Dominic szobája

Dominic a legidősebb le Fay fiú, nem lakik már otthon, de hétvégénete gyakran otthon alszik, hogy a családjával lehessen. Ekkor régi szobájában húzza meg magát, ahol kicsit ismét gyereknek érzi magát. A szoba mindig rendezett és tiszta, édesanyja odafigyel a legapróbb részletekre is.

[ez nem az aminek látszik20030704]

ez nem az aminek látszik
20030704



Henriette
m o o d

Zavartan álldogálltam a szoba szélén. Nem mertem közelebb menni, mert ez nem az én szobám volt. Tudtam, hogy Dominic már máshol lakott, meg volt valami nője, akit eddig még sosem láttam, de olyan hülyén éreztem magam itt. Mégsem utasíthattam vissza az ajánlatot, hogy nem alszom itt és jelenleg mindenütt jó, csak nem otthon. Utáltam azt a házat, a helyet, a sötét falakat, és a szüleim pedig még a legutótóbb még meg is jelentek, egyenesen a semmiből, még a frászt is hozták rám. Meg jött velük egy rakat másik rossz arc is, és azt hiszem biztos valakinek a meggyilkolását tervezték. Egy ideig ezért nem is leveleztem Florral. Nem akartam, hogy tudják, újra a barátom lett. Már egyszer eltépték tőlem Rose-t. Nem akartam, hogy Flort is örökre elriasszák tőlem, bár amilyne hülye volt ő úgyis ragaszkodott volna hozzám. Ha az élete múlt volna rajta akkor is. Ez pedig rohadtul megható volt, nem tehettem azt vele, hogy megöletem. A családja is olyan normális volt. Az enyémek bezzeg halálfalók voltak szebb korukban, és kétlem, hogy most olyan szentek lettek volna. Biztos most is olyan exhalálfalós sötét dolgokat csináltak, meg hobbiból tönkretettek pár életet. Féltettem Flort féltettem a nővérét és a családtagjaikat. Sosem volt velem senki ilyen... kedves és normális. Ezen a helyen több volt a szeretet, mint egy klasszikus családregényben, legalább is én így éreztem.
Feksóhajtottam, és úgy döntöttem, hogy inkább igyekszem megbarátkozni a helyzettel anélkül, hogy agyvérzést ne pakjak az aggódástól. A szüleimnek nem lekke nehéz megtalálni engem, és itt is mindenkit ellenem fordtíani. Oké talán Flor kivételével.
- Miért is keveredek folyton kedves emberek közzé - mormorgtam az orrom alá, miközben leültem óvatosan az ágyhoz araszoltam. Olyan óvatosan, mintha attól féltem volna, hogy a takaró egyszer csak a hátsómba harap.
Rendezett szoba volt, meglehetősen fiús, és világos. Mindenféle régi kütyük és emléktárgyak voltak szépen elhelyezve a szobában. Itt túlságosan gyanúsan rend volt, ahhoz képest, hogy a ház mindegyik pontjába valami furcsa elhagyatott tárgyba akadt az ember. Legutóbb ráléptem valami repülő kiautóra és elestem rajta, Flora epres melltartójáról meg ne is beszéljünk. A gondolatra elvörösödtem, és annyira nem figyeltem, hogy nem az ágyra ültem, hanem elvétettem a szöget és a nagy lendületnek köszönhetően a matrac helyett a padlón kötöttem ki.
- Basszameg - mormogtam talán kicist fennhangon a kelleténél, és reméltem, hogy nem hallotta meg a testvérei közzül egyik kicsi sem, Flornak. A fenekem elemi erővel kezdett fájni és zsibbadni. AMióta ebben a házban voltam folyton történt velem valami, kedzve azzal, hogy Flora az arcomba nyitotta az ajtót, amikor Floran áthívott hozzájuk és ő méltoztatott eltűnni.
Persze nem úsztam meg, hallottam az simerős vidám lépteket, amik a szobám felé tartottak, és miközben próbáltam felkászálódni, a kezem becsúszott az ágy alá, és beleakadt valamibe, amitől ismét kelletlen morgás tört fel belőlem. Kihúztam a kezem az ágy alól, és megrökönyödve konstatáltam, hogy az ujjaim egy melltartó pánjába kavarodtak. Egy dinnyés melltartóba, ami idnokolatlanul figyegett lefelé, miközben elvörösödtem.
- Ööö, nem csináltam velük semmit, ez nem az aminek látszik! - fordultam az ajtó felé, kezemben  amelltartóval, és szembetalálkoztam Henriette barátságos szempárjával.
Ez a ház a szivatásomra van kitalálva.

Szobámba az ágyon fekszem, olvasgatom az egyik újságot. Vajon lehet valami Flora és Jay között? Jayről eszembe jutva mikor a barátaimmal mentünk éppen ki Hagridhoz, hogy megkérdezzük hogy mivan vele, akkor az egyik kapuba is osztálytársam egy felsőbb éves lánnyal ugyan igy viselkedett, elég vicces volt ahogy próbálkozott. Mondjuk igy másodévesként én nem tudnám elképzelni magam, hogy egy nagyobbra így rászálljak. Se azt hogy ő rám, valamiért ez engem nem vonz, még jobban érdekelnek az állatok és a könyvek és, hogy kedves Flor bátyámnak az agyára menjek a szünetekbe esetleg a délután folyamán is ezen a gondolaton elmosolyodtam. Nagyon szeretem a családom, náluk jobbat nem is kaphattam volna najó talán Flora néha lehetne kicsit játékosabb de hát ez van. Henry-vel már első év eleje óta nem találjuk a közös témát amiről tudnánk beszélni. Az ember nem is gondolná hogy amennyire érzik egymás hangulatát és érzéseit annyira más is fogja érdekellni, szerintem ez annyira szürreális. Aztán ott van Apa aki amúgy jó fej de ő is inkább Henry-vel tud többet beszélni igy nekem a családból maradt, Flor, akkor a nővérem és Anyánk.
Ooo igen a házunk, rengeteg jó emlékem van, mondjuk honnét máshol is lehet tallán még nagyiéktól. A ház mintha magától adná a régi rejtélyes tárgyakat. Emlékszemnemrég találtam egy kis autót azthiszem igen, igen egy kis autó volt, nem tudom honnét volt de eljátszottam vele aztán elől hagytam. Azóta se mertem bevallani mert Jayce mikor átjött, hát hogy is mondjam elesett benne mert rá lépett, bár szerintem minenki tudja hogy ki volt, de szerencsére senki se nyilvánította ki.
Hallok egy nagyobb puffanást Dominic szobályából, ja igen Dominic legidősebb bátyám nem beszélünk sokat hétvégente szokott haza járni legutóbb Henry-vel és Apával mentek el csillagászni azt hiszem. Sose volt szoros kapcsolatunk, inkább csak léteztünk egymás mellet.
- Basszameg -Hallom meg a puffanás utáni hangot, ami kizökkentett a gondolataimból. Jobban belegondolva ez Jace hangja, dehonnét jöhet..? Nem a fiúk szobája attól messzebb van, Anyáék szobájába meg mit keresne, hmm ez Dominic szobája!? Mit keres Jay pont Dominic szobájába. Ezt muszáj megnéznem. Elindulok Dominic szobája felé könnyed léptekkel. Oda értem majd az ajtóban megálltam, és tényleg Jayce volt az aki a füldön ült akkor ez volt az a puffanás. De mivan a kezébe..? Felém fordul mikor meghallja, hogy itt van valaki. A kezében Nővérem dinnyés melltartóját látom meg, a fiú elvan vörösödve, a gondolataim cikáznak a fejembe.
-Ööö, nem csináltam velük semmit, ez nem az aminek látszik! - Mentegetőzik a fiú zavarába. Hirtelen nem tudom mit gondoljak, vajon Florán rajta van még ami volt rajta, avgy talán ez az..?
- Ez nem a nővérem melltartója..? - Kérdezem óvatosan. Szegény fiú nagyon zavarba van, de egy valamit nem értek, hogy került hozzá a melltartó és miért ül a földön.
- Lenne ez a kérdésem mellet még kettő fontos kérdésem. - szögezem le
- Először is, hogy sikerült a földre kerülni, ugye nem az illatától mert akkor itt dobok egy hátast...- fogom vissza a nevetésem - Másodszor is, hogy került hozzád a tesóm melltartója? - Amúgy elég viccesen néz ki, ahogy a fiú a földön elvörösödve ül.

[ez nem az aminek látszik20030704]

ez nem az aminek látszik
20030704



Henriette
m o o d

Az egész el volt cseszve. Nem is tudom, mintha az életem nem akarna rendesen alakulni. Valami mindig elcsesződött, valami mindig tönkre ment. És ez nagyjából a szüleimnek volt köszönhető. Iagzából azon is elgondolkodtam, nem-e átkoztak meg a saját szüleim. Bár egyre kevésbé tartottam őket a családomnak. Inkább volt két kellemetlen, gonosz alak, akik valahogy kinyomtak magukból engem. Morbid godnolat volt de ez volt az aranyvérüek heppje. Annyi gyereket szülni, hol legalább egy biztosítani tudja a tovább vitt vért. hát én már csak azért se akartam. Semmi kedvem nem volt valami elkényezettett izét feleségül venni, csak mert a szüleimnek az aő genetikájuk tetszett jobban, vagy éppen azzal a családdal akartak szövetségre lépni. Még Aerith Baldron is rohadt ijesztő volt, de legalább ő még a normélisabb felhozatal közzé tartozott. Szerencsétlennek meg a saját unokatestvéréhez kellett hozzámennie. Hát én ebből nem kértem. Se abból, hogy megkeserítsék az életemet. Egyre inkább eltökéltem, hogy auror leszek és megkeresem őket, hogy aztán öörk életükre bedugjam mind a kettőt az Azkabanba. Meg is érdemelnék. Engem meg békénhagyhatnának.
Sóhajtottam a szobában, és próbáltam minimálisan otthon érzeni magam benne, de még az utazótáskám a cuccaimmal is olyan nagyon nem illett ide, hát még én. Csak piszkáltam idegesen a fejem tetején lévő barna tincseimet, miközben nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Igazából itt boldog voltam, ami furcsa volt, mert én nem igazán vagyok az a boldog típus. vagy ha igen, azt anynira nem is mutatom ki. Kétlem, hogy a szüleim belém vésett jege ebben a tekintetben valaha is megszűnne.
Persze annyira bénán éreztem magam, pedig még nem is most jöttem ide, hogy félre ültem az ágyról, a fenekem meg hangosan felnyögött az üttközésre és még a fogaim is összekoccantak. Magas srác voltam, így az esések egy kicsit fájdalmasabbak voltak a kelleténél, így hát nem túl kellemes szitokszavakkal engedtem szabadjára a morcosságomat, megfeledkezve arról, hogy bárki hallhatná őket. Mondjuk egy kislány is.
Aki éppen akkor toppant be, amikor pont nem kellett volna, így pár nap leforgása alatt másodjára keveredtem életem legkínosabb szituációjába. És ehhez is Florának volt köze. Mármint Flora melltartójának. Abban azért nagyon reménykedtem, hogy egy tanga nem fog megint a fejemre esni. Egyre vörösebb lett az arcom, ahogy a kislányra néztem, ő pedig kíváncsi, ártatlan szemekkel bámult rám. Ezek pedig még jobban zavarba hoztak. Semmit se tudtam a gyerekekről, egyke voltam, és az iskolában is mindenkivel bunkó voltam Rose előtt. Rose után meg pláne.
- Ez nem a nővérem melltartója..? - kérdezte, mire én megköszörültem a torkomat.
- Hát nem az enyém - böktem ki, mire zavartan ismét krágoktam, mintha valami betegségem lett volna. - Mármint hogy is lenne az enyém nekem nincs olyan mellem, mint a nővérednek... MÁRÍMINT, igen az övé -  magyaráztam hevesen gesztikulálva, így az ujjaimra gabalyodott melltartó kellemesen figyegett a levegőóben.
- Lenne ez a kérdésem mellet még kettő fontos kérdésem - kezdte Henriette, mire csak megadóan felsóhajtottam. Mindjárt megkérdezi, hogy én vagyok-e a helyi perverz. - Először is, hogy sikerült a földre kerülni, ugye nem az illatától mert akkor itt dobok egy hátast... Másodszor is, hogy került hozzád a tesóm melltartója?
- Tudod, véletlenül elvétettem a leülést - sóhajtottam fel, és az ágyra meg a szőnyegre bámultam morcos tekintettel. nálam máshogy volt a szoba egész fekvése, és mivel azon kívül nem sok más helyen aludtam, így kicsit nehéz volt megszoknom ezt is.
- Nem én vettem le róla! - vágtam aztán rá, és rázogatni kezdtem, de az csak jobban csavarodott az ujjiamra, már fájni is kezdett. Ez valami bűvölt melltartó volt, vagy megint a Szeszély szórakozik? Bár A Roxforttól elég messze voltunk, szóval... nem igazán értettem mi történik az ujjaim és  apéntok között. - Úgy értem, már itt volt... lehet idekeveredett, vagy ilyesmi. De nem loptam ki a szekrényéből sem, nem vagyok perverz - magyaráztam és elvörösödtem. Azt se tudtam, tudja e mi az a perverz.
- Na jó, légyzsi segíts levennni - mormogtam aztán beletörődve abba, hogy ez egyedül nem fog menni.

[⌘ J a y c e ⌘]

⌘ J a y c e ⌘

☾ 2003. 07. 04. ☽

Egész jó nap volt ez a mai azon kívül, hogy Smith megint elvitte büntetőmukára Flroiant, nekem legalábbis ezt mondták. Bár érdekesen viselkedtek, a nővérem befogta a szemem, Jayce meg hangosabbban beszélt mintha azt akarná, hogy ne halljak valamit. Így történt az, hogy a házunkba kötöttünk ki mind hárman. Én a szobámba feküdtem éppen a kedvenc regényemet olvastam, már legalább ötször kiolvasatam és nem tudok betelni vele olyan jó. Még mindig megnevettetnek azok a vicces részek, főleg mikor a főhősünk leesik a ház tetejéről mert megijed a barátjától, de szerencsére csak egy itatóba esik bele, és miután kimászott a barátját kergeti, hogy összevizezze őt is egy vödör vizzel, ám azt is magára borítja. Egyik kedvenc jelenetem. Ezután halottam egy puffanást, és szidkozódást, mivel a fiúk nem voltak itthon, Henry sosincs itthon mindig megy a csillagdákba meg mindenféle múzeumba, Apa meg Dominic is vele mennek mindig. Dominic csak akkor ha itthon van persze. Így hát elindultam megkeresni a hang forrását, fura volt mivel Dominic szobályábol jött, oda értem megálltam az ajtóban. A magas, barna hajú fiú a földön ült, és Flora melltartója volt a kezében.
- Tudod, véletlenül elvétettem a leülést - Látszott, hogy kicsit morcos, bár az én szemszögemből inkább vicces volt a helyzet.
- Baj van esetleg a szemeddel? Mármint, ha esetleg nem látsz jól vagy talán duplán látnál, akkor el kéne menni szemészetre... - Húztam az így is bosszús fiú agyát.
- Nem én vettem le róla! -Vágta rá kérdésemre a választ, ezekszerint Florán rajta van még, ez megnyugtató. Elkezdett hadonászni a fehérneművel, ami szemmel láthatóan egyre jobban rászorult az ujjára.- Úgy értem, már itt volt... lehet idekeveredett, vagy ilyesmi. De nem loptam ki a szekrényéből sem, nem vagyok perverz -Elvörösödött a fiú. Tudtam, hogy nem lopta ki, hisz végig bent voltam a szobánkba és mikor itthon vagyunk a fiúk nem tehetik be oda a lábukat, mert csak rendetlenség lesz, főleg ha Florián jönne be. Otthon érezné magát, és mindent csak úgy ide-oda letenne vagy át tenne, mire kimenne az egész szoba a fejetetején lenne.
- Na jó, légyszi segíts levennni - Dünnyügte, mint aki beletörődött, hogy ennél roszabb már nem lehet. Beljebb jöttem a szobába, majd leültem a fiúval szembe és jól szemügyre vettem, hogy hogy kéne megszabadítani őt ettől a rendkívül gonosz dinnyés melltartótol.
- Ooo már tudom is mi a baj itt. - Elkezdtem leszedni Jayce ujjáról ami már fehér volt, hogy tudott ennyire rá csavarodni...
- És hol akadtál bele a melltartóba, ha tényleg rajta van még a Nővéremen? Mert hát Flora nem szokott csak úgy Dominic szobájába vetkőzni.. Bár kitudja ma este mi lesz.- Az utolsó mondatot alig hallhatóan mondtam, ki se akartam mondani igazából. Nagynehezen sikerült leszednem a fiú ujjáról a melltartót, majd mintha az övé lenne reflex szerűen a kezébe nyomtam, mikor rájöttem erre már kínos lett volna vissza venni, így csak felálltam és felültem Dominic ágyára.
- Én tényleg nem akarok bele szólni, de szerintem az ágy még mindig kényelmesebb mint a föld... - Kuncogtam, kicsit kipirosodva az elöbbi akcióm miatt.

[ez nem az aminek látszik20030704]

ez nem az aminek látszik
20030704



Henriette
m o o d

A kínos esésemet az ágy mellé, úgy tűnt, hogy semmi sem menthette meg, és talán az őszinte, túl őszinte gyermeki kíváncsiság még nagyobbat ütött a gyomromra, mintha tényleg fizikai támadást kaptam volna. A gyerekek mind ilyenek? Belegodnolva én rendesen sosem éreztem magam gyereknek, csak olyannak aki nem kap soha semmit a szüleitől, és csodálkozom hogy ezek miatt hogy nem lett valami pszichés betegségem. Bár kétlem, hogy valaha is őszinte mosoly vagy az öröm szétterülne az arcomon, mert nekik is azt láttam a fekükön, hogy amúgy így teljesen kifejezéstelenek.
- Baj van esetleg a szemeddel? Mármint, ha esetleg nem látsz jól vagy talán duplán látnál, akkor el kéne menni szemészetre... - kíváncsiskodott Henriette, én meg csak felsóhajtottam erre. Mégis mit lehetne erre mondani? Inkább lehet csak egy vállvonogatással kellett volna felelnem, hogy ja, lehet, de ennek ellenére fájdalmas fitorral az arcomon ránéztem a kislányra, hogy aztán sóhajtsak egy nagyot.
- A szemem tökéletes, de az agyamat szívesen kicserélném egy újra - sóhajtottam fáradtan, és próbáltam a fenekemet normálisan visszahozni az életbe, csak hát Flora melltartója is összegubancolódott az ujjaimon. Ilyenkor igazán elnyelhetett volna esetleg a kedves föld. Mellesleg tizenhét voltam mégis úgy éreztem, hogy tökre kivan az agyam, és még csak végzős voltam. Így is sejtettem, hogy az aurorképzés az egyetemen nem lesz egy sétagalopp. De legalább hálásnak kéne lennem a szüleimnek, hogy miattuk találtam egy új életcélt, ha már sosem fogok az MMMM-en fotózást tanulni és sosem lesz belőlem fotós. A gyűlölet egészen képes megmozgatni az embert, nem?
Az ujjaom egyre kellemetlenebbül szorított a melltartó pántja. Ebben a házban több melltartót láttam egy hét alatt, mint amúgy egész életemben eddig. Tegyük hozzá, hogy Rose-hoz komolyan nem mertem sehogy sem hozzányúlni, bármennyire is szerettem volna, mert féltem, hogy megint beparázik attól,. hogy meg akartam erőszakolni. Azért reméltem, hogy ezzel elment valami pszicho-medimágushoz vagy ilyesmi.
- Ooo már tudom is mi a baj itt - magyarázta Henriette, miközben kezdtem úgy érezni, most fogom elveszíteni az ujjaimat. Szexi lettem volna ujjatlan aurorként. CSak megadóan felé nyújtottam az amúgy őrülten zsibbadó kezemet, és úgy éreztem, hogy akkora lesz már lassan, meg olyan nehéz, mintha elefántlábam lett volna.
- És hol akadtál bele a melltartóba, ha tényleg rajta van még a Nővéremen? Mert hát Flora nem szokott csak úgy Dominic szobájába vetkőzni.. Bár kitudja ma este mi lesz. - magyarázta fecsegő hangon Henriette, és az utolsó mondatánál már végérvényesen elvörösödtem. Ki volt zárva, hogy bármikor is főleg a saját házukban, ahol egy köpésre volt Florian is, bármi is legyen köztem és közte. Mégis csak a legjobb barátom nővére volt, és nem akartam ezzel tönkretenni a barátságunkat.
- Itt este alvás lesz - jelentettem ki még mindig vörösen, aztán hozzá tettem: - Flora nélkül, teljesen egyedül - bár kétlem, hogy ez a helyzet kínosságán javított volna, mégis csak egy melltartó volt a kezemen. - Itt volt az ágy alatt, ha meg szeretnéd kérdezni, hogy került ide de tényleg, kérdezd meg a melltartót - sóhajtottam, de inkább mondtam némi játékos éllel, mint olyan bunkón. A következő pillanatban kiszabadultam, de Henreiette a kezembe nyomta, mintha csak az enyém lett volna, én meg csak néztem, kezemben a melltartóval, ahogy feltelepedett az ágyra, ami kellemesen megnyekkent a mozdulattól. Jobb ötletem nem révén rátettem az egyik komódra, hogy ott díszelegjen, és felültem Henriette mellé.
- Nahát milyen igazad volt, tényleg kényelmesebb - fordultam felé vigyorogva, aztán csak néztem magam elé csendesen, mert nem tudtam mit kezdjek a helyzettel, hogy egy kislány is ücsürüg velem, na meg fel kellett dolgoznom ezt a melltartós esetet is.
- Kedves családod van, igazán büszke lehetsz rájuk - mondtam aztán, és továbbra is furcsán éreztem magam. - Igazán aludtam volna a kanapén is a nappaliban, de azt nem hagyták a szüleid se, meg Flora sem.

[⌘J a y c e ⌘]

⌘J a y c e ⌘

☾ 2003. 07. 04. ☽

Mióta Jayce itt van Flora mintha megváltozott volna, szétszortabb, mikor bejött a szobába csak úgy ledobott mindent pedig ez nem vall rá. Persze nem is maradt sokáig, hisz ment vissza a Fiuhoz. A fiuhoz aki most Dominic szobályát foglalja el és Flora, mekkora véletlenek, Flora melltartójába van beleakadva, méghozzá a földön az ágy mellet, csoda hogy nem fájlalja a fenekét, nagyot eshetett.
- A szemem tökéletes, de az agyamat szívesen kicserélném egy újra - Mondta az elöbbi, számomra vicces megjegyzésre. Közben oda mentem és elkezdtem leszedni a melltartót az újjáról.
- És hol akadtál bele a melltartóba, ha tényleg rajta van még a Nővéremen? Mert hát Flora nem szokott csak úgy Dominic szobájába vetkőzni.. Bár kitudja ma este mi lesz. - Faggatam egy kicsit mire sikerült végre leszednem, lehet az utolsó mondatot kicsit hangosan mondtam. Na mindegy remélem nem hallja meg
- Itt este alvás lesz - Jelentette ki elvörösödve, ami miatt nem volt annyira hiteles számomra igy csak elmosolyodtam. Majd még hozzá fűzte hogy: - Flora nélkül, teljesen egyedül - Szögezte le a Fiú zavarában mégjobban.
- Itt volt az ágy alatt, ha meg szeretnéd kérdezni, hogy került ide de tényleg, kérdezd meg a melltartót - Válaszolt a kérdésemre, miszerint hogy került hozzá flora melltartója. El felejtettem, hogy ezt lehet nem kéne vissza adnom neki hisz nem az övé de reflex szerüen a kezébe nyomtam a ruha darabot, mire észbe kaptam már késő volt így inkább csak felültem az ágyra és próbálltam leplezni zavaromat. Majd miután letette az egyik komódra a tárgyat Jay felült mellém az ágyra. Számomra még ugy ahogy idegen fiúnak egész jó illata volt, ami közvetlen az után, hogy felült mellém meg csapott. Nem ismerem a történetét, se őt, nem tudom miért látom, hogy sokszor elgondolkodik hogy mit csináljon vagy éppen mit mondjon nekem, vagy más embereknek, Florian mellet szinte midndig vigyorog és minden hülyeségben benne van legalábbis kivülről úgy néz ki.
- Nahát milyen igazad volt, tényleg kényelmesebb - Elmosolyodotam
- Látod megmondtam.. Nem is értem miért a földre ültél először, az ágy talán nem ett volna meg.. bár kitudja.. - Nevettem el magam.
- Kedves családod van, igazán büszke lehetsz rájuk. Igazán aludtam volna a kanapén is a nappaliban, de azt nem hagyták a szüleid se, meg Flora sem - Mondta hirelen, kapásból nem tudtam rá mit reagálni erre, így egy picit elgondolkodtam, hogy a családomra miért mondja ezt, itt vagyunk öten testvérek és annyit veszekszünk, hogy egy könyvtár tele lenne olyan könyvekkel amikbe mi csak veszekszünk.
- Öhm köszi.. De a te családod se lehet olyan rossz, hisz akkor nem lehetne egy ilyen kedves Fiúk mint te. És nem jártál volna jól a kanapéval egyszer aludtam ott, nagyon fájt utána a hátam. - Még most is ha vissza emlékezem kiráz a hideg vagy két napig nem bírtam hajolni, pedig még csa öreg se vagyok..

[ez nem az aminek látszik20030704]

ez nem az aminek látszik
20030704



Henriette
m o o d

- És hol akadtál bele a melltartóba, ha tényleg rajta van még a Nővéremen? Mert hát Flora nem szokott csak úgy Dominic szobájába vetkőzni.. Bár kitudja ma este mi lesz. - kérdezgette Henriette, mire csak lemondóan sóhajtottam. Csak nem tudok megszabadulni ettől a melltartótémától, igaz? Azt hiszem Florian húgában annyi kíváncsiság volt, amiből a végeláthatatlan kérdések sora következett. Én valahogy sosem voltam ilyen, nem nagyon érdekelt sok minden, inkább az a magába forduló csendes srác voltam, aki néha kegyetlen volt és undok, de hát persze milyen más lehetne egy Mardekáros? Bár az igazat megvallva ezt a házas dolgot egyre kevésbé kezdtem átérezni, sokat változtunk gyerekkorunk óta, és azt hiszem egyre kevésbé érdekelt az a nagy versengés is. Meg annak is örültem, hogy Flor háza nyert, azt hiszem annak ellenére is csoda volt, hogy ő valami hihetetlenül tetemes menyniségü pontot vesztett SMith miatt. Az a fickó egyenesen furcsa volt, én pedig a frászt kaptam tőle. Bár még csak azt az arcát láttam, ahogy folyton ráncolja a szemöldökét és sötét viharfelhőket vonz maga után. Meg reméltem, hogy nem bántja Flort. Welch után nem hiányzott volna neki még az, hogy egy másik tanár rászálljon.
- Nem tudom, talán a melltartója úgy gonodlta, hogy sétál egy kicsit, aztán itt elfáradt... vagy eltévedt - vontam meg a vállamat. Iagzából nekem se volt erről fogalmam mit keresett itt, lehet csak rosszul pakolta ki magát a mosás, vagy ilyesmi, amikor Flora éppen a nappaliban lévő összevissza szennyescuccokat próbálta eltűntetni a szemem elől.
Mondjuk ahogy Florara gondoltam egyből persze zavarba jöttem. Szép lány volt, tényleg, olyan aranyosan nézett, és még jól is esett hogy egy nő a közelemben nem kap sikítófrászt, hogy ha mondjuk ránézek. Azt hiszem egy kicsit erősen tarumatizált az a dolog Rose-zal de végül is lassan azt hiszem teljesen el tudom majd engedni. Nem lesz más, csak egy rossz keserű emlék, amin túl kell lépnem, ahhoz pedig amúgy is éretettem, hiszen az egész gyerekkorom egy szörnyű emlékek sorozata volt arról, hogy milyen elbaszottak a szüleim és hogy miféle szörnyűségeket műveltek az emberekkel. Inkább csak felmásztam az ágyra és örült is a testem érte. Kezdtem fáradt lenni, talán túl sok minden történt ma velem, vagy csak nem vagyok hozzászokva a normális családi élethez.
- Öhm köszi.. De a te családod se lehet olyan rossz, hisz akkor nem lehetne egy ilyen kedves Fiúk mint te. És nem jártál volna jól a kanapéval egyszer aludtam ott, nagyon fájt utána a hátam - erre csak horkantam egyet. Mármint az első mondatára. Henriette bájos kislány volt, de azt hiszem ebbe igazán nem volt igaza. Nem voltam olyan jó srác, sok embert bántottam, talán még Flort is, mert nem szóltam hozzá, és hát a szüleim.... Ex-halálfalók voltak, ki tudja hány ember életét vették el és veszik el most is. Inkább csak hümmögtem egyet és megborzoltam a haját.
- Remélem nem büntiből aludtál ott - húztam egy halvány kis vigyorra a számat, aztán hátravetettem magam az ágyban, és álmosan pislogtam a plafonra. Egyben el tudtam volna aludni itt, ruhástól mindenestől. Talán öregszem ezért voltam ilyen kómás.
- Kösz, hogy megmentetted az ujjaimat a melltartótól, azt hiszem ez túl izgalmas nap volt, hogy most ébren legyek - sóhajtottam, és nyújtóztam egyet, miközben kiropogtattam a tagjaimat. - Emlékeztess, hogy ne raboljalak el magamhoz, mert túl cuki vagy - pillantottam rá. Furcsa volt belegondolni, hogy itt vannak egy rakáson tetsvérek. Számíthattak egymásra, nekem meg otthon egy dilis nagynéni jutott, meg az üres ház, néha a szüleim kísértetével.

[⌘ J a y c e ⌘]

⌘ J a y c e ⌘

☾ 2003. 07. 04. ☽

Ahogy Jaycre meg Florára néztem boldogság töltött el. Örültem, hogy a Nővéremnek valaki tesztik, valaki olyan aki még viszonozza is, hisz akárhányszor Flora szóba jött Jay picit elpirult. Legalább ők egymásra találtak, nekem még az ilyenek messze vannak... legalábbis szerintem, bár kitudja milyen meglepetéseket fog hozni majd a tanév kezdés.
- Nem tudom, talán a melltartója úgy gonodlta, hogy sétál egy kicsit, aztán itt elfáradt... vagy eltévedt -Mondta a Fiú, lerítt róla, hogy fogalma sincs hogyan került ide a melltartó.
Ezután megemlítette milyen kedves családom van, és elaludt volna a kanapén is.
- Öhm köszi.. De a te családod se lehet olyan rossz, hisz akkor nem lehetne egy ilyen kedves Fiúk mint te. És nem jártál volna jól a kanapéval egyszer aludtam ott, nagyon fájt utána a hátam -Erre csak Jay horkantott eggyet, érdekes reakció volt, mintha kis keserűséget lehetett látni az arcán, egy biztos, más véleményen volt. Nem faggattam inkább hisz nem ismerem annyira és nem szeretnék semmi érzékeny dologra rákérdezni igy inkább nem is törődtem vele. Hirtelen megborzolta a hajamat ezen meglepődtem viszont jól esett, elvigyorodtam és megigazitottam a hajam egy kicsit, bár így estére már mindegy volt, reggel úgy is úgy fogok kinézni mint egy oroszlán...
- Remélem nem büntiből aludtál ott - Halvány vigyort véltem felfedezni a fiún aminek örültem, és megnyugodtam, hogy az elöbbi helyzeten túl tette magát. Ezután eldőlt az ágyon, egy kissebb puffanás és nyekergés mellett.
- Énn büntibe sohaa.. mindig kibeszélem magam. Amúgy azthiszem olvastam és vártam vissza Henryéket és ott aludtam el.-Mondtam, és végig néztem az álmos fiun.
- Kösz, hogy megmentetted az ujjaimat a melltartótól, azt hiszem ez túl izgalmas nap volt, hogy most ébren legyek -Megértem őt én is kezdtem fáradni felálltam majd az ajtóhoz sétáltam.
-Szívesen máskor is. Szerintem öltözz át, meleged lesz...-
- Emlékeztess, hogy ne raboljalak el magamhoz, mert túl cuki vagy -Elmosolyodtam ezen, jól esett, talán ő volt az első aki ilyen féle képpen kedveset mondott nekem.
- Néha nem ást egy kis kiruccanás..- Vigyorodtam el de kifelémenet a pólóm beleakadt a kilincsbe a lendületem miatt ahogy hátra húzott a fenekemre ülltem eléggé sajgott, de gyorsan felpattantam mintha mi se történt volna.
- Ohmmm semmi sem történt az elöbb. Jó éjt Jay, holnap reggel majd találkozunk.- Köszöntem el kissé sietősen a fiutó az ajtaját becsuktam magam után. Ezek után a szobámbe mentem be bujtam az ágyba és megpróbáltam aludni, ami a sajgó fenekem miatt kicsit nehezen ment.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!