Theresa McCarthy

THERESA (TESSA) MCCARTHY

„Minden téma jó téma, csak tudni kell megírni.”

Alapok

jelszó || "a lélekállatod Smith professzor"
nem || nő
születési hely, idő || Woolsthorpe-by-Colsterworth, Anglia; 1988. június 05.
kor || 15
vér || félvér
évfolyam || negyedik

A múlt

A McCarthy családról már szinte mindenki hallott Nagy-Britannia varázslótársadalmában. Hiszen ki ne ismerné a DragonWing seprűket? Majdnem olyan megbízható, mint a Nimbusz széria és majdnem olyan gyors, mint a Tűzvillámok. De a DragonWingnek az a célja, hogy az a majdnem már ne legyen ott a cikkekben, a kritkákban. És azt mondják, a McCarthy család ezért tényleg mindent megtenne…

Theresa ebbe a családba született meg, második gyermekként. A gyerekkora boldogan, és gondtalanul telt, habár néha kölcsönösen bosszantották egymást a testvéreivel. Mint második, és középső gyerek, nem keltett komolyabb feltűnést, nagy elvárások sem voltak vele szemben. A család hírnevét a bátyjának kellett tovább vinnie, a kedves kislány szerepét pedig húga töltötte be. Így Tessa első pár éve azzal telt, hogy kitalálja, ki is ő a családjában. Erre egészen addig nem került sor, amíg be nem került a Roxfortba.

A háborúból a McCarthy család igyekezett kimaradni. Nem voltak aranyvérűek, sőt Tessa anyai nagymamája mugli születésű volt, így veszélyben is volt. Tiberius mindent megtett, hogy megvédje családját, habár ezt nem kötötte a felesége és a gyerekei orrára. Mindenesetre nem voltak alaptalanok azok a pletykák, hogy a családja biztonsága érdekében egyfajta védelmi pénzt fizetett a halálfalóknak, akik között jópár egykori roxforti barátja is fellelhető volt. A roxforti csata előtt – egy időben érkezett füles alapján – Nathant az utolsó pillanatban hozták ki, így az igazi harcokból kimaradt a család.

Tessa a következő évben, nagy lelkesedéssel várta a Roxfortot. Gyorsan megtalálta a helyét, barátokat szerzett, és végre elkezdhette keresni, mi is a célja ebben a világban. Azt mindig tudta, hogy szereti a kviddicset, ez családi ártalom is volt. De amikor harmadévben meglátta, hogy iskolaújság indul, rögtön tudta, hogy ott a helye. Az újság sportrovatát vállalta el, ő írhatott a kviddicsről, a csapatokról, az esélyekről, és érezte, hogy ez az ő hivatása. Innentől kezdve mindent az újságírásnak szentelt. Megtanulta, hogyan kell összeállítani a lapot, hogyan kell a cikkeket tördelni, hogy lehet a fényképeket mozgó verzióban berakni az újságba.

Nemcsak a hivatását találta meg, hanem két legjobb barátnőjét is: Norát és Sallyt, akikkel az újság főszerkesztőivé váltak. Igaz, hogy mindannyian más házba kerültek a beosztásnál, de a közös cél, a roxforti újság, a Furkász Firkász összehozta őket. A szabadidejük nagy részét az újság szerkesztésével, írásával töltik, és minden évben újabb és újabb diákok csatlakoznak hozzájuk, így már egy egészen nagy, összetartó csapat alakult ki. Ez az újság és a csapat az, amiért Tessa már szívesebben tölti idejét a Roxfortban és nem otthon, ahol folyamatosan szerepet kell játszania, és úgy tennie, mintha érdekelné, hogy mi lesz a DragonWing gyárral vagy a családdal.

A családból egyedül a bátyja, Nathan volt az, akivel mély érzelmeken alapuló, testvéri kapcsolatot ápolt. Heti rendszerességgel leveleztek, és legtöbbször Nate tartotta benne a lelket, amikor otthon vita volt.

2003. nyara

Szép nyári nap volt, pont a legmegfelelőbb, hogy sétáljak egyet. Igaz, hogy késő délutántól valami nagy összejövetelt tartunk, de alapvetően engem nem érdekelt, és még bőven volt időm is. Úgyhogy ebéd után felkaptam magamra egy lenge felsőt, és egy rövidnadrágot, és nekivágtam a falunak. Nem volt tőlünk messze, és szerettem néha a muglik között téblábolni.
Ezzel csak egy gond volt: apa megtiltotta, hogy ide járjunk. Semmi szüksége nem volt arra, hogy muglik között lássanak minket. Engem ez viszont nem érdekelt, amíg le nem buktam.
Igazából eléggé el szoktam merülni ilyenkor abban a teljesen más, varázsmentes világban, így most sem vettem észre, hogy eltelt az idő. Úgy kellett hazarohannom, ahogy csak bírtam, félő volt, hogy el fogok késni.
Gyorsan a házunk bejárathoz siettem, és reménykedtem benne, hogy be tudok lopózni. De ahogy a kilincs felé nyúltam, már nyílt is az ajtó, és az egyik házimanónk nyitott ajtót.
-Kisasszony, kérem siessen. – mondta vékony, halk hangján. – Az édesapja már mindenhol keresi.
-Már itthon is vagyok. – válaszoltam gyorsan, és indultam volna a lépcső felé, de ezen a napon nem volt szerencsém. Apám jelent meg a lépcső tetején, a méregtől eltorzult arccal, és sziszegve kérdezte:
-Hol voltál?
-Én csak sétáltam egyet… - próbáltam kikerülni a témát, és azon gondolkodtam, hogyan tudnám kikerülni apámat.
-Reggel óta nem láttalak! Fél óra múlva itt lesznek a vendégek, és te még neki sem álltál készülődni! – Apámnak az összes ilyen rendezvény nagyon fontos volt. Itt tudott megfelelő kapcsolatokat kiépíteni, hogy egyre feljebb tudjon lépni a politikai, gazdasági, és mindenféle egyéb ranglétrán. Viszont ehhez a mi színjátékunk is kell. Mindig el kellett játszanunk, hogy tökéletes család vagyunk.
-Már megyek is. Időben készen leszek. – motyogtam, és nem néztem rá. Nem akartam, hogy még dühösebb legyen. Ezen a napon nem voltam szerencsés. Apa mögött megjelent a húgom. Ő bezzeg már készen volt. Egy szép égkék ruha volt rajta, ami kiemelte a világos haját és a kék szemét. Gonoszan rám vigyorgott – mindig élvezte, amikor apa dühös volt rám – és apánk mellé állt, és óvatosan megérintette a karját.
-Theresa biztos megint a faluban mászkált. Még az is lehet, hogy megint néhány muglival találkozott…
Apánk arca még jobban elsötétült. Kira ezzel az elejtett kis megjegyzésével megásta a képzeletbeli síromat. Valójában ez volt a célja. Apa egy pillanatra lefagyott, és megszólalt a csengő is, úgyhogy lehetőségem nyílt elsurranni a szobám felé. Két lépést sem tudtam megtenni, mire apám felocsúdott és elkapta a karomat és visszahúzott. Mivel már nyílt a bejárati ajtó, csak odasúgta, a hangjában tele dühvel:
-Ezért még számolunk, kisasszony.

A szobámba érve becsaptam magam mögött az ajtót, és nekidőltem. Rosszul kezdődött ez az este, és még koránt sincs vége. Az érzések kavarogtak bennem. Dühös voltam a húgomra, aki rendszeresen beárult, és mindig elérte, hogy apa még jobban haragudjon rám. Csalódott voltam, hogy nem jött össze a besurranásom, és lebuktam. Az esetek többségében nem szoktam lebukni. Reménykedtem, hogy a parti jól fog alakulni, és akkor apám talán kicsit megenyhül, és megbocsát, és nem fog nagyon megbüntetni.
Vettem egy mély levegőt, és a ruhára néztem, amit az egyik házimanó kivasalt, és kiterített nekem. Össze kellett szednem magam, nem dühíthettem fel még jobban apámat. Odaléptem a ruhához, felemeltem, és a tükörbe nézve magam elé emeltem. Gyönyörű, vörös, selyem ruha volt. Gyorsan átöltöztem, elkészítettem a hajamat, kisminkeltem magam, és már készen is álltam a vendégek fogadására.
Még egy gyors pillantást vetettem a tükörbe, és megállapítottam, hogy majdnem olyan csinos vagyok, mint a húgom, úgyhogy talán apám is elégedett lesz a külsőmmel. Lesiettem a nappaliba, ahol apa, anya és a húgom néhány korábban érkezett vendéggel beszélgetett. Ott volt már apa néhány munkatársa, és néhány befolyásosabb londoni varázsló és boszorkány. Apám csak egy pillantással jelezte, hogy látta, hogy megérkeztem. Ő inkább a vendégeivel foglalkozott.
A következő fél órában folyamatosan érkeztek a vendégek, én pedig minden csengetéskor reménykedve néztem az ajtó felé. Az egyetlen ember, aki kevésbé unalmassá, és egy kicsit értelmesebbé tehette volna ezt az estét, még nem érkezett meg: Nathan, a bátyám. Vele mindig jól éreztem magam, akár egy ilyen partiról volt szó, akár a szimpla hétköznapokról. Viszont most késett… Bezzeg őt apa sosem kritizálta, mégis csak az egyetlen fia volt.
Már egy jó óra is eltelt az estéből, amikor újra megcsörrent a bejáratnál lévő csengő, és belépett Nathan. Én pedig egy másodperc alatt a nyakában lógtam.
-Szia! Annyira hiányoztál.
-Két napja láttál… - mondta sóhajtva, de azért kaptam egy puszit tőle.
-Igen, két teljes napig csak Kira gondjait hallgathattam.
Nathan elmosolyodott.
-Néha igazán lehetnétek kevésbé lányok. – válaszolta a fejét rázva.
-Nathan! Végre megjöttél! – Időközben apánk is megjelent a fia üdvözlésére. Gyorsan kezet fogtak, és apa már el is rabolta tőlem szeretett bátyámat. Én pedig szomorúan figyeltem, ahogy Nathant elnyeli a társaság.

Az este eseménytelenül telt, és kezdtem bizakodni, hogy apám el is felejti a délutáni kis incidenst. Minden jól alakult, a meghívott varázslók és boszorkányok jól érezték magukat, és valószínűleg egy-két jó üzlet is megköttetett. Lassan mindenki elindult hazafelé, a házunk pedig kezdett üressé válni. Anyám, aki remekül tudta mikor kell háttérben foglalatoskodni, és mikor lett övé a vezetés, már elkezdte a rendrakást. Határozott parancsokat adott a házimanóknak, és közben néhány pálcamozdulattal rendbe szedte a nappalinkat. Kira már régen visszavonult a szobájába, ő mindig csak a könnyű végét fogta meg a partiknak. Apát és Nathant már egy ideje nem láttam, de tudtam, hogy a bátyám nem tűnik el úgy, hogy ne búcsúzna el tőlem.
Anyához léptem, és kérdőn néztem rá:
-Miben segítsek?
-Szedd össze azokat a poharakat, és vidd be a konyhába, kérlek. – mutatott rá az említett poharakra. Gyorsan felkaptam őket és bementem a konyhába. Ott már sürögtek-forogtak a házimanók, hogy minél gyorsabban végezzenek.
Én is szerettem volna már ágyban lenni, úgyhogy visszaindultam körülnézni, mit kell még segíteni, de útközben, ahogy elmentem apám dolgozószobája mellett, indulatos beszélgetés hangjai ütötték meg a fülemet.
-Miért nem mondtad el, mire megy ki ez az egész? Jogom lett volna tudni. – mondta mérgesen Nathan valószínűleg apánknak. – Belerángattál egy ízléstelen, etikátlan ügybe!
- Harland Connolly-ban megbízhatunk. Nem tudom, miért aggódsz?
Habár közülünk mindig Nathan élvezte apánk legnagyobb bizalmát, így még ő sem beszélhetett következmények nélkül apánkkal. Még akkor sem, ha ő már nagykorú volt. Ki lehet ez a Conolly? Miben keverte bele apa Nathant? Nem volt szokásom, de most leálltam hallgatózni.
-Ez nem tisztességes bánásmód, apa! Amit ti csináltok… Ha ez kiderül… - hallottam, ahogy Nathan fel-alá járkál. Csak akkor csinálta ezt, ha nagyon ideges volt.
-Csak akkor fog kiderülni, amikor már mi állunk nyerésre. Ne aggódj, csak csináld, amit mondok.
-És ha nem…?
Halk, baljós csend telepedett a szobára. Aztán apa nagyon halkan, úgy hogy én alig hallottam azt válaszolta Nathannek.
-Ha nem? Akkor nagyon meg fogod bánni, fiam…
A hideg végigfutott a hátamon, ahogy apánk hideg, érzelemmentes hangját hallottam. Tudtam, hogy mire képes, és tudtam, hogy be tudja váltani a fenyegetéseit. És csak remélni mertem, hogy nem fogja bántani Nathant.
-Mit csinálsz te itt? Hallgatózol? – Ez nem az én napom volt. Kira ott állt mögöttem, és éppen elég hangosan szólt ahhoz, hogy odabenn is meghallják. Kinyílt az ajtó, és apa állt előttünk. Gyorsan felmérte a helyzetet, igazából nem lehetett tagadni, hogy mit csináltam.
-Apa… én… én csak… - motyogtam, és próbáltam valami értelmes magyarázatot kinyögni.
-Kira, menj a szobádba. – mondta halkan apa. A húgom pedig tudta, mi a dolga, már ott sem volt. – Befelé! – nézett rá, én pedig besomfordáltam a szobába. Nathanre néztem, aki megrázta a fejét, hogy ezt nem kellett volna ezt csinálnom. Mindketten tudtuk, hogy mi fog következni.
-Apa, hosszú volt ez a nap… Mindenkinek. Nem kellene… - Nathan csak próbálta menteni a helyzetemet, de ezzel nem segített.
-Te ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! – fojtotta bele a szót apa. – Menj haza, és gondold végig, hogy miket mondtál és tettél ma, és lásd be, hogy nekem van igazam.
-Apa, kérlek…
-MENJ KI! – kiáltott rá, én pedig egy nagyon picit bólintottam, hogy tényleg menjen. Nem akartam, hogy apa őt is megbüntesse. Végül Nathan belátta, hogy csak tovább szítaná a tüzet, ha akadékoskodna apánkkal.
Amint becsukódott az ajtó, apám rám nézett, feltűrte az inge ujját, és elővette a varázspálcáját.
-Miért nem tudod végre megtanulni, hol a helyed? – kérdezte halkan, és rám szegezte a varázspálcáját.

Jellem

Theresa nehezen találta meg, mivel is akar foglalkozni, ha nagy lesz, de azóta mindent az újságírásnak szentel. Azon belül is főleg a sportújságírás érdekli, különösképpen a kviddics, így ezt a sportot szinte megszállottságig követi. Tudja, hogy kik a legjobbak, melyik csapatnak van nagyobb esélye a győzelemre, és hogy kik lesznek az idény sztárjátékosai. Nemcsak a brit bajnokságot, és a nemzetközi ligákat követi, hanem a roxforti bajnokság szakértője is.
Tessa emellett nagyon kitartó, sokszor a saját feje után megy, és általában emiatt kerül bajba is. Az apjára egyáltalán nem hallgat, sőt általában pont annak az ellenkezőjét csinálja, amit a férfi kér. Emiatt rettenetesen rossz a kapcsolatuk, nem igazán tisztelik egymást, de valójában a lány szeretné, ha a szülei őt is úgy szeretnék, mint Nathant és Kirát.
A barátaival, és a szerkesztőségi társaival viszont kedves, ugyanakkor határozott, és gyakran átveszi a vezető szerepet az újság való főszerkesztőjétől és alapítójától, Norától. Viszont ezt nem gonoszságból vagy alábecsülésből csinálja, ez a vezető szerep neki csak úgy jön.
Szeret szervezni, irányítani, de nem akar senki fölé kerekedni, inkább az együttes megoldást választja, és meghallgatja mindenki véleményét.

Apróságok

mindig || Furkász Firkász, (sport)újságírás, barátok, Nathan, szép ruhák, kviddics (de csak nézni)
soha || árulás, pletykák, Kira, családi összejövetelek, Rita Vitrol, DragonWing seprű
hobbik || újságírás, kviddics (fogadások Nate-tel), és az előző kettő együtt
merengő || legrosszabb – bármelyik alkalom, amikor az apja megbünteti
legjobb - az első kviddicsmeccs, amit Nate-tel néztem (Nate első fizetéséből)
mumus || az apja, amint varázspálcával közeledik felé
Edevis tükre || Tessa a Reggeli Próféta főszerkesztőjeként
százfűlé-főzet || bodzavirág szörp ízű, és állagú folyadék
Amortentia || friss tintával átitatott pergamen illata
titkok || kihallgatta az apja és egy munkatársa beszélgetését, ahol a DragonWing biztonsági hibáiról beszélgettek
azt beszélik, hogy... || …a McCarthy család anyagilag támogatta a Sötét Nagyúr tevékenységét a háború alatt.

A család

apa || Tiberius McCarthy; 53; félvér; rossz kapcsolat
anya || Margaret McCarthy (szül. Robbins); 44; félvér; átlagos anya-lánya viszony
testvérek ||
Nathan, 22, nagyon jó, szerető testvéri kapcsolat van közöttük
Kira, 13, rossz, ellenséges

Családtörténet ||

A McCarthy család egy átlagos varázsló-családként indult, ahol születtek varázslók és boszorkányok, de ugyanúgy kviblik is, és házasodtak muglikkal, félvérűekkel, így egyáltalán nem tekinthetőek aranyvérű családnak. Azonban három generációval ezelőtt (Tessa dédapja), Augustus McCarthy seprű-készítő mesternek állt, és idővel elég nagy népszerűségre tett szert, habár nem futott be akkor karriert, mint a Nimbusz vagy a Tűzvillám seprűk készítői. Még Augustus fia, Odell McCarthy sem tudta sikerre vinni a Dragon-szériát, ezt csak Tiberiusnak sikerült megtennie. Így néhány éve a Nimbuszok és a Tűzvillámok mellett már a DragonWingek is a seprűboltok kollekciója között vannak. A McCarthy család a seprűkből gazdagodott meg, és most már elismert helyet töltenek be a brit varázsló-társadalomban. Tiberius nem titkolt célja, hogy a seprű márkáját a másik két kedvenc fölé fejlesszék, és ez legyen a legnépszerűbb fajta.
Tiberius nagyon boldog volt, amikor megszületett fia, Nathan, mert remélte, hogy ő is kitanulja a seprű-készítő mesterséget, és folytathatja azt, amit a család elkezdett. Nathan mindig az első számú kedvenc volt, viszont némi csalódást okozott apjának, amikor elmondta neki, hogy ő inkább a cég jogi vonalát vinné, így a Roxfort után inkább a Griffendél Godrik Akadémia Jogi karára jelentkezne. Nagy vita árán, de végül Tiberius belement, de elvárta a kiváló eredményeket, és a folyamatos jelenlétet a munkában is.
A McCarthy család második gyermeke Tessa. Apjának nem voltak nagy elvárásai vele szemben, tekintve, hogy lány. Alapvetően az apja tőle is csak a megfelelő tanulmányi eredményt várta, de az sok volt neki, hogy Tessa is azok között volt, akik megalapították a Roxfort újságját, a Roxforti Hírmondót. Míg Tessa azt várta, hogy büszke lesz rá, mert kitalált valami újat és egyedit, csak azt kapta meg, hogy egy nőnek pont annyi esze van, hogy pletykákat irkáljanak. Az eddig sem túl jó viszonyuk innentől kezdve még inkább romlani kezdett, és most már inkább kerülik egymást.
Tessa húga, Kira a család kincse. Szép, okos, cuki, és – ami a családfőnek a legfontosabb – szófogadó. Amíg Tessa azt keresi, hol tudja apját bosszantani, addig Kira mindent megtesz, hogy apját boldoggá tegye. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ő fogja tovább vinni a seprű készítés nemes művészetét, ezért apja minden támogatását és szeretetét élvezi.

Külsőségek

magasság || 169 cm
testalkat || teljesen átlagos
szemszín || barna
hajszín || hosszú barna haj, kissé göndörödik
kinézet ||

Tessa mindig a kor divatjának megfelelően öltözködik, ő tipikusan az a lány, akin még a talár is jól áll, mert minden ruhadarabot tud hordani. Kedves, barátságos arcán sokszor látszik a mosoly, ha a Roxfortban van. Haját vagy kibontva, vagy a ruhája színéhez illő szalaggal köti össze.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Tessa az ötödik évét kezdi az iskolában. Átlagos teljesítményt nyújt, de alapvetően azokat a tárgyakat szereti, ahol a pálcáját kell használnia. Az újságíráshoz szükséges varázs-ismereteket különösen fontosnak tartja, így az átváltoztatástanban, a bűbájtanban próbál átlagon felül teljesíteni (hogy a szerkesztői feladatokat minél jobban el tudja látni). A bájitaltan, a sötét varázslatok kivédése és az asztronómia tudásában semmi különös nincs, elvégzi a tárgyakat, ahogy kell, nem valószínű, hogy félnie kell az RBF vizsgáktól. Harmadik évfolyamtól kezdve rúnaismeretet is tanul, illetve legendás állatok gondozása órára is jár, de oda csak a barátnői kedvéért.

pálca típusa || 13 hüvelyk, ébenfa, sárkány-szívizomhúr
RBF || nemsokára kiderül

Egyéb

avialany || Kiana Madeira