Imbolc vagy Samhain, honnan erednek?

[Druidák]

Druidák

Etimológia
Az angol druida szó egy indoeurópai szótőből ered. Ez a deru vagy dreu- szótő, aminek jelentése szilárdnak, keménynek lenni. Ugyanebből a szótőből ered a tree (fa), a trust (bízni) és az endure (kibírni) jelentésű szavak is.
A druida jelentésű latin druides és az antik görög dryidis (Δρυίδης) szavak a pro-kelta druwid, druwis illetve a druwids alakban rekonstruálhatók. Ezek a deru + weid indoeurópai szótövekhez vezetnek vissza. A weid szótő jelentése látni, de ehhez a jelentéskörhöz tartozik a látnok, bölcsesség és tudás jelentések is.
A görög és latin druides nagyon hasonlít az óír druidecht szóra, amiből a varázslat jelentésű modern ír szó a draoiocht származik. Ezekkel közös lehet még a walesi nyelv látnok jelentésű dryw szava is. A modern ír nyelvben a drúa jelenti a druidát, ami pedig az óír druí szóból származik. Ebből lett a mai modern nyelv varázsló jelentésű draoi szava, továbbá a druidh (bájoló) és a draoidh (varázsló) szava.

Eredetük
A druidizmus kezdeteiről nagyon kevés információ maradt fenn. Egyes források a vaskori La Téne-kultúra késői részének mélyreható társadalmi átalakulása szülte vagy talán már az ezt megelőző korok bölcsességét és hagyományait volt hivatva megőrizni a változások közepette. A druida bölcsesség nagy mennyiségű, fejből megtanult versben öröklődött: bizonyos források szerint ezek elsajátításához 20 évre volt szükség. A tanító központjuk a wales-i Anglesey varázserejűnek tartott tavainál volt. Ide egész Európa különböző részeiből érkeztek a druidák, de magáról a tanítás menetéről és a tananyagról nem maradtak fenn írásos emlékek. Sem eredeti, sem fordításban megjelent vagy hozzájuk kapcsolt legendákban sem. Egyes források a Kr.e. 3. századból származnak az első legendák, más források szerint Kr.e. 1. századból, de mindkét időpontra kevés a bizonyíték. Az biztos, hogy a kereszténység elterjedése után a druidák feladatait a püspökök és abbék vették át.

Jellemzők
A druidák mentesültek a katonai szolgálat és az adófizetés alól. Mint az ősi, íratlan törvény tudósai és őrzői, a köznép fölötti törvényi ítélkezés jogkörét is birtokolták. A fennmaradt iratok szerint a legszigorúbb büntetés, amit kiszabtak az a társadalomból való kizárás volt. Ez nem egy örökletes kaszt volt a társadalomban.
12. századból származó ír kéziratok számos történetet tartalmaznak, amelyben a druidák a király fontos tanácsadóiként tűnnek fel. Ezek az iratok a 8. századig visszanyúló iratokon alapulnak. Ezekben a történetekben olyan erőket tulajdonítanak a druidáknak, amelyek akár természetfölöttinek is nevezhetnénk.
Több istenben hittek, ugyanakkor az istenek közt tiszteltek bizonyos természeti elemeket is, mint a nap, a hold, a csillagok, tölgyfákat, egyéb növényeket, ligeteket, hegycsúcsokat, patakokat, tavakat. A tűz több istenség jelképe volt egyszerre és a nappal és a tisztasággal kapcsolták össze. Az ünnepeiket gyakran szent ligetekben vagy szent kutak és más természeti képződmények közelében tartották. A druida többistenhitben az istenek összetettek voltak és mindenütt jelenvalók. A flóra és fauna az istenek kifejeződései vagy különböző oldalai voltak amelyek üzeneteket közvetíthettek vagy előjeleket adhattak az istenek szándékairól.
Hittek a lélekvándorlásban: a halál után a lélek nem hal meg, hanem egyik emberből a másikba költözik. A szertartásaikat szinte kizárólag szabadtéren tartották, gyakran az erdőben, vagy jól meghatározott szent ligetekben. Valószínűleg sok szertartás során mutattak be áldozatot, amelyek állatok voltak, de számos római író azt állítja, hogy a kelták embereket is áldoztak. Erre viszont nincs régészeti bizonyíték.

Ünnepek
Az ünnepeiket a nap, a hold és a vegetáció ciklusai határozták meg. Régészeti bizonyítékok vannak rá, hogy szertartásokkal ünnepelték a napéjegyenlőséget, továbbá az év leghosszabb és legrövidebb napját, illetve a hold és a vegetáció ciklusainak négy más kiemelt napját. Ezek közül az Imbolc (Imbolg) a tavasz érkeztét, a Beltane (Beltain) a tavasz után kiteljesülő életet, a Lughnasadh napisten hatalmát, Samhain az élők és holtak világa közti korlát megszűntét jelképezte.
E négy utóbbi időzítését a telihold jelenléte, illetve a természet ciklikus változásai határozták meg. A Yule ünnepe a téli napforduló ünnepe.

Imbolc és Samhain, honnan erednek?

A varázsvilágra vonatkozó rész:
Mivel ebben az időszakban a Varázsvédelmi törvény még nem létezett, a druidák szabadon gyakorolhatták a mágiával kapcsolatos tevékenységüket. Pálcát még nem használtak, kézmozdulatokkal képesek voltak tárgyakat mozgatni, ráolvasással átkozni vagy átváltoztatni, megváltoztatni tárgyakat. Ismerték már akkor is az animágiát, bár még nem volt ennyire biztonságos a használata, a bájital nem állt mindenki rendelkezésére. Patrónust is képesek voltak idézni, bár ott komoly traumának kellett történnie, hogy a patrónus „kiugrojon” a megidézőjéből. Rengeteg bájitallal kísérleteztek és használtak, de ezek a mai italokhoz képest nagyon kezdetlegesek voltak a korlátozott alapanyag hozzáférés miatt.
Híres druida varázslók:
Caratacus: pontos születési és halálozási időpont nem ismert. Az egyik leghíresebb druida varázsló. Az Egyesült Királyság területén ő volt az első olyan személy, akiről feljegyzés készült. Mára az iratok túlnyomó többségében elvesztek, az a kevés amelyik megmaradt egy walesi könyvtár elzárt részlegén van. Legnagyobb tette, amiről maga a leírás is szól: Az akkori ír uralkodó felesége beteg volt, a mugli orvosok nem tudtak segíteni rajta, ezért druida segítséget kértek. Caratacus rájött, hogy miben betegedett meg a királyné, és bájitalaival sikeresen meg is gyógyította. Onnantól kezdve nem csak a király, hanem a birodalma gyógyítója is lett.
Faolan Fylani: Az első feljegyzett animágus, aki háború esetén farkas alakjában segítette a hadseregét. Minden csata előtt keresett egy tavat, aminek a Hold visszatükröződéséből meg tudta mondani, hogyan végződik a harc és ennek megfelelően alakította ki a taktikát. Neve is farkast jelent. Mártír halált halt, feláldozta magát a győztes csata érdekében. Egyes beszámolók szerint azon a környéken, ahol meghalt még manapság is lehet látni csaták előtt egy farkast annak a félnek a táborában, amelyik a csatát fogja megnyerni.
Macanguss: Az egyetlen olyan druida pap, akihez sötét mágiát lehet kapcsolni. Képességeit arra használta fel, hogy minél több vagyonra tegyen szert, minél nagyobb hadsereget tudjon toborozni maga köré, hogy végül átvegye a hatalmat. Néhány évre sikerült is neki, ezt hívják a déli druidák legsötétebb időszakának, amikor is elveszett a bizalom a társadalom ezen rétegében, és elkezdték üldözni őket. Macanguss nem élvezhette sokáig a hatalmat, amint rájöttek arra a katonák, hogy át akarta vágni őket egy hadjárattal, fellázadtak ellene és a korábbi király örökösét helyezték vissza a trónra. Macangusst pedig először száműzték, de mikor visszatért akkor kivégezték.