Életünk kalandja
dress2002. május 18.
Las Vegas Mindig is imádtam utazni, és amióta együtt vagyunk Esmével, ez a hobbi igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Hiába, sokkal jobb érzés párosan utazni, mint egyedül... A munkámnak köszönhetően sokszor volt akalmam sajtóeseményekre, konferenciákra utazni, és ilyenkor általában a legjobb szállodákban volt szerencsém aludni. Ha az alap büdzsé nem tette volna lehetővé, hát kipótoltam a megtakarított pénzemből. A kényelemre nagyon adtam, na és a profi kiszolgálásért is odáig voltam, szóval részemről nem haltam bele, ha egy kicsit bele kellett nyúlnom az örökségemért, hogy maximális legyen számomra a komfort.
Ám a legpuhább ágynemű, a legszebb kilátás, vagy a legfinomabb koktél sem tudta velem feledtetni, hogy... egyedül vagyok... és ha néha mégis sikerült volna figyelmen kívül hagynom a tényt, a szánakozó, avagy lesajnáló pillantások, amiket a személyzet, vagy más szállóvendégek részéről kaptam, nos... mindig kegyetlenül emlékeztettek rá, mi is voltam: szingli, magányosan utazgató nő...
Legnagyobb boldogságomra azonban ez a státusz immáron két éve a múlté, és én nem is lehetnék boldogabb Esmé mellett. Ő testesíti meg számomra a tökéletes nőt... érzékeny, szexi, figyelmes, tehetséges, sikeres, gyönyörű, vicces, és... soroljam még? Hidd el, tudnám. De igazából nem is erről akartam most beszélni, hanem arról, hogy az én káprázatos szerelmem pár hete olyan meglepetéssel tért haza, amire egyáltalán nem számítottam. A szokásos imádnivaló mosolyával libbent be a hálóba, majd szorosan átölelt, és a fülembe súgva kérdezte meg:
- Találd ki, hová utazunk? Mire én izgatottan találgattam. Sok város hagyta el a szám, úgymint Wellington, Prága, Peking, vagy épp Marrakesh, de nem is lehettem volna távolabb a megoldástól, amit aztán egy finom csók után árult el nekem Esmé:
- Irány Las Vegas!Ahogy kiejtette ezt a három szót, nos, olyan izgalom lett úrrá rajtam, ami azóta is tart... Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk, konkrétan! Egyik nagy álmom volt, hogy eljussak ide, és most sikerült! Ráadásul nem is akárkivel, hanem életem szerelmével. Naná, hogy elintéztem azt a pár nap szabit. Persze beígértem a főnökömnek cserébe egy átfogó úti riportot, de ez kivételesen tipikusan a "kellemest a hasznossal" esete volt. Miről másról írtam volna szívesebben, mint Vegas kulturális, gasztronómiai és közéleti sajátosságairól?
Nem csoda, hogy ebből az eufóriából nem térek magamhoz... igaz, nem is akarok. Azt kívánom, bár örökké tartana ez az állapot, ahogy a hotelszobánkból csodálom ennek a lenyűgöző városnak a pezsgését. Még innen, a szobából is érezni, milyen élet van kint... a fények, a hangulat, az atmoszféra egyszerűen utánozhatatlan. Tegnap kicsit már beszippantott minket a Las Vegas-i miliő, amikor kaszinóztunk egyet szerelmemmel, és a mai nap is hasonlóan különlegesre sikeredett. A hőségre való tekintettel megnéztük a legfontosabb nevezetességeket, bár egyre még nem volt időnk... Így amikor kedvesem afelől érdeklődött, hová menjünk ma este, rögtön eszembe juott a válasz. De előbb megvártam, hogy ő fejtse ki az opciókat... Kíváncsi voltam, neki mihez lenne most kedve.
- Menjünk el kaszinózni vagy csak sétálni a Párizsba? - éééés tádáááá! Épp ebben reménykedtem! Alig ejtette ki a kérdést a száján, közelebb léptem hozzá és felkaptam, majd amennyire tudtam, a magasba emeltem. Persze olyan nagyon magasra nem tudtam, elvégre alacsony és vékony voltam, de a rendszeres edzéseknek és a személyi edzőmnek, Joshnak hála, azért annyit sikerült elérnem, hogy Esmé érzékelje a magasságkülönbséget. Olyan lelkes voltam, hogy gyorsan forogtam is vele kettőt, majd lettem, nehogy elszédüljön. Meg hát őszintén szólva, én is elszédültem volna, ha így folytatom.
- Képzeld, épp azt akartam javasolni én is, hogy menjünk a Párizsba! Annyira imádom, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk! - karoltam belé izgatottan, hogy aztán a lift felé kövessem. Amikor beszálltunk, megragadtam a pillanatot, hogy egy hosszú, szerelmes csókot váltsak vele, s ha nem húzódott el, ez egészen addig tartott, míg le nem értünk a földszintre. Hogy közben beszállt-e más, vagy sem, magasról tettem rá! Fiatalok voltunk, jegyesek, és épp arra készültünk, hogy meghódítsuk Las Vegast! Legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy mennyire szeretem ezt a nőt, akit most a karjaimban tartottam... Miután kiszálltunk a liftből, teljesen bezsongva igyekeztem Esmével a kiszemelt úticél felé.
- Mondd, hogy soha nem ér véget ez az este... - simítottam végig ujjaimmal Esmé kézfején, miközben belekeveredtünk a város forgatagába. Szinte részegnek éreztem magam, pedig egy korty alkoholt sem ittam. Viszont ahogy sétáltunk, eszembe jutott, hogy nem csak alkoholt, hanem vizet sem ittam néhány órája, és kezdtem kicsit kiszáradni.
- Te nem vagy szomjas? Ihatnánk valamit lassan! - vetettem fel az ötletet.