Mézesfalás látogató csapatépítés

Mézesfalás



2004. május 6.

Kóstoló
▪ 2004. május 6. ▪

Mindenki


outfit

Május ellenére, idefent, északon egészen kellemetlenül hűvös szellő tudott fújni. Kabátot kellett húzni, de még úgyis éreztem a csontig hatoló hideget. Felettük nehéznek tűnő, fekete felhők gyűltek. Felettünk, bizony. A csapat egy részével, akik a Mézesfalásba hétvégére rendezett édességkótsolóra jöttek, már a kastélyból közösen indultunk el, mások viszont csak ott csatlakoznak be. Talán előtte más dolguk is volt? Nem kérdezgettem, nem voltam én csapatvezető, csak felvetettem, hogy menjünk el közösen - szigorúan Fleming nélkül.
A kezemben volt a Mézesfalás szórólapja, amit valakitől épp a kastélyból kilépve kölcsönöztem. Rajta kész lista volt az újdonságokról és a szokásos édességekről. A háttérben pedig cukorkák csillogó csomagolású képe táncolt. Ha még illatos is lett volna, tuti megkordul a gyomrom... vagy Monstroé. Nem si figyeltem, hogy a mardekáros már a kapuban becsatlakozott-e a társasághoz, vagy éppen odalent vár-e minket.
Na szóval volt azon a listán krémes nugát, Drubli, fogselyemcukor, Mirelit Egér, Csokipocak. Egyszóval azok a dolgok, amiket mindenki imádott eleve, de akadtak újdonságok is. Verica híres cukrászdájából lesznek sütemények: citromos piskóta, karamellás muffin, amik bizonyára egészen eltérnek a mugli édességektől egyszerű nevük ellenére.
- Ugye nálad van pénz...? - súgtam oda csendesen Jaynek. Akármennyi időt is lehetek Smith-szel, tőle sosem mernék zsebpént kérni, főleg nem édességre. Csak elkezdene ordítania, hogy inkább tanulnom kéne evés helyett.
Kicsit a csoportunk elé sétáltam, feléjük fordultam, mielőtt odaértünk volna a rövidke sétaút végén Roxmortsba, a Három Seprűhöz.
- Kik csatlakoznak be ott az édességboltnál? Valaki tudja?- kérdeztem, de valójában már ott is voltunk. Az üzlet előtt is már kész kipakolás volt a színes, lebegő, éneklő édességekből. Egy rózsaszín hajú boszorkány azonnal parányi csokikóstolót tolt az arcunkba. Én pedig elvettem. Alig, hogy bekaptam erős, chillis ízt éreztem belekeveredni a csokiba, a fülemből pedig gőz szállt. - Jaj.

Citromos süti

2004. május 6.

Just Simple
♫ Music ♫

To all, and nobody

"Furcsa dolog az akarat,
kell, szükséges, igénylem
ilyet csak az akarhat,
aki mindent megkapott már az életben."

Citromos sütemény. Citromos sütemény. Semmi más nem érdekel. A kapuban állva megvártam, míg mindenki elindul Roxmortsba, remélve, hogy senki nem keresi a társaságom. Meglapultam az ajtóban és figyeltem, ahogy a többiek párokba és klikkekbe rendeződve indulnak el a kövezett úton. Eközben én undorodva néztem a bájcsevegésüket és a nevetgéléseiket és, hogy erőt vegyek magamon a tömegiszonyom leküzdésére, újra és újra a papírra vetettem tekintetem. Citromos sütemény. Citromos buborka. Külső rétege könnyű piskóta lime krém töltelékkel a közepén pedig olyan fanyar citromos drazsével, ami összehúzza az ember arcát, akár egy mazsoláét. Meg kell kóstolnom. Ezért indulok útnak, de megvárom, hogy a többiek kellő távolságban legyenek, majd ha már nem látok senkit, elindulok. Remélem senki sem örvendeztet meg a társaságával az ajtó mögül kiugorva.
Pénzt az volt nálam dögivel, bár én csak pár zacskó ilyen buborkát akarok venni, más nem érdekel és nem is kívánom megvenni az egész boltot, nem vagyok édesszájú, csak a citromos édességek érdekelnek.
Odaérve az üzlethez tisztes távolból figyeltem a kirakatban lévő akciót hirdető plakátot, ami a kezemben lévő papíron is szerepelt. Hunyorogva figyeltem ahogy a Le Fay gyerek összehívja a csoportot, mintha nyugdíjas nyaraláson lennénk és meg akarná számolni, nem-e elkóborolt egy szenilis papó a strand irányába felfedezni azt, amire már nem képes.
Láttam, ahogy bekap egy csokit és füst száll alá a füléből, valószínűleg füstös vagy chilis volt, na abból, köszönöm nem kérek, bár lehet ő is csak a vicc kedvéért nyomott be egyet, vagy nem tudta mivel van dolga. Megráztam a fejem nemtetszésemet jelezve ezzel, bár leginkább magamnak, persze, ha mégis velem tartott valaki az út alatt, akkor ők láthatták abszolút negatív hangulatom eredményének megnyilvánulását.
- Csak menjünk be. – morogtam alig hallhatóan, ahogy a legtöbb gyerek már rontott is be az üzletbe, míg a mi csoportunk még mindig a kirakatot nyalogatta.

Egy fánktasztikus nap

Hiába járok már ide majdnem egy teljes éve, még mindig nem érzem azt, hogy találtam volna valakit Amber helyett. Azt hiszem, nem is nagyon fogom tudni pótolni őt soha. Dolgozom az ügyön, és igyekszem elvegyülni, mindenhol ott lenni, ami érdekes lehet.
Most épp egy édességkóstolóra megyek néhány diákkal. Na jó, most nem is a társaság a lényeg, hanem az ÉDESSÉG. Ami jöhet bárhol és bármikor.
Remélem, lesz fánk. Valahogy azt látom, hogy az angolok nem annyira fánkos nép, pedig ha tudnák, milyen fantasztikus tud lenni! Néha a suliban sikerül elcsípni, de eléggé ritkán van. Szerencsére, ha hazamegyek, akkor otthon Anyu szokott csinálni, de addig is be kell érnem azzal a havi 1-2 alkalommal, ami a suliban van. Eddig még eszembe sem jutott, hogy megnézzem, a Mézesfalásban van-e. Persze itt minden is van, ami varázsvilágból származó édesség vagy desszert. Én meg mit akarok az amcsi (mugli?) fánkommal ugyebár.
Hoztam magammal némi pénzt, de jó lenne nem elverni mindet, mivel kaján kívül csomó hasznos dologra is elkölthetem. Muszáj lesz visszafognom magam.
Odaérek a csoporthoz, akik az épületen kívül várakoznak, mintha egy osztálykiránduláson lennénk.
- Hahó! – köszöntöm a többieket halványan elmosolyodva. Úgy látom, hogy faarcú fiúkból nem lesz hiány ezúttal sem. Ilyenkor igazán magukra erőltethetnének némi boldogság-szerűséget, hiszen édességet enni jó!
Nyálamat csorgatva bámulom a kirakatot. Na jó, Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsén kívül jöhet BÁRMI.
A kirakatnál megpillantom az egyik faarcú egyént, vidáman megszólítom, hátha valami ragad rá az én jókedvemből.
- Szia Leo, mi van, citromba haraptál? – haha, szerintem ő akkor pont mosolyogna. Vagy mégsem? Vajon tudja, hogyan kell? – Jöttem fánkot enni. Meg minden egyebet – közlöm vigyorogva, bár tökre nem kérdezte senki. Voltak ott már néhányan körülöttünk, így lehet, hogy más is hallhatta, miféle tervekkel érkeztem.

S Ü T I Z Ő S  M Ó K A
to; Mindenki


2004. május 6.
Az ember sokféle dologból áll,
és egyik sem látható elsőre -
még rózsa is nőhet a betonból,
ha locsolod, s gondoskodsz felőle.

zenéd: Comptine d'Un Autre Été- Die fabelhafte Welt der Amélie Piano2 ● outfited: szokásos

Már egész korán lejöttem, mert az órám megállt. Teljesen elszomorodtam, hogy a szokásos javítgatások után se kelt új életre, pedig eddig lelkesen hitte magát főnixnek. Még elsőben kaptam, nagyon a szívemhez nőt, így kilépve a kedves bácsitól, sikeresen elejtek egy-két könnycseppet, míg a kezemben fogva nézem. Hát ennek annyi. Pedig sose éreztem, hogy annyira ragaszkodnék hozzá, volt hogy napokat volt a párnám alatt, csak mert levettem és elfelejtettem visszatenni, most mégis fáj és megvisel, hogy hordhatatlan, pedig a rajta lévő bőrszíj is látott már jobb napokat.
Persze túl sok időm nincs magamba roskadni, ahogy több hangot is hallok közeledni, összeszedem magam, de elnézve a Mézesfalás felé igyekvő társaságot, jócskán inába szál a bátorságom, és egyből nem gondolom ezt akkora ötletnek. De mit tehetnék, mondtam, hogy jövök, annak ellenére, hogy nagy részükkel talán még egyetlen szót se beszéltem. Hihi, mert amúgy be nem áll a szám. Sóhajtok, megtörlöm az arcom, bele a fehér pulcsim ujjába, és fel is hajtom mindkettőn, mert... nagy. Kivételesen kicsíptem magam, ami annyit tesz, hogy magamra aggattam a létező összes ékszerem, amit az idők során összeszedtem, és most nem csak úgy ímmel-ámmal fésülködtem meg, ahogy szoktam, mert teljesen mindegy a hajamnak.
- Sziasztok - köszönök egész hallható hangnemben, épp csak halványan elmosolyodok, ahhoz hogy körbe nézzek, kik is ők, már nincs bátorságom. A szemeim viszont felcsillannak mikor meglátok egy szimpi sütit, és lopok is egyet, hogy megkóstoljam. Csak reménykedem abban, hogy nem látszik, pár perccel ezelőtt még az egereket itattam.

[- Hellóka mindenkinek -]

♥ édes méreg ♥

(sugar rush)

pretty : legyen már jó idő ♥ vibe: I n t e r l u d e

2004. 05. 06.
p.s. mindenki

Annyira nem szerettem ezt ezekben a tavaszokban, hogy becsaptak. Utáltam, hogy becsapott az idő, olyan szépen sütött reggel a nap, hát most meg mintha mindjárt esne a hó. Mogorva, rusnya idő volt, de én aztán nem hagytam neki, hogy ez befolyásoljon. Gyönyörűen kiöltöztem, szépen megcsináltam a sminkemet is, ruhához illő, erős rúzs és a szokásos szemhéjfesték, cicaszem. Tökéletesnek kellett kinéznem. Ez csak egy kis tömeges édesség evés volt, én meg nem vihettem magammal Alecet. Amúgy se hiszem, hogy jönni akart volna, inkább ment táncolni. Lola meg kimaradt belőle, mert rámhagyta, hogy cukormérgezést kapjak. Na meg befogta Smith büntetőmunkára, úghogy kénytelen voltam egyedül menni, és a csodás jelenlétemmel feldobni a társaságot.
Összehúztam magamon a kabátomat, ahogyan kiléptem a suliból, és persze késésben a szépítkezés miatt, lemaradva a társaságtól követtem őket egészen a Mézesfalásig. Imádtam az édességeket, minden mennyiségben tudtam volna enni.  Dívás léptekkel érkeztem meg melléjük, és megálltam a csoportosulás közelében, miközben kihúztam magam.
- Hellóka mindenkinek - köszöntem nekik szép mosolyra húzva a számat, és megálltam nézelődni a kinti kirakatban. Mindenki fecsegett egymással, én pedig rögtön megbámultam a felhozatalt.
- Azt mondják, hogy van pattogató cukorka is, ha eszünk belőle akkor pattogni kezdünk tőle - magyaráztam, miközben Flor füléből szállt kifelé a gőz. na jó, ez meg miféle barbár édesség volt? Legalább tudtam, mit kell kerülni, és ebben a pink hajú nyanyába se bíztam.
- Bent biztos érdekesebbek - dünnyögtem, majd nem úsztam meg a rózsazsní hajú nőt, a kezembe nyomott egy cukrot, ami végül is jól nézett ki. Be is kaptam, aztán éreztem, hogy lila pöttyök lesznek rajtam.
- Óh, ne mááár, miért lila? - nyafogtam a többieknek.

Citromos süti

2004. május 6.

Just Simple
♫ Music ♫

To all, and nobody

"Furcsa dolog az akarat,
kell, szükséges, igénylem
ilyet csak az akarhat,
aki mindent megkapott már az életben."


Mivel utolértem a többséget és mások is csatlakoztak hozzánk, próbáltam távolabb lépni, de Tyra megszólított, így kénytelen voltam reagálni mondandójára. Felvontam a szemöldököm és zavartan megráztam a fejem.
- Csak szeretnék citromos sütibe harapni, de várjuk, hogy mindenki ideérjen. Gondolom. – morgok alig hallhatóan, de nem szeretnék ebben a témában több szót fecsérelni, függetlenül attól, hogy közölte, ő fánkot enni jött. Megrántom a vállam, és jelzem neki, menjünk közelebb, miközben megérkezik Hemmings és Nora is, őket pedig követte Monstro, akinél máris volt egy muffin. Honnan szerezte? Hogy jut mindenki ilyen könnyen édességhez, miközben mi meg itt kinn ácsorgunk és várunk mindenkire. Na meg aztán, ki az a mindenki.
Nagyot sóhajtva közelebb lépek a többiekhez én is, ahol Nora épp valami cukorkáról tart kiselőadást a lányoknak, a mardekáros srác meg minden bizonnyal a barátnőjét keresi, közben meg belekeni a sütijét Hemmings ruhájába. Jól megcsinálta, most valószínűleg a nyúlvérű lány biztos megfutamodik, én akaratlanul is jót mosolygok, főleg, hogy utána még el is kezdi a fiú törölgetni a melle környékét.
- Mivan Monstro, neked kell az összes hollóhátas lány? Egy nem elég? – Paskolom meg még mindig mosolyogva a fiú vállát, ahogy odalépek hozzájuk. A jó kedvem azonban nyomban lehervad, ahogy látom, amint Narek lila pöttyös arccal pislog elégedetlenül. Valóban nem állt jól neki. – Had segítsek. – válaszoltam neki, majd a valószínűleg még mindig elképedt Hemmings kezében lévő muffinról az ujjammal loptam egy kis habot, majd Narek orra hegyére kentem.
- Na, most úgy nézel ki, mint egy sütemény. Egy édes mardekáros sütemény. Csak Monstro meg ne egyen. – mondtam neki teljes komolysággal bólogatva, majd az ajtó felé emeltem a tekintetem. – Mostmár tényleg bemehetnénk. Kire várunk még? – kérdeztem biztosra véve, hogy Narek elküld a fenébe a tejszínhabos nózija miatt, bár tényleg aranyosabb volt így. Nagyobb gondom az volt, hogy már összegyűlt a nyál a számban, ahogy a citromos sütire gondoltam, így Le Fayhez fordultam a válaszra várva.

[Cukormérgezés20040506]

Cukormérgezés
20040506



Flor
m o o d

Florral együtt léptem ki a suliból, bár a magam részéről sosem voltam olyan bandázós típus, megvoltam a magam vagy max két-három ember társaságával. Mondtam ezt úgy, hogy nagyon körberajongtak a csajok, vagy éppen az alsóbb éves gyerekek, mert szerintük menőn játszottam. Hát nem tudom, én nem tartottam magam kifejezetten tehetségesnek, csak csináltam amit az évek rutinja mondatott velem, vagy éppen Campbell tanácsaira hallgatva játszottam. Magamnak való voltam, olyas valaki, aki ötven évesen macskákkal fog együtt élni, mert sose lesz normális párkapcsolata. De nem izagtott ez, nem  voltak elvárásaim. Ha le is feküdtem valakivel, nem volt sok életű. Reméltem azért ide nem vegyült olyan akivel volt egy kis afférom, gáz lett volna. Nem volt kedvem női hisztihez. Inkább csak átnéztem Flor válla felett a kezébe tartott papírra, amin mindenféle új édesség volt ami a Mézesfalásba lesz. Vagy Nora vagy Monstro fogja az összeset betolni. Közbe kíváncsi voltam erre jár-e Jack, bár... Kétlem.
- Ugye nálad van pénz...? - kérdezte Flor, more én bólintottam, már csak miatta is hoztam egy kisebb vagyont, mert tudtam, hogy Smith sóher arra, hogy Flor jól szórakozzon, én meg amúgy se tudtam sose elkölteni azt, amim volt, mostanában semmihez se volt kedvem amúgysem.
- Mint mindig, ha nassolni akarsz - válaszoltam, és elvigyorodtam azért, majd lassan odaértük a Mézesfaláshoz. Egyelőre nem voltak ott túl sokan, Flor kérdésére megvontam a vállamat.
- Mindenki jön, aki éhes - dünynögtem, miközben kezdtek szálingózni az emberek, és Flor füléből gőz szállt fel. Bizarr volt, egyelőre nem is vettem magamhoz semmit, csak intettem a megérkező amcsi csajnak, Flintnek meg a többieknek. Felbukkant Monstro is, és persze, hogy mellen kent egy csajt, mire csak megforgattam a szememet. Még szerencse, hogy a barátnője nem látta, biztos elájult volna a zavarában, közben vártam, hogy Nora mikor húz be a mardekáros meg a hollós gyereknek. Mérgesen veszélyes volt.
- Csak a nagy lendülettel le ne vedd róla a pólóját, Monstro - szóltam oda neki, vigyorogva, majd bekaptam egy karamellás muffint, ami ártatlannak tűnt.
- Szerintem, ha kellően lepusztítottuk itt a kínálatot, beljebb is mehetnénk - indultam meg, az ajtó felé, és ahogy beléptem az egyik ott dolgozó a kezembe nyomott egy bazinagy vattacukrot.
- Vigyázzat, extra ragadós - szólt a pacák, én meg persze, hogy össze is ragadtam a vattacukrommal valakivel, akihez hozzáért ez az óriási izé. Na, remek.

[- Vigyázzat, extra ragadós]

◂cukorka parádé▸

2004. május 6.

◃ m i n d e n k i▹

but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: sweet time ║ zene: All Roads Lead to Hogsmeade

Az első gondolatom az volt, hogy mi ez a marha sok gyerek. Mármint jó, Roxmorts, meg roxmortsi hétvége, amikor anyuci összes pénzét édességre kell költeni, de még korán volt. Én is éppen csak kiosontam otthonról, míg mindenki aludt, hogy vegyek ezt-azt a Mézesfalás hétvégi nagy eseményén. Aiden pénztárcáját is elloptam és most ott lapult a zsebembe. Alig vártam, hogy a mindig végtelennek tűnő tartalmát most édességekre költsem el.
Ezzel a gondolattal sétáltam be hát a falu legforgalmasabb utcájára, mely éppen a főtérre vezetett. Onnan nyílt a tárt ajtókkal várakozó Mézesfalás. Előtte is asztalok, kínáló boszorkányok és varázslók nyomták az odaérkezők kezébe a süteményeket. A százhetvenöt centimmel gyorsan elvesztem a diákok között és ha csak a minőségi ruha nem árulta el, hogy öregebb vagyok náluk, könnyen maguk közül valónak hihettek. Talán ezért is lökdöstek ide-oda.
Persze az áldatlan állapotnak köszönhetően is sikerült az egyik ezüsttálcáról citromos szeleltet elvennem és éppen akkor a számba tömni, mikor valami ragacsos egyenesen nekem ütközött. A hajam beleragadta a cukorba - mert az volt, meg a fél oldalam.
- Vigyázzat, extra ragadós - harsogta valaki.
- Na nem mondod baszki... - morogtam, de rájöttem, hogy valaki túszul ejtett kajával. Ahogy mozgolódtam, úgy meg valószínűleg ő is beleragadt és egyikünk sem tudott mozdulni semerre. - Segítség! - Dünnyögtem, nem éppen fennhangon, mert marha hülyén éreztem magamat. Fogadni mernék, hogy ennek az lesz a vége, hogy valakinek majd le kell ennie rólam az egészet.

Édesség nap


2004. május 6.

Jó volt egy kicsit kiszabadulni az iskolából, hát még úgy, hogy ez a nap azzal kecsegtetett, hogy degeszre ehetjük magunkat édességekkel. A Mézesfalás kóstoló napot hirdetett, és mindenki erre készült. Jó újságíróhoz méltóan úgy éreztem, ott a helyem, hiszen ebből még egy egész jó cikk születhet az utolsó számok egyikébe.
Összeszedtem magam, és elindultam Roxmortsba. Valószínűleg kis késéssel fogok érkezni, de talán addigra beindul az élet, de mégsem maradok le semmiről.
Mire a boltba értem, már tényleg elég sokan voltak a Mézesfalásban. Vagyis inkább előtte. Már ott is tartott a zsibvásár.
Ismerős arcok is felbukkantak, de voltak olyanok is, akiket tényleg csak látásból ismertem. A boltb csoki-mámorban úszott, nemcsak a szemnek és a szájnak, de az orrnak is kellemes élmény volt. Csoki csoki hátán, na és persze Roxfortos diák, Roxfortos hátán.
Valaki az extra chillis csokis kóstolhatta, mert füstölt a füle, Nora Narek lila pöttyökben pompázott, egy hollóhátas lány ruhája pedig már süteményes volt.
Igen, ez az a tipikus roxforti káosz. Nem is vártam mást.
-Vigyázat, extra ragadós! - kiáltotta valaki, de fogalmam sem volt róla, pontosan melyik édesség lehet az. Már itt is nagyon sok újdonság volt kirakva, de reméltem, hogy ez csak még jobban bővül odabenn.
Közben pedig azon gondolkodtam, hogy egy jól irányzott reklám cikkel vajon elérhetjük-e, hogy a szerkesztőségi üléseket támogassa a Mézesfalás.
Körbenéztem, Eloise itt van-e, azt mondta, ő is tervez jönni, de egyelőre nem láttam sehol. Pedig megkérdeztem volna tőle, mi a véleménye egy nagy rakás Mézesfalás édességről a szerkesztői szobában.
Az volt a tervem, hogy néhány embert kikérdezek a kedvenceiről, és az újdonságokról, így vártam egy olyan csapatra, akiket megkörnyékezhettem.

[az egyik csaj volt az tuti. Két perc alatt a hajába ragadt a lila édesség.]

Kóstoló
▪ 2004. május 6. ▪

Mindenki


outfit

Meglepően sokan gyűltünk össze... kicsit úgy éreztem magam, mint valami csoportvezető, pedig én aztán az ilyenekben igencsak szörnyű vagyok. Mármint én, mint vezető? Egy rossz vicc volt az egész. Jay volt az egyetlen, aki miatt máris jól éreztem magamat. Elkezdtünk újra barátkozni és az jó volt. Hiányzott már.
- Mint mindig, ha nassolni akarsz - jegyezte meg vigyorogva, mikor megkérdeztem van-e pénze. Smith-től még sem kérhettem, milyen ciki lenne már. Aztán, ahogy Mézesfaláshoz értünk, előkerült Monstro is, meg valami hollóhátas kiscsaj. Áh! Enola. Beugrott a neve, bár folyton összekevertem Hardinggal. Ez az E.H. monogram eléggé megzavaró tudott lenni, ráadásul mindketten kékek. Meg sem lepett, hogy első körben máris összekajálta a csaj mellét.
- Jól van Flint, akkor haladj befelé... nem vagyok az anyukád, hogy az engedélyemet kelljen kérned. - Jegyeztem meg, ahogy találkozott a tekintetünk a kérdését követően. Aztán már mentem is be Jay után. Az az extra ragadós vattacukor, amiből ő is kapott, hamarosan az én kezemben landolt. Hát igen... tényleg ragadós volt. Bár nem láttam a hatalmas vattacukorból, ki jött mellettem, de az egyik csaj volt az tuti. Két perc alatt a hajába ragadt a lila édesség.
- Hoppá! Bocsi?! - Próbáltam elhúzni a finomságot, de csak a csaj fejével együtt mozgott.- Jay! Csinálj valamit!- Próbáltam segítséget szerezni, de persze ő vagy az új haverjával Monstroval, vagy valaki mással volt elfoglalva.

[- Lehet, hogy lila pöttyeim vannak, de még így is csodásan nézek ki! -]

♥ édes méreg ♥

(sugar rush)

pretty : legyen már jó idő ♥ vibe: I n t e r l u d e

2004. 05. 06.
p.s. mindenki

A lila pöttyök idegesítettek a bőrömön, de hiába dörzsölgettem a kezeimet, nem jöttek le. Mérges, lesújtó na meg sértett pislogásokkal illettem a nőt, miközben mellettem szintén elszabadult a káosz. Egyszer nem figyeltem oda, és máris melleket fogdosott. Csak felsóhajtottam, ahogy próbálta a nyomokat eltüntetni, én meg nem varázsoltam már csak azért sem. Mert most morcos voltam, és lila.
- Lehet, hogy lila pöttyeim vannak, de még így is csodásan nézek ki! - Még folytattam volna a magyarázást, de Leonard meg összekente az orromat is.
Volt egy olyan érzésem ez a nap is próbára fogja tenni az idegeimet. Fent kellett volna maradnom a suliban, hogy Lenről ábrándozzak. Röhejes volt, tudom.
- Na hát ti belőlem nem kaptok kóstolót - húztam ki magam, és letöröltem az ujjammal az orromat, és bekaptam a krémet elegáns mozdulattal. - Nincs még süticsata, Harding, de közel állok hozzá - jegyeztem meg a hollós lánynak, majd otthagytam őket, hadd heverjék ki a mellfogdosást Domék és Enoláék. Én bent akartam lenni, hogy végre egyek is ne csak a hülyeséget lássam.
- Remélem nem írsz rólam ciki cikket - szóltam még Theresának is oda, majd beléptem az ajtón Florékkal. Megcsapott a kellemes illat, már mentem is volna valami karamellás után, de akkor fennakadtam.
- Magasságos ég! - nyúltam ösztönösen a hajamhoz, de az is beleragadt valami ragadós lilába. Ijedten sikkantottam fel, hogy mi a frász volt ez. A hajam a fejemmel együtt mozgott, a kezem is a hajamba volt, mindenem lila lett lassan.
Felismertem a hangból Floriant, azt az erőszakos srácot, aki meg akarta verni Alecet.
- A hajam! - nyafogtam, és már láttam magam kopaszon... FÚÚJ. - Ne húzd azt az izét, mert fáj - mondtam, de közben a számba is szállt belőle. - Ahh, legalább finom...
Ennél lilább nem is lehettem volna, megpróbáltam a szabadon maradt kezemmel a pálcám után nyúllni.

Citromos süti

2004. május 6.

Just Simple
♫ Music ♫

To all, and nobody

"Furcsa dolog az akarat,
kell, szükséges, igénylem
ilyet csak az akarhat,
aki mindent megkapott már az életben."


Olyan káosz vette kezdetét a Mézesfalában, amire talán senki nem számított, nyugis, édességet eszegetős napnak indult, de szép lassan amolyan Roxfort módi buli vette kezdetét. Flor megjegyzését figyelmen kívül hagytam, nyilván a pletyka eredménye a viselkedése velem szemben, de hiába küldtem baglyot neki, úgy tűnik csak megorrolt rám. Vállam megrántva araszoltam beljebb a többiekkel, mikor szerencsére az előttem lévők sikeresen beleragadtak valami cukorkába, így én mögöttük taktikázva tudtam kerülgetni az édesség áldozatait anélkül, hogy bármibe bele ragadtam volna. Főleg azért is volt ez fontos, mert megéreztem a citrom mámorító illatát a levegőben. Szagot fogtam, akár egy kopó és tudtam nem messze van a cél, még az sem zavart meg, hogy Tyra mellettem araszolva nézelődött, de sajnos egy dologra nem számítottam. Szőke és árnyékként követi a Flint család legfiatalabb férfi tagját, hogy átokként lecsaphasson rá. Talán öröklődik, talán a véletlen, de ahogy elveszem a furcsa tekintetű eladótól a sütis szelet tálcáját, ismét megtörténik az, ami hetekkel ezelőtt a kastélypark egyik bokra mögött volt. Egy durranás, nevetés és egy hangos, örömteli sikítás. Wheeland…
Az ijedtségtől feldobtam a tálcát és a rajta lévő édesség az előbb említett lány és Tyra fején, ruháján landolt, a tálca persze a fejemen.
Mérgesen, szinte könnyekkel küszködve fordultam meg és láttam, ahogy a finom, citromos massza a földön és a lányokon landolt. – Miért Wheeland? Miért? – kérdeztem, ahogy csalódottan elé álltam és elkezdtem menteni a menthetőt, szedegettem le róla és Tyráról a morzsákat és tömtem magamba, figyelve, egy darabka se menjen mellé. Nem érdekelt honnan szedtem fel, a legszebb, legjobb részekért küzdöttem, miközben a kedvem kezdett visszatérni, nagyon finom volt.

Egy fánktasztikus nap

Ez most nagyon ilyen osztálykirándulás feeling, de az is beugrott, hogy hasonlóképpen nézhetünk ki távolról, mint amikor egy texasi ranchen terelik be az állatokat a karámba. Sok kölyök megrohamozza az édességboltot, mintha nem lenne holnap.
Leo csak mormog valamit az orra alatt, alig értem, igazán kinyithatná a száját jobban, arra való. Vagy ettől menő? Mindegy, ráhagyom, nekem tetszett a citromos poénom.
Közben bentebb megyünk, annyi édesség van ott, hogy legszívesebben belevetném magam és egész nap abban fürdenék.
Szőke fiú máris levadászott magának egy újabb hollós prédát – nyilván Harding nem fog ujjongani örömében majd, ha meglátja.
Valami ragacsosról szövegel körülöttem mindenki, amikor éppen valami furcsa rózsaszín cukorkát vizsgálok. Otthagyom a cukorkát, elmennék inkább fánkot keresni, azért jöttem elsősorban, aztán ha meguntam, majd keresek mást. Mindenki lökdösődik, alig férünk el, pici a bolt, mi meg sokan vagyunk. Ráférne a helyre egy tértágító bűbáj.
- Szia Isa! Hát, nem tudom, lehet, hogy McGalagony állja a cechet? Milyen rágód va… - és nem tudtam befejezni, mert beterített ez a fantasztikusan tutti-fruttira, vagy netán gránátalmára emlékeztető illatú csoda, amiből Isa fújt egy hatalmas lufit amitől ragacsos és nyálas lettem.
Hab a tortán, hogy ijedős Leo meg ránk borította a sütijét. Tényleg kár azért a szép lemon curd-ös sütiért.
- Télleg kösz – mondom nekik és azt se tudom, mit reagáljak ezután. Nézek rájuk, majd elröhögöm magam. – Flint, te rólunk meg a földről eszed a sütit?! Nemááár! - megbotránkozom egy pillanatig - Figyelj, inkább veszek neked egyet – folytatom még mindig röhögve, ragacsos fejjel, sütis pulcsiban. – Igazán illetlenség ezt csinálni a hölgyekkel – figurázom ki őt, utánozva a sílusát.
- Én csak egy fánkot akartaaaam! Vagy kettőt.

[ღ Káosz a Mézesfalásban ღ]

ღ Káosz a Mézesfalásban ღ

többiek

(2004. május 6.)

tavaszodik

Az volt a szép boldog idő
Se bor, se pénz, csak én meg ő.
Az volt a szép boldog idő
Boldog idő, boldog idő!

Eljöttem Roxmortsba, hogy szétnézzek a kis faluban. Igazából magamnak akarok venni egy könyvet, amit csak itt lehet kapni, és a magokról szólt a varázspálcákhoz. De elnosztalgiázom, újra diáknak érezem magam, és meg is hatódok. Már rég nem voltam kamasz, és hiányzott a Roxfort, a táj minden. Meg is csap a megilletődés, aminek édes illata van. Édes... Mire észbe kapok, már a Mézesfalás előtt ácsorgok, és nézem a diáksereget előtte. Milyen nosztalgikus is ez. Mindjárt sírok, és akkor majd jól megnéz mindenkit mit bőg itt egy vörös hajú lány, mint valami szenilis néni. A megilletődésből emberi zajok zökkentenek ki, meg furcsa sikoly is jön ki az épületből, mire ijedten bámulom az ajtót. Lehet bent elszabadult egy óriáspuding és mindenkit megesz? És akkor óriásibb lesz? És a végén meg mindenkit megesz és bekebelezi a puding az egész földet?! Ez egy horrorfilm is lehetne, A Puding támadása címmel. Jó, Sophie, szedd össze magad. Csak képzelted ez itt egy ártatlan békés hely. Lehet van bent vaníliás csiga, vagy Jaspernek valami sós... Na jó, bemegyek...
Be is araszolok, óriási puding sehol, helyette mindenki vattacukros. Az egyikben felismerem még régről Jayt és...
- Elliot! - kiáltok fel. - Jesszus, meg fog enni benneteket a vattacukor! - pánikolok be és odasietek hozzájuk.
- Te jó ég! Rossz vattacukor - magyarázom, bár nem tudom, mit kell csinálni ha az embert ragadós vattacukor támadja meg, de megpróbálom Elliotot kiszabadítani.