with wind and gold

she flew as if the broom knew the way home

with Sienna Scrimgeour
2005 április 5, péntek

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
the Snitch danced
just beyond
her fingertips
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Semmit sem számít a tudásod, ha ezt senki sem hiszi el rólad. Lehetsz a 21. század legnagyobb elméje, aki komplex problémákra találja meg a megoldásokat, vagy lehetsz az évszázad legjobb játékosa, ha ezt senki nem látja. Nem másabb valuta ez a pénznél. Egész világokat renget meg, tömegeket facsar ki magából, és mindig van, aki a sikerért többet képes és hajlandó áldozni, mint mások – főleg, ha ezt nem a saját bőrével fizeti meg.
Ugyanolyan érték ez, mint a pénz. Még az sem kell, hogy igaz legyen. Nem számít, honnan jött, és senkit nem érdekel, milyen úton jutottál hozzá mindaddig, amíg rendelkezel vele, sőt, mi több: látványosan van belőle neked. A sikerhez vezető út pedig lehet nehéz és rögös, izzadtság, vér és verejték által, vagy épp könnyed lebegés a csúcsig öröklés, vásárlás vagy elbitorlás által.
De mi marad annak, aki nem örököl, nem vásárol, és nem bitorol? A fényből nem kapott mindenki, a többség az ő árnyékukban születik, akik eltakarják előlünk a forrást, hogy jobban részesedjenek belőle. Számunkra nem marad más, mint a tett, a mozdulat és a szerencse. Nem elég jónak lenni. Az is fontos, hogy ki látja azt, hogy elég jó vagy. Nem várhatsz örökké arra, hogy a fényből táplálkozók meginvitáljanak az asztalukhoz. Olykor magadnak kell kihúznod a széket, hogy helyet foglalj és számításba vegyenek. Én pedig ott akarok ülni annál az asztalnál a győztesek között.
Azért is állok most itt, a rozoga, replika seprűmmel a kezemben, hogy megtegyek egy újabb lépést azért, hogy legalább az asztal sarka az enyém legyen. A pénteki, késő délutánt beszéltük meg a Griffendél csapatkapitányával. Azon kevesek közé tartozik a Roxfortban, akik felől soha nem éreztem azokat a finom, figyelmeztető jelzéseket és szagokat, amik arról árulkodnak, hogy nem mond igazat. Tisztában vagyok saját családnevem negatív hírnevével és árnyékával, de azzal is, hogy mit jelent a Scrimgeour név. Azt is tudom, hogy a házaink közötti rivalizálás már több évtizedes hagyománynak örvend, bár a mi generációnk már azok közé sorolja ezt, amit a lehető leghamarabb temetni kell. Szerencsére a Hugrabugban nem csalódhatunk, a kisegítősök pedig mindig rendelkezésre állnak, ha közös ellenségképet kell keresnünk.
A Griffendél kapitánya még sem utasított vissza, amikor pár napja személyesen kerestem fel, hogy a segítségét kérjem.
- Szia. Megígérted, hogy megnézel. – tárgyilagosan emlékeztetem arra, amit mondott nekem. Röviden körbesandítok, hogy lássam, mennyien fognak figyelni. Az enyhe tavasszal a napsütés is elérkezett. Egyre többen pihennek a birtokon a délutáni óráik után, vagy épp írják közösen a leckéjüket a lelátókon.
- Tudom, hogy nem volt kötelező jönnöd. - tekintetem mereven siklik vissza Siennára. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy szívesség a részéről, nálam pedig senki se tudja jobban, hogy mivel is járnak az ilyen szívességek. Mindennek ára van. A világban semmi sincs ingyen.
- Nem kérek külön bánásmódot csak azért, mert fiatalabb vagyok, vagy nem olyan tapasztalt. Lolával sem finomkodnak. Mindent kibírok, amit ő is. – bosszant, hogy az a nepotizmusba született, felszínes mini díva idén csak Tavisht nem tudta megverni. Pár éve jelentkeztem már a csapatba, azonban ő kihúzta a Potter-kártyát, és elsős létére bevették. A hamis seprűmmel persze idén se lett volna semmi esélyem. De a következő évben nem fogom elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, és enyém lesz az a hely annál az asztalnál.

[- Igen.]

With wind and gold

2005.04.08. Péntek

  Megpörgetem az ujjaim között a seprűmet. A Tempestad 3000 egészen hozzám nőtt az elmúlt két évben, és tény, hogy a vörös szín jobban néz ki az angol seprűgyárak barnáinál, de már kezd elavult lenni. Válasz a Nimbus 2001-re abban az évben, amikor kijött a Tűzvillám, nagyjából a 2002 szintjén. A 2003 már sokkal gyorsabb, bár ez jobban fordul a Nimbusoknál. Majdnem olyan jól, mint a klasszikus Tűzvillám. Még nem tudom, hogy azért szeretnék-e gyorséttermezni nyáron, hogy szerezzek egy jobbat; ha ezt a meccset is elveszítjük, meglehetősen felesleges lenne. Pocsék szakács jó edényben is pocsék ételt főz. De ma nincs okom rá, hogy erre gondoljak.

 Mosollyal az arcomon sétálok ki az öltözőből, ki a pályára, amely olyan drámai (és mérgező)  élmények otthona volt hétvégén. Amúgy is terveztem repülni ma, és úgy döntöttem, hogy nem árthat túl sokat, ha egy lelkes, alsóbb éves mardekárossal edzek kicsit. Akkor sem, ha talán játszanom kell ellene jövőre, mert biztosan vannak hetedévesek, akik kikerülnek jövőre tőlük is- arról nem is beszélve, hogy fogalmam sincs, O'hara fog-e még játszani.

 Nem annyira jó ötlet ez az egész. Tudom, hogy a lány neve meglehetősen rossz ómen; emlékszem egy ilyen nevű bűnözőre apám levelezéséből és a korabeli Próféta cikkekből, melyekből megpróbáltam összerakni fejben, milyen lehetett apám élete, amikor az asztalunknál a kezébe vette az újságot, hogy megnézze, kit veszített el aznap azokból, akiket meg kellett védenie egy legyőzhetetlen ellenfél ellen, miközben mindenki ellene áskálódott.

 Nehéz lehet egy bűnöző lányának lenni, de tekintettel arra, hogy milyen közeli viszonyban vagyok Amycusszal, nem fogom egy kisstílű tolvaj gyerekét lenézni. Ostobaság ez alapján megítélni valakit. Nem vagyunk a szüleink, könnyen lehet bárki jobb náluk. Vagy sokkal rosszabb, ahogy mindig félek, hogy végül én is az leszek. Nagysággal küzdeni talán még nehezebb, mint aljassággal, ahogyan Heranoushnak kell.

 - Igen.- kicsit zavartan mosolygok rá, mert furának találom a mimikáját. Gondolkodom rajta, hogy ez talán valami trükk, főleg, ahogy megnézem a seprűjét, amely nem tűnik jónak, talán még a szertári Meteorokhoz képest sem, de ha ez az egész arra irányulna a mardekárosok részéről, hogy valahogy szabotáljanak minket, nem a megfelelő célpontot választották. Bármennyire ellenséges a két ház egymással, a Hugrabuggal még rosszabb a viszonyuk, és az egyetlen dolog, amit még elérhetnek, hogy a második helyükből harmadik helyet csinálnak, ha elérik, hogy nagyon kikapjunk. Amúgy sem hiszem, hogy Amycus hagyná, hogy kavarjanak valamit, és ne figyelmeztetne, ha mégis olyan tervük lenne, hogy valahogy elérik, hogy én is bemutassam, hogy nem szabad leszállni.

 - Megígértem, nem igaz? Amúgy is kijöttem volna ma repülni.- megpróbálom a lehető legbarátságosabb mosolyomat mutatni, hogy oldjam a feszültséget. Tényleg azt hitte, hogy megígérem, hogy találkozunk, hogy segítek neki, azután hagyom, hogy itt várjon, egyedül? Ennyire aljasak lennének a mardekárosok manapság? Talán megkért valakit, hogy segítsen neki, és azután nem jött el? Persze, amilyen arcot Sterling és Wilson vágtak a meccs után, nem lennék meglepve, ha szeptemberig rá sem néznének egy seprűre.

 - Előre szeretnék szólni, hogy lehet, hogy szükség lesz némi rövid szünetre. Nemrégen volt egy... sajnálatos problémám, és még nem tudom, mennyire bírom a terhelést. Elvileg meggyógyultam, de ki tudja.- nem tudom, hogy a kellemetlen érzés a hasamban vajon tényleg a popcornos szerencsétlenkedésem utóhatása, vagy egyszerűen csak megragadt bennem, hogy megszoktam, ha fáj. Az ember meg tudja szokni, hogy fáj, ha sokáig nem múlik el, és akkor is érezni véli, ha már elmúlt.

 Miller nevének említése nem tölt el különösebb boldogsággal, mert eszembe jut, ahogy törött bordákkal próbálom utolérni, próbálom elkapni a Cikeszt, és tudom, hogy így aztán soha nem fogom tudni tartani vele a lépést. Tudom, hogy terelői hibák miatt vesztettünk (meg a mardekáros terelők akkor már elkezdték tökéletesíteni azt, amit aztán bemutattak a Hugrabug játékosain), de úgy érzem, hogy végül mégis én vesztettem. Harry Potter kapta el törött karral a Cikeszt, nekem mindkét karom rendben volt, és aurorként sem lehetek gyengébb egy sérüléstől. Azért az biztos, hogy tényleg kell egy nálam jobb fogó. Valaki, aki, ha nem is jobb, mint Tavish, jobb, mint Blackwar, és mindenképpen jobb, mint én.

 - Ne aggódj, nem fogok finomkodni. Nem is kell rosszul érezned magad, hogy fiatalabb vagy, én is negyedévesként kezdtem játszani. Melyik posztra szeretnél jelentkezni? Gyakorolhatjuk azt.- talán nem is rossz, hogy gyakorolok kicsit, mert jövőre válogatót tartok, és mindenképpen szeretném, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk, mielőtt elballagok, és átadom valakinek a Griffendélt, és nem az utolsó-utolsó előtti hely várományosaként. Bármilyen nagy illúziónak tűnik a siker reménye úgy, hogy Tavish is a mezőnyben van, jövőre szeretnék győzni.

┏━━━━༻❁༺━━━━┓
the Snitch danced
just beyond
her fingertips
┗━━━━༻❁༺━━━━━━━━┛

Fordított helyzetben biztosan nem vallanám be gyengeségem. Inkább prezentálnék egy Connor kettőpontnullát, mint hogy elismerjem puhányságom. Ha bukni kell, azt tegyük emelt fővel, ahogyan O’Hara is tette. Az ő helyében mondjuk emberek közé se mennék egy ilyen csúfos vereség után. Jól tette, hogy nem érdekelte egyáltalán, ki mit gondol róla, és nem barátokat, hanem győzelmeket ment gyűjteni. De ezek után senki sem fog ugyanúgy tekinteni rá. Legjobban azt tenné, ha lemondana a kapitányságról, és átadná azt annak a Traversnek, aki végül az érdemesebbnek minősült kettejük közül az életre, és ezek szerint a kapitányságra is.
Vajon az öreg Scrimgeour milyen gyengeséget mutatott, ami a bukását okozta? Túl fiatal voltam még, amikor azok a dolgok történtek, a családunk pedig meg sem várta Caramel bukását. A háború azonban oly közel történt jelen valóságunk idősíkjához, hogy még mindig a mindennapok része az, hogy beszélünk róla, és ez így lesz még legalább száz évig, ahogyan az lenni szokott a történelem legmeghatározóbb traumái esetében, legyen az háború, járvány, koboldlázadás vagy boszorkányüldözés. Emlékszem arra az újságcikkre, ami nagy lánggal és hévvel A Béke Évfolyamának titulálta Siennáékat. Hangzatos névadás, de egészen biztos vagyok benne, hogy egyetlen szót sem váltott velük az újságíró, aki ezt kitalálta.
Némán, de határozottan biccentek a pihenőre, hiszen úgy sincs más választásom. Emlékeztetem magam arra, hogy még ha el is ismerte gyarlóságát, nem ok nélkül kapta a kapitányi címet. Nem úgy, mint Finnighan, aki csak azért lett kapitány, mert nem volt jobb a helyére, vagy aki jobb lenne, biztosan nem vállalta. Ha a Hugrabug bármelyik játékosa lennék, én is visszakoznék. Elég az, ha a saját tetteim alapján ítélnek meg a pályán. Nem szükséges az, hogy a csapat teljesítménye miatt is engem érjen felelősség. Most saját kapitányomként fogom tisztelni Scrimgeourt, amíg az edzés tart. Még ha pillanatnyilag gyenge is, még így is jobb fogó, mint Blackwar, és biztosan rátenném az összes félretett vagyonom, ha ebben a pillanatban mérkőznének meg.
- Órákon mindig fogónak tesznek be. Valószínűleg az alkatom miatt. – a Roxfort előtt nem játszottam soha. Nincs kivel. Csak a seprűn lovaglást tudtam gyakorolni, és azt is külföldön. Biztos vagyok abban, hogy csak azért vagyok rendszerint én a fogó szerepében repüléstanon, mert én tűnök elég kicsinek és fürgének a többi évfolyamtársamhoz képest. Nincsenek azonban olyan hosszú végtagjaim, mint másoknak, a lassabb seprűmmel pedig könnyedén behozhatatlan hátrányba kerülök.
- Szerintem kiemelkedőek a reflexeim, és gyorsan reagálok. Nehezen ijedek meg. Szívesen kipróbálnék mást is, amit jónak gondolsz. – Scrimgeour a főnök jelenleg. Azt teszem, amit mond. Ezt követően pedig fel is szállok a seprűre, de csak alacsonyan, alig tíz centivel lebegek a föld felett. A bemelegítés, illetve pár egyszerűbb nyújtó gyakorlatot már végeztem, amíg a Griffendél kapitányára vártam.
- Nem félsz, hogy a Hugrabug tisztességtelen lesz a meccseteken? – tisztában vagyok azzal, hogy miket mondanak. Közszájon forog, hogy a Mardekár durva volt és agresszív. Az viszont kevésbé, hogy Hugrabug egyik játékosa konkrétan belekapaszkodott a mi kapitányunk köpenyébe. Sőt, még a nézőtérről is beavatkoztak a játékba. A kviddics agresszív sport, de ez akkor is tisztességtelen volt. Gondoltam rá, hogy a meccs után meglátogatom Finnighant, és tiszteletbeli Fletcherré avatom. De megkapta végül is a jutalmát, hiszen kapitánynak nevezték ki ennek ellenére.

[- Lehetsz fogó... de lehetsz bármi más is. Mi szeretnél lenni?]

With wind and gold

2005.04.08. Péntek

  Ahogy a lány megemlíti az alkatát, rászánok pár másodpercet, hogy végigfuttassam rajta a szemem. Mostanában divat lett minél könnyebb fogókat összeszedni, mind a négyen lányok vagyunk, és ránézésre én lehetek a legkevésbé könnyű a hatvanhét kilómmal. Elég sekélyes felfogás, különösen annak fényében, hogy ha mondanod kell egy fogót, biztos Krum neve lesz az első név, ő pedig nem volt kicsi. A jó reflexek, jó egyensúlyérzék, a gyors seprű, jó szem-kéz koordináció, a jó látás fontosabbak az alacsony súlynál. Engem is ezek juttattak be a csapatba, és nem azért veszítek újra és újra, mert túl nehéz vagyok.
 
 - Lehetsz fogó... de lehetsz bármi más is. Mi szeretnél lenni?- az egyetlen dolog, amit nem fogok javasolni neki, hogy gyakoroljunk gurkókkal, mert ahhoz tényleg nem tűnik elég erősnek, hogy megfelelő erővel üsse azokat a gurkókat. A másik három pozíció viszont teljesen reális, az őrző egyáltalán nem kell nagy legyen, a hajtók esetén pedig Lowe tökéletesen bemutatta, hogy egy viszonylag kicsi játékos is tökéletesen elboldogul a poszton, ha kihasználja az erősségeit.

 Nem tudom, hogy jövőre játszhat-e már, De még van bőven ideje rá, hogy bekerüljön. Azt hiszem, be is fog; végül mindenki bekerül, aki tényleg elhatározza, és tényleg mindent megtesz érte. Akinek ez az egész csak egy futó ötlet, maximum akkor, ha nagyon, nagyon tehetségesek.

 - Kipróbálhatunk több dolgot. Esetleg megpróbálhatnád először az őrző pozícióját, azután a hajtóét. Azt hiszem, mindkét helyen lesz üresedés jövőre nálatok... a fogótokat nem hiszem, hogy lecserélik.- nem tudom persze, hogy O'hara (vagy ha nem épül fel, bárki, aki a helyére kerül jövőre, például Travers) megtartaná-e Lola Millert. Én egy-egynél tartok ellene, kettő egynél, ha beleszámítjuk az idei vereséget, amit inkább a terelők ellen szenvedtem el. Tény, hogy tapasztalt fogó, de a három Tavish elleni meccse során elég egyértelmű lett, hogy soha nem érhet a hollóhátas kapitány nyomába. Ha jövőre a Mardekár győzni akar, nem biztos, hogy megtartják- ahogy nekem is kell egy jobb fogó, mint én vagyok.

 Miközben kezembe veszem a kvaffot, és a seprűmre ülök, röviden gondolkodom rajta, hogy mit válaszoljak a kérdésre. Azután a sok szabálytalanság után, amit a Mardekár-Hugrabug meccsen láttam (és azután, hogy mindenki arról beszél, hogy Blackwar csalással vette el Tavish elől a Cikeszt), hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartok tőle, hogy a Hugrabug kicsit tovább megy a győzelemért, mint szabályos lenne. Nem is a szabálytalankodástól félek, egyszerűen nem akarom, hogy bárki úgy végezze tőlünk, mint Munson vagy O'hara, főleg nem egy átkozott harmadik helyért.

 - Matematikailag lehetséges, hogy bármelyik csapat feljebb jusson, akár a bajnoki címig... de ha reálisak vagyunk, az utolsó és utolsó előtti helyért játszunk. Kétlem, hogy annyira fontos lenne nekik ez az egész, hogy csaljanak... mi mindenesetre nem fogunk szabálytalankodni.- néhányszor gondolkodtam rajta, hogy beszéljek-e Finnighannel, vagy akár írjak neki egy rövid levelet, amiben megkérem, hogy próbáljunk meg egy kicsit visszafogottabban játszani, kevesebb törött csonttal (annyira nem vágyom vissza a Gyengélkedőre). Egyelőre nem tettem meg, mert nem tudom, hogy nem lenne-e kontra produktív, nem gondolná-e, hogy azért csinálom, hogy azután meglepjük őket a saját durvaságunkkal.

 Feljebb emelkedem, és megnézem a karikákat, felkészülök dobni a kvaffal. Néhányszor játszottam hajtót, sokat figyeltem őket, sokszor néztem a jobbakat nálunk is, és mióta beszéltem Amycusszal, egyre inkább az a benyomásom, hogy talán tényleg ezt kellene csinálnom inkább. Talán tényleg jobb lennék benne, mint fogónak. Persze, nagyon unorthodox lenne egy kipróbálatlan fogó ennyire kevéssel a meccs előtt, de az eddigi teljesítményem alapján.

  - Ha készen állsz, jelezz kérlek!- párszor körzök a karjaimmal, miközben elhelyezkedem néhány méterre, büntető távolságra Herától, és amit jelez, megpróbálom bevágni az első lövést a bal karikába.