William Ashford

WILLIAM ERNEST CHILDE ASHFORD

Fata viam invenient, sed cor dubitat.

Alapok

jelszó || Redway Roxmorts szépe
nem || férfi
születési hely, idő ||Ashford; 1988. május 8.
kor || 16 éves
vér || félvér
évfolyam || hatodik

A múlt

Kell valami életteli. Kell valami, amiből tudom, hogy ez nem lehet igaz. Kell egy utolsó szalmaszál, kell valami kapaszkodó. Kell valami, ami kivisz innen, de nincs semmi. Nincs itt semmi, nincs senki, aki segíthetne. Egyedül vagyok, egyedül a semmiben. Magány, igazán megbarátkozhatnék veled ennyi év után. Hányszor találkoztunk már? Hányszor lökted elém Unalom cimborádat? Hányszor kínoztál Bűntudat társaddal és hányszor ringattál hamis boldogságba Remény segítségével? Feledhetetlen, számlálhatatlan, megbocsáthatatlan, mégis itt vagyok, felejtek, számolok és megbocsátok. Mindent, mindenkinek, minden pillanatban, mert nem tehet a világ arról, hogy tehetetlen. Nem az ő hibája, nem az itt élőké, így az enyém se, mégis… látom, ahogy összedől minden. Látom, ahogy porrá lesz, mi porból lett és kővé válik minden, mi egykor élő volt.
Cipőm orrával arrébb gurítok egy kavicsot. Vajon mi lehetett életében? Folyó medrében apró hal, hegyvidéki madártojás, póknak hálójába akadt tücsök, vagy embernek lábujja? Bármi is volt, már nem az. Most már semmi, és itt van velem a semmiben.
- Semmiben vagy a Senkivel. - intézem hozzá. Mozdulatlan, nem válaszol. Mért is tenné? Nem tettem érte semmit. Hagytam kővé válni, hagytam elpusztulni, hagytam semmivé alakulni. Kegyetlen módon nem tettem semmit.
Hátat fordítok a kavicsnak, és felmászok egy sziklára. Épületre hasonlít, bizonyára egy lakóház lehetett. Felfekszek a ferde tetőre, és lehunyom szemeimet. Álom az álomban? Mondhatni. Itt azonban nem álmodok, mégis… iszonyú fájdalom, majd egy hatalmas koppanás. A kavics megmozdult. Fejem megreped. Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Felriadok. Sietősen körbepillantok. Biztonságban vagyok… körülöttem minden alszik. Testvérem szuszogással teszi elviselhetetlenül hangossá a szobát. Mindig ezt teszi, s mindig fáj a fejem. Fáj, mintha szétrepedne. Fáj, mintha nyomban elájulnék. Fáj, mintha nem is élnék. Tompán, mélyen, múlhatatlanul. A kihalt föld utáni megszokott állapot… az általánosan megszokott állapot, de sosem esek össze. Nem kímél a sors, nem engedi, hogy megpihenjek. Nem esek össze, hogy elfeledhessen a fájdalmat. Csak egy pillanatra, csak egy árnyalattal fájna kevésbé. Hálám örökké üldözné a sorsot. A sorsot, akit nagy betűvel kellene írnom, mégsem tisztelem meg. Nem tisztelem, mert ő sem teszi ezt. Kinevet, s kínoz tovább. Kínoz éberen, kínoz kábán. Álmomban nem kínoz csak. Ott másnak adja át a stafétát.

Hármat lépett, és megbotlott saját lábában,
Majd felállott, belenézett a másik arcába,
S így szólt:
Ki volt?
Az nem válaszolt, csak nézett szomorúan.
Az nem válaszolt, s most pálcáját nyújtja.
Bús hangú átok,
Mit azonnal rámond.

Azonnal rámondta, de mellette csapódott
A falba mélyen, erővel, s az egyből lebomlott.
Halál!
Mondá,
S eltűnik arcáról a testvéri szeretet, nem kell,
Gondolja, hogy majd eltűnik minden ezzel.
De más látszik.
Két testvér játszik.

Elesett. Elesett megint, saját lábában botlott,
Fel akart kelni. Nem ment. Kár, hogy loholt.
Kár, hogy
Mormolt,
S már nem teheti többé, el kell ezt feledni,
S akkor talán könnyebb lesz. Fel kell emelni
Azt, aki kiáltott.
Meg kell menteni Clive-ot!

Ha, ha, mi ez? Ágyú dörren, átok ropog,
Minden repül, de el egy sem találja a pontot.
Össze-
Esett.
Elájult, s ezért csak egy ember lehet hibás.
Talán magára vállalja, talán lép tovább.
Nem fontos
Az elveszett rokon.

Pálcáját megemeli, céloz a mozdulatlanra,
De egyre húzza az időt, szemét nem láthatja.
Ez fáj,
Fel már!
Kiabál, s a célpont lassan nyitja szemeit.
Nem hiszi el, hogy testvére áll most itt
Előtte, mereven.
Mindez hihetetlen…

Kegyetlenség villan nagy barna íriszében,
Elfelejti, minden emlékét, jóságát iziben.
Mondd ki…
Mondd ki!
Most várja, hogy célpontja áldozattá váljon,
Vár még, nem szól, azt hiszi, ez már átok.
Életét most rontja:
Avada...!

Élet és halál. Boldogság és szenvedés. Feledhetetlen és a múlt homályába vesző. Az ellentétek, melyek kézen fogva járnak. Hol az egyik húzza a másikat, hol fordítva. Néha a halál meglöki az életet, a feledhető meghúzza a feledhetetlen haját, a szenvedés pedig befészkeli magát a boldogság ölébe. Az ellentétek elszakíthatatlanok. Nincs öröm fájdalom nélkül. Ezt már régóta tudom. Ha nem fájna semmi, nem lenne minek örülnünk, mikor jól vagyunk. Az ellentétek segítik egymást, mégis oly nehéz ezt elfogadnia bármely embernek. Nincs olyan, aki ne akarna gond nélkül élni, de vajon mi a gond? Mi számít minden szempontból tehernek az életben? Egy levakarhatatlan, régi ismerős? A padlóra ragadt rágógumi? Mi az, ami akkora gondot okozhat az embernek, hogy elszakítja egymástól az élet és halál párosát, majd magához hívja az egyikőjüket? Nem tudom. Annyi halált láttam már életem során látomásokban, mégsem tudom. Kicsi vagyok, csak egy homokszem. Egy homokszem az élet tengerpartján, de ha felkap a szél, és messzire elrepít, talán két fogaskerék közé esek, azok megakadnak, ismét elindulnak, én pedig széthullok apró darabokra. Akkor egy pillanatra nagy leszek, de ennél többre nem vágyom. Pár másodperc is segíthet a világon…
A csendesen fújdogáló szél egyre hangosabban sziszegi: veszély! veszély közeleg. Nem Ő hozza, csak a hírét. Nem az Ő műve, csak szól róla, mégis Rá vagyok dühös. Titkon, tudat alatt Őt, a Szelet szidom, de a felszínen béke és nyugalom honol. Rég megtanultam meditálni, és kiüríteni az elmémet. Nem lezárni, hanem kiüríteni. Nem így kell majd okklumenciát tanulni, nem ez lesz a megfelelő módszer arra, de ez nekem nem is célom. Az én célom a nyugalom, amit nem enged át senki. Sem a Szél, sem az Élet, de még Clive puhán hangos lábdobogása sem…
- Will! - Lassan nyitom ki szemeimet, fejembe pedig visszaszáll minden gondolat, fájdalom és álom. Minden, mi volt, minden mi van, és minden, mi lesz. Én csak nyugalmat akartam, erre mit kaptam? Clive, mit kaptam? Téged? Pont téged? Legalább ha anya lennél!
- Mivan? - mordulok legidősebb testvéremre minden testvéri szeretet nélkül. Hidegen, baljóslatúan. Elmémben kavarognak a borzalmasabbnál borzalmasabb képek. Nem hiányzott. Nem akartam ismét látni, most mégis minden visszatért. Clive miatt!
- Mi a baj? - Fájdalom, düh vegyesen cikáznak lelkemben, de a méreg megfertőzött, kiengesztelhetetlenül, keserűen.
- Csak a szokásos. - megrázom fejemet, de hamar megbánom. Ezer meg ezer villám hasít koponyámba. A fájdalom megjelenik arcomon is, biztosra veszem. Hát ezt akartad, Clive? Ezt, hogy szenvedjek? Hogy zöld és piros átkokat lássak ide-oda cikázni? Hogy holtan heverő emberek kísértsenek? Vagy mindez egyszerre? Ha ezt akartad, beteljesült a vágyad…
Felhúzom a térdeimet, kezeimmel átölelem, és belefejelek. Nincs az a fájdalom, mit ne bírnék ki fejben, ez már nem árthat. Nem árthat már semmi, csak a halál. De nem akarok meghalni, még nem is fogok. Erről nem is szabad beszélni, se gondolni rá.
- Mit akarsz? - Fogalmam sincs, mit láttam. Sosem tudom apa nélkül megfejteni a látomásokat. Eddig csak egyet sikerült, de bár soha nem láttam volna azt. Clive, mért teszed? Mért fogsz pálcát másra? Mért ölsz, Clive? Mit tett a világ ellened, hogy ilyesmire vetemedsz? Nem kell, Clive, nem kell megtenned! A jövő csak egy homályos pont, meg lehet változtatni. Ne ölj embert! Ne ölj meg senkit! De főleg, ne ölj meg engem! Mit tettem ellened? Mért kell majd megölnöd? Mivel érdemeltem én ezt ki!?
- Segíteni. Mi segít ilyenkor? Csinálok teát bent. Vagy... jót tesz a hideg? Szeretnél... sétálni? - Idegesen beleütök két kézzel a karjába, ahogy a vállamra teszi a kezét, majd arrébb húzódok. Hangom megremeg, majd ismét meg szilárdul, és egyre élesedik.
- Tudod, mi segítene? Ha megváltoznál! Ha nem lennél az, ami. Borzalmas ember vagy! Mit tervezel, hogy fogsz a sírba vinni? A teával, pálcával? Leszúrsz vele, vagy az átok talán fájdalmasabb? Tiszta az alkarod? Most még talán! - felpattanok, és émelyegve az undortól és dühtől, valamint megszédülve a fájdalomtól botladozok minél gyorsabban a ház felé. Nem ez a vég, látszott, hogy idősebb vagyok már. Talán öt év, legfeljebb hét. Annál semmivel sem több, szóval most nincs értelme menekülnöm. De kell. Egyszerűen bennem van, hogy nem bízhatok meg a saját testvéremben. A testvérgyilkos elsőszülött. Az új bibliai történet. Családmészárlás, talán még halálfaló is... léteznek még egyáltalán halálfalók? Fognak valaha létezni még?
- Will, nem értem miről beszélsz. Leszúrni? Bántani téged? Normális vagy? - Mi kell még, Clive? Mi? Szenvedek, mire vágysz még? Omoljak a lábaid elé sírva-könyörögve? Fogadjam meg, hogy igyekszem megváltozni? Kizárt! Változz meg te, én nem vagyok rossz ember. Nem vagyok olyan, mint te!
- Sosem voltam normális! - üvöltöm az arcába, majd bármennyire is nehezemre esik, igyekszem visszább venni a hangomból. Már sehol sem vagyok, csakis az elmémben. De így jó, az egész testem arra figyel, ami ott bent kavarog. Így jó, mert nem fáj annyira.

Jellem

A William jelentése ugyebár valamiféle erő, ami megvéd, de én sosem szerettem így önmagamra gondolni. Második nevem az Ernest, amit nem igazán értem, hogy mért kaptam. Azt jelenti, hogy komoly. Ezzel így már egy komoly ember vagyok, aki másokat megvéd az erejével, de itt még nem ért véget a történet. Oh, még csak most kezdődik, mert valamiféle elgondolásból a szüleim megajándékoztak egy harmadik keresztnévvel is. Ami azt illeti, sokaknak van a családban kettőnél több neve, de sosem értettem ennek okát. Az én harmadik nevem a Childe, aminek igazán nincs is jelentése. Nos, én a neveimre jobb szeretek irodalmár-szemmel nézni. William vagyok Wordsworth után, Ernest, mint Hemingway, a Childe pedig egyfajta tisztelgés Byron előtt. Sokkal magasztosabb, mint amit alapvetően jelentenek... Erről elég ennyi, lapozhatunk.
Nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak. Már ez nehéz esetté tesz, de lesz ez még így se, nyugodjon meg mindenki. Szeretem a szabadságot, ez alapvető egy gyereknél, az viszont kevésbé, hogy előrelátóak. Márpedig én az vagyok a szó legtöbb értelmében, és emellé csatlakozik némi kíváncsiság és energia. Persze abszolút hangulatfüggő vagyok, és igazából elég könnyen bele is unok bizonyos dolgokba, amik nem érdekelnek igazán. Emellett rendkívül bő fantáziával rendelkezem, ami éjszakánként lehet hátrány…
Szeretek a középpontban lenni, de ha nagyobb kaliberű döntések meghozatalára kerül sor, inkább kihúzom magam belőle, minthogy nekem kelljen döntenem. Sosem szerettem, ha rám hárul a felelősség, mert az bizonyos szinten megköti a kezem, és nem lehetek olyan szabad, amilyen lenni akarok. Hátrányos tulajdonságom még, hogy túl sokat gondolkozom a dolgok miértjén, ezért van, hogy lekések bizonyos adandó alkalmakról. Ezt általában nehezen dolgozom fel, de idővel megbirkózok a feladattal…
Alapvetően könnyen szóba elegyedem másokkal, és a barátságok kialakítása sem esik nehezemre, de azért megválogatom, kit engedek igazán közel magamhoz. Talán ezért is van, hogy a családom szerint néha túlságosan őszinte vagyok, ami bizonyos embereknek szúrhatja a szemét. A példaképek kérdése már érdekesebb – Wordsworth, Hemingway, Byron… ők a nevemen keresztül velem vannak, de az igazi példaképeim azok, akiknek a tettei mögött szív és értelem lakozik. Egy baráti társaságban pedig? Mondjuk úgy, hogy az ötletek embere vagyok, aki egy kis drámával is megfűszerezi a hétköznapokat, mert miért ne? Ami kikívánkozik, azt engedjük csak ki.
Hogy egyetlen szóval leírjam magam? Lángoló. Néha a láng szelíd és meleg, máskor vadul perzsel, de mindig ott van bennem. Hogy mások mit látnak belőlem? Talán azt, hogy bonyolult vagyok, érthetetlen, talán egy kicsit félelmetes is. De ez nem számít. Az számít, hogy a lángom égjen, hogy érezzem az életet a magam szélsőséges, kaotikus módján.

Apróságok

mindig ||
- természet, csillagok
- könyvek: filozófia, költészet, misztikum
- egyedüllét
- nagy érzelmi kilengések
- titokzatos tárgyak gyűjtése
soha ||
- szabályok, utasítások
- szabadság, önállóság korlátozása
- monotonitás
- tömjénszag
- fejfájás és fájdalomcsillapítók
hobbik ||
- költészet, álomnapló vezetése
- természetjárás
merengő ||
- Egy meleg nyári délutánon, amikor az anyukájával együtt süteményt sütöttek. Az édes illatok, a közös nevetések, és az, ahogy lisztes lett az arcuk, örökre megmaradt benne, mint a tiszta boldogság pillanata.
- Megálmodta a saját halálát. Az álmában mindent érzett – a fájdalmat, a magányt, és a reménytelen küzdelmet, amit senki sem látott. Ez az álom azóta is gyakran kísérti, mint egy árnyék, amely időről időre előbújik, hogy emlékeztesse a sorsára.
mumus ||holtan hever a padlón, fölötte bátyja áll gyilkosaként
Edevis tükre ||testvérével és családjaikkal boldogan élnek felnőttként
százfűlé-főzet ||mélykék, apró arany csillogással, az íze pedig keserédes, mint az édesgyökér és a fekete kávé keveréke
Amortentia ||ismeretlen, mégis megnyugtató virágillat, éppen kihunyó tűz, pincehelyiségek dohos eleganciája
titkok ||
- Számtalanszor gondolkodott már öngyilkosságon álmatlan vagy álmokkal teli éjszakák után.
- Azt reméli, hogy megbolondult, és igazából egyik álma sem fog valóra válni, a képességét pedig csak beképzeli.
azt beszélik, hogy... ||minden nyáron a Szent Mungóban kezelik, és szüleivel együtt beleegyeztek eddig el nem fogadott terápiák alkalmazásába.

A család

apa || Daniel Ashford; 45 éves; félvér
Apa mindig segít, ha szükségem van rá, különösen, ha a varázsképességeim finomhangolásáról van szó. Bár szigorú, mindig érzem, hogy a legjobbat akarja nekem.
anya || Eliza Ashford (née. Carter); 43 éves; mugliszületésű
Anyával nagyon szoros a kapcsolatom. Ő az, aki mindig meghallgat, támogat, és a legfinomabb ételekkel kényeztet. Az ő szeretete az, ami mindig megnyugtat, ha valami nem sikerül, és biztos vagyok benne, hogy bármiben számíthatok rá.
testvér || Clive Ashford; 21 éves
Clive és én mindig versengő testvérek voltunk. Ő az, aki mindig megpróbál túljárni az eszemen, de én sem maradok adós. Azonban az a rémálom, amelyben láttam a halálomat, elhomályosította a kapcsolatunkat. Nem mondtam el neki, és próbálom magamban tartani a félelmemet, de néha a közelében úgy érzem, mintha nem lennék biztonságban. Emiatt sokszor elkerülöm a hosszabb beszélgetéseket, és ez megnehezíti a köztünk lévő kapcsolatot.
állatok ||
Bertie, a vörös kandúrmacska, aki mindig ott van, hogy felvidítson, amikor magam alatt vagyok. Néha úgy érzem, mintha megértené a gondolataimat, és ezért különösen fontos nekem.
Twig, a bölcs bagoly, aki hűségesen teljesíti a postázási feladatokat, és különös érzéke van ahhoz, hogy megjelenjen, amikor szükségem van rá.

Családtörténet ||

Nevüket az angliai Ashford városáról kapták, ahol az első családtagok telepedtek le. A család címerében egy ezüst sassal és arany tölgyfával találkozhatunk, amely erőt és kitartást szimbolizál. A sas a hatalom és éleslátás, míg a tölgyfa a család ősi gyökereire és szilárd alapjaira utal. A címer színeiben megjelenő zöld és arany a család természetközeli és bölcs hozzáállását tükrözi.
A család története több évszázados múltra tekint vissza, szorosan összefonódva a brit varázslóvilág alakulásával. Eredetük a 12. századig nyúlik vissza, amikor az első Ashfordok, egy tehetséges mágikus famíliaként, letelepedtek az angliai Ashford városában. Bár félvér családnak számítanak, az Ashfordok mindig is ügyesen egyensúlyoztak a varázsló- és a mugli világ között, megőrizve tiszteletreméltó nevüket mindkét társadalomban.
Az első varázslóháború idején Amadeus Ashford bátorságáról vált híressé, aki az Albus Dumbledore vezette Főnix Rendjének aktív tagjaként harcolt Voldemort sötét erői ellen. A második háborúban a rokonok a varázslóvilág védelmére összpontosítottak, többen fontos szerepet játszott az ellenállásban. Bár az áldozatok hatalmasak voltak, a család a nehézségek ellenére is megőrizte belső erejét. Mottójuk – „Erő és Bölcsesség” – továbbra is iránytűként szolgál számukra, hogy merre tartson az útjuk a macskaköves, néha rázós, de mindig értékes jövő felé.

Külsőségek

magasság || 181 cm
testalkat || sportosan átlagos
szemszín || zöldesbarna
hajszín || szőkésbarna, barna
kinézet ||

Külsőmet tekintve mondhatom magam átlagosnak. Persze a szebbik fajtából. Zöldesbarna szemem és szőkésbarna hajam kissé kiemel az emberek tömegéből, valamint a nagy átlaghoz képest magasnak számítok, szóval ez is egyfajta kiemelkedés. Ruhatáramban semmi extra nincs, ezt anya is alá tudja írni, de az iskolában ritkán hordok normális ruhát, főleg talár van rajtam. (Kivéve az ágyban... az fura lenne.)

A tudás

varázslói ismeretek ||
William nem a legszorgalmasabb diák, és rendszeres fejfájásai miatt nehezen tud koncentrálni, ami hatással van a tanulmányaira. Csak azokat a tantárgyakat és ismereteket sajátítja el mélyebben, amelyek igazán felkeltik az érdeklődését vagy amelyekben tehetséget érez magában. A többit hajlamos félvállról venni, vagy éppen teljesen figyelmen kívül hagyni. Szíve a misztikum és a rejtélyek felé húz, így nem meglepő, hogy kedvenc tantárgyai a Jóslástan, az Asztronómia, és a Bájitaltan. Ezekben a tantárgyakban nemcsak tehetséges, hanem érdeklődik is irántuk, ami jelentősen javítja az eredményeit. Bár más tantárgyakkal kevésbé törődik, ezekben kiemelkedően teljesít.
- Jóslástan: A látomásai miatt különös kapcsolatban áll a jövőbelátás művészetével. Bár néha kétségbe vonja az óra struktúráját és módszereit, élvezi az intuícióját megdolgoztató gyakorlatokat. Gyakran úgy érzi, mintha a belső világát fedezné fel egy-egy óra során. Az intuíciói rendkívül erősek, és úgy tűnik, mintha ösztönösen tudna dolgokat, amelyeket logikus úton nem lehetne megérteni. Például előre érzi a veszélyt, vagy pontosan tudja, hogy egy adott döntés milyen következményekkel járhat, mielőtt bármiféle nyom utalna erre. Az álmai különösen fontos szerepet játszanak a képességében. Ezek gyakran szimbolikusak és többrétegűek, amelyeket meg kell fejtenie. A képek néha homályosak, máskor pedig nyomasztóan élesek.
- Asztronómia: Imádja az éjszakai égbolt rejtélyeit, és különleges megnyugvást talál az univerzum végtelenségében. Az égbolt térképeinek tanulmányozása és a csillagok mozgásának megértése mélyen rezonál a kíváncsi természetével.
- Bájitaltan: A bájitalok elkészítését William valahogy intuitívan érti, még ha a precizitással néha meggyűlik is a baja. Élvezi, hogy ezek a főzetek gyakran misztikus vagy akár veszélyes eredményt hozhatnak. A kihívás és az alkotás folyamata különösen izgalmas számára.
pálca típusa || Tiszafa, 12 és háromnegyed hüvelyk, főnixtoll mag, merev
RBF ||
Asztronómia - K
Átváltoztatástan - H
Bájitaltan - V
Bűbájtan - E
Gyógynövénytan - K
Jóslástan - K
Mágiatörténet - B
Mugliismeret - K
Sötét varázslatok kivédése - E

Egyéb

avialany ||Johnny Orlando