Gyógynövénykert

A gyógynövényekkel teli kert Hagrid kunyhójától alig néhány lépésre kap helyet, a hatalmas töktermés mellett. A diákok időnként ide vonulnak ki, hogy teljesítsék Gyógynövénytan professzoruk kérését és nem mellesleg, alaposan bepiszkolják a kezüket is. A kert különlegessége, hogy télen és nyáron is ugyanolyan zölden virágzik benne minden, ami megkapja a kellő gondoskodást. Rendkívüli mágia védi az itt élő növényeket az időjárás viszontagságairól, melynek titkát Lancaster professzor nem óhajtja megosztani másokkal.
Na de, ha valaki igazán fel akarja bosszantani a mufurc tanerőt, bizony innen értékes és hatásos gyógynövéyeneket is elcsenhet. Nincs olyan mágia ugyanis, mely a növényekből kicsalná a választ arra a kérdésre, hogy kitette ezt.

Gyógynövénytan óra


2004. március 29.
Mindenki

A Roxfort felett ezen a napon - talán a szerencsémnek köszönhetően - nem gyűltek sötét felhők. Nem volt eső, sem szél, éppen kellemes, már-már koranyárba hajló, napos idő volt. Kiváló alkalomnak látszott a gyógynövénykert rendbe rakására is beültetésére. Ezért a diákoknak a Faliújságon jeleztem is, hogy a mai órán odakint várom őket Hagrid kunyhója mellett.
Kilebegtettem néhány palántát magammal a birtok zöldellő pázsitján keresztül s a rekeszeket, amiben a kisebb cserepek helyet kaptak a nemrég kialakított kiskert mellett tettem le. Itt várakoztam, nekidőlve a kerítésnek, míg a diákok pontban kilenc órakor, éppen a reggeli után megérkeztek. Nem lepett meg, ha a legtöbbjüket álmosnak láttam. Korán volt, de az idő nem volt csípős, nem téríthette őket azonnal magukhoz.
Ha mindenki megérkezett, összecsaptam a tenyeremet: - Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje. - kezdtem bele mondandómba. Egyetlen pálcaintéssel a kiskosárra, amit magammal hoztam, már reppent is a diákok elé. A fonott csodában sárkánybőrkesztyűk lapultak, melyeknek viselete egyenesen kötelező volt az óráimon. Ahogy a saját körmöm alatt, úgy a diákoké alatt sem állhattam a koszt.
- Ahogy látják ezt a ládát palántákat fogunk ültetni. Mindegyik más. Ez itt egy kis levendula, az ott egy kis sisakvirág, na meg van macskagyökérfű is. Ó és persze a csalán! Azzal bánjanak fokozott óvatossággal, elég kellemetlen hólyagokat tud okozni! - Folytattam, de nem emeltem ki cserepeket. Azt akartam, hogy ők ismerjék fel, mikor elveszik innen.- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. - Magyaráztam. Szép lassan ekkora elkezdhették magukhoz venni a növényeket. Ha beálltak kertészkedni, összedolgozni az elrendezés miatt, odasétáltam közéjük. Végig néztem a társaságon, ahogy ásni kezdenek a kislapátokkal vagy éppen a pálcájukkal ügyeskednek. Egyik sem volt tiltott, ám a kertészkedésről mindig is azt tartottam, hogy csak részben érdemes mágiához folyamodni. Ezek a gyógynövények is legalább olyan érzékenyek, mint az emberek.
Ha úgy láttam, hogy mindenki a dolgával törődik, ismét megszólaltam. Ezúttal a következő feladatot konferáltam fel. Az ültetés egy dolog, szép munkát komolyabb tudás nélkül is végezhetnek. Engem az érdekelt, amit tudnak mindarról, amivel dolgoznak. A gyógynövénytan értelme nem csak egy technika megtanítása volt. Fel is kellett ismerni azt, amivel majd Bájitaltanon foglalkoznak tovább. Egészen szerettem Smith professzorral összedolgozni... bár hallucinogén növényeket nem szívesen mutattam volna be Mr. Glynn esete után.
- Mikor elültetik a növényt, mondják el nekem, mivel van dolgunk és milyen bájital alapanyaga ez a növény.

Tudnivalók:
- a reagírás határideje: április 5. éjfél
- mindenki egyszer szólhat hozzá
- megjelenés: +10 pont
- hiányzás: -10 pont (igazol hiányzásért nincs levonás)
- késés: -5 pont
- az órai munkával +5-10 pontot lehet szerezni

[- Látod ezt, Lola? Végre! Végre itt van! -]

♥ Gyógynövénytan ♥

( blossom by blossom, spring begins )

pretty : hagyományos ♥ vibe: wildflower

2004. 03. 29.
mindenki aki közel van és aki távol

- Látod ezt, Lola? Végre! Végre itt van! - magyaráztam lelkesen, ahogyan végigsuhantam vele a birtokon, Hagrid kunyhója felé. Tavasz volt, imádtam a tavaszt, olyan gyönyörű volt minden, ahogyan nyíltak a csodás virágok, repkedtek a virágszirmok, és a levegőben minden olyan friss illatú volt. Annyira szerettem ezt, és hihetetlen, hogy ez a ködös, esős latyakos vidék is képes volt magából ilyen életet kipréselni. Imádtam. Gondolom ő nem volt ilyen lekes, mint én, mert kora reggel volt még, és így is megviselték a hajnali futások a Repüléstanon. De én nem tudtam most fáradt lenni, gyönyörű napsütéses idő volt, én pedig még az édességtől is fel voltam pörögve, amit ettem a reggeli után. A manók sütijei főnyeremények voltak.Mély levegőt vettem, és élveztem az a sok, kellemes illatot, amig megtöltöttek. Végre eg ykis szín egy kis élet, burjázó élet! Nem csak az a kopár üresség. Nem véletlenül tömtem tele virágokkal a klubhelyiségünket és a hálókörletünket. Kellett oda valami normális élet, így is éppen elég depresszív volt minden mardekáros.
Szerettem a Gyógynövénytant, és nem csak azért, mert Lancaster tartotta, aki még most is szexi volt és minden, hanem mert összefüggött szorosan a Bájitaltannal is. Szerettem, hogy így egymásra épült a két tárgy, mintha csak testvérek lettek volna. Nem iagzán hozott úgy zavarba az órákon való részvétel, mint kellett volna, pedig egy párszor csókolóztunk is, párszor, sokszor. Köhém, aztán kiderült, hogy volt egy felesége és egy lánya. Én meg nem akartam széttúrni egy házasságot, csak mert tökre belezúgtam, tisztességes voltam, meg hát... khm. De most már más nő voltam, mint akkor, éppen lefoglalta a gondolataimat valaki más.
Megálltunk a kunyhó melletti kis zöldellő részen, és vártam, hogy kezdődjön az óra. Alec és Leoék környékére mentem, hogy feldobjam az életüket ezen a csodás napfényes reggelen az én sziporkázó, istennői lényemmel.
- Remélem hiányoltatok - kacsintottam rájuk.
- Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje - magyarázta én meg kicsit elhúztam a számat. Gondoltam megnézünk mindenféle bibózó növyént, de megint túrhattuk a földet. legalább katunk kesztyűt. Utáltam mocskos lenni, fel is húztam őket.
Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk - osztotta ki a feladatot én meg beálltam a többiek mögé a sorba.
- Hagyjatok nekem levendulát légyszi - dünnyögtem, majd a kezembe vettem a növényt, ha rám került a sor, és le is térdeltem a földre kissé kényeskedő, hercegnős mozdulatokkal igazgattam meg magam körül a talárt és a szoknyámat is, majd elkezdtem ásni a növénynek a helyet. Igyekeztem kellően stréberesen csinálni, bár arra ügyeltem, hogy ne legyek koszos, aztán felírtam rá a nevét is.
- Mikor elültetik a növényt, mondják el nekem, mivel van dolgunk és milyen bájital alapanyaga ez a növény. - Hangzott el a következő feladat, én meg komoly fejjel jelentkeztem, mert jókislány voltam, és ha szólítottak meg is kezdtem az én válaszomat.
- A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzettség, és 39 faja van, valamint számos hibrid fajtája is. Leggyakrabban a közönséges levendulát használják, ami itt is látható és ezt szokták egyszerűen levendulaként is emlegetni. Elnevezése a latin  latin lavare  vagy livere szóbór ered, melyek mosni-t vagy kékes színűt jelentenek. Egyébként invázós fajjá is válhat, mivel nagyon gyorsan terjed. Egyes országokban gyomnöványként tartják emiatt számon. Idegnyugtató és görcsoldó hatással bír, és alvászavarokra is szokták alkalmazni, na meg stresszoldásra is - Nem véletlenül üldöztem Alecet levendulás teával.
- A levendula megtalálható az Altatóitalban, a Tűzlehellet bájitalban, a Nyugtató elixírben és az Álmatlanság bájitaban is - mondtam majd elégedetten saját magammal be is fejeztem a mondandómat.

Gyógynövénytanóra

Simple casual
class theme

2004. 03. 29.

Mindenki

Jóval hét óra előtt ébredtem és miután letudtam a reggelimet még gyógynövénytan óra előtt elkészítettem a mágia történeti beadandómat, mert szerettem volna azt is letudni. A reggeli órákban a legaktívabb az agy, jobban is tudok ilyenkor koncentrálni és megtanultam olyan jól menedzselni az időmet, soha nem kellett kapkodnom. A hajamat is sikerült tökéletesen belőnöm, így sokakkal ellentétben frissen és elégedetten sétáltam ki a Hagrid kunyhója melletti kis kert felé. Narek és Fleming közelében érkeztem meg az órára, ahol a professzor úr már előkészítette a mai óra anyagát, ami jól láthatóan virágültetés lesz. Nagyot sóhajtva ráztam meg a fejem, de legalább annak örültem, hogy nem lesz túlzásba véve a száraz elméleti anyag, leginkább gyakorlati résszel foglalkozunk a mai órán. Az időjárás megfelelőnek volt mondható, igazi kviddics idő, ahogy szokták mondani, s bár erre gondolva eszembe jut a mardekár elleni csúfos vereség, kicsit elszorul a gyomrom és nem győztem Narek önelégült vigyorával szembesülni, minden találkozásunk alkalmával.  
- Remélem hiányoltatok – szólított meg végül, ahogy álltunk Fleminggel a ládákat vizslatva, mire csak elégedetlenül megráztam a fejem.
- Mondhatjuk. Idáig csend volt. – feleltem kurtán, majd hallgatva a professzor felvezetését az óra anyagát illetőleg, szépen sorba rendeződtünk.
- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. – magyarázta, mire én csak megrántottam a vállam és magam elé engedtem a túlságosan is lelkesen ugrándozó Nareket.
- Ha elalszom csak hagyjatok eldőlni, ez a föld olyan puhának tűnik – ismertem fel Wheeland hangját is a tömegben, ezer közül is felismerhető a lány, mindig nagy hanggal van, általában pedig nagyon lelkes és kíváncsi. Biztos nem aludt éjszaka.
- Ha elalszol, téged is elültetünk. – böktem oda neki, mikor én is sorra kerültem és magamhoz vettem az egyik csalánt a ládikából. Alulértékelt növény ez, mert mindenki félt tőle, a csípése égető volt és fájdalmas, emlékezteti a földi halandókat mulandóságukra és gyengeségükre, mégis ezer meg ezer hasznos dolog készíthető belőle, ha megfelelően kezelik. Magamhoz vettem a kesztyűimet, amit kiosztott a professzor, majd úgy gondoltam, próbálok minél messzebb kerülni a többiektől, hogy ne zavarjanak, a sort azonban megpróbáltam tartani. Nem volt túl bonyolult maga a csalán elültetése, igénytelen növény, arra kellett csak figyelnem, hogy a kert árnyékosabb helyére ültetem, úgy, hogy lehetőleg a nap további részében se kapjon túl sok fényt. Kesztyűn keresztül is sikerült megcsípnie, de csak egy helyen, ami nem volt vészes, tekintve, rosszabbul is járhattam volna, mindenesetre hangot nem adtam az elégedetlenségemnek. Szépen rákanyarítottam a nevemet a címkéjére, majd mikor rám került a sor, bemutattam a nem túl izgalmas növényemet.
- A csalán, más ismertebb nevein, szúrós csalán, Urtica diocia vagy égő mogyoró, a levelein növő szúrós szőrökről ismert, széles körben elterjedt növény, mely leveleinek érintése égő, kellemetlen csípést és viszkető hólyagokat hagynak maga után. Bárhol megterem, kertben, vadonban, az árnyékos helyet kedvelő, ritkán termesztett növény. – magyaráztam, ahogy ránéztem szegényke kis csalánra. Valahogy saját sanyarú kis életem jutott eszembe róla. - Szárított csalánt használnak a Ragya eltüntető és a hajszín változtató bájitalhoz. Ezeken felül a csalán olyan italok fő összetevője varázshasználók körében, mint a csalánbor és a csalántea. A régi időkben csalánból levest is készítettek a nemesebb családok, mert állítólag javította a haj fényességét és tartását. – végeztem minden tudásom ismertetését a növényről, majd odaálltam a már végzett diákok mellé.

Na füvezzünk
~ 2004. március 29. ~


(GyT)

Álmosan mentem a Gyógynövéntanra, félig még az egyik szemem is csukva volt, úgy hunyorogtam a nap pofájába. Gonoszul röhögött rajtam, meg a többi félkómában lévő diákokon, miközben a törpe alakját keresgéltem a tömegben. Nem volt nehéz kiszúrni, bár mostanában sok alacsonynövésű tag volt a Mardekárban. Lola meg Nora nem voltak valami kilóméter hosszúak, felfelé. Modnjuk széltében sem. Alfról nem is beszélve. Komolyan már vártam mikor kapja el őket a szél, hogy tegyenek egy kört a birtok körül. Még Hansel csak elment egy emberszabásúnak, a méreteivel. Mármint a testi méreteivel. Jó, ez rohadt vicces, fel is röhögtem magamban. A hajamba túrva ugrottam Alf mellé, hogy egy kicsit ráijesszek, ezen az álmos és kellemetlen tavaszi reggelen. Este sokat próbáltunk Charlie-ékkal, és kicsit idegesített, hogy egyedül én voltam még benne úgy, hogy kötött volt a helyzetem. Jó volt zenélni, bírtam, és már jobban pengettem azt a régi basszus gitáromat is. Alftól meg nem is kaptam újat, nyeh.
- Buuuuh - rikkantottam az arcába, és rá is vigyorogtam, miközben közeledtünk Hagrid kunyhója mellé. Bírtam az órát, fasza volt a növényekkel foglalkozni, mondjuk apám meg növénybiológus, és az otthonunk tele van virágokkal meg mindenféle ritka izékkel, amiket nagyon kutatnia kell otthon. A prfog meg egy arc, amilyen finnyás volt, olyan szórakoztató, főleg amikor kiborítottam. Höhö.
- Már vártam, hogy lássam a morcos képedet - borzoltam meg a haját, ha kiakadt, ha nem, majd megálltam vele és a többiekkel a prof előtt. Biccentettem az ismerős fejeknek is.
- Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje - magyarázta én meg csak felhorkantottam, és halkan megzsólaltam.
- Miért nem hangzik meglepőnek - dünnyögtem, és már vártam, hogy én is a kezembe kapjak egy dugható növényt. Vagyis hogy ültethetőt. Inkább ezt nem is mondtam ki hangosan, de magamban kurvajót röhögtem ezen. Beálltunk egymás mögé, én meg nem tudtam megállni, hogy ezt szó nélkül hagyjam, így kezemet a szám elé emelve elkiáltottam magamat:
- Figyelem, figyelem, hölgyeim és uhraim, a kilenc és háromnegyedik vágányról harmatosan a Roxfort expressz elindul. Késők reklamációját nem fogadjuk el, keljenek fel hajnalban.  TYÜTYŰŰ, SIHUHUHU - immitáltam a mozdonyok hangjait, majd egy laza, katonás tisztelgéssel a prfora vigyorogtam és elvettem a macskagyökeret. Azért leültem ám ültetni, még komolyan is véve egy minimális szinten. Jövőre RAVASZ meg satöbbi, úgyhogy nem árt, ha az ember legalább abból nem húzzák meg.
Amikor rámkerült a sok a többiek után megköszörültem a torkom és megszólaltam:
- Tamtamtaaam, ez itt a macskagyökérfű, második nevén valeriana. bírja a nyirkos talajt, és ezért képes akár egy és fél méter magasra is megnőni. Május-június a virágázsa. A macskák rohadtul fel tudnak rá izgulni, bírják a növény barna gyökértörzsét, melynek erős illata van. Szeretnek hozzádörgölőzni, és van amelyik macska totál ráfügg, és megeszik a gyökerét. Az Élőhalál esszenciájának az  Élet elixírjének egyik alapanyaga. Stresszoldásra, és idegesség ellen is szokták alkalmazni, valamint álmatlanság és migrén ellen is szokás teaként fogyasztani - fejeztem be a mondandómat, miután felcímkéztem és elástam a növényemet.

[Gyógynövénytan]

Gyógynövénytan


2004. március 29.

Szerettem a kora reggeleket, a napsütést. Valahogy a napnak ebben a szakában éreztem egyedül úgy, hogy van energiám. Délutánra sokszor elfáradtam, nehezen vonszoltam le magam a vacsorára. De ez csak a bájitalaim mellékhatása volt. Néha jobban megviselt, máskor pedig meg sem éreztem. Utáltam, ilyen gyenge lenni, csak Hillnek mutattam meg ezt az oldalam. Most persze, ahogy haladtam a többi mardekárossal együtt lefelé, nem láttam őt sehol sem. Az sem lepett volna meg, ha egyszerűen elfelejtette volna az órát... nem mintha olyan sok alkalommal lettünk volna egy helyen, de most azért kicsit fájt volna a dolog.
Hát nem felejtette el.
Mindezt abból tudtam meg, hogy egyenesen az arcomba ugrott és a képembe üvöltött: - Buuuuh.
Nem válaszoltam, csak megforgattam a szemeimet és haladtam tovább. sokszor kívántam azt, hogy viselkedjen kevésbé gázul... mindenki minket bámult miatta és még csak fel sem tűnt neki. Néha szerettem volna, ha csak csendben elvagyunk egymás mellett. Nekem az volt a pihentető.
- Már vártam, hogy lássam a morcos képedet - borzolta meg a hajamat, amire elfintorodtam.
- Mi bajod van már kora reggel.... - nyafogtam és megpróbáltam visszaigazítani a szépen fésült hajamat. Még sem húzódtam el mellőle. A többiek mögött megállva ácsorogtam mellette és kicsit megérintettem a kezét, összefűztem az ujjainkat. A talártól úgysem látszott igazán. Csak jó volt vele lenni. Olyan kevés időnk van egymásra.
- Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk. - magyarázta professzor, én pedig beálltam Hill elé. Eddigre már persze elengedtem a kezét... szerencsére. Mert természetesen most kellett annyira megőrülnie, hogy legszívesebben letagadtam volna az ismerettségünket.
- Nem lehetnél egy tanóra erejéig valaki más...? - kérdeztem fojtott hangon.
A sárkánybőr kesztyűben el mertem venni a csalánt. Tuti biztos voltam benne, hogy azt úgysem választaná senki más, pedig érdekes növény. Hill mellett sokat tanultam a növényekről, azt hiszem kedveli őket... bizonyára az apja miatt. Én pedig nem bántam, mégis csak medimágus akartam lenni.
Némán ültettem, próbáltam nem varázslatot használni. Végül is a talárom le lehet tisztítani és nem akartam még véletlenül sem kárt tenni a gyökerekben, ahogy a földbe kerül. Meglepően sokan választották a csalánt, ezt csak aközben vettem észre, hogy már a professzor elkezdte körbejárni a társaságot.
- A csalán szárított formában a Duzzanat Oldó egyik legfontosabb alapanyaga. - Mondtam, mikor rám került a sor. Talán már elhangzott korábban, de akkor is normálisan akartam nyilatkozni róla. - A főzetbe a család mellett denevérlép és gömbhal szem is kell. Ugyanakkor a csalán nem csak bájitalalapanyag, például levesekbe is szokták tenni. Fogyasztása fényessé teszi a hajat, illetve annak növekedésében is segít.

gyógynövénytan
▪ 2004. március 29. ▪

Prof & a többiek

Csak a szokásos lazasággal sétáltam el Narek és Fleming mellett, ahogy a tömeg szép lassan vonult a virágágyások felé. Nem sok kedvem volt a mai naphoz, igazából nem volt nagyon olyan, akivel lógnék. Mostanában minden olyan furcsán rosszkedvű volt... talán azért, mert Smith-szel is folyamatosan fasírtban voltunk. Akárhányszor ki akartam engesztelni, amiért rosszul tanultam csak morgolódott összevissza. Nem tudtam megfelelni neki többé.
Irigykedve bámultam Hillre és Baldronra, amiért ők ketten együtt lehetnek. Nekem nem volt ekkora szerencsém... túl sok volt a titok és az már kezdett egyenesen terhessé válni. Már Fleming így is rájött, a húgomnak és Jaynek meg én mondtam el. Csak idő kérdése volt, hogy előbb-utóbb ez az egész terhessé váljon.
Megálltam valahol hátul, ahonnan nem látott senki és belenyúlva a talárzsebembe elővette megy kis reggeli maradékot. A szalvétába csomagolt piritós kifejezetten jól esett, hiszen a nagy rohanásban csak egy teát ittam, bár az is inkább tej volt az ügyetlen, vak méricskélésnek köszönhetően.
-  Jó reggelt mindenkinek! Ahogy látják, elérkezett a tavasz, a kertek rendbetételének ideje. - Szólalt meg szigorú stílusban Lancaster. Hát nem tudtam ezzel azonosulni. Lelkes sem voltam, de túl koncentrált sem, pedig eltökélt szándékom volt, ha végzettségem nem is lesz, legalább segítsek valahogy Smith-nek. Talán nyithatnánk egy kis patikát közösen.
- Ahogy látják ezt a ládát palántákat fogunk ültetni. Mindegyik más. Ez itt egy kis levendula, az ott egy kis sisakvirág, na meg van macskagyökérfű is. Ó és persze a csalán! Azzal bánjanak fokozott óvatossággal, elég kellemetlen hólyagokat tud okozni! - Folytatta Lancaster, miközben én nagy nehezen lenyeltem az utolsó falat kenyeret. Még meg is töröltem a számat a szalvétával, hogy azt visszagyűrjem a zsebembe. Aztán persze beletöröltem a kezem a talárba és már mentem is a felszólításra: - Álljanak fel egymás mögé egy hosszú oszlopba! Aztán egyesével válasszanak maguknak egy növényt. Ezt el kell ültetni a felásott földbe, de úgy, hogy szép egyenesen álljanak a sorok! Ezután címkézzék fel saját növényüket, hogy a félév hátralévő részében tudjuk, mivel van dolgunk.
A csalán elég népszerűnek tűnt, el is fogyott, mire a sor végén odaértem. Ezért egy levendulát vettem el. Az elég könnyű volt, ráadásul nem is okozott hólyagokat, ha véletlenül hozzám ér, bár a professzor gondoskodott a megfelelő védőfelszerelésről. A kesztyűben, kis lapáttal a kezemben sétáltam az ágyásokhoz és figyelve a többiek munkájára, én is igyekeztem egy sorba tenni a többiekkel.
Csendes voltam. Tényleg nem sok kedvem volt az órához. Adjon pontot és hagyjon visszamenni a kastélyba. Nem olyan nagy kérés.
- Levendula. A legtöbb altatással és megnyugtatással kapcsolatos bájital alapja. - Magyaráztam, mikor végre betettem a kis jelzőtáblát is a földbe a növény mellé. - A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozik. Évelő, egy évtől akár néhány évig terjedhet az élete... és ennyi. - Sóhajtottam fáradtan. - Elnézést professzor, elfáradtam. - Tettem hozzá.

Gyógynövénytan óra



2004. március 29.

A Gyógynövénytan órát szerettem. Nem volt túl veszélyes a tananyag - habár a növények néha egészen veszélyesek tudtak lenni -, és a professzor sem volt egy vérengző vadállat, úgyhogy jókedvűen sétáltam az üvegházak felé. Ott már kisebb csoportokban álltak az emberek, és várták, hogy bemehessünk.
A gyógynövénytan pont egy olyan óra volt, ahol beszélgetni is lehetett, mindenki lazán vette. Oda is léptem Eloise-hoz és Isabelle-hez, akik szintén az üvegház előtt vártak, beszéltünk pár szót, de aztán a munka kezdetekor már elkeveredtünk egymástól. A feladat egyszerű volt, ültetni kellett. A trágyás napok után ez igazán felemelő volt: nem büdös földben kellett kaparni, hanem abban a kellemes, nedves földben, aminek a jellegzetes tavasz illata volt.
Lehetett választani, ki melyik virágot szerette volna ültetni, én a sisakvirágot választottam. Tetszett a színe, hasznos is volt, és egész sok mindent tudtam róla. Ez pont jó lesz a mai feladathoz.
Hogy, hogy nem, Nora Narek mellé keveredtem a virágágyásoknál, de próbáltam nem foglalkozni azzal, hogy mennyire tudálékos próbál lenni. Annyira magolósnak tűntek a válaszai, mint aki mindent betanul, de vajon tényleg alkalmazni is tudta volna az összes tudását? Inkább próbáltam elterelni a figyelmemet az ültetésre, és amikor odalépett mellém Lancester professzor, abbahagytam az ültetést, felnéztem rá, és elmondtam, én melyik virágot választottam.
-Én a sisakvirágot ültetem el. Mindenki a legfontosabb felhasználását ismeri, a farkasölőfű-főzet egyik legalapvetőbb alapanyaga, viszont alkalmazzák az ébrentartó bájitalok alapanyagaként is. A sisakvirág egyébként egy mérgező növény, ezért óvatosan kell bánni vele, és ezért kell a virágágyások szélére ültetni. De a levendula mellé - mutatok Nora ágyására - mehet, mert a levendula egy nagyon ellenálló növény, és az erős illatával és olajával tudja semlegesíteni a sisakvirág mérgét. A sisakvirágnak fájdalomcsillapító hatása is van, emellett a szívritmust is csökkenteni tudja.
Érdeklődve nézek Lancester professzorra, hogy szeretne-e még hallani valamit a növényemről, vagy elégedett a válaszommal, amit meglehetősen kimerítőnek találtam.

[BÁJITALTAN]

BÁJITALTAN

2004. március 29.
to: mindenki

outfit: egyenruha  ♦  zene: Mandrakes

Álmosan pislogva bámultam magam elé a Gyógynövénykert mellett ácsorogva. A hatalmas ládákban mindenféle növénypalánta volt, de fel sem fogtam igazán. Még mindig álmos voltam, hiszen egész éjszaka azért tanultam, hogy Smith a mai Bájitaltanon ne büntessen meg megint vagy szidjon le. Képtelen voltam annak az embernek bizonyítani, pedig még a titkát is megőriztem.
Beletúrtam a hajamba, ahogy megérkezett Flint is. Aztán persze Nora törte meg a csendet. 
- Eddig nyitott szemmel aludtam... - dünnyögtem magam elé, de szavaim hatalmas ásításban végződtek. Annyira nagyban, hogy alig hallottam meg azt, amit Lancaster professzor mondott.
Norát követve soroltam be és vettem el egy növényt csak úgy véletlenül. Macskagyökérfű. Felismertem az alapján, amit Bájitaltanra magoltam.
A ketyűt felhúztam a kezemre, aztán Nora közelében maradva igyekeztem ásni.
- Sikerült megszerezned a levendulát? - kérdeztem csendesen. Közben nem tétlenkedtem. A lapáttal gyorsan ástam, úgy, hogy körülöttem senki se legyen sáros. Csupán addig nem figyeltem, míg nem ásítottam újra és újra.
- Nekem macskagyökér jutott. -  Mutattam meg neki a kis cserepet. Az ásást tovább folytattam közben, de ahogy elnéztem a fáradtságom ellenére is csak a saját cipőmre sikerült kisebb adag földet lapátolni. Egy rántással kiszedtem a kis cserépből a növényt, aztán átemeltem a kis gödörbe. Aztán betemettem, de addigra már elég közel volt Lancaster.
Nem volt persze senkinek sem meglepő, hogy ezen az órán sem teljesítek éppen jól. Már több tanár előtt is lejárattam idén magam. Először Brown professzor küldött a gyengélkedőbe, aztán Smith is. Nem hiányzott a sorból még Lancaster is. Szerettem a gyógynövényeket, még akkor is, ha néha veszélyesek voltak. Mégsem egy átokkal kellett megbírkózni ilyenkor.
- A macskagyökér az Élő Halál Esszenciájának az egyik alapanyaga. Ezen kívül nyugtató, feszültségoldó bájitalok alapanyaga is, hatását már az ókorban is felfedezték. Attól kezdve alkalmazták a ma ismert főzetek elődeiben is- magyaráztam. Eddigre már persze elég bágyadt voltam, hogy ne jusson eszembe minden.

[⌘ Gyógynövénytan ⌘]

⌘ Gyógynövénytan ⌘

☾ 2004. 03. 29. ☽

partner : Mindenki

Miközben mentem le gyógynövénytanra éreztem,hogy egyre csukódnak le a szemeim, és úgy haladok a lépcsőkön. Persze most kora reggel kellet szeszélyesnek lenniük mert az egyik lépcső éppen akkor indult meg velem mikor a közepén voltam, hirtelen megkapaszkodtam a szélébe és vártam hova vezet, ahogy megállt gyorsan leszaladtam róla.
- Ez komoly éppen gyógynövénytanra megyek.- veszekedtem a lépcsővel miután leszálltam, sietős léptekkel elindultam a folyosón, mert amelyik lépcsőn jöttem nem hiszem, hogy vissza fordult volna a kedvemért.  Körülnéztem, nem az a hely volt ahova készültem, de nem volt mit tenni neki indultam keresni egy másik lépcsőt. Lépkedek a folyosón ami szerintem a keleti szárny felé vezet, így reggel kómásan nehezen felismertem az egyik termünket.
- Nagy bajba leszek ha nem érek le gyógynövénytanra..- motyogtam magamnak - Még reggelizni se tudtam, lehet ennél jobb a nap?- BEfordultam a sarkon és szerencsére ott volt előttem  a megváltó lépcsősor, igy lelassítottam mert már tuti oda érek. Még lenne 2 lépcsőforduló mikor a mellettem lévő ablakon kinéztem és láttam, hogy túl sok siák van már ott. Gyorsan lefuttam majd kifutottam a hosszú folyosón le a parton. Már tuti elkezdődött az óra, a hülye lépcső...
Megláttam, hogy a testvérem is ott van és már épp célba értem volna mikor kicsit megcsúsztam és elvesztettem az egyensúlyom és az épp pirítós kenyeret eszegető báttyámnak csúsztam, szerencsére nem döltünk fel..
- Bocsiii- Kértem bocsánatot kissé zavartan a bátyámtól. Nem szoktam ennyire szétszórt lenni, de ez nem az én napom. Felnéztem már, mindenkinél kesztyű volt és éppen magyarázott valamiről a professzor. Ha megállt és megkérdezte, hogy miért késtem akkor a válaszomat egy kicsit kipirúlva a futástól zavartan mondtam el
-E..elnézést a késésért, de elmozdult az egyik lépcső mikor jöttem le és újra kellet terveznem az utat, és nincs rajtam óra, pedig esküszöm időben indultam el...- csak felkelni volt nehéz. Viszont ha nem törődött vele a professzor akkor csak csendben meghúztam magam és hallgattam a feladatot amit menetközben nagyjából összetettem.
Elvettem egy levendulát, mert azt talán ma nem nyirom ki. Ha nem lenne ennyire balszerencsém ma tuti egy csalánt vettem, volna, de örültem a levendulának nagyon szeretem az illatát. Kerestem a kertben neki egy napsütötte helyet és a sort tartva csendesen elkezdtem elültetni, közben gondolkodtam, hogy mit mondjak róla. Sikeresen nyugtáztam, hogy a levendulában és az óra hátralevő részében semmi kárt nem tettem. Miután felcimkéztem a levendulámat ránéztem Lancaster professzora és belekezdtem a feladatba.
- Levendulát vettem magamhoz. A levendula a nyugtató, altató hatása miatt az altatószerben, és egyéb nyugtató hatású bájitalban is megtalálhatóak.- Hirtelen nem jutott eszembe több bájital, remélem meg elégszik a professzor ezzel az eggyel is.

Gyógynövénytan óra


2004. március 29.
Mindenki

Végig nézve a megérkező diákseregen egyértelmű volt, ki, milyen hangulattal indult neki a mai ültetésnek. Mr. le Fay példának okáért a hátsósorban bujkálva evett, mintha most akarná bepótolni a lekésett reggelit. Szokás szerint Miss Narek lelkesnek tűnt, annak ellenére, hogy nem akarta bepiszkolni a kezét. Kicsit magamra emlékeztetett, hiszen én sem szerettem, ha földes lesz a ruhám, ám a végeredmény mindig szívet melengető volt.
Ahogy a csoport dolgozni kezdett, szép lassan megindultam a veteményes sorai között. Elsőként Miss Narek végzett a feladattal, így megálltam előtte.
- A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzettség, és 39 faja van, valamint számos hibrid fajtája is. Leggyakrabban a közönséges levendulát használják, ami itt is látható és ezt szokták egyszerűen levendulaként is emlegetni. Elnevezése a latin  latin lavare  vagy livere szóbór ered, melyek mosni-t vagy kékes színűt jelentenek. Egyébként invázós fajjá is válhat, mivel nagyon gyorsan terjed. Egyes országokban gyomnöványként tartják emiatt számon. Idegnyugtató és görcsoldó hatással bír, és alvászavarokra is szokták alkalmazni, na meg stresszoldásra is - hadarta el a tudnivalókat a lilavirágos növényről. Lassan bólintottam. - A levendula megtalálható az Altatóitalban, a Tűzlehellet bájitalban, a Nyugtató elixírben és az Álmatlanság bájitaban is.
- Remek Miss Narek. A munkáját elnézve javaslom, hogy legközelebb hozzon magával egy munkatalárt, ami megvédi a kosztól. - Tettem hozzá. - Három pont a Mardekárnak.
Tovább álltam. Miss Wheeland következett, bár bevallom, kicsit féltem a szétszórt hozzászólása miatt, hogy mi fogad majd. Elve úgy kezdte az órát, hogy belém sétált, de nem tettem szóvá.
- Miss Wheelend. Gyógynövénytanon meglepő módon növényekkel foglalkozunk. Engem a pontos fajtája érdekel. Kérem szedje össze magát! Hogy segítsek ebben, házi feladatként írhat egy dolgozatot a macskagyökérről. - Sóhajtottam fel az ég felé emelve a tekintetem, még meg is ráztam a fejemet. - Két pont a Hugrabugtól, hogy motiváljam a koncentrációra! - Léptem el a lánytól. Mr. Flint volt a következő. A csalán érdekes választás volt és reméltem, fel is ismerte, nem csak "növénynek" nevezte, véletlenül eltalálva, mégis mire jó.
- Remek, Mr. Flint. Három pont a Hollóhátnak. - Bólintottam. - De gyanítom nem Leonard Flintnek hívják a növényt. Javítsa át csalánra! Köszönöm. - Sétáltam odébb, a következő Hollóhátashoz, Miss Hardinghoz.
- Remek. Mutassa a kezeit! - Kértem és elővettem a zsebemből egy tégelynyi nyugtatókenőcsöt. Ha megmutatta, óvatosan bekentem vele a hólyagokat. - Kérem, következő alkalomra olvassa el a csalángondozásról szóló fejezetet a tankönyvben. Itt le van írva, hogyan kell pontosan bánni a csalánnal!
Tovább haladtam és ezúttal az égővörös tincsek alá bújt Mr. Hillhez érkeztem. Tehetséges fiú volt, ám legalább annyira szétszórt, mint a Wheeland lány volt.
- Tamtamtaaam, ez itt a macskagyökérfű, második nevén valeriana. bírja a nyirkos talajt, és ezért képes akár egy és fél méter magasra is megnőni. Május-június a virágázsa. A macskák rohadtul fel tudnak rá izgulni, bírják a növény barna gyökértörzsét, melynek erős illata van. Szeretnek hozzádörgölőzni, és van amelyik macska totál ráfügg, és megeszik a gyökerét. Az Élőhalál esszenciájának az  Élet elixírjének egyik alapanyaga. Stresszoldásra, és idegesség ellen is szokták alkalmazni, valamint álmatlanság és migrén ellen is szokás teaként fogyasztani - mondta. Szokás szerint nem éppen komolyan vehető stílusban adta elő magát.
- Mr. Hill. Az évfolyamon maga az egyik legtehetségesebb varázslónövendék Gyógynövénytan tekintetében. Miért nem tud egy kicsit komolyabb lenni? - kérdeztem tőle ciccegő hangot hallatva és megrázva a fejemet. - Öt pont a Griffendélnek.
Tovább léptem. Mr. Baldron következett, akinek romantikus kapcsolata az előbbi tanulóval már kezdett túl intenzív lenni. Hát igen. Egyre inkább szükséges volt az a felvilágosító foglalkozás, amit már hónapok óta terveztünk a tanáriban megszervezni.
- Köszönöm, Mr. Baldron, hogy megemlítette a kimaradt adatokat. Egy kicsit részletesebben is elmerülhetne a csalán megismerésében. - Állatam tovább végül. Nem lelkesedtem túlzottan a le Fay fiú vallatásáért... semmi jóra nem számítottam, bár az én órámon legalább megjelent. Az evésért már nem is kárhoztattam, legalább nem ájult el alacsony vércukorszint miatt.
- Mégis miben fáradt el, Mr. le Fay? - kérdeztem kicsit felháborodva. - Felébredt és elásott egy növényt. Melyik része volt a megterhelő? Szedje össze magát, fiam, mert ennek csak rossz vége lehet hosszútávon. - Neki is csak egy fejrázást adtam a végére. - Azonban látom, hogy próbálkozik. Ezt két ponttal jutalmazom. Kérek egy házidolgozatot a levenduláról holnap délutánra!
Miss McCarthy következett. A lány sisakvirágot választott. Alaposan, gondosan ültette el.
- Igazán hasznos növény. - Bólintottam a szavaira. Jó volt látni, hogy valaki rendesen készül. - Három pont a Griffendélnek. Kérem egy táblával jelölje meg, milyen virágot ültetett, ahogy azt az óra elején kértem!
Ezután sétáltam tovább. Mr. Fleming közeledett, aki mostanában meglehetős ügyetlen volt. Mindenki tudta persze a tanári karban, hogy az apja vérfarkas. Ha más nem, ez már elég indok arra, hogy valaki szétszórt és ijedt legyen, ám a fiú jövőjét igenis pátyolgatnunk kellett.
- Nos. Ez így igaz, de ennél azért többet is tudunk róla. Két pont a Griffendélenk, és Fleming, magától is kérek egy dolgozatot a növényről.
Miss le Fay következett. Nagyra tartottam a lányt, hiszen kora ellenére úgy látszott komolyan veszi a tanulmányait, ma azonban kissé szétszórtnak tűnt. Remélhetőleg ez nem a Florian le Fay-féle mellékhatás, amit ráragaszt a környezetére.
- Miss le Fay. A bátyja példáját óhajtaj követni? -  kérdeztem felháborodva. - Többet várok magától. Büntetésből egy házidolgozatot kérek a levenduláról holnapra az asztalomra. - Jelentettem ki mérgesen. - Csak azért nem vonok le pontot, mert helyesen címkézte fel a levendulát.
Ezt követően az órát lezártam és készen álltam, hogy elpakoljak az elcsoszogó diáksereg után.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!