, mindenféle pergamenfecniken. Veszek még elő ezüst keverőkanalat, valamint két pöttyös bögrét. Az oké, hogy a dzsungelben levelekből Soph nagyon praktikus és hanguloatos ivóedényeket bírt bűvölni, de szerintem a mosdóban semmiféle tereptárgyból nem tudnék inni, még átbűvölve sem. Bár egy miniatűr, vécé alakú bögre biztos nagyon vicces dolog lenne - de akkor nem, ha annak bármi köze van egy igazi retyóhoz.
- Oh, van itt torokcukorka is. Pemetefű. Kérsz? Ezt is rakhatnánk a főzetbe, hátha… nem tudom… a toroknak sok köze van a beszédhez.
Rángatom a vállam, aztán odakínálom Sophie-nak a mentolosan zöld, apró szemeket tartalmazó dobozt.
Ha ő is kikészíti, amiket hozott, és az üstöt is kiteszi, akkor törökülésben a főzőlap mellé telepedek, és csak úgy véletlenszerűen belerakosgatom az üstbe a hozzávalókat.
- A gyors bájitalfőzés című újságcikk szerint, amit a Szombati boszorkányból vágtam ki, az ilyen főzeteknél minden mindegy, pont ez a jó bennük, csak összedobáljuk, és kész.
Lelkesen magyaráztam, és az instrukciókhoz híven, szó szerint célbadobáltam, amit tudtam. Azért hagytam, Sophie se maradjon ki a furi kosármeccsből. És ha minden az üstben volt, ami kellett, akkor nyakon öntöttem az egészet egy adag kacajvízzel. Az üst tartalma tetszetősen felpezsgett, legalábbis a cukorka és az alkohol érdekes reakcióba lépett, a különleges füveknek köszönhetően pedig sáfrányos aranyszínt öltött, és fűszeresen csípős illatot árasztott.
- Hm… Nem kéne bele valami az állatoktól, akiket meg akarunk érteni? - kérdeztem, és ide-oda pislogtam Sophie meg az idő közben mellénk telepedő cicák között.

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Ha őszinte szeretnék lenni, nagyon izgatott vagyok. Igazából még a szívem is kalapál, még sosem voltam ilyen nagyon nagyon Roxforti kalandban, azon kívül, hogy Averyvel megmentettünk egy halom varázslényt a Szellemszállási titkos feketepiacról. Olyan réginek tűnt az az emlék, hogy talán igaz sem volt, Főleg, hogy Averyvel teljesen elidegenedtem. De minden esetre én hálás voltam neki azokért a sok szép emlékért, és nélküle nem mertem vonla megkeresni az apukámat sem. De ezen túl azt hiszem továbbléptem rajta. Valahogy Jasper mellett nem is jutott annyira eszembe, ami kicist bántott, mert ő volt  alegjobb barátnőm, nem? Mindegy is, Sophie, ma koncentrálj arra, hogy bezélni fogsz az állatokkal.
- Imádom azt a virágot! Megnézted, hogy van-e benne lakó? - kérdezi lelkesen Mira, én pedig el is vigyorodok és hevesen bólogatok.
- Óó. Képzeld az egyikben volt egy duci méhecske. ilyen nagy pufi szőrös - magyarázom lelkesen. Az itteni bortokról szedtem. - Olyan duci volt a kis szárnyaival csak úgy döcögött a levegőben. - Imádom a méheket, annyira édesek, ahogy zümmögnek, meg minden. Lehet ez ilyen hugra dolog, hogy szeretek mindent ami ilyen sárga? Vagy Bimba professzor hatása? Mindegy is, eliszkolunk a mosdóba, hogy aztán nekilássunk a bájitalnak.
- Ügyes vagy. Mire nem jó, ha az ember pont egy prefivel szökik ki éjszaka  - viccelődik Mira, mire én zavartan elmosolyodom, és megpiszkálom a hajamat.
- Ó igen, mi minden éjszakai titkos dolgot imserünk, tudod, mi igazából nagyon lázadók vagyunk, és imádunk éjszaka kószálni a hűvös sötét... ijesztő folyosókon - kuncogom én is.
Közben kipakolom a cuccokat amiket hoztam és lelkesen hallgatom Mirát. Ő aztán tényleg mindennek utána nézett, még ujságcikket is talált.
- A gyors bájitalfőzés című újságcikk szerint, amit a Szombati boszorkányból vágtam ki, az ilyen főzeteknél minden mindegy, pont ez a jó bennük, csak összedobáljuk, és kész - magyaráz lelkesen én meg hümmögve hallgatom.
- Mennyivel egyszerűbbek lehetnének ezekkel a receptekkel a bájitaltan óráink. Nem robbanna fel senki, nem mászna ki a főzet az üstből, csak mert rossz irányba kevertük és nem annyiszor amennyi meg volt adva - sóhajtok, miközben felidézem a Bájitaltan óráimat.
Belepakolásztam néhány hozzávalót az üstbe, és igazából azt hiszem szakmaiasan kifejezve S alakban kevergetni kedztem a bugyborákoló furcsán bugyogó cuccot benne. De nem robbant fel. Szóval csak jó lehet akkor nem? Még egészen érdekesen édes és tömény illatot árasztott magából. Eddig a rossz bájitalok mindig büdösek voltak.
- Hmm. Egészen logikus lenne - dünnyögök, és végigmérem a három cicát, akik egészen aranyosan elvoltak egymással. Tarzan egészen jól kijött velük, édesen játszottak. - Azt hiszem kellene tőlük cicaszőr... Mennyit tegyünk bele, hogy hatásos legyen? Hármat? - nyúlok a cicusom felé, és beletúrva  abundájába beleszórom a szőrét, ami többnek sikerült, mint három. De hátha csak elszőrözött lesz a bájital és nem lesz borzasztó tőle. Végül is a sóval is eél lehet sózni az ételt és nem hal bele sneki.
- Oké, azt hiszem elékszzült - jegyzem meg, miután olyan elkészültnek nézett ki. Előveszek egy-egy üvegpoharat, és az egyiket Mira kezébe nyomom. - Készen állsz a tudományos áttörésre, Mira? - kérdezem, miközben kimérem az adagunkat.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

A duci méhecske gondolatára tovább vigyorgok, aztán elgondolkodom, mi lett volna, ha szegény a főzetbe kerül. Jobb, hogy nem… Hátha nagyon méhecske ízű lett volna a végeredmény. Egyébként sem lett volna jó, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet a zümmögéssel.
- Ó igen, mi minden éjszakai titkos dolgot ismerünk, tudod, mi igazából nagyon lázadók vagyunk, és imádunk éjszaka kószálni a hűvös sötét... ijesztő folyosókon.
- Hm… Most, hogy tudom, ez van a munkaköri leírásban, talán én is jelentkezem.
Elviccelve kuncogok ezen, meg az abszurditáson, de poénból még be is adhatnám jövőre a jelentkezést. Újra belém hasít a rosszkedv a gondolatra, hogy jövőre nem csak random prefektusok nem lesznek itt, hanem a barátaim, és még fontosabbak is, egészen konkrétan. Mihez fogok kezdeni? Küzdök a rosszkedv ellen nagyon, mert most nem ennek van itt az ideje, de eldöntöm, hogy elkerülendő az unalom általi elhalálozást, jövőre esetleg jelentkezhetnék prefektusnak. Ha beválasztanak, az már szeptemberben a tanév poénja lehetne.
Különösen az olyan kis csínyek után, mint ez a mai bájitalfőzés is. Össze kéne számolnom, hány szabályt hágunk ki, át, meg meg, de inkább értekezünk meg kotyvasztunk.
- Mennyivel egyszerűbbek lehetnének ezekkel a receptekkel a bájitaltan óráink. Nem robbanna fel senki, nem mászna ki a főzet az üstből, csak mert rossz irányba kevertük és nem annyiszor amennyi meg volt adva.
Nagyon egyetértően bólogatok. Igazából egész reálisnak tűnik ebben a pillanatban, hogy fellázadjunk az egész bájitaltan óra, sőt a teljes oktatási rendszer ellen. Mikor a Szombati Boszorkányból milyen egyszerűen meg lehet mindent tanulni… Elképesztő…
- Modernizálni kéne a bájitalkészítést. A muglik például használnak már kávéfőző gépet vagy egy évszázada. Meg italautomatákat. Mi meg egy üstöt használunk, meg nyílt lángot, mint a középkoriak.
A szememet forgatom, aztán viszont elismerően figyelem Sophie kavargatási technikáját, amivel egy szuperman jelet fodroz a  bájitalba. Ez nyilvánvalóan hozzátesz a cucc hatékonyságához, pont, ahogy a megfelelően túladagolt kacajvíz, meg a bizarr állati részek. Mondjuk ha minden bájitallá változna, amibe az állataim szőre belekerül, azt hiszem, a reggeli narancslétől a húslevesen át a virágvázában poshadó vízig minden mágikus lenne.
- Hmm. Egészen logikus lenne. Azt hiszem kellene tőlük cicaszőr... Mennyit tegyünk bele, hogy hatásos legyen? Hármat?
- Az jó lesz, az olyan mesebeli, bűvös prímszám. Na melyiktek…
A két szőrgombóc közül, amelyikek hozzám tartoznak, Mezzike az ártatlanabb, és a hétköznapibb is. Túl azon, hogy Darkhorn morcos pofával, sandán méregetett, hogy miért is pillantottam rá, de ráadásul félig egyszarvú, így az ő szőre talán túl mágikus is lenne ehhez a keverékhez.
A fehér szálak a főzetbe hullanak, és szépen el is tűnnek benne. Egész homogén cucc lett a végeredmény, sárgászölden áttetsző a sáfránytól, a kék virágtól, aminek már nem emlékszem a nevére, és a kellő mennyiségű kacajvíztől. Az egyéb állati és növényi részek meg úgy úszkálnak benne, mint teában a teafű. Ja. Azt gondolom majd, hogy ez egy fincsi tea. Működőképesnek tűnik.
- Oké, azt hiszem elékszült. Készen állsz a tudományos áttörésre, Mira?
Bátor vigyorral bólintok, és odatartom a poharat, hoyg Soph belemerje nekem is az adagomat. Ja, ez így egész guszta.
- Naná! De kis koktélesernyőket is hozhattam volna. Forradalmasítjuk a bájitalfőzést. Gyors, és stílusos.
Óvatosan beleszagolok a főzet felett lengedező alkoholos, fűszeres párába, és továbbra is azt gondolom, hogy nem is rossz. Nem büdös, nem kell tőle öklendezni, kicsit csípi a szemem, de semmi vészes. A három cica is ott sertepertél, meg szaglász a lábunknál, biztos levágták ők is, hogy itt most történelmi pillanat készül.
Magasra emelem a poharam.
- A sikerre!
Nem mondok hosszú tósztot, mert már egyébként is türelmetlen vagyok. Finoman odakoccantom a poharam Sophieéhoz, aztán húzóra lehajtom a tartalmát. Virágos, alkoholos, egész kellemes cucc. A papagájtoll ízét nem is lehet érezni.
- Na, te hogy vagy? Szerinted hatott a cucc?
Most Sophiet figyelem, mert én kellemes várakozáson kívül mást nem érzek.
- Ez így nem jó... Nem volna szabad magatokon kísérletezni…
- Ó, ne legyél már ilyen betoji…
Odafordulok a fehér cicához, és először le se esik, hogy beszélgetek vele. Csak amikor félrefordítja a fejét, és mélán méreget, azzal a rosszalló képével, amit akkor szokott vágni, ha hülyeséget csinálok a jelenlétében.
- Óóó… Ó!
Rámutatok a macskára, és ránevetek Sophie-ra.
- Nahát, működik! Kérdezzük meg Tarzant is, hátha neki jobb véleménye van - javaslom lelkesen. Annyira leköt a zajló kutatás, hogy észre se veszem a mosdó furcsa, enyhe imbolygását és a színek meg fények szokatlanul szép játékát körülöttünk.

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Kellemesen delíriumos érzése van ennek  a bájitalnak,de azt hiszem ennek ilyennek kellene lennie. Mármint egy szombati boszorkányos cikknek csak van súlya, nem? Vagyis, remélem. De mielőtt kételkedni kezdenék ennek az egésznek a sikerességében, és felmerülne bennem az, hogy bármilyen durva mellékhatása lenne, Mira leleksedése és bátorsága heves vehemenciával magával sodor, és én is bátornak érzem magam, már amennyire egy hugrás bátor lehet. A macskák nem őrültek meg a szagoktól, és Mira sem, ahogy beleszimatol, szóval azt hiszem biztonságos, nem?Az már egészen biztos, hogy izgatott vagyok és lelkes, és amikor Mirus emeli a poharát, én is emelem.
- A sikerre!
- És a történelmi pillanatokra! - mondom én is majd felhörpintem a pohár tartalmát. Igzaából kicsit attól félek, hogy egy cicaszőr megakad a torkomon és beleköhögöm a bájitalt Mira arcába, de szerencsére ez a rémálmom továbbra is az álmaim berkein belül marad. Ahogy elönt engem belülrő, nem is rossz, nem kell tőle hányni, nem érzem úgy hogy begyullad a belsőm, bár az alkoholos ízt is érezni, de minden más... kellemesen édes.
- Nem is tudom, egyelőre nem vagyok máshogy. Talán kérdeznünk kéne valamit tőlük, nem? - dünnyögöm elgondolkodva, miközben valamiért a háttér a szemem előtt egészen elfolyós, és furcsán fénylő. Iagzából úgy konstatálom, hogy ez igazából teljesen normális, mintha midnig is ilyen túl fényes világ lett volna előttem eddig is.
- Ez így nem jó... Nem volna szabad magatokon kísérletezni…
- Ó, ne legyél már ilyen betoji… - erre aztán nagyon kikerekednek a szemeim. Mert Mirus Mezzije megszólal, én pedig eltátom a számat. A macska jelentőségteljesen aggódó arccal bámul ránk, miközben mi is rábámulunk. Egy elnyújtott hűűűt tudok csak kipréselni, és aztán izgatottan belekapaszkodom Mirus karjába.
- Nahát, működik! Kérdezzük meg Tarzant is, hátha neki jobb véleménye van - kacag fel Mira, mire én is úgy kuncogok, mintha lehörpintettem volna az előbb egy kondér kacajvizet. Vagy kettőt. De hát a siker után az emberben vannak boldogsághormonok, nem? odafordulok Tarzanhoz, aki mintha csak erre várt volnan purrogó lusta hangon megszólal.
- Nem is tudooom. Jobb lett volna, ha inkább zoknikat esztek, mint én. Tudtátok, hogy a fehér csipkés bugyi tejfül ízű? - kérdezi, mire feltéve a kijelentése i-jére a pontot, még meg is nyalogatja a tappancsait.
- Woo, minden alsóneműnek más íze van? Hihetetlen - mondom és megint furán felvihogok, miközben Mirára nézek. Közben kisebb-nagyobb zsníes pötytöket kezdek el látni, amik buborékokként táncolnak körülöttünk. Imbolyogva feltápászkodom, de kicist megbillenek és visszazuttyanok Mirára, de igzából ez is olyan vicces, hogy nem tudok nem nevetni.
- Emberek... - hallok meg egy harmadik macska hangot, miközben kezd nagyon nagyon elfolyós lenni minden, de valahogy egészen élvezem is.
- Mindig csak felelőtlenül viselkednek - sóhajt Mezzi megint.
- Én örülnék  ahelyetekben, hogy végre rendesen megértjük egymást - mondom kuncogva. - Miruus, szerinted más macskákat is hallunk? - kérdezem, megfeledkezve arról, hogy csak a három cica szőrét tettük az üstbe, és arról is, hogy veszélyes lenne így kimenni a mosdóból.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

- És a történelmi pillanatokra!
Nagyot bólintok, aztán lehúzom a piát - izé, bájitalt. Egész fellelkesít, ahogy arra gondolok, talán más híres bájitalok feltalálói is így kezdték, egy bátor és ünnepélyes koccintással. És próbálok arra nem gondolni, hogy néhány bájitalkutató meg így ért véget, vagy változott örökre valami fura izévé, vagy szenvedett maradandó károsodást. De nem, ez most tök jó lesz. Akkor is, ha Mezzi akadékoskodik.
- Nem is tudom, egyelőre nem vagyok máshogy. Talán kérdeznünk kéne valamit tőlük, nem?
Bólogatok, de milyen meglepő, a fehér pacicának előbb véleménye lesz, semhogy interjúvolni kezdenénk. Pont így is képzeltem el, a mi kettősünkben mindig is ő volt az ész, még annak ellenére is, hogy technikailag ő egy ló.
- Nem is tudooom. Jobb lett volna, ha inkább zoknikat esztek, mint én. Tudtátok, hogy a fehér csipkés bugyi tejfül ízű?
- MI?!
A szó inkább vihogás, úgy tör ki belőlem, hogy azt is elfelejtem, mit iszunk, és teljesen önkéntelenül töltök még egy kört a poharamba. Mielőtt lehajtanám, megkínálom Sophie-t is, felé biccentve a merőkanalat, hogy ha bólogat, neki is töltsek.
- Nem terveztem megkóstolni…
Mondom, de ahogy megfogalmazom, kicsit ijedten el is gondolkodom. Nem terveztem? Talán félek ettől a tervtől? Kéne terveznem pedig?
- Woo, minden alsóneműnek más íze van? Hihetetlen
- Vagyis nem is… Még a zoknit se vettük le... Jesszus… Ott még nem tartok, azt se tudom, milyen színű bugyit hord, csak smacizunk néha…
A minipánikroham hatására fel is hajtom a második kör piát - akarom mondani, még minidg bájitalt, és csak miután elégedetten cuppantok a fűszeres, csípős és vigyorgós ízére, azután esik le, hogy talán ezt most nem kéne úgy iszogatni, mint akármi frissítőt egy álmos nyári délután.
- De te biztos tudod, milyen színűt hord…
Sophie-ra pillantok, elvégre ő a szobatársa. Jó is, hogy ránézek, mert éppen borul felém, úgyhogy jó érzékkel elkapom, ahogy az ölembe huppan. Ahogy átölelem, nehogy a kövön koppanjon a kobakja, rájövök egy viccesebb összefüggésre.
- Ó, és én meg most már tudom, hogy te milyet. Ne zavartasd magad, a fehér csipka tök csini. Én is megmondom, hogy én meg piros alapon fehér pöttyöset hordok, tessék, most már te is tudod. Vagyis Ti is. Tarzan, annak milyen íze van?
Amíg a kérdezett cukiság válaszol, Mezzi sóhajtozik.
- Emberek... Mindig csak felelőtlenül viselkednek.
- Nem is mindenki. De tény, hogy te nem jó példát látsz.
Magamon is nevetek, egészen addig, amíg rá nem jövök, hogy csak kettő cicából és egy Sophie-ból látok kettőt-hármat, meg néha több szellemképet.
- Hiányérzetem van.
Az ölemben fetrengő Sophie-ra pillantok, aztán elkerekedik a szemem. Az adrenalin valószínűleg kiüti a főzet hatását, mert egy löketnyi időre egészen kitisztul a fejem. Döbbent rémületemben hirtelen két kézzel ragadom meg a másik boszi vállát.
- Hol van Darci? Jesszus! Soph, nyitva van az ajtó? Én nem merek odanézni!
Inkább a másik vörös lány arcát nézem, majd ő kedvesen megmondja a választ, vagy valamelyik macska.

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Furcsán érzem magam, olyan, intha lebegnék, és valahogy minden szín élénkebbnek látszik, a hangok meg hangosabbnak, nem is bezsélve a macskákról, akik úgy beszélgetnek velünk, mintha ebben smemilyen fura dolog nem lenne. És igazából meg tudnám ezt szokni, főleg ha Terzan nem tezs megjegyzéseket a bugyik ízéről, mert az túlságosan... zavarba ejtő és furcsa téma. Ennél már csak a tejízű melltartó lenne parább. De nem is értem miért godnolok én ilyenekre. Kissé megrázom a felyem, a gyomrom néha pördül egyet. Mégsem érzem úgy mintha rosszul lennék. Csak furcsán lebegős, és álomszerű.
Figyelmesen hallgatom a párbeszédeklet Mira és a macskák között, és fel sem tűnik, hogy egy sötétebb folt lassan, szépen komótosan kiúszik a fényes vécéből a résnyire hagyott mosdóajtón keresztül. Vagy lehet átlebegett rajta? Ki tudja. Lehet nincs is istt ajtó. Van itt ajtó? Hmm.
- Ó, és én meg most már tudom, hogy te milyet. Ne zavartasd magad, a fehér csipka tök csini. Én is megmondom, hogy én meg piros alapon fehér pöttyöset hordok, tessék, most már te is tudod. Vagyis Ti is. Tarzan, annak milyen íze van? - zökkent vissza Mira a furcsa jelenéstapasztalásom közben, mert néha úgy érzem a hátam mögött kísért valami Szűz Máriás cuccban lévő macska is, de végül is ez egy varázslós suli, itt ahol a festmények is mászkálnak ez tök természetes, nem?
- Óó, az nagyon cuki bugyi - bólogatok Mira bugyijára. Mert tök természetes dolog a bugyikibeszélés a lányoknál. De úgy tűnik a macskáknál is. Tarzan lustán ásít egyet, majd egy kicist mintha gondolkodóba esne, mielőtt válaszol, és beleiszok az újra megtöltött poharamba, mert. Metr olayn szép színe van.
- Nyaaaaááááá. Málnapudign, egy kis étcsoki beütéssel - mondja aztán. Micsoda ínyenc macskám van. A végén kiderüll, hogy végül is egész életemben ehető bugyikat hordtam. Lehet nekünk is meg kéne kóstolni? Iagzából még meg is frodul a fejemben, amikor Mira hirtelen ijedten rám néz, mire én is megijdek, hogy mitől ijedhetett meg. Itt a kaszás macska? nem akarom hogy megkaszáljon a kaszás macska. Közben igyekszem összeszedni magam azért, mert Mira ölében fekszem és valahogy kissé pulzál ő is meg a hely is ahol vagyunk. Igyekszem kiegyenesíteni magam.
- Hiányérzetem van - jehgyzi meg, ahogy lassan felülök bár még midnig bizonytalan lábakon állok... vagy fenéken ülök? heheh.
- Mi történt? Tarzan elvette a te bugyidat is? - kérdezem kissé rémülten. - Hol van Darci? Jesszus! Soph, nyitva van az ajtó? Én nem merek odanézni! - esik kétségbe miközben az arcomat fürkészi, Én hátra lesek az ajtó felé, ami bizony nyitva van, pedig az előbb átlebegett rajta, nem? Összezavartan pislogok egyet kettőt, majd bólintok.
- Azt hiszem kiment - mondjom én is rémülten. Közben igyekszem talpra állni, és Mirusba kapaszkodva összeszedni magam, hogy együtt idnuljunk a kijárat felé... bárhol legyen is az. - Meg kell keresnünk!
- Ahhh midnig ezt csijnálja, csak a baj van vele - hallom meg Mezzi hangját.
- Külföldiek - nyávog egyet tarzan is. Közben kikecmergek Mirusba kapaszkodva a folyosóra, ami sötét és... furán imbolyog.
- Na jó, szerinted merre ment? - kérdezem majd elindulok valamerre, a folyosón, magam se tudván hogy hová is tartok. Főleg hogy lehet belefuthatunk egy tanárba vagy egy aurorba is.

[Varázslatosan gazdagok lennénk. Ami azért jó, mert az megoldaná az összes problémámat, a pályaválasztási kérdéseket is, meg a bosszúállási terveim is, csak felbérelnék egy minden szabályszegésre hajlandó magánaurort, és tádá. Nem tudom, hogy így is elégtételt hozna-e az ügy kimenetele, de egyszerűbben hangzik. Még jó, hogy szóba kerülnek a bugyik, mi más is tudna ettől a borús, már majdhogynem esős gondolatmenettől eltéríteni? - Óó, az nagyon cuki bugyi.- Nyaaaaááááá. Málnapudign, egy kis étcsoki beütéssel- Fujj már! Tutira nincs étcsoki beütése - vágok vissza csípőből, de aztán elröhögöm magam. A macskák furák, még anélkül is, hogy kimondanák, ami a fejükben van. Nem, hogy azzal együtt. Bár, az enyémek technikailag csak macska alakú egyéb lények. Mezzi nagy valószínűséggel sima ló, de hogy Darci micsoda… Darci...- Mi történt? Tarzan elvette a te bugyidat is? Ingatom a fejem, a bugyim azt hiszem még rajtam van, valami más veszett el nagy valószínűséggel, ezért rettegni kezdek az esetlegesen nyitva lévő ajtótól.- Azt hiszem kiment… - Neee…Levegősen, halkan és elnyújtottan sikítok, ezzel van tele az egész fejem is, meg egy kicsit a főzettel, amiből eskü már csak a “csokibéka” hiányzott volna ahhoz, hogy addiktív lehessen.- Meg kell keresnünk!- Jóóó…Legalább amíg sóhajtozva sikítozom, veszek levegőt. Darkhornnal nem csak az a baj, hogy kóborlós típus, mert az még hagyján. De ráadásul full bunkó, az a kötözködős fajta. Szavak nélkül is. - Ahhh midnig ezt csijnálja, csak a baj van vele…- Külföldiek…- Ne legyetek már olyan előítéletesek, ismerünk jófej jenkit is - morgok, aztán Sophie-ba kapaszkodva (vagy ő belém?) kitámolygok az ajtón. A folyosón semmi mozgást nem látok - kivéve a folyosó mozgását magát.- Na jó, szerinted merre ment?Nézek jobbra is, meg balra is, aztán meg a lábunk alá. Átfurakszik közöttünk Mezzi meg Tarzan.- Megkeresnétek nekünk?Mezzi is körbenéz, de neki nem áll keresztbe a szeme, se Tarzannak, szóval elég megbízhatónak hangzik, amit mondanak.- Menjünk arra!Követjük a cicákat, én már azt se tudom hol járunk, örülök, hogy a két foltot (vagy négyet?!) követni bírom a folyosón, azt is csak azért, mert Sophie-val támasztjuk egymást. Gyanús, visszhangos kopogásra leszünk figyelmesek.- Te jó ég, lehet hogy visszaváltozott lóvá! - fakadok ki suttogós sikoltásban, de a sarkon túl mégiscsak egy macskaszerű Darkhornba futunk.- Nézd, Sophie, repül! - tátom el a számat, aztán ahogy fókuszálok, rájövök, hogy nem a macska lebeg a levegőben, csak fogja valaki a grabancánál fogva, aki fekete talárban van, és barna az arcbőre, úgyhogy a sötétben kicsit nehezebben kiszúrható. Nyilván Darci se vette időben észre, erről árulkodik morcosan lecsapott füle, és hogy időnként a pasi felé rugdalódzik tehetetlenségében.- Jó estét, hölgyeim - mondja a varázsló kicsit szemrehányó hangon. - Szabad tudnom, mi járatban erre?Én még azon vagyok leakadva, hogy a macska lebeg-e vagy sem, de Sophie talán előbb talál szavakat, amik értelmesek és megmagyarázzák a helyzetünket. Tarzan közben a taláros fazon lábához sertepertél kíváncsian, és ártatlanul bámészkodva megjegyzi:- Nahát, rajta nincs bugyi! - kiáltja]

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

Ezt a bájitalt tuti szabadalmaztatnunk kell. Varázslatosan gazdagok lennénk. Ami azért jó, mert az megoldaná az összes problémámat, a pályaválasztási kérdéseket is, meg a bosszúállási terveim is, csak felbérelnék egy minden szabályszegésre hajlandó magánaurort, és tádá. Nem tudom, hogy így is elégtételt hozna-e az ügy kimenetele, de egyszerűbben hangzik. Még jó, hogy szóba kerülnek a bugyik, mi más is tudna ettől a borús, már majdhogynem esős gondolatmenettől eltéríteni?
- Óó, az nagyon cuki bugyi.
- Nyaaaaááááá. Málnapudign, egy kis étcsoki beütéssel
- Fujj már! Tutira nincs étcsoki beütése - vágok vissza csípőből, de aztán elröhögöm magam. A macskák furák, még anélkül is, hogy kimondanák, ami a fejükben van. Nem, hogy azzal együtt. Bár, az enyémek technikailag csak macska alakú egyéb lények. Mezzi nagy valószínűséggel sima ló, de hogy Darci micsoda… Darci...
- Mi történt? Tarzan elvette a te bugyidat is?
Ingatom a fejem, a bugyim azt hiszem még rajtam van, valami más veszett el nagy valószínűséggel, ezért rettegni kezdek az esetlegesen nyitva lévő ajtótól.
- Azt hiszem kiment…
- Neee…
Levegősen, halkan és elnyújtottan sikítok, ezzel van tele az egész fejem is, meg egy kicsit a főzettel, amiből eskü már csak a “csokibéka” hiányzott volna ahhoz, hogy addiktív lehessen.
- Meg kell keresnünk!
- Jóóó…
Legalább amíg sóhajtozva sikítozom, veszek levegőt. Darkhornnal nem csak az a baj, hogy kóborlós típus, mert az még hagyján. De ráadásul full bunkó, az a kötözködős fajta. Szavak nélkül is.
- Ahhh midnig ezt csijnálja, csak a baj van vele…
- Külföldiek…
- Ne legyetek már olyan előítéletesek, ismerünk jófej jenkit is - morgok, aztán Sophie-ba kapaszkodva (vagy ő belém?) kitámolygok az ajtón. A folyosón semmi mozgást nem látok - kivéve a folyosó mozgását magát.
- Na jó, szerinted merre ment?
Nézek jobbra is, meg balra is, aztán meg a lábunk alá. Átfurakszik közöttünk Mezzi meg Tarzan.
- Megkeresnétek nekünk?
Mezzi is körbenéz, de neki nem áll keresztbe a szeme, se Tarzannak, szóval elég megbízhatónak hangzik, amit mondanak.
- Menjünk arra!
Követjük a cicákat, én már azt se tudom hol járunk, örülök, hogy a két foltot (vagy négyet?!) követni bírom a folyosón, azt is csak azért, mert Sophie-val támasztjuk egymást. Gyanús, visszhangos kopogásra leszünk figyelmesek.
- Te jó ég, lehet hogy visszaváltozott lóvá! - fakadok ki suttogós sikoltásban, de a sarkon túl mégiscsak egy macskaszerű Darkhornba futunk.
- Nézd, Sophie, repül! - tátom el a számat, aztán ahogy fókuszálok, rájövök, hogy nem a macska lebeg a levegőben, csak fogja valaki a grabancánál fogva, aki fekete talárban van, és barna az arcbőre, úgyhogy a sötétben kicsit nehezebben kiszúrható. Nyilván Darci se vette időben észre, erről árulkodik morcosan lecsapott füle, és hogy időnként a pasi felé rugdalódzik tehetetlenségében.
- Jó estét, hölgyeim - mondja a varázsló kicsit szemrehányó hangon. - Szabad tudnom, mi járatban erre?
Én még azon vagyok leakadva, hogy a macska lebeg-e vagy sem, de Sophie talán előbb talál szavakat, amik értelmesek és megmagyarázzák a helyzetünket. Tarzan közben a taláros fazon lábához sertepertél kíváncsian, és ártatlanul bámészkodva megjegyzi:
- Nahát, rajta nincs bugyi! - kiáltja

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Kétségbe esek, mint akinek mindegyik bugyiját ellopta Trazan, és lány létemre csak szoknyát tudok hordani az iskolában. Szóval eltűnik az egyik cica, mert most akarja felfedezni hirtelen a Roxfortot, vagy lehet, hogy valami kis zöld lelegelhető dologra vágyik. Ahogy azt a dűlöngélésem és a wc eldeformálódott és megnyúlt alakja engedi, felpattanok hát, hogy Mirával és a macskákkal együt megkeressük az elkószált macskát. Furcsán színes foltokat látok a folyosókon, nem emlékeztem ilyen vibráló fényekre a suli falairól, mert hát valljuk be eléggé fájdalmasan konzervatív volt, pedig ezekkel a lilás-sárgás-rózsaszínes fényekkel aztán tényleg tök jól feldobhatták volna az éjjeli járőrös prefektusok életét. Még nem járok ott, hogy konstatáljam a bajt, meg hogy veszélyesen furcsán elszálltam, szóval kissé agggódó, álmodozó fejjel követem én is a cicákat, mert ők valahogy határozottabban normélis lelkiállapotúak lehettek.
- Te jó ég, lehet hogy visszaváltozott lóvá! - sikít fel halkan mellettem Mirus, mire én is a szám elé kapom a kezemet.
- Jaj ne! Akkor meg fogják enni! - teszem hozzá, bár magam sem tudom miért ez csúszott ki a számból, hirtelen a szavak is olyan korrigálhatatlanul bugyogtak fel belőlem. Minden esetre aggódtam érte, nehogy megegyék a lóvá változott Darcit.
Közben én is kiszrom a lebegő macskát, mintha még két fekete-barna szárnya is lenne, amit nem igazán tudok hova tenni, de legalább nem ette meg senki és nem is ló. A szárnyak jelen esetben teljesen megbocsájthatóak.
- Szárnya is van! - mutogatok csodálkozva, pedig a macska szárnya nem egyéb, mint egy auror keze, aki fogja az elégedetlenül nyávogó Darcit.
- Jó estét, hölgyeim  Szabad tudnom, mi járatban erre? - erre persze enyhén kijózanodok, amikor megijedek rögtön józan leszek, és  tényleg kifejezetten félelmetesnek tűnik ez az auror bácsi, az előtte lebegő fekete macskával. Hunyorogva bámulok rá, mint aki próbálja nagyon összeszedni a józanságát meg a szavait is. Szeretnék valami komoly és kötelességtudó választ adni, ahelyett, hogy bevalljuk: bájitalt kevertünk és értünk macskául. EZ egy titkos felfedezés. Bár a hatás elmúlását kezdi éreztetni az, hogy tarzan kissé halkabban beszél, és hirtelen valami furcsa rosszullét is lerohan. De derekasan állok, Mirus és a macskák mellett.
- Nahát, nincs rajta bugyi! - kiáltja tarzan, mire én prüszkölve vihogni kezdek, az auror meg még jobban gyanakodni kezd.
- Lehet már leloptad róla - fűzi tovább a dolgot finomkodva Mezzi. Én pedig megköszörülöm a torkom.
- ÖÖ. Ööö, én csak a barátnőm elveszett macskáit segítek megtalálni - habogom, mert végül is igaz. Félig-meddig. Az auror összevonja a szemöldökét és azon csodálkozom, hogy nem hallja a macskákat. Mármint értem hogy nem hallja őket, de hogy nem hallja?
- Nem, nem, ezt az embert eddig nem láttam.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Lehet bugyivadász vetélytársa akadtam.
- Meglehet, hogy igazad van. Lehet ő a kappuchino típusokat kedveli.
- Leszednétek már végre? Unom a lebegést!
- Szóval ez a macska az öné? - kérdezi gyanús hangon az auror, de még minig nem engedi el darcit. Hevesen bólogatok, és Mirusra nézek, hátha ő is bólogat és ez elég meggyőző.
- Igen az övé, és szerintem a cicus is le szeretne már menni a levegőből - motyogom zavartan. Az auror vonakodva visszaadja nekünk a macskát, de nem űgy tűnt, mint aki elengedne minket.
- Úgy tudom prefektus kivételével nem lehet este az iskolában mászkálni - néz Mira felé. - Szólnom kell a házvezetőjének.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

- Jaj ne! Akkor meg fogják enni!
- MI?! - bukik ki belőlem tökéletesen szinkronban Mezzivel is. Elkezdek némán  pánikolni megint, és közben megszaporázzuk a lépteinket.
- Mi az hogy megeszik? Skóciában divat lovakat enni? - suttogom fejhangon.
- Én akkor inkább örökre macska maradok - jegyzi meg Mezzi aggodalmasan, de aztán ahogy befordulunk a sarkon, látjuk, hogy Darci macska még, és bár egyes kultúrákról terjeng, hogy így is elfogyasztanák őt, egyrészt ezek csak otromba pletykák, másrészt pont nem Darci fogja magát hagyni megenni. Bár azt nem tudtam róla, hogy tudna repülni.
- Szárnya is van!
Hunyorgok tátott szájjal, aztán kiszúrom, hogy a cicának egy pasas ad szárnyakat, nem egy vörös bikalevet tartalmazó varázsital. És az auror egyelőre nyugodtan, de elég komolysággal köszönt és faggat minket ahhoz, hogy ne merjek előtte vihogni a cicák párbeszédén.
- Lehet már leloptad róla - gyanúsítgat Mezzi, mire Tarzan láthatóan elgondolkodik, nézegeti a tagot, én meg vele együtt nézegetem. De legalább Sophie-nak van lélekjelenléte válaszolni.
- ÖÖ. Ööö, én csak a barátnőm elveszett macskáit segítek megtalálni.
Szórakozottan vigyorogva felteszem a kezem a Rám vonatkozó résznél, hogy egyértelmű legyen, rólam van szó. Közben Tarzan rájön, mi a tényállás, úgyhogy nagyon kell küzdenem, hogy a méla somolygásomból ne legyen az auror előtt indokolatlannak tűnő röhögés. Még azt hinné, ba vagyok állva. Pedig nem, csak értem a macskákat a bugyikról beszélgetni.
- Nem, nem, ezt az embert eddig nem láttam.
- Biztos vagy benne?
- Igen. Lehet bugyivadász vetélytársa akadtam.
- Meglehet, hogy igazad van. Lehet ő a kappuchino típusokat kedveli.
- Leszednétek már végre? Unom a lebegést!
- Szóval ez a macska az öné?
Majdnem nem is hallom meg a pasi szavait, mert a cicák érdekesebbnek tűnnek. Sophie szerencsére megint kisegít, és mikor feltűnik, hogy helyeselnem kéne, metálkoncertre illő fejrázással bólogatok.
- Igen az övé, és szerintem a cicus is le szeretne már menni a levegőből.
- Igen, az enyém - nyúlok Darciért, aki lesunyt fülekkel lóg az auror kezében, és amikor az odaadja nekem, jól megrúgja a kezét. Mondjuk így kevésbé komoly a gesztus, mintha ugyanezt ló képében tette volna, de azért jelzésértékű lehet.
- Nem vagyok plüssállat - morog a négylábó, és megpróbál kiugrani a kezemből, de úgy magamhoz szorítom, hogy a szusz is benne reked, meg a szeme is kigúvad. De legalább már nem rugdosódik.
- Úgy tudom prefektus kivételével nem lehet este az iskolában mászkálni. Szólnom kell a házvezetőjének.
- De ez nem az, aminek látszik! Mi igazából… Valami nagyon titkos dolgot csináltunk. De végülis megmutathatom… - pillantottam bizonytalanul Sophie felé, pontosabban két Sophie felé is. Volt egy mentőötletem, hogy hogyan kerüljem el a büntetést, és mivel kellemesen szellemképes volt körülöttem a világ, egyre több esélyt láttam.
- Invito Sophie üstje! - kaptam elő a varázspálcámat egy varázslatra fél kézzel, de egy darabig persze nem történt semmi, csak az, hogy Darci próbált fészkelődve kicsúszni a másik kezemből, én meg tovább szorongattam. A pasi felvonta a szemöldökét, és a másik lányra nézett.
- Mi baja van a barátnőjének? Különösen viselkedik.
Az eredeti tervem az volt, hogy megkínálom a bácsit az üst tartalmával, csakhogy a varázsképességeimmel is babrált a bájital, mert az öntöttvas főzőedény olyan lendülettel érkezett, hogy mielőtt bárki bármit tehetett volna, a tartalma röptében ráborult az auror fejére, aki az ütéstől hanyatt is esett. És jó sokat nyelt a “bájitalból”, nyilván.
- Whoops! - vakartam meg a tarkómat. Nem mertem közelebb lépni a földön fekvőhöz, akinek még mindig a fején volt az üst, körülötte meg fincsi illatú piatócsa nőtt egyre nagyobbra. Aztán széttárt kezekkel Sophie-ra néztem, hogy most mit is kéne csinálni a taggal, aki egyáltalán él-e még, és magánál van-e. Végülis talán nem halt meg, de vagy az agyrázkódástól, vagy a lenyelt italtól tuti nem fog emlékezni arra, mi történt vele.

[ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ]

ღ Beszélő macskák csodacsontja ღ

Mira

(2002. április 17.)

And I play it on repeat
Until I fall asleep
Spilling drinks on my settee
(Do I wanna know)
If this feeling flows both ways?

Idegesen rágcsálom a számat, mert ez az aurorbácsi valahogy furcsán vibrálni kezd. Olyan furamód különösen beleveszik a pulzáló háttérbe, a sárgás-vöröses falakba, és amúgy is, olyan furán néz ki, mintha hologramos kép lenne. A pocakom is kezd egy kicist fájni, de egyyelőre leköt a félelem, hogy most mégis mi a fenét csináljuk, hiszen... kissé szét vagyunk csúszva, az állataink még moindig egymással, meg a bugyikról bezsélgetnek, én pedig totál nem értem, hogy éppenséggel mi is trténik itt körülöttem.
Mirára nézek, aki olyan zavarodott pillantásokkal próbál engem is beazonosítani. Te jó ég, ugye nem haldoklik? Nem bírnám ki ha csak úgy idehalna... Jesszusom, ugye ez az auror bácsi se haldoklik? Lehet éppen elrabolja valami ufó, és azért vibrál így?? Felsandítok a plafonra, ami sötéten lüktetve bámul vissza rám. Ez egy iskola,. ide nem jöhetnek be ufók... De mi van, ha ezek olyan varázs ufók??? Nem akarok ufót, meg hogy elrabolják a bácsit, akkor neki sok ürlény gyereket kellene szülnieeee. Dehát nem is tud szülniiii!! Vajon tudják ezt az ufóban lévő ufók?
- Invito Sophie üstje! - zökkent ki Mira hangja, mire összerezzenek, és kigabalyodom az ufókból is. Az auror értetlenkedve pislog rám.
- Mi baja van a barátnőjének? Különösen viselkedik - néz rám vubrálva. Hogy nem veszi észre, hogy éppen el akarják rabolni a testét? Micsoda lélekjelenlét kell ehhez. Nagyon durva.
- Ööö. Őőőőőőő.... Hátőőőőőő.... - kezdem el a magyarázkodást, mire felvonja a szemöldökét a bácsi. - Alvamegy. Mármint alvabeszél... alva... alva... szóval alváskodik és... tudja, miylen ez, amikor alszik az ember és közben... midnenfélét csinál - vihogok fel, de aztán pofán nyomja az aurort az üstöm, teljesen ráfolyik a lötty meg a minden. a Macskáink a földön finnyáskodva tibegben odébbb.
- Jaaaj a szép bunddááááám - nyafog Tarzan.
- A patáim - emelgeti a tappancsait Mezzi is. Az ölembe kapom a cicákat, Mezzit rápakolom Mira fejére, Mezzi pedig iygeskzik ott megkapaszkodni.
- Most meghalt? - kérdezem kétségb eesve, de aztán leesik, hogy nem, csupán teljesen beburkolózik a maszatos bájitalba, amiből ő is biztos nyelt egy adagot. Egy veszélyesen nagy adagot. - Nem hagyhatjuk itt. De nem tudjuk elvinni a Gyengélkedőre - mondom teljesen kétségbe esve. Óvatosan odalépek és leveszem a fejéről az üstömet, ezt azért mégsem szeretném itthagyni. - Csaljuk ide Friccset! - szólalok meg, mert valahogy ez oéyan jó ötletnek tűnik. Amúgy is mindig itt mászkál, olyan, mint egy embeti kísértet. - Gyerünk tarzan csábítsd ide Mrs. Norrist! - teszem a földre a macskámat, mire ő amennyire csak egy macska képes rá, megrökönyödve bámul rám.
- Hogymiiii? Azt a vén... macskát...Ééééén?
- Emberi életet menthetsz vele, Vesd be magad - magyarázom, aztán csak egy durcás nyávogást kapok, majd elkedzi idenyávodni Mrs. Norrist. Izgatottan várok, és Mirussal arrébb húzódok egy kiszögellésbe, hogy véletlenül se lásson minket. Előtte még a bájitallal ráfestem az üzenetet az auror hasára: Segítség elájultam, és elrabolnak az ufók!
- Ezután fussunk a hálókörletünkbe? - kérdezem közben Mirust. Nem sok idő telik el, Tarzan nagy ramazulit csapva nyávog, mire felbukkan az a gonosz macska, és Frics is. Tarzan pedig eliszkol mögém. hallom, ahogy Mrs. Norris és Frics is csúszkál a bájitalon, majd a megrökönyödött hangot is.
- Hát magával meg mi történt, ember?! Ezek az aurorok csak inni tudnak, és mindig nekem jut a neheze...- panaszkodik, mire én kihasználom a helyzetet, és eliszkolni próbálok Mirussal az imbolygó folyosón.

Április 17.

 


how will you speak to that horse?

Ott álltam a sötét folyosón. Tudtam, hogy éjszaka van, hogy a feketeséget csak az auror pálcájának fehér fénye kergeti szét. De engem ennek a mogorva, kotnrasztos színtelenségtől megvédett a bájitalunk okozta színes, táncoló fényfoltok.
- Ööö. Őőőőőőő.... Hátőőőőőő.... Alvamegy. Mármint alvabeszél... alva... alva... szóval alváskodik és... tudja, miylen ez, amikor alszik az ember és közben... midnenfélét csinál.
Zsivány vigyorral bólogattam Sophie kedvesen átlátszó szavai alá. Mind a hárman - sőt a cicákat is számítva hatan - tudtuk, hogy hazudik. De olyan bűbájosan csinálta, hogy négyünknek a szívét tuti meghatotta. Az ötödik már kérdéses volt, de nem derült ki, mi a tényállás. Egy gongütés szerű kondulással a pálca hegyéről eltűnt a fény, a tag meg feldobta a talpát. Mármint, fizikailag és szó szerint biztosan.
- Most meghalt?
Fintorogva hajolok közelebb én is, meg a cicák is. Ha kinyitná a szemét, nagyon fura jelenet tárulna elé, de nem nyitja, és jobb is, biztos marná a kacajvizes lötty. Vajon szemen keresztül is felszívódik?
Megrázom a fejem, mikor látom, hogy a pasas mellkasa fel-felemelkedik azért.
- Csak megártott neki a bájitalunk egy cseppet - állapítom meg elbagatelizálva ezt az egészet. Ahogy legyintek, megtetszik a kezem húzta fura üstökös, szóval még kétszer intek szórakozottan.
- Nem hagyhatjuk itt. De nem tudjuk elvinni a Gyengélkedőre.
- Túl sokat tud. Leszúrjam? - kérdezi Darci, mire én meg a másik két cica rágúvasztjuk a szemünket. Még jó, hogy Sophie-nak van jobb ötlete.
- Gyerünk tarzan csábítsd ide Mrs. Norrist!
- Hogymiiii? Azt a vén... macskát...Ééééén?
- Emberi életet menthetsz vele, Vesd be magad!
Kuncogok azon a feliraton, amit Soph a pasi mellkasára ír. Tuti nem fogják felismerni a kézírást, hacsak nem íratják rá az ipsére ezt a pár szót mindenkivel. Mondjuk az poén lenne. De amíg Soph privát üzenetet hagy, én felveszem az üstöt. Aztán kirángatom a legközelebbi páncélos lovag kezéből a lándzsáját, és az auror feje mellé fektetem, hogy a púp a fején ne legyen ok nélkülinek tűnő.
- Nyugi, még mindig nem az a terv, hogy leszúrjuk. Úgyse fog emlékezni semmire… - dünnyögöm, aztán meglapulunk a legközelebbi kiszögellésben.
- Ezután fussunk a hálókörletünkbe?
Nagyban bólogatok. Jobb lesz ledőlni. Olyan furcsa, hányingeres álmatagság telepedett rám.
Figyeljük, ahogy Friccs meg Norris asszonyság elrobog mellettünk, Tarzan meg csatlakozik hozzánk.
- Kösz, egy kis hős vagy! - simizem meg futtában a buksiját.
- Hát magával meg mi történt, ember?! Ezek az aurorok csak inni tudnak, és mindig nekem jut a neheze…
- Persze, mintha én itt se lennék - kontrázik rá Friccsre egy öreg nénis hang, ami nyilván Mrs. Norrisé.
Próbálok nem kuncogni, ahogy rohanok, aztán meg próbálom nem lehányni se Sophie-t, se Tarzant, ahogy búcsúzkodunk.
- Köszönöm Sophie, nagyon jót főzőcskéztünk. Jó lesz ez a bájital, szerintem a célnak megfelelt és az íze is jó, csak a mellékhatások… - teszem hozzá szédelegve, aztán sebesen viszlátot intek, mert ki akarok érni a látóterükből, mielőtt belerókáznék a következő szemetesbe. Fura, most hogy egyedül maradtam, azon gondolkodom, hogy egy prefektus társaságában milyen jó is volt a folyosókon mászkálni. Félig úgy éreztem, legálisan vagyok itt.  Ha én is prefektus lennék, a takarodó megszegéseinek száma biztos felére csökkenne, mert akkor már szabad lenne kirándulgatnom. Ismerem a folyosókat, a rosszban sántikálók észjárását.. De tényleg... Tök jó prefi lennék...

Köszi a játékot!